Invito csoki!

//Janey WON   - Amanda//

Khm... az ész...

//Okos nő mindig tudja mi a teendő - Amanda//

Na, gyerekek, inkább együnk habos-babos csokis sütit -a habos süteményt mindig habos-babosnak mondom -

*belebeg mindenkinek egy-egy tányér süti, ha már ő itten a főállású nagyi, akkor süt a gyerekeknek/unokáknak*

Vécsey András

A szülőség ellen tiltakozom minden porcikámmal. Persze szeretem Tirstant, meg szeretek az anyukája lenni és a többi gyereket is szeretem, de egyszerűen azzal a ténnyel, hogy jelenleg mondhatni 4 gyerekes anya vagyok amennyire csak tudok szembe megyek. Az öltözékemmel cseppet sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy egy vénasszony vagyok, mert nem. Éppen hogy 24 éves lettem alig pár hete és igaz, hogy emellett feleség és anya is vagyok mégis maradnék inkább csak annak a sugallatánál, hogy 24 vagyok és igyekszem is úgy kinézni. Most éppen a gyűrű sincs rajtam. Ennek pedig az oka az, hogy Vincent már megint mindenhol van, csak éppen velem nem és én így nem érzem magam igazán házasnak, vagy talán éppen hogy túlságosan is.
A mai öltözékem is élettel teli, élénk piros ruha, hozzá a kiegészítők meg a krémszín különböző árnyalatait hordozzák magukban. Hajam lófarokban, csak a frufrum töri meg ezt az összképet. Enyhe smink, megszokottan magassarkú, ám most telitalpú, hangja tompa. Most nem a lépteim koppanásával keltem fel a figyelmet az iskola falai között, ahova Gergő miatt voltam kénytelen jönni, ugyanis mostanában egyre több vele a gond és a tanárok, mivel azon kevés szülők közé tartozom, akik itt vannak a faluban előszeretettel kérnek meg személyesen vagy esetleg bagolyban a fiam megnevelésére, ami az utóbbi időben egyre nehezebb feladatnak bizonyul, ugyanis Gergő hazudik és egyre kevesebbet jár haza. Szóval nem tudom még, hogy ezen elbeszélgetés után mégis mit is fogok tenni, de nem is aggasztom magam rajta, helyette a már jól ismert tanári ajtaján kopogok be. Már jártam itt, nem is egyszer és bizony tudna ez mesélni azért valamit, ha beszélne. De szerencsére nem beszél, én meg csak elmosolyodok, ha eszembe jut. Ám ez a mosoly csak addig tart, amíg ki nem nyílik az ajtó.
 - Jó napot Vécsey professzor úr! Janey Forerst vagyok, Lasch Gergő miatt jöttem. -
Nyújtom a kezem neki bemutatkozón, amelyből a Leroy név lehagyása tudatos-e, vagy csak a megszokás az az én titkom marad. Mindenesetre én mindig Forerst fogok maradni és Leroy igazán sosem leszek.
Ha beljebb invitál a professzor, akkor beljebb is tessékelem magam és túlzottan sokat nem tétovázva már a tárgyra is készülök térni, ám előtte még várok, hátha inkább ő kezdené el.

Vécsey András

Meg kell, hogy jegyezzem ebben az iskolában egyre több a helyes férfi. Lehet, hogy csak eddig nem tűnt fel, vagy a tanári gárda cserélődött, de az én időmben még csak olyanokkal volt tele a szoba, akikhez lehet, hogy még bottal se nyúlnék hozzá. De már nagyon eltértünk attól a nagyon fontos dologtól, ami miatt itt vagyok. Ez pedig nem más, mint Gergő fegyelmezetlensége.
A határozott kézrázás után rögtön jön a kérdés a bemutatkozás mellé. Örökbe fogadtam-e Gergőt... Természetesen igen. Remélem persze, hogy olyan idős koromra, mire korban is lehetnék már egy 14 éves fiú anyja is jól fogok még kinézni. De most még kikérem azért magamnak, hogy olyan idősnek nézzenek, hogy már ekkora gyerekem legyen. De most eltekintek az esetleges sértődöttségtől és válaszolok a kérdésre.
 - Igen, már egy ideje velem él, bár még hivatalosan nem olyan régóta a fiam. Én magam csak 10 évvel vagyok idősebb nála, szóval nem lehetséges, hogy más módon legyen a fiam. -
Ezzel meg is válaszoltam egy olyan kérdést, amely talán első pillanatra eszébe is juthatott, ha már nem volt bizonyos abban, hogy Gergő a saját gyerekem-e. És amíg ezt megteszem helyet is foglalok a fotelben. Bal kezemre támaszkodom, lábaimat keresztbe vetem. A táskát magam mellé csúsztatom rá pedig lerakom a kardigánt, amit csak szükség esetére hoztam, ha netán az idő rosszabbra fordulna amikor haza akarok menni.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem a tekintetem a férfira fordítom, és figyelmesen hallgatom végig a problémát. Nem lep meg. Vagy talán valahol egy kicsit mégis. Gergő nem ilyen volt, amikor hozzám került, az iskolában vált ilyenné. Lehet, hogy pusztán a kamaszodás, de lehet, hogy valami rossz társaság teszi ezt. Mindenesetre kezdek aggódni miatta.
 - Otthon rendesen viselkedik, nincs vele probléma, de nem sokat van otthon. Legtöbb idejét itt tölti az iskolában. Vagy legalábbis én így tudom. De kezd aggasztani az, hogy ennyire elszaladt vele a ló. Otthon szót fogadó szokott lenni, de már sajnos kellett azzal szembesülnöm, hogy hazudott nekem, vagy ferdített az igazságon. Ezzel pedig nehéz valamit is kezdeni. -
Magyarázom a helyzetet az én oldalamról. Gergő nekem többnyire még annak a kisfiúnak mutatja magát, aki akkor volt, amikor ide került, de volt, hogy a séta helyett inkább Ifenshez ment, vagy éppen nem is volt olyan jó fiú az iskolában, mint ő állította. Ezeken pedig nehéz rajtakapni.
 - Azt hiszem életemben először meg kell büntetnem, hogy ez ne fajuljon el még jobban. Bár tudja nem vagyok a büntetések híve. Saját tapasztalatból tudom, hogy nekem is csak nyűg volt a büntetés, nem pedig valami olyan dolog, amitől észbe kapok. -
Beszélek még mindig én. pedig nem vagyok általában egy nagy beszédes fajta. De mostanában valahogy mégis.
 - Egyébként ha megkérdezhetem, pontosan mi is volt a probléma? Mivel zavarta meg az órát? -
Érdeklődök kicsit mélyebben az ominózus esetről visszakanyarodva a problémához magához. Hátha ettől valami jó ötlet jut az eszembe arra, hogyan is lehetne Gergőt megzabolázni.

Vécsey András

Az apró sértettségemnek azért mégis jelet adok egészen finoman, amit észre is vesz és már elnézést is kér és magyarázkodni kezd. Persze nem túlzottan, ami azért jó. El nem tudom mondani, hogy mennyire fárasztanak a megalázkodó férfiak, akik kezüket lábukat törik a kegyeimért, hogyha esetleg valamivel megsértettek megpróbáljanak kiengesztelni. Szánalmas. De Vécsey esetében erről szó sincs. Szerencsére.
 - Nem történt semmi, jobb a tisztánlátás. -
Mosolyodok el. Végül is elég szépen kimagyarázta magát a vélavérrel, amelyben talán cseppnyi bók is megbújt, melyre most ügyet sem vetek. Most mint felelősségteljes anyuka képviselem magam, így hát a tárgynál maradok, ami Gergő rossz magaviselete. Pedig olyan ártatlan és tündéri kisfiú volt. Sajnos a hangsúly a volt szócskán van. Ám ez nem hiszem, hogy annak tudható be, hogy nem én vagyok az édesanyja, egyszerűen csak kamaszodik és lázad. Remélem.
 - A viselkedése nem is elnézhető a családi körülményei miatt. Én minden szükséges feltételt tudok biztosítani a számára, hiszen végtelenül szeretem Gergőt, még ha nem is én vagyok az édesanyja. Fontos a számomra, és számomra az a legfontosabb, hogy minden rendben legyen vele és egy érett jól nevelt felnőtt váljon majd belőle. Ehhez pedig igyekszem jó nevelést nyújtani neki. Ettől függetlenül egyáltalán nem állítom azt, hogy a legjobb nevelést kapja tőlem, tudja nekem csak egy nővérem van, így nincs előttem példa, amelyet követhetnék, a sötétben tapogatózok igazán. -
Hangom tárgyilagos többnyire, de azért az őszinte aggodalom kihallgató belőle. Az anyai szív megtagadhatatlan. Mindent összevetve pedig Gergőt fiamként szeretem, akárcsak Tristant, még ha nekem a szeretet kinyilvánítása nem is olyan jól megy, mint egyeseknek. Meg néha az érzése sem, de abba már inkább ne menjünk bele.
Az asztalhoz sétál egy pillanatig elmerengek az iméntieken, de tényleg csupán egy pillanatnyi időm van, hiszen már kapok is jó pár pergament a kezembe, amelyeket el is kezdek olvasni figyelmesen. Gergő kézírását azonnal felismerem, még ha nem mondaná is tudnám. Az elején olyan, mintha egy jó pajtásával levelezne, pedig egy tanáráról van szó, aki külön fel is hívja a figyelmét a hangnemre, melyre a válasz őszintén meglep: "a tűzzel játszik...".
    Vajon ezzel mire gondolhatott? Talán azt hiszi, hogy azzal, hogy ilyen befolyásos szülei vannak bármit megtehet? Ugyanis ez nincs így. Persze a nevével járó hatalom az övé, de ezt még nem használhatja. Ő még egyelőre csak egy gyerek, akinek nem teszi könnyebbé az életét anyuci és apuci, és az ő pénzük. Erről mindenképpen el kell beszélgetnem vele.
Amíg ezen gondolkozom el tovább olvasom persze a levelet és egy pillanatra egészen megfelejtkezem arról, hogy itt van velem mondhatni szemben Vécsey professzor úr is és talán illene rá is figyelnem. Szóval a levélből feltekintek, már csak egy van hátra, de mielőtt azt is elolvasnám figyelmesen a tanár úrra nézek és meghallgatom a megkezdett mondandóját.
 - Ne szabadkozzon, igaza van! Nehéz. Sosem könnyű egy megkezdett nevelést folytatni. Még ha nincs is gyereke, azért azt hiszem már elég tapasztalt lehet, főleg két testvérrel. -
Mosolygok rá, majd még azt az utolsó levelet is átfutom, majd visszanyújtom a pergamenköteget Andrásnak, hogy elrakhassa. Elég rendszeretőnek tűnik így első ránézésre. Az asztalán nem uralkodik kaotikus rendetlenség és a kinézete sem éppen azt sugallja, hogy szanaszét állnak a gondolatai.
 - Gergőnél az eddigi tapasztalatok alapján nem sokat használnak a szabályok. Többször is megszegte már a kimenői szabályt és 10 után házon kívül tartózkodott. Ezek pedig csak azok, amikről tudok... -
Kicsit elszomorít az, hogy Gergő ilyenné kezd válni. Ezt szerettem volna neki a legkevésbé. Kellene mellé valaki olyan, aki jó példát mutat neki, mert Vincent jelenleg erre alkalmatlannak látszik. Miért is fogadna nekem szót Gergő, ha a férjem is tesz rám magasról?
 - Igen, a tisztelet mindenképpen kölcsönös kell, hogy legyen. Ezt tanították meg nekem is elsőkként. Gergő is egy tisztelettudó ember volt eddig. Nem is értem, hogy mi lett vele. Azt hiszem jobb lesz, ha utána járok milyen társaságban mozog, mert valaki, vagy valakik nagyon rossz hatást gyakorolnak rá.  -
Sóhajtok egyet. Nem szeretnék pont utána nyomozgatni, de sajnos nem mesél nekem, vagy ha mégis, akkor is csak a történet felét. Kikényszeríteni pedig nem akarom belőle. Az nem az én asztalom. Én inkább a csendes munkát szeretem. Talán éppen ezért nem is vagyok én a legjobb szülői minta a számára, ha már itt tartunk.
 - Őszintén szólva nem mondhatnám, hogy van számára egy tökéletes apakép. Szóval mondhatni csak én nevelem. -
A válaszom némileg kitérő volt, hiszen nem jelentettem ki sem azt, hogy van-e apja sem azt, hogy nincs. Hiszen papíron Vincent az apja, de az utóbbi két hónapban, mióta hazajöttünk Tristannal a kórházból szinte soha nincs otthon és nem foglalkozik eleget a családjával, így én egy gondtalan nőből mostanra mondhatni négygyerekes anya lettem, hiszen Vincent ikerlányai is velünk élnek. Azt hiszem érthető is, hogy miért is nem akarom most hangoztatni azt, hogy feleség vagyok. Nem érzem magam annak, csak esetleg a szó pejoratív értelmében.
 - Egyébként a tisztelet megtartása mellett nem tegeződhetnénk inkább? Kényelmesebb lenne. Jobban szeretem, ha Janeynek hívnak inkább, viszont az annyira nem hivatalos. Remélem nem bánod. -
Mosolygok rá, legalább egy picit felszabadulok ezzel a gondolataim alól. Bár számomra a magázás sem kényelmetlen, azért a tegezés mégis egy szorosabb együtt dolgozást tud eredményezni, és elnézve Gergő viselkedését, azt hiszem szükséges lesz az összedolgozás a tanerőkkel.

Csongor

Sok időt töltök otthon. A boltba is csak ellenőrizni járok be, amikor éppen Tristannal sétálni megyünk. Úgy gondolta, hogyha már ennyi időt töltök otthon és egy halomnyi ember eszi azt, amit főzök nekik, akkor kicsit jobban megtanulok főzni. Ezt pedig a legkönnyebben úgy tehetem meg, hogy Csongortól tanulok egy-két praktikát, hiszen ő ellenőrzötten jól főz. Szóval megbeszéltem vele, hogy valamelyik nap beugrok hozzá a Pillangó-varázsba. Kényelmeset öltöttem otthon magamra, mert hát főzni az ember nem a legszebb ruhájában szokott. Ma valamiért a kék színt részesítettem inkább előnyben. Na és persze most nem éppen egy anya képét sugallom, hanem a koromnak megfelelő, ám de egy életteli lány, semmmint inkább nő látszatát keltem. De egy egy cseppet sem zavar. AZ utóbbi időben úgyis kicsit az van bennem, hogy vissza akarom pörgetni az idő kerekét. Olyan besavanyodottá vált ugyanis az életem ahhoz képest, amilyen régen volt.
Amíg a falun keresztül sétálok a házamtól a Fő utczán álló étteremig kicsit el is gondolkozok. Lassan, kényelmesen megyek. Nem kell sietnem. Megnézegetem a házakat, a kirakatokat, az embereket. Kicsit úgy érzem magam, mint egy 14 éves, aki rácsodálkozik a varázsvilágra, pedig már rég elmúltam 14 és 20 is már, a varázsvilágba pedig beleszülettem. Csak egyszerűen mostanság sokfelé áll a fejem, de most elhatároztam, hogy kikapcsolok és jól érzem majd magam. Nem törődök semmivel sem, majd ha hazaértem, akkor is ott lesznek még a megoldásra váró problémák.
Megérkezem végre az étterembe. A pulthoz sétálok és az éppen a mögött álló pincérnőnek elmondom, hogy miért is vagyok itt. Ő pedig már be is vezet a kulisszák mögé. Egy hangulatos óriási konyha tárul elém, ahol mindenki a főzéssel van elfoglalva, bár a mai nap dömpingje már lement. Direkt nem délben jöttem, hiszen akkor biztos nem tudott volna rám koncentrálni.
 - Szia! Jöttem, ahogy megbeszéltük. Ráérsz most? Vagy várjak? -
A mutatóujjam a zsebembe van akasztva. Elmosolyodom és egy egészen picikét oldalra biccentem a fejem. Nem tudom miért, de ez egy rossz szokásom, ha egy picikét zavarban vagyok, mert hát most így nem tudok mit kezdeni magammal. Nem akarok semmihez se nyúlni és lehet, hogy nem is vagyok szívesen látott a többiek számára az ő birodalmukban. Szóval próbálom ilyenkor elővenni az aranyosabbik énemet és azzal meglágyítani a környezetem. Tényleg olyan vagyok, mintha egy kislány lennék még. Őszintén szóval magamra sem ismerek, de ettől még jól érzem magam most így, ahogy vagyok.

András

Őszintén szóval nem érzem magam különlegesen jó anyának. Ha azt kérdeznék meg, hogy szépnek érzem-e magam, vagy éppen csábítónak, akkor gondolkozás nélkül azt mondanám, hogy igen. A boldogság kérdése azonban szintén gondolkozásra késztetne. Ám nem szoktam sokat gondolkozni rajta, így nem is sugárzik belőlem semmi bizonytalanság, csak az, hogy bizony tökéletesen tisztában vagyok magammal és magabiztos vagyok.
Mondjuk talán ez a magabiztosság most megtörni látszik. Gergő nevelésének kérdésében azért, már közel szem vagyok olyan magabiztos, mint szinte bármi másban. Ezért is esnek jól a tanár úr szavai, miszerint nálam jó kezekben van Gergő.
 - Köszönöm, hogy így gondolja. Csak éppen Gergő nem gondolja azt, hogy példát kéne vennie rólam... -
Húzom ez a számat kicsit és sóhajtok egyet. Nem feltétlenül az iskolában kell azt hiszem keresni a gondot, hiszen az van otthon is bőven. Vagy talán a kettő összejátszása hozta létre azt a Gergőt, amelyik a tanárával tiszteletlen, az anyának meg hazudozik. De ez a lényeg szempontjából mindegy. Geri rossz és ez ellen valamit tenni kell. Magamhoz képest drasztikus lépésekhez kell folyamodnom, azt hiszem. Ezt pedig elég nehéz szívvel fogom ezt megtenni.
Hangosan gondolkozom el közben a fiam bűnlajstromán, amire a válasz Vécsey professzor szájából elgondolkoztat. Talán Tristan megérkezése váltotta volna ezt ki belőle? Nem, az nem valószínű, hiszen a vele lévő viszonyom nem változott a házasság előtt óta, csak még szorosabb lett. A pici fiú egyik neve ráadásul az ő kérésére magyar lett. Teljesen az életünk és a családunk része, erre kifejezetten ügyeltem mindvégig. Ő volt az első, aki láthatta a picurit már teljesen tisztán a szülőszobán kívül. Minden fontos pillanatnak ő is a részese volt.
 - Hm... nem hinném, hogy ilyesmi lehet a dologban. Bár talán Biancának próbál imponálni azzal, hogy rossz fiút játszik. Ő a volt barátnője, akivel nem is olyan régen szakítottak. De erről már ön is biztosan tud, az Edictum szereti kivesézni az effajta szerelmi dolgokat. -
Jön a megvilágosodás miközben már belekezdek a mondatomba. Hát persze! Ha valaki szerelmes, akkor bizony a szíve hölgyéért bármire képes. Ez azonban még továbbra sem felmentő körülmény bűnei alól. Nem vagyok az a tipikus nagy romantikus nő, aki az ilyentől elolvad és esetleg még tovább ösztönzi a gyermekét az ilyesmikre. Szerintem ez nem megoldás és semmi jóra nem vezet az erőfitogtatás. Ha egyszer rákerül a lejtőre valaki, legyen az oka annak bármi, onnan csak nagyon nagy fájdalmak árán tud csak lekerülni.
 - Talán jó lenne, ha lenne egy tanár, akire felnéz. Bár a levelezést olvasva erre csekély az esély. Pedig öntől biztosan tudna tiszteletet tanulni. -
Állapítom meg a tapasztalt személyiség után, hogy bizony Vécseyt jó példának tekinteném a fiam számára. Egyenes és nyílt ember. Vincentben is ezt láttam. Most ezek az értékek kopni látszanak benne. Persze ettől függetlenül szeretem őt, de dühös vagyok rá és a düh elnyom nálam minden mást, amiből bizony szoktak nálam galibák születni. Persze nem szó szerint. Elég nekem Tristan, mint kisbaba.
 - Egy pohár narancslé jól esne, köszönöm. Ebben a hőségben hamar kiszárad az ember. Én pedig hiába lakom már 10 éve itt, még mindig az otthonom klímáját szeretem. A kellemesen hűvös, borult vagy éppen esős időt. -
Mosolyodok el otthonomra gondolva. Számomra az eső ilyenkor már felüdítő, semmint elszomorító időjárási tényező. Az egész tájnak olyankor olyan jó illata lesz. Angliára emlékeztet mindig a friss eső illata és annak halk koppanása az ablaküvegen. Ettől a gondolattól egy picit még a kedvem is jobb lett, így rögtön kapok is az alkalom és tegeződésre invitálom Andrást, aki el is fogadja azt. Szóval akkor most már tegeződve beszélgetünk.
 - Beszélek vele mindenképpen. Remélem innen már felfelé fog vezetni vele az út és nem lefelé. -
Mosolyodom el, aztán a kérdésen elgondolkozom egy pillanatig. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi is volt az, ami miatt Gergőt a fiammá fogadtam.
 - Hm... hát ez egy jó kérdés. Azt hiszem olyan 2 éve jött ide Gergő és akkor megismertem és hamar megszerette velem magát. Aztán amikor a sors úgy hozta, akkor már számomra nem volt kérdéses, hogy szívesen gondoskodom Gergőről. Az anyagi körülmények nem gondolkoztattak el, hiszen az biztosított. A bolt inkább csak egy amolyan hobbi. Egyébként meg egy nőben mindig is erős az anyai ösztön. Ettől pedig nem érzem úgy, hogy megállt volna az életem. Még továbbra is lehetőségek tárháza van előttem. A bókot pedig köszönöm. -
Ismét elmosolyodom, egy éles valódi mosoly ül ki az arcomra. Gergő örökbefogadásával pedig tényleg nem érzem úgy, hogy az életem nehezebbé vált volna, csak több a felelősség, de az már a korral is jönne egyébként is.
 - Köszönöm! Egyébként neked hogy-hogy nincs gyermeked? Talán még a kapcsolatod nem alkalmas rá, vagy te nem érzed magad még ehhez alkalmasnak? Persze csak, ha nem vagyok túl indiszkrét. Egy ilyen fess férfi biztos jó apa lenne. -
Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy a tanárok tökéletes szülők, hiszen ők tanulják a gyereknevelést részben. Tudják, hogy mikor mit kell tenniük. Szóval minden szempontból tökéletes szülők.

Szerintem inkább Maxie-nek kell egy testőr, mert Vinci tudja, hogy Gergő bűnözött a csárdában, és ha megtudja, hogy kivel, akkor hajajj. XD

Amúgy sziasztok! ^^

Nem néni, csak Janey, szimplán, egyszerűen.

Amúgy mizujs veletek szépséges gyermekeim, kisunokáim, meg ki tudja, hogy milyen rokonaim még?

Megnézném azt, ahogy a kvibli átkozódik. XDD

Ő, én inkább lehet, hogy az utolsó sorban maradnék, ha netán valami rosszul sülne el. XDD

*berobban* 'Napot!

Nate ezt inkább zöldesnek mondanánm, olyan zöldesszürkés szín, semmint kék sztem, de egyébként jól áll.

*tarol, mert már régen tarol egy Nicolt*

Remekül vagyok. ^^

Na ja. Már nem vagyok egy bálna.

Az biztos. Ez már férfias szín.

Néni? Nana! Erre most allergiás vagyok. Hát nem olvasod a játékaimat?! XD

Ó, hát köszönöm, de én bálnának éreztem magam. Vagy inkább mondjak lufit? Az talán gyerek barátabb.

Te mindenről tudsz szerintem Nicol. Csak Janey kicsit komplexusos na. XD Nem mindenki kezeli jól az anyaságot.

Jó étvágyat Domi.

Emma azért én is örülök neked. <3 Csak ne nénizz! Nem szabad. Csúnya dolog. XD

Miért? Szerintem vele semmi gáz nem volt.

Vigyázz Nicol, Janey kicsit... hát hogy is mondjam... Na jó, Natet nem kell tőlem félteni. De csak őt. XD

De azok csak meg lettek piszkálva. Mi sosem. Max az ölelés, azt vállalom, többet nem.

Ezen most jót röhögtem Yar XDDDDD

Nem eszek lányt. Azok túl csontosak. XD

Gergő, a beszélgetés nem bűn. Bár éppen a te bűnödről beszélgettünk.

De én egy igazi angyal vagyok, akkor, ott tényleg semmi rossz nem történt.

Nana, még a végén rosszabbat is kitalálok még a bünti mellé, fiatalember. XD

Na igen, és ezt ki is használod drága maradéktalanul.

Janey meg keménykezű anyuka, ha arról van szó, hogy rossz a fia... Amúgy egy odaadó és kedves anyuka, aki süt sütit.

Ó, Janey nem felejtette el, csak Janey nem volt olyan naiv, mint a pici fia, és Janeyt ezért nem kellett félteni a csúnya, rosszarcú bácsiktól.

Amúgy Amira én biztos nem rontottam el, de Jeff... tisztára olyan volt legutóbb Gergő, mint Jeff... O.o

Bocsi Domi, az én sütim finomabb. XD

Olyan most a képed háttere Gergő, mint a tablónk háttere.
Sejtettem, de azért sikerült részben.

Haha, tökéletes.
Nekem nem sok, Nicolnak már kicsit több, ha visszakeresi valaki a régi fórum könyvtárában a játékot, akkor láthatja.

Maradjunk annyiban, hogy a könyvtár, ha beszélni tudna...
akkor bajban lennénk XD

Hát az sokáig fog tartani, ugye tudod?

Szerintem az én hszem onnan törölve lett, a belejavítás után, ami ott volt még Kőváryval. Ha nincs, akkor az elég gázos nekem is >.< (már akkor is buktam Ianra )

Janey meg szerintem soha senkit sem szeretett igazán, csak mindig azt hitte. >.<