Emma, Zoé
Január 26Nem járja az, hogy Emma ilyen hamar le akar lépni! Még semmit se látott, tapasztalt és érzett meg a hellyel kapcsolatban. Vagyis látni látott már, elnézést! Koszt kosz hátán, piszkos asztalokat, még piszkosabb kinézetű embereket. Kissé fura hatást is produkálunk, itt vagyunk mi akik köszönő viszonynál sokkal többet ápolunk a fürdővel és ők akik ünnepnapokkor esetleg meglátogatják az előbb említett helyiséget.
Helyet foglalnak, megszabadulnak minden felesleges ruhadarabtól és szembe találják magukat a korsó sörrel. Zoéban egy percig sem csalódtam, azt teszi amit ilyenkor szokás. De a drága Emma! Nézi, jobbról is, balról is és semmire se halad vele. Nevetni kezdek, ám mielőtt megszólítana, elhallgatok. Tudom ez nem volt szép tőlem, de olyan szórakoztató és vicces volt az egész amit csinált.
- Nincs narancslé és nem mész sehová, nélkülünk. -
Időközben valahogy a korsó is eljut Emma arcáig, siker. Zoéra nem is nézek, anélkül is, tudom, hogy azt csinálja amit kell. Bemutatkozást is lezavarják, Emma jó tulajdonságainak kiemelésével. Kézrázásnál kicsit több ideig bámulok oda. Remélem most nincs Zoé krízisben, mert akkor Emma haja fel fog állni, nyakamat rá. Jéé! Megmenekül a nyakam, lezavarják elektromosság hiánya nélkül. Büszke vagyok, mindkettőre.
Furcsa íz? Oldalra sandítok, amerre a furcsa ízű vajsörös korsót tartó lányt sejtem. Ránézek, valami olyat üzenve, hogy ez nem rossz. Tolnám is eléje a korsómat cserére, de nem hiszem egy háromnegyedig üresre vágyik. Ha pedig igen, akkor szíves örömest oda adom neki. Zoé is cserét ajánl, de nincs idő elfogadni. Már el is tűnnek a korsók, helyettük poharat veszik át a szerepet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha a vajsör nem volt jó Emma számára, a lángnyelv whiskey még annyira se fog. Sajnálom szegénykét, de előbb utóbb úgy is be kell vezetni az életbe és sokkal jobb ha mi tesszük meg és nem valami huligánok az utcasarokról.
- Remek ízlésen kívül mi mással rendelkezhetem? -
Egy kissé az egoizmusom került előtérbe, hála a megjegyzésnek. Amúgy meg itt már tökéletesen mindegy ki mit szeret és mit nem, mert választási lehetőséget egyiknek sem kínáltam. Ezek után se fogok, elvégre valaki kell legyen köztünk a vezető egyéniség. Hiába, hogy mindketten feljebb járnak nálam, az itt semmit sem nyom a latba. Maximum ha nem kezdjük egymást el átkozni, amire még halvány esélyeket se látok.
- Igyunk a mai estére! -
Kapva kapok Zoé ötletén, felemelve a poharat és rájuk várva, hogy összekoccintsuk őket. Direkt csinálom így, mivel egyik se menekülhet. Főleg nem Emma, aki kölcsönkérné a nyúlcipőt az utolsó csövestől is csak, hogy menekülni tudjon. Rájuk mosolygok, gondolkodva a feltett kérdésre. Sokat járok ide? Mostanában egyáltalán, lejárt az Endre utáni járkálás nevű műszakom. Gondolataim közé próbál beférkőzni az arca, a hiánya, ám gyorsan hessegetem el őket, mivel most nem éppen egy érzelmes pillanatot élek. Szét nézek, esetleges menekülési utat keresve amit el kell vágnunk Emmának a testi épsége és itt maradása érdekében. Különben rájövök Zoé megfogalmazta a választ a kérdésre, így csak bólintok egyet mikor elmondja.
Kezem ügyébe akad egy itallap - itt ilyen is van?! - amin hamar megtalálom a lángnyelv whiskeyt. Gyors mozdulattal tolom Emma orra alá. Ez elég információ kell legyen arra vonatkozólag mit is akarok vele megitatni. Amúgy ilyen gyümölcsleveket ne is próbáljon rajta keresni, mert nem talál. Még talán sima víz szerepelhet rajta, de ennél több nem. Szóval nézelődj kedvedre drága leveses barátnőm az itallapon! Hátha találsz olyat ami elsőre megtetszik neked.