Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Élvezte, ahogyan a nő kezei beletúrnak a hajába, végigfutott a hátán az elektromosság, miközben szépen lassan lecsúsztak a vékony ujjak a tarkójára. Egészen nehezen lépett hátra, de azért azoknak a pogácsáknak is nagyon csábító illatuk volt.
El is vigyorodott a kijelentésre. Még hogy ő nem merné? Talán Nix nem ismeri még eléggé ahhoz, hogy tudja, milyen ajándékokat merne adni neki? A vigyort is mondjuk csak arra szánta, hogy elbizonytalanítsa kellően ahhoz, hogy körülírni sem tudja fejben, milyen ajándékot fog kapni.
Kissé még forró pogácsát próbálta meg égési sebek nélkül megrágni, miközben elindult a megterített asztal felé és a parancsra le is csüccsent a megadott helyre.
- Biztosan meg akarsz etetni az ajándék előtt? - ajkai most csak félmosolyra húzódtak, ahogyan barna, meleg tekintetét éhesen a nőre emelte. Ebben a pillanatban meg is szólalt a gyomra, hangos tiltakozásul a vacsora elnapolására, így nem is erőltette inkább a témát.
Beleszimatolt a levegőbe, a töltött káposzta savanyú, de mégis mindennél finomabb illata lengte be a teret. Egészen úgy érezte magát, mint a nagyszüleinél, mikor végre asztalhoz ültek és előkerültek a nagymama receptje által készült ételek.
- Istenem, de jó illata van!
Szeme tejfölt keresett az megterített asztalon, mert hát tejföl nélkül nem az igazi a káposzta, majd vállat vont a kérdésre, azzal a levakarhatatlan mosollyal az arcán.
- Karácsony van, elkészült az ajándékod időben, együtt vagyok az egyik kedvenc emberemmel és végre ehetünk. Kell ennél több? - Fogalma sem volt, mi volt ebben a levegőben a káposztaillaton kívül, de Trisztán pezsgett a jókedvtől. - Milyen volt a tegnap? Sikerült valahogy túlélned?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Soha ne mondd, hogy soha. Követed a receptet, és jó lesz. Ha kell, leszek szívesen a főkóstolód - vigyorodott el jókedvűen, ahogyan felemelte a borospoharat és összeérintette őket.  - Boldog karácsonyt, Nix! - Az üveg finoman koccant a mozdulatra, a fehérbor pedig löttyent egyet, mikor visszahúzta magához és bele nem kortyolt és le nem tette a talpast az asztalra.
Úgy lapátolta be a káposztát, mintha életében nem látott volna ételt. Hiába, a nagyi receptek sosem okoznak csalódást. Meg az egész napos koplalás sem.
Szemét forgatta, mikor Nix elkezdte mondani, milyen volt a karácsonya. Néha úgy érezte, szerencséje van, hogy ők csak ketten az apjával vannak. Persze gyerekként hiányzott neki, hogy őérte is az iskolába az édesanyja jöjjön, akkor még kérdezgette is az apját róla. De folyton falakba ütközött, így egy idő fel is adta. De hallgatva Nixet, úgy érezte, nem is akkora baj, hogy ez a feledés homályába veszett.
- Nem értem, miért panaszkodsz, most már csak a fél család volt, nem is az egész - próbálta elviccelni a dolgot. Ez egy stratégia volt, meg egyébként is kár lett volna sokat gondolkodni azon, amin nem tudtak változtatni. A család meg az idősek tipikusan az a dolog volt, akiknek a mentalitása már menthetetlen volt.
- Aha, tegnap apuval voltam Szentesen. Rendeltük a kaját valami étteremből, aztán ma reggel jöttem vissza Bogolyfalvára. Apu azt mondta, Mari néni áthívta magukhoz, hogy ne maradjon egyedül, szóval azért sem kell aggódnom, hogy magányos lesz vagy ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő