Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Szeretnél a páciensem lenni? Jól gondold meg, mit kívánsz - nevettem fel, őszintén nem örülnék annak, ha bármi baja is történne, meg aztán nem is hiszem, hogy el tudnám látni úgy, ahogy kell. Persze attól függ, hogy éppen mi is lenne a gondja. Egy influenzából vagy egy könnyű rontásból még biztosan ki tudnám kezelni, de ha valami súlyosabb történne, ahhoz szerintem hozzá nem mernék fogni. Utóbbi gondolatokat persze nem osztottam meg vele, ahogy azokat sem, hogy a gyógyítással kapcsolatosan voltak efféle aggályaim. Féltem egy kicsit a szakmától, annak ellenére, hogy ez volt mindig is az álmom.
- Nem lesz egyszerű a dolgod, már csak azért sem, mert mindig akad konkurencia - ahogy az idei karácsonyi vásárban is felütötte a fejét egy remek gyorskajáldás, bár az is igaz, hogy nekik nincs törzshelyük Bogolyfalván, és elvileg csak a karácsonyi szezonra húztak fel egy bódét. Szóval Dávidnak volt min gondolkodnia, nem irigyeltem őt a rá váró feladatok miatt.
- Jankovits Dávid, ez már túl megy minden határon! - szóltam a srácra, színlelt sértettséget imitálva és elnevettem magam. Éreztem, hogy a csevegésünk talán egy kicsit átlépi a baráti küszöböt, ellenben nem feltétlenül gondoltam azt, hogy a másik ezeket a dolgokat komolyan is mondaná, emiatt lazán kezeltem a helyzetet és bele is mentem a játékba.  
- Ó ennek csak örülök, mert így akkor nekem nem lesz semmi dolgom, csak figyelni, ahogy elkészíted nekem a forralt bort - mosolygtam Dávidra, aztán elnevettem magam. - Jó igen, bevallom, látni akartam, mert imádok főnök lenni - nevettem fel, majd mellé lépve figyeltem, hogy miből mennyit tesz a lábasba. Addig kiveséztük az egyetemmel kapcsolatos lehetőségeket is, bólintottam is a kérdésre, és közben elvettem a kést, mert úgy döntöttem, hogy azért mégis csak besegítek neki egy kicsit.
- Alig várom, mindig irigykedtem azokra, akik magukra ölthették ezt a kötényt - mosolyogva vártam, aztán engedtem, hogy segítsen, kezeimet a magasba emeltem és hagytam, hogy rám adja a kötényt. - Mi lesz mester, meg is kötöd? - pillantottam hátra mosolyogva a vállam mögül, majd szembe fordultam Dáviddal, neki dőltem a pultnak, s ügyelve arra, hogy a kezemben tartott kést a pulton tartsam, hogy véletlenül se okozzak vele sérülést. - Mit gondolsz, beleillek így a csapatba? Felvennél, Főnök? - kérdeztem mosolyogva, miközben az arcát fürkésztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Jól van, legyen így, de én azért nem szeretném ám, hogy bajod essék, szóval vigyázz magadra! - azért felhívtam erre a figyelmét, mert viccelődhetünk, de tényleg nem szeretném, hogy lebetegedjen vagy bármi is történjék vele. Addig jó, míg nem kerül gyógyító keze alá, mert az azt jelenti, hogy egészséges.
- Hát nem is tudom, az majd az áraktól függ és a kínálattól - nagy komolysággal adtam elő magam, mint egy olyan kuncsaft, aki fennhordja az orrát, de aztán elnevettem magam. - Ne hülyéskedj, nálatok legjobb a hamburger, kizárt hogy innen átpártolnék - még vállon is paskoltam, hogy ezt veheti ígéretnek.
- Erről is csak Te tehetsz, megbolondítasz itt, ki tudja, hogy mit tettél a kólámba - nevettem el magam, ismételten csak viccnek szántam, de abban nagyon is igaza van, hogy kicsit mindketten úgy viselkedünk, mintha becsiccsentettünk volna. Ez talán az időjárás miatt lehet, vagy talán azért, mert mindketten nagyon elfáradtunk már így a nap végére, és ilyenkor valahogy minden viccesebb. - Igenis, értettem séf úr! - szalutálok előtte, és elkezdem vágni a gyümölcsöket, de a kötény még ott fityeg rajtam, mert Dávid csak most jön, hogy megkösse. Emiatt leállok a szeleteléssel, hagyom, hogy megkösse, majd szembe fordulok vele. - Nem, tökéletesen megkötötted - mosolygom vissza rá, s amikor azt mondja, hogy alkalmazna, elnevetem magam.
- Ugye tudod, hogy felgyújtanám a konyhát? - amennyire ismerem magam, főzni azt annyira nem tudok. Vagyis tudok, csak még gyakorolnom kéne, mert ha most kellene beállnom segíteni, akkor nem biztos, hogy jól járnának velem.
Közben Dávidot fürkészem, nem tudom, hogy miért, de most először felmerült bennem a gondolat, hogy vajon milyen lehet a csókja. Lehet, hogy hasonló, mint az öccsével? Vagy egész más? A gondolatot aztán kénytelen vagyok elhessegetni, mert úgy tűnik, hogy nagyon gyorsan felforr az a bor.
- Dávid, siess, mintha forrna már- mutatok a lábas irányába, ha ügyes, akkor még épp időben ér oda. Közben gyorsan összevágom neki a maradék gyümölcsöt, hogy azokat is hozzá tudja adni a főzethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egész kellemes felüdülést hozott Roland felbukkanása, nem beszélve a shake-ről, amire meghívott. Pedig nem lett volna köteles, végül is, nem ugrott ki a szívem a helyéről, de ha már ilyen rendes volt, hogy felajánlotta, hülye lettem volna nem elfogadni.
Túl sokat nem változott egyébként az elmúlt fél évben, még mindig szórakozott volt és vicces, de mintha egy egészen picit komolyabb lett volna, mint egy évvel ezelőtt.
- Jaj, ne morogj drága, tudod, azt szokás a nevén szólítani, akit kedvelünk - mosolygok rá, meg amúgy is, így hívják, ez a neve, szóval szokja szépen meg, hogy van, aki így hívja. A shake közben fogyogat a poharamból - legnagyobb bánatomra - de éppen ezért inkább csak aprókat kortyolok, s nem esek neki a szívószálnak. Az, hogy kiderül, valaki dobta őt, nagyon meglep, sőt, már azon is meglepődtem, hogy barátnője volt.
- Ó, szóval egy modellel kezdtél, gondolhattam volna - meg sem lepett, végül is, egy jóképű srác mellé modell dukál. A lány neve ismerősen hangzott, de őszintén nem volt előttem az arca, így nem tudtam, hogy pontosan kire is gondol. Először azt gondoltam, csak viccelődik, de aztán olyan komolyan mesélte el, hogy egészen megesett rajta a szívem, el is komolyodtam.
- Ez rosszul hangzik Roland - sóhajtottam, és közben eszembe jutott, hogy nekem is elég pocsék ilyen szinten a hátterem. - Tudom, hogy nem lehet ilyenkor vigasztalni, de idővel majd túl leszel rajta. Néha van olyan, hogy szeretnénk valakit, de az mást akar - meséltem neki, burkoltan saját példámból kiindulva, de ennyi elég is volt erről, nem akartam beavatni a saját kis dolgaimba.
Hogy jobb kedvre derítsem, még a shakemből is adtam neki, de épp csak egy kortyra valót, aztán már húztam is vissza a poharam, nehogy megigya előlem a finomságot. - Sebaj, megiszom helyetted én - mosolyogtam rá, aztán jót nevettünk és egész jól eldiskuráltunk. Tényleg helyes volt ez a srác, nem értettem, hogy miért is dobhatta őt az a levitás csaj.
- Na tessék, máris visszatért a régi éned. Kíváncsi voltam, hogy ez mikor jön el - nevettem el magam a kommentjén, amit Rosalesről mondott. - Szerintem most egyébként nincs jó formában, elég ramatyul nézett ki - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, de tényleg nem akartam a tanárokról pletykálni.
- Jól van, várj, itt van - kihalásztam a telefonomat, aztán át is nyújtottam neki, hogy beírhassa a számát. - Benne vagyok, jól jönne egy részletes körbevezetés, mert egyedül tuti, hogy elkallódnék. Amúgy sem szeretek ilyen helyekre egyedül menni. A koli milyen, vagy nem ott laksz? Lakást bérelsz? - kíváncsiskodtam, aztán ha végzett a telefonommal, visszahúztam magamhoz.
- Nincsenek képeid a telódon a suliról? Mutathatnál párat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Miért ne kedvelnélek? Jófej vagy - elnevetem magam, mert úgy kérdez rá, mintha ez olyan furcsa lenne. Már a suliban is bírtam a hülyeségeit, mindig megnevettetett, így ezért nem is értem a meglepettségét. - Jól van Roland, akkor ígérem, többé nem hívlak majd Létainak. Úgy hívlak majd, hogy Mókuspofi - ez csak azért ugrik be, mert épp tömi magába a hamburgert és arra emlékeztet, ahogy a mókusok is betárazzák a mogyorót. - Jó lesz? - kérdem nevetve, hátha engedélyezi, hogy így szólítsam a továbbiakban.
A téma kicsit komolyabb lesz, végig is hallgatom, mert érdekel, hogy mi volt vele és kivel is járt. Érződik rajta, hogy megbántották, elég haragosan nyilatkozik arról a lányról. Persze nem tudhatom, hogy mi volt az indoka, nem szokásom ítélkezni mások felett, de tény az, hogy egy szakítás mindig fájdalmas, bármelyik fél is legyen a kezdeményező.
- Figyelj, lehet hogy már meg is bánta, ki tudja? De szerintem ennek biztos így kellett lennie, egy másodpercig se bánkódj miatta - bíztatom kedves mosollyal, ahogy megpaskolom a kézfejét. Rosales kapcsán nem tudok hozzá fűzni semmit, csak bólintok egyet, jöjjön helyre, bármi is van vele, ezzel egyetértek.
- Na muti, hogy írtad be magad a telefonomba? - görgetem a listát, mert kíváncsi vagyok, hogy végül is melyik nevet választotta.  - Mindenképp rád fogok csörögni, aztán el is vihetsz kajálni - nevetem el magam, ha már olyan messzire elutazom, tényleg mutathatna egy jó éttermet, mondjuk egy ehhez hasonló burgerezőt.
- Nézzük - a székemmel egy kicsit most közelebb húzódok hozzá, hogy jobban rálássak a telefonjának kijelzőjére és nézegetem a képeket , amiket a helyszínről mutat. Tényleg jó hely, ide mindenképp jó lesz egyszer ellátogatni. Néhány kép között bevillan ő is egy lánnyal. - Várj csak! Ő volt a barátnőd? - kérdezek rá, tényleg nagyon csinos, mint egy modell.
- Jajj Roli, ne legyél már ilyen szomi - sóhajtok egyet, aztán átölelem őt. - Lehet, hogy ki kéne törölnöd a képeit, és így akkor nem jutna az eszedbe - javaslom közben, mert ez megoldás lehet arra, hogy új lapot nyisson az életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó volt Rolanddal összefutni, nem csak azért, mert meghívott egy finom epres shake-re, hanem azért is, mert már rég láttam és mindig jó a régi arcokkal összefutni, váltani pár szót és megtudni, hogy mi is van velük, ha már maguk mögött hagyták az iskolát.  A felszínes témák között azért felbukkantak komolyabbak is, mint kiderült, egy szakításon van túl és nem is viselte olyan jól, de azért próbáltam bíztatni és lelket önteni belé, nem mintha ez ilyenkor számítana. A csalódás már csak csalódás marad. Végül megbeszéltük, hogy majd akkor körbevezet az egyetemen, csak időpontot nem egyeztettünk, mert egyelőre nem tudtam, hogy mikor lesz szabadnapom efféle dolgok intézésére. A doki nagyon sok munkát adott, a vizsgák is a nyakamon voltak, így tényleg nem volt egyszerű a helyzetem.  
- Jól van, én fizetem legközelebb - mosolyogtam rá, számot már cseréltünk, szóval ezzel sem volt gond. Roli kifizette a mostani számlát, legalábbis a rá eső részt, én meg az enyémet, aztán felkeltem és már húztam is magamra a kabátom. Mondjuk nagyon nem kellett sietnem, amúgy is át akartam sétálni a szomszédos üzletbe, a srácnak viszont láthatóan dolga volt.
- Okés, köszi  a shaket! - intettem még egy mosollyal, aztán lassan összeszedtem magam és én is elhagytam a burgerezőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A Doki megmondta, hogy kemény lesz a gyakornokság és hogy ne igazán álmodjak szabadidőről, ám a zenéről semmi pénzért nem akartam lemondani. Próbáltam minden próbát úgy egyeztetni a srácokkal, hogy az ne ütközzön a beosztásommal és hogy minden szuper legyen. A fellépéseket is ehhez hasonlóan kellett beosztanunk, viszont túl sok felkérésünk nem volt, és amik voltak, azok is kisebb helyeken. Éppen ezért nem kicsit sokkolt le Armand, mikor szóba hozta a soproni tavaszköszöntő fesztivált. Ugyan ez sem volt olyan nagy buli, mint mondjuk amit nyáron tartanak, de azért…mégis csak egy nagy város, ahol nagyon sok ember él, főként muglik.
Érződött, hogy Stephent is meglepte Armand, viszont mivel a srácok annyira nagyon akarták, s végül is, nekem sem volt ellenemre, Steph is rábólintott, így összejöhetett a koncert.
A színpadra lépés előtt azért lehúztunk egy-két rövidet, de csak azért, hogy a megfelelő alapozással léphessünk a színpadra. Jó, a srácok talán többet is, nekem elég volt az két kis pohár, mert anélkül is élveztem ezt az egészet.
Persze piszkosul izgultam, de ez is olyan adrenalin löket volt, mint ami az Ispotályban ért, amikor például megmentettük annak a fickónak a karját. Nagyjából ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, s azt hiszem, hogy ez volt az életem másik legnagyobb szenvedélye. Ha régen azt mondták volna, hogy színpadon leszek, kizártnak tartottam volna, most viszont a srácokkal együtt élveztem.
Jó hangulatban telt a koncert,  elég sok hallgatónk volt ahhoz képest, ahányan eddig voltak a fellépéseinken, szóval szuper volt. Nem győztem mosolyogni a színpadon, remekül szóltak a számaink is, és azt hiszem, hogy a második után már annyira felspannolt az egész, hogy kifejezetten élveztem a színpadon való mozgást. Táncoltam is, amelyik dalnál belefért, összeénekeltem Stephel, összenéztünk a srácokkal, kicsit bohóckodtunk is közben, minden, ami csak belefér.
A vége pedig szuper lett! Egyszerre fejeztük be Stephennel, a dobszoló zseni lett a végén, s még egy közös meghajlás is belefért, hogy ezzel tiszteljük meg a közönséget.
- Köszönjük, sziasztook! - mosolyogva integettem, s a többiek után siettem le a színpadról. Felfokozott állapotban voltam, az arcomra volt írva az öröm, le se tudtam volna vakarni a vigyoromat.
- Húúú, ez annyira…annyira jó volt! - mondtam a srácoknak és egyenként meg is ölelgettem őket.
- Stephen, legközelebb is jöjjünk! Ilyen rendezvényeken kell fellépnünk, szuper volt - mosolyogva jegyeztem meg, amikor meglepő módon megjelent mellettünk néhány nagyjából velünk egyidős fiatal, főként lányok és elkezdtek aláírásokat kéregetni a srácoktól különböző helyekre. Egy kicsit megköszörültem a torkom, aztán csak nevetve figyeltem, hogy Armand és Misi mennyire élvezik az egészet. - Úgy látom, a srácoknak rajongóik lettek - nevettem el magam, mire egy csaj bevágódott mellénk és Stephenre kezdte rebegtetni a pilláit.
- Éreztem minden porcikámban a hangodat! Annyira jó voltál! - totál kidobta mindenét Stephnek, majdnem elnevettem magam, mert egy toll is előkerült, s úgy tűnt, hogy ő nem a kezére szeretne aláírást. Kezem a szám elé tettem, s úgy kuncogtam, ekkor ért mellénk Marci is, az egyik rendező srác, aki az egyik számunkra előkészített sátorra mutatott, mondván ott pihenhetünk és fogyaszthatunk minden jót, amit csak szeretnénk. A buli persze nem állt le, mert már egy újabb zenekar kezdett felpakolni, s egyre nőtt a tömeg a színpad előtt. - Steph, ki is lép fel utánunk? - kíváncsi lettem, mert biztos voltam benne, hogy valami menő zenekar lehet, akikre ilyen sokan kíváncsiak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ó ugyan, dehogy. A Jankovitsok csakis jóban sántikálhatnak - nevettem fel, mert ismerve a családját azért a húgának is voltak húzásai, nem beszélve az öccséről. Ettől függetlenül szerintem Dávid volt közülük a legjózanabb, egy igazi báty, aki példaként szolgálhatott a tesói előtt.
- Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy a tesóidért tűzbe mennél - jegyeztem meg ezt már akkor, mikor ellépett a közelemből, hogy ellenőrizze a bort. Egy kicsit olyan volt, mint én, hisz Erikért én is mindent megtettem volna, csak ne essen baja.
- De megtanították, és az egész jól is megy, a főzés viszont azt hiszem, hogy kevésbé az asztalom - ez azért túlzás, néhány ételt egész jól és ügyesen tudtam elkészíteni, de biztosan nem volt annyi tudás a zsebemben, mint mondjuk Dávidnak, aki ezt mesterszinten tanulta a suliban.
- Jól van, igyekszem nem felgyújtani a konyhádat, mester - elnevettem magam, majd rámosolyogtam mikor kacsintott, fura, tényleg olyan volt, mintha már túl lettünk volna egy pohár pezsgőn minimum.
- Nem hiszem, hogy el tudnád rontani, legfeljebb vagy túl erős lesz a fűszerezése, vagy a gyümölcsöt fogjuk kiérezni belőle - bármi megtörténhetett, ez tényleg csak az arányokon múlt. Míg Dávid a gyűmölcsöket helyezte az edénybe, addig a csaphoz léptem, leöblítettem a kést, és a vágódeszkát, hogy azokat aztán tisztán tegyem a csepegtetőre. Kezeimről egy konyharuha segítségével szárítottam fel a vízcseppeket, majd mosolyogva bólintottam Dávid ötletére és elindultam vele a szekrényekhez, hogy bögrét válasszunk.
- Nahát, nem tudtam, hogy itt ilyen figurás bögrék is vannak. Az a macis nagyon cuki! - mutattam a jobb felső sarokban ácsorgó bögrére, és Dávid mellett próbáltam nyújtózni, hogy elérjem a porcelánt, de még lábujjhegyre állva sem sikerült. - Leveszed nekem kérlek? - felé fordulva rámosolyogtam, a konyhát körül lengte a finom forralt bor illata, egészen karácsonyias lett a hangulat.  - Kár, hogy nem karácsonyozhatunk együtt, hogy mindenki hazautazik az ünnepekre - jegyeztem meg elgondolkodva, mert eddig valamiért sosem sikerült a barátokkal megünnepelni a karácsonyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mi tagadás, a srácok jól elvoltak a rajongóikkal, hozzám azért nem jöttek oda a srácok lekapott felsővel, hogy na írjam már alá a kidolgozott mellkasukat. Pedig talán még oda is kanyarítottam volna a nevem, de sebaj, én úgyis főként csak vokál voltam ebben az egészben, amolyan mellékdarab. Ennek ellenére élveztem minden egyes percét a színpadi létnek, már készültünk vissza a sátrunkhoz, hogy ott pihenjünk meg, amikor Stephen felkiáltott és láthatóan még a vér is meghűlt az ereiben. Döbbenten pislogtam én is, igaz nem voltam olyan nagy rajongójuk, mint Stephen, de azért még az én arcomra is mosoly szökött, amikor megláttam, hogy milyen ismert zenekar lép fel utánunk a színpadon. - Wow, tök jó! - nevetve vállon veregettem Stephet, aki láthatóan még mindig extázisban volt, olyannyira, hogy a saját rajongóiról meg is feledkezett. - Na de gyere, menjünk és együnk valamit a sátrunkban, aztán majd később kijövünk és megnézzük őket, talán utána még bulizhatunk is velük - ki tudja, hogy a menedzsmentjük mit engedett nekik, mindenesetre Stephet megpróbáltam a sátrunk irányába terelgetni, ha már a fiúk is előre mentek.
Odabent volt minden, kényelmes kanapé, egy hűtő tele különféle italokkal és egy svédasztalra hajazó teríték, finom szendvicsekkel, fasírttal és salátákkal, nem beszélve a sütikről és a sós ropogtatni valókról. - Hű, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kapunk - nevetve lépdeltem az asztalhoz, majd elhalásztam két szál ropit és ropogtatni kezdtem. Ekkor az egyik rendezvényszervező srác kihívott engem, viszont mellettem egy számomra ismeretlen sétált be, de úgy tűnt, hogy ismeri a dobosunkat.
- Hé Steph, Ő itt Vendel, az egyik haverom Miskolcról - a dobosunk be is mutatta a srácot, aki gratulált a zenekarnak, majd előhúzott egy névjegykártyát és Steph felé nyújtotta.
- Van egy lemezstúdiónk Budanekeresden, kis cég vagyunk, nem túl ismertek, de hiszünk abban, hogy egy jó zenekarral befuthat a biznisz. Ha gondoljátok, akkor benne lennénk egy közös együttműködésben - kíváncsian pillantott Stephenre, miközben baráti mosolyra húzta a száját. A zsebében persze lapult némi jó hangulatot adó tündérpor és egyéb tabletta is, egyelőre azonban kíváncsi volt arra, hogy sikerül-e valamiféle üzleti partnerséget kialakítani a srácokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bizony, nagy szerencséje volt a családjával, irigylésre méltó volt az övék, hisz egyben voltak, szeretett szülők és tesók. Bárcsak mi is így egyben lettünk volna, de sajnos nálunk minden máshogy alakult. Ez egy kicsit le is hangolt, akár csak az, amikor Erik jött szóba.
- Erik egy idióta, mindig bajba kerül, utána meg elvárja, hogy segítsek, de sosem hallgat rám. Bunkó is és megy a saját feje után - vontam meg a vállam, azt hiszem, ha lett volna mondjuk egy olyan bátyám, mint Dávid, akkor ő hatással lett volna Erikre is, mert én nem tudtam vele bánni rendesen.
Inkább tereltem is a témát, vissza a forralt borra, egy kicsit még be is szóltam Dávidnak, de csak viccelődtem és nem gondoltam komolyan. Úgy volt jó, ahogyan készítette, bíztam az ízlésében és a tehetségében.  - Köszi - rámosolyogtam, amikor megkaptam a Macis bögrét, mivel kiderült, hogy ez nem az étterem tulajdona és talán az egyik dolgozóé, így még inkább vigyáznom kellett rá, nehogy összetörjem véletlenül.
- Na jó, de téli szünetben azért csak nem állíthatok be hozzád - nevetve ráztam meg a fejem, azért biztos nem örülne egy ilyen látogatásnak, mikor mindenki épp a családjával tölti az ünnepeket. Közben odatartottam a bögrémet, hogy Dávid nekem is merjen, s hozzá hasonlóan én is beleszimatoltam a forró italba.  - Annyira jó az illata, érződik belőle minden fűszer - jegyeztem meg, ezzel is utalva arra, hogy ez bizony jól sikerült. - Egészségünkre - mosolyogtam rá, miközben összekoccintottam poharam az övével, majd belekortyoltam, de még tényleg nagyon forró volt. - Húú leég a nelvem - mondtam pöszén, nevetve. - Szóval mi leden a neve ennek a follalt bolnak? Nelvégető Szálkány? - mosolyogva fürkésztem Dávidot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Látod, ez egy nagyon jó kérdés Steph - vigyorogva veregettem vállon, közben beléptünk a sátorba, ahol a többiek már rá is raboltak a finomságokra. Persze, hogy én is követni akartam őket, csíptem is egy falatot, mire Stephen meg rám szólt, így nagy szemekkel pislogtam felé.
- Szeretem a ropit - megvontam a vállaim, tényleg bírtam az ilyen sós rágcsákat, bár az is igaz, hogy ezen a terülj asztalkán tényleg minden volt és valami laktatóbb kaját is választhattam volna.
- Hű, ezt mind meg is eszed? - egy kicsit meglepődtem, ahogyan egymás tetejére gyömöszölte azokat a szendvicseket, azon meg felnevettem, amikor megpróbálta egy harapással begyűrni. - De bolond vagy - nevetve kaptam tenyerem a szám elé, Steph össze-vissza kente magát a majonézzel. Közben társaságunk érkezett, egy fura figura Miskolcról. Nekem nem is volt annyira szimpatikus, de azért kezet ráztam vele, majd kíváncsian pillantottam Misire, hogy vakkantson már valamit, mégis honnan ismeri ezt a fószert. Épp csak hogy elkezdte a bemutatást, amikor odaért Steph is, ez pont kapóra jött, mert így kicsit leléphettem a rendezvényszervező sráccal.
Igazából semmi extra nem történt, csak meghívott egy italra meg olyan szöveget lökött, hogy azért jókat nevettem rajta. Megadta a számát és kérte, hogy feltétlenül hívjam majd fel, mert csak akkor nyugszik meg a lelke, ha tudja, hogy biztonságban hazaértem. Hát persze.
Nevetve elraktam a névjegyét a farzsebembe, majd jókedvűen sétáltam vissza egy órával később a sátorba, ahol úgy tűnt, hogy nagyon is jókedvűek a srácok, sőt…megláttam, hogy ez a miskolci fazon épp mivel is kínálgatja ott a srácokat.
 - Steph, beszélhetnénk egy kicsit odakint? - megállva mellettük a pillantásommal próbáltam szuggerálni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Áh - legyintek csak, s ebben a pillanatban most tényleg láthat rajtam szomorúságot. Nem igazán szoktam kimutatni, mert nem szívesen fárasztom a környezetemet az efféle magán jellegű dolgokkal, talán ezért se mesélek többet Dávidnak. Pedig néha jó lenne úgy valakivel megosztani úgy igazán mindent is, de miért terheljem? Neki is sok a suli, mellette ez a munka, és azért az ő tesóival sem egyszerű az élet. Elég csak Doriánra gondolni…
Azért az, hogy érzem az érintését, jó érzéssel tölt el, mert így olyan, mintha szavak nélkül is támogatna. Felpillantva rá el is mosolyodom, mintha csak annyit mondanék, hogy köszönöm. De a pillanat el is száll, amit leginkább én hajszolok más irányba, hisz nem akarom sem az ő, sem pedig az én kedvemet lehúzni. Ehelyett végre egy kicsit megalapozzuk a közelgő karácsonyt, s ha már nem sikerült eljutnunk forralt borozni, hát bepótoljuk itt.
- Jó itt - mosolygok rá, s inkább az ő módszerét használva én is inkább fújkálom egy kicsit az italt, közben figyelem, hogy milyen figyelmesen hoz kanalat és szalvétát, egy igazi gentleman veszett el ebben a fiúban.
- Nahát, Te aztán értesz ahhoz, hogy hangulatot csinálj - jegyzem meg egy mosollyal, mikor meglátom a fényeket, s közben felcsendül a háttérben ez a kellemes dallam. A forralt borból ezúttal óvatosan kortyolok, majd félre teszem a csészémet, s a kezem nyújtom felé. - Táncoljunk egy kicsit- őszintén, nem is emlékszem, hogy táncoltunk-e már valaha, talán pár évvel ezelőtt valami sulis bálon, szóval nem tudom, hogy úgy egyébként szeret-e, de amilyen hangulatot teremtett, nekem meghozta hozzá a kedvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mosolyogva fürkésztem a pillantását, miközben a kezem nyújtottam felé, azt hiszem így próbáltam meggyőzni, hogy adja be a derekát és végre táncoljunk egyet. Igazából Dávidon nem mindig tudtam kiigazodni, néha kicsit merevnek tűnt, mintha nem merne megtenni bizonyos dolgokat, máskor viszont épp az ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot, szóval hajlamos volt az embert összezavarni.
A táncra viszont nem mondott nemet, megfogva a kezét követtem őt a konyha közepére, el is mosolyodtam azon, ahogy meghajolt előttem, hozzá hasonlóan megadtam a tiszteletet, pukedliztem egyet, majd közelebb lépve hozzá elfogadtam a kezét, s a másikat a vállára helyeztem, így pedig elkezdtünk táncolni a karácsonyi dalra. S bár tudtam táncolni, nem is annyira szabályosan akartam ezt most művelni, leginkább a közelségét akartam érezni. Felpillantva rámosolyogtam, aztán el is nevettem magam, néha képes annyit beszélni.  - Dávid..mondták már, hogy sokat beszélsz?- mosolyogva megráztam a fejem, aztán a következő pillanatban inkább odahajoltam és megcsókoltam őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Legszívesebben csak úgy hozzá bújtam volna, hogy a vállára hajtva a fejem, andalogjunk erre a kellemes karácsonyi dallamra, ő viszont a papírforma szerinti keringővel állt elő. Igazából ez sem volt ellenemre, sőt, meg is mosolyogtatott Dávid azzal, ahogyan felvette az alapot. Egy pillanatra el is képzeltem őt frakkban, s eszembe jutott az, hogy talán a következő bálra majd abban jön.
A táncot megkezdve tettünk pár tanult lépést, a maga módján egész ügyes volt Dávid, egyszer sem lépett a lábamra. Az viszont feltűnt, hogy nagyon sokat beszél, ami persze megmosolyogtatott. Mondjuk őszintén meglepett a vicces megjegyzésével is, s azt hiszem, hogy ott abban a pillanatban ezt valamiért annak vettem, ami talán nem is volt. Mindenesetre éltem a lehetőséggel, s belé fojtva a szót inkább megcsókoltam. Közben lehunytam a szemeimet is, néhány másodpercre megfeledkezve arról a tényről, hogy mi amúgy barátok vagyunk. Mert azok voltunk, s őszintén nem tudom, hogy mi történt velem. Talán csak a karácsonyi hangulat volt a hibás, a kellemes zene, a gyertyafény, vagy az a gyengéd kedvesség, ami Dávidból sugárzott. De az is lehet, hogy csak magányos voltam.
És persze egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy ez talán rossz ötlet, vagy hiba lenne, ahogyan abba sem, hogy nem is olyan rég még a testvére irányába tápláltam érzéseket. Vajon csak ez zavart meg? Nem, annyira nem is hasonlítottak egymásra, ég és föld volt a két fivér.
Mégis kellemes volt, akár csak az, ahogyan szorosan magához húzott. Abban a pillanatban nem is volt ellenemre, s talán meg se fordult volna a fejemben az, hogy mi bármi rosszat is tettünk, ha Dávid nem reagál olyan zavartan. Kicsit hátrébb húzva a fejem, meglepetten figyeltem őt, miközben habogott. Most vagy pánikrohamot kapott, vagy ennyire rossz volt? Nem tudtam megítélni, de egy kicsit zavart az, hogy így reagált. - Nyugi Dávid, higgadj le – tenyerem a mellkasára helyeztem, nyugtatásként, de mintha ki akart volna ugrani a szíve, s nem voltam biztos benne, hogy most épp jó ötlet az, ha tovább érintkezem vele, így inkább vissza is húztam a kezemet. Kínos. Eddig még soha, egyetlen srác sem esett ennyire kétségbe attól, hogy csókolózott velem. Magam sem tudtam eldönteni azt, hogy most kellemetlenül érezzem-e magam, vagy nevessek? Bár valahogy nem volt kedvem ezen nevetni.
- Értem, és ez csak...a pillanat, biztos...a zene, meg a karácsony, tudod. Nem olyan nagy dolog ez. Csak egy csók – mosolyogtam rá haloványan. -  Kérsz egy pohár vizet? - aggodalmasan fürkésztem az arcát, nehogy a végén nekem itt rosszul legyen, mert aztán még magyarázkodhatok Doriánnak, hogy mivel ütöttem ki a bátyját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ahogy megláttam Dávid reakcióját, rögtön bevillant az, hogy butaságot csináltam. Biztosan félreértettem ezt az egészet, megzavart ez a hangulat és a Karácsony. Kellemetlenül éreztem magam immár és rosszul esett, hogy Dávid ennyire furán viselkedett. Talán leginkább magamat akartam valahol nyugtatni, mint sem őt, ezért is hangsúlyoztam, hogy nyugodjon meg, sőt még egy pohár vizet is hoztam volna neki, de ez mind-mind amolyan pótcselekvés lett volna, csak hogy ne érezzem magam ennyire hülyén a történtek után. Abban ugyanis igaza volt, hogy barátok vagyunk, ráadásul Dorián testvére.
- Látom - bólintottam magyarázatára, s már közben épp húztam volna el a tenyerem a mellkasáról, amikor megéreztem kezét az enyémen. Ezzel most újra meglepett, pillantásom összekulcsolt kezeinkre szökött, mintha perzselt volna az érintése, aztán a tekintetét kerestem, csak hogy értsem, most pontosan mi is a baj. Aztán ahogy a Doriános részhez ért, éreztem, hogy ez egyre kellemetlenebb helyzet számomra. Igazából azt sem tudtam, hogy Dávidék ezeket a dolgokat megbeszélik egymás között, de most ez kiderült, s emiatt csak még kínosabbnak éreztem a helyzetünket.
Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor ráeszméltem arra, hogy őrült nagy hülyeséget csináltam. Hogy ciki lesz-e? Ez az egész már most kínos volt.
- Ha elmeséled neki, akkor biztosan - sóhajtottam, nem mintha Dávidra bármilyen módon is haragudtam volna, leginkább csak nekem nem jutott az eszembe az, hogy a tesók azért megbeszélnek egymás között ilyen dolgokat. Ebből az egészből pedig leginkább csak én jöhetek ki rosszul, ez nem is kérdés, már lassan rám is aggathatták volna a skarlát betűt.
Ő nem kért vizet, én viszont most elpillantottam a pult irányába, mert valamit innom kellett. Lehet, hogy nem vizet, hanem inkább valami mást, de már épp el akartam húzni gyengéd szorításából a kezemet, hogy elinduljak, amikor Dávid megcsókolt. Ezzel persze nagyon meglepett, de alig pár másodperccel később lehunyva szemeimet, elmerültem a csókjában.
- Várj - végül ezúttal én voltam az, aki elhúzódva a csókból most megálljt parancsolt. - Ez…azt hiszem, tényleg rossz ötlet - pedig nagyon is jó volt a csók, de azt is tudtam, hogy ha most nem állunk meg, akkor ennél sokkal tovább fogunk elmenni ezen az estén. Tenyeremet ekkor húztam ki a szorításából, s távolabb lépve a közelségéből, visszaléptem a konyhapulton heverő bögrémhez, majd nagyot kortyoltam a már kihűlő félben lévő forralt boromból. Bal kezemmel megmasszíroztam a homlokom, s aztán újra Dávidra pillantottam. - Most biztosan megvan rólam a véleményed - utaltam ezzel erre az egészre, meg Doriánra. Közben persze az is megfordult a fejemben, hogy vajon ők ketten hogyan is gondolkodnak rólam. Lehet, hogy Dorián adta neki a tippet, hogy velem szórakozhat? Ez úgy igazán rosszul esett. Elég sok minden kavargott a fejemben, miközben a bögrémet fogva elsétáltam az egyik székhez, amire végre letelepedtem, s hol magam elé bámultam, hol meg Dávidra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azért örülök annak, hogy most már jól vagy és van étvágyad – mosolyogva tettem tenyerem a vállára, és még egy szalvétát nyújtottam felé, mert úgy tűnt, hogy az az egy nem lesz elég, ugyanis abból a majonézből jutott egy kicsi a pólójára is. - A jó kis pólódat is szétbarmolod, tudom már mit kapsz majd a születésnapodra. Előkét – felnevettem, ahogy magam elé képzeltem, hogy kap a nyakába egy ilyen köthető kis anyagot, amit a babák nyakába szoktak tenni evés idejére. Ezután viszont búcsút intettem egy időre a srácoknak, mert hogy akadt egy fiatalember, aki mindenképp akart velem diskurálni. Nekem meg nem volt ellenemre, végül is, egész jó fejnek tűnt, de őszintén, semmit sem akartam tőle, legfeljebb nevetni a poénjain.
Mivel én is iszogattam azért odakint, így nekem is egész jó hangulatom volt, amikor visszatértem a sátorba, az viszont még nekem is feltűnt, hogy a fiúk nagyon nem úgy néznek ki, mint ahogyan hagytam őket. Nagyon nem tetszett, mikor szemet szúrt Vendel tenyere mellett a jól látható kis zacskó, persze, hogy beszélni akartam Stephennel. Azt gondoltam, hogy legalább neki van esze, de közelebb érve hozzá láttam, hogy nem. Úgy imbolygott, hogy szerintem még ő is be volt tépve. - Ooké, kövess – bólintok, bár nem vagyok biztos benne, hogy vajon ezen a világon követ-e, vagy a tejúton túl, valami másik galaxisba. Kissé feszült vagyok, mert egy valamit nagyon utálok, az pedig a drogok. Felőlem részegre ihatnák magukat, az se érdekelne, de ez nagyon nem tetszik. Kiérve a sátorból, kezemmel félre húzom az anyagot, hogy neki ne kelljen ezzel bajlódnia, s nehogy még orra bukjon két lila elefánt között.
- Édesem, pont ezt akartam kérdezni, hogy veletek történt-e valami? Mert úgy látom, hogy nem a törköly pálinkától vagytok ennyire beállva. Szívtatok valamit Steph? - kérdeztem baráti kedvességgel, utóbbit hallkan suttogtam csak, miután körbenéztem, s közben össze is fűztem magam körül a karjaimat. Végre volt egy jó fellépésünk, lehetőségünk lenne kiélvezni ezt a bulit, és erre kockáztatják azt, hogy legközelebb is itt lehessünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Arra, amiről az előbb beszéltél – sóhajtottam – Doriánra. Azon az estén feljött hozzám, de túlságosan kiütötte magát, így nem volt semmi – egészítettem ki, bár fogalmam sem volt arról, hogy Dávid egész pontosan mennyit is tudott erről az egészről. Utólag belegondolva, elég ostoba voltam, hogy nem mondtam azon az estén határozottan nemet. Fejemet megtámasztva meredtem a bögrém irányába, mielőtt újra kortyoltam volna a borból, az íze még mindig mennyei volt, bár talán túl édes volt most ehhez a pillanathoz. - Eddig én is...- tártam szét a karjaimat, nagyon is össze voltam zavarodva, már csak azért is, mert nem tudtam igazán választ adni Dávidnak. Teljesen érthető volt az, ha összezavarodott, de azt hiszem, engem is megzavart a túlzott figyelmessége, már nem tudtam, hogy mindez csak a pillanatnak szól-e, vagy valóban kedvelem őt. Mondjuk kedveltem, persze, hogy kedveltem, csak mellette ott volt a mamlasz öccse is, aki szintén megkavarta bennem mindent. - Jó tudom, sajnálom – vettem egy mély levegőt, de el is pityeredtem közben, ujjaimmal kezdtem törölgetni a szemeim sarkát.
- Ne haragudj rám Dávid, nem tudom, hogy mi ütött belém – pillantottam rá közben, elég vacakul éreztem magam miatta. - Nem lehetne...nem lehetne, hogy elfelejtsük ezt az egészet? - mi mást is mondhatnék, miközben magam sem tudtam pontosan, hogy mit akarok? Csak arra tudtam gondolni, hogy nem szeretném őt elveszíteni egyetlen csók miatt, igaz, fogalmam sem volt, hogy számára ez mit is jelenthetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ilyenkor mindig eszembe jutott az öcsém, hogy ő is állandóan ilyen hülye társaságba keveredik és ki tudja, hogy miféle bogyókkal tömködi az agyát. Ha most ránéztem a srácokra, ez jutott az eszembe, de próbáltam visszafogni magamban a negatív érzéseket, egyelőre jó lett volna tudnom, hogy egyáltalán mi történt. Tudtommal a srácok ugyanis nem fogyasztottak semmit, most mégis úgy lézengtek a sátorban, mintha teljesen beálltak volna valamitől. Ezt mi sem prezentálta jobban, mint maga Stephen. Ki is húztam a sátorból őt, hogy elsőként vele beszéljek erről, mert ő volt a csapatban a vezető, a srácok is itták minden szavát, felnéztek rá, erre tessék, mit művel?
A kedvességem pedig eddig tartott, s míg korábban, hogy tompítsam a bennem rejlő feszültséget, még magam köré fonott karokkal álltam vele szemben, most nem tetszésemet kifejezve csóváltam meg a fejem. - Megbolondultál? - kérdeztem halkan, mégis olyan hangsúllyal, hogy érezze, mennyire felháborít a felelőtlensége. - A banda jövőjéről van szó, végre lenne lehetőségünk és Ti az első alkalommal teleszívjátok az agyatokat tündérporral?? Nem is beszélve arról, hogy az egészségre ez mennyire káros. Tudod, hogy hány esetet láttam a sürgősségin? - haragosan böktem mutatóujjammal mellkason. Őszintén, nem akartam, hogy ennek a vacaknak a függőjévé váljanak, hogy egy napon majd ott kössenek ki az Ispotályban és azért kelljen küzdeni, hogy életben maradjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemeim szúrósan villantak, mintha csak be akart volna szólni nekem azért, amiért ittam. Nem tagadom, igen fogyasztottam, de egyáltalán nem voltam részeg, nem dülöngéltem és pontosan tudtam magamról. Ellenben a srácok odabent teljesen elszálltak és láthatóan Stephenre is hatással volt. Azzal pedig kiverte nálam a biztosítékot, miszerint megpróbálta egymáshoz hasonlítani a kettőt.
- Merlinre, kiborítasz – mosolyogva ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, egyrészt mert el se akartam hinni, hogy ilyet magyaráz, másrészt meg...felkaptam a fejem arra, amit mondott. - Mármint mi? Lemezkiadó? - lemaradtam, éppen nem voltam bent, míg összebarátkoztak a fazonnal, de ezek szerint erről volt szó. Már épp akartam mondani valamit, amikor úgy rám nézett, ahogy nem sűrűn, mégis valahogy kezdett elpárologni a haragom irányába. - Jó, de...- itt valamiért el is akadtam, nem volt szívem vitázni vele, mert egyébként mindig is jófej volt és sosem volt köztünk harag. Az mondjuk meglepett, hogy váratlanul ennyire közel lépett hozzám, egy kicsit talán még zavarba is hozott, pedig ez sem volt jellemző.  - Őszintén? Ha neki ez a feltétele, hogy szívjunk vele, akkor a jövőnk is erről fog szólni, és én azt nem szeretném. Egyértelműen nemet mondanék neki Stephen – mondtam őszintén, tényleg ezt gondoltam. Nem értem, miért nem háborodtam fel ezen ennyire, de Steph valahogy mindig olyan nyugtatóan tudott beszélni még az ilyen dolgokról is. Furcsa volt.  - És tudom miről beszélek Steph. Nem egyszeri használatról, hanem függőségről. Legyen eszetek, kérlek – megérintettem a karját, mert éreztem rajta, hogy feszült, ezt pedig nem akartam. - Ebbe inkább bele se menj vele...ha ti ilyen alakkal akarjátok folytatni, akkor én kiszállok inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még mindig rosszul voltam a másnaposságtól, éppen a wc kagyló fölött roskadoztam a másodikon és adtam ki gyomrom tartalmát. Szabadnapot kellett volna kivennem, de gyakornokként ez nem volt ennyire egyszerű, mégis megbántam, hogy bejöttem. Szerintem a Doki is látta rajtam, mert bár eddig még nem szólt erről egy szót sem, a pillantásából azért úgy éreztem, mintha ma nem lenne megelégedve velem. Csak remélhetem, hogy nem szed elő emiatt, mert pont nem hiányzik az, hogy valaki még le is csesszen.
Közben sikerült feltápászkodnom, a wc-t lehúzva a csapnál frissítettem fel magam, arcmosás, öblögetés szájvízzel, miegymás. Ám ez sem dobott fel, szerintem egy hordó smink sem lett volna elég ahhoz, hogy varázslatossá váljak. Leginkább a karikás, kialvatlan szemeim árulkodtak az előző éjszakáról.
A csipogóm hirtelen törte meg a csöndet, ha nem fájt volna kellően a fejem, akkor ez a kis dög még rá is tett egy lapáttal. Halántékomat masszírozva néztem meg, hogy mi a helyzet, aztán sóhajtva indultam le a földszintre, ahol meglepetésemre a túrából ismert Tamás ácsorgott. - Öhm, szia - köpenyem zsebeibe csúsztatott kezekkel lépdeltem oda, értetlenül néztem a nővérre, majd vissza a férfire.
- Te érdeklődsz Mark McMillan állapotáról? - kissé meglepett, nem tudtam, hogy vannak a férfinek rokonai, csak egy nőt láttam hozzá bejárni, de arról is kiderült, hogy nem a neje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ahogy megláttam Tamást a távolból, az első gondolatom az volt, hogy mégis ő vajon mi a francot kereshet itt? Aztán emlékeztettem magam arra, hogy mivel az üzenetben is az állt, hogy McMillan miatt érkeztek, így feltételeztem, hogy kizárásos alapon tényleg erről lesz majd szó, nem pedig randit akar kérni, vagy ilyesmi. Amúgy sem mentem volna bele ilyesmibe, már csak azért sem, mert nekem a társasága mindvégig inkább olyan barátinak tűnt. Nem éreztem különösebb vonzalmat a közelében, inkább felnéztem rá ott a túrán is, mert tapasztalt volt és persze tök jókat lehetett vele dumálni. Mindenesetre egy kicsit gyanakodva tettem fel neki a kérdést, hisz ezt a szerencsétlen aurort már egy nő is zaklatta korábban. - Aha...várj, tessék? Velem? - kissé értetlenül futott ráncba a homlokom, az első részét még értettem, a második résznél viszont megint csak arra tudtam gondolni, amire már idefele jövet is. - Öhm, persze igen – bólintottam, láttam rajta, hogy fura a viselkedése, nem tűnt olyan vidámnak és jókedvűnek, mint ott az erdőben, mondjuk ez rólam is elmondható.  - Gyere, van itt egy orvosi szoba, ami épp felújítás alatt van – pontosabban még nem szerelték be a műszereket, csak néhány szekrény, egy asztal, meg pár szék volt odabent. Ahogy kinyitottam az ajtót, még érezni lehetett a friss festés illatát.
- Rég láttalak, minden oké? - azért csak rákérdeztem, mert lehet, hogy talán valami orvosi ok miatt jött, végül is, elmeséltem neki, hogy gyakornok vagyok. Közben behúztam magam mögött az ajtót, és az egyik szék felé mutattam, hogy nyugodtan üljön le, ha szeretne, én magam egyelőre inkább csak álltam köpenyzsebembe dugott kezekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Hogy tessék?! - addig kómás pillantásom most egészen élesnek tűnhetett, szemeim szinte teljesen elkerekedtek és még a szemöldököm is a magasba szökött, amikor meghallottam Tamás kijelentését. Hát tényleg pont ez hiányzott két hányás között egy erősödő fejfájás és amúgy is pocsék hangulat mellé. Persze hallottam, meg láttam is, ahogy a szája mozog és tovább fűzi a történetét, de valamiért magamban arra gondoltam, hogy ó inkább mondta volna azt, hogy nagyon bejöttem neki, és el akar vinni randira, mert azt valahogy sokkal jobban tudtam volna kezelni, mint most ezt a váratlan kijelentést. - Te nyomoztattál utánam? - csattantam fel, bár magam sem voltam biztos benne, hogy ez zavart-e, vagy maga a tény, hogy egy pasi azt állítja, az apám. Az egészben csak az volt a legrosszabb, hogy alig pár napja még egy másik férfit hittem az apámnak. Pedig benne szinte száz százalékosan biztos voltam, de nem. Erre beállít a szuperügyes túrázótársam, és benyögi, hogy Ő az. - Várjunk várjunk, mi vág egybe? Hogyan? - széttártam a karjaimat, pillantásom szinte követelte a folytatást, mert most már tudni akartam az igazat.  - Hogy lehetnél az apám? - néztem rá értetlenül, hisz Hansági Tamásról egyetlen emléket sem találtam anyám cuccai között, bezzeg attól a Ránki Magortól…tele volt a padlás a leveleivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Amikor az embernek amúgy is szar napja van, meglehetősen rosszul érinti egy ilyen hír. Nem készülhetsz fel rá, nem lehetsz topon és nem tudod, hogy a következő pillanatban mi zúdul majd rád. Nehéz kezelni egy ilyen helyzetet, a kavargó érzelmeket, még úgyis, hogy egy jó ideje már keresed az apád. Igen, tudni akartam, hogy ki lehet az, tényleg régóta nyomoztam, egészen addig, míg arcon nem csapott a Magorral való beszélgetés nem is olyan rég a Japánkertben. Akkor összezuhantam, kínos volt számomra, hogy letámadtam egy vadidegen fickót azzal, hogy az apám. Tragédiaként éltem meg, hogy még sem ő az, most pedig hirtelen bamm, besétál az igazi. Már ha egyáltalán Tamás az. Tényleg hitetlenkedve nézem Őt, persze hogy él bennem a felháborodás, s azt hiszem, joggal vonom kérdőre. - Az a nő, aki a páciensünket is zargatta? Áh, remek - sóhajtva csóválom a fejem, és védekezően fonom össze magam előtt a karjaimat, miközben tovább fürkészem a férfit, vizsgálom vonásait és közben hallom is, amiket mond. Haragudnom kellene rá, mégis rengeteg a vegyes érzelem, meg Ő mégis csak Tamás, az a jófej pasi a túráról. Attól sem tudok elvonatkoztatni igazán. - Ne haragudj, de ez az egész annyira…szürreális - bukik ki belőlem, látszólag mosolygom, de ha jó emberismerő, akkor láthatja rajtam azt, hogy közel sem érint ez olyan jól.
- Tényleg keresem az apámat már egy ideje, de így nem gondoltam volna, hogy egy napon majd besétál valaki…besétálsz éppen Te és közlöd, hogy Te vagy az. Ez…nem tudom - sóhajtva tárom szét végül a karjaim. - Egyáltalán hogy merült fel ez most? És hogyhogy megkerestél? Mármint, még ha Te is lennél az, akkor miért? - tényleg nem értettem, hisz egy jól szituált fickó, kinek kéne a nyakába egy ennyi idős gyerek? Nem tudtam, hogy mit akar, ahogy én sem tudtam abban a pillanatban örömmel kezelni a helyzetet.
- Ebben amúgy se lehetünk biztosak, míg nem készül teszt. Ki tudja, lehet te se vagy az apám, és akkor ugyanúgy egy csalódás lenne ez, mint a legutóbbi. Mert hogy anyának volt még egy szeretője, tudtad? Pontosabban mondhatnánk úgy, hogy lelkitárs. Rengeteget leveleztek, azt hittem, hogy ő az…aztán kiderült, hogy nem - sóhajtva meséltem el neki, hogy mi történt az elmúlt időszakban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egyre jobban érződött a szobában a feszültség, úgy tűnt, már nem csak én voltam ideges, de Tamás is felkapta a vizet. S bár értettem én, hogy a rokonáért még tűzbe is menne az ember, egy kicsit talán még meg is lepett az állításával, nekem attól még azt az információt mondták a kollégák, hogy az a nő valaki másnak adta ki magát. A beteg meg nyilván akkor nem volt magánál, így nehéz lett volna igazolni, hogy ez nem zaklatás, csupán ismeretség vagy más, de végülis, ebben a helyzetben lényegtelen volt. Az viszont már engem is felhúzott, ahogyan Dávidról nyilatkozott. - Héhéhé! A Doki nem nagyképű! Megmentette azt a férfit, és ha Ő nincs, akkor nem lett volna senki, akit látogathat az unokahúgod! Szóval ne beszélj róla így! - úgy éreztem, hogy a doki védelmére kell kelnem, mert a velem szemben álló férfihoz hasonlóan én sem hagytam azt, hogy becsméreljenek egy számomra kedves személyt.
Sikerült tényleg felbőszítenie. Igazából mondjuk nem tudtam, hogy ezért voltam rá mérges, vagy azért, mert hirtelen beállított a gyakorlati helyemre és csak úgy előhúzta az apa kártyát. Feszülten újra magam köré vontam a karjaimat, s csak hallgattam, mert azért mégis csak érdekelt, hogy miért döntött úgy, hogy ezzel felkeres. Meglepett, hogy így beszélt erről az egészről, közben végig azon kattogtam, hogy mi lenne, ha tényleg Ő lenne az apám. Vajon tudnék ennek örülni? Mindig is tudni akartam, hogy ki lehet, az elmúlt időszakban nem volt nap, hogy ne ezen gondolkodjak, ez a pillanat most mégis megrémisztett. A sok kutakodás és kudarc után most itt állt velem szemben, és talán Ő volt az.
- Jó…értem valahol, de…ez nekem így hirtelen sok, mármint érted. Néhány napja még mást hittem annak, zavaros az egész, és Te sem vagy benne biztos - sóhajtva fújtam ki a levegőt, közben egy pontot néztem és továbbra is kattogtam.  - Az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha akkor csinálnánk egy tesztet. Egy vérvétel, utána pár hét és kiderül. Mit gondolsz? - még dönthetett úgy, hogy meggondolja magát, hogy lelép és elfelejti ezt az egészet. Viszont ha belevág, onnan már nem lesz visszaút egyikünknek sem. Tekintetét fürkészve magam sem tudom, hogy mit vártam. Egy részem talán azt, hogy meneküljön el, de a másik felemben ott pislákolt a kíváncsiság, a remény. Hisz végre kiderülhetne, hogy kitől származom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Most nem olyan jókedélyű a hangulat, mint ott a túrán. Az egy remek nap volt, rengeteget tanultam Tamástól és úgy éreztem, hogy egy igazán kedves barátra leltem, akivel bármikor szívesen túráznék. Ez a kép most viszont szertefoszlott, mert arról nem volt szó, hogy ő lehetségesen az apám. Egy ideig csend uralta a helyiséget, miután összekaptunk, kellett néhány másodperc, hogy mindannyian összeszedjük a gondolatainkat. - Gondolom - sóhajtottam, hisz mit is mondhatnék erre? Nyilván neki is sok, őt is váratlanul érhette az információ, bár szívesen látnám vagy hallanám, hogy az unokahúga vajon miket is találhatott információként. Mégis, legkönnyebben ezt egy apasági teszttel tudtuk volna eldönteni, az viszont meglepett, hogy már tűrte is fel kezén az ingujját. Esküdni mertem volna, hogy inkább sarkon fordul és lelép, de nem hátrált meg.
- Mármint, én vegyem le most? - pislogtam rá nagy szemekkel, úgy tűnhetett számára, mintha ezúttal inamba szállt volna a bátorságom. Bevallom, egy másodperc erejéig el is gondolkodtam azon, hogy elfussak, de túl közel jártam ahhoz, hogy megtudjuk az igazat. Ha ezt most kihagyom, örök életemben forgolódnék és rágódnék a témán.  
- Jó, mindjárt…- végül bólintva rugaszkodtam el addigi pozíciómból, a helyiségben voltak steril eszközök, hisz még nem nagyon használtuk ezt a szobát, ezért nem is kellett rohannom máshová. A kis kezelőkocsit mellé húztam, először kesztyűkbe bújtattam a kezeim, majd előkészítettem a vérvételhez alkalmas üvegcsét. Karját megfogtam, és egy gumiszalaggal kötöttem át a hajlat felett, aztán fertőtlenítővel töröltem át hajlatát, majd tűt ragadtam. - Biztos, hogy akarod? - pillantottam rá még a vérvétel előtt, s ha úgy éreztem pillantásából , vagy szavából hogy menjen, akkor nekiálltam és levettem hozzá a vért, végül egy kis vattapamacsot szorítottam a szúrás helyére és felhajtottam a karját. - Ezt szorítsd oda két percig, utána magától is eláll. Jól vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Jól van, csak lazíts - utóbbit inkább a vérvétel miatt tettem hozzá, főleg miután elfordította a fejét. Látszott rajta, hogy nem szívesen nézné végig, ezt meg tudtam érteni. Engem az elején még zavart a vér, azóta már hozzászoktam, de ha a sajátomról lenne szó, lehet, hogy én sem szívesen nézném végig. - Pedig az egy nagyon izgalmas dolog, gondolom hogy jó élmény lehetett - leginkább most csak azért beszéltettem, hogy ezzel is tereljem a figyelmét, aztán ahogy sikerült rálelnem a vénájára, már egy gyors és határozott mozdulattal be is juttattam a tűt, a folyamat pedig innentől ment is magától. Biztos-ami biztos, két fiolával is levettem. - A laborosoktól függ, egy vagy két hét általában kell, mire elkészül az eredmény, de inkább mondanék kettőt, mert rengeteg a beteg - közben felcímkéztem a fiolákat, majd Tamásra pillantottam.  - Nem tudom, nem érzek semmit - ez persze nem igaz, inkább csak nem merek belegondolni abba, hogy mi van, ha tényleg megtaláltam az apámat. Előre nem jó inni a medve bőrére, mert abból később csalódás lesz. Tamás szavaira közben ismét rápillantottam, annyira fura volt ilyen dolgokról így beszélni és igazán nem tudtam, hogy mit kéne mondanom.
- Oké - talán nem ez volt a legkedvesebb válasz, amire várt, de ott és abban a pillanatban ennyire telt csak belőlem. Persze én is éreztem, hogy ez így nem túl jó hozzáállás. - Figyelj Tamás…- fura lett volna apának szólítanom. - Köszönöm, én majd…majd értesítelek - végül ennyit röviden csak kipréseltem magamból, viszont ennél többre nem futotta, valahogy nem voltam rá képes, hogy ennél mélyebb beszélgetésbe elegyedjek most vele.
- Ha nem haragszol, akkor…tudod - mutattam fel a fiolákat, amivel el kellett volna sietnem a laborba, nem beszélve arról, hogy valakinek az én véremet is le kellett még vennie. Majd talán megkérem a Dokit, vagy valamelyik nővért. S ezen gondolatokkal még intettem neki, aztán sarkon fordulva elsiettem. De ha őszinte akarok lenni, nem könnyebbültem meg, csak most kezdtem érezni azt a zaklatottságot, vagy izgalmat, amiről odabent mesélt. Mi lesz, ha kiderül, hogy tényleg ő az apám? És ha mégsem??

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fejem felkaptam a megjegyzésére, amiből kiérződött a csalódottság, ettől persze kissé összezavarodtam. Persze, hogy barátok voltunk, vagy neki én nem voltam az? Efféle gondolatok kaptak lángra bennem, miközben fürkésztem a pillantását és megpróbáltam megérteni a srácot. Mozdulatait látva éreztem, hogy ideges, ezt le sem tagadhatta volna, végül is, már régóta ismertem Őt. - Dávid…- sóhajtottam, miközben mellé lépdeltem, megfordult a fejemben, hogy megérintsem, de az előzőek tekintetében ezt inkább most hanyagoltam, s ekkor kértem tőle bocsánatot, mert úgy éreztem, hogy tényleg nagyon megbántottam. Ettől meg csak még rosszabbul éreztem magam, bűntudatom támadt, könnyeztem miatta, könnyeztem a hülye öccse végett és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg összezavarodtam.
- Ez…nem igaz, tudod jól, hogy nagyon kedvellek Dávid, csak ez most…bonyolult - sóhajtottam, ebből biztosan nem tudtam volna kimagyarázni magam úgy, hogy meg is értse. A legrosszabbat gondolhatta rólam, s nyilván egy fordított helyzetben én is azt feltételeztem volna. Pedig őszintén nem tudom, hogy biztos csak a magányosság vezérelt-e, vagy az is, hogy alapvetően kedvelem Dávidot. A zsebkendőt elvettem tőle, és elfordulva töröltem meg az arcomat. - Ez nem számít…- sóhajtottam. - Hiába szeretsz valakit, ha az csak játszik veled és az öcséd ezt csinálja velem…Te viszont annyira más vagy - felpillantottam Dávidra, de ezt ebben a percben ennél jobban nem tudtam volna kifejteni neki. Teljesen össze voltam zavarodva. - Sajnálom - hirtelen magamhoz öleltem, nem akartam elveszíteni őt, de tudtam jól, hogy most nagyon utál. Éppen ezért, sietve szakadtam ki az öleléséből, s ha csak nem tartott vissza, elmenekültem, hogy aztán azon rágódhassak, mennyire idióta vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kék Fény? Már ez is rosszul hangzik - sóhajtva csóváltam meg a fejem, mert nekem erről egy mugli műsor jutott az eszembe, aminek a végén általában bilincs kattant a bűnözők kezén. Ez a Vendel nagyon nem volt szimpatikus fickó, már csak azért sem, mert ilyen módon próbált üzletelni a srácokkal.
- Tehát akkor még neked is gyanús ez - na tessék, talán még pislákol haloványan a fény drága Stephenben, legalábbis nagyon remélem. Nem örültem volna, ha ez a fószer a siker és csillogás dumával elvenné az eszüket, azzal a tündérporos akármivel meg szintén. Ezt próbáltam is finoman a tudtára adni, közöltem is, miután megérintettem, hogy ha bele akar menni a bandával ebbe az üzletbe, még inkább ebbe a társaságba és életvitelbe, akkor engem felejtsenek el. Biztosan találna egyébként más énekesnőt maga mellé, főleg most, hogy a zenekar végre megindult felfelé. Persze nem volt könnyű ezt így kimondanom, mert nagyon imádtam őket, meg a zenekart is, már-már egy kicsit a magaménak is éreztem, de muszáj voltam ezt így még az elején kikötni. Sok rosszat láttam gyerekként a Prambergeren, és nem kívántam ezt egyiküknek sem.
- Most mit csinálsz? - meglepetten pislogtam fel rá, ahogy láttam, hogy széttárt karokkal közelít, s magához ölel. Na hát amióta együtt zenélünk, még ilyen sem történt, egy kicsit össze is zavart ezzel a mozdulatával, mert nem értettem, hogy csak az ellazultságtól ilyen, vagy valami mástól. - Steph - először baráti mozdulattal visszaöleltem, majd finoman a mellkasánál fogva toltam kicsit távolabb, hogy aztán a szemébe nézhessek.
- Ezt most hogy érted? Nem tarthatnál a bandában, ha kilépnék. Megérné neked ezt az a hülye menedzser? - kíváncsi voltam, hogy tényleg ér-e ennyit az a hülye Kék Fényes Vendel. Közben pittyegett a telefonom, kihúztam a zsebemből és vetettem egy pillantást a képernyőre. Meglepett, igazából csak egy szívecske volt, mellette egy fantasztikus voltál szöveg.
- Na, vajon Armand szórakozik? - megráztam a fejem, tuti fix, hogy valamelyik srác hülyéskedett bentről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem mondtam, hogy megőrültél - megforgattam a szemeimet már a feltételezésre is, azért hihetetlen, hogy a férfiak mennyire sértődékenyek tudnak lenni. A lényeg viszont az, hogy végre egyetértettünk abban, hogy valami nem stimmel ezzel a kiadóval és bizony már távolról is bűzlik a dolog. Nekem amúgy már ránézésre sem volt szimpatikus ez a Vendel, de pechemre kihívott a szervezősrác, így lemaradtam a dolgokról. Már egy kicsit bántam is, hogy kimentem, és nem maradtam, mert akkor talán meg tudtam volna akadályozni azt, hogy a fiúk belemenjenek egy ilyen szituációba. Jeleztem is Stephen felé, hogy ha ők ilyen jövőt képzelnek el a bandának, akkor sajnos azt már nélkülem kell megtenniük, mert bizony akkor kilépek. Pedig nehéz döntés lett volna ez, és egy picit én is iszogattam, talán meggondolatlanul is szólaltam meg, de mégis, valahogy a tudtára akartam adni azt, hogy mi az, ami nálam már nem fér bele. Stephen ezután ölelt magához, és őszintén, egy kicsit fura is volt az a pár másodpercig tartó pillanat. Általában tudom, hogy milyen egy baráti ölelés, vagy milyen az, amikor egy pasi úgy közeledik ahogy, de itt ez nem volt egyértelmű. Ez pedig egy kicsit zavarba is hozott, hisz mégis csak Stephenről volt szó, hát csak nem kavarodhattam vele össze, mert az rányomta volna a bélyegét a bandára is, meg amúgy is. Jelen pillanatban túl kaotikus volt az életem ahhoz, hogy efféle dolgokon gondolkodjak. Már csak emiatt is, kibújtam az ölelésből, de azért továbbra is figyeltem rá és arra, hogy mit mond.
- Jól van Steph, akkor én értettelek félre. Azt hittem, hogy nagyon is bele akarsz menni egy ilyen kétes üzletbe - sóhajtottam, tényleg az érződött, ez aggasztott is, de úgy, hogy most kimagyarázta, kezdtem megkönnyebbülni.
- Jaj de én sem akarok kilépni Stephen, hát komolyan azt hiszed? Nem tudnálak titeket itt hagyni csak így, már úgy hozzám nőttetek - mosolyogva simítottam végig a karján, aztán meglepetten néztem rá. - Tényleg? - fura, pedig az előbb még azt hittem, hogy bejövök neki, de úgy tűnt, hogy az érzékeim megint csak félrevezettek, mint ahogy már nem egy esetben.
- Hát akkor pláne nem kell félned, egy húg sosem hagyja ott a családját - vágtam rá félig-meddig viccesen. Azért tényleg meglepett az őszinteségével, sokszor próbáltunk már, de eddig valahogy nem mutatta meg felém az érzelmes oldalát, most viszont igen. - Na gyere, te! Nincs olyan mákotok, hogy kilépjek a bandából - nevetve ezúttal én öleltem magamhoz néhány másodperc erejéig, mire már hallani lehetett Misi hangját, oldalra pillantva már láttam is feltűnni az arcát.  - Menjünk, szedjük össze a kölyköket apjuk - nevetve feleltem viccesen, aztán visszasétáltunk, hogy lassacskán a srácokkal együtt visszatérjünk a szállásunkra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ez egy viszonylag nyugis napnak számított, éppen nem ért senkit durva átok, nem is robbant fel sehol bájitallabor, hogy tömegesen hozzák a sérülteket, leginkább csak tipikus, apró balesetekkel estek be, volt aki a létráról esett egy nagyot és a karja ficamodott ki, más meg véletlenül rosszul használt egy varázslatot és az visszaütött rá. Mondhatni egész sikeres délelőttöt tudtam magam mögött, sikerült megnéznem mindenkit, akit rám bíztak, még egy kötözést is megcsináltam, utána pedig úgy döntöttem, hogy kiveszem a jól megérdemelt ebédszünetemet. Általában a Dokival szoktam ebédelni is, mert többnyire egymás mellé vagyunk beosztva, hisz a mentorom, most viszont valami dolga akadt, meg amúgy sem volt kedvem túl sokat a közelében tartózkodnom a történtek után. Emiatt egyedül álltam ma sorba, került is a tálcámra minden finomság, rántott szelet burgonyapürével és uborkasalátával, sőt, még egy szelet almás pite is desszertként. Nem sűrűn ettem édességet, de ennek nem tudtam ellenállni, olyan guszta volt az üvegfalon túl, hogy szabály szerint megkívántam. A fizetésnél kihasználtam a dolgozói kedvezményt, így tíz százalékkal kevesebbet húztak le a kártyámról, és már fordultam vissza, hogy a sor mellett elhaladva helyet keressek magamnak, amikor észrevettem Jácintot. - Nahát, szia! - mosolyogva köszöntem, ritkán láttam őt, és annyira nem ismertem jól, csupán pár napot voltam azon az osztályon, ahol ő is dolgozik, de azt megjegyeztem vele kapcsolatban, hogy imádják a gyerekek. - Tényleg? - meglepett a bókjával, egy kicsit talán el is pirultam, mert mostanában nem éreztem magam kicsattanó formában. Ez viszont most jól esett és persze, hogy szívesen foglaltam neki is helyet. - Persze - biccentettem egy mosollyal, aztán az ablak mellett éppen megürült az egyik asztal, így gyorsan le is csaptam rá. Letettem a tálcámat, szemügyre vettem a tálalást, majd kibontottam a vizemet és egy picit kortyoltam belőle, miközben figyeltem a kasszánál fizető fiatal gyógyítót, aztán ha elkaptam a pillantását, intettem is neki, hogy megtaláljon.
- Látom, neked is a rántotthúsra esett a választásod. Én majd éhen halok - jegyeztem meg neki egy mosollyal, csak azután nyúltam az evőeszköz után, hogy ő is helyet foglalt. - Jó étvágyat! Mi újság a gyerekosztályon? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Változó, úgy tűnik, hogy most sikerült belefutnod - rámosolyogtam a doktor úrra, szegényen látszott az, hogy nem felhőtlen a boldogsága ettől a helyzettől. Őszintén egyet tudtam vele érteni, én sem szerettem a tömeget, olykor zavart is a hangzavar, de egy ilyen helyen ha tetszett, ha nem, ehhez hozzá kellett szokni. - Emiatt nem lennék mondjuk Japánban kalauz - nevettem el magam, bár már pontosan nem is emlékeztem arra, hogy vajon a vonatokon, vagy a metróban szokott tumultus lenni.
Elnézést kérésére csak legyintettem, a helyfoglalás pedig nem esett nehezemre és amúgy is szívesen ettem a társaságában, sokkal jobb volt így, mint egyedül, magányosan. - Én a csirkepaprikást is nagyon szeretem, de egy szelet finom, ropogós rántotthúsnak nem lehet ellenállni - na igen, ez volt az egyik kedvencem, ahogyan sok más embernek is. - Köszi! - nagyon kívánnunk sem kellett, láthatóan neki is jól esett a meleg étel, én is rendes falatokat kaptam be belőle, noha reggel még kicsit kavargott a gyomrom, most már jól esett az étel. - Jaj szegény, úgy nem szeretem, ha a gyerekek szenvednek - jó úgy amúgy azt sem szerettem, ha a felnőtteknek kínlódtak, szóval összességében nem rajongtam azért, ha bárkinek bármi baja volt, de azért egy gyerek mégis csak gyerek, nekik még boldognak kellene lenniük, örömmel futkározni, élvezni a szellőt, az esőt és a nap sugarait, addig, amíg tehetik, mert aztán jön a csúf, zord valóság. - Érthető, és jól tetted hogy ott maradtál vele, ilyen a jó hozzáállás - mondtam egy mosollyal, majd egy újabb falat krumplit tömtem a számba, egy kicsit megrágtam, lenyeltem és majd csak ezután sikerült tisztességesen felelnem Jácintnak. - Most épp a balesetin, ott kapok ilyen alap dolgokat, könnyebb eseteket. Ha valami komolyabb van, ott előfordult már, hogy bejutottam, de leginkább csak néztem, vagy tartottam ezt-azt, amit kell - a gyakorlat fontos volt, hisz így tudtam elsajátítani azt, amit az elméletben megtanultunk, de még mindig nem éreztem úgy, hogy mindent is tudnék. Őszintén szólva sokszor csak toporogtam, ha egy komolyabb esetet toltak be az ajtón. - Dr. Kozák a mentorom és ezért általában ott vagyok, ahol ő , bár mondjuk most épp lennék máshol - sóhajtottam egyet, aztán felpillantottam Jácintra. - Tudod most múlt hétvégén volt ez az orvoskonferencia a Balatonnál, nem tudom, hogy ott voltál-e, mert nem láttalak, de ott történt egy félreértés, ami miatt úgy érzem, hogy most az Ispotály fele összesúg a hátam mögött és az is megfordult a fejemben, hogy talán gyakorlati helyet kellene váltanom vagy nem tudom - sóhajtottam. - Teljesen tanácstalan vagyok, Te mit tennél?