Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Miért? Azt hiszed, én is csak tanítom, mert nem tudom? Vagy hogy van az a hülye mondás? - kérdezek vissza nyelvet öltve rá. Igazság szerint azt a visszajelzést kaptam, hogy nem annyira megy jól a tanítás még, hiába tudom, mi az, amit át kellene adnom. Ezért is leszek egyetemista az új tanévtől, meg természetesen azért, mert a diploma elvárás. Ahogy azt meg ráadásul Nadia a tudtomra is adta, csak azért kaptam meg az állást, mert nem akadt nem akadt kvalifikáltabb jelölt, aki akarta volna. Vagy volt, csak visszamondta? Erre annyira nem figyeltem azért, csak az maradt meg, hogy örüljek a szerencsémnek, mert ha nagyobb verseny lett volna ezért a katedráért, biztosan nem én nyerek. Sebaj, behozom ezt is valahogy, levelezőin meglesz az a tanári diploma, aztán ki tudja, meg sem állok az akadémiáig. Persze csakis miután én is megértem, hogy képzett nyomozó legyek, aztán pedig parancsnok legyek valahol, mint anya.
- Oké - hagyom helyben. Ha ennyire túl akar esni rajta, hát csak nyugodtan tegye. Nem piszkálom tovább ezzel, süt róla úgyis, hogy nyugtalan. Követem inkább a szendvicsemmel, a másikat meg ott hagyom egyelőre az ágyon, ha meggondolná magát. A gyufát is szolgáltatom. Szerencsére rendes felszerelés nélkül el se indulok, nem úgy, mint egyesek ugyebár.
- És mit tanítottak? Hogy hagyd otthon a szükséges dolgokat? - kérdezem meg kötekedve, de azért kuncogok is mellé. Nem kell ám túl komolyan venni, nálam szerencsére tényleg minden van, amire csak szükség lehet, még ha ő nem is hozott volna ezt-azt.
- Hát egy fél hulla szerintem sem publikus, ez tény - szólok vissza a vállam fölött hátrapillantva, amikor tovább titokzatoskodik a táskáját illetően. Bármennyire kíváncsi is vagyok, sikerül azért megállni, hogy ne nyissam ki azt a zsebet, pedig biztos tudja, hogy erre nagyon is kíváncsi vagyok, ha már direkt felhívta rá a figyelmet. Majd kihúzom belőle, mi a fenét cipelt el.
- Sejtem már... guminő, mi? - cukkolom inkább tovább találgatva, amint visszatérek a kért kenyérrel meg kolbásszal, a másik szendviccsel és az általam hozott szalonnával. Ebből jó kis vacsora lesz.
- Persze, tökéletes lesz - mondom a bot kapcsán. Az utolsó falat szendvicsen nyammogva az éledező tűzre dobom az összegyűrt szalvétát, majd egymásra tornyozom a dolgokat egy fatuskón, hogy ne a földre tegyem őket és szét is nézek nyárs után. Akad ahhoz elég faág szerteszét. Meg is szemlélek párat közelebbről, mielőtt megtalálnám a tökéleteset. Addig se megyek messzire, tudjuk folytatni a  beszélgetést is.
- Hoztam mindent ahhoz is. Ilyen puhány meg mikor lettél? Izomlázra meg hoztam cukrot és itt csak hideg víz van zuhanyozni, az is segít - közlöm vele ezt is, mint a világ legtermészetesebb dolgát. A két bottal, ami szemre jónak tűnik, letelepszem a tűz mellé végül, és a zsebkésemmel nekilátok kihegyezni. Jó kis elfoglaltság. Régen ezt mindig Viktor csinálta. Nem akarta engedni, hogy én vagdalkozzak a késsel.
- Megy minden. Ha idén is túlélem a nagy gyakorlatokat, teljesen jó leszek. Mindig akad legalább egy diákom, aki terepen teljes katasztrófa. Már most nem alszom jól ettől a gondolattól sem - dünnyögöm, mert ez mindig komoly stresszforrás, hogy egyszerre sok diákra kell figyelni és ők meg nem feltétlen figyelnek magukra.
- A legnagyobb gond azokkal van, akik azt hiszik, mindent is tudnak, de csak túlélem valahogy. Szerencsére gyógyító már biztosan lesz velünk - teszem még hozzá. A nyársat kicsit megforgatom a lángok fölött, majd azokat is a fatuskónak támasztom és eldőlök a füvön. - De kényelmes ez így, ahh. Na és veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ó... - hallgatom érdeklődve, mit is mesél. Teljesen más háttérrel rendelkezik, mint én, és teljesen más környezetből is jön. - Biztos megvolt a varázsa annak is. Én félvér vagyok, apu mugli, anyu meg mágusok gyereke és auror, szóval azt hiszem, mi pont csak tradicionális család nem vagyunk - osztom meg vele válaszul, a mondatom végére elmosolyodva. Nem adnám őket amúgy semmiért, mert bár biztos vagyok benne, hogy vannak az enyémen kívül is nagyszerű családok, nekem biztos, hogy ez volt a tökéletes, úgy, ahogy volt. Csak annyival lehetne jobb, hogy lehetne még teljes is, ha Viktor még élne, ezen azonban igyekszem már nem rágódni inkább. Az úgysem hozza őt vissza. Ha pedig már család, a kiadó szobát is megemlítem, hátha tud valakit ajánlani, bár mint kiderül, őt magát is érdekelné, ami talán még annál is jobb, hiszen ismerem. Nem úgy nyitok ajtót valakinek, hogy másoknak kell érte kezeskedni, ez is valami. Össze is foglalom ennek örömére, mit érdemes elsőre tudni, mielőtt esetleg elijedne, de eddig úgy tűnik, legalábbis látszólag jól veszi minden hülyeségem, mert hát ebben a lakásban a leghülyébb még mindig én vagyok. Attu már megkomolyodott, Kristóf pedig leginkább csak szereti azt hinni magáról, hogy ő is, ezért nem szívesen vesz részt a marhaságaimban. Szerencsére erre már találtam egy Felagundot a szomszédban. Tökéletes így is.  
- Nincs rossz időpont, legfeljebb csak nem vagyok otthon, de rendben, akkor úgy legalább rendesen felkészülve tudlak várni és extra adag szőrmentesítő bűbájt tudok szétszórni is a macskák miatt - válaszolom neki határozott mosollyal. Sajnos nálunk mindenhez is macskaszőr van, ez az egyetlen hátránya a lakótársaimnak, amihez Frida talán azért annyira nincs szokva. Ki tudja. Nem árt azért néhány bűbáj. Államat megtámasztom aztán a tenyeremben és úgy hallgatom, hogyan is került egyébként éppen ide, a világnak ebbe a kis szegletébe, hiszen Németország még ha nincs is olyan messze, nem is a szomszédban van azért közvetlenül. Útba esik még pár mágusiskola is többek között a Bagolykőig, ha nem tévedek.
- Jaj, őszinte részvétem - szólalok meg, amint lehervadt az ajkaimról a mosoly, hiszen éppen azt meséli, hogy meghalt a kisbabája. El se tudom képzelni, az milyen lehet, de talán még Viktor elvesztésénél is rosszabb, olyasmi, mint ahogy anyát viselte meg a dolog. Gyanítom. Inkább nem hozom szóba, hogy amúgy én részben azért vagyok itt, mert itt érzem magam közelebb a néhai bátyámhoz, ez mégiscsak más.
- Ühümm... érthető - válaszolom neki megértően bólogatva arra, hogy miért is éppen Bogolyfalvát választotta. - Nem ez a legtündéribb mágustelepülés amúgy Magyarországon, de egész felkapott. Jártál már Kunszenilán vagy Csermelymenedéken? Ha még nem, mindenképpen ajánlom... meeeeg Szalamandra-Szentgegyed és Szalamanton is egész jó célpont legalább egy kis hétvégi kikapcsolódásra - magyarázom máris lelkesen. Van azért itt is látnivaló bőven és én meg szívesen ajánlok olyanokat, ahol már jártam is, ezért tapasztalatból tudok beszélni. - És az iskola hogy tetszik? Szeretsz tanítani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Jó kifogás - húzom tovább, továbbra is jól szórakozva. Hát milyen kis lobbanékony már, bár ez egy Návay esetében amúgy sem meglepő végeredményben. Talán Fanni az egyetlen kivétel, aki nem átkoz, mielőtt kérdezne, ha éppen úgy adódik, de ő meg éppen ezért okozhat meglepetést egy szép napon.
- Pedig egyik fiókban sincs se fél hulla, se guminő. Még naplóm sincs, hogy elolvashasd, ahogy teleírtam azzal, hogy Kiss Pistáné Návay Regina, szigorúan szivecskékkel az i betűkön - válaszolom nevetve. Ahogy a bátyámnak, nekem sincsenek titkaim. Értem én, hogy a portréra céloz mellékesen, de az sem lett volna meglepetés, ha korábban igazán beszélőviszonyban lettünk volna. Csak hát éppen ő küldött el a fenébe gyakorlatilag, nem is értem, mit várt. Nem hozom szóba azonban a dolgot, mert már úgyis kiveszekedtük magunkat ezen, a portré meg azóta bekerült a szobám falára a nappaliból, így senkit nem zavar, én meg annyit beszélek vele, amennyit csak szeretnék.
- Csak elkényelmesedtél - felelem neki nyelvet öltve rá, majd amint elfogy a szendvicsem utolsó falatja is, nyársnak való faágak keresésére indulok. A szerzeményeimmel visszatérve kihegyezem őket, így már Kristóf is mindjárt belevetheti magát a szalonnasütés meditatív tevékenységébe. Pedig tényleg megehetné a szendvicsem másik felét, de ha nem kell, hát több marad nekem. Visszatelepedve az egyik fatuskóra ki is csomagolom azt a szalvétából, csupán néha pillantva felé.
- Nem... nem tudom. Leginkább csak szeretném, ha senkinek nem esne baja, amíg terepen vagyunk, de van akiben nagyobb a lelkesedés, mint amennyire életképes kint - válaszolom megvonva a vállamat. Szerencsére nem egyedül kell kivinnem a diákjaimat, hanem mindig van gyógyító és néhány vállalkozó szellemű kolléga is, aki besegít. Ezzel együtt viszont még addig fogom idegesíteni magam, amíg csak le nem jár az egész.
- Már volt, aki megpróbált mérgező növényt enni, besétált a csalánba vagy a mérges szömörcébe, ivott pocsolyából tisztítatlan vizet. Szerencsére törés még nem volt, de azt néha egyszerűbb lenne egy gyors forrasztással helyrehozni, mint amiket még összehozni sikerül - osztom meg vele az eddigi kellemetlen tapasztalataim rövid kivonatát, nevektől és egyéb hasonló részletektől mentesen. Beleharapok aztán a már kibontott szendvicsbe, és hagyom őt beszélni addig is, amíg azt a falatot rágom ráérősen.
- Mmm... gondolkodtál már azon, amiről múltkor beszéltünk? Hogy utánajárj, mi mikor évül el, hátha bekerülhetnél az aurorképzőbe végre. Anyu azt mondta, szívesen ír ajánlást, ha az segít. Mégiscsak ő a szegedi kirendeltség parancsnoka, csak nyomna valamit a latban - mondom, majd újabbat harapok a szendvicsembe, addig is hadd gondolkozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- És ha tényleg nincs mit rejtegetnem? - kérdezem kérdőn emelve meg a szemöldököm. Nem szoktam mindent mindenki orrára kötni, de ha kérdeznek, szoktam válaszolni. Na jó, lehet ezt azért tárgyalni, mert mások titkait nem mondom el, és létezik ugye hivatali titok is, de sajátjaim nincsenek. Legalábbis szeretem azt hinni, hogy ebben is olyan vagyok, mint a bátyám.
- Ó, tényleg, ne is mondd. Kemény öt kilométert jöttünk erőltetett menetben, ez már kész francia idegenlégió - húzom tovább, még mielőtt rátérnénk a túlélés témájára. Azon eleget izgulok egyébként is, mert nem szeretném, ha nálam csinálná ki magát valamelyik diákom.
- Figyelj, ha valaki a saját idejében akar Darwin-díjat szerezni, az mindenkinek a maga problémája. Az óráimon azért nem kellene senkinek kinyíratni magát - válaszolom egy sóhajjal. Az sajnos nekem is komoly következményekkel járna, és ez nem csak papírmunkát jelentene. Kár azonban most ezzel rontani itt a hangulatot, ezért amint lenyelem az éppen rágott falatnyi szendvicset, és még mielőtt újabb falatot harapnék a kenyérből, témát váltok.
- Ez nekem eléggé kifogásnak hangzik - válaszolom, megvonva a vállam. - Tudod, hogy ehhez elég lenne anyu bátyját megkérdezni, aki kétlem, hogy rajtad akarna meggazdagodni. Sőt, ha anyu kérdezi meg, akkor Balázs bácsi csak úgy minden további nélkül is utánajár. Figyelj, apunak ugyan nincs erre befolyása, de ha anyu segítene, én nem haragítanám magadra a helyedben. Te is tudod, milyen... - felelem neki, majd folytatom a vacsorázást. Ő is ismeri a szüleimet, kétlem, hogy ezt tovább kellene magyaráznom. A kérdésre válaszul először is vállat vonok.
- És te? Szerintem még egyikünk se maradt le semmiről amúgy, macskás néni pedig még mindig lehetek, ha bármiről lecsúsznék - közlöm vele. Most egyébként sincs senki olyan a láthatáron, akit kicsit is érdekesnek találnék, tekintve, hogy Arti megint megpályázott valami ösztöndíjat, hogy Kukutyinban tanulmányozzon versenyseprűket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Nocsak, egy költő veszett el benned - piszkálom széles mosollyal az arcomon. Olyan ez, mint kamaszkorunkban, bár úgy rémlik, akkor is én élveztem jobban, ő többnyire csak felfortyant és odavágott valamit mérgében.
- Akkor kapd össze magad, Návaykám, mert holnap azt is meg akarom mászni ott és nem akarok nyafogást hallani, ha csatlakozol - válaszolom neki a magam részéről továbbra is egészen jól szórakozva, miközben az említett csúcs felé mutatok. Hozzávágnék valamit én is csak úgy jelképesen, ha már gyökérnek nevez, de mivel csak a szendvics van a kezem ügyében, inkább hanyagolom némi nézelődést követően a dolgot. Talán egy fűcsomóval jelezhetném a szándékom, de kár kitépni ennyiért. Helyeslően bólogatok a megállapítására, miszerint traumából elég volt már, ezzel ugyanis mélységesen egyetértek. Ha valaki ki akarja csinálni magát, legyen szíves nem az én órámat választani rá. Két falat között sikerül témát is váltani aztán, bár ettől is csak ideges lesz. Mondjuk ez nem ér meglepetésként, annyi mindentől lesz ideges, hogy megpróbálni se érdemes lábujjhegyen járni körülötte ezt elkerülendő. Gyakran az az érzésem, hogy egy fortyogó vulkánnal lakok egy házban, ami bármikor bármitől kitörhet.
- Te mondtad, hogy amíg az apádnak befolyása van, esélyed sincs, de ez hülyeség, és ezt te is tudod - válaszolom megvonva a vállam egyelőre. A jó kedvem azonban gyorsan tovatűnik, amikor megint egy szerintem önsajnálós kismonológba kezd arról, hogy mínuszból indul és kár is ezzel foglalkozni.
- Kapcsolatok nélkül nem mész semmire, akármilyen ügyes és okos is vagy. Nem elég csak az egyik vagy csak a másik, de ha neked ez kell, akkor sajnáld magad tovább. Mozdítottad már a kisujjad is azért, hogy legalább kiderítsd, van-e minimális esélyed is? Jaj, pénzbe kerül, jaj, nem tudnék tükörbe nézni, jaj, utálom az életemet, mert nem lehetek auror. Jaj, jaj, jaj... majd szólj, ha befejezted- fortyanok fel, a szabad kezemmel tátogást utánzó mozdulatokat téve közben, csak hogy szemléltessem, most ennyit látok belőle, hogy siránkozik. Idegesen harapok bele a szendvics maradékába. A hirtelen jött düh meg olyan gyorsan múlik el, mint ahogy jött, már inkább csak morcosan válaszolok a kérdésére.
- Nem én viszem tovább a Návay nevet, az ugye megvan? - kérdezek vissza. Persze, lehet rá mód, hogy mégis úgy alakuljon, hogy ha valaha gyerekem lesz, akkor a Návay nevet kapja, de egyelőre nincs tervben. - És anyu se volt már fiatal, amikor születtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Fejemet ingatva jelzem neki, hogy a nagyon költői stílus mondhatni határeset volt, de nem érzem fontosnak, hogy erről különösebben mély értekezést is folytassunk. Most úgyis csak heccelni próbálom leginkább, de valahogy nem az igazi az eredmény. Sokkal komolyabban vesz dolgokat, mint gyerekként azt tettük valaha is. Sokat változtunk, azt hiszem.  
- Nyolc is lehet, nem sietünk annyira - válaszolom végül engedékenyen, megvonva a vállamat. Nincs azért kőbe vésett menetrend, amit majd katonás szigorral szeretnék követni. Ez viszont még mindig csupa könnyed téma ahhoz képest, hogy milyen vitába sikerül belecsöppennünk hamarosan egyetlen jól irányzott kérdésnek hála. Pedig nem vitatkozni akartam, csak egy egyszerű kérdésnek indult, aztán meg már mindkettőnknek sikerül felkapni a vizet. Megrántom a vállam arra kissé idegesen, hogy olyasmibe ütöm szerinte az orrom, ami nem az én dolgom, és dacból sem reagálok erre. Inkább kimérten rágom a falatnyi szendvicset, magam elé meredve kicsit. Talán még lehet is, hogy semmi közöm hozzá. Végülis, ha szenvedni akar ezen, az az ő baja, nem.
- Nem ő a kiskakas a szemétdombon, csak azt hiszi. Sokkal kevesebben kedvelik, mint képzeli - válaszolom neki végül az apját illetően. Endrét még az egyébként általában végtelenül türelmesnek mondható apám se kedveli, anyuról nem is beszélve, aki egyenesen utálja. Pár pillanatig meredten bámulok rá aztán, amikor újabb, vélhetően bántónak szánt megjegyzést tesz. Ne gondoljam magam szakértőnek? Ki mondta, hogy az lennék? Nem válaszolok. Szememet forgatva húzom el a szám kicsit, amikor még ennél is tovább megy, de az legalább már olyan téma, amivel eléggé tisztában vagyok magamat illetően. Most egyszerűen nincs ilyesmire igazán kapacitásom, sem időben, sem érzelmileg.
- Milyen filmeket nézel te? Amúgy persze, egyszer szeretnék családot, de nem most. Még nem... - felelem. Néha eszembe jut nekem is, bár szerencsére anyuék nem kérdezgetik folyton, mikor lesz unokájuk. - Na és neked van bárki kilátásban? Már úgy komolyan, nem a péntek esti aktuális hódításokra gondolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Egyet mondj, aki kedveli... - fordítom vissza a kérdését, majd újabbat harapok a szendvicsemből, ezzel már egyetlen utolsó falatot hagyva csak a vacsorámból. Ráérősen rágom addig is, amíg keresgéli a választ, mert úgy érzem, el fog tartani egy ideig az apját ismerve. Legalább már nem érzem úgy, hogy mindjárt egymás torkának is esnénk ettől a beszélgetéstől, ez pedig komoly haladás. A családalapításra tereli aztán a szót, és bár lehet, hogy szúrni akart, nem sikerül ezzel igazán bántónak lennie.
- Hát na... nem mondom, hogy Borlaival mondjuk ne tudtam volna elképzelni valamit. Tudod, a seprűs srác, aki párszor átjött még tavasszal, de hát megint a világ másik végén van, ez meg így azért nem olyan működőképes. Időm sincs rá, szóval így járt, én meg majd találok valaki mást - foglalom össze végül a lényeget. Nem kicsit bántott meg mondjuk, amikor egyik napról a másikra hozta össze ezt is, szó nélkül, de túléltem. Azóta meg már eltelt egy egész év, már egyáltalán nem is hiányzik. Legközelebb, ha megint belefutok, biztos nem ugrom már a nyakába, az azért biztos.
- Hát, ha szeretnéd fenntartani a nevünket, akkor lehet, hogy ideje lenne megtalálni hozzá a megfelelő nőt. Vagy legalábbis elkezdeni keresni kezdetnek - felelem neki pimasz mosollyal, majd megnyomom a mutatóujjammal az orrát. - Hátha ez bekapcsolja a biológiai órádat vagy mi kell erre. Van egyáltalán olyan a pasiknak is? Egyébként meg kaphatok én is szalonnát? Egész ínycsiklandó az illata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Egyetlen bólintással veszem tudomásul és zárom le a témát. Nem jelentem ki, hogy én megmondtam, ahogy azt sem, hogy na, most már ugye látja. Fölösleges. Ezen most majd elrágódhat egy ideig, aztán úgyis kénytelen lesz belátni, hogy nem is annyira nekem, de anyának igaza van, elvégre mégiscsak az ő véleményét igyekeztem közvetíteni. Rátérünk inkább a kapcsolatok meg a név és a nem olyan tiszta vérvonalunk fenntartásának kérdésére, ami igazság szerint ezen a ponton tulajdonképpen rajta áll, hiszen ténylegesen csakis ő viszi tovább a nevet. Aztán meg ugye, ki tudja, mi vár még ránk is Fannival, mit tartogat nekünk az élet. Egy elég semmirekellő alak mellett még mi is továbbadhatjuk a nevet, bár azért remélem, ilyen szerencsétlenség egyikünket se ér.
- Különbség van aközött, hogy csak tetszik valaki, mert amúgy rohadt jól néz ki, vagy olyan szerelmes vagyok, ki se látok belőle - közlöm vele megvonva a vállam. Nem zúgtam bele menthetetlenül. Néha azt hiszem, már képes se vagyok igazán nagyon mély érzelmekre, de ez egyébként is egy másik lapra tartozik, anyu szerint csak a megfelelő ember kell hozzá. Artúr ezek szerint nem az volt. Nem mondom, hogy nem haragudtam rá eleinte, de azóta elkönyveltem, hogy egyszerűen csak másak a prioritásaink, ennyi.
- Majd kerül valaki más, ha meg nem, akkor ott vannak a barátaim meg a macskák. Berta úgyse fog örökké élni, addig meg gyúrhatok a bogolyfalvi ügyeletes macskás néni szerepére. Életcél, tessék - közlöm nevetve, nem faggatva Bogiról inkább. Nem akarok belemászni még valamibe, amin aztán ismét felhúzza magát pár pillanat alatt esetleg.
- Fúj... nem úgy értettem - közlöm félig nevetve, félig a számat grimaszra torzítva, amitől végülis horkantást sikerül kiadni magamból. Ettől csak még jobban rám jön a nevetés menten, és beletelik pár pillanatba, mire lenyugszom. Inkább a sült szalonnából kérek egy darabot végül, maradjon még holnapra is a sütnivalóból, aztán a vacsorát követően én is inkább rendezkedem kicsit, majd gondoskodom róla, hogy eloltsam a tüzet, mielőtt még ideje lenne aludni, hogy kipihenjük ezt a fárasztó utat és készen álljunk a holnapi hegymászásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leon

Ez, kérem szépen, az éves kötelező randim többek között kedves szüleim megnyugtatására, hogy nem óhajtok magányos macskás néniként élni életem hátralévő részében, amihez a társaságom a bátyámról festett életnagyságú portré lesz. Idén már Kristóf is beszállt a noszogassuk Regit buliba ráadásul, úgyhogy elővettem a Tindert és beszélgetésbe elegyedtem az első jóképű és a profilja alapján normálisnak is tűnő hímnemű egyeddel. Ez történetesen Leon, akiről azóta kiderült, hogy bestiagyógyító Budanekeresden, és egészen szórakoztató is, már az alapján, hogy a beszélgetésben valahogy adták magukat a témák. Aztán már a randi is majdhogynem megszervezte magát, én meg egyáltalán nem ellenkeztem, elvégre a Márton-napi vásár igazán jó programnak ígérkezett. Végszükség esetére pedig akad itt forrócsoki is meg még pár édesség, ha kiderülne, hogy kedves randipartnerem élőben esetleg kevésbé beszédes, mint írásban. Vagy netán kevésbé érdekes. Ki tudja, mindjárt kiderül. Az alkalomra egyébként még Fridától is tanácsot kértem ezúttal az öltözködést illetően, hogy ne a tőlem megszokott farmerban és kockás ingben vagy éppen pulóverben tegyem tiszteletem. Ez bizonyára magyarázattal szolgál mindenkinek, aki amúgy ismer, na meg természetesen Frida ízlését dicséri, hogy én éppenséggel egy szolid fekete ruhát viselek csizmával és kabáttal, na meg kötelező fekete harisnyával. A rúzs az én színem, enyhén narancssárgás, ősziesen meleg piros árnyalat, akárcsak a gyöngysor a nyakamban. A hajamat meg sikerült egy egészen szolid kontyba fogni.
- Szia! - köszönök vissza, csak most véve szemügyre a férfit, aki pár lépésre van tőlem. Igazából annyira reflexből köszöntem, hogy akár mögöttem is köszönhetett volna valakinek, de azért szerencsére már láttam róla képet. El is mosolyodok, bólogatva határozottan a nevem hallatán.
- És akkor te lennél Leon. Vagyis már vagy, nem csak lennél, és nagyon kedves tőled, köszönöm - mondok máris, mintha fizetnének, hogy be ne álljon a szám. Ha így lenne, régen gazdag lennék mondjuk. Sajnálatos, hogy nem így van. - Mondtam már, hogy neked iszonyatosan jól áll ez a szakáll amúgy? A fényképekről nehéz megállapítani, hogy mennyire pontosan adják vissza a valóságot, de... most tutira nem hazudtak. És csak jár a szám, bocsi. Nem vagyok az a nagy randizós, viszont ez a vásár jó választásnak tűnik. Máskor is jártál már itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor nagyon örvendek hivatalosan is. Regi - válaszolom neki mosolyogva, egy kissé gyatra pukedlit is bemutatva, közben hosszú szoknya híján a kabátom szélét emelve meg kicsit, majd a már nyújtom is a jobb kezemet, hogy kezet rázzunk. A balban meg szorongatom a forrócsokit, amivel félig már le is vett a lábamról. Csak meg ne bánja, ha pörögni kezdek a cukortól. Már most is nagyon mondhatnékom van, ami részben a helyzet fölött érzett zavaromból fakad, ugyanis ez mégiscsak egy randi. Lehet, hogy inkább úgy kellene gondolnom erre, mintha csak egy sima találkozás lenne egy kedves ismerőssel?
- Aha, komolyan - válaszolok a kérdésére még egy kis bólogatással is alátámasztva, hogy valóban úgy gondolom, mint azt közöltem is. - Jaj, dehogy... nem iiis - közlöm aztán már a fejemet ingatva, mert nem értek egyet azzal a legjobb baráttal e tekintetben, az biztos. Azt is megosztom aztán, hogy nem vagyok az a nagy randizós, és sikerül meglepődnöm rendesen, amikor azt közli, ő sem. Valahogy nem gondoltam volna. Nem is tudom. Pislogok párat, de inkább nem kérdezek rá, helyette azon kezdek kuncogni, hogy állítása szerint ehhez az ő fülét is rágni kell.
- Most úgy érzem, jókor kezdte rágni az én fülemet is a családom, mert képzeld, én is. Szerintem már mindenki agyára mentem a Halloween másnapján előkerülő karácsonyi zenével és díszekkel, bár utóbbit legalább a macskáim élvezik - osztom meg vele még mindig szélesen mosolyogva. Természetesen ettől még ezer és egy oka akadhat az előttünk álló pár órában, amiért nem lesz második randi se, esetleg többé szóba sem állunk, de ezen mégis mosolyognom kell. A legtöbb ismerősöm már csak a boltokban gyakori korai karácsonyi hangulatkeltés miatt is utálni szokta a zenét is, jobb esetben csendben tűrve, rosszabb esetben pedig hangosan zsörtölődve minden egyes alkalommal, miközben én meg a Hull a pelyhest dúdolom.
- Igen... meg gyakorlatilag Bogolyfalván is nőttem fel, jártam már párszor a vásárban. Tényleg csodaszép. A végén meg kiderül, hogy elkerültük már ott egymást párszor - válaszolom még mindig szélesen mosolyogva, majd ismét kuncogni kezdek a korcsolyapálya említésére.
- Hát... figyi, oda engem is csak akkor érdemes, ha azt akarod látni, mekkorákat tudok esni. Egy seprűt bármikor megülök, de hogy a korcsolyán hogy lehet megállni, arra még nem jöttem rá - magyarázom, mit is találok olyan szórakoztatónak. Azt hiszem, ez eddig egyébként tényleg egészen jól alakul. Belekortyolok néha a forrócsokiba is közben azért, közben elnézve azt is, mit kínál itt egyik-másik bódé. Egyelőre nagyon semmi nem keltette fel az érdeklődésem, de még sok van belőlük úgyis. - Mindenesetre talán majd a vásáron is megihatunk még egy pohár forraltbort majd, ha úgy van. Csak pár hét és nyit, én meg ismerek néhány jó helyet ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem feszegetem a témát, csak részvétet nyilvánítok. Nem is igazán tudom, mit lehetne erre mondani egyebet, valahogy megterhelőbbnek, nehezebbnek tűnik az én veszteségemnél eleve, bár ez nem verseny, inkább csak úgy érzem, hogy hiába van meg a magamé, nem tudom igazán átérezni, milyen lehet neki. Meg aztán, azt hiszem, ez egyébként is változó lehet, ki hogyan éli meg és viseli. A süti viszont remekül időzítve érkezik meg ahhoz, hogy véletlen se kelljen azon gondolkodnom, innen hogyan is tovább.
- Köszönjük szépen - mondom én is a felszolgálóra mosolyogva, aztán magam elé húzom a sajátom. Igazán jól néz ki, össze is fut a nyál a számban már csak a látványtól is. Le sem tagadhatnám, hogy engem egyébként meg lehet venni kilóra édességgel. Ugyan nem vagyok büszke rá, de már ettem ki összeállni nem annyira akaró szirupos kekszmasszát kanállal az edényből. Finomnak végülis finom volt, csak vendégeknek nem tudtuk volna felszolgálni, mert nem volt olyan állapotban. Bólogatok arra egyetértően, hogy ezek a sütik viszont igazán jól is néznek ki. Mégiscsak van valami oka annak, hogy ez a cukrászda több, mint kétszáz éve működik. Tudnak itt valamit.  
- Az a fő, ha így jó - állapítom meg elmosolyodva. - A szabadidő amúgy nálam is hiánycikk tud lenni, de addig jó, amíg minden fontos belefér az ember idejébe - okoskodom kicsit, mielőtt a kisméretű villát végre beleszúrnám a süteménybe, hogy aztán elhallgassak az első falaton nyammogva. Mi lesz még itt, ha a cukor is beüt, ajaj.
- És az ispotályban? Vagy mondjuk az iskolai gyengélkedőn, ha van üresedés? - érdeklődöm aztán a tervei felől, hogy van-e már elképzelése, hol szeretne gyógyítóként működni. - Fuh, hát ez hosszú sztori... vagyis nem is... mármint, jó pár éve a túlélési alapismereteket a bátyám tanította, és én szerettem volna a nyomdokaiba lépni, szóval amikor szólt egy ismerősöm, hogy éppen új oktatót keresnek, nem hagyhattam ki, hogy jelentkezzek. Ha még Eridon házvezető-helyettes is lesz belőlem egyszer, akkor mindent kihúzhatok a bakancslistámról. Már mindjárt tíz éve, hogy meghalt, ettől viszont valahogy közelebb érzem magam hozzá. Talán mégse olyan hosszú történet végülis. Amúgy nem gondoltam volna, hogy bejön a tanítás, már csak az egyetemet kell hozzá elvégeznem, mert Rosales megfenyegetett, hogy ha nem, akkor az első tanári diplomával rendelkező jelentkező felbukkanásával ki is teszi a szűröm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Még mindig nem tudom, hogy meg fogom-e ezt bánni még. Iszonyatosan nagy lépésnek érzem, még ennyi év múltán is, hogy megváljak bármitől, ami a bátyámé volt valaha is, márpedig ezek itt a könyvei. Nem hiszem, hogy valaha is el akarnám olvasni ezt a párat. Többségük régi tankönyv és ajánlott olvasmány, bájitaltan, mágiatörténet és sötét varázslatok kivédése, de akad itt varázslósakk-történeti összefoglaló, magasröptű csillagászati értekezés, mitológiai összefoglaló, legilimenciával kapcsolatos olvasmány és néhány hadtörténeti meg aurormágia tematikájú könyv is, utóbbiak főleg azért, mert már többször is megvannak. Csinos kis kupacba rendeztem őket, spárgával átkötve, és még nézegettem otthon legalább egy órán át, Őrnaggyal igyekezve megtárgyalni, hogy jó ötlet-e ez. Őrnagyot különösebben nem érdekelte egyébként a kérdés, Kristóf lelkesen helyeselt helyette is, hogy végre ideje valahol elkezdeni ezt is, mert olyan a szobám, mint egy múzeum. Így esett, hogy most még egy utolsó nagy levegőt véve torpanok meg a könyvesbolt előtt, tétován elnézve az utca felé, ahonnan éppen érkeztem, és meghozom a végső döntést. Igenis lemondok ezekről a könyvekről. Valaki más nagyobb hasznukat fogja venni, nálam úgyis csak a polcon porosodnának tovább. Meg tudom csinálni. Fél kézzel kapaszkodva a spárgába a kilincset is lenyomom, mert ha most nem teszem meg, a nyitvatartást elnézve nézegethetem majd a kupacot otthon legalább három hétig, mire ismét időben ideérnék.
- Halihó! - dugom be a fejem végül a résen, amint kinyitom az ajtót, aztán igyekszem gyorsan beljebb is kerülni, ne fűtsük itt az univerzumot. Jóleső meleg van bent, bizseregni is kezdenek tőle az ujjaim a kinti hideg után. Széles mosolyra húzom a számat meglátva Sherlockot, na meg a gazdáját, bár vele számottevően kevesebbet beszélek, mint a bátyjával. - De jó meleg van itt bent. Jó étvágyat. Csak hoztam pár könyvet Viktor hagyatékából, ha esetleg átvennéd. Lehet róla szó? Elég vegyes a felhozatal, de még jó állapotban vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ha már sikerült bejutnom, ez el is dőlt. Ezeket a könyveket ma már nem viszem haza. Össze is foglalom, miért vagyok itt, végképp elvágva az utolsó kis menekülési útvonalat is, hogy esetleg meggondoljam magam, és látom, ahogy Sebastian arcán is átsuhan valami. Néha észreveszem ezt olyan embereknél, akik ismerték, de végülis nem lepődöm meg. Én néha még mindig azt várom, hogy egyszer csak hazaér este, mintha semmi sem történt volna, hiába tudom, hogy ez nem fog már megtörténni.
- Nagyon köszi - válaszolom igyekezve mosolyogni is, és a pultra teszem a kupacnyi könyvet, hogy meg is tudja nézni, mifélékkel szolgálhatok. Azért továbbra is megtartottam minden mást, amibe beleírt vagy amit még el is olvastam én is, szóval nem olyan sok ez, részben egyébként is az aggódó családtagjaimat megnyugtatandó vágtam bele. Jövőre talán majd a szétfoszlóban lévő ruháitól is megválok, meglátjuk. Amíg nézelődik, úgy hintázok a sarkamról lábujjhegyre állva, majd visszaereszkedve ismét a sarkamra, hogy az óvodások tanulhatnának tőlem, és a kis boltban nézelődöm. Tetszik, hogy mennyire otthonos egyébként. Egyáltalán nem hasonlít azokra a nagy és szinte már rideg, raktárszerű boltokra, amikbe Budanekeresden néha benézek. Kigombolom a kabátom is közben, majd a sálat letekerve a nyakamból szétnézek, merre lehet Sherlock is. Elbújt volna?
- Ó, adományozni is lehet? Mert akkor a tankönyveket mindenképp, de ha a nagyon szakirodalomra lenne érdeklődő, akkor azt is myugodtan. Nálam tényleg csak a port fogják már. A végén még a saját tankönyveim is leadom nálad, van egy tucatnyi az aurorképzőből is, meg lesz még, ha befejezem egyszer a pedagógiát. Hah, most teljesen feldobtad a napom ezzel, hogy lehet ilyet, ez tök jó, de komolyan. Egy angyal vagy - osztom meg vele, mit is gondolok. Komolyan. Olyan jó érzés már csak belegondolni is, hogy ezektől most nem csak úgy megválok azért, hogy megtegyem, hanem valakinek mindenképp segíteni lehet ezzel. Már fülig is ér a szám ettől hirtelen. - És ez hogy működik amúgy, ha kíváncsiskodhatok? Megkeresed az iskolát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Óh - szalad ki a számon akaratlanul is a meglepett hang, amint választ kapok a kíváncsiságból feltett kérdésemre. - Óóh... - folytatom is rögvest. Ez utóbbi már sokkal inkább annak a rövid összefoglalója, hogy érthető és logikus magyarázatot is kapok arra, miért talált ki hirtelen ilyen opciót. Én meg azt hittem, ez valami bevált gyakorlat lehet itt, mert valahogy az ilyesmit mégiscsak valahogy természetesnek gondolom tőlük, hogy időről időre tesznek valami ilyet, nem az elismerésre várva, hanem csak úgy, mert jó.
- Aaa... a csillagászatról megfordult a fejemben, hogy egyébként eljuttathatnám Richárdnak, mert őt érdekelte mindig is a téma, de nem tudom, mennyire értékelné éppen ezeket a könyveket - jegyzem meg némi hezitálást követően. Otthon még ez tűnt a biztosabb megoldásnak, hogy inkább vegye meg valaki, aki szeretné, minthogy túl sok régi emlék idéződjön fel esetleg. Igazság szerint még mindig nem tudom, hogyan kellene kezelni ezt, mert valahol legbelül attól félek, hogy mindenki más esetleg már rég túltette magát ezen és el is felejtette őt, aztán meg jövök én és felkavarok mindent, mert én egy kicsit még mindig hazavárom most is.
- Nem... én nem... adomány, jó? Előbb-utóbb ő is elajándékozta volna a tankönyveket, mert mások nagyobb hasznát vennék, ha nálunk úgyis már csak porosodnak, szóval nem kérek érte semmit - válaszolom, miután pislogok párat a kérdésen. Meg sem fordult a fejemben, hogy pénzt kérjek a könyvekért. Tulajdonképpen ez tényleg csak néhány a szép nagy gyűjteményből és amúgy is, megvan mindenem, amire szükségem van, igazán belefér, hogy ezzel valami olyat kezdjek, ami mások hasznára válik. Ez a beszélgetés viszont mintha kezdene nehéz lenni kicsit, ami nem csoda, hiszen ő is ismerte a bátyámat, úgyhogy azt teszem, amit minden ilyen alkalommal és megpróbálok témát váltani. - Amúgy rég jártam itt utoljára, nagyon szépen rendbe tettétek a helyet. Ha túlélem a vizsgaidőszakot, tuti többször benézek majd. Esetleg nincs valami jó kis olvasmány a varázshasználat nyomainak észleléséről? Frissítenem kellene lassan az ajánlott olvasmányok listáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Ne haragudj, nem tudtam... majd... majd erről akkor megkérdezem Seth-et, amikor legközelebb összefutok vele az iskolában - szabadkozom máris, igyekezve megoldást találni legalább erre a magam részéről. Úgy tűnik, ma sorban sikerül olyan dolgokba beletalálni, amikbe nem kellene, és erre nem igazán mentség, hogy rég beszéltem vele is. Próbálok aztán gyorsan valami olyan témát találni, ami nem kötődik sem Viktorhoz, sem Richárdhoz, de még csak Seth-hez sem, mert különben még túlságosan is rossz irányba haladnánk ezzel az egésszel. Sherlock is besegít szerencsére, felugorva a pultra, és ha hagyja, megpróbálom megsimogatni a fejét hálásan ezért a jól időzített közbeavatkozásért. Aztán ki tudja, mennyire szereti vagy éppen nem szereti rajtam három másik macska illatát, de mindjárt kiderül. A mentőötlet is megérkezik végül, én pedig már beszélek is. Amúgy is meg akartam már dicsérni a helyet, amilyen szépen rendbe rakták, aztán folytatom a kérdéssel, hogy nincs-e valami olvasmánya a hetedikeseimnek, akikből majd egyszer auror lesz, ha minden jól megy. Ajánlottakat úgyis mindig keresek nekik, meg a tananyagot is igyekszem állandóan frissíteni mindennel, amibe éppen belebotlom. Idén például a mérgező növényekből készítettem egész gyűjteményt, amit megnézhetünk az elméleti órán közelebbről is, de biztonságosabban, mintha ezt a szabadban tennénk. Az első tanévemben valaki bepróbálkozott a fagyallal, aztán magyarázhattam a gyógyítónak, hogy márpedig én előre szóltam.
- Jaj de jó. Már tavaly óta keresek valamit, amit elolvashat az a pár ember, akit tényleg érdekel, mit tanítok. Szóval amúgy bárminek örülök, ami csak kicsit is kötődik a túléléshez. Tavaly karácsonyra egy olyan könyvet kaptam, ami az élelemszerzés lehetőségeit taglalja a vadonban varázslatmentesen meg Szun-ce-t - jár a szám tovább, mintha ezért fizetnének minimum, miközben felütöm a könyv borítóját, hogy átfussam a tartalomjegyzéket gyorsan. Már a címe is tetszik egyébként, és úgy érzem, legalább én elolvasnám ez. - Ha bármi ilyened akad bármikor, csak szólj és repülök lecsapni rá. Huh, ez meg még a munkámban is jól jöhet, mármint az auroriban. Úgy látom, van benne néhány olyan téma, amit az akadémián is legfeljebb csak futólag érintettünk. Mennyibe fáj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Mivel Sherlock nem menekül el, megsimogatom. Vele is régen találkoztam már azért, pont annyira régen, mint a gazdájával. Hagyom, hogy a kabátom ujját is megszaglássza. A macskák szagát ugyan nem érzem, de biztos vagyok benne, hogy éppen úgy szerves része már minden ruhámnak, mint a mindenre is ráragadó szőrszálak. Most majd viszek haza nekik ebből a szagmintából a változatosság kedvéért. Rákérdezek aztán a könyvek témájára, és úgy tűnik, hogy ez végre valami olyasmi, amivel mindketten remekül elvagyunk, messze az iménti, kellemetlenebb témáktól. Ezért megérdemlem, hogy legalább gondolatban vállon veregessem magam, habár egy könyvesboltban könyvekről beszélni azért mégsem emelt szintű varázsláselmélet, úgyhogy talán annyira mégsem. Na mindegy.
- Persze, bármi, ami csak érintőlegesen is kapcsolódik a témához - válaszolom lelkesen bólogatva, hiszen igyekszem olyan átfogó tudás birtokába juttatni a tanoncaimat, amennyire csak lehetséges ez. Ezért is tanulunk mágiamentesen is túlélni, amire gyakran húzzák a szájukat, de mégiscsak úgy vélem, hasznos információk ezek, hiszen ki tudja, mikor kényszerül az ember ilyesmire különböző okokból. A könyv árára is rákérdezek, és a négy galleon egészen jó árnak tűnik, tekintve, hogy teljesen új könyv.
- Nem, dehogy... annyi tuti van is nálam... - magyarázom, miközben már a kabátom zsebében turkálok, táskát ugyanis nem hoztam kivételesen. Sebby pedig láthatja, hogyan kerül elő onnan két darab rúzs, egy csomag papírzsebkendő, egy galleon, amire felcsillan a szemem, aztán egy műzliszelet, majd a másik zsebemből egy már fogatlan hajcsat, mert beletört a hajamba, aztán meg végre a kis erszényem is, amiből aztán elővarázsolom a többi galleont is, amint sikerül az előbbi kis gyűjteményt egyik kezemből a másikba helyezni, majd visszatuszkolni a zsebeimbe. Pedig nem is tértágított, mint a táskáim.
- Na... itt is van, egy és mééééég... egy, kettő, három - számolom le neki a galleonokat a pultra. - Szóval akkor négy, és amúgy bármi hasznos akad a témához, az mindig érdekel, csak üzenj, és repülök beszerezni. Viszont ha használt könyvekből meg esetleg be tudnád szerezni A mágiahasználat gyakorlati oktatásának metodológiája címűt, azért is nagyon hálás lennék. Eddig csak könyvtárban találtam meg, de a tanár ragaszkodik hozzá, hogy megvegyük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

El se tudja képzelni, mekkora öröm egyébként, hogy nem csak mágusok által írt könyveket árul, pedig alapvetően tényleg azt feltételezné az ember. A magam részéről viszont félvérként amúgy is úgy nőttem fel, hogy igyekszem mindenhonnan összeszedni azt, ami éppen hasznos, és nincs ez másként a túléléssel is. Meg úgy semmivel. Az pedig igazán szuper, ha a könyveket egy kőhajításnyira be tudom szerezni, nem kell értük elutaznom mindenképpen Budapestre vagy haza, amikor néha levegőhöz jutni is alig van időm. A négy galleont a könyvért nem tartom soknak egyébként, csupán elő kell keresnem a zsebeimből, ahol már amúgy is egy fél világ lakik, és ezt pillanatokon belül prezentálom is. Szerencsére az erszény is hamar meglesz, és nem kis kenguru lakik benne, hanem tényleg galleonokat bányászok elő belőle, hogy aztán leszámoljam a négyet a pultra. Még eszembe jut egy másik könyv is, amit reményeim szerint talán be tud szerezni, ha már ilyesmivel is foglalkozik.
- Persze. A mágiahasználat gyakorlati oktatásának metodológiája a címe, és Tóth Miklósné Győrfi Aranka a szerző - mondom a pontos adatokat, amik az elmémbe égtek már a kötelezők listájáról. A többi vagy megvolt vagy sikerült megszereznem már innen-onnan, csak ez hiányzik, és sajnos nem volt még alkalmam antikváriumokban kutakodni, hátha ráakadok valahol. A vizsgaidőszak pedig vészesen közeleg még sajnálatosabb módon, a drága szerző egy szem kislánya pedig nem fog beengedni se a vizsgára, ha nincs az embernél az édesanyja könyve. Azt mondják, csak a levelezősökkel ilyen, de azért kedvem lenne a fejébe vágni a nem létező könyvet néha már most is.
- Nagyon szépen köszönöm. Örök hálám üldözni fog. Most szaladok is, mert délután még órám lesz, de ha még valami másra is szükségem lenne, már tudom, kit érdemes keresni. Nagyon köszi mindent még egyszer, és minden jót. Örültem, hogy találkoztunk. Neked is, Sherlock - simogatom meg még utoljára a macskát is elköszönésképpen, aztán már szaladok is haza menten, hogy még elintézhessek ezt az, mielőtt mehetnék is az iskolába, hogy ma éppen a gyógynövényekről társalogjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy nincs szerencsém a pasikkal. Valahogy csak eltünedeznek egy idő után, csak éppen nem értem, miért. Valamit rosszul csinálnék? Kicsit el is bizonytalanodtam az utóbbi időben, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a munka meg a munka, és hát... a munka. Időnként megbolondítom néhány egyetemi látogatással és vizsgával, amíg meg nem szerzem a tanári diplomát, hogy végre békében oktathassak leendő aurortanoncoknak túlélési alapismereteket. Szóval lefoglalom magam. Ebből Kristóf rángatott ki. Közölte velem, hogy be fogok penészedni a szobámba, ha nem mozdulok ki, aztán meg miután összeszedtem magam és eljöttem vele idáig, itt hagyott az egyik asztalnál. Azt hittem, együtt fogunk pizzát enni, de mégsem úgy tűnik. El se hiszem, hogy vakrandira cipelt el, mintha szükségem lenne ilyesmire. Vagy lehet, hogy mégis? Ő se hinné el, hogy ez nekem ez egyedül is menne? Bálint ugyan megpróbált randira hívni még tavaly, de hamar megegyeztünk abban, hogy mivel a közvetlen kollégám, inkább ne kísértsük a sorsot. Szóval most itt ülök, és őszintén szólva hülyén érzem magam. Nem is öltöztem igazán randihoz, csak felkaptam ez első ruhát, ami a szemem elé került, és még a sminket is mellőztem. Most aztán közelről láthatja mindenki az összes szeplőmet, meg a vörös szempilláimat, de gyorsan eszembe jut, hogy legalább egy rúzsnak lennie kell a táskámban, úgyhogy fél szemmel az étlapot vizsgálva már el is merülök könyékig a magammal hozott táskában, hogy a papírzsebkendő, a félig kiolvasott krimi és a pénztárcám alatt csak találjak legalább egy csillogó ajakfényt, amit aztán a következő pillanatban már felvinni igyekszem, mielőtt még bárki helyet foglal velem szemben az üres széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Éppen sikerül elpakolni az ajakfényt, de még könyékig el vagyok merülve a táskámban, amikor valaki rám köszön. Ismerős a hang valahonnan, és amint felpillantok, kihúzva közben a kezem is a táskámból, azonnal rájövök, hogy honnan. Hiszen ez Stephen, az egyik hetedikes levitás, aki ugyan nem aurortanonc, de mégis felvette a tárgyam puszta érdeklődésből. Hát, Kristóf, ezért még kapni fogsz. Kösz szépen. Sikerül lenyelnem egy sóhajt, és inkább mosolyt erőltetek az arcomra.
- Szia - köszönök vissza, és végre félreteszem a táskát is az ölemből, fülénél fogva a szék támlájára akasztva, majd az asztal szélére támasztom az alkarom.
- Nos... hát, ez az egész... az unokabátyám rángatott el. Pedig neki talán nagyobb szüksége lenne erre az egész vakrandi dologra, de hagyjuk is, bocsánat. Szóval... újság, igen... hát az nem sok van a keddi óra óta, szervezem a gyakorlati tevékenységet, majd hamarosan várhatóak a részletek, csak még meg kell győznöm egy medimágus ismerősömet, hogy ő mindenképp szeretne két hét múlva másfél napot túrázni a Mátrában - mesélek valami olyat hirtelen, ugrálva kicsit a témák között is hirtelen felindulásból, mielőtt megállapodnék a meglehetősen kényelmes és biztonságos opciónál, avagy a közös tanóránknál.
- Na és veled? - kérdezek vissza aztán, amint sikerül pontot tenni a a hirtelen támadt mondandóm végére. Szeretném megkérdezni, hogyhogy itt van, őt is valami igazán kedves rokon vagy barát rángatta-e el, de egyelőre nem teszem. Inkább lecsapok egy falat csokoládéra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Máris a munkáról jár a szám. Ügyes vagy, Regina, ezaz. Tudom én, hogy egyébként bárhol, bármikor képes vagyok beszélni a túlélésről, a Kommandóról, az Eridonról vagy éppen a kviddicsről, jelentős részben azért, mert a felsorolt tételek mindegyike valamilyen szinten és módon a bátyámhoz köt. Róla pedig igyekszem minél kevesebbet beszélni, hiszen már nem sok ember maradt, aki tényleg ismerte. Viszont Kristóf például már ezerszer rám szólt, hogy el kellene végre engednem, hogy alkalomadtán már egészen jól sikerül odafigyelni arra és fülön csípni a késztetést, hogy megint ez legyen a fő témám. Ma ugyan nem, hiszen Stephen a diákom, ezért kézenfekvő és igazán remek kifogásnak tűnik, hogy könnyű téma jeget törni. Így csak derékban sikerül ezt most elkapni, amikor már az ő szájából hangzik el a Mátra. Ajaj, na ebbe szépen belecsúsztam.
- Áh, lehet. Én inkább lehetnék Merida, a bátor, mint ő. Furán nézne ki szoknyában mondjuk, és a zöld sem az ő színe - válaszolom a mondat végére elnevetve magam, mielőtt még lecsapnék egy bonbonra, hogy a bontogatásával lefoglaljam kicsit magam.
- Áh, majd megoldom, köszi az ötletet. Bocsánat, hajlamos vagyok sokat beszélni munkámról, de le lehet csapni érte, komolyan, nem veszem zokon. Aurori becsületszavamra - közlöm vele, még a jobb kezemet is felemelve, mint aki eskütételre készül. - És pont én jutottam neked, micsoda szerencse - válaszolom még mindig széles mosollyal, végtére is én is nevetek a helyzeten, erre mégsem számítottam. - Óh, szintén zenész? - kérdezem aztán meglepetten. Tényleg nem tudtam róla, hogy bandája van, bár belegondolva még nem is tudom, hogy hangszeren játszik-e vagy netán énekel. Fel is teszem a jobb könyököm az asztalra, államat a tenyerembe támasztva, és tessék, övé a porond, meséljen csak, mert mindjárt rázúdul a kismillió kérdésem. - Általában nem akarják elhinni, de hárfázom, de az egyáltalán nem egy olyan bandázós, színpadon fellépős hangszer, a szüleim meg látványosan megkönnyebbültek, amikor kitaláltam, hogy auror leszek, nem éhhalálra ítélt hárfaművésznő, szóval térjünk is vissza inkább arra, amit mondtál... milyen zenét játszotok? Meg milyen hangszeren játszol? Vagy netán énekelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Általában évente egyszer, szökőévekben néha kétszer szoktam rávenni magam a shoppingolásra. Valahogy nem az én világom, túl hamar megunom és én leszek az, aki a csomagokkal ácsorog valahol a bolt előtt, türelmetlenül toporogva, hogy mikor mehet már haza. Ma egyelőre azonban még én is nézelődöm, már csak azért is, mert elférne néhány új felső is már a szekrényemben. A kedvenc piros felsőmön megadta magát a varrás, a napsárga pulcsimat pedig ellenségnek kiáltotta ki Pamacs és nem sikerült időben megmentenem a támadástól. Dísztalárt se ártana venni, de lehet, hogy arra nem ma kerül sor, idén is kibírom aurori egyentalárban a közelgő évnyitót, végtére is elsősorban még mindig aurornak tartom magam, és csak másodlagosan tanítok az iskolában, Viktor miatt.
- Csak ne ilyen kis keresztet rakass, szerintem azok olyan túl... hát nem is tudom, snassz - válaszolom neki, de ha már fülbevalót emleget, eszembe jut nekem is a piercing. Egy ideje gondolkodom rajta, hogy valami olyan fordítókütyüre lenne szükségem, ami nem gyűrű vagy karperec, amit terepen igazán könnyen elhagyhatok, és hosszas keresgélés és mások véleményének kikérését követően úgy gondolom, talán egy nyelvpiercing lenne a legideálisabb megoldás. Az már csak hab a tornát, hogy a bátyámnak is az volt valaha. Azt hittem, hogy csak valami fura hóbort, de most már tudom, hogy feltehetőleg ő is hasonló következtetésekre jutott, mint én utóbb.
- Beliii... egyáltalán... hogy jutnak eszedbe ilyenek? Lábképek... fuuuj - kérdezem grimaszolva, főleg, hogy már lábképeket emleget. Megrázom a fejem is aztán, mielőtt még feltapadnék a legközelebbi kirakatra, mert azon túl egy szerintem meseszép narancsvörös pulcsi van kiakasztva mutatóba. - Ezt fel akarom próbálni... gyere. Amúgy munkán kívül nem sok, most rengeteg időmet elviszi a suli meg a meló meg az egyetem, mert be kéne fejezni, de... hallod, ez még hét pecsétes titok, de Kedves azt akarja, hogy átvegyem a helyét házvezető-helyettesként. Egy álmom válna valóra - szalad ki belőlem. Seth-nek még nem is mondtam, mert még nem sikerült úgy összefutnom vele. Közben már be is trappolok a boltba, leakasztva a felsők egyikét, és magam elé tartom vállfástól. - Ezt nézd, hát nem gyönyörű?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Bólogatok lelkesen egy sort, de már inkább tényleg nem folytatom a mesélést a munkáról, különben elfelejtem befejezni és a végén kénytelen lesz lecsapni. Most adtam rá amúgy is aurori becsületszavam, hogy nem veszem zokon, de azért még lehet, hogy fájna a dolog, ha érzelmileg nem is, de fizikailag. Főleg, ha egy székkel talál fejbe kólintani például, mert gyorsan körbe pillantva nem sok más opciót látok azért. Furamód egyébként, vagy talán inkább csak meglepő a dolog, olyan különös, amit nem tudok igazán megmagyarázni racionálisan, találok benne valami vonzót, ahogy az asztal túloldalán felkönyököl.
- Felléptem már vele itt-ott, legutóbb egy barátnőm fotókiállításán szolgáltattam én a háttérzenét, de azért mégse az a nagyon menő hangszer, mint egy gitár vagy dob. Ne érts félre, imádom, csak úgy nem az, amitől megvadul mindenki a környéken - válaszolom jót mosolyogva magamon. Annak idején háromszor is megkérdezték a szüleim, hogy biztos ezt akarom-e, mert egyébként is hihetetlenül drága volt. Én viszont akartam. Ma is szeretem, csak mágiamentesen nem feltétlen könnyű szállítani, és mivel nem valami zenekar tagja vagyok, jobbára a szobámban ácsorog, amíg időm nem jut játszani rajta.
- Na látod, ez az, ami menőn hangzik - felelem széles mosollyal, elismerően bólogatva arra, hogy mit is szeretne majd még, azon túl, hogy mit csinál éppen. - Huh... hát eléggé ilyen rock meg metál vonalon mozgok, esetleg még némi popzene is belefér, de az már csak ilyen extra, ha minden más végigment kétszer és átkapcsolok a rádióra kb - osztom meg vele a részleteket, ha már így zenéről beszélgetünk. - És amúgy felléptek mostanság valahol esetleg? Lehet meghallgatnám, ha úgy alkalmam adódna rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Azokkal túl sok a macera. Egy vagyonba fájt a klasszikus hárfa is, már nem, nekem, hanem a szüleimnek anno, aztán meg rúnáztatni még egy fél vesébe kerülne minimum, szóval ezt inkább elengedtem - válaszolom neki széttárva a kezem. Amúgy is másképpen alakult az életem, mint azt tíz évesen képzeltem még, és erről nem a hárfám tehet. Örülök, hogy így is akad néha egy-egy olyan alkalom, mint Alíz fotókiállítása, ahol mégis játszhatok rajta kicsit közönség előtt is, életvitelszerűen azonban erre már koránt sincs se időm, se energiám minden egyéb mellett. Ne tessék félreérteni, értékelem a megoldási javaslatot, és igaza is van, csak nem látom úgy, hogy nekem megérné azt a pénzt és fáradtságot, amibe ez kerül, mert leginkább magamnak játszom, a hallgatóságom pedig a macskák és a lakótársak.
- Na, az teljesen jó, hogy akadt azért megoldás. Mondjuk csalódtam is volna Beniben, ha elutasít valami ilyet, az úgy nem vallana igazán rá - válaszolom annak kapcsán, hogy a színjátszósok probatermén osztoznak. A koncertre pedig még a szemem is felcsillan szerintem, olyan lehetek, mint azok az anime karakterek, akiknek hirtelen kistányér méretűre nő a szeme, amolyan fizikai képtelenség kategóriájába eső módon, és úgy csillog, hogy a Napra lehet nézni, de arra aztán tényleg nem. Túllelkesedném? Lehet. Az igazat megvallva ez az évem azonban sajnos még annál is inkább csak a munka és iskola közötti ingázásról szólt, mint az azt megelőző.
- Szerintem tiszteletemet fogom tenni. Jó kis kikapcsolódásnak hangzik - állapítom meg végül már valamivel visszafogottabb mosollyal, bólogatva is párat, mielőtt még a munkám kerülne szóba.
- Aha, persze. Nem titok, a Varázsbűn-üldözési Kommandónál vagyok. Návay tizedes - közlöm büszkén húzva ki magam, szélesen mosolyogva. Azért tíz éve ezt még éppen csak eldöntöttem hirtelen elhatározásból, nem gondoltam, hogy ide eljutok. - Amúgy nyomozónak tanultam, és egyelőre főleg irodán vagyok, de már nem mások kávéját és ebédjét szerzem be egész délelőtt, szóval alakul ez. Na és te tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ezt se én mondtam - válaszolom neki nevetve, majd megvonom a vállam. - Leginkább amúgy elcsépeltnek gondolom, de... te tényleg félsz a tűtől? Hallod, ha tudsz jó piercingest amúgy, mehetünk együtt. Akarok fordítókütyüt és kinéztem hozzá egy nyelvpiercinget - osztom meg vele az éppen felkínált javaslatom mellé, még mielőtt grimaszolni kezdenék az újabb témán. Komolyan, honnan szed ilyeneket? Jó, az internet bugyraiból, de mégis, hogy talál meg minden ilyen bugyrot? Úgy pislogok rá, mint aki menten meg akarja mérni azt is, hogy láza nincs-e véletlenül, vagy nem is tudom, mire gondoljak még.
- Muszáj megkérdeznem, de tényleg, te hogy találod meg az internetnek minden ilyen kis fertőjét, ahol ilyen furcsaságokat találni? Mennyi időbe és energiába telik? Mármint... oké, amíg a Tumblr olyan volt, amilyen, futottam bele én is furcsaságokba, de ezekre van azóta külön oldal? - kérdezem tőle még mindig furcsa pillantások közepette, azt latolgatva, hogy ezt biztos meg akarom-e beszélni itt és most, és az egészben az zavar a legkevésbé, hogy kapunk pár fura nézést a mellettünk elhaladóktól.
- Legalább addig, amíg sikerül elmesélnem Seth-nek, megígéred? - kérdezem most már komoly pillantást vetve rá, hogy azért mégiscsak én újságolhassam el a nagy hírt neki. - Mondjuk nem biztos, hogy neki az élete álma, hogy a nyakára járjak folyton tanácsot kérni, de Viktor is házvezető-helyettes volt az Eridonban, és ez nekem pont annyira volt bakancslistás, mint a Kommandó - zadarom szinte egy szuszra, közben már a felsővel ácsorogva. Megakad a szemem egy másikon is, amire szintén ráteszem a kezem, olyan szép sötétzöld, bűn lenne nem felpróbálnom legalább.
- Nem szeretnél még több túlélési gyakorlaton besegíteni véletlenül? Találok én hamar elfoglaltságot neked, ezen ne múljon - válaszolom rákacsintva, a gyakorlatokon úgyis mindig jóljön az is, ha van egy szakavatott botanikus, és addig talán ő se unatkozik. Bár lehet, hogy nem az minden vágya, hogy ilyesmivel töltse a napjait, ki tudja. Mindjárt kiderül a válaszából.
- Szerintem igen, de ez a zöld is tetszik, meg azt a vöröset nézd. Mintha lenne hová felvennem, amikor legtöbbször csak a pizsamát cserélem egyentalárra, aztán este vissza - állapítom meg elnevetve magam, de azért azt a vörös blúzt is leakasztom, most már három vállfát is lóbálva lelkesen, és szétnézek, merre akad próbafülke.
- Próbáld fel szerintem - mondom az ingre, amit mutat. - És a könyvesboltban mit veszel? Ajánlj már nekem valami jó krimit, kifogytam az ötletekből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

Jobban jártam volna valami más hangszerrel anyagilag, mondjuk választhattam volna gitárt vagy hegedűt, de már késő bánat. Elvagyok egy gitárral is, ha arról van szó, de már amúgy is annyi energiát fektettem a hárfázásba, hogy még ha meggondolnám is magam ennyi év után, már nem érné meg váltani. Marad, ami van, úgyis csak magamnak játszom rajta néhány ritka alkalomtól eltekintve. Múltkor például egy fogadás miatt cipelte le Kristóf az emeletről, hogy amíg ő vacsorázik, én szolgáltassam a háttérzenét. Na az kifejezetten vicces volt, el is mosolyodom ez emlékre is, de nem megyek bele, inkább arra válaszolok egy bonbon eltüntetését követően, hogy pontosan hol is dolgozom.
- Áh, még nagyon a ranglista alján vagyok azért... éppen csak túljutottam a lótifuti szerepén, de majd egyszer. Anya se húsz évesen lett parancsnok - jegyzem meg egy legyintéssel, aztán rá is térek arra, hogy vajon ő mit csinál pontosan. Az órákon azért ilyesmire sosincs idő, és van a mappámban otthon egy listám arról is, hogy ki milyen szakról jelentkezett, ha éppen szórakozásból vette fel a tantárgyam, de hát ki tud ilyeneket fejből? Különbséget úgysem teszek se órán, se a vizsgán, egyforma mértékben várom el mindenkitől, hogy odafigyeljen, és a vizsgán is ugyanazokat a feladatokat kapják, ha már túlélni szeretnének tanulni, mindegy, hogy hobbiból, vagy az aurori karrierre áhítozva, szóval nekem aztán tényleg mindegy, hogy valaki művészeti szakos, tanárnak tanul vagy éppen általános mesterszakon igyekszik eldönteni, mit szeretne az élettől.
- Ez is menőn hangzik azért. A kezedben a legfőbb túlélési eszközünk, nem semmi - válaszolom neki széles mosoly kíséretében, majd elismerően bólintok arra, hogy dolgozik is a suli mellett. - Az komoly. Akkor már a bizniszben is benne vagy nyakig. Tervezel itt is maradni? Vagy majd saját vállalkozásba kezdenél? Őszintén nem tudom, milyen a pálcakészítők helyzete, mennyire könnyű vagy nehéz elhelyezkedni éppenséggel, de... most kíváncsi lettem. Mi eddig a legfurább, amit pálcakészítőként láttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Meg lehet, hogy a kirendeltség se élné túl, vagy nem is tudom. Biztos van az a rátermett ember, aki huszonpár évesen már tudja, mivel mit kezdjen, nyilatkozni amúgy is csak magamról tudok, és abban határozottan biztos vagyok, hogy nekem még kell pár évnyi tapasztalat, mire tényleg tudni fogom úgy igazán biztosan, hogy merre van az arra - válaszolom megvonva a vállam. Nem sietek. Jelen pillanatban egyébként is belegebednék, ha még egy olyan pluszt is tudnom kéne koordinálni. Látom azért anyán, hogy nem sétagalopp, éppen csak van mindjárt negyven év tapasztalata a szakmában, és még két gyereket is felnevelt, nem fél a sarkára állni, ha kell.
- Aha, úgy gondoltam. Pálca úgyis mindenkinek kell, biztos mindig szükség van a jó szakemberekre - állapítom meg, közben egy újabb bonbonért nyúlva. Lehet nem kellene, mert aztán rémesen fel fogok pörögni a cukortól, mint egy hiperaktív kétéves, de nem is tudom, miért eszek. Nem unalmamban, mert nem untat, inkább csak valami olyasmi, ami lefoglal, mert mégiscsak van valami különös vonzereje Stephennek, hogy nehéz nem őt bámulni, de a tanára vagyok. Jóságos Merlin. Kristófot most legszívesebben belökném abba a szép kis kupac csalánba az udvar sarkában, de szerencséjére amúgy sem nő februárban.
- Óh, ezt nem is gondoltam volna - vallom be, közben a csokit bontogatva ráérősen. Tényleg elképzelésem se volt róla, hogy így áll a helyzet a pálcakészítőkkel, de az a helyzet, hogy bizonyára ugyanígy meglepne, ha a bestiakutatókról, ereklyeszakértőkről vagy rúnázókról beszélgetnénk. Csak az aurori és a tanári bérezésről van fogalmam. Na meg arról, hogy hárfásként lehet, hogy tényleg éhen halnék. A többit jótékony homály fedi.
- Az azért nem rossz - állapítom meg, majd felkönyökölve államat a tenyerembe támasztom, és majszolni kezdem a bonbont, amíg ő az eridonos lány szerencsétlen esetét részletezi. - Oh, Eridon... nem kell bemutatni, olyanokat tudunk produkálni néha, hogy csak na. Valaha én is Eridonos voltam, szóval láttam egyet s mást. A következményekre nem gondolásban szerintem verhetetlenek vagyunk. Az egész torony tele volt ötezer extra bűbájjal amúgy, amikor még idejártam, de ez aligha változott. Ha valaki megpróbál kiugrani az ablakon, egy mágikus védőpajzsról pattan vissza, meg ilyenekre gondolj, és természetesen a legtöbb ilyen azért van, mert már történt valami, ami indokolta. A kettévágott pálca csak a jéghegy csúcsa, hidd el nekem - osztom meg vele kuncogva. Ami azt illeti, még nekem is sikerült egyszer-kétszer bajba kerülni. Az ott már hagyomány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vakrandi
1-es asztal | kinézet

- Figyelj, ha megéri... - kezdek bele a mondatba, amit szerintem nem is kell folytatnom. Csak széttárom a karom. A többi már rá van bízva, hogy mit szeretne és mibe mer majd belevágni, ha éppen eléggé akarja azt a valamit. Még egy bonbont megkaparintok, és ráérősen kezdem boncolgatni a csomagolópapírt rajta, miközben arról mesélek, milyen emlékezetes élmény is tud lenni pontosan Eridonosnak lenni.
- Persze - válaszolom, miután gondolatban gyorsan végig is futom az ott töltött tanéveim. Hajaj, mintagyereknek azért én se voltam nevezhető, az kétségtelen, még ha némileg igyekeztem is nem szégyent hozni Viktor nevére.
- De erre térjünk vissza inkább, ha már nem adok ötleteket vele, hogyan lehet az őrületbe kergetni a tanári kart. Nem igazán származtak tőlem az ötletek, inkább csak hajlamos voltam rá, hogy csak azért is bizonyítsam, nem vagyok gyáva nyúl - válaszolom neki megvonva a vállam, kuncogva. Egyelőre maradjon az én titkom, hogy milyen hülyeségeket csináltam. Volt benne éjszakai könyvtárlátogatás, titkos folyosók felfedezése, seprűn egyensúlyozás bekötött szemmel, mert az mekkora nagy dolog már, és még sorolhatnám sajnos. Az akadémián aztán már inkább a tanulásra igyekeztem fókuszálni, de azóta se nőtt be teljesen a fejem lágya, különben aligha lenne egy színváltó, éjszaka világító pentagramma kőből kirakva az otthonomhoz tartozó előkertben példának okáért. - A pálcámat azért sose szeltem kettőbe, ha ez megnyugtat - teszem aztán hozzá rákacsintva, és végszóra bekapom a bonbont. Igazán szépen festhetek így vigyorogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az az ispotályban biztosan van, és az a helyzet, hogy jobb is, ha az iskolai gyengélkedő nyugis hely marad, vagy még a végén nem marad diák - jegyzem meg kissé kesernyés humorral, elvégre már volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem néhány olyan eseményhez itt, aminek következtében több diákot is kivettek az aggódó szülők végül. Meghallgatom a történetét, aztán én is elmesélem, hogyan kötöttem ki az iskolában újra, most már tanárként.
- Nem igazán - válaszolom megrázva a fejem. - Gyerekként arról álmodtam, hogy művész leszek, aztán amikor a bátyám meghalt, úgy tűnt... nem is tudom... jó döntésnek tűnt az aurori, mert úgy éreztem, hogy attól mindig közelebb fogom érezni kicsit magamhoz, és az akadémián ugyan voltam tanársegéd, de úgy nem igazán a pedagógián van a hangsúly. Az kiképzés. Viszont... tulajdonképpen, még ha nem is élvezem, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a pedagógia képzésbe. A család még várhat, ott... azt tudom, hogy egyszer lesz legalább egy gyerekem, és vagy Viktor lesz vagy Viktória, de hogy mikor... az majd elválik - mesélem még két falat sütemény között a kérdésére is válaszolva. Az az igazság, hogy nem látom magam egy komoly kapcsolatban senkivel sem. Meglehetősen önálló vagyok, ami még nem is lenne baj, az viszont megnehezít mindent, hogy nehezemre esik igazán kötődni olyan szinten, mint amit például a szüleimnél látok. Igaz, az időnként elhangzó kommentárok ellenére sem sietek, előbb most a karrieremen van a hangsúly, aztán majd jöhet ez is, ha más nem, hát egyedül, mert az, hogy gyerekem lesz egyszer, az még a bakancslistámon is szerepel. Elfogy lassan a sütemény az én tányéromról is közben, aztán nemsokára már mi is mehetünk, a fizetést követően. Remélem, még sikerül összefutni, barátkozni, mert Frida kellemes társaság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

John Harris

Szükségem van egy kis nyugalomra, hogy végre legalább át tudjam gondolni, mit is kellene még megoldanom. Úgy érzem magam, mint egy borzasztóan elfoglalt és agyonterhelt anyuka, akinek még csak nem is egy vagy két gyereke van, hanem egy egész háznyi. Sosem fogynak el a kérdéseik és problémáik. Még a mosdóban is alig tudok egyedül maradni néha. Nem vagyok büszke rá, de ma már menekülök, mielőtt elfogyna a türelmem és esetleg valami olyan csúszna ki a számon, amit azonnal meg is bánnék. Szerencsésnek érzem magam, amiért egészen könnyen eltűnhetek az állati alakomban. Meghúzom magam egy ablakpárkányon, amikor megszólal a csengő, jelezve, hogy kezdetét veszi a következő óra, majd beveszem magam az erkély növényei közé. Felkapaszkodom az ajtókereten, majd egy magasan függő cserépben telepszem meg. Megkönnyebbülten sóhajtanék fel, ha tehetném, de helyette csak a már ismerős, de mégis mindig meglepő kattogó hang jön ki a torkomon. Homlokon kellene csapnom magam, hogy erre még mindig nem számítok, holott lassan tíz éve már annak is, hogy először átalakultam. Éppen csak nem használom ezt a formám olyan rendkívül gyakran, mint azt annak idején, még a tanulási folyamatot kezdve reméltem. Aurorként sincs különösebben nagy hasznom belőle még, amíg irodában tengetem főleg a napjaim, és itt is csak ez leginkább, hogy ha nem a gyakorlaton igyekszem gyorsabban és hatékonyabban követni a diákjaim, akkor legalább könnyedén elbújhatok egy kis időre. Még ha ismerik is az egyedi vonásom, amiről azonnal lehet tudni a figyelmes nézelődőnek, hogy minden bizonnyal én volnék ez a vöröses pofájú és farkú szürke mókus, hiszen ennél a fajnál a vörös szőrzet nem jellemző, akkor is könnyen meg tudok lépni. Tudom, hogy nem szép, néha azonban kell ennyi. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha egyszer saját gyerekem lesz.