Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Még mindig reszkettek a térdeim, kisebb pánik uralkodott rajtam, fel sem fogtam, hogy mi is történt a levegőben, csak hálát adhattam a jó égnek, meg persze Zalánnak, hogy most már két lábbal álltam a földön, és nem zuhantam le ismét. Azt hiszem, hogy azt a zuhanást már nem éltem volna túl. Tekintetem az ég felé kapva láttam, hogy micsoda raj üldözi Zalánt, aggódtam is a fiúért, hisz most ő volt célkeresztben. Néhány pillanatra mégis leblokkoltam, és csak akkor kaptam észbe, mikor rám kiáltott, és eszembe juttatta a pálcámat. Hát persze, mégis csak varázsló vagyok!
- Máris! - kiabáltam, hátha meghallja, ezzel is jeleztem, hogy vettem a lapot, aztán előrántva a pálcámat a madárként repülő zoknikra irányítottam, majd nem túl sokat gondolkodva, hirtelen, ami az eszembe jutott, azzal próbálkoztam. A pálcámat a madarakra szegezve, leírva a megfelelő varázslatot elkiáltottam magam: - Duro! - s ha minden igaz, akkor a puha zoknikat sikerült megmerevítenem, így azok súlyuknál fogva a föld felé zuhanhattak. - Próbálj meg most leszállni - kiáltottam, remélve, hogy sikerült a varázslat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hirtelen kellett cselekednem, ezt láttam a legjobb megoldásnak, és csak bíztam benne, hogy működni fog. Azzal azonban nem számoltam, hogy így a zoknik egy része még veszélybe is sodorhatja a fiút. Szám elé kapva tenyereim, aggodalmasan figyeltem Zalán légi csatáját, és máris bántam, hogy miért is nem egy másik varázslatot találtam ki. Gondoltam arra, hogy kipróbálok valami mást, már emeltem is a pálcámat, de ekkor már a velem szemben repülő srác arckifejezéséből és fejrázásából is vettem a lapot, jobb, ha nem teszek már semmit. Így kénytelen voltam nézni tovább, majd mikor éreztem, hogy egészen közel ér, sietve vetettem magam inkább el a füvön, hogy elkerülhessük az ütközést, s a fiú nyugodtan landolhasson.
- Zalán, jól vagy? - tenyereimmel feltolva magam a földről, aggódva pillantottam a hátam mögé, keresve, hogy vajon hol és milyen állapotban ért földet a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Koontz mondta azt, hogy az írás nem a fájdalom forrása, hanem a lelki kemoterápia, csökkenti a lelki daganatokat és enyhíti a fájdalmat. És azt hiszem, hogy ez elég jó megfogalmazása annak, hogy mit is jelent számomra az írás, persze egy életrajzi regénynél ez egész más, úgy értem, ha más életét írjuk meg, de…wow, de gyönyörű ez a ház! - nagyot ámulva nézelődtem, ahogy odaértünk a házhoz. Annyira szép és hangulatos otthonnak tűnt az Adler rezidencia, hogy már azt is elfelejtettem, miről is beszélgettünk. Pillantásom ide-oda járt, majd megakadt a gyönyörűen megmunkált mahagóni ajtón, melyhez néhány lépcsőfok után oda is értünk.
Mintha csak megérezték volna érkezésünk, az ajtó már tárult is, s annak küszöbén megjelent egy idős hölgy, mögötte pedig egy kissé szemtelennek tűnő manó kobakja bukkant fel egy pillanatra. Kedvesen mosolyogtam az idős hölgyre, és csöndben hallgattam egészen addig, még véget ért párbeszédük Szabolccsal. Akarom mondani, a házvezető úrral, Adler úrral.
- Jó napot kívánok - mosolyogva nyújtottam kezem kézfogásra, éreztem, mintha picit méregetne Klaudia asszonyság, de végül is, kezet rázott velem és még a házba is beengedett, ez pedig csak jó jel lehetett.
- Fantasztikus vidék - immár Szabolcsra mosolyogtam, s ezután megint csak szemügyre vettem a távoli szőlőtőkéket. Biztosan finom bort készíthettek, eszembe is jutott, hogy jó lenne kisétálni a szőlőtőkék közé, de aztán ki is vertem fejemből ezt a gondolatot. Igaz, Roland mondta, hogy csapjak le rá, meg adjak jeleket, de kérem szépen, ez azért nem illett, még sem hívhattam randira, főleg nem a saját birtokán. És amúgy is, munkaügyben érkeztünk, munkaügy.
Ezt ismételgettem magamban, ahogy elmerültem kékjeiben, s próbáltam kizárni gondolataimból azt a tényezőt, hogy mennyire jól néz ki.
- Ó igen ,nálam vannak, máris - a kicsinek tűnő, ám tértágító bűbáj használatával tágas táskabelsőből némi kotorászás után sikerült is előhúznom a pergameneket, s olyannyira erre koncentráltam, hogy az egyik szőnyegben még meg is botlottam egy picit.
- Ez a szerződés, délelőtt hozta a tanársegéde, és kikötötte, hogy a második példány az övéké lesz, ezért azt kérik majd vissza. Tessék - nyújtottam át a papírosokat, miközben követtem Adler urat át a házon, egyenesen a kényelmesnek tűnő nappaliba.
- Hű, ez eredeti festmény? - torpantam meg az egyik kép előtt, és csodálattal mértem végig az olajvászonra festett tájképet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, félve attól, hogy Zalánt látom majd a földbe csapódni, de mikor újra kinyitottam, láttam, hogy a fiú egészben földet ért.  
- Merlinre, jól vagy? - aggódva szóltam oda,de minden olyan gyorsan történt, hogy ő válasz helyett már kapott is a csuklóm után, s mire pislogtam egyet, ő már irányított is a cél felé, amit nem vettem észre. Ennek köszönhetően sikerült megdermesztenie a felénk támadó zoknimadarakat.
- Huh, ez húzós volt - nyögtem, és mivel úgy tűnt, elmúlt a veszély, feltápászkodtam a földről. - Jobb lenne, ha eltűnnénk, ki tudja, hogy ha elmúlik a varázslat, megint nekünk támadnak. Szólnunk kellene a tanároknak, hogy figyelmeztetést adjanak ki, nagyobb bajunk is lehetett volna ebből - mondtam a srácnak, aztán megvártam, hogy ő is összekapja magát. - Gyere, siessünk - majd ha láttam, hogy jól van, elindultam sietős léptekkel a kastély irányába.