Orovecz Theodor
INAKTÍV
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
|
*Az, hogy Gréti már szétnézett, jó. Nem pazarolja az időt és leleményes, ami soha nem árthat egy ilyen helyen, ahol varázslók vannak, szellemek, és különleges képességekkel rohangáló fiatalok - persze Theo ezt nem gondolja így végig, ő csak azt érzi, hogy amit a lány csinált, az jó.* - Nem, nem igazán. - *megrázza fejét miközben megvonogatja vállait, viszont nem ad semmilyen instrukciót neki, hagyja, hadd találja csak fel magát. Különösebb veszélyek itt úgysem fenyegetik, szóval tényleg, egész nyugodtan tapogathatja a falat, vagy huzigálhatja a fáklyát is akár. A lány következő kérdése ugyan csak azt támasztja alá, hogy okos: igyekszik felmérni a lehetőségeket, minden oldalról, hogy csak utána választhasson. Theo ezen csak újra elmosolyodik, miközben egy aprót biccent* - A keleti szárny. Ahol van a szfinxes festmény, meg Rabbotbá' irodája. - *válaszol, újra megvonogatva a vállait. Neki igazán mindegy, akárhová szívesen megy, szóval ez is leginkább Grétán áll. * - És az első emeletén pedig ott van az Erőnlét terme és egy másik titkos átjáró, bár.. Az újabban nem is olyan titkos. - *szemei felcsillannak a 'titkos átjáró' kulcsszavak említése közben, és nagyon reméli, hogy Grétát is érdekli még a téma, és szívesen kipróbálná azt is. - Viszont ott van a második emelet is, az Elemi mágia teraszával, meg pár tanár lakrészével. - *és ezzel szinte fel is vázolta az egész Keleti szárnyat, hogy a leányzónak legyen elég információja a döntéshozatalt illetően. Ezek után egy ideig csendben lebeg, hagyja, hadd gondolja át a dolgot.* - Na?
|
|
|
|
|
Orovecz Theodor
INAKTÍV
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
|
- Uff. Egy pillanatra megijedtem, hogy beszorulsz.-*Ami roppant kínos lehet, mert nem minden járat hajlandó akármikor oda-vissza működni, ami azt jelenti, hogy segítséget kell hívnia. Jó, mondjuk Radúz tuti nem lenne zabos, de abban sem lehetett teljesen biztos, hogy ki tudja hozni a lányt. Szerencsére egyelőre nem kell ilyesmiken törnie a fejét.*
- Akkor menjünk! A kívánságok terme is arra van. Tök fura hely, megpróbálja teljesíteni, amit kigondolsz!-*Az Eridonosok hírhedten túltengő fantáziájával mondjuk nem mindig bírt lépést tartani (a mágiának vannak határai, az előbbivel szemben). A sok itt eltöltött időnek köszönhetően Teó olyan volt, mint egy élő GPS - mindig ő tudta először, ha valahol új terem jelent meg vagy egy eltűnt, ráadásul nem is nagyon lehetett őt távoltartani semmitől. A lányok zuhanyozóját leszámítva, mert azt a sikítozást még a faluban is hallani lehetett... Na oda azóta se tette be a lábát.*
- Mhm. Lefelé a lépcsőn, aztán jobbra.-*Adja ki az instrukciókat, mert az elsőről le kell battyogniuk a földszintre, és bár megtehetné, hogy csak átlebeg a padlón, mégsem szeretné magára hagyni Grétát. Úgyhogy addig is tovább csivitel gyerekhangján, válogatás nélkül szórva a gondolatait a világba, míg a leányzó mellett lebeg - most egy kicsit fejjel lefelé.*- Amúgy nem fura, hogy az erőnlét terme nem emeleten van? Azt hinné az ember, hogy aki edzeni akar, nem bánja azt a kis bemelegítést.
|
|
|
|
|
Orovecz Theodor
INAKTÍV
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
|
- Jó-jó, de én nem tudlak kihúzni.-*Mentegetőzik, mert nem az a gond, hogy a lány ne lenne talpraesett, hanem az, hogy szükség esetén semmiféle módon nem tud neki segíteni ott helyben.*- Kész szerencse, hogy nem vagy klausztrofóbiás, mert akkor Murphy törvényéből adódóan tutira bent ragadnánk valahol.
Gréta izgalma eközben rá is átragad, elvégre az említett helyiség sosem unalmas, amíg az emberbe szorult némi képzelőerő - ő is lelkesen izeg-mozog, hadonászik, miközben helyesel és magyaráz. Ilyenkor ritka aranyos kiskölyöknek tűnik, ráadásul többnyire még a csínytevésről is megfeledkezik.*
- Naná! Remélem, üres lesz, ugyanis ha már van bent valaki, akkor gyakran nem enged be másokat. A legtöbben nem szeretik, ha belezavarnak a kívánságaik teljesedésébe.-*A terem pedig természetesen tiszteletben tartja ezt is, úgyhogy ilyenkor egyszerűen felszívódik az ajtaja és nincs mit tenni, meg kell várni, míg a bentiek kiszórakozzák magukat.
Miközben a lépcsőzés rejtelmeiről társalognak, leérnek a földszintre, de hogy a banya rúgja meg, pont pechjük van.*
- Hát, arra kellene,-*int a szomorú kiskutyaszemeket meregető szellem az egyik innen is látható faldarab felé, aminek azonban leginkább ajtónak kellene lennie.*- De ahogy nézem, foglalt.-*Igazán bűnbánóan morzsolgatja ujjait, mert hát így most csalódást okozott, hirtelenjében nem is tudja, mivel kárpótolja Grétit, csak tétován jobbra-balra lebeg.
|
|
|
|
|
Orovecz Theodor
INAKTÍV
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
|
Ha Teó kölyöknyuszi lenne, most földig lógatná szép, selymes fülecskéit bánatában. Hiába lelkesítette a lányt és hasztalan siettek, most itt ácsorognak ez előtt az ostoba, csupasz faldarab előtt és semmit se tehet.
- Sajnálom,-*motyogja, alig érthetően. Tisztára úgy érzi magát, mint amikor régen az anyukája összeszidta, pedig Gréti még vigasztalni is próbálja, amiért valahol nagyon hálás. Mégis kell egy kis idő, hogy összeszedje magát és visszanyerje előbbi elánjának legalább egy részét.*
- Arrafelé. Ahol az a nagy pajzsú páncél áll.-*Pontosít aztán, el is indulva a megfelelő irányba.*- Nem a legjobb hely, ide járnak dugiban dohányozni sokan, mert a járatról már jóformán csak a tanárok nem tudnak.-*Nem mintha szándékában állna beárulni őket, de a csikkeket nem mindenki szedi fel (hogy törne le a kezük!), szóval ha az embernek szerencséje volt, akkor az előző látogatók közül valakit elborzasztott annyira a járat állapota, hogy egy pálcaintéssel rendet tegyen. Ha nem kedvezett valakinek Fortuna, akkor ez a nemes feladat rá várt.*
- Ha be akarsz jutni, szükséged lesz a pálcádra!-*Teó most is csak segítséget ad, teljes megfejtést nem - persze, ha Grétának nincs kedve találgatni, akkor már csak lappangó bűntudata miatt is elárulja neki a megoldást.
|
|
|
|
|
Orovecz Theodor
INAKTÍV
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
|
- Én se szeretem őket, pedig nem is érzem a füstöt,-*helyeselt, fintorogva mellé. Egyszerűen buta dolognak tartotta, főleg azt, ahogy szemeteltek meg mások orra alá fújták azt a rondaságot, amire elég élénken emlékezett gyerekkorából. Mindig is erős ellenérzéseket keltett benne a dohányzó felnőttek közelsége, mert a ruháikból is áradt a szag, meg a leheletükből és a bőrükből is. Brrrrr.
Amikor megállnak a szobor előtt, előzékenyen oldalt lebegve és most arckifejezése kevésbé kihívó vagy játékos, inkább csak figyel és szurkol az Eridonosnak, hogy sikerüljön megtalálnia a bejáratot. Ahogy Gréta játszik a pálcával, elég menő, bár nincs meggyőződve teljesen arról, hogy veszélytelen. Mármint, hallott már mindenféle hátborzongatót felelőtlen pálcaforgatókról és baleseteikről, úgyhogy semmiképp sem szeretne az első sorban ülve végignézni egyet (még akkor sem, ha ő nem lesz koszos, bármi is történjék).*
- Ööö...majdnem talált.-*Most megmondja vagy ne mondja? Mármint, olyan közel jár a megoldáshoz a lány, csak egy kicsit kellene még kísérleteznie, de közben meg egy szobrot millió helyen lehet böködni és az ember beleun, ha semmi sem történik. Keményen töri a fejét és ez az arcára is kiül, aztán egyszerre támad egy ötlete. Egy zseniális ötlete. Egy fenomenális ötlete.
Aztán elégedett arccal megvakarja a térdét.
Grétit szerencsére nem ejtették a fejére (vagy ha igen, akkor az Eridonos keményfejűség megvédte), úgyhogy ezt követően gyorsan eltűnnek a páncél mögött támadó lyukon át.
|
|
|
|
|
Orovecz Theodor
INAKTÍV
RPG hsz: 54
Összes hsz: 169
|
Severin Bellerose Theodor amióta az Eridon falai közt létezett, tudta, hogy semmi pénzért nem szeretne onnét elmenni. Az ott lakók lendülete vidámsággal töltötte el, bár már az érzései a múlté voltak, viszont emberi vonásai még ma is megtalálhatóak a fiúban. Szellem lét ide vagy oda. A minap épp egy eridonost kísért el a könyvtárba, mert valami házi dolgozathoz keresett könyvet, de nem tudta, hogy merre is volt pontosan. Theo természetesen segítséget ígért a kis diáknak, akit el is kalauzolt az említett helységbe. Valóban rengeteg könyvnek adott otthont a hatalmas terem, a szellem, ha akarta volna se tudta megszámolni. Több volt, mint ameddig el tudott számolni. Végül megérkeztek a talán jó sorra, ahol lehetett a keresett kötet. Sajnos, már nem együtt keresték, mert a kis pirosnak fontos folyóügyei akadtak és a mosdóba szaladt. Theodor úgy gondolta, hogy addig megkeresi a könyvet, bár levenni nem tudta, hiszen nem szilárd testbe volt zárva, már csak egy szellem volt. Még mindig lelombozó volt valamilyen szinten számára, hogy nem játszatott kint a többi diákkal, nem tanulhatott pálcahasználatot és még lehetne sorolni. Szerencsére, ez az sugallat az évek múlásával kezdett elmúlni és lassan megszokta a szellemlétet. Épp az egyik keresett sor előtt lebegett, szemecskéivel a könyvgerincekre írtakat olvasta, amikor egy fura dolgot érzett, aztán már csak a puffanásra figyelt fel komolyabban. - Szentséges szalamandra! - ez volt az első mondat, ami kijött a torkán - Mit csinálsz te ott? - Alább lebegett, hogy jobban szemügyre vegye a fura lánykát, aki az imént esett át Theodoron. Valószínűleg kirázhatta a hideg a lánykát, hisz nem épp kellemes az élőknek, ha áthalad rajtuk egy szellem. - Áh, csak Theo! Nagyfiú vagyok ám, de inkább tegezz, mint a többiek! - Válaszolta nevetve, s végig nézte, ahogy összekaparta magát Severin. A szellem tekintete megakadt a lepkehálón és nem tudta mire vélni a tárgyat. - Villogómoholy? - kérdezett vissza - Nem, sajnos nem láttam, de segíthetek megkeresni! - El is felejtette, hogy már elígérkezett valaki másnak. Ráadásul az a valaki más is elfeledkezhetett Theoról, és a segítségéről, mert már vagy tíz-tizenöt perce elment. - Olyan lepkehálóval kell őket elkapni? - érdeklődte a fiúcska.
|
|
|
|
|
