Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Brühühü... mindjárt meg is ijedek - válaszolom neki gúnyosan a fenyegetőzésre, ami valljuk be, meglehetősen életlen szerintem. Jó sokat ihatott, ha azt hiszi, ennek bármi hatása is van.
- Na és mit fogsz tenni? Majd nem állsz velem szóba újabb két évig? - feszegetem kicsit a kérdést, bár nagy a gyanúm, hogy egyébként csak nem jutott eszébe semmi, azért maradt egy ilyen általános kijelentésnél, hogy majd egyszer, a be nem látható jövőben valamit tesz, amiről ő se tudja, micsoda, de én fogom bánni. Hát jó. Örülhet, hogy azért még a kezemet nyújtom neki, ha már nem akarja, hogy mágiával segítsek. Egyedül meg láthatóan nem megy, hogy fel is tornázza magát a földről.
- Naaa... mindenki magából indul ki? - kérdezek vissza nem túl kedvesen, ha már alkoholizmusról kezd beszélni. Én nagyon alkalmanként iszom, társaságban, akkor is tudom, hol vannak a határaim. Láthatóan ő kicsit többet ivott annál, mint amit még elbír mellékhatások nélkül. Háborog még egy sort, nem igazán tetszik az ötlet neki, hogy sóbálványként is ellebegtetem, ha kell, bár való igaz, ettől én se repesnék úgy egyébként. Aztán kiderül, hogy nincs is meg a pálcája.
- Merlin, segíts... - sóhajtom, és megdörzsölöm az orrnyergem. Ez az este egyre szörnyűbb meglepetéseket tartogat, úgy tűnik. - Nem vettem el a pálcádat. Próbálj meg visszaemlékezni, hol használtad utoljára vagy mikor volt meg még. Remélem, nem a nádasban hagytad el, mert oda be nem megyek keresgélni. Az invitó, random pálca meg ehhez édeskevés - dünnyögöm, felét már hangosan gondolkodva, és felhúzom, amikor végre hajlandó megfogni a felé nyújtott kezem.
- Nekem mondod? - kérdezem egy szusszanással, és ismét lumos maximát idézek inkább, nézzünk körbe a környéken, hol hagyhatta el a pálcáját. - Te Kristóf... hadd kérdezzem már meg, neked mire jó ez az egész? Most komolyan? Én értem, hogy az apád, meg Fanni, meg minden, és hogyne tudnám, hogy nem az én dolgom, mert én csak az unokahúgod vagyok... és Viktor, tudom, annyira jól tudom. De valamikor teljesen normális voltál, mi lett veled? Miért nem tudunk már egyetlen egy normális beszélgetést se kivitelezni? Semmi nem lesz olyan már, mint volt, de muszáj ilyen szörnyen... ilyennek lennie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Roland

Tizenegy perccel nyolc előtt fordulok be sarkon, a hátralévő egy perc pont elég, hogy megtegyem a maradék pár métert a szökőkútig. Ezúttal is a sötétkék egyentalárt viselem, a hajamat meg egyszerű copfba fogtam össze. Nincs külön erre vonatkozó előírás, viszont ha kiengedve hordanám, előbb-utóbb valamiben akadályozna a végén, lévén, hogy derékig ér. Az órámra pillantok még, aztán be kell vallanom, meglepődöm, hogy Roland már ott áll. Arra számítottam, hogy ha öt percet nem is késik, de legalább egy-két percet igen.
- Jó reggelt - köszönök vissza, elkönyvelve magamnak csendben, hogy ez egy jó pont. Bólintok. Bizony mehetünk. A tegnapi beszélgetés alapján egyértelműnek tűnik, hogy hoppanált már, így nem érzem szükségét, hogy szóljak, néha meg tudja viselni az ember gyomrát például egy kicsit. Már ismerem az utcákat, rutinból megy, hogy magam elé képzeljem a célt, ami így még annál is egyszerűbb, mint amit tegnap javasoltam. Mivel én napi szinten járok be a Minisztériumba, egyenesen az épület előtti térre érkezünk a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződése helyett.
- Na hát akkor... mivel azt mondtad, még nem jártál itt, üdv Budán, na meg a Minisztériumban - mondom egy félmosoly kíséretében, és intek is, hogy kövessen. Az épületbe a főbejáraton át lehet bejutni, semmi igazán extra nincs itt, leszámítva a védővarázslatokat az épület körül.
- Itt a recepció található meg az őrszolgálat - foglalom össze röviden. Messziről integetek a pult mögött ücsörgő Izának, de biztos, ami biztos alapon oda is sietek. - Iza, drága, jó reggelt. Lennél oly kedves és adnál a fiatalembernek egy ideiglenes belépőt? A mentorprogramban vesz részt, a többit majd intézem fent Marossival. Köszi - magyarázom el a helyzetet, mire pillanatokon belül a kezembe is nyomja a megfelelő pergament. - Tündér vagy - köszönöm meg, és tovább is adom Rolandnak. - Az összes részlegünk a másodikon van. Az elsőn a miniszter irodája van, titkárság, satöbbi. A harmadikon a mágikus balesetek és katasztrófák főosztálya, a negyediken a varázslény-felügyelet. Az ötödiken a Nemzetközi Máguskapcsolatok, a hatodik a közlekedésügyé, a hetediken a varázssportok főosztálya van, a nyolcadikon a tárgyalók, kilencen az igazság- és belügy... ó, meg a misztériumügyiek az alagsorban kaptak helyet. Nincs mindenhová bejárásom, de a másodikon sok mindent meg tudok mutatni. Meg a harmadikra, negyedikre éa a hatodikra is be tudlak vinni, illetve az alagsorba, ha akarnál egyet túrázni, de mindenekelőtt egy belépőt kell intézni neked a főnökömnél, amivel ide majd egyedül is bejutsz - mondom, közben pedig már be is szállhatunk a liftbe, hogy hamarosan a másodikon szálljunk ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Nyelek egy nagyot a válaszára, és úgy döntök, inkább nem reagálok. Különben még elküldeném melegebb éghajlatra. Vékony vonallá préselem az ajkaimat, összeszorítva a szám, és még a nyelvemre is ráharapok, mielőtt még olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Inkább egy lumos maximát idézve igyekszem szétnézni, hátha csak itt esett ki a pálcája a zsebéből. Még az hiányzik, hogy újat kelljen venni, amilyen drága mulatság, és még a regisztrációja sem éppen lenne kellemes esti szórakozás, hiszen egy varázspálca eltűnése nem éppen söpörhető szőnyeg alá. Mi van, ha valaki megtalálja? Idegesen dörzsölöm meg a homlokom, pedig az anyagi része még csak nem is engem érintene, de ez lényegtelen. Jó pár lépést kell tennem hozzá, hogy meglegyen, körülbelül tíz méternyire saccolnám a sétát az alapján, hogy általában olyan harminc centi körül van a lépéstávom. Kivéve, ha rohanok. Akkor nagyobb lenne a távolság, mint így, sétálva. Viszont csak a pálcám fénye által megvilágított részen tudok keresgélni, így nem tudok ennyira sietni. Szerencsére csak ennyi séta kell, hogy feltűnjön, miután egyszer sikerül egy nád eltört szárának is félig megörülnöm. Felveszem a földről, lerázva róla a füvet meg valami fura nyálkás undormányt is, aztán már sietősebben térek vissza és a mellkasához csapom lendülettel a tenyeremmel együtt.
- Nesze... remélem a kulcsaid megvannak, és tudod, merre van az arra - teszem hozzá. Legalább egy gonddal kevesebb. - Vagy azt is elhagytad? Ott az üres szoba, amiről múltkor beszéltem, de ha még egyszer ordítani mersz velem, akkor elfelejtheted és alhatsz egy padon a Boglyas téren, már ha nem visz be valamelyik auror a kirendeltségre - válaszolom, és most már úgy döntök, hogy ha van pálcája, világítson, ha akar. Én inkább elrakom az enyémet. Kell egy kis idő, mire megszokja újra a szemem a sötétséget, de nem is olyan vészes, aztán ha ezen túlvagyok, el is indulok haza. Ha akar követhet. Ha meg nem, úgyis tudja, hol lakom, még becsöngethet később. Már ha nem szakad bele a fene nagy egója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Roland

- Köszönöm - válaszolom. - Nem tudom, ki álmodta meg, de a Kommandónál mindenki ilyet hord - teszem még hozzá. Végtére is miért venném bóknak, hogy jól néz ki az egyentalárom? Sokat nem mutat, ez az egyik nagy előnye. Ugyan ha sötétzöld lenne vagy vörös, sokkal jobban állna, de mi részlegünknek ez jutott. A megfigyelőké már szürke például. Lehet, hogy azzal jobban beolvadnak a környezetbe, de ennek igazság szerint sose jártam utána. Nekem tökéletes ez a kék, amit valamikor valaki megálmodott. Gyorsan elintézem a belépőt, amire kezdetnek szükségünk van, majd amíg a liftre várunk, azt is felsorolom, mi minden található az épületben. Ebből meg sok helyre már ilyen vagy olyan okból bejárásom is van. Legfőképpen azért, mert mindenhová engem küld mindenki, de hát mint mindennek, ennek is megvan a maga előnye ugyebár. A lifttel hamar fel is érünk, és közvetlen a bejárat mellett tábla függ a falon, amin szépen fel van sorolva, mi minden található ezen a szinten. Már sorolnám is, de rákérdez a belső kommunikációra. Már válaszolnék is, de még beszél. Hmm. Majdnem elnevetem magam, mint aki nem hisz a fülének, de aztán a szám szélét beharapva igyekszem megtartani magamnak a reakcióm, szusszanva egyet. Most tényleg kóstolgatni próbál?  
- Figyelj, Roland... ez esetleg egy kocsmában elmegy, ha már évek óta haverok vagyunk, de itt és most a mentorod vagyok, és ha szeretnéd, hogy ez így maradjon, akkor betartod a szabályokat. Az egyes számú az, hogy az ilyen megjegyzéseket megtartod magadnak - közlöm vele határozottan. A többit, ha lesz, majd menet közben kitalálom.
- - Amúgy papírt használunk üzenetküldésre. Terepen patrónust is, de az épületben jól kiépített kommunikációs hálózat van, és papírmadarakat küldünk leggyakrabban - válaszolom. A magam részéről nagyon szeretem azt a praktikus kis varázslatot, amitől az előre gyártott kis négyszögletű papírok az asztalomon papírdaruvá hajtogatják össze magukat, majd elröppennek vagy éppen valaki másé az asztalomon landol és szétbomlik, hogy megmutassa a benne rejlő üzenetet.
- Majd úgyis biztos látni fogod, ha lesz kinek mit üzenni, és nem csak a semmiért zargatnék valakit - mondom. Ígéretnek is veheti akár, annyi üzenet megy itt körbe napi szinten, hogy biztos fog látni néhány ilyet már ma.
- És erre van az Aurorparancsnokság. A bogolyfalvi kirendeltség is ehhez tartozik végső soron - mutatom az első folyosót, ami jobbra tőlünk kezdődik, majd egy kanyar után már nem is látni, merre tart tovább. - Irodák, kihallgatótermek, miegymás. A Kommandót meg erre találni. Ezen a szinten van még az animágus meg a tárgybűvölési nyilvántartó, a mugli tárgyakkal való visszaélésiek, a hamis védővarázsok és önvédelmi eszközök felkutatása és elkobzása ügyosztály, a varázshasználati meg a vizsgahivatal. Nem csak auroroknak van fenntartva, és a vizsgahivatalba például nincs is bejárásom. Kihallgatót tudok mutatni később, meg kell néznem, melyik üres, meg bemutathatlak néhány aurornak különféle beosztásban, de most mindenekelőtt erre, intézzük el a papírokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Te is mindig kimondasz mindent, ami eszedbe jut? - kérdezem, kicsit ingatva a fejem, és kissé teatrálisra sikerül a mellékelt sóhaj. A bátyám is ilyen volt. Ami a szívén, az a száján. - Legalább abban egyezzünk meg, hogy ezeket megtartod az épületen kívülre. És én még jelentkeztem a Bagolykőbe oktatónak, édes Merlin - dünnyögöm a végét már csak magamnak. Ha ilyenek lesznek a diákjaim, még a végén kihull a hajam is vagy beleőszülök éppenséggel. Nagy levegőt veszek. Még amúgy se jeleztek vissza egyelőre, hogy elég meggyőző lettem volna, majd meglátom, merre alakul az az egész. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, hátrasimítom a kósza hajtincseimet, és válaszolok inkább a felmerülő kérdéseire.
- Praktikusak is, meg szépek is - állapítom meg bólogatva. Az újabb kérdés kicsit elgondolkodtat, bár töprengtem már én is ezen, lévén van egy apukám, aki mérnök ráadásul alapképzettségét tekintve, sok érdekességet mutatott már.
- Nem tudom a pontos választ, de azt hiszem, azért, mert az elektromágia még viszonylag új terület, de megbűvölt írógépeink már vannak, meg ugye öníró pennák, ilyesmi, szóval azért nem rabszolgamunka az adminisztráció sem, így meg valóban látványosabb, mint egy egyszerű email lenne - válaszolom végül némi gondolkodás után. Aztán felsorolom, mi minden van itt az emeleten. Nem mindent fogok tudni megmutatni, mert bejárásom nincs mindenhová, de majd azért tervezem, hogy ahová be tudok menni és nem hadi titok, azt mégiscsak megmutogatom futólag legalább, lásson világot. Bólintok a papírokat illetően, és el is indulok azzal a lendülettel el is indulok balra az első folyosón, határozottan előre. Már mesélném is, hogy amúgy a támogatószázadhoz tartozom egyelőre, de újabb kérdést tesz fel, amin kicsit megakadok. Kell pár pillanat, hogy összerakjam magamban a választ. Hogy lehet ezt szépen elmondani?
- A családomban generációkra visszamenőleg szokás a rendvédelmi erőknél szolgálni, apa katona, anya auror, de nevetni fogsz, művészeti pályára készültem sokáig. Esküszöm, látványosan megkönnyebbültek a szüleim, amikor közöltem, hogy mégis auror leszek és nem fogok éhen halni a hárfám mellett. Na de amúgy a bátyám miatt választottam végül ezt. Tudod, a mugli és varázsfegyver-szakértő - válaszolom végül széttárva a karomat, mint aki nem tehet róla, hogy ilyen hatással van rá a példaképe. Tudom azt is, hogy tényleg viccesen hangzik a hárfa, keresve se találhattam volna jobb hangszert, de remekül tudok olyan sitcomos aláfestő zenéket játszani a húrokon, hogy mindenki instant agybajt kap. - Ja, meg hát ugye jól áll nekem az egyenruha. Csalódni... hát, nem is tudom a tápláléklánc legalján lenni nem élvezet, de amúgy nem mondanám, hogy csalódtam - mondom vállat vonva. Ha kiderül, hogy tényleg csak a titkárnőnek néznek, az csalódás lenne, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak az újoncok beavatásán verekszem éppen át magam, és elkezdtek befogadni. - Te miért szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Áhá - állapítom meg. Azt hiszem, értem, mire gondol, és inkább nem feszegetem. Szeretem az őszinteséget, de van az a szintje - amire a bátyám is hajlamos volt -, ami már túl sok tud lenni sokaknak. Néha egyébként belőlem is előtörnek a dolgok, mielőtt még végiggondolnám, de azért szerencsére kicsit jobban sikerül magamban tartani sok mindent, mint Viktornak ment ez.
- Az a terv - válaszolom, és azért szusszanok egyet nevetősen a folytatásra. Kemény fából faragtak azért, úgy vélem, csak elbánok néhány hozzá hasonlóan nagy szájú és nagy egóval megáldott kölyökkel.
- Túlélési alapismereteket az aurorképzésre készülőknek - osztom meg vele a tárgy nevét is, a részletekbe meg inkább nem megyek bele, különben sosem mozdulunk el innen. Legyen elég annyi, hogy én teljesen rá vagyok pörögve, ezer és egy ötletem van és tervem, de majd elválik gyakorlatban, mit is lehet megvalósítani a diákokkal.
- Nagy úr a megszokás, na, ezt nem vitathatjuk - mondom teljesen őszintén. - Azért nekem van telefonom meg miegymás, de hát félvér vagyok, válogathatok innen is, onnan is - teszem még hozzá megvonva a vállam, széttárva kicsit a kezem is, mert mégse én tehetek arról, hogy itt ragaszkodnak valamihez, ami ősidők óta megy így. Ám nem én fogok ide változást hozni. Kivéve, ha egyszer belőlem lesz aurorparancsnok, az viszont, ha meg is történik, biztos, hogy nem most lesz.
- Naná, és még jól is ment - vágom rá a választ a kérdésére, amikor félbeszakítja a mondandómat. Szélesen mosolygok is mellé, büszkén kihúzva magam. - Akár még egy zenekarba is bekerülhettem volna, olyan jól ment, de most már csak magamnak gyakorlok. Azért még szeretnék egyszer valahol előadni, szóval még akár. Egy baja van ennek a hangszernek... nem a legegyszerűbb szállítani. Nem is tudom, mit kezdenék vele, ha nem boszorkány lennék - dünnyögöm. Így szerencsére csak egy zsugorító bűbáj, és zsebre is tehetem. Micsoda mázli azért.
- A hízelgés nagyon jól megy, tanítják már az iskolában vagy veleszületett? - kérdezem meg elnevetve magam. Azért én tudom magamról, hogy az egyenruha roppant előnyös, de messze nem tökéletes az alakom. Nem vagyok túl elégedett a tükörképemmel, és nem tudom, hogy a genetika-e, vagy a sport teszi, de széles a vállam, ésatöbbi. Tudnám még sorolni. Ezért is szeretem a laza ruhákat, az ingeimet, na és persze az egyenruhámat.
- Hát... az egyenruha megőrjíti a nők egy részét amúgy is, tuti összeszedhetnél egy egész háremet - válaszolom kuncogva, de aztán azért kicsit komolyabban bólogatok a válaszát végighallgatva. Nem biztos, hogy teljes mértékben értem, de azért hellyel-közzel mondhatni, hogy igen. - Mi mást választanál akkor? - kérdezek vissza, aztán az egyik ajtó előtt megállva be is nyitok. Kicsit népes irodahelyiségbe lépünk, messze még az ebédidő ahhoz, hogy pangjon.
- Na hát... itt dolgozom. Ők meg Botond, Laci, Mariann, Ulrik, Emil, Bálint és a főnököm, Marossy Péter - mutatom be sorban a bent lévő embereket, akik javarészt a dolgukra figyelnek egyébként. - Roland meg a mentorprogram keretében van itt. - közlöm ezt is velük még, mielőtt az asztalomnál - merthogy tessék elképzelni, van már saját asztalom - összeszedném a már amúgy tegnap előkészített papírt. - Na ezt kellene kitölteni, meg itt aláírni és ha a főnök is aláírja, meglesz az egész. Nyugodtan foglalj helyet, addig hozok kávét. Kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Finoman? - kérdezem egy pillanatra szinte már értetlenkedve pillantok rá kérdőn megemelt szemöldökkel, majd elnevetem magam. - Aurortanoncoknak kötelező tárgy, csak úgy mondom - jegyzem meg már komolyabban, bal kezem az arcomig emelve, annak árnyékában osztva meg a tényt kicsit halkabban, kicsit közelebb is hajolva hozzá, mintha valami titok lenne. Már csak egy kacsint, kacsint jelenet kellene a végére és szerintem mindketten itt pukkadnánk meg a nevetéstől, de ezt most mégis lehagyom inkább. Legyek már komoly ugye, ez mégiscsak a munkahelyem.
- Mondták már, hogy igazán szörnyű vagy? - kérdezem a szememet forgatva, de rendben, vészhelyzet esetére legyen, mond valamit. Amíg én vagyok a mentora, nehogy nekem eltévedjen Budapesten vagy ilyesmi. A telefon után nyúlok, ha már nyújtja felém éppen úgyis, és bepötyögöm neki a számot. A telefont azonban még nem kapja vissza, egy pillanatig összeszűkült szemekkel méregetem ugyanis. - De ha azért hívsz fel vészhelyzetnek aposztrofálva, hogy valamit meginnál vagy tudomisén, letiltalak, aurorbecsszó. Szóval csak vészhelyzetre, mert elvesztél az épületben vagy Budapesten vagy... nem tudom, késel innen, amíg tart a program - mondom neki nagyon is komolyan. Ezután persze a telefont is visszakapja, és tényleg remélem, hogy rendeltetésszerűen használja majd a vészhelyzet szót.
- Azt nem mondtam, hogy nem játszom még mindig, a gyakorlást nem hagytam abba. Csak... hát na, a hárfa nem az a hangszer, amivel kiülhetek a sarokra zenélni, szóval remek hobbi maradt - válaszolom nevetősen szusszanva a képen, ami megjelenik előttem. A gitár meg hegedű meg még sok hangszer olyan, ami sokkal keresettebb, én meg egy számomra tetszőt választottam. Anya tényleg látványosan könnyebbült meg, amikor közöltem, hogy inkább az aurorképzőbe mennék végül, mint a nekeresdi művészetibe.
- Edzősködsz? És milyen sport? - kérdezek rá. Nyilván örülnék a kviddicsnek, de mivel nem ezt mondta, nem feltételezem azonnal, hogy mint a varázslók egy jelentős része, ő is a seprűsportok eme népszerű formáját űzné. Sok egyéb opció is akad, amiből válogathatott.
- Áh, értem, szóval te ilyen kis autodidakta vagy és sokoldalú. Menő. Az őszinteség egyébként még tényleg szimpatikus is - válaszolom neki és még a vállát is megveregetem kedélyesen egy mosoly kíséretében. A végén még megkedvelem.
- Hmm... hát az a lánytól is függ, hogy mi válik be. A legalapvetőbb dolog, amit mondani tudok, hogy add önmagad. Az régen rossz, ha utólag derül ki, hogy valamelyik fél teljesen más, mint amit a rózsaszín ködös időszakban látni sikerült belőle. Bár egy kicsit talán visszavehetsz a szexista színezetű kommentekből, de azt úgy randizástól függetlenül is javasolnám. De ebédszünetben még visszatérhetünk erre, ha érdekel a véleményem - zárom le inkább a témát mostanra, különben tényleg sose érünk semminek a végére, az idő pedig csak úgy rohan. A mi kis irodánkban gyorsan bemutatok mindenkit mindenkinek, és bele is vethetjük magunkat a munkába. Azazhogy inkább ő, mert neki kell kitölteni a papírt a saját adataival, én addig kávét főzök. Töltök is mindenkinek, aki kér, körbeszaladva az irodában asztaltól asztalig, majd még Rolandnak is hozok egy csészét a magamé mellé. Töltök, az üres kávés mérőedényt meg már csak varázslattal küldöm vissza a kávéfőzőig, inkább a papírokba nézek bele.
- Szuper lesz. Aláíratom és már itt se vagyunk - válaszolom, és ez tényleg csak két perc, nem több. A legidőigényesebb része, hogy a főnök kezébe vegye a pennát, utána már újra ott is vagyok az asztalnál. - Ezt leadom - közlöm a papírra pöccintve a pálcával, ami magát hajtogatja szép kis madárrá, majd elreppen. - Na gyere. Ha nem sietsz, tarthatok tényleges idegenvezetést is, de ha már unod, mára be is fejezhetjük, és elküldöm bagollyal a kész belépőt. Azt látom, hogy ez a támogatószázad nem a neked való melónak ígérkezik egyelőre, de ha adsz nekem pár napot, akkor összeszedem az ismerőseimet mindenféle területekről. Meg valami akciót, nehogy unatkozz nekem. Ja, egy örökzöld jó tanács... mindig légy jóban a gondnokkal meg a titkárnővel... és a recivel. Ők tudnak mindent elsőként - osztom meg vele a legfontosabb dolgot, amit itt eddig megtanultam. Ezeknek az embereknek a segítségével bármit el lehet intézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Helyes - válaszolom. Legalább nem csak tőlem hallja. Na persze, lehet még azt mondani, hogy ezer légy véleménye ugyebár nem számít, de hát gondolom, hogy rajtam kívül ezt nem csak a legyek zümmögték neki. Elveszem közben a telefont, és miközben bepötyögöm neki a számomat, azt is megosztom, hogy le fogom tiltani a számát, ha csak úgy használja kedvére, ha kell, ha nem.
- Arra van messengerem, de csakis vicces állatokat vagyok hajlandó elfogadni... rossz helyesírású kiscicák, meg ilyesmi - válaszolom, ha már vicces videókat emleget. Azért félvérnek lenni nem egy rossz dolog, apu révén nagyon sok mindenhez van hozzáférésem, amihez máguscsaládban valószínűleg nem lenne. Így viszont láttam már ezt is, azt is, és őszintén szólva hajlamos vagyok mindkettőből válogatni. Azt hiszem, ez jobb nem is lehetne, a magam főnyereményét biztosan megütöttem.
- Egyszer szeretnék valahol fellépni, majd ha összejön, kapsz egy meghívót - válaszolom elmosolyodva, felé tartva a felemelt hüvelykujjam. Azért a hárfával nem szoktam csak úgy mászkálni, hogy mások is halljanak zenélni, de tényleg bakancslistás tétel, hogy egyszer egy rendezvényen zenéljek. Már csak egy rendezvény kell, ahol éppen engem akarnak hallgatni a résztvevők, amint egy hárfa húrjait pengetem.
- Ááá - adok hangot a pillanatnyi megvilágosodásomnak, bólogatással megtoldva aztán. - Mindig kviddicsre gondolok kapásból - jegyzem meg magyarázatként, csak mellékesen igazából, de hát rémes, nem rémes, nekem sajnos a sport gyakorlatilag a kviddics körül forog. Néha még hiányolom is, hogy nem játszom már, most meg csak hébe-hóba akad edzőtársam, egyedül pedig nem az igazi. Meg kell keresnem az itteni hobbi csapatot, nincs-e éppen felvétel.
- Hát... hogy őszinte legyek, ez nem irónia. Tényleg értékelem az őszinteséget - válaszolom, ha már iróniát emleget. Viktor mellett edződtem, inkább azt nem bírom, ha valaki nem egyenes.  
- Biztos van, akinek bejön, szóval ha ilyet keresel, tuti teszt. De nem igazán ismerek olyan lányt, aki arra vágyna, hogy utána füttyögjenek és azt közöljék vele, hogy jó a segge, akkor sem, ha ez így igaz. Lehet ezt szebben is mondani - osztom meg vele. Azért na, vannak ezek a képzeletbeli határok, hogy mi van rendben és mi túlzás, kell néha kicsit alkalmazkodni hozzájuk, ha sikerre vágyik az ember.
- Rendben - válaszolom, és már pörög is az agyam, mi az, amit tényleg meg kellene osztanom vele. Kicsit ott hagyom magában közben, hogy töltögessen papírokat, amíg én elintézem a kávét, majd seperc alatt elküldöm a papírt a megfelelő ügyosztályra, amint az aláírást is megszereztem, és mehetünk is innen. Látszik azért, hogy nem egy ilyen helyen fogja otthon érezni magát. Mondjuk, bevallom, én sem, de valahol el kell kezdeni, aztán nyerni is innen lesz szép.
- Ugyan, én sem itt képzelem el az életemet, de nem lehet parancsnokként kezdeni. Anyukámnak is sok évébe telt addig eljutni - válaszolom büszkén mosolyodva el, hiszen anya már a szegedi kirendeltség parancsnoka. - Tippeket, mi? Milyen a lány? - kérdezem, mert van az a megérzésem, hogy van kiszemeltje, az meg sokat tud segíteni a jó tippek megtalálásában, ha valamit esetleg még el is árul róla.
- Jó, ebédelhetünk, aztán majd szétszedek mindent, és küldök egy ütemtervet, hogy ne legyen túl sok minden egy napba sűrítve. Jogos észrevétel. A reci meg igen, a recepcióra gondoltam. Most még...ööö... le kell mennem a rejtélyügyi főosztályra, meg aláíratni pár papírt... és ami még akad, aztán meg beszerzem mindenki ebédjét... és az meg is lesz délig. A rejtélyügyi az alagsorban van amúgy, erre gyere... - közlöm, intve, hogy kövessen, és mindjárt meg is nézheti a világ legjobb helyét. Egész varázslatos hely szerintem. Aztán, ha már mindent elintéztem fel-le rohangálva, jöhet az a megbeszélt ebéd is, majd pedig legközelebb folytatom az idegenvezetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nadia

- Halihó! - köszönök bedugva a fejem a résnyire nyitott ajtó mögött, miután meglehetősen határozottan és hangosan kopogtam az ajtó, hogy biztosan hallják odabent. Megbeszélt időpontra jöttem, nagy meglepetést talán nem okozok a felbukkanásommal. Sőt, ez már egészen rendszeres időpont nekem valójában, merthogy habár a Bagolykőben oktatok, gyakorlatban nincs pedagógus végzettségem. Mindössze annyi tapasztalattal rendelkezem, amit az aurorképzőben tanársegédként szereztem. Kaptam is onnan egy ajánlólevelet egyébként, amit csatoltam a jelentkezésemhez, talán nyomott is valamennyit a latban. Mindenesetre az iskola vezetőségével azért abban maradtunk, hogy ez az év amolyan próbaidőnek minősül, és bármikor bejöhetnek az óráimra behallgatni, illetve mindig leadom előre egy hónapra a lecketerveimet és a gyakorlati tevékenységekről minden szükséges információt. Most, hogy ez a mai az utolsó péntek a hónapban, már legalábbis ami a tanítási napokat illeti, egy svájci óra pontosságával érkezem délután negyed háromra.
- Ugye nem zavartam meg semmit? Meghoztam az ehavi adagot - jelentem be, meglengetve a piros mappát a bal kezemben, és mivel ez az én időpontom, amennyiben nem érkezik semmilyen más utasítás Nadiától, beslisszolok a hozzávetőlegesen huszonöt centire nyitott ajtó résén oldalazva.
- Jelentem, legépelve, időrendben sorba rakva, témákra bontva. A gyakorlati tevékenységet még nem hirdettem meg, de az első évfolyamhoz már egyeztettem egy botanikus ismerősömmel, és a gyógynövénytan tanárt is szeretném bevonni, a másodikosokhoz pedig beszéltem a gyógyítóval, sikerült egy medimágus ismerősömet is bevonni, csatoltam az önéletrajzát, ellenőrizhető a fővárosi ispotálynál, illetve nem ígérem, hogy sikerül, de rajta vagyok az aurorképzőből meggyőzzem a taktikai képzés tanáromat is. Egyelőre nem zárkózott el a lehetőségtől - osztom meg a legfontosabb infókat, a mappát az asztalra téve, hogy bele is nézhessen, miről beszélek, aztán befogom a szám, és úgy helyezem egyik lábamról a másikra a súlyomat, meg vissza, mint aki most várakozik a végső ítéletre, hogy ez jó lesz-e, vagy kezdheti elölről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Arra gondoltam, hogy az ehető és mérgező növényekről szóló órához mindent szerzek mutatóba, nem csak képekről lássák a diákjaim, hogy mi micsoda. Már egy hete vadászok úton-útfélen mindenfélét a listáról, már csak az ehető gombafélékből hiányzik egy-egy példány, és egy kis mézga, de azt majd szerzek otthon a mi öreg almafánkról, amikor hazamegyek nemsokára. Éppen kihúzom a kis színes papírra írt listámról a rókagombát, már csak galambgombát és őzlábat kell szereznem. A papírt a tenyeremen tartva húzom át többször is a már megszerzett tételt rajta kusza, kanyargós vonallal a golyóstollammal, amikor arra leszek figyelmes, hogy valaki mintha a nevemet kiabálná. Nem mintha nem lehetne itt más Regina is, de azért a papírt a zsebembe gyűrve a golyóstollal együtt a vállamra kanyarítom a hátizsákom és körbenézek, hadd lássam, ki kiabál. Ha nem ismerős, legalább tudom, hogy nem nekem szól. Ezt az arcot azonban nagyon is ismerem. Pislogok is párat, nem csak képzelődöm-e, hiszen már évek óta nem láttam a hülye fejét, amióta elment egyetemre, aztán meg valami ösztöndíjjal Amerikába, ha jól emlékszem. Elmosolyodom, és átfurakszom pár sorban álló vásárló között, és még hallom, ahogy az egyik néni elmorogja, hogy bezzeg ezek a mai fiatalok, pedig még bocsánatot is kérek, amikor az ő gurulós táskája az igazából, ami mindenki másnak is útban van.
- Borcsa - szólítom meg, mielőtt megölelném. - Már azt hittem, hogy kitörted a nyakad valahol. A nagy Amerikában nem találták még fel a telefont és a baglyok is kihaltak? - kérdezem meg, és a vállába bokszolok egy nem túl erős mozdulattal, amikor elengedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Na, jó kifogás - válaszolom nyelvet öltve rá, még mielőtt megölelném. Kuncogok egy sort a kapott kommenten, hogy nem itt kellene egymásnak esni, pedig mi igazán visszafogottan ölelkezünk csupán. Hány évnyi kihagyott ölelést is kellene bepótolni? Arra kevés lenne a délután is, meg igazság szerint úgysem tartom számon ezeket különösebben, legfeljebb saccperkábé tudom megmondani.
- Pff, csendőrsuli... Aurorképző akadémia, kérlek szépen - javítom ki a szememet forgatva, még a fejemet is megrázom egy kissé színpadiasan csalódott sóhaj kíséretében.
- Amúgy be. Még tavaly, azóta meg a varázsbűnüldözésieknél vagyok és a Bagolykőben is én tanítom a túlélési alapismereteket - válaszolok is végül kihúzva magam büszkén. Igaz ugyan, hogy a kommandónál még mindig vagyok inkább titkárnőnek tekintve, mint igazán aurornak, de Rolit legalább már rám merték bízni, meg az iskolában is egész jól alakul ez a tanítás, csak el kellene végeznem a tanárképzést is úgy mellékesen. Már nézelődtem is, távoktatáson mennyi lehetőségem volna erre.
- Ó... tök jó. Gratulálok. Most már fizetett munkatárs vagy? Ha jól viszed, egyszer még a Borlai név is kikerül a végén a cégtáblára - válaszolom megveregetve a vállát mosolyogva, aztán belé karolok vállam fölött pillantva hátra futólag.
- Gyere, menjünk innen, mielőtt még elátkoznak egy életre. Be kellene szereznem még egy kis galambgombát meg őzlábat a következő órámra, ne csak képről mutassam meg, mit lehet megenni - vetem fel, és már húzom is magammal vissza a tömegbe, hogy kikerüljünk Bözsi látóköréből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Úgy legyél tiszteletlen, hogy a fogdában végzed, hallod - válaszolom, igyekezve nagyon komolyan nézni rá, de nem bírom sokáig. Már a mondat végére pukkadozom a nevetéstől. Elmesélem aztán, hogy két helyen is dolgozom, amire nagyon is büszke vagyok egyébként.
- A túlélés mindig is bakancslistás volt, mert régen Viktor tanította, de ezt tuti meséltem már. Csak két óra hetente, egy a hatodikos aurortanoncoknak, egy meg a hetedikeseknek, és havi egy terepgyakorlat. Hetedikben kicsit több van mondjuk abból, de még belefér időnyerő nélkül - osztom meg vele lelkesen, majd érdeklődöm én is felőle, hogy most milyen a munka, legalább fizetik-e.
- Nekem is be kellene iratkoznom pedára. Te ugye azt Pécsen végezted? - szúrom közbe a kérdést, ha már szóba kerül, hogy ő egyébként diplomás tanár, csak éppen nem azt űzi. A seprűk kapcsán bólogatok egy sort lelkesen, kénytelen vagyok egyetérteni.
- Meg erről jut eszembe... emlékszel még a bátyám Hullócsillagára? Ráférne egy kis karbantartás, mert makacskodik. Esetleg bevihetném valamikor? - teszek fel újabb kérdést. Gyűjtöm itt neki a munkát, pedig öt perce sincs, hogy találkoztunk néhány évnyi kihagyás után. Hogy a csúnya nézések hatósugarából kikerüljünk, belekarolok végül, és már húzom is magammal. Ha akar, ha nem, jöhet már velem gombát beszerezni a következő tanórámra, aztán ha még nem idegesítem, azt is beszerezhetjük, amiért ő van itt, akármi is legyen az. A szél útközben meg arcába fújja a hajam. Elnevetem magam a kérdésén.
- Boszorkány vagyok - válaszolom rákacsintva, és annyi időre engedem el, hogy összefogjam a loboncom, majd csavarjak rajta néhányat és csuklómról a hajgumit rácsúsztassam erre a hevenyészett kontyra. Ismét belekarolok, amint végeztem.
- Nna, így már nem fog megenni, de ha még mindig szeretnéd befonni, mint régen, akkor csak szólj bármikor. Ó... itt meg is lesz nekem minden - állapítom meg aztán, amint megakad a szemem az egyik pult kínálatán, úgyhogy beállok az előtte kígyózó sorba. - Na és te mit vásárolsz ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jó kis terv, de ki mondta, hogy ott lennék? - kérdezem kuncogva, majd hamarosan már azt mesélem, mit is csinálok éppen. A pedával lehet, hogy tényleg időnyerőre lesz a végén szükségem, hogy mindenhová odaérjek, de meglátjuk. Legrosszabb esetben kérvényezem a munkahelyemen. Bólogatok is párat elgondolkodva, tulajdonképpen egyetértek azzal, amit mond.
- Áh, értem. Azt hiszem, fura lenne, ha én viszont egyszerre tanulnék és tanítanék itt - válaszolom. Ugyan magamat nem kellene túlélésre oktatnom, mert csak aurortanoncoknak kötelező tárgy, de azért már csak belegondolni is, hogy délelőtt beüljek a padba, délután meg átvonszoljam magam a katedrához... nem. Egyszerűbb és jobb lesz mindenkinek, ha másik oktatási intézmény után nézek, ahol megtanulhatok tanítani.
- Még a bátyám kapta, amikor nagykorú lett, szóval jó régi, de nekem igazi ereklye. Kicsit rángat viszont utóbb. Lehet vennem kellene egy újabb modellt magamnak, azt meg kiállíthatom otthon relikviaként - tűnődöm hangosan, miután megosztom vele a gond jellegét. Lezuhanni nem nagyon szeretnék vele, mert ha nem anya nyír ki utána, akkor Seth, vagy éppen ketten közös erővel. Attól talán még apa is ideges lenne, ha összetörném magam, pedig alapjáraton ő a nyugalom mintaszobra lehetne. Hurcolom is magammal aztán az első zöldségesig, ahol látok olyan gombát, amit még vennem kell, ő pedig addig is ismerkedhet a hajammal meglehetősen közelről a szélnek hála.
- Naaa... nem méltóztatsz küldeni egy levelet mennyi ideig is? Aztán most egyből engedjem le a hajamat, mert te leszel a szőke... izé, Flynn Rider. A te fejeden is vérdíj van netán? - kérdezem még mindig jól szórakozva. Láttam ám az Aranyhajat, jó kis mese, az egyik örök kedvencem. Fogyogat lassan előttünk a sor is szerencsére, mindjárt meglesz az a gomba. Le is csúsztatom a vállamról a táskámat, előszedve a pénztárcámat.
- Ezt beszerzem, és kiderítjük, jó? - pillantok fel rá, mielőtt rám kerülne a sor. - Csókolom, Zsófi néni. Hogy tetszik lenni? Jaj, most csak ebből kérnék szépen kettőt, meg a vargányából is... körbemutogatom a diákoknak, hogy néznek ki, és megadom Zsófi néni pontos helyét is a piacon. Meglesz a reklám, auror becsületszavamra. Nem tetszik tudni véletlenül, hol szerezhet a seprűjavító barátom doxicidet - csacsogok lelkesen, széles mosollyal, miközben a néni kiválogatja nekem a gombákat és válaszolgat. Az árat hallva ki is fizetem, majd a táskámba süllyesztem a szerzeményemet. Az utasításokra bólogatok lelkesen, ha már némi gondolkodás után megosztja.
- Jaj, nagyon szépen köszönjük. Csókolom - köszönök el integetve, hálásan, hogy újra Artúrba karolok, és mehetünk is a doxicidért. - Na akkor úgy volt, hogy Pista bácsi után balra, majd ha megtaláltuk... csókolom. Szóval itt balra, és akkor azt a standot kell megtalálni, ahol kézműves szappan van főleg, és mellette. Meglesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ugyan, Borcsa. Hát mire van a cellatárs meg a fegyőr? Mondjuk van, ahol az egy dementor, de ha jól viselkedsz, akkor ezt úgyse tudod meg sose - válaszolom biztatóan ütögetve meg a vállát közben, mielőtt még áttérnünk a továbbképzés kérdésére. Bólogatok is egy sort, majd megtalálom a megfelelő képzést előbb vagy utóbb, ebben biztos vagyok. A seprűről is szót ejtünk, ami most az enyém, de valaha Viktoré volt. Öreg darab, rángat már, tényleg örülnék, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást.
- Jah, majd az lesz a valami régi - nevetek fel az ötleten. Nem látom még magam férjhez menni az előrelátható jövőben egyébként, de azért vicces elképzelni a dolgot. Ha anya ruhája nem jönne rám, akkor ott lesz még a Hullócsillag. Az ajánlatra, hogy ha nem sikerülne megjavítani, eljön velem seprűt venni, hálám jeléül puszit nyomok az arcára. Örüljön, hogy nem megszorongatom éppen teljes erőbedobással, hogy levegő után kapkodjon, mert egyébként lehet, hogy megérdemelné. A bocsánatkérésre elmosolyodom azért, mielőtt az orra alá dugnám a mutatóujjam.
- Auror, hallod? A-u-ror - teszem szóvá összevont szemöldökkel, mielőtt nevetősen szusszannék, tudom, hogy csak piszkálni akar, én meg nem hagyom magam. Belekarolva húzom végül magammal, hogy megszerezzem, amiért jöttem, és közben azt is kiderítsük, merre találjuk azt, amit ő keres. Zsófi néni segítőkész szerencsére, elárulja, merre is kell mennünk, így az utasításait követve hamar megtaláljuk azt a standot is, ahol doxicidet kapni.
- Jól van, akkor majd még beszélünk. Örülök, hogy találkoztunk. Szia, szia - köszönök el én is integetve még utána, mielőtt szaladnék tovább minden mást intézni, ha már ritka szabadnapjaim egyike van. Nem haragszom, van még ám nekem is dolgom bőven, meg ha itt lakik ismét, fogunk még találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Halihó - köszönök mosolyogva, felpillantva a menüről, amikor Frida megérkezik. Ugyan nem a türelem a legfőbb erényem, sőt, néha inkább be nem áll a szám, most mégis sikerül kivárni csendben, amíg ő nyugodtan megszabadul a bent fölösleges, de kint szükséges és hasznos meleg, téli ruhadaraboktól. Elnézegetem addig és még kicsit a kínálatot, bár már tudom, mit is szeretnék venni.  
- Viszont kívánom - válaszolom továbbra is széles mosollyal a kedves köszönösére, most már letéve a menüt. Kicsit még odébb is tolom, nyugodtan nézegesse meg, ha szeretné, én már döntöttem.  
- Nagyon szép ez az összeállítás amúgy. Olyan elegáns és visszafogott egyszerre, még a végén én is kedvet kapok szoknyát venni, pedig eddig eszembe se jutott - jegyzem meg kis szünetet követően, hagyva időt neki is, hogy ha a menüt tanulmányozná, nyugodtan megtehesse anélkül, hogy folyton beledumálnék. Igazán elegáns, és az a zöld szoknya meg kifejezetten tetszik, olyan kellemes színe van. Tényleg meggondolom a végén, hogy idén beadjam a derekam anyának, és a végzős bálon viselt vörös ruhám mellé vehetünk egy szoknyát is ünnepi alkalmakra.
- Na és mi újság? Hogy halad a melodimágusok kiképzése? - érdeklődöm aztán, nagyon igyekezve, hogy ne árasszam el hirtelen ötezer kérdéssel. Pedig annyira szívesen kérdeznék a melodiról. Ott tolong és zsibong a fejemben vagy tizenöt kérdés is, ha nem több, de szegény lehet, hogy kimenekülne a világból is, ha most mindent rázúdítanék egyszerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A munkából tartok haza, és szándékosan hoppanáltam a vegyeskereskedés környékére, hogy még be tudjak vásárolni gyorsan. A közelgő záróra okán gyors és meglehetősen impulzív, bevásárlásnak esetleg csak csúfolható hadművelet után a vacsorához egyáltalán nem szükséges, de azért beszerzett fejes salátát, zacskóba tuszkolt fél kiló narancsot, sajtos puffancsot és kókuszos csokit egyensúlyozom, mert eszembe nem jutott volna Marika nénitől egy tasakot is kérni. Még a homlokomra se tudok csapni a felismeréstől, mert azt próbálom megoldani, hogy azért a fél kezem mégis szabad legyen. A csokit sikerül legalább a könyökömmel az oldalamhoz szorítani, a naranccsal teli zacskót meg a puffancs csomagolását az ujjaim közé csippenteni némi ügyeskedés révén, a saláta meg elfér a tenyeremen. Közben meg szedem a lábam, mert még enni is szeretnék éjfél előtt, amikor ismerős hangot hallok a közelből.
- Borcsa? - kérdezem meg félhangosan, bár lehet, hogy tévedek és csak valakinek hasonló a hangja? A zaj további forrása a kukák felől jön, és miért is kukázna éppen Borcsa? Márpedig valaki tényleg kukázik, meglehetősen hangosan fejezve ki undorát valamivel szemben. Fuh, nem is akarom tudni, mit talált. Kitapogatom azért a szabad kezemmel a pálcámat, és kicsit közelebb araszolok puszta kíváncsiságból. Az alak tényleg lehet Artúr is, de akárki más is innen nézve, és az is beleillene a képbe, hogy mellette egy seprű hever a földön. Most komolyan kukázik?
- Komolyan te vagy az, Borcsa? Ennyire nem fizet jól a meló? - kérdezem meg végül, a biztonság kedvéért szorongatva a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Szia - köszönök vissza egészen meglepetten, mert bár én szólítottam meg az imént, mégis arra számítottam, hogy csak rosszul hallottam és nem ő kukázik. Talán odaadtam volna a narancsot meg a csokit, hogy legyen vacsorája, ha csak valamelyik véletlenül erre tévedt Pramberger téri lakó lenne, de a ténnyel, hogy kedves barátaim egyike az, nem nagyon tudok mit kezdeni. Bólintok tétován, hogy valóban szép téli esténk van, és szétnézek, rákérdezve félig poénból, félig viszont komolyan, hogy mi is a helyzet. Rögtön kapok viszont magyarázatot, egy seprűroncsra mutat ugyanis a kuka mellett.
- Oh... óóóó - adok hangot az érzésnek, ahogy megvilágosodom javarészt. Tehát egy seprű miatt mászott bele a kukába. Még mindig nem teljesen értem, hogy erre miért volt szükség, de mielőtt megkérdezhetném, erre is választ ad. Az ott egy igazi ritkaság, bár hogy honnan látta ezt ebben a sötétben, erről is lenne pár kérdésem még.
- És ezt csak úgy kiszimatoltad? Vagy feltűnt a cirok, te meg rávetetted magad? Orrfacsaró bűzt árasztasz egyébként - állapítom meg rögvest a kérdéseim után, a pálcát tartó kezemet az orromig emelve, hogy hátha a jobb lesz, ha kicsit nem kell ezt szagolnom. Túl sokat nem segít a dolog, leginkább csak egy fölösleges mozdulat, a bűz már úgyis beférkőzött az orromba. Fuh, rémes. Meglóbálom inkább a pálcám egy határozott mozdulattal abban a reményben, hogy az ártalmatlan kis varázslatomtól mindjárt itt is ibolyaillat lesz, akárcsak otthon, ha a macskák után takarítok. Sajnos, nem járok teljes sikerrel, a kukák bűze sokkal erősebb, mint amihez ez megfelel. - Nem tudom, de azt már igen, hogy te képes vagy belemászni érte egy kukába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hallgatom a magyarázkodását arról, hogy valahogyan a sötétben meglátott egy, a kukából kiálló seprűnyelet, aztán feltúrta az egészet, hogy meglegyen a cirok is meg a lábtartó, merthogy az említett közlekedési eszközt valaki több darabban dobta ki. Kár érte egyébként. Nem is értem, hogy képes valaki ilyesmire, ennek a darabnak múzeumban lenne a helye, viszont azt sem igazán értem, Borcsa miért mászkál kukákban. Mint valami mugli, aki sose hallott még mágiáról, gondolom én, a félvér, aki mégiscsak ragaszkodik a mugli dolgokhoz is, amelyeket hasznosnak és jónak ítélek. Megcsóválom a fejem, lemondóan fújva ki a levegőt, majd rászórok némi bűbájt abban a reményben, hogy legalább kicsit ibolya illata lesz, de sajnos csalódnom kell. Sokkalta erőteljesebb ahhoz a bűze, hogy ez a varázslat igazán hatékony legyen, bármennyire is az a macskák esetében.
- Ahaaa, persze - állapítom meg kétkedéssel a hangomban, alaposan végigmérve, miközben ő már a pálcája fényénél a seprűt vizsgálgatja. Mint valami őrült tudós, már méricskéli is, hogyan tudja rendbe rakni.
- Nagyszerű - jelentem ki, amikor közli, hogy végzett is, és ha meg tudnám tenni, összecsapnám a két tenyerem is annak örömére, hogy végre van elég esze a mágiát is használni. A kukát lecsukni már jó lesz, ugyebár. Még össze is fogja egy bűbájjal a szerzeményét. Úgy döntök, visszacsúsztatom a pálcám a helyére a talárom alá, ahol azért még mindig kéznél van, ha szükség lenne rá, majd megpróbálom előhorgászni a kulcsaimat, ha már csak pár háznyira lakom innen.
- Fúj, tényleg nagyon bűzlesz. Meghívnálak amúgy vacsorára, de csak akkor, ha hajlandó vagy zuhanyozni, a ruháidat meg rituálisan elégetjük a wicca áldozati pltáron az udvaromon - jelentem ki ellentmondást nem igazán tűrő hangon, amint megtalálom a kulcsaimat. Szerintem egészen jó ajánlat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Emberi maradv... uhhh, én még vacsorázni szeretnék ma - közlöm vele fintorogva. Nem elég, hogy úgy bűzlik, mint egy egész szeméttelep, most még ilyen részleteket is kell itt emlegetni, amitől mindjárt felfordul a gyomrom is. A szagot megpróbálom eltűntetni, de még a közös erőfeszítés sem bizonyul elégségesnek sajnos, úgyhogy javaslom a következő megoldást is, avagy tűzre az egésszel.
- Ha nem szelektíven használnád a pálcád, akkor most nem szaglanál úgy, mint az a rovarevő növény az esőerdőkben, ami rothadó szagot áraszt, azzal vonzza a legyeket. Mondjuk... tekintve, hogy december van, remélem, te nem a legyeket szeretnéd bevonzani a környékről, különben itt ácsoroghatsz tavaszig - válaszolom neki, és ha nem lenne tele a kezem, illetve nem szaglana úgy, ahogyan, lehet, hogy már taszítanám is magam előtt, hogy menjen, de így bottal ha hozzányúlnék ezen a ponton. Intek inkább, hogy induljon.
- Tipli van. A kabátodat majd öblítőbe áztatom vagy parfümbe, legyen virágillatod - válaszolom neki megoldást is javasolva, miközben ő már jól szórakozik. Gyanítom, a wicca oltáron, mert ott tör ki belőle. Komoly arcot vágva bólogatok, megrántva a vállam.
- Van és még foszforeszkál is, de még nem panaszkodtak rá a szomszédok szerencsére. Együtt söröztem tavaly lakásavató címén az egyik Felagunddal a szomszédból, és mi tagadás, nem unatkoztunk - foglalom össze a kövekből kirakott pentagramm történetét, már haladva is az otthonom felé, szabad kezemmel integetve közben, csörgetve a kulcsot is közben, hogy na, jöjjön már, mielőtt még meggondolom magam, és megkapja a fej salátát, hogy jó étvágyat a vacsorához. Mindjárt ott is vagyunk, már csak két háznyi távolság, ott világít fluoreszkáló zöldben és pinkben a kőrakás, mert ragaszkodtam hozzá, hogy a lányoknak is jusson valami szín, ne legyen egyöntetűen zöld az egész, Damien pedig nem akadékoskodott.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Óh, értem. Ez...  Nálunk ritkaság. Anyu mondjuk szeretné, ha lehetne velem rendesen vásárolni, de igazából neki is egy szoknyája van... nem is, kettő - válaszolom, kuncogva a végére. Valahogy így alakult, még szakmát sem igazán nőieset sikerült választanunk, se anyunak, se nekem, de most tényleg fontolgatni kezdtem, hogy szerzek egy szoknyát ünnepi alkalmakra legalább. Miért is ne? Az egyenruha után újdonság se lenne, de azt meg egyébként is szerintem senki se szereti, mert olyan muszáj dolog. Most viszont szabad akaratomból szerezném. Majd visszatérek rá, lehet még belőle születésnapi ajándék anyunak, hogy elvihet egy anya-lánya vásárló körútra.
- A mentás-málnás-pillecukros forrócsokival szemezek, de sütit még nem sikerült választanom. Általában itt is kipróbálok valami újat, most a vaníliás tiramisu és a madártej-krémes között vacillálok. Te tudod már? - kérdezem meg szinte automatikusan, nem igazán esik le, hogy gyakorlatilag éppen csak a kezébe került a menü. Lepillantok még közben az enyémre, de továbbra sem sikerül dönteni a két opció közül. Mindjárt kiszámolom valamelyik gyerekmondókával, ha nem jutok dűlőre. Egyelőre kicsit félre is teszem az egészet, rákérdezve inkább a melodimágiára, ami számomra amúgy is roppant érdekes téma.
- Az jó. Sokan is vannak? Vagy csak elég munkát adnak kevesen is? - érdeklődöm, majd az én diákjaimra legyintek egyet. - Áh, nekem az összes hatodikos meg hetedikes aurortanonc jutott, és még néhány merész érdeklődő más szakokról. Annyira nincsenek sokan tizenpár diák évfolyamonként. A gyakorlatokon mondjuk örülök, hogy nincsenek többen, pedig mindig van segítségem is ott szerencsére a terepen - válaszolom. Egyedül igazából ki se mehetnék amúgy sem, mert nincs tanári végzettségem, de már megbeszéltük az igazgatósággal, hogy azt is megszerzem, akkor meg majd minden jó lesz. - Azért örülök, hogy a vizsga csak írásbeli lesz. Fura egyébként tanárként térni vissza oda, ahol tanultam. Néha még mindig kopogni akarok a tanári ajtaján. Neked milyen volt itt újnak lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Hát ez... - szólalok meg, de aztán elharapom a mondatot. Inkább nem véleményezek az előttünk ténfergő pár diák füle hallatára. Kisebb-nagyobb karcolásaik vannak csak, és bár igazság szerint egy sebet beforrasztani én is be tudnék, mégiscsak oldják meg az iskola gyógyítói. Az én tudományom megmarad a tényleges túlélési gyakorlatokra, bár az igazat megvallva, oda is szeretek elcibálni legalább egy gyógyítót, biztos, ami biztos. Sóhajtok inkább egy nagyot, és Beliánra pillantok.
- Azt hiszem, jó sok munkája lesz ezzel Seth-nek - dünnyögöm végül, miközben felfele baktatunk a lépcsőn a második emeletre, ahol a gyengélkedő van. Még jó, hogy nem valamelyik másik toronyból kell átjönni. Vajon valaki számított arra valamikor, hogy a nagyterem egy veszélyes terület lesz, ezért került ide a gyengélkedő? Elvégre mindig ott gyűlik össze egyszerre a teljes diákság, és korábban is történt már mindenféle.
- Mindjárt ott vagyunk, közel van, tényleg - szólok aztán a kis elsőshöz, akit valami inda próbált megölelgetni meg kicsit, mert rossz helyen ült, és itt-ott sajnos felhorzsolta közben a bőrét. Micsoda élmény lehetett szegénynek az első tanítási napon ilyesmivel indítani. Majd járhat Riley-hoz rendszeresen, hogy feldolgozza a traumát.
- Itt is van, ez a nagy ajtó az - mondom végül, amint a sarok után fel is bukkan a gyengélkedő ajtaja, aztán beterelgetjük mindhármukat. Úgy látom, Frida már ide is ért egy másik diákkal, aztán ki tudja, akad-e még, aki itt fog kikötni. - Tudunk valamiben segíteni? - érdeklődöm máris a gyógyítótól. Nem ismerem különösebben, csak párszor láttam Kedvessel, és ő tényleg kedvesnek is tűnik. Téblábolok kicsit, amíg kapok választ, de útban lenni nem nagyon akarnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Na, mi van, nagymenő? Megterhelő az emelkedő? - kérdezem csipkelődve, ha már Kristóf lemarad mögöttem. Meredek hágón kaptatunk felfele a hegyoldalon, hogy elérjünk a sziklás csúcsig, ahol a menedékház található. Majd ott verünk tábort, addig viszont ki kell cipelni a hátizsákot mindkettőnknek. Tudom, tudom, boszorkány vagyok, az egészet összezsugoríthatnám és zsebre vághatnám, hogy fütyörészve sétáljak fel a hegytetőre, de abban mi lenne az edzés? Túrázni úgy szeretek, hogy közben minél kevesebb mágiát használjak, és minél többet abból a tudásból, amit a túlélési alapismeretek óráimon a diákjaimnak átadni igyekszem. Ennek szellemében Viktor katonai hátizsákját cipelem a hátamon, benne hálózsákkal, váltás ruhával és minden szükségessel, amire egy ilyen túrához szükség van. A sziklát is szeretném megmászni, ha már nyaralás címszóval sikerült ide eljutni. Fanni ilyesmire nem vevő, Kristófot viszont sikerült meggyőznöm, hogy mennyire jó lesz ez, hiszen ilyen kirándulásokra mindketten a bátyámmal jártunk régen mindenfele a Mátrától a Kárpátokig. Megállok én is közben, hogy felmérjem a terepet. Kezemet a szemöldökömig emelem, hogy árnyékot tartsak magamnak, ahogy felfele bámulok és azt próbálom betájolni, milyen messze van még a csúcs.
- Még vagy ötszáz méter, saccperkábé - állapítom meg, de nem indulok tovább egyelőre. Helyette csípőre teszem a kezem és visszafordulok felé, hogy lássam, mi történt. Vajon tényleg kifulladt, vagy csak talált valamit, ami leköti a figyelmét, merthogy lássuk be, a táj gyönyörű. Egy fenyőerdő közepén vagyunk gyakorlatilag, egy köves, sziklás földúton, alattunk pedig ott húzódik több falu, sőt még egy egykori bányaváros is a maga sajátosan szürke, de bájos összképével. Előttünk pedig ott a sziklás csúcs, ide már a térkép sem kell, úgyhogy összehajtogatva el is rakom a nadrágom farzsebébe.
- Szerinted is szeretné? - kérdezem meg végül halkabban, a bátyámra gondolva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Nem gondoltam volna egyébként, amikor visszaköltöztem, hogy leszünk mi még olyan jóban, hogy együtt vágjunk neki ennek a nyaralásnak szánt túrának például. Az első találkozás a pizzériában csúnya veszekedésbe torkollott, ahogy aztán sorban még a következő néhány alkalom is. Sőt, a beköltözése után se volt még egy ideig súrlódásmentes a kapcsolatunk, inkább mondanám nézeteltérésekkel telinek, de végre már nem akarjuk leharapni egymás fejét napi szinten. Örülök neki, és biztos vagyok benne, hogy Viktor is örülne, ha ezt látná.
- Kavics, naná... jó kifogás - folytatom a csipkelődést, nyelvet öltve rá, ahogy megfordulok, de nem megyek tovább. Úgy tűnik, mégiscsak van kavics, legalábbis a cipőjét rázogatja már, úgyhogy nem is piszkálom ezzel tovább, helyette ő kezd kötekedni máris, amint visszahúzza a cipőjét.
- Csak nem akarom, hogy itt esteledjen ránk - válaszolom megvonva a vállam, habár nincs már nagyon érvem. Azt az ötszáz métert már négykézláb is meg tudjuk tenni vagy ugrálva éppenséggel, szóval azt is lehet, hogy nem rohanok úgy, mint akinek azt mondták, tessék erőltetett menetben letolni az egész hegymászást. Elmosolyodom én is, igaza van. Hülyeséget kérdezek. Viktor biztosan szeretne itt lenni, elvégre velünk is ő szerettette meg a túrázást és imádott minden ilyen helyet, mint ez is.
- Senkivel se bánnak kesztyűs kézzel - felelem neki, aztán ismét elindulok az ösvényen felfelé. - De ha akarsz, csatlakozz hozzám néha az erdőben futni, az is eléggé kondiban tart. Most meg mit szólsz, ha az gyújt tábortüzet, aki másodiknak ér ki? Hogy szórakoztatóbb legyen, varázslat nélkül. Benne vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Héé... héééé, mit művelsz? Viselkedj - közlöm vele összevonva a szemöldökömet,  miközben magam elé emelem a kezem, mintha tényleg engem célozna. Alig bírok nem nevetni. Csak úgy nagy általánosságban az irányomba dobni a kavicsot mégsem olyan veszélyes, és ha már viszonylag remekül megbarátkoztunk egymással, aligha tenne ilyet egyébként is.
- Naná - válaszolom a naplementére, egy hosszú pillanatra el is gyönyörködve benne, majd felvetem a versenyt. Vállat vonok arra, hogy inkább alszik futás helyett, ő tudja. Ami engem illet, inkább szeretek formában maradni. A rajtot követően egyenletes tempóban vágok neki a hátralévő távnak, nem látom értelmét olyan vadul rohanni, mint ő teszi, mert mint a mellékelt ábra mutatja, hamar ki is fullad. Sikerül megelőzni, majd előbb célba érni. Elégedetten húzom ki magam, amint a tetőn megállok és lerakom a telepakolt hátizsákom a fűre. Kezemet csípőre téve nézek körbe. Csodás a kilátás.
- Ez, kérlek, nem szerencse. Ez a gyakorlat - közlöm nyelvet öltve rá, de azt már inkább nem teszem hozzá, hogy el van tunyulva. Már felajánlottam, hogy ha akar, jöhet velem futni az erdőbe, de ha nem, hát nem. Nem veszekedni jöttünk ki ide.
- Lepakolhatunk, aztán tied a tűzgyújtás öröme, mugli módra - válaszolom neki. Fel is emelem a táskám a földről, hogy becipeljem a menedékházba. Egyelőre csak a hálózsákomat szedem le, ha már a csomag tetejére erősítettem fel a zsákjában, aztán meg a kaját.
- Kérsz szendvicset? Szalámis-sajtos. Vagy majd sütünk szalonnát, ha sikerül meggyújtani a tüzet? - kérdezem máris, amint sikerül kipakolni kis toronyba a maradék három szendvicset, ami kissé ugyan összenyomódott, de még azért ehető.  Leülök az ágyra, hogy végre kifújjam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Szemtelenkedjél. Ha így folytatod, mindjárt mehetsz is a menedékházat takarítani - közlöm nevetve. Azért én nem vagyok az az igazán tanáros tanár, vagy hogy is mondjam. Ha nem aurori egyentalárban mennék órát tartani, biztos azt hinnék, valami eltévedt diák vagyok, aki még nem kapta meg az egyenruháját. Most tanulom még csak egyébként is az egészet. Csak éljem túl, mert már így is úgy érzem, sose lesz vége, és még éppen csak elkezdtem. A versenyt közben sikerül megnyerni, mert bár Kristóf hevesebben lendül neki kezdetben, hamarabb ki is fullad, mint én. Közlöm is vele, hogy ezek szerint az ő tisztje ma a tűzgyújtás. Kíváncsi vagyok amúgy is, hogy boldogul-e vele.
- Mindjárt kiderül, megy-e kiválóra vagy megbuknál. A tűzgyújtás gyakorlatilag beugrónak számít - mondom neki nyelvet öltve, de azért megkérdezem azt is, nem kér-e a maradék szendvicsemből. Legyintek is a kifogására aztán, annyira azért nem sürgős ám a tűzgyújtás szerintem, hogy ne tudnánk megenni előbb a szendvicset, ha már sikerült kimásznunk ide. Én legalábbis meg fogom enni most a magamét, miközben leülök az alsó ágyra és a túrabakancsomat lerúgva magam alá húzom a lábaimat.
- Megvár az még, nincs rá határidő, hogy ha most nem csinálod meg, tíz perc múlva már nem lesz jó - mondom is, és a másik szenvdicset lerakom az ágyra, ha mégis meggondolná magát. A sajátomat kihámozom a szalvétából és neki is látok jóízűen. Ennyi fáradtság után tényleg jól is esik. Csak belelépek aztán újra a bakancsaimba, hogy a lógó fűzőt a szárába tuszkolva kövessem, de még előtte kihorgászom a táskám zsebéből a csomag vízálló gyufát, ami a saját túlélő felszerelésem egyik alapeleme. Zsebre dugom arra az esetre, ha kellene, és lehuppanok a lépcsőre, onnan figyelem tovább lakmározva a szendvicsemen.
- Mmm... tessék, hoztam - szólalok meg, amint sikerül lenyelni is a falatot, hogy ne fulladjak bele a nevetésbe, és felé dobom a dobozkát. - A diákjaimnak meg szoktam tanítani a kova használatát is, de amúgy többe kerül beszerezni manapság, mint ha az ember beruház pár doboznyi vízhatlan gyufába. Az se rossz megoldás, ha viaszba forgatod a rendes gyufát, de ezt jobban szeretem - válaszolom neki megvonva a vállam. Újabbat harapok a szendvicsből, a kolbász meg a kenyér még kicsit várhat úgyis, mire tényleg lesz itt tűz. Hümmögve tudomásul veszem a kérését, de még jólesik itt ücsörögni kicsit. Az a helyzet, hogy azért elfáradtam. Nem kis út volt kimászni ide.
- Mert mi van a másikban? Egy fél hulla? - kérdezem csípkelődve, aztán mégiscsak felkelek. Nehezemre esik megállni, hogy ne tegyek valamit, amiről azt mondták, ne tegyem, de végül csak a kolbászt és a kenyeret bányászom elő, meg a másik szendvicset is hozzácsapom, sőt a szalonnát is, amit én hoztam. Mindezt magamhoz ölelve egyensúlyozom ki, miközben újabbat harapok a szendvicsem maradékából. Kisebb kihívás, de végül sikerül nem elejtenem közben semmit.
- Erre? - kérdezek vissza. - Itt pont nem jártam, csak a Hagymásban, de azt mondta az erdész, hogy ne nagyon császkáljunk be a fák közé, mert vannak medvék. Viszont szerintem szép a kilátás. Szerinted is? Holnap meg megmászhatjuk a sziklafalat. Én legalábbis szeretném. Hallod, nyársnak valót is hoztál? Vagy mindenki szerezzen magának? Hoztam szalonnát, meg valahol a táskám alján pillecukor is van, de azt most nem horgásztam ki, később is ráér, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó, az nagyon finom - állapítom meg a választását hallva. - Már kóstoltam a túrótortákat az étlapról, valami isteniek - lelkendezem is egy sort. Csak azért nem kérek most azokból, mert nálam az a szabály, hogy mindig valami újat próbálok ki, amíg le nem tudtam a teljes kínálatot. Amint az megvan, már megalapozottan tudom eldönteni, melyik opció is a kedvencem és akkor majd azt kérem. Sok tétel már nincs hátra, ami azt illeti, talán csak négy-öt, abból is kettő viszonylag újonnan került a listára. A válaszára elgondolkodom kicsit, megfontolva a meglátást, és gyorsan be is látom, hogy igaza van ebben.
- Mhm, ez teljesen igaz - mondom bólintva, és ezzel el is dőlt, hogy ma tiramisut fogok kérni a forrócsokim mellé. Mielőtt azonban kérnék bármit is, még érdeklődöm kicsit Fridától, hogy mi újság is van.
- Az nagyon jól hangzik, ha érdekli az embereket - állapítom meg mosolyogva. Engem is érdekel a téma, ami azt illeti. Néha le is ülünk Damival mindenféle zenével kapcsolatos dologról beszélni és kicsit irigykedni is, hogy mennyire izgi is lehet melodimágusnak lenni, miközben ez egyikünknek sem adatott meg. Ettől függetlenül mondjuk van némi érzéke mindkettőnknek a zenéhez, játszunk hangszeren, szóval már az is valami. A hárfám színes húrjaival például remekül elvolt legutóbb is.
- Hát... tudod, ez olyan, hogy vagy megszervezem, vagy csak elméleti tudásra tesznek szert egy gyakorlati tárgyból. Aki aztán meg aurornak megy, annak szüksége is lesz erre mind - válaszolom. Végtére is ez nem feltétlen az én érdemem, hanem a tantárggyal járó követelmény, ha úgy szeretném kiengedni a diákjaimat a kezeim közül, hogy tényleg meg is legyen a szükséges tudásuk a folytatáshoz.
- Azért elismerésem mindenkinek, aki új városba vagy éppen országba költözik dolgozni. Nagyon bátor dolog. Én félig-meddig itt nőttem fel, anyukám családja valamikor itt lakott, aztán megörököltük a házat. Most kicsit nagy is, csak az unokatesómmal lakunk ott ténylegesen. Ha esetleg ismersz valakit, aki szobát keresne, egyet kiadnék - osztom meg vele továbbra is lelkesen, kicsit még csapongva is a témák között, ha már eszembe jutott, reklámozva a Macskabagoly utcai házat, amiről úgy érzem, kicsit még üres és nagy kettőnknek Kristóffal.
- Utazgatni viszont biztos érdekes volt. Merre jártál? - érdeklődöm visszatérve ahhoz, amit éppen említett. Az arra járó pincérnek gyorsan elmondom aztán, mit is kérek pontosan, és máris újra övé a teljes figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Művészcsalád? Az enyémek csupa auror meg katona, meglehetősen látványosan könnyebbültek meg, amikor közöltem, hogy főállású hárfás helyett inkább mégis az auror szakirány választom a VAV után - közlöm kuncogva a kérdésemet követően. Anya tényleg kifejezetten büszke volt rám, amikor végre le is diplomáztam. Nem azt mondom, hogy amúgy ne támogattak volna, de tényleg nagyon örültek, hogy maradtam a családi hagyományoknál és a rendvédelemnél. A ház is szóba kerül aztán, ami nekünk kicsit még nagy is, még Attuval is, Kristóffal is, sőt, még Fannival is, ha egyszer befejezi a továbbképzések és tanfolyamok sorát és úgy dönt, hogy beköltözik a neki szánt szobába. Még mindig marad egy kisebb vendégszoba is, ha bármelyikünkhöz bárki látogatóba érkezne, akkor is, ha egy szobát kiadok. Szeretném, ha be lenne lakva a ház, amit a Szikszai felmenőim valaha biztosan egy legalább tíz gyerekes családra építettek még a második világháború után, és nem két gyerekkel számoltak csak. Most már az unokatestvéreimmel együtt is képtelenek vagyunk igazán belakni. Milyen szomorú már ez. Ha egyszer megérem, hogy családom legyen, biztos nem állok meg három gyerekig.
- Ha érdekel, nézz be hozzánk. A Macskabagoly utcza 19-ben lakunk, amelyiknek az az előkertjében egy színes kövekből kirakott pentagramma van, de csak tűzrakóhely, nem áldozunk fel ott se kecskét, se szűzlányokat. Pillecukrot sütögetni bárkivel viszont egészen ideális - mesélem neki, ennek is nevetgélve már a végére. Mire jó ugye, ha az ember lánya ízig-vérig Eridonos, és sikerül összebarátkoznia a szomszéd Felagundok egyikével. Dami meglehetősen kreatív ilyesmikben, még csak innia sem kell hozzá, nekem meg elég azt mondani valamire, hogy nem merem. Dehogynem, és még le is fotózom, biztos, ami biztos.
- A szoba meg szép nagy, és tulajdonképpen inkább a társaságnak örülnék, mert nagyon üres a ház, úgyhogy az ár tekintetében teljesen alkuképes vagyok. Amit előre érdemes tudni, hogy három macskám van, kettő félénk, egy meg igazi vén arisztokrata, és még két unokatestvérem lakik ott, Attila tolmács és negyedévente egyszer látom, amikor jön és évszakhoz illően kipakol majd bepakol a bőröndjébe, a másik meg Kristóf, aki jelenleg pultos a pubban, és szintén nem sok vizet zavar otthon - foglalom össze gyorsan, amit amúgy többé-kevésbé a hirdetésbe is gondoltam beleírni, mivel mégiscsak döntő fontosságú lehet. Nem mindenki lakna olyan helyen, ahol legalább névileg két pasi is él, gyakorlatilag viszont többnyire csak én azért mégiscsak. Felkönyöklök aztán az asztalon roppant nőiesen, államat a tenyerembe támasztva hallgatom érdeklődve, merre is járt a nagyvilágban.
- Ó, igazán sokfele jártál akkor. Ez kalandosnak hangzik - állapítom meg szinte már-már ábrándosan. Egyszer én is vehetném talán a bátorságot, és ha már szerzek végre egy igazán jó minőségű fordító kütyüt, akkor kicsit utazhatnék. Addig sajnos nem sok értelme volna, mert eladnának az orrom előtt, és természetes vörösként állítólag megérek vagy két tevét. A pincértől rendelek aztán, amint alkalmam nyílik rá, majd igyekszem ott folytatni, ahol abbahagytuk.
- És ha szabad kérdezni, hogy kötöttél ki Bogolyfalván? Szereted itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Miért? Azt hiszed, én is csak tanítom, mert nem tudom? Vagy hogy van az a hülye mondás? - kérdezek vissza nyelvet öltve rá. Igazság szerint azt a visszajelzést kaptam, hogy nem annyira megy jól a tanítás még, hiába tudom, mi az, amit át kellene adnom. Ezért is leszek egyetemista az új tanévtől, meg természetesen azért, mert a diploma elvárás. Ahogy azt meg ráadásul Nadia a tudtomra is adta, csak azért kaptam meg az állást, mert nem akadt nem akadt kvalifikáltabb jelölt, aki akarta volna. Vagy volt, csak visszamondta? Erre annyira nem figyeltem azért, csak az maradt meg, hogy örüljek a szerencsémnek, mert ha nagyobb verseny lett volna ezért a katedráért, biztosan nem én nyerek. Sebaj, behozom ezt is valahogy, levelezőin meglesz az a tanári diploma, aztán ki tudja, meg sem állok az akadémiáig. Persze csakis miután én is megértem, hogy képzett nyomozó legyek, aztán pedig parancsnok legyek valahol, mint anya.
- Oké - hagyom helyben. Ha ennyire túl akar esni rajta, hát csak nyugodtan tegye. Nem piszkálom tovább ezzel, süt róla úgyis, hogy nyugtalan. Követem inkább a szendvicsemmel, a másikat meg ott hagyom egyelőre az ágyon, ha meggondolná magát. A gyufát is szolgáltatom. Szerencsére rendes felszerelés nélkül el se indulok, nem úgy, mint egyesek ugyebár.
- És mit tanítottak? Hogy hagyd otthon a szükséges dolgokat? - kérdezem meg kötekedve, de azért kuncogok is mellé. Nem kell ám túl komolyan venni, nálam szerencsére tényleg minden van, amire csak szükség lehet, még ha ő nem is hozott volna ezt-azt.
- Hát egy fél hulla szerintem sem publikus, ez tény - szólok vissza a vállam fölött hátrapillantva, amikor tovább titokzatoskodik a táskáját illetően. Bármennyire kíváncsi is vagyok, sikerül azért megállni, hogy ne nyissam ki azt a zsebet, pedig biztos tudja, hogy erre nagyon is kíváncsi vagyok, ha már direkt felhívta rá a figyelmet. Majd kihúzom belőle, mi a fenét cipelt el.
- Sejtem már... guminő, mi? - cukkolom inkább tovább találgatva, amint visszatérek a kért kenyérrel meg kolbásszal, a másik szendviccsel és az általam hozott szalonnával. Ebből jó kis vacsora lesz.
- Persze, tökéletes lesz - mondom a bot kapcsán. Az utolsó falat szendvicsen nyammogva az éledező tűzre dobom az összegyűrt szalvétát, majd egymásra tornyozom a dolgokat egy fatuskón, hogy ne a földre tegyem őket és szét is nézek nyárs után. Akad ahhoz elég faág szerteszét. Meg is szemlélek párat közelebbről, mielőtt megtalálnám a tökéleteset. Addig se megyek messzire, tudjuk folytatni a  beszélgetést is.
- Hoztam mindent ahhoz is. Ilyen puhány meg mikor lettél? Izomlázra meg hoztam cukrot és itt csak hideg víz van zuhanyozni, az is segít - közlöm vele ezt is, mint a világ legtermészetesebb dolgát. A két bottal, ami szemre jónak tűnik, letelepszem a tűz mellé végül, és a zsebkésemmel nekilátok kihegyezni. Jó kis elfoglaltság. Régen ezt mindig Viktor csinálta. Nem akarta engedni, hogy én vagdalkozzak a késsel.
- Megy minden. Ha idén is túlélem a nagy gyakorlatokat, teljesen jó leszek. Mindig akad legalább egy diákom, aki terepen teljes katasztrófa. Már most nem alszom jól ettől a gondolattól sem - dünnyögöm, mert ez mindig komoly stresszforrás, hogy egyszerre sok diákra kell figyelni és ők meg nem feltétlen figyelnek magukra.
- A legnagyobb gond azokkal van, akik azt hiszik, mindent is tudnak, de csak túlélem valahogy. Szerencsére gyógyító már biztosan lesz velünk - teszem még hozzá. A nyársat kicsit megforgatom a lángok fölött, majd azokat is a fatuskónak támasztom és eldőlök a füvön. - De kényelmes ez így, ahh. Na és veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó... - hallgatom érdeklődve, mit is mesél. Teljesen más háttérrel rendelkezik, mint én, és teljesen más környezetből is jön. - Biztos megvolt a varázsa annak is. Én félvér vagyok, apu mugli, anyu meg mágusok gyereke és auror, szóval azt hiszem, mi pont csak tradicionális család nem vagyunk - osztom meg vele válaszul, a mondatom végére elmosolyodva. Nem adnám őket amúgy semmiért, mert bár biztos vagyok benne, hogy vannak az enyémen kívül is nagyszerű családok, nekem biztos, hogy ez volt a tökéletes, úgy, ahogy volt. Csak annyival lehetne jobb, hogy lehetne még teljes is, ha Viktor még élne, ezen azonban igyekszem már nem rágódni inkább. Az úgysem hozza őt vissza. Ha pedig már család, a kiadó szobát is megemlítem, hátha tud valakit ajánlani, bár mint kiderül, őt magát is érdekelné, ami talán még annál is jobb, hiszen ismerem. Nem úgy nyitok ajtót valakinek, hogy másoknak kell érte kezeskedni, ez is valami. Össze is foglalom ennek örömére, mit érdemes elsőre tudni, mielőtt esetleg elijedne, de eddig úgy tűnik, legalábbis látszólag jól veszi minden hülyeségem, mert hát ebben a lakásban a leghülyébb még mindig én vagyok. Attu már megkomolyodott, Kristóf pedig leginkább csak szereti azt hinni magáról, hogy ő is, ezért nem szívesen vesz részt a marhaságaimban. Szerencsére erre már találtam egy Felagundot a szomszédban. Tökéletes így is.  
- Nincs rossz időpont, legfeljebb csak nem vagyok otthon, de rendben, akkor úgy legalább rendesen felkészülve tudlak várni és extra adag szőrmentesítő bűbájt tudok szétszórni is a macskák miatt - válaszolom neki határozott mosollyal. Sajnos nálunk mindenhez is macskaszőr van, ez az egyetlen hátránya a lakótársaimnak, amihez Frida talán azért annyira nincs szokva. Ki tudja. Nem árt azért néhány bűbáj. Államat megtámasztom aztán a tenyeremben és úgy hallgatom, hogyan is került egyébként éppen ide, a világnak ebbe a kis szegletébe, hiszen Németország még ha nincs is olyan messze, nem is a szomszédban van azért közvetlenül. Útba esik még pár mágusiskola is többek között a Bagolykőig, ha nem tévedek.
- Jaj, őszinte részvétem - szólalok meg, amint lehervadt az ajkaimról a mosoly, hiszen éppen azt meséli, hogy meghalt a kisbabája. El se tudom képzelni, az milyen lehet, de talán még Viktor elvesztésénél is rosszabb, olyasmi, mint ahogy anyát viselte meg a dolog. Gyanítom. Inkább nem hozom szóba, hogy amúgy én részben azért vagyok itt, mert itt érzem magam közelebb a néhai bátyámhoz, ez mégiscsak más.
- Ühümm... érthető - válaszolom neki megértően bólogatva arra, hogy miért is éppen Bogolyfalvát választotta. - Nem ez a legtündéribb mágustelepülés amúgy Magyarországon, de egész felkapott. Jártál már Kunszenilán vagy Csermelymenedéken? Ha még nem, mindenképpen ajánlom... meeeeg Szalamandra-Szentgegyed és Szalamanton is egész jó célpont legalább egy kis hétvégi kikapcsolódásra - magyarázom máris lelkesen. Van azért itt is látnivaló bőven és én meg szívesen ajánlok olyanokat, ahol már jártam is, ezért tapasztalatból tudok beszélni. - És az iskola hogy tetszik? Szeretsz tanítani?