Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem lapozok, így bizony látok átütő szavakat, melyek között felfedezem a nevemet, Botond nevét, dátumot is. Tekintetem Albertre siklik, aztán vissza a kis füzetre. Érzem a késztetést, de nem, nem nézek bele, csak leteszem és rá a tollat is.
A kávé kérdésre bólintok egyet, s lecsúszok a székről, hogy a kedvenc bögrémet levegyem a szekrényből. Nem kell kiszolgálnia, itt lennie sem kellene, mert jól vagyok. Nem csinálnék semmi őrültséget, nem vagyok én Miksa.
Az egyik fiókban kezdek el kutatni, s jobb híján előveszek egy szalvétát, meg egy tollat.
- Köszönöm - vésem rá azt a szót, amivel most minden hálámat szeretném kifejezni irányába. - Nem kellett volna maradnod - írom tovább a mondanivalómat egy kissé lassan, hiszen egy szalvéta anyaga azért merőben más, mint egy papírlap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én tényleg elengedném a füzet dolgot, ám amit Albert mond, az egy kissé megakasztja ezt a folyamatot. Ha az ő emlékei vannak benne, teszem azt, mint egy tinilány naplójában, akkor az miért fontos dátummal együtt, hogy Botonddal és velem mi van?
Érdeklődve nézem őt, látom, hogy egyszerre feszült és szomorú. A füzetre pillantok, aztán Albertre, majd megint a füzetre.
Sóhajtok egy nagyobbat, majd visszalépek érte és írni kezdek bele.
- Ismerlek már ezer éve. Szomorú vagy és közben feszült, főleg attól, hogy ez a kezemben van. Belelapozhattam volna, de tisztellek. Viszont te nem mondasz el valamit, ami azt jelenti, hogy nem bízol bennem annyira, mint amennyire én benned… - odatolom Albert orra alá, megvárom míg elolvassa, majd visszahúzom. - Ez nem fer.. Mindent tudsz rólam!!!!! Mindent! - a felkiáltójelek pontosan azért kerülnek oda, ami a jelentésük. Kiabálnék én most, de nem tudok. Nem megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Most mondanám, hogy ember nézz már rám, elkéstél azzal, hogy összetörj, de hát nem tudom. Legszívesebben megrángatnám, hogy térjen észhez, de mozdulnom sem kell, mert tovább ír. Én pedig kíváncsian sasolom, hogy mi lesz ebből. Nem értem. Az alzheimer szóval találkoztam, de nem tudom összetenni. Számat elhúzva, értetlenül nézek rá, aztán lassan elolvasom a mondatot, egyszer, kétszer, majd háromszor. Fejemet felemelem, nézem őt, nem is tudom mit keresek. Sebeket? Más színű tekintetet? Hulló hajat? - Nem értem - írom fel egy sóhajtás kíséretében. - Mit jelent ez? - tolom oda elé és nagy szemekkel nézek rá. A tollat nem adom vissza, azt akarom, hogy mondja, mert a hangja segít jobban felfogni és megérteni az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Eszem ágában sincs visszaadni neki. Ha tényleg el szeretne valamit mondani, azt mondja ki. Én elviselem, beszélni meg úgyse fogok, kinek mondanám el?
Figyelmesen hallgatom, amit mond és közben azt érzem, hogy apránként megsemmisülök. Én meg még azt hittem, hogy nem lehet engem ennél jobban összetörni. De, lehet és veszettül fáj, érzem, ahogy belülről elkezd ez az egész marni és felemészteni. Mikor lejátssza nekem a felvételt, a szívem összeszorul, Aztán Laurát említi, amire kissé felkapom a fejemet. Lehetséges, hogy egy kívülálló - bocsánat Laura, szeretlek - előbb tudta meg, mint én? Ugye nem? Nem lehet ennyire mocsok. Mocsok? Hogy nevezhetem annak, amikor beteg. Hogy lehet beteg pont ő? Én ezt egyszerűen nem értem. Húsz év? De hát annyi már elmúlt, akkor ez jó, nem? Biztos csak viccel. Ez nem. Ez nem lehet igaz.
Nézem, s az arcán lévő megtörtség, a hangjában lévő keserűség, a kezemben lévő füzet, na meg az a hangfelvétel. Ennyire nem jó színész és nem hinném, hogy képes lenne arra, hogy ilyesmit kiterveljen. Leteszem a füzetet, szólni hát.. nem szólok, csak megölelem őt, miközben elfojtom a sírást. Annyira szeretem őt, tényleg jobban, mint Misit vagy Martint, sőt.. Miksánál is jobban és nem szeretném őt soha elveszíteni. Én nekem ez sose volt benne a jövőképemben, ez nem fer. Ez egyszerűen, nem fer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár tudom, hogy a világon semmi jogom nincs hozzá, de kicsit haragszom Alberte, mert eddigi életünk során, megannyi helyzet lett volna, mikor közli ezt az egészet. De nem. Ő kiválasztotta életem második legszarabb szakaszát, s bár logikus a dolog, mert kotyogni nem fogok senkinek róla, akkor is hihetetlen. Én nem vagyok képes ilyesmit feldolgozni és elfogadni, főleg nem egyedül. Az ágyban kuksolok, s mikor hallom a közeledő lépteket a fejemre húzom a takarót, ezzel is kimutatva haragom és szomorúságom. Nem tervezem semmire sem reagálni, ami érkezni fog. Ám, amikor Botond hangját hallom az ajtó felől, lélegzet-visszafojtva emelem meg a takarót és nagyra nyílt, bánatos szemekkel nézek rá.
Most tényleg itt van? Nem álmodok? Nem csap be valaki egy főzettel, hogy rávegyen a beszédre? Hogy kerül ide?
Ezer és egy fejemben kavargó kérdéssel, lassan kimászok az ágyból és óvatos léptekkel indulok meg felé. Ha csak ámítás, arra biztos, hogy rájövök, hiszen ismerem minden pillantását, porcikáját az illatát. Az illatot, ami édesen, szavak nélkül csábít el minden egyes nap és ami most is csiklandozza az orromat. Tényleg ő az és mikor erre ráébredek, akár akarja, akár nem, befurakszom a karjai közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fejemet a mellkasába fúrom és mélyen szívom be a levegőt, hogy az illata minél jobban szétterjedjen az agyamban. Kell, hogy bekapcsolja azt, mert én is pontosan jól tudom, hogy az a szarkupac, ami szellemként itt ténfereg, nem a legjobb barát és barátnő képét mutatja. Pedig nekem most annak kellene lennem. Szegény Albert, kiteregeti itt élete titkát és mit kap? Semmit. A nagy büdös semmit, mert én a saját szarommal foglalkozom. Szörnyű ember vagyok.
- Én is téged - akarom mondani, minden sejtem, izmom azon van, hogy segítsen ebben, de nem megy. Egyetlen egy hang sem jön ki a torkomon. Szemeimbe könnyek gyűlnek és kérdésére úgy bólintok, hogy próbálom leplezni azokat. Nem értem, hogy miért nem megy, miért vagyok szomorú, ha ő itt van, miért nem dalolok, miért nem tudom elmondani neki, hogy mennyire sajnálom az egészet? Ez így nem okés, nem lehetek néma megint hónapokon át.
Szorosabban ölelem, egyelőre csak ezzel vagyok képes kommunikálni, de ezzel szeretném átadni neki azt, hogy mennyire örülök neki, hogy itt van és nincs most másra szükségem csak és kizárólag rá. Meg ételre, amiről a hasam hangos korgása tudósít minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Boti  

Úgy viszonozom csókját, mint, aki napok óta sóvárgott. Nem is akarom őt könnyen ereszteni, mert érzem, hogy most erre nagyon szükségem van. Vannak filmek, amikben így szívják el egymástól az emberek az energiát. S bár én nem szeretném őt lenullázni ezen a téren, úgy érzem, hogy a közelségével folyamatosan feltölt és már nem a hatalmas szarkupac vagyok, csak egy picinyke.
Elmosolyodok azon, ahogy Albetről beszél, bár ez nem a megszokott, ragyogó mosoly, sokkal fásultabb. Ha tudná, hogy szegény mennyit próbálkozott, de sikertelenül. Talán rájönne, hogy mennyire nevetséges volt féltékenykednie, merthogy Albert azt sem érte volna most el, hogy kikeljek az ágyból, vele ellentétben. Kezét fogva, követem őt kifelé, miközben hallgatom a tervét és egy pontnál megtorpanok.
Homlokomat kissé összeráncolva nézek rá, mert nem értem, hogy miért akar a hotelbe visszamenni. Azzal nem tudnék vitatkozni, hogy gusztustalan utazási formák az említettek, mert teljesen igaza van, viszont tényleg nem igazán értem, hogy miért akar visszamenni. Ezért sem bólintok és nem is rázom meg a fejem, hanem egy tollat és papírt keresek, hogy elkezdjek írni rá. - Miért megyünk vissza? - tolom elé a papírlapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Boti

Igen, egy kicsikét valóban túlterveztem, de csak azért, mert nem akartam, hogy egymásra unjunk a nagy nyaralás közepette. Aztán tessék, nem hogy nem untunk, hanem még tovább is jutottunk, mint kellett volna. Annyira fura, hogy Botond nincs ezen leakadva, hanem olyan Botondos. Nincs ezzel baj, én nagyon szeretem, hogy ő ilyen, csupán fura ez így. Én itt gyötrődöm, szenvedek, ő pedig látszólag már el is felejtette, mintha mi sem történt volna. Szóval ez így ennyi? Volt, nincs?
Amíg ő az ételt intézi, én veszek elő evőeszközöket és poharat, amiket az asztalra teszek, majd a hűtőből veszek ki vizet és azt is leteszem. Aztán a tollhoz és papírhoz megyek, hogy ismét írjak.
- Sajnálom - csupa nagybetűvel írom le és nem csak odatolom elé, hanem egyenesen a kezébe adom, ezzel is érzékeltetve, hogy ez nem csak egy levésett szó. Mindent sajnálok onnantól kezdve, hogy én nyitottam ki az ajtót Miksáék házában, azon át, hogy hibáztattam, hogy ellopta a csókom, azt is rettenetesen sajnálom, hogy elmentem Svájcba, azt pedig végképp, hogy csak úgy otthagytam. Nem kellett volna. Meg kellett volna várnom, hogy felébred és megbeszélni az egészet, akkor most nem itt kéne Albert szörnyű tokányát ennünk, hanem élvezhetnénk még a nyaralásunkat. Szörnyű ember vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lassan kifújom a levegőt, mert most tökéletes tükröt tart nekem azzal, amit csinál. Istenem, én is ennyire idegesítő vagyok, mikor félvállról veszem a komoly dolgokat és úgy teszek, mintha minden rendben lenne? Oké, megértettem, változni fogok, mert szerencsétlen ember, miket élhet át mellettem, rossz belegondolni is.
Nem tudok mosolyogni azon, hogy Albertnek keresünk valakit, főleg hogy hozzáteszi, inkább ő is elfelejtene mindent. Ez nem vicces, egyáltalán nem olyasmi, amin nevetni kéne. Nem tetszésemet azzal fejezem ki, hogy néhány szem tésztát hozzávágok, majd szikrákat szóró tekintettel nézek rá, ezzel azt üzenve, hogy hallgass. Aztán eszek és muszáj elszörnyülködnöm azon, hogy tényleg mennyire sótlan az étel. Bezzeg Botond, ő tudja, hogy mit hogyan készítsen el, s ezen mosolygok, mert ha Miksa azért választotta Laurát, hogy főzzön rá.. Hát Botond van egy rossz hírem, te is ezért lettél kiválasztva.
- Mindent - tátogom, s némi hang is társul hozzá, de még a suttogás leghalkabb formájában. Ezen én is meglepődök, így szám elé is kapok hirtelen, aztán bűnbánó, kiskutya szemekkel nézem Botondot. - Nem kellett volna ilyen helyzetbe kényszeríteni téged és utána otthagyni. Felelőtlen és ostoba voltam. De nagyon szeretlek - a papírt eléteszem, s az utolsó szót tátogom, ami  inkább lesz egy félelmetes suttogás, de remélem, hogy a lényeg azért átmegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Boti

Az amit Albert kér, részemről egyelőre lehetetlen. Ha újra találkozunk, biztos, hogy kap tőlem egy alapos fejmosást, nyilván a végén én bőgni fogok, de nem úszhatja meg egy váll veregetéssel, hogy a legrosszabb pillanatot választotta. Mérgelődésemből Botond egyetlen egy névvel ránt ki, melyre egyből felkapom a fejem.
- ZORKA!? -igen, ez bizony kijön úgy, ahogy annak kell. Hát tudja jól, hogy mennyire odavagyok azért a nőért. Ha leszbikus lennék és mondjuk 5 évvel idősebb, biztos, hogy nem hagytam volna, hogy Jason Payne elvigye A NŐT. A számon kijövő hang, annyira meglep, hogy oda is kapok elé kezemmel, mintha csak szégyen lenne, hogy megszólaltam és sűrűn pislogva nézek Botondra. - Ha miattad nem találkozom vele, agyonütlek Bánki! fenyegetem meg azért még jóval halkabban, mint ahogy beszélni szoktam.
- Mindennél jobban szeretlek Bánki Botond és köszönöm, hogy visszajöttél - leszállok a székről, hogy odalépjek hozzá és tiszta szerelemmel öleljem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Boti

- Te nagyon jól főzöl. Bontovich ízlésnek tökéletesen megfelelően - nevetem el magamat, majd visszahuppanok a helyemre és eszek még a tésztából. Nálam jobbat készít, szóval nem panaszkodhatok.
- Jó, de ígérd meg, hogy nem maradok le Zorkáról, mert komolyan bele fogok bolondulni, ha igen - ez véresen komoly. Ha úgy megy vissza a nő, hogy nem kaptam tőle ölelést, Botond sírni fog addig, míg Zorka haza nem ér. - Alszunk előtte egyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Boti

- Tényleg? - nézek rá nagyra nyílt szemekkel. - Még sosem voltam olyan messze - de, Svájcban sem voltam, míg el nem menekültem. Sőt Albániában sem, míg ő el nem vitt. Folyamatosan kimozdít a komfortzónámból, ami lehetne akár félelmetes is, de nem az, mert teljes mértékben bízom benne.
Még mielőtt elvinni a tányéromat, lopok még egy falatot magamnak, azon nyammogok, míg visszaér és a kezét megfogva elindulok a szoba felé, ahonnan ki tudott hozni. Fejemben ott motoszkál, hogy akkor ez most így jó-e? Tényleg úgy csinálunk, mintha semmi sem történt volna és minden totál rendben lenne? De nem adok ennek hangot, mert élvezni akarom egy kicsit, hogy itt van, még mielőtt borulna a bili. Behuppanok az ágy jobb felére, s miután sikerül elhelyezkednie, odabújok hozzá, hogy még véletlenül se legyen közöttünk egy milliméternyi távolság se. Szükségem van rá, mindennél jobban és szeretném ezt éreztetni vele, ha kell örökké.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti

- A listára írt dolgok felét nem csináltuk meg. Legalább mondd, hogy ez is rajta van - halkan elnevetem magamat, miközben lecsúszok a székről. Jó volt ez a két nap, az elején féltem egy kicsit attól, hogy kínos lesz visszajönni, de nem volt az. Nem sétáltunk üvegszilánkokon és minden tényleg tökéletes volt.
- Mit nézünk?- kíváncsiskodok végül, immár mellette állva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Zorka? - nem igazán értem, hogy jön ő ide. Itt van!? Istenem, eljött ide és én lehetek a világ legboldogabb embere, mert végre találkozok a nővel? Hát ez valami.
- Úúú, ez gyönyörű. Belógunk valaki esküvőjére? Lehet ilyet?- nézek rá nagy szemekkel, amik még nagyobbak lesznek, mikor elkezd beszélni. Nem tudok ellenkezni, mert minden egyes szava igaz. Tulajdonképpen minden elsőt ő vitt el és a helyzet az, hogy így visszagondolva, ennél jobban nem is alakulhatott volna az egész. Annyira mérges voltam rá, most pedig pontosan ugyanennyire szeretem őt.
- Te most miről beszélsz? - milyen nászút, milyen esküvő, milyen lakodalom? Egyetlen egy szavát sem értem. Agyvérzése lesz, hogy összevissza beszél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti

- Botond, túl sokat ittál? - hajolok közelebb hozzá, de nem érzek alkoholszagot, már hogy a nyilvánvalónál többet. - Nem állhatunk ide valakinek az esküvői készületeibe csak úgy, hogy na akkor mi most összeházasodunk - hát nézze már meg. Gyönyörű ez az egész, pont olyan, amilyet majd én is szeretnék. Minden olyan Sárás és Botondos… várjunk csak. - Ez a te műved, igaz? Nem csak úgy rábukkantál, hanem te találtad ki. Várjunk, Zorka azt mondta, hogy vegyél el? - és nem is tudom, hogy most ezen kiakadok-e vagy örülök neki. Én biztos vagyok abban, hogy mindennél jobban szeretem őt, de ez még mindig olyan őrültség, a bátyáim kinyírják.. mondjuk, ha megtudják, hogy lefektetett, akkor is. Én nem akarok már tizennyolc évesen özvegy lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti  

Annyira zavarban vagyok, hogy nem tudok mit mondani, csak kezeim közé fogom az arcát és megcsókolom, majd izgatottan elindulok a sátor felé. Odafelé vezető úton azon gondolkozom, hogy kellett volna-e mondanom, hogy igen. Többször hátra is pillantok, majd visszafutok Botondhoz, még mielőtt eltűnhetne. - Bár nem kérdezted, de igen, hozzád megyek - vigyorogva nézek rá, aztán újra elindulok a sátorhoz, hogy ott egyetlen egy perc alatt eldöntsem, hogy melyik ruhát szeretném felvenni.
Miután segítenek nekem felvenni és még a hajammal is kezdenek valamit, kíváncsian kukucskálok ki a sátorból, mert igazából fogalmam sincs, hogy mit és mikor kéne csinálnom. Meg attól is félek, hogy Botond nincs ott és az egész csak egy álom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti

Mikor meglátom, olyasfajta boldogság járja át testemet, melyet még sosem éreztem. Botond nem csak álom, nem csak plátói, hanem teljes valójában az igazi. S hiába volt bennem sokszor kétség és félelem, ahogy egyre közelebb haladok felé, szívem minden egyes dobbanása érzékelteti, hogy mennyire butuska voltam. Könnyeit látva, nekem is üveges lesz a tekintetem, s mikor odaérek hozzá, kezemmel törlöm le arcát.
- Ez csak és kizárólag neked köszönhető - igen, ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, kell egy férfi, aki a tenyerén hordozza, aki mindenben támogatja, aki a társa. Én soha az életben nem kaphattam volna nála jobbat és nem is szeretnék. - A bátyáim ki fognak téged nyírni - közlöm vele a nyilvánvalót nevetve, majd megfogom a kezét, melyet ha van rá mód, soha nem szeretnék elengedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az égre emelem a tekintetemet, mert a témánk pont nem egy ilyen szituációba való. Az biztos, hogy már most minden porcikám érzi, hogy meg kell majd őt védenem. Kell egy terv ennek beadagolására. Azt hiszem a legjobb taktika majd az lesz, ha Mirellával kezdjük, mert ő szépen megpuhítja Mártont. Ha Márton megvan, Laurán keresztül ugyanígy Miksát is meg lehet, talán.. a többi meg nem számít.
Ezen mosolyogva figyelek arra, amit mond az eskető, s mikor kérdez, válaszolok, aztán boldogan csókolom meg Botondot, aki nem tudom, hogy csinálta, de főnixmadárként élesztette újjá az egész dolgot közöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De miért pazaroltad a pénzed erre? - mert ez pazarlás, simán jó lett volna egy egyszerű, a bőröndjében is található ruha. Botond túl sokat ad és ezzel szemben ő meg semmit. Ezen nagyon sürgősen változtatnia kell.
- Bolond vagy már megint - rázza meg nevetve a fejét. - Nem leszek Bánki, remélem azt azért tudod - meg Bánkiné sem, mert az olyan öregasszonyos, de ezt már ki se mondom, mert szerintem anélkül is tisztában van a dologgal.
- Szóval Zorka tudja.. Nyilván Albert is - simítom meg az öltönyét, majd az arcát. - Egyesével szeretnéd végigjárni a sort vagy pedig egyszerre, hogy egy este alatt kapd a nyakadba a Bontovich család átkait?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Bánki - Bontovich Sára - elmondom vagy háromszor, de talán négyszer is, ízlelgetve a dolgot. Kicsit hosszú, de az biztos, hogyha ezt így egyben bárki meghallja egyből lesznek előítéletei. Jó az nekem, ha bárhova belépek, a nevem alapján már berangsorolnak valahova? Mondjuk, nem tudom milyen szintre emelnének ezzel a kettőssel. - Jajj ne, ne vedd fel, halálod napjáig szekálnának érte, nem akarok céltáblát csinálni belőled - nagyon kedves és szívet melengető ötlet, hogy felvenné a nevem, de azért ennyire ne durvuljunk be, elég ha a gyerekeink tényleg majd ezt viselik.
- Hmmm, nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. Anyu lehet szívrohamot kap, bár az, hogy jobb egyben letudni az egészet, kétségkívül nem rossz - és nekem anya még eszembe sem jutott. Istenem, micsoda balga vagyok. Szegény nő teljesen össze lesz törve, hogy a legkisebb gyermeke megházasodott és ott sem lehetett. Még az is megeshet, hogy nem én leszek özvegy, hanem Botond.
- Készültél még valamivel? Vagy innentől csak sodródunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Kitaláljuk, csak ülepedjen le, mert még én sem igazán értem, hogy mi történt itt - de tényleg. Nézem a gyűrűt, a ruhát, Botondot, ezt az egészet és nem tudom ép ésszel felfogni, hogy mi a fene van. Most tényleg még az alapképzés befejezése előtt hozzá mentem?
- Most tehetetlennek tűnök, ugye? - nevetem el magamat kissé zavartan. Nem erről van szó, csak tudni szerettem volna, hogy a továbbiak is tervezetten haladnak-e vagy nem. Mert, ha nem akkor nincs mit elrontanom, hiszen semmi sincs kőbe vésve. - Szeretlek és tudom, hogy nem lennél képes uncsi férj lenni - ő egyáltalán nem az a típus, inkább mondanám azt, hogy mindig zabszem van a fenekében. - Mártózunk még egyet a tengerben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Olyan édes vagy, hogy azt gondolod nyolcvan évet kibírsz mellettem - szerelemtől ittas tekintettel nézek rá. Tudom, hogy Zorkának köszönhetően van már némi tapasztalata egy hozzám hasonlóval, de szokták mondani, hogy lakva ismerszik meg igazán az ember. Szerintem Botond nem gondolta át teljesen ezt a nyolcvan évet.
- Viccelsz? Az én ruhám az özvegyi örökségem… - válaszolok neki nevetve, majd megcsókolom. - Visszamehetünk átöltözni vaaagy fehérneműben megyünk a vízbe - mondanám, hogy pucérkodjunk, de lehet, hogy mások nem értékelnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti

- Vajon felosztják egymás között a kínzási módokat vagy aki elsőnek elér az nyeri meg a jogot, hogy kibelezzen? - szerintem Márton és Miksa közösen esik neki. Úristen, Márton! Hát amilyen öreg a szíve még szívrohamot is kap. Muszáj lesz Mirellával beszélni előbb, hogy mindenképpen felkészítse.
- Milyen jó, hogy a csomagolás egyetlen pálca mozdulattal kivitelezhető - de komolyan, mennyi időt megspórol nekünk. Csóró muglik meg napokig pakolnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti

- Micsoda fantáziád van, atyaég - annak ellenére, hogy a téma egyébként szörnyű, muszáj nevetnem. - És addig vajon engem hova tesznek? Végignézhetem? - ha mondjuk példát akarnak statuálni és elrettenteni a továbbiakban a férfiaktól, akkor biztos, hogy nézhetem, ahogy kivéreztetik szerencsétlent. De remélem legalább lesz eszük arra, hogy a pálcát elveszik, mert képes lennék átkokat szórni rájuk.
- Jézusom, te tényleg meg akarsz halni, ha ezt odamondanád nekik - lehet nem is a testvéreit, hanem Bánkit kéne átokkal megtisztelnie, minden lassan kialakuló gondjuk megoldódna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mekkora köcsög vagy - bukik ki belőlem, mikor meglátom rajt a fürdőnadrágot. Eszem megáll, hogy volt pofája ezt bejátszani. Hát lassan válunk is.
- Anyukádhoz beszélsz? - kérdezek vissza bele sem gondolva abba, hogy azért ez eléggé szarul hangzik. Na de, ha már van olyan mocsok, hogy Bánkinénak hív, érezze azt, hogy ez mennyire nem én vagyok.
- Légyszi, a hátsó cipzárt nem tudnám megoldani - fordítok neki hátat és még meg is mutatom, hogy számomra mennyire esélytelen a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Boti

- Igen, bocsánat. Csak érzékeltetni akartam, mennyire nem tetszik a megszólítás, de nem gondolkoztam - csak úgy kapásból jött. De ha jobban átrágom magam rajta, akkor azért én is tudom, hogy ezt rohadtul nem kellett volna.
Ezért is jön jól a vetkőzés téma, amiben Botond aljas módon segít. Ahogy megérzem ajkait a bőrömön, lehunyom szemeim és halk sóhaj szakad ki belőlem. Lehet, hogy nem is fürdeni kéne menni? Olyan fura számomra, hogy ilyen közvetlen csinálja ezt. Nem rossz, sőt.. most, hogy már tudom mit hiányolt, teljesen másképpen értelmezek minden ilyen érintést. Mikor a ruha már könnyedén esik a földre, kilépek belőle, megfordulok, hogy csókot nyomjak ajkaira, majd gyorsan inkább elkezdek befelé futni a vízbe, mielőtt még itt a parton ugrunk egymásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lassú mozdulatokkal kezdek ébredezni Botond hangjára és kezének simítására. Szemeim sűrű pislogások közepette próbálják befogadni a fényt, ami elől inkább bújnék a takaróm biztonsága alá, ha nem lenne igaz, amit a férjem állít. Hasam ugyanis megállás nélkül korog és a fejem is lassan szétdurran, annyira fáj már.
- Anya jól van? - ez az első és legfontosabb, nem az, hogy velem mi van. Nem tudom, hogy mihez kezdenék ha vele is történne valami. Így is teljesen odavagyok a Miksás dologtól.
- Nem maradhatok a takaróm alatt?- nyüszögöm halkan, annak ellenére, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mozdulni kellene. De most minden fáj, még a létezés is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ez a lehető legjobb hír. Anyának szüksége van a pihenésre, mert ilyen szinten megtörve én még soha nem láttam. Márton azt mondta, hogy apa halálakor nézett ki ennyire rosszul, de én nem emlékszem, az agyam teljesen törölte azt a képet.
- Botond, mit csinálsz? - karolom át a nyakát kissé meglepetten, mert előbb számítottam volna arra, hogy hagy az ágyban, mint erre.
- Ezt te csináltad? - néz végig azon, ami elétárul és megint rá kell jönnöm, hogy nem érdemlem meg ezt az embert. Szerencsétlen még azt is elviselte, mikor azt vágtam a fejéhez, hogy ez az egész miatta, miattunk van. Persze nem gondoltam komolyan, de ő tűrte, mint egy kicseszett Szent.
- Tudom - felelem halkan és leteszem a fenekemet egy székbe. - Miksa el fog menni - megígértem, hogy senkinek sem mondom el, de Botond előtt mégsem titkolózhatok, hát annyi mindent elvisel szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te mindenben - susogom halkan a fülébe, még mielőtt letenne.
- Hihetetlen vagy. Annyi más dolgod lenne - nem tudok elég hálás lenni neki azért, hogy itt van. De tisztában vagyok azzal, hogy ott a pizzázó és tanulnia is kellene. Nem akarom, hogy miattam bármiben hátrány érje.
- Beszéltem vele és azt mondta, hogy el kell mennie egy kis időre, hogy feldolgozza ezt az egészet. Szólnom kéne Albertnek, igaz? - nézek kissé félve Botondra, mert elég élénken él még bennem, amikor legutoljára Alberthez akartam menni és ő egy féltékenységi jelenetet rendezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És Laura? - pillantok rá keserűen. - Tudom, hogy ő nem én vagyok, de engem darabokra szedett, amikor Albert azt mondta, hogy nem jössz vissza - még visszagondolni rá is kegyetlenül fáj. Nem szeretném, ha bárkinek át kellene élnie ilyesmit.
- Miksa egy önző fasz és képes volt pont engem beletenni ebbe a helyzetbe - nem kellene így hívnom, de csak azt mondom ki, amit gondolok. Értem, hogy nem tudja feldolgozni, de Albert a legjobb lehetősége erre.