Elvileg a rellon előtt találkoznánk Lénával, csak még van bent valami elintézni valója, ami úgy érzem, hogy túl hosszúra nyúlik, de lehet, hogy csak a para kinézetű folyosó teszi. Én spanyol vagyok, a napra vágyom, nem egy ilyen nyirkos helyre, aminek olyan gyér a megvilágítása, hogy simán egy pók is bemászhat a számba. Nem képtelenség, amióta a béka nyelve az orromban volt, mindent el tudok képzelni. Ezt is. A legnagyobb megkönnyebbülésemre jött Archie, akitől csak azt akartam kérni, hogy menjen oda Lénához, és mondja azt neki fenyegetően, hogy "Anasztázia", de az még jobban tetszett, amit ő ajánlott, hogy bevisz a házába, és én magam mondhatom Lénának, hogy "Anasztázia". Fenyegetősen, hogy értse, halálra rámültem, lépjünk. Hát horrort se nézek, nem, hogy ez a hely. Nem embernek való.
- Nem lehet, hogy az én hibám? Mi lenne, ha arrébb mennék, és akkor már nem érezné a bejárat, hogy egy navinés áll itt. - ki tudja, lehet, hogy van egy egyéni azonosítószagunk, amit senki sem érez, csak a bejáratok, és ha mondjuk elég ideig dörgölőztél egy más házba valóhoz, akkor átveszed a szagát. A gondolatra lopva végigsandítok a fiún, de biztos vagyok benne, hogy ha bele is menne, Léna éppen akkor lépne ki az ajtón.
- Nem lehet, hogy az én hibám? Mi lenne, ha arrébb mennék, és akkor már nem érezné a bejárat, hogy egy navinés áll itt. - ki tudja, lehet, hogy van egy egyéni azonosítószagunk, amit senki sem érez, csak a bejáratok, és ha mondjuk elég ideig dörgölőztél egy más házba valóhoz, akkor átveszed a szagát. A gondolatra lopva végigsandítok a fiún, de biztos vagyok benne, hogy ha bele is menne, Léna éppen akkor lépne ki az ajtón.