37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jankovits Dávid összes hozzászólása (48 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. február 25. 17:53 Ugrás a poszthoz

Sadie

Arra gondolok, hogy ha Sadie nem is mérte fel jól az alkoholhoz fűzött viszonyát, a jelenlétem még garancia arra, hogy ne kerüljön botrányos helyzetbe. Ha egy kicsit a kelleténél többet iszik, bármikor ki tudom őt menteni, az oldalamba támaszkodva valami biztonságos helyre viszem. Nem biztos, hogy a kastély ilyenkor jó ötlet lenne, mert mégiscsak prefektus, és az iskolavezetőség biztosan nagyot nézne, ahogy a karjaimban felviszek egy diákot, aki csak frissen számíthat nagykorúnak. Na már most, végül is nálunk is van hely, a szüleim kellően rugalmasak, nem hiszem, hogy rögtön rosszra gondolnának. Szóval, ha beüt a baj, van hova menni. Vigyázok rá. A főnöke vagyok.
- Elvárások... Azok az én családomban is mindig voltak. Főleg velem szemben. De ahhoz képest egész normálisak a szüleim - válaszolok együttérzően. - Mondjuk szerencsére hagyják, hogy kövessem az álmaimat. Sőt, támogatnak. Ezért is tudtam belekezdeni a vállalkozásomba - magyarázom el a helyzetemet röviden. Sajnálom, hogy neki szigorú a családja. Így nem csoda, ha sokszor karót nyelt.
- Ó, ez érdekesen hangzik. És a palackban is marad a lötty, vagy adott esetben szabadon engeded? - könyökölök fel az asztalra érdeklődően. Mégiscsak, a bájitalt elkészíteni nem annyira izgalmas, mint használni, látni a hatását. A munka gyümölcse. Veszélyesnek hangzik.
Kérdésére elmosolyodom, sőt elpirulok. Tetszik, hogy ilyen érdeklődő. Megvárom, amíg a kezünkbe vesszük az időközben felszolgált pálinkáspoharakat, majd amint mélyen a szemébe nézve koccintásra emelem a poharam, felhajtom annak tartalmát. Rutinos bulizó vagyok, a nedű kellemesen karcolja torkomat. Éhgyomorra merész. Köhintek, fintorgok, de ízlik. Nem is a legerősebb. Kíváncsian nézem, hogy társam hogy küzd meg vele, s csak azután válaszolok a kérdésére. Közben remélem, hamarosan a rendelésünkkel is elkészülnek.
- Jaj, ne mondd úgy, mintha belőled élnék - nevetek fel. - Lássuk csak, a tesóimal lógok, vagy a barátaimmal. Edzek, gitározom, a menhelyre járok önkénteskedni, ilyenek - sorolom az ujjaimon számolva, és még gondolkodom, mivel folytassam.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. február 28. 11:44 Ugrás a poszthoz

Gréta

Megerősíti, amit gondolok. Mondjuk viccnek szánja, mert általánosít, de ha egyedül engem emelne ki a családból, akkor biztosan a legártatlanabb testvérnek mondana. Ez részben annak köszönhető, hogy az öcsémmel és a húgommal kialakított véd- és dacszövetség olyannyira titkos és kiismerhetetlen a külső szemlélők előtt, hogy a végeláthatatlan falazások kuszaságában még mindig nem sikerült fényre derülnie az én felelősségemnek.
- Ez így van - bólogatok nagyokat. - Igyekszünk segíteni egymást, ahol csak lehet. Szerencsém van a családommal - ahogy ezt kimondom, mosoly szökik az arcomra, és még ki is húzom magam a büszkeségtől. Aztán eszembe jut Gréta testvére, hiszen ő is eridonos, és a hálókörletben gyakran összefutok vele. Mondhatni mindkettőnk családjában vannak nagy bajkeverők, de talán Erik esete már más kategória.
- És te hogy bírod a dolgokat Erikkel? Őt mennyire kellett védened? - utóbbira hirtelen lettem kíváncsi, az előbbit már régóta meg akartam kérdezni, csak a megfelelő alkalmat vártam. Tudom, hogy alapból nem szívesen beszél a múltjáról, családról, ezek sokaknak kényes pontok. Hallgatok, nevetek, és a fogyasztáshoz készülődöm.
- Ez van, ezt kell szeretni - vonok vállat. Ha tudott volna jobbat, csinálta volna ő. Annyira azért nem vagyok bizonytalan, forgok eleget a konyhában ahhoz, hogy egy forralt bor se jelentsen akadályt. - A többieké, vagy csak úgy vannak. Jó lesz még valamire. Vendégek ritkán kapják - mesélek. Örülök, hogy tetszik neki a macis bögre, lábujjhegyre állva óvatosan leemelem neki a szekrényből. - Én nem leszek messze... Falusi vagyok - világítok rá arra, hogy a szünet ellenére gyakran találkozhatunk. Kitöltöm a hűlni hagyott bort magunknak, a saját bögrém ezúttal csak egy kékszínű alapdarab, majd hosszasan, lehunyt szemmel beleszimatolok a tartalmába. Illatra nagyon finom. Aztán épphogy csak beleszürcsölök, mert még egy kicsit túl forró nekem, de ez ízlés dolga.
- Egészségünkre - emelem koccintásra, szorosan Gréta mellett állva, pedig talán helyet kellene foglalnunk valahol.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 9. 15:55 Ugrás a poszthoz

Sadie

- Én nem pont erre gondoltam először... - vallom meg őszintén, hosszasan elgondolkodva. A hangomban még egy kis döbbenet is hallatszik. Ide-oda pillantgatok Sadie körül, mert kell egy kis idő, hogy eljussak az ő következtetéséig. - ... de végül is, igazad van - kúszik mosolyra a szám, amint elismerem okfejtését. A családom nagyon fontos nekem. Majdnem ők jelentik a mindent számomra. A külvilágnak is egyértelmű a szoros kötelék, de így is néha nehezen nyílok meg a szeretetünkről, Sadie viszont egy nagyon picit olyan, mintha önző lenne, és rövidre zárná azt a kis hálálkodást, amit pedzegetni kezdek. Nem baj, biztosan félreértem őt, és ezzel is csak azt akarja mondani, hogy nagyon jól döntöttek a szüleim.
- Na meg, akkor valószínűleg nem beszélgetnénk annyit. Ami azt illeti, a kastélyban még mindig egy kicsit zárkózottnak látlak. Mármint másokkal, mert velem mindig olyan jót tudunk beszélgetni, és ez tök szuper - nézek mélyen és boldogan a szemeibe.
Sejtelmes válaszától érzem, hogy libabőrös leszek. Na meg kíváncsi. Tudja, hogy engem minden érdekel, és nem lenne szép titokban tartania ezeket. Így olyan, mintha a mézesmadzagot húzogatná előttem. Hogy jobban halljam a suttogását, közelebb hajolok hozzá, amennyire az asztal engedi.
- Nahát, akkor valami veszélyes dologról van szó? - vigyorodom el. Egy igazi rellonoshoz méltó viselkedés, ha valami rosszban sántikál. De hát ő prefektus, ezt nem lenne szabad.
- Rendben, kérhetünk majd - a számlát én állom amúgy is, és ettől még nem megyek csődbe. Olyan sokszor amúgy se viszek senkit étterembe, sőt... Pedig igazán lehetnének randijaim, legalábbis mindenki ezt mondja. Örülök, hogy ízlik neki, szerintem is jó, nem olyan, mint egy nagypapa házija, de na.
- Igyekszem. Amennyi időm van, munka mellett. Azért nincs valami kockás hasam, bár kövérnek se mondanám magam. Ha látnád Doriánt, ő szerintem izmosabb nálam - mérek végig magamon, az ingemhez érve, a gombok közötti részt diszkréten félrehúzva a mellkasomnál, de csak úgy, hogy én résnyire be tudjak pillantani alá. Igencsak elpirulok ezektől a kedves szavaktól. Aztán megérkezik a pizzánk.
- Nahát, de jó! Együnk, jó étvágyat! - ragadok evőeszközt a kezembe, de még mindig a szavai hatása alatt vagyok. - Amúgy... valóban elég... szűk az az iroda. Bár a múltkor egész jól elfértünk ketten is - idézem fel az interjúját a gőzölgő tésztalap fölött.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 9. 16:06 Ugrás a poszthoz

Gréta

- Sajnálom - horgasztom le a fejem a vállvonását követően. Láthatóan elzárkózik attól, hogy bővebben meséljen. Olyan, mintha egy falat húzott volna az érzelmei köré, és nem szeretné feltépni a fájó sebeket a testvérével kapcsolatban. Elhiszem, mert sajnos valóban nem mindenki olyan szerencsés, mint mi hárman. Nem szeretném éreztetni Grétával egy pillanatig sem, hogy nekünk különböző a helyzetünk, ezért támogatóan a kezéért nyúlok, és gyengéden megszorítom, majd elmosolyodom. Van ebben valami furcsa, de mégis jó.
- Szemmel tartom, amennyire tudom. Sajnos sok kamasz ilyen, de hidd el, később nagy eséllyel megváltozhat - próbálom lelkesíteni Grétát, de aztán mindketten inkább a forralt bor főzésének befejezésében merülünk el. Miután elkészül az illatos ital, bögrébe töltöm, hogy hamarabb kihűljön. Társam azonban kissé türelmetlen, és meg is égeti a nyelvét. Én fújkálom előtte, és az ajkaim hegyével nyalok bele, ezért szerencsére nem sérülök meg, de még valóban érdemes egy kicsikét várni a fogyasztással. Addig lerakom a pultra a bögrét, és várok.
- Jó itt, vagy leüljünk? - kérdezem. - Forralt bor, ala Jankovits, ez nem elég találó? - érdeklődöm szórakozottan. Kikészítek egy-egy kiskanalat is, ha szeretné, még ha nem is feltétlenül szokás kavargatni, na meg szalvétákat hozok, karácsonyi mintásat, mert az is kellhet. Kérek tőle egy pillanat türelmet, amíg megkeresem a pálcám, és egy intéssel a háttérben halk ünnepi zenét indítok el, néhány hangulatgyertya pedig kellemes fényt árasztva lebeg körülöttünk, biztonságos távolságban bármi gyúlékonytól. Ezt nevezem én kedvcsinálásnak.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 9. 16:56 Ugrás a poszthoz

Gréta

Nagyon sok mindent fojthat el magában, ami sosem jó, mert előbb-utóbb a felszínre tör. Szerencsére bennem nem sokáig maradnak rejtve az érzelmek. Csak nagyon ritkán van, hogy elrejtem őket. A hangulatom, így a lelkivilágom és a gondolataim is nagyon könnyen elterelődnek, ezért inkább előbb változnak meg, minthogy elkezdjenek kárt okozni a lelkemben. Ez valahol jó, valahol pedig rossz tulajdonság. Szeretnék valahogy segíteni Grétának. Tudatni vele, hogy rám számíthat, hiszen régi barátja vagyok. Megnyílhat, és gyakorlatilag bármit elmondhat. De látszólag elég makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy milyen Erik.
- Tudom, hogy nehéz vele... De mi itt vagyunk, segítünk - erősítem meg őt. Valahol az ő problémája, mert az ő testvére, azonban minden terhet nem cipelhetünk teljesen egyedül. Pont erre valók a társak.
A pultoknál maradunk. Megteremtődik az igazi karácsonyi hangulat, az a tipikus téli, csak a nagy hóesés marad el odakint. Elpirulok a dicséretére, végtére is a vendéglátásban dolgozom. Nekem hivatalból tudni kell, hogyan nyűgözhetem le az ide betévedt embereket. Pláne azokat, akiket ismerek, akik fontosak, velük még könnyebb dolgom is van. Leteszem a bögrét, addig is tovább hűl az ital, teljesen hideg úgysem lesz ilyen hamar. A nosztalgikus, régi karácsonyi dallamra Grétának táncolni támad kedve. Így olyan, mintha a karácsonyi bálon érezném magam. Mások előtt lehet, hogy lámpalázam lenne, de benne megbízok. És csak mi ketten vagyunk. A keze után nyúlok, és a konyha tágasabb pontján keringőállást veszek fel. Udvariasan meghajolok, aztán egyik kezemmel a kezét fogva, másik kezem a csípőjére helyezve lassú ringatózásba kezdek.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghozom a kedved a tánchoz. Az előbb még a forralt bor után nyaggattál. Na de igaz, addigra begyógyul a nyelved. Kár, hogy nincs itt valami gyógyszer rá. Mondjuk egy leendő gyógyító gondolom feltalálja magát - jönnek belőlem a szavak könnyedén, viccelődve. A humorom a régi, szerintem ő is veszi a lapot.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 9. 17:28 Ugrás a poszthoz

Gréta

Nos, én szentül meg voltam győződve arról, hogy mi most itt keringőzni fogunk, mint valami iskolai szalagavatón, vagy ahogy mondtam, a karácsonyi bálon. Mondjuk ott pont nem tudtam Grétát felkérni, ezért jól is jött ki, hogy most ezt pótolhatom négyszemközt. Ha zavarban vagyok, akkor rólam tudni kell, hogy rengeteget tudok beszélni. Mondhatni ezzel oldom a feszültséget. Sokkal jobb, mint a kínos csend, találóan fojtogató csendnek is szokták hívni, na abból nem kérek. Ahogy felvesszük az alapállást, belegondolok, hogy még sosem voltam hozzá ennyire közel, vagy ha igen, akkor gyorsan elhessegettem magam körül mindenféle olyan gondolatot, ami túlterjeszkedett azon a tényen, hogy ő a mi régi, gyerekkori barátunk, családi ismerősünk, mondhatni együtt nőttünk fel egy idő után, és amilyen gyakran voltak nálunk vendégségben, természetessé vált a jelenlétük az életemben. Erre...
- Hát, mondták már párszor, de én már sajnos ilyen vagyok, engem így kell... - és megszakad a mondat, mert megcsókol, én pedig lehunyom a szemem és hagyom, hogy megtörténjen. Gyengéden csókolok, de karjaimmal szorosan magamhoz húzom. Jaj, mit csinálok, hiszen egyáltalán nem ittam annyit, hogy az alkoholra kenjem! Azt hiszem, magányos vagyok, vagy csak jó vele, esetleg mindig is érdekeltek az ajkai, és most végre megtörténhetett ez a dolog. Talán fél, vagy egy percig tart a csókom, s csak utána húzom el a fejem, hogy megszólalhassak.
- Mi most... csókolóztunk? De hát te a barátom vagy... Mármint érted... - még mindig vörös a fejem, egy kicsit el is szégyellem magam. Most mit fogok mondani Doriánnak, meg a többieknek? Vagy csak álmodom? És ha még mindig tart az álom, mert Grétát elkapja a hév?
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 10. 18:31 Ugrás a poszthoz

Gréta

Oh, basszus, ezt elszúrtam! Végre elcsattant egy csók köztem és Gréta között, erre félrehúzom a fejem, és zavart magyarázkodásba kezdek. Nem csoda, ha az ő arcáról is az összezavarodottság jeleit tudom leolvasni. Egyre jobban elszégyellem magam attól, ahogy viselkedem, így kénytelen vagyok lehorgasztani a fejemet. A lejátszó megérzi a hirtelen hangulatváltozást, egyébként is bosszantó lett volna, ha marad, így a háttérbeli dallamok egy pillanat alatt elhalkulnak. Csak én és Gréta kínos szavai törik meg a csendet.
- Csak megijedtem, ne haragudj - hagyom, hogy egy pillanatig a mellkasomra helyezze tenyerét, majd megfogom és összekulcsolom övét a sajátommal. Így nyugodtabbnak érzem magam, viszont ujjaim forróak az adrenalintól. Túlzásnak tartom, hogy ennyire felhúztam volna magam. A higgadj le kérés úgy hangzik, mintha elvesztettem volna a fejem. Holott pont ő volt az, aki megcsókolt. Én ezt az egészet nem biztos, hogy mertem volna. Mármint eljátszottam a gondolattal, de ez csak egy gondolat. És most mégis valóra vált. Valahogy... túlságosan adta magát a helyzet, hogy mi itt így kettesben, hátul, a konyhában... Szóval ez nagyon kínos!
- Jaja, nem arról van szó. Hanem hogy te a barátunk vagy. És tudod, ott van az a hazakísérős sztori is Doriánnal, mármint tudom, hogy nem volt köztetek semmi, csak hát... Most nem lesz ciki ezentúl, ha átjössz hozzánk? - kérdezem tőle némi kétségbeesettséggel, de leginkább csak összezavarodott hangon, a kezét viszont továbbra sem engedem el. Megrázom a fejem, jelzem, hogy nem kell víz, inkább a forralt bor esne most jól egyébként. Aztán veszek egy nagy levegőt, és némi habozás után, de újból megcsókolom. Nem tudom, mi ütött belém.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 10. 18:53 Ugrás a poszthoz

Sadie

- Áh, értem - esik le a vélt tantusz. - Szóval téged a különleges emberek érdekelnek, igaz? - kérdezem tőle úgy, mintha egy beugratós kérdés lenne, és ha már így elgondolkodom, rögtön folytatódik is magamban a gondolatmenet. Ha magamra nézek, tök átlagos srác vagyok. Egy lelkes, energikus eridonos, akinek sok barátja van, de egyébként nincs semmi különleges hobbim, nem vagyok a legnépszerűbb - bár népszerűtlen se -, és hát igazából ilyen kis jó fiúnak ismernek, talán túlságosan ártatlanul tudok nézni, hogy a végén még senki se gyanakodna rám. Igen, ez eddig sikerült is, elég sokszor, a falazásokkor. De akkor meg már fel kell tegyem a következő kérdést, hisz a zsebembe se lehet túlságosan mélyre nyúlni, és a családnevem sem őrzik ősi lexikonok.
- Valld be, hogy mi viszont csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk - A Mikulás nem létezik. Lekonyul az arcomról a mosoly, és az előbb még csillogó szemem is szomorúan néz a velem szemben ülő lányra. Teljesen komolyan kérem tőle, hogy így tegyen.
- Vagy akkor miért? Miért vagyok szerencsés? - olyan hülye vagyok, hogy ezt így nyíltan megkérdezem tőle, amikor eredetileg csak gondolkodni szerettem volna, és azt is hangosan. Alig bírok megmaradni a székben, olyannyira kíváncsivá tesz. Egyszerűen érteni akarom őt. Misztikus egy csaj, vagány és karakán. Túl jó vagyok hozzá, mit enne úgy rajtam.
- Igyekszem - bólogatok a tanácsára, amit olyan lelkesen, már-már tátott szájjal hallgatok, hogy csak a jegyzetfüzet hiányzik a kezemből. - Nos, hát... azt hittem, hogy már láttál az öltöző környékén - nevetek fel kínosan, és elég hangosan. Szokásom ugyanis, hogy a fel-leöltözés közben jut eszembe, hogy valamit az irodában hagytam, így előszeretettel masírozok az étterem hátsó részlege környékén ide-oda félmeztelenül, egy szál alsóban, és ezt sokan hihetik magamutogatásnak, pedig csak egyszerűen szétszórt vagyok.
- Szóval... Megvizsgálnád? - nézek körbe, s legalább ezt már halkabban mondom, így más remélhetőleg nem hallja meg rajtunk kívül. A pizza már az asztalon, a csücskéből vágok egy falatot, de még nem emelem a számhoz. - Hmmmmm, hát azért nem a legkényelmesebb - kezdenek furcsa gondolatok járni a fejemben, pláne azok után, hogy Sadie hozzám ér odalent. Mármint a lábamhoz. A lábával.
- Nem történt semmi - hagyom összeérve, és mosolyogva enni kezdek, lopva rápillantva.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 12. 22:25 Ugrás a poszthoz

Gréta

Menteni akarom a menthetőt, ő már a kezét húzná el, de én még ragaszkodom az érintéséhez. Szeretném, ha nem ijeszteném meg a viselkedésemmel. Mondjuk pont én ijedtem meg. Hogy pontosan mitől, az nem teljesen világos számomra. Egyszerűen váratlanul jött ez az egész. Gréta nagyon határozottnak tűnt. Mondjuk, ha belegondolok, ő általában ilyen szokott lenni. Szeretem, hogy vagány, de ott van a fejemben, hogy azért másokkal is szívesen kezdeményez. Én túl érzékeny vagyok ahhoz, hogy kockára tegyem a sokéves barátságunkat egy ilyen vágy miatt, ami valljuk be, eléggé megmozgatta a fantáziámat itt a konyhában. Ami furcsa még ebben, az az ismertségünk, és hogy azért eddig úgy láttam, hogy Dorián érdekelte jobban. Nem volt még komoly kapcsolatom, de jól olvasok a jelekből, ismerem azt a nézést, ahogy pillantott rá, még ha az öcsémmel ennyire sose elemeztük ki a dolgot, mert a közeli barátainkról ez túlságosan kockázatos lett volna. Persze tudom, hogy nem akarja rajtam keresztül féltékennyé tenni, meg minden, csak hát... Egy sor megválaszolatlan kérdés van, én meg csak azt mondom, hogy ne siessünk annyira, ne veszítsük el a fejünket, mert rossz vége lesz.
- Hé, most ezzel mire célzol? - basszus, érezhetően a szívére vette, amit mondtam. Nem kellett volna utalnom arra, hogy tudok a hazakísérésről. - Nyugi, nem teregetem ki senkinek a testvéreim magánéletét. Csak arra akartam utalni, hogy... én eddig úgy éreztem, nem én érdekellek - azt már nem teszem hozzá, hogy ha nem én, akkor Dorián, mert ha úgy fogalmaznám a mondandómat, az olaj lenne a tűzre. Jó lenne, ha tovább tartott volna a csók, minthogy rögtön a történteket elemezzük. Ezért megpróbálok újra visszatérni ahhoz a jó pillanathoz egy újabb csókkal. Ez azonban nem tart sokáig, Gréta elhúzza magát, én még az eddigieknél is jobban összezavarodom, és elszégyellem magam.
- Nem igazán értelek... - beletúrok a hajamba, és én is a bögrémhez sétálok, hogy igyak belőle. De legszívesebben kiönteném az egészet mérgemben, hogy így elrontottam a pillanatot... Ez is csak én lehetek.
- Gréta, ha az lenne rólad a véleményem, akkor nem lennénk jóban - világosítom fel, megnyomva az az szócskát.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 12. 22:45 Ugrás a poszthoz

Sadie

Valamiért jólesik az egómnak a beismerése. Pedig meg is sértődhetnék, hiszen ha viccnek is szánta, hogy a főnöke vagyok, és ez adja az ismertségünk alapját, kétségtelenül igaza van. Mégis, olyan jólesik ezt hallani, ilyen fiatalon. Mert még fiatalnak gondolom magam. Nem vagyok már gyerek, hanem beléptem a legjobb korszakba. Buli, szórakozás, de már felelősséggel, anyagi eszközökkel, sokkal nagyobb szabadsággal, mert nincs szobafogság következményként a kihágásokért. Na, de ha csak a munka kötne minket össze, akkor csakis munkaidőben találkoznánk. Meg még esetleg a suliban, mert ugyanoda járunk. És most mégis a faluban tanyázunk, velem szemben ül, kiöltözött, vacsorázunk, és hát... Ez csak jelent valamit! Elmosolyodom.
- Kíváncsi? - ismétlem meg a szót, mintha először nem értettem volna. - Mármint, most ezt tegyük tisztába, a felsőtestemre, vagy... hogy esetleg titkolok valamit? Vagy hogy hogyan festek elegáns ruhában, mert eddig csak a konyhai szettben, illetve talárban láttál? - próbálok vicceskedni, de egyre inkább csillog a szemem az izgatottságtól. Félbehagyom az evést, az újabb kör pálinka az asztalunkon landol, azonban pillanatok alatt felemelkedik onnan, hogy egy újabb koccintással lehörpintsük. Jólesik, jobban, mint az első kör. Sokkal jobban kijön a gyümölcsös utóíz. Jó ez a cucc, lehet, még egy harmadik is elfér, mert hát három a magyar igazság, csak ezt Sadie még nem biztos, hogy tudja. Pláne a ráadást.
- Azért egyél is - tanácsolom jóindulatúan, teret engedve magamban az aggódó báty szerepének. Kis hatásszünetet hagyok, ami alatt látszólag nagyon gondolkodom valamin, és közben a velem szemben ülő társam méregetem. Csak utána szólalok meg, félénken, kerülgetve a forró kását. - Egyébként... A te ruhád is magára vonzza a szemeimet... Hirtelen elképzeltelek, ahogy ráülsz a seprűre. A rendelőink biztosan örülnének, ha a munkaruha helyett erre nyitnának ajtót - mondom ki hangosan, amit gondolok, majd bekapok egy falatot.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 17. 15:27 Ugrás a poszthoz

Sadie

Most viccel, vagy komolyan gondolja? Mert akkor én is poénkodom. Tudom, hogy a lányok nyelvén még néha nehezen értek. Bajban vagyok a jelek megfejtésével, ez sosem volt az erősségem. Valahogy túl sok csaj volt körülöttünk családilag, és ebben nagyon különbözöm Doriántól, akinek meg valahogy sokkal könnyebben alakult a szerelmi élete, és ez még enyhe kifejezés. Az enyém sem teljesen makulátlan, de sokkal több benne a csalódás, félreértés. Azóta jobb, ha óvatosabb vagyok. Most viszont elég egyértelmű jeleket látok. Akkor meg lehet, hogy mindezidáig vak voltam, és a tudatalattim szándékosan nem láttatta velem a fától az erdőt? Nincs időm, hogy az asztalnál, a pizza fölött ülve visszafejtegessem a Sadievel lezajlott összes párbeszédet, de jobban el kellene rajtuk gondolkodnom.
- Derítsd ki! Biztosan elég ügyes vagy ahhoz... Ki tudja, mire jönnél még rá - próbálok titokzatos hangon beszélni, hátha még jobban felcsigázom. Úgy látom, érdeklem. Megilletődve ücsörgök a székben, eszek is fél szeletet, hátha el tudok e mellett vonatkoztatni attól, hogy reflektorfénybe kerültem nála. S amíg a kaját rágom kétpofára, odalent kellemesen hozzám ér a lába, amit hagyok, kifejezetten élvezek. A sarkamra lépek, lehúzom az egyik cipőm a másikkal. Remélem, nem szabadul fel büdi szag belőle, mert néha meg tud izzadni, főleg ha lámpalázas vagyok. Mindenesetre, így zokniban vagyok az egyikkel, és diszkréten, kissé ügyetlenkedve viszonozni tudom a lábtaperolást, élvezve, hogy ezt a jelek szerint következmények nélkül megtehetem.
- Nahát, neked aztán tényleg nagy a fantáziád. Akárcsak nekem. Csak úgy cikáznak a gondolataim - bókolok, s vele együtt belekortyolok az italomba, hogy leöblítsem a falatokat. - Fogadjunk, hogy van is ilyen ruhád, csak még nem merted felvenni mások előtt - húzom össze a szemeim, miközben viszonylag közel hajolva hozzá gyanakodva végigmérem őt.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 24. 18:09 Ugrás a poszthoz

Gréta

Bólintok egy aprót, és úgy nézek rá, mint aki a történet folytatását várná, vagy hogy pontosan mire akar ezzel kilyukadni. Oké, ezt eddig is tudtam. Mármint most azért megkönnyebbültem, hogy ő is ugyanezt a sztorit mondja el, mint az öcsém. Meglepetésekből a mai napra azt hiszem kijutott bőven, nem hiányzik egy újabb csavar. Nos, szerintem az is egyértelmű, hogy tudok erről a dologról, és egy kicsit fura is az eset. Mert nem az zavar, hogy megtörtént, mármint a semmi. De ugye mégis együtt aludtak, és szerintem azért, mert Gréta akart valamit Doriántól. És ez az utóbbi tény aggaszt. Hogy nem akarok pótlék lenni. Biztosra tudni akarom, hogy tőlem szeretne valamit. Az időzítéssel van a baj. Mert hát eddig a barátom volt Gréta, és remélem, ezek után is az marad. Már ha van esély arra, hogy a helyzetünk rendeződjön.
- Szóval én csak egy barát voltam... vagyok... - és nem mondom tovább, mert inkább elharapom az ajkaim a felgyülemlett érzések hatására. Mert nem akarom hozzátenni, hogy egy barát, haver, ráadásul gyerekkori, akivel azért ha épp egyedül van, és nincs más, jólesik csókolózni. Lehet, hogy ez bizonyos lányokkal működne, de Gréta más, több szempontból is. Vele azért ennek durva következményei lehetnek, ha megkavarjuk a dolgokat. Borzasztó dühöt érzek magamban, amiért megtette. Nekem mit kellett volna tennem? Ellöknöm magamtól? A szándékot már mindképp látom, az bőven elég ahhoz, hogy feltépje bennem a sebeket. Forralt borozganti, hogyne... kettesben. Olyan hülye vagyok, hogy vakon ehhez a helyzethez asszisztáltam...
Inkább tényleg vízért megyek, egy nagy lendülettel kiöntöm a bögrém tartalmát, és türelmetlenül megtöltöm vízzel, majd sebesen elkortyolom a tartalmát.
- Hát én is - mondom neki sértődötten, miközben a fejemet rázom. Ezt most csúnyán elrontotta... De ahogy a szemem sarkából látom, hogy könnyezik, megesik rajta a szívem. Ismerem Grétát, és tudom, hogy sajnálja, őszintén bánja.
- Nincs gond, Gréta... Magányos voltál, kellett valaki. Hidd el, megértem - nyújtok át egy zsebkendőt beletörődő hangon. - Ha ettől jobban érzed magad, nem mondom el senkinek a ma estét. Még Doriánnak sem - ajánlom fel a lehetőséget, hogy megnyugodjon. Nekem nem tudom, mennyi időbe telik ezt feldolgozni, de fel vagyok dúlva.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. március 30. 15:04 Ugrás a poszthoz

Sadie

- Ha akarnál? - pislogok rá vissza tanácstalanul. Miért a feltételes mód? Elég talpraesettnek gondolom ahhoz, hogy a tettek mezejére lépjen. Rá tudna jönni, csak éppen nincs meg hozzá az elszántsága, vagy mi a gond? Egy kicsit ez össze tud zavarni, és már a múltkor se sült el jól a próbálkozásom, ezért óvatos vagyok. Vagyis próbálok az lenni. Néha az az érzésem, még akkor is kell egy extra megerősítés, amikor már egyértelmű jelét adja szándékainak. Mert a lányok ilyenek. Nem mindenkivel, de velem különösen. Mintha rajtam lenne valami bélyeg, hogy semmi sem egyszerű, nem következetes. Tetszik viszont ez a rejtelmesség Sadieben. Olyan, mintha nem engedné magát kiismerni. És ez motivál arra, hogy azért megpróbáljam meglátni az álarc mögötti valóságot.
Befalok egy újabb szelet pizzát. Lehet, hogy az alkohol hatását próbálom ellensúlyozni. Lehet, hogy csak türelmetlenné válok a köztünk zajló párbeszédtől. Vagy ami még logikus, hogy éhes vagyok, jólesik, mert finom, mint szokott lenni. A fantáziám valahol egészen máshol jár. A Rellon női hálókörletében, egészen pontosan a velem szemben ülő prefektus bőröndjei, szekrényfiókok mélye közt. Ha valóban van is ilyen ruhája, jól titkolta eddig, de kinézem belőle, hogy a négy fal között nagyon is tehetséges, sok mindenre képes lány.
- Szigorúan munkaruha felmérés miatt. Már csak időpontot kell hozzá találnunk - hagyom nyitva a kérdést, hogy lássam, mennyire vevő valamire. Vagy ez csak egy vicc? Még nem késő visszamondania. És ne értsen félre, hogy túlságosan direkt vagyok, mert hát mégiscsak Sadie a burgerezőből. Nagyon kíváncsian olvasok a szemeiből, és közben hagyom, hogy az asztal alatt hozzám érjen.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 1. 19:04 Ugrás a poszthoz

Sadie

- Oh, igazad van - kapok a fejemhez, mint aki most világosodik meg. Elfogadom, hogy fenntartsuk a kíváncsiságot, szabadjára engedem a gondolataimat, és hagyom, hogy vezessenek. Az arcomról is könnyen le lehet olvasni, hogy nem éppen a pizzériában járok, hanem sokkal inkább valami máson töröm a fejem. Sadie villamozdulatairól is csak azt veszem észre, hogy már-már elbambulva figyelem ügyeskedését, míg végül szemérmesen félrepillantok, az utolsó másodpercben. És egyébként egész jó tempóban fogy a tányéromról a pizza. Lehet, hogy éhes voltam, másrészt a helyzettől is jobban megéhezek, kiéhezek, szóval izé. Ilyenkor mindig jól jön, ha tudok valamit falatozni. Ez a pizza... ellenállhatatlan.
- Éééés, mikor érnél rá egyébként? - kötöm tovább az ebet a karóhoz. Nem akarom, hogy én mondjam meg konkrétan, mert akkor túlságosan követelőzőnek tűnök. Így is elég, hogy a munkabeosztásával utasítgatom, nem hiányzik még, hogy kerek-perec találkozókra idézzem. Hátha a nyelve hegyén van a dátum, és csak arra vár, hogy kérdésem hatására kimondja szóban is végre. Zene lenne füleimnek. Lehet, hogy jóllakottan távozik, és hát a kastély ugye nem jó helyszín arra, hogy csak úgy próbálgassunk, az alagsorba egyébként sincs bejárásom. Aztán meg, nagyon remélem, hogy ez ezúttal tényleg az, aminek látszik. Meg hát tényleg meg kell essen rajta a szívem, hogy emeljek az órabérén. Végül is tök elfogadható, ha elfáradt a vacsorázásban, és inkább aludna. Az alkohol azért kezd a fejünkbe szállni. Iszok is pár újabb kortyot, hogy fogyjon a pohár tartalma.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 11. 23:21 Ugrás a poszthoz

Sadie

Először nagy gondosan ügyködöm a késsel és a villával, hogy fenntartsam az úrifiú látszatát. Pedig nem vagyok arisztokrata származású, nagyon nem. Aztán lehet, hogy a pia miatt, de végül vállat vonva kézzel tolok be egy szeletet, mert annyira csábítóan néz ki a tányéromon, hogy vétek lenne húzni az időt, mielőtt a számban élvezhetném a mennyei ízeket. Azért vigyázok, hogy ne ajnározzam túl a pizzériát, pláne nyilvánosan, hiszen akárhogy nézem, még mindig az egyik konkurenciánál vendégeskedem.
Feltűnik, hogy hozzám képest neki vagy kevésbé jön be, vagy nem annyira éhes, de mindenképpen több marad a tányérján. Ez egy darabig nem zavar annyira, aztán eljutok odáig pillanatok alatt, hogy csak szóvá tegyem valamennyire.
- Annyira mégse vagy éhes? Vagy kitöltötte a gyomrod a pálesz? - tanakodom szórakozottan, kissé idétlen hangon felnevetve hangos kérdéseim után, azt hiszem az alkohol miatt.
- Hát persze - vágom rá határozottan. - Hiszen én hagyom jóvá - rugalmas vagyok. Mindenben. Bár fejben nem tartom számon, inkább csak ráérzek, kinek milyen az órarendje, ki melyik napon szokott dolgozni. Sadie sajnos állandóan repked valahol, csak a csomagokért szalad be, pedig jobban mutatna a pultban. Főleg ebben a ruhában. Biztosan több vendégünk lenne.
- Én tudok várni - sajnos. Mert hozzászoktam. Emiatt viszont ne aggódjon. Kissé keserű mosoly jelenik meg rajtam, majd folytatom. - Na ja, a kastély amúgy is felejtős. Na de így nem sok lehetőségünk marad - nézek ki a fejemből tanácstalanul, hogy most mi legyen. Lehet, túlságosan eleresztettem a fantáziám, amikor elképzeltem, ahogyan beszöktet az alagsorba, azon belül is a lányok körletébe.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 17. 14:22 Ugrás a poszthoz

Sadie

Asszem jobb, ha én is befejezem az evést. Még van pár szelet a tányéromon, de nem az a célom, hogy megpukkadjak. Ami bekerült a gyomromba, az keveredik majd az alkohollal, amiből hát... nem is számoltam pontosan, mennyit ittam, de az éhgyomorra pálinkázás azért erős kezdés volt. Utána jött csak a többi, és mondják is ugye, hogy nem jó dolog keverni a piákat. Hát, itt az eredménye. De még megállhatok, ha nem is az ivásban, hát a falatozásban. Teljesen jól vagyok, de tényleg. Eskü. A hangulatom is pazar. Egy nagyon picikét szédülök, de lehet, beképzelem.
Nem erőltetem tehát tovább nála sem, hogy folytassa, legfeljebb elcsomagoltatjuk, ha akarjuk. Bólintok egy aprót a válaszára, és levezetésképp rajta legeltetem a szemem. Fáradt vagyok már, elbambulok, hát tehetek én arról, hogy pont rajta akad meg a szemem? De olyan érdekes és különleges ez a szett, amit ma felvett. Élesen különbözik minden korábbihoz képest, amit eddig láttam rajta.
- Nos, igen-igen. Sztem induljunk, úgyis arra megyünk. Be kellene ugranom egy-két papírért az irodába. Elkísérsz? - mindig van nálam kulcs, mert sosem lehet tudni. Mármint, amilyen munkamániás tudok lenni, vagy csak megszokásból benne marad a zsebemben. Tényleg van ott papír, amit el kell hoznom, és hát amúgy is illene elkísérnem Sadie-t a kastélyig, a hely meg útba esik. Bejöhetne, hát végül is ott dolgozik, aztán hát meglátjuk. Még mindig nem akarom elhinni, hogy jól értem-e. Azt meg nem lenne jó felhoznom, hogy még otthon lakom. Dorián hetekig ezzel ugratna, Panka meg sokkot kapna, ha látna valamit.
Megigazgatom magam odalent. Mosolyogva végigsimítok a karján, majd magam elé tartva lovagiasan nyomok egy csókot a kézfejére. Aztán intek a pincérnek, hogy fizetnénk. A vacsorát természetesen én állom, ha hagyja. Támaszkodnom kell az asztalnak, amikor felegyenesedem, de nagy nehezen összeszedem a cuccaimat, és karon fogva társam, távozom a pizzériából.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 21. 23:58 Ugrás a poszthoz

Sadie

Néhány épülettel arrébb felsejlik a burgerezőm, ez józanul is csak pár percnyi sétatávolság a faluban, jelen állapotunkban viszont nagyjából a duplája. Félrevisz a lábam, az utca szélén haladok, szabad kezemet a falak mentén húzva végig, míg másikkal átkarolom Sadie vállát. Azt hittem, a pizza tompítani fogja az alkoholt, de egyelőre ugyanúgy szédülök, és borzasztóan felszabadultnak érzem magam, amire rég volt már példa. Igazából nem teljesen vagyok tudatában annak, ami történik. Visznek a lábaim, visznek az érzéseim, a pillanatnyi vágyak, amiket fellobbant bennem a külvilág és az ingerek. Megállok az ajtó előtt, a pálcámmal elmormolok néhány varázsszót a riasztóbűbájok ellen, másképpen a hely már érzékelné, hogy nem a szokásos időben történik a látogatás, amit hangos sípolás és fehér-vörösen villanó lámpafényekkel reagálna le. Ezt valljuk be, egyikünk sem akarná. Csak ezen biztonsági intézkedést követően veszem elő a kulcsot, mintha csak nyitni akarnám a helyet délelőttönként, ez a rutinmozdulat viszont már reflexszerűen van bennem, ezért tudok csupán egy rövid töketlenkedést követően beljebb kerülni.
A szemem meg se tudja szokni még teljesen a sötétet, egyszerre csak a bejárati ajtónak vágódom egy hangos koppanással. Tágra nyitom a szemeimet, és éppen az történik, amiről fantáziáltam, Sadie ráveti magát az ajkaimra. Ennél a pontnál már nagyon nehéz nemet mondani, vagy türtőztetni magam, ezért viszonzom a csókot, beletúrok a hajába, és a smárolás közben vezetni kezdem a hátsó rész felé, bár sikerül néha hangosan beleütközni egy-egy asztalba, vagy a felpakolt széklábakba. Ezzel együtt még lecipzározom a kabátomat, és ledobom magam mögé a földre útközben.
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 27. 12:02 Ugrás a poszthoz

Sadie
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. április 30. 11:58 Ugrás a poszthoz

Sadie
Utoljára módosította:Jankovits Dávid, 2024. április 30. 15:49
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. május 2. 00:15 Ugrás a poszthoz

Sadie
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. május 5. 15:05 Ugrás a poszthoz

Sadie
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. május 5. 20:35 Ugrás a poszthoz

Sadie
Utoljára módosította:Jankovits Dávid, 2024. május 5. 20:39
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc


a báty
RPG hsz: 73
Összes hsz: 74
Írta: 2024. május 6. 22:41 Ugrás a poszthoz

Sadie
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jankovits Dávid összes hozzászólása (48 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel