Jó estét mindenkinek!  

Heló Darik  


Helllóó

Te, igen, te  

Adriáán hát szeva brooo   mi a helyzet itt fiatalok?

Hogy van az, hogy reggel mínusz fokok vannak, délután meg pólóban lehetett kint szórakozni? *napi tízpontos kérdés*

Küldj ide is belőle, ide sem ártana már...

Részvétem Beli, nekem a múlthét volt katasztrófa

Attól is kirázott a hideg, hogy ezt elolvastam...

Polli
Borcsa

- Meg sem mozdulok, kölyök - horkantok fel fintorogva. - Rinyálsz má' ennyit - még a szememet is megforgatom, na de mit lát ő ebből? Semmit. A józanságnak határait sem súroljuk, oszt még az ég is sötét. Kezd csípőssé válni az idő, úgyhogy félkézzel a vállamra húzom a dzsekim, míg a másikkal a cigiből slukkolok.
- Neked a pattintós kéne, mint Marikának - nem Marika, hanem...Mari...la? Na? Marica? Mindegy, mit érdekel. - De a koboldgyökér is tetszene, hidd el, fiam, attól unikornist látnál a szivárványon pisilve - a kezemmel nagy vonalat mutatok az égen, mutatva ezzel, mekkora nagy szivárványra gondolok.
- Csak akkor, ha meglátnak. Annyira béna vagy, hogy meglátnak? - fordulok felé a szemöldökömet megemelve. - Amúgy sem értem, az a lik nem volt eddig rajta? Láttam egy csajt, bafod, annak egészen a micsodájától a bokájáig szét volt szaggatva, cérnák tartották össze. Akkor meg már minek veszi fel? - kérdésem nyilvánvalóan nem vár valódi választ. Értem én, hogy divat, de tesó...nemá'.
- Én minden este ezt csinálom. Csak változatosabban, télen rohadt nehéz lenne elkötni egy hattyút - magyarázom a cigivel a számban. A cipőfűzőmet kötöm, aztán kinyújtom a kezem egy üvegért.
- Legyen az ananászos, az már majdnem pina colada. Szereted? Vagy a bloody mary az eseted? - nem lepődnék meg, ha egyik sem lenne és az lenne a következő lépcsőfok, amit megugornánk. Egy koktélest.

Polli
Borcsa

- Hülye vagy - legyintek azonnal, hát ez a lány tényleg nem tudom, honnan jött. - Vágod, amelyikben van egy kis kapszula és ha szétnyomod, akkor gyümölcsös lesz tőle - magyarázom néha Pollira pislogva. - Majd hozok neked.
Sok emberrel vagyok jóban, de azt nem értem, vele hogy sikerült lespanolni. Megesett rajta a szívem talán, mintha egy kidobott kiscica lett volna, akit haza kellett vinni, különben ki tudja, mi lesz vele.
- Pedig baromi kényelmesek ám. Ha leguggolsz, nem feszül a térdeden - magyarázom azt a nagy tudományomat, ami a divattal kapcsolatban van. Én szeretek néha csinosan felöltözni, főleg ha alkalom van, de az esetek nagy százalékában azt is leszarom, ha festékes melegítőben szabadulok ki otthonról.
- Mivan?! - hüledezve fordulok teljes testemmel felé. - Ittál már? Jézi, esküszöm egyre büszkébbé teszel, fiam - még a szememből ki nem gördült könnycseppet is letörlöm és szipogok hozzá. Miért is nem színésznőnek mentem?
- Az? Egy szar - vonom meg a vállam. Elveszem az ananászos üveget, felpattintom a tetejét és beleiszok. Természetesen az elégedett "áhh" nem marad el a végén. - Paradicsomlé az alapja, vodkás és csípős, az a tipikus, amitől ha még nem voltál rosszul, már biztos mész okádni. Blöeh. Némmeg, máris feláll a szőr a karomon - mutatom a dzsekim ujját felhúzva, bár elég sötét van már ahhoz, hogy semmit ne lásson.
- Szerintem amúgy ebben a tóban még mindig élnek a vad sellők, vagy valami ilyesmit hallottam. Lehet ők mozgatják a hattyat - a semmiből jut eszembe, de legalább a frászt hozom rá.

MARINAAAAA

Aztagyerekek olyan rohadt meleg van, lesült rólam a ruha *jön hűsölni*

Ha rám sült is jöhetsz, kihámozhatsz belőle  

köszönjük a ventilátort  

Polli
Borcsa

- Dik - szalad ki a számon és a szám lefelé görbül meglepetésemben. Tőle pont nem számítottam egy ilyen könnyed-laza-fiszemfaszom-csavarós mozdulatra, amivel kinyitja az üveget. Na ezért barátkozom vele. Mert bár totál fogyi, van benne potenciál, csak rendesen meg kell nevelni és megtanítani az életre.
Kezdve a véres maris koktélnál, át a tóban élő vérre szomjaz sellőkön egészen...hát majd meglátjuk, mi lesz még belőle.
- Hallod állj már le - förmedek rá, mert akkora hévvel ugrabugrál, hogy majdnem felborul az egész hattyú. A tyú mind a hat része. Megkapaszkodom a belső ívében és kitámasztom magam a lábammal, hogy legalább én a mozgásommal ne adja rá még egy löketet.
- Sellők - ismétlem el magam. - Hát honnan tudjam? Vadásznak a halakra meg a vízbe csábítják a varázslókat, biztos - tippelem meg. - De úgy tudom, a kedvenc hobbijuk, hogy a vízbe lógatott lábakat leharapják tőből - szépen elvigyorodom, amint ezt kimondom.
- Van egy csávó, az jár be a csárdába és azt mondja, ő a sellők királya, vagy mi a bánat - horkantok fel. - Hát én meg akkor Ariel vagyok és megbűvölt a csápos banya...

Polli
Borcsa

- Ne bízd azé' el magad - nem adom meg neki a választ a kérdésre, hogy jó vagy rossz dik, egyszerűen meglepődtem. Hát na, de komolyan, ilyet még én sem tudok.
- Igen légyszi, egy bébi sellő jól lakna veled - vigyorogva megbököm a lábát, hát tiszta csont. Az enyém is, nyilván, de másét basztatni mennyivel jobb már.
Lehet, hogy nem a legjobb ötlet rémisztgetni a kölyköt, még a végén tényleg felborulunk hajóval meg mindennel együtt. Őszintén? Annyira azért nem szeretném megnézni magamnak a tóban élő lényeket, ha végül mégis igaz, hogy nem túl barátságosak, akkor az szopacs mindkettőnk részére.
- Nekem is van kutyám, én is gondolkodtam már rajta, hogy feldobom a nyársra, úgyis olyan dagadt - rántom meg a vállam. Áh, ágyban alszik az a dög, nem tudnék egy ujjal sem hozzányúlni, nem hogy megegyem. Előbb enném meg Polkát. - Ugye?! Hát én úgy kiröhögtem, mondtam is neki, menjen inkább dolgozni, mint ilyen mesékkel tömni az idegenek fejét - a fejemet ingatom és közben kortyolok ebből a cukros lötyiből. Kellemes.
A parton világító pálcák fényét követem a tekintetemmel, amikor a bongyi felhoz egy olyan kérdést, amire azt hittem, még vérhatok egy tizennyolc évet. Vágod, felvilágosítás meg ilyesmi, azért na.
- Háttttöööö - gondolkodom el hangosan -, mert a szex az jó - emelem az üvegem, mintha valami nagy bölcsességet mondtam volna. - Mondjuk ahhoz nem kell járnod senkivel... De van a Beni. Nekem. Nem neked, kölcsön nem adom. Hát ő az őrangyalom. Meg közben fullra kiakaszt, azt hiszi nagyon vicces - ezen a ponton megforgatom a szemem. - Szóval a Benivel néha jól érezzük magunkat úgy is, meg így is, mint veled, mert ha jársz valakivel, akkor ő a barátod is meg ölelgetheted anélkül, hogy azt mondaná a másik, szálljlerólam - magyarázom.

Don't Sit Down 'Cause I've Moved Your Chair

- Nyugi tesó, majd mindjárt kiszolgál - horkantok oda a csávónak, amelyik csattog a nyelvével, mert nem kapta még meg az italát. Zsebre vágott kézzel megyek beljebb, amíg ez a hülye csivava vissza nem ránt.
- Ahhuu baszod, a faszt csiná'sz? - pillantok hátra Pollira. Hátranyúlok, megfogom a karját és előre rántom.
- Mit csinálnának? Patrik úgy tesz mintha dolgozni, ez meg - bökök a fejemmel a szöszire - Leni, te mit szarakodsz? - a papírja fölé hajolok és elolvasgatom a setlistet. Mondjuk egyiket sem tudom címről, de semmi baj, úgy teszek, mintha. - Amúgy tök mindegy, mit csináltok, nem a sorrendtől nedves a csajok bugyija.
- Annyi van, nem? Hét - nézek Pollira lustán, majd fel az órára. Nem. De kit zavar? - Patrik megoldja, látod. Fasza csávó - talán a fektére mázolt énekes nem bóknak veszi, legalább értékelhetné a kedvességemet. Ja.

Don't Sit Down 'Cause I've Moved Your Chair

- Neked mi bajod, menstruálsz? - mérem végig miszter "holvoltálmegint"-et értetlenül. - Rád férne már egy jó... - Pollira való tekintettel nem mondom ki, hanem elmutogatom a kezem, a szám és a nyelvem segítségével, mi vinné le az idegbajosságát. Én nem értem, mire fel ez a nagy hiszti, hát itt vagyok, nem? Még társaságot is hoztam nekik.
- Polaris amúgy nagyon élvezte a koncerteteket, azt akarja mondani - de ha nem akart semmi ilyesmit mondani, én mondom helyette is. Próbálom úgy behozni a társaságba, mint egy épeszű emberi lényt, nem egy kis ufót, akinek úgy kell magyarázni, mi az a villa, mintha ő maga lenne a kis hableány.
- Ha? - hümmentek oda a gyereknek. Jó helyen van Leni kezei között, de azért jobbat is tudok neki kitalálni. - Polli, figyuzzál csak. Állj már be helyettem a pultba, amíg kimegyek a mosdóba - intek a fejemmel valamerre, aztán megfogom a kölyköt a vállainál fogva. Mielőtt még Valentin ellenkezni kezdene, eltolom mellőle a lányt, egyenesen be a pult mögé. Még a kötényemet is nagy segítőkészen a derekára kötöm.
- Amúgy jó szar a hajad ma. Aida nem volt otthon, hogy belőjje? - kezdek piszkálódni a legkedvencebb munkatársammal. Úgyis tudja, miért kérdezem, még akkor is, ha amúgy a lakótársnőjének semmi köze nincs ahhoz, hogyan szokta belőni a frizuráját.
- Na csá, minnyá jövök - intek nekik lazán, kislisszolok a pult mögül és valóban a mosó felé veszem az irányt, de még azelőtt lehuppanok az egyik kártyás asztalhoz játszani.

Marina | Borcica

Mondjuk elég kalandos az életem anélkül is, hogy random emberekkel random koncertekre járnék, de hát...istenem. Meguntam, hogy az elmúlt két hétben többet láttam a Lo Siento bagázst meg Benit, mint a saját családomat, szóval most itt vagyok, a tömeg közepén egy furcsa John Lennon és Kylo Ren szerelemgyerekének a koncertjén. Marika oldalán.
- Te ismered amúgy a dalaikat? - kérdezem a tömeget túlkiabálva a csajt.

Marina | Borcica

A kezemben levő műanyagpohár kétes tartalmát kortyolom, miközben összeráncolom a szemöldököm.
- Ja! Vágom kik ezek, egyszer már voltam a koncertjükön. Losziék haverjai a srácok - mondom nagy megvilágosodva. Még egy-két daluk is felrémlik a "valami szíves számuk" alapján.
- Felőlem - vonok vállat. Megfogom a karját, majd a vállammal utat kezdek törni a tömegben.

Marina | Borcica

Legalább két-három sorral előrébb kerülünk, amikor a banda tagjai szép lassan fellépnek a színpadra. Egy pillanatra lábujjhegyre állok, megnézni, tényleg ők azok.
- Kérsz cigit? - ahogy elengedem a lány karját, a zsebembe nyúlok, ahonnan előveszem a dobozomat. Jó anyag van benne ahhoz, hogy kellemesen teljen ez az egy-másfél óra. Az első slukkot követően kortyolok az italomból és úgy teszek, mintha lelkes rajongó lennék - húúúzok egyet. - Élem nagyon, jók a fiúk - mondjuk szerintem erős szarkazmusszagot áraszt a mondanivalóm.

Marina | Borcica

Elkapom a tekintetét és az az érzésem támad, mintha a tyúkanyója lennék. Elengedem ezt a gondolatot, mert a Kylo Lennon eltereli a figyelmem. Lefelé görbül a szám, egészen meglepnek.
- Hát ez életed felfedezése kellett, hogy legyen - horkantok. - Nem tudom, valaki biztos. Ők tuti nem, az angoljuk is olyan, mint az enyém...
Ennek ellenére hol a cigit szívva, hol a sört kortyolva mozogni kezdek a zene ritmusára.
- ...Tudom, hogy megtalááál - éneklem a második sort már az énekessel együtt.

Marina | Borcica

Általában nem szokott érdekelni, kik játsszák a zenét. A zene varázsol el és nem a hosszú hajuk, meg a színesre festett körmük. Az tény, hogy például Patrik mozgása le tudja kötni az embert, ennek ellenére le tudnám sokszor csapni egy baseball ütővel.
Marika felé pillantok, ráncolom egy kicsit a homlokom és arra a következtetésre jutok, hogy bizony neki bejön ez a csíkszemű.
- Miről beszél? - kérdezem mellékesen, épp nem oda figyeltem, hanem a csajra, aki majdnem kiverte a kezemből a cigit. Vetek rá egy pillantást, megropogtatom a nyakam is. - Gyere, nézzük meg közelebbről - azzal megfogom megint a csuklóját és áttolom magunkat egészen egyszerűen az első sorba, a csávó lábai elé. - Na, itt van neked vakond uraság - bökök az énekes felé a fejemmel.

Marina | Borcica

Nem figyelek igazán, miért is tenném? Egy bólintással letudom az egészet. A szöveghez van köze ezt értem, de miért annyira fontos? Sokan még a saját dalukat is rosszul éneklik vagy elfelejtik a szöveget.
Én nem kérek senkitől elnézést, mert átgázolunk rajtuk, Marika megteszi helyettem is ezerszeresen. A kordonnak támaszkodva bökök a fejemmel a férfi felé.
- Olyan szemei vannak, mint a vakondoknak. Nem? Hát ki sem lát rajta, ő tetszik neked? - kérdezem egyszer őt, egyszer a férfit figyelve. - Érdekes ízlésed van, de nem számít. Én...akkor már őt vinném haza - mutatok a legférfiasabbra mind közül, a gitárosra jobb oldalon. Mondjuk a lábai tuti vékonyabbak a karomnál.
Felteszem a felszabadult kezemet és jobbra-balra integetek, míg véget nem ér a dal.
- Juhú, csodálatos - szorítom ökölbe az ujjaimat, tapsolni nem tudok anélkül, hogy kilötykölném az italomat.

Hát a doki megint kinyírta a csevegőt...
Csá nép, mizu?  

én csak téged vártalak  

Jóóóó reggelt kívánoook

Marina

Nem értem én a mai fiatalokat amúgy. Totál más jeleket küldenek, mint amit akarnak, és akkor még meglepődnek, ha én értelmezem félre a hangyafasznyi érzelmi intelligenciámmal. Grimaszolva, értetlenül nézek rá, aztán legyintek. Kiürül valahogy a poharam, de hogy kilökték-e a kezemből, vagy megittam, azt meg nem tudnám mondani.
- Ja neked is azok a kigyúrtak jönnek be? Mint a Dávid - forgatom meg a szemem. Azt nem fogom érteni, miért vannak a lányok annyira oda a Dávidért. Lehet a kockás hasa, meg mert mindig beolajozza magát fellépés előtt. Fúj.
Ujjongok, bár asszem elég ironikusnak tűnhetek, az arcom ugyanis jobbára az értetlenséget tükrözi. Nem ismerem azt sem, amibe most kezdenek bele, de egyik oldalról megfogják a kezem és felemelik, veszem hát a lapot. Elkapom Marika kezét és felemelem, így kezdünk szinte kígyózni. Senki nem tudja, merre megy a hullám, tán vihart játszunk.

Marina

- Persze, hogy Patrik - legyintek. Igazság szerint a nők többségének a frontember kell, őt akarják letépni a színpadról. Nem rossz, nem rossz, de ha tudnák, mennyi idő neki elkészülni... Egyébként meg Beni ha tudná, hogy én az ő barátairól beszélek úgy, mint pasijelöltek meg crushok, a fejembe húzná a pálinkafőzőt.
Eltáncikálok én itt, meg hullámzok a random kezet és a Marikáét fogva, nem igazán törődve semmi mással. Ha hamarosan vége a koncertnek, szükségem lesz egy pattanóbogárra meg egy italra. Ennyi a gondolatmenetem, mikor a lány visszatereli a témát a szerelmekhez.
Kissé oldalra billentett fejjel hallgatom, mit kiabál át a zenén, aztán összepréselem a számat, hogy ne röhögjem telibe, amiért túlkiabálta még őket is. Körbenézek, többen kapják ide a fejüket, páran még tapsolnak meg kiabálnak is, mintha valami közös büszkeség lenne.
- Az...tök jó - mutatom fel mindkét hüvelykujjam. - Nekem is mindegy, ember legyen és lehetőleg ne büdös - bólogatok, mintha a kedvenc színünkről beszélnék. Valamivel halkabban mondom ezt már, mint ahogy ő bekiabálta a tömegbe.
- Meddig tart még ez? - bökök a vakondékra a színpadon.

Beni meg a Médiék

Hoztam a nyamvadt hálózsákom. Sőt, még pokrócot is, mert a Beni állandóan fázik éjjel és az enyémet lopkodja, jobb megelőzni a bajt. Vannak itt ismerősök, de őszintén szólva engem nem ez érdekel, hanem minden más, ami van náluk. És ami nálam.
- He, Beni - hívom fel magamra a figyelmét és közelebb lépek. - Szerinted próbálták már a villangót? - megrázom a kis zacskót, amiben pontosan olyan por van, mintha színes csillámpor lenne. Egyszerű italpor ez, amitől mindenki úgy száll, mint egy pillangó. Persze csak képzeletben, de segít az ellazulásban. - Bele kéne kevernünk a limonádéba - zseniális ötlet, Borka, zseniális! A tengelyem körül megfordulva lekapom a kancsót a polcról, hogy valamifélelimonádéra hasonlító cuccot tegyek bele. Citrom pipa, víz pipa, cukor pipa, csillámpor pipa. Széles mosoly és kacsintás a Benjáminra pipa.
Most már, hogy kivégeztem az egyetemet, ő is örülhet, mert több esélyem van vele meg a bandával utazgatni. Sosincs tervünk a jövőre, de legalább már egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy ténylegesen önálló életet éljünk.
Egyik kezemmel a kancsót, a másikkal a karját fogva trappolok a tábortűzhöz, hogy mindenki megkóstolhassa a csodás italunkat.

Beni és a Médiék - mindenkit megvillangózunk

A "he?" mint kedves megszólítás nálunk már épp annyira normális, mint más családoknál a jó reggelt. Hát evvan, szprájt. Rá is nézek a díszek kis csapatra, van itt aztán minden, de többnyire mi vagyunk a nem ide illő jelenségek.
- Ja, igaz. Azt a szőkét láttam már az egyetemen, tuti rokonok - bökök a fejemmel a magas, szőke csávóra. - De mitü ilyen fényes ezeknek a hajuk? - a fene se érti, komolyan. Lehet ez ilyen szőke dolog, a Nahowskyknak is a hajukban a tükörképemet tudnám nézegetni.
- Hol a lovad, Ken? Patriarchátus meg Médizmus, he? - ciccegek egy sort, mintha valóban rossznak gondolnám, hogy így lemédizi őket. - Majd most megtanulnak repülni - villantok egy elégedett vigyort rá, kezemben a csillámporos kancsóval. Eltanultam már a bulikban a nagyoktól, hogy van ehető csillámpor, szóval miért is ne lehetne ez a welcome drink?
- Nem tudom, miről beszélsz, Vizsla. Én mindig józan vagyok - olyan komolyan mondom ezt ki, esküszöm ha Pinokkió lennék se nőne meg az orrom. Egy pillanatra megtorpanok, visszanézek a Benire és a cigijére. Vigyorogva bólintok és a fejemet tolom a szálhoz. Hümmögök, mert ez a legjobb cucc, aztán kifújom a füstöt mielőtt még Médi és a barátja között átdugnám a fejem meg a kancsót.
- Adjátok körbe, Orbán specialitás. Finom lesz, eskü - rájuk vigyorgok és a félig töltött poharammal visszasétálok a kutyushoz. - Egs, bongyi - emelem poharam rá meg az életre. - Szerinted mi lesz itt éjjel?