Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Köszönöm. Szeretek emberként öltözni - mintha csak egy jelmezbálban kellett volna megjelennie, úgy örül ennek. - Te is gyönyörű vagy - füle moccan akaratlan egy, az utca túloldalán felharsanó sikkantásra. Fejét is arra fordítja, igyekszik lassan megtenni: meglátja a nagyobb, fiatalokból álló társaságot, ahogy hülyéskednek egymással.
- Ne viccelj, nem történt semmi - legyint egyet elegánsan. Akkor sem és most sem érzi szükségét annak, hogy bocsánatot kérjen a nő. Érthető, hogy aggódik az öccséért, és őszintén, boldogsággal tölti el Adelina szívét, hogy kedvesét ilyen tökéletes nők veszik körbe. Megkönnyebbül mindig a gondolattól, hisz tudja, Zsannát is szereti a maga módján. A kislány pedig ugyanúgy szereti a testvéreket.
- Kösz- - a szó akad belé, ahogy megérzi a nő nyakának melegét a hirtelen öleléstől. Nem tudott rá felkészülni - tudja mennyire önző ezzel kapcsolatban. Ha ő csinálja nem probléma, hiszen számít rá, ám ha ennyire meglepik, az mindig elsülhet rosszul. Szemfoga kezd el bizseregni, vére pezseg, ahogy akaratlan érzi Zenkő vérének is a csorgását. Hallja azt. És a legrosszabb, hogy éppen szünetet kell tartani vérszomját visszafogó gyűrűjével.
Ellép Zenkőtől, szája elé kapja kezét.
- Ne haragudj, csak megleptél - süti le tekintetét megint. - Én csak... - nem tudja, hogy folytassa. Örülnék, ha megkóstolhatnálak? Majdnem megharaptalak? Remek kezdése lenne a barátságuknak. - Bocsáss meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az erdőkben nagyon messzire. Ilyen helyeken kicsit bonyolultabb - köszörüli meg torkát. Hálás, amiért Zenkő igyekszik elterelni a figyelmét, és nem csak a fiatalokról, hanem lényegében önnön magáról is. - A hangok... - nyel egy nagyot, lehunyva a szemét igyekszik koncentrálni. - A hangok messze terjednek, csak figyelni kell rájuk, de az ilyen nyüzsgésben minden hang áthalad egy másikon - folytatja a beszédet, hogy valóban legyűrje a benne élő ragadozót. Esélytelen, hogy éppen szerelme nővérét bántsa. Előbb halna meg újra, mintsem ártson nekik.
Kezét húzza el szája elől, sötét tekintete láthatóan tisztul ki. Így már sokkalta jobban önmaga, mint eddig volt.
- Mire gondolsz? - fürkészi a nő arcát értetlen. Őszinte? Hiszen nem találkoztak még soha kettesben, esélyük sem volt beszélgetni még semmiről, nemhogy még hazudhatnának egymásnak. Feje biccen félre, kedvesen mosolyogva fürkészi a nőt, hogy mondja nyugodtan - aligha van olyan, amivel megbánthatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Láthatóan gondolkodik el a kérdésem, miután sikeresen elengedte kedvesét. Szemeit törli meg gyors mozdulattal.
- Még egy lánykérés - feleli habozás nélkül. Az elsőre azt hitte, valóban az, aztán "csalódnia" kellett, míg végól most pedig abba a hibába esett, hogy nem gondolta volna, valóban megkéri. Itt már, én mondom, nem tudja mire gondolhat az ember és mire nem. És őszintén: nem is ők lennének, ha nem így alakult volna.
- Gyönyörű, Vladislav. Mint a szemed - mosolyodik el szélesen. Kicsit hátrébb lépve tarja oda kezét, hogy ráhúzhassa a gyűrűt az ujjára. Nem várt féltérdre ereszkedést, nem várt konkrét kérdést, de szeretné, ha ő húzná fel rá. Megpecsételve az egészet.
Halkan sikkant, karjai kulcsolódnak nyaka köré, ahogy nevetve bújik vőlegényéhez. Nem hiszi el, hogy valóban az. Mostantól Álmos a vőlegénye. Eszébe sem jut, hogy valószínűleg nem lehetnek együtt hivatalosan, nemhogy összeadják őket, de ebben a pillanatban semmi más nem érdekli.
Törökülésbe helyezkedik az ágyon, nyakát nyújtogatva ismét igyekszik meglátni, mire készül a férfi. Feje billen félre, ahogy meglátja az első rajzot. Majd a másodikat. Felállna, de ekkor már leül mellé a másik - kecses ujjai közé fogja a lapot, fekete tekintete felcsillan, ajkai elnyílnak.
Csak nézi az alakot. Ujjait húzza végig a lapon, majd pillant a mellette ülőre.
- Egy lány eljött hozzám egyszer. Vámpírológiára csinált interjút velem, azt hiszem önszorgalomból. Kedves lány volt, színes hajjal és nagyon szép, színes sminkkel - kezd el mesélni, nem érzi, hogy nem a lényegről. - Virág illata is volt és képzeld, Margaréta a neve is! - lelkesül fel. Azóta ugyan nem találkoztak, de nehéz lenne elfelejteni azt a kedves mosolyt. - Szóval a lényeg, hogy kicsit beszélgettünk mindig az interjúk alkalmával és kiderült, hogy rúnamester szeretett volna lenni, csak a mestere elutazott. Állítólag nagyon jó - bólogat serényen, mikor végre kijön belőle a történet lényege. - Beszélhetnél vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aprót bólint. Nem tudja, hogy melyik lenne a jobb: ha semmit nem tudna kedvese képességéről, vagy ha ennél sokkal többet. A mai napig aggódik érte, és nem kellemes mindennap azzal a tudattal szemben állni szerelmével, hogy esetleg a ruha egy súlyos sérülést takar.
Érdeklődve és kíváncsian hallgatja Zenkőt. Szíve ugyanolyan egyenletes ritmusban dobog, mint eddig tette, így tudja, nem hazudik.
- Érezni, amit én érzek? Hogyan? - csillannak fel fekete szemei. - Más vagyok, mint a többiek, ugye? Holt vagyok, mégis az élők között mozgok. Ezért kellett megérintened? - karját simítja végig, mintha csak melegíteni szeretné magát, mert fázik, pedig csak kíváncsiságát próbálja kordában tartani, ami igencsak nehéz. Ahogy az emberi személyes térnek a fogalmát hajlamos elfelejteni, úgy szokott utat engedni kíváncsiságának is.
- Igazából csak megkérdezhetted volna... - mosolyodik el. - Mit láttál?