Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Azt, hogy Victoria és a férje ideköltöznek, legutóbbi, nem kimondottan kellemes Krise birtok beli látogatásom alkalmával tudtam meg, mikor a nagyi többek között arra is kitért, hogy kezd túl sok Krise lenni ezen a helyen, és valóban, hiszen velük kettővel nőtt a létszámunk. Vic persze elmesélte, hogy én voltam a lelkes mesélő, aki meggyőzte őt, és ezzel nincs is semmi baj, örültem neki, hogy újra láthatom, csak éppen rosszkor jött ki, mert a nagyi akkor éppen nem szívlelt különösebben, és ezt a tényt is rosszul fogadta. De megtörtént, és megkaptam a levelet a nagy újranyitásról is a felújítást követően, amire illett elmennem, és kíváncsi is vagyok, hogy milyen lett az a kedves kis zugokkal teli hely, miután a török világ belibbent oda. Az alkalomhoz egy rózsaszín ruhát választottam, kivételesen erősebben sminkeltem is, leginkább úgy, ahogy a családi események alkalmával szoktam, majd a hajam a tarkómnál kontyba fogtam, mielőtt a tükör elé léptem volna, és szembe nem nézett volna a nagy fiatal önmaga. Mélyen beszívtam a levegőt a látványra, majd lassan kiengedtem, mielőtt fehér, gyöngy ékszereket magamra nem illesztettem volna. A táskám hozzájuk illet, a cipőm a ruhához, és ezzel a hatással sétáltam végig az üzletig, még mielőtt a hivatalos megnyitóra érkezők el nem kezdtek szállingózni.
- Micsoda terek!
Eddig észre se vettem, hogy itt ennyi hely van, hiszen korábban különböző megoldásokkal volt felosztva a tér, most pedig az egész egybenyitva, rengeteg zölddel körülölelve nézett vissza rám. Megengedve magamnak, hogy jó alaposan körbenézzek, lassan a tengelyem körül megfordultam, és csak utána indultam el mosolyogva Victoria irányába, kinyújtva felé a kezeimet, hogy megfogjam az övéit, és amikor odaérek, két puszival is köszöntöm.
- Lenyűgöző és látványos változás, imádom, hogy behoztátok a természetet. Gitta üdvözöl, és reméli, hogy ide tud érni ma, csak extra próbája van, és ha kihagyja, akkor nagyon ki lesz akadva a rendező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az biztos, hogy éles a váltás a korábbiakhoz képest, de szerintem idővel megszokják majd, és megszeretik, csak hagyj nekik időt. Itt azt hiszem, minden picit lassabban történik.
Viszont a változás nem rossz, új dolgokat kipróbálni, új emberekkel megismerkedni. Én kifejezetten szeretem, ha pozitív változások állnak be. Ez most itt nagyon nagy változás az alapoktól, de tudom, hogy idővel megszeretik majd a hely atmoszféráját. Én biztos, hogy gyakori vendég leszek, már csak azért is, mert Vic a hely tulajdonosa, és jó érzés, hogy itt van. A nagyi persze nem mondaná ugyanezt.
- Milyen kár, rég nem láttam.
Mondjuk én is éppen annyira sajnálom, mint amennyire ő, hogy a férje nem lehet itt vele. Örülök, hogy nem gubózott be végleg a sikertelen próbálkozásoktól, hogy terhes legyen, és talált egy szerelemprojektet. Mindenkinek kell egy ilyen, és én is kutatom a sajátomat, remélve, hogy ha meglelem, akkor olyan boldogság úszik majd az arcomra, mint neki. A kérdésére finoman megvonom a vállam, az első gondolatom Carlos és az, hogy bárcsak lett volna bátorságom elhívni, kihangsúlyozva, hogy mint barát, örülnék neki, a második gondolatom pedig az, hogy mivel próbálunk lassítani, vagy felfedezni, hogy mi is ez az egész, ami van, így nem lett volna okos döntés, ha megkérdezem, és jól tettem, hogy idefelé jövet, az ajtaja előtt inába szállt a bátorságom, és inkább magam jöttem csak.
- Nincs se jó, se rosszképű férfi, akivel ezt megtehettem volna.
Felelem végül nyugodtan, mert abból, ahogy a nagyi a múltkor rám nézett, amikor azt feltételezte, hogy terhes vagyok, jobbnak láttam inkább úgy tenni, mintha senki se lenne, akinél szeretném, hogy több legyen. Pedig de, Carlosnál nagyon szeretném.
- Szerinted eljön a nagyi? Elvégre mindig mondogatta, hogy keress valamit, amiben örömödet leled, és te megtaláltad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom megmondani, hogy pontosan mióta is vagyok ott, besüllyedve a falba, lélegzetvisszafojtva hallgatva mindazt, amiről odabent szó van. Nem állt szándékomban így tenni, nem akartam hallgatózni, csak a nagypapa szobájáig szerettem volna eljutni. Az évnek ebben a szakában mindig elmegyünk mooncalfokat lesni, a különös állatok a közös szenvedélyünk voltak mindig is, ha a nagypapi úgy érezte, nagyon elfáradtam, elvitt egy-egy kirándulásra, olyan közegbe, ahol önmagam lehettem. A múltkor, mikor itthon jártam, azt mondta, elfáradtam, de akkor próbálnom kellett, nem mehettem, most viszont, hogy van egy hét szünet az előadásokban, az első dolgom volt hazajönni. Neki is megüzentem, de azt nem sejtettem, hogy Will is itt lesz, és ahogy hallom, ő sem számított arra, hogy itt lesz most. A hátam a felnek vetve, lehunyt szemmel hallgatom a nagyit, az ismerős szavakat, amiket nekem is mondott, hogy özvegynek lenni kiváltság, hiszen vannak lehetőségeid, sokkal jobb, mintha elhagytak volna. Nekem is milyen sokszor elmondta abban az évben, amikor gyászos feketét viseltem.
Nem kellene ezt tovább hallgatom, mégsem tudok mást tenni, mint csak állni ott, és azon gondolkozni, hogy sosem akarom ezt megtapasztalni. Sosem akarok taktikusan gondolkozni a másikkal való kapcsolatomban, sosem akarok harcmezőt az életembe, és ami a legfontosabb, sosem akarok erőszakot. Adélból nem néztem volna ki az agressziót, azt pedig különösképpen nem, hogy képes lenne a bátyámat bántani. Felmérgesít, érzem, ahogy felpofoznám, de közben ott a tény, hogy kisbabát vár, és inkább az aggodalom fog el, hogy nem láthatjuk majd őt. Olyan jó volt Noah is, szerettem babusgatni, és olyan jó lenne egy új kisbaba, békét teremtene egy kicsit. Csak bár ne alakoskodás lenne minden, ami körülvesz minket, bár őszinte lenne az, ahogy egymáshoz állnak az emberek. El kellene mennem innen, vár a nagypapa és a holdborjúk, az éjszakai túra, a nyugalom, de mégsem tudok mozdulni. Nem megy, nem vagyok képes elszakadni attól, amit hallok, tudni akarom, hogy mi történik, pedig tudom, hogy jobb lenne tudatlannak lenni, és nem belefolyni, nem tudni minderről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Képtelen vagyok mozdulni, és a nagypapa se jött még értem, hogy megnézze, hol késlekedem, pedig tudom, hogy szóltak neki. Egyszerűen csak hallgatom mindazt, amit ismerek, de sosem éltem még át igazán, az a taktikus, hideg, őszinte nőt, aki felnevelt, aki engem is hideggé tett, és a bátyámat, akit nem is ismerek igazán, pedig minden vágyam, hogy megismerjem, hogy tudjam és értsem őt, meg azt, hogy mi is az, ami vele történik. Ez egy rossz házasság, én is menekülni akarnék belőle és a babámat védeni, nem a közelében maradni, de olyan nehéz elképzelni, hogy Will bárkit is képes lenne bántani.
Éppen ezért, amikor kilép az ajtón, és találkozik a pillantásunk, rögtön a szám elé teszem a mutatóujjam, némán kérve, hogy ne szólaljon meg, és intek neki, hogy kövessen. Jobb ötlet híján a szobámba vezetem, a csupa fehér, tiszta világba, amit annyira megszoktam már, hogy Bogolyfalván is ehhez ragaszkodtam. Az ajtót óvatosan behúzom, de megszokásból nem csukom be, furcsa lenne bárkit a szobámban tudni úgy, hogy zárva van az ajtó. Furcsa az is, hogy bárki van itt.
- Adél tényleg terhes? Miért ütött meg téged?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem csináltál semmit, és mégis bántott?
Döbbenten pillantok rá, mert ez olyan hihetetlen, ahogy az is, hogy valaki titkolja a terhességét. Riasztó dolog a házasság, és én úgy képzeltem el, hogy ha valaha babát fogok várni, azonnal el szeretném majd mondani a férjemnek. A könyvekben, amiket szeretek olvasni is a legtöbb nő szinte azonnal közli, vagy a férfi előbb megsejti, mint, ahogy a nő biztos lenne a dolgában. Nekem az idealizált, tökéletes házasság az, ami a leginkább való, mégis olyan valótlannak gondolom ilyen alkalmakkor. Arra, hogy a falnak is füle van, eleve legyintek, mert most már mindegy, már hallottam, ezt nem lehet visszacsinálni.
- De a nagyi megoldja, ugye? Képes rá? Visszahozza Adélt?
A kisbaba ténye lázba hoz, olyan jó lenne ölelgetni, és azt a finom babaillatot szagolni. Amikor McK volt terhes, alig vártam, hogy megszülessen a baba, és babázhassak vele. Ő itthon szült, és segíthettem neki, akkor döntöttem el, hogy meg akarom tanulni szakszerűen, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, csak az élet és a nagymama közbeszóltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem valami vonzó dolog házasnak lenni.
Felelem őszintén, mert lássuk be, eddig nem arról szól az ő házasságuk, amiről hittem, hogy fog. Azt gondoltam, hogy mostantól minden rendben lesz, és olyan családi vacsoráink lesznek, mint a hozzánk hasonló családoknak, akik ünnepekkor összegyűlnek, lassan szükségessé válik a gyerekek asztala, folyamatosan bővül az asztalnál ülők létszáma. Azt hittem, hamarosan Nate is megházasodik, majd én is, és mindannyiunknak gyerekei lesznek majd, és komoly, felnőttes beszélgetéseket folytatunk majd. Ez azonban olyan távolinak tűnik.
- Mert fontos vagy nekem, Will, igazán fontos.
A tekintetem róla az ajtóra siklik, nem igazán érzem jól magam attól, hogy becsukta az ajtót. A torkomban kezd el dobogni a szívem, és ösztönösen menekülési utat keresek. Micsoda ostobaság ez, nem is értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy elhalad mellettem, érzem az illatát, és a pánik még erősebben kezd el dolgozni. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Nem lett volna szabad becsukni az ajtót. Darabosan fordulok felé, és lépek közelebb, majd végül letelepedek az ágyra én is, és a kezeimet tördelve pillantok rá.
- Nem erről van szó, van itt valami más is.
Csak hogyan mondod meg neki, hogy tudod, hogy mi történt, hogy mit tett veled, csak éppen nem emlékszel, és úgy véled, hogy az emlékezettörléssel nem csak a tudatod szabadult meg, de sérült is, olyan módon, hogy már nem tudsz rendesen érezni? Hogyan mondod meg, hogy mit tett, amikor igazi bizonyítékod csak a bátyád szava, akinek hiszel, de akinek a másik fél nem fog hinni.
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg.
Felelem őszintén, és lehajtott fejjel nézem az ujjaimat, amiket az ölembe ejtve tördelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem tehetek róla.
Vajon akkor is ezt mondtam? Gyerekként is azt mondtam, hogy nem tehetek róla? Én jó kislány vagyok. Mindig ezt mondtam. Most is ezt szeretném. A nagymama mindig azt kérdezte, hogy "ugye jó kislány vagy, Esther?" és én mindig azt válaszoltam, hogy "igen, én jó kislány vagyok". Ez annyira belém rögzült, belém feszült, hogy a mai napig csak erre vagyok képes gondolni. Én jó vagyok. Mi lehet a baj?
- Nem.
Csak ingatom a fejem, miközben úgy megszorítom az ágytakarót az ujjaim között, hogy azok vége elfehéredik. A bőröm felforrósodik, és érzem, hogy megfulladok. Ki kell nyitni az ajtót. Ki kell nyitni. Fel kellene kelnem, és mégsem mozdulok, gyenge a térdem, érzem, hogy összecsuklanék.
- Nem szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eleve nem vagyok nyugodt, amire nincs magyarázatom, vagyis, de az már van, csak képtelen vagyok hivatkozni rá. Nem megy, egyszerűen nem megy, éppen ezért, mikor a nagypapa berobban, sikkantva húzódok hátrébb, mintha attól félnék, hogy megüt. Pedig sosem tett ilyet. Egész életemben barátságos, kedves, mesélő hangú, türelmes nagypapám volt. Csak jó emlékeim vannak róla. Nem gondoltam sosem erős kezűnek, hangosnak, éppen ezért riaszt meg olyan nagyon az, ahogy bejön. Riadtan húzódok hátra, próbálom elkerülni azt, ami történik, miközben akaratlanul is kiszakad belőlem egy mondat, amit nem értek, hogy miért mondok.
- Én nem csináltam semmit!
Nem is feltételezhette, nem is értem, hogy miért mondom, mégsem tudok mit csinálni, az ezüst dolog belém száll és felsikítok riadalmamban. Egy percig csak sötétséget érzek, aztán hirtelen úgy robban be a tudatomba minden, ami hiányzott, mintha egy sötét szobában hirtelen ezek tévét kapcsoltak volna be különböző adókra, mégis, lenne közöttük összefüggés. Értem, hogy mi történik, érzem, hogy mi történik. A mellkasom olyan gyorsan emelkedik és süllyed, hogy félő, kettétörik, miközben pislogni se merek. Kék szemeim hatalmasra tágulnak, a könnyek folynak belőlük, miközben érzem, hogy szúrni kezdenek, lassan kiszáradnak, de én mégsem tudom becsukni őket. Nem látom az engem körülvevő világot, csak azt, ami a szemeim előtt játszódik.
A szívem belezsibbad a fájdalomba, az érzésekbe, abba, ahogy ott fekszem, ahogy körülvesznek, a padlás, ahova képtelen voltam felmenni, és azt hittem, egy buta gyerekkori rémtörténet miatt csak. Látom Willt, látom Nate-et. Nate...hát te is ott voltál. Ez a részlet valahogy elsiklott a legutóbbi beszélgetésünk során. Érzem, ahogy a hányinger erősödik bennem, és reszketek. Rosszul vagyok, és nem akarok itt maradni. Nem akarok ezek között az emberek között lenni.
- Nem vagytok a családom.
Rázom meg hevesen a fejem, ahogy felkelve az ajtó felé sietek, és csak akkor, amikor elérem, akkor fordulok vissza.
- Nekem nincs családom. Én nem tartozom ide. Én nem. Ezt nem. Nem kell tőletek semmi, soha többet.
Nem akarom a nevüket viselni, nem akarok ide jönni többet, feltépem az ajtót, és csak rohanok, el innen, messzire, hátra se nézve, amíg a birtokhatárt el nem érem, hogy elhoppanálhassak innen. Régen nem csináltam már, féltem tőle Alexander esete óta, és most, ha meghalok is, akkor sem akarok máshogy menni, csak ne érhessenek utol, ennél még a halál is százszor jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Figyelmesen hallgatom őt, a gondolataim a hirtelen jött fájdalomról egészen megszűnnek. Sosem érdekelt a jóslástan, mert sosem volt olyan az életemben, aki elhallgattam volna ezzel a témával kapcsolatban. De, ahogy ő beszél róla, tényleg érdekessé teszi, és szívesen kérdeznék még százat, ám helyette elpirultan leszegem a fejem.
- Akkor hallottad, hogy nem engedték, hogy módosítsam.
Ez egy kellemetlen beszélgetés volt, én könyörögtem Francinak, ő nem engedett, sőt, közölte, hogy ha három perccel korábban érek oda, akkor még lett volna esélyem, mert az egyik évfolyamtársam az utolsó pillanatban esett be, hogy elvigye az egyetlen szabad helyet a tárgyak közül. Karma, egészen biztos, hogy karma.
- Nem is ütöttem nagyot, ez férfidráma.
Emelem a plafonra a tekintetem, de közben vigyorgok, aztán egy pillanattal később már gyanúsan nézek rá, mert nem tetszik nekem ez a mosoly. Vagyis de, nagyon is tetszik, csak a jelentése kezdi el megint felforrósítani a bőröm. Mosolyog, mit mondtam, mit válaszolt?
- MERLINRE CARLOS, NEM ÚGY GONDOLTAM!
Sikítok fel riadtan és zavaromban hátat fordítok neki vörös fejjel, hát mit képzel, de tényleg, hogy én azt gondoltam, hogy? NEM! Eddig nem gondoltam azt, hogy, de most már persze előttem van az, hogy de. Hát nem hiszem el! Szerintem életemben nem voltam olyan rákvörös, mint most, és szívem szerint bemosnék neki egyet, mert úgy mosolyog. És még azon agyalok, hogy nekem mi bajom, hát erre hogyan nem lehet reagálni?
- Remek.
Próbálok nem rápillantani, ahogy a muffinokhoz lépek, amikhez habzsákba töltök több színű krémet, és ahogy elkezdem nyomogatni őket kifelé, úgy lesznek szivárványosak.
- Um, egy kérdés, tudtad, hogy Farkasházy az egyik diákjával járt? Most már nem a diákja persze, mert már kijárta az iskolát, de nyílt titok volt, hogy együtt vannak. Nagykorúval nem bűn. Csak mondom. Ha tetszene neked valaki, aki diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Én sem tudom pontosan megindokolni, hogy miért bízom benne. Van valami megmagyarázhatatlan az egész lényében, ami olyanná teszi, mint akire egész életemben vágytam. Így hát, amikor azt mondja, megbízik bennem, olyan otthon érzés fog el, természetes pillanat, így érdeklődve fordulok felé, és bár ne tenném, mert hirtelen olyan szomorúság fog el, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.
- Oh…hát…oh. Szóval, az attól függ, hogy mennyire szeretnél vele kettesben lenni.
Ez most komoly? Tényleg képes vagyok erről beszélni? Zavartan piszkálgatok egy muffint, aki sehogy sem akar a többiek közé beférni. Ennyire félreértettem? De ő tudja, hogy hogyan érzek, hiszen kimondtam. Ez annyira kínos!
- Ha olyan hely, ahol ketten lennétek, a csónakház vagy a stég a víznél, mind a kettő meghitt, rejtett. Még nincs olyan meleg, hogy mások oda menjenek. Néha megállok ott, amikor futok, nagyon szép, romantikus. Napközben is, meg este is, csillagleséshez, például. De, ha már csillaglesés, és esetleg a kastélyban bűvölnéd el, akkor a csillagvizsgálónál van egy trükk, amivel ki lehet jutni a tetőre, mivel az a legmagasabb pontja a kastélynak, szinte olyan, mintha elérhetnétek az eget. Én ott szoktam meghozni a nagy döntéseimet, ha gondolod, megmutatom, hogyan lehet kijutni.
A saját vágyaimat mondom neki, hogy elvigyen valakit? Kit? Az agyam pörgeti az arcokat, többeket is kiemel, fogalmam sincs, ki lehet, de nem kérdezhetek rá, az furcsa lenne. Nagyon  furcsa. Nem mintha ez a mostani helyzet ne lenne az.
- Ha emberek közé mennétek, akkor szerintem a Pillangóvarázs. Ott is vannak elbújós részek, de lehet rendelni. A csónakházhoz én mindenképpen piknikre készülnék, itt meg lehet venni a dolgokat. De, um, ha elmondod, hogy milyen a diákod személyisége, talán tudok jobban hozzá illőt ajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megint olyan képek villanak be a lelki szemeim elé, amiknek nem kellene, mert sem az idő, sem a hely, sem a tény, hogy van a közelben egy lány, aki tetszik neki, nem alkalmasak arra, hogy én róla ábrándozzak. Nem is szoktam ábrándozni, biztos, hogy ez valami bűvölet, valaki a bolondját járatja velem, nekem pedig józan gondolkodásúnak kell maradnom. Pontosabban józan gondolkodásúnak kellene lennem, de már eddig sem ment, most pedig, ahogy közelebb lép hozzám, biztos vagyok benne, hogy végleg elvesztem. A térdeim megremegnek, és nem hittem, hogy ez valóban létező jelenség, azt gondoltam, csak a regények főszereplőinek túlzó reakciója, de most nagyon szerencsés, hogy van itt egy masszív faasztal, amire észrevétlen tudok támaszkodni.
Nem csak közelebb lép, de meg is érint, és érzem, ahogy az érintése nyomán egyre libabőrösebb leszek, a végén már a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig érzem, ahogy átjár az érzés, és nem tudok nem rá nézni, a szemeibe. Az ajkaim valahol a mozdulatsor elején elnyíltak már, és amikor a hajamhoz ér, amikor ujjai a fülemet érintik, egészen biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó dolog az életemben, mert a szívem olyan hevesen ver, mintha a következő pillanatban felrobbanna, és azzal bevégeztetne. De nem, szerencsére utána is lélegzem még, ez fontos, hiszen a következő mondata leleplezi, én pedig lassan, de biztosan fel is fogom, hogy mit mondott, és megkönnyebbülésemben, szégyen, vagy sem, de ahogy elmosolyodom, a szemeim is párásabbá válnak. Ez nem volt szép dolog.
Most rajtam a sor, hogy viszonozzam mindazt, amit nekem okozott, és bár nincs sok közöttünk, én is teszek egy lépést felé, így a felsőtestünk összeér. Ujjammal az ajkára simítok, lassan végighúzom, majd elemelve onnan, megmutatom neki a bizonyítékot, mely odatapadt, és amely elárulja, hogy egy komisz kölyök, aki beleevett a pisztáciás krémbe. Az ujjamról a kis krémet lenyalom, úgy, hogy közben végig a szemébe nézek, majd lassan megingatom a fejem.
- Rá, de csak egy feltétellel. Mivel holnap olyat csinálunk, ami nekem fontos, ezért csak akkor mondhatok igent, ha a hétvégén olyat csinálunk, ami neked fontos, ami rólad szól. Szeretnélek megismerni, és nem csak kívánni téged. És szeretnék türelmes lenni, nem butaságokat csinálni, mert elveszítenélek, ezért szépen kérlek, hogy most menj el.
Mert ha nem teszi, akkor bizony baj lesz, akkor nem fogok tudni távolságot tartani, hiszen most is érzem a forró leheletét az arcomon.  
- Holnap találkozunk.
Ígérem, és gyorsan puszit nyomok az arcára, mielőtt teljesen elpirulva elfordulnék tőle, hogy folytassam a süteményeket, és reggel ne egy karikás szemű nő várja őt. Érzem, ahogy mozdul, és mivel engedelmesen elsétál, megengedem magamnak azt a luxust, hogy amíg el nem tűnik a szem elől, a fenekét fixírozzam. Ha esetleg visszanéz, amit remélem, hogy nem tesz, akkor nem láthat mást, mint azt, ahogy kiskutyásan oldalra billentett fejjel, az alsó ajkamba harapva nézem őt.

    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Vagy török, vagy Krise, nem vagy könnyű helyzetben.
Bogolyfalván hosszú idő után megint sok Krise van, ezt pont Sammy néni mondta nem is olyan régen. Ő már olyan régen Radetzky feleség, hogy az ember nem is feltételezi, hogy hajdan Krise volt. Azt mondja, néha ő maga is elfelejti. Megtanult magyarul, nem hord fordítógyűrűt sem már. A világ változik, és talán egy nap én is ilyen leszek, találok egy rendes férfit, aki engem akar, és idővel annyira természetes lesz az, hogy az ő nevével azonosítom magam, hogy el is felejtem, Krise voltam egykor.
- Talán van bennem valami ijesztő.
Vonom meg a vállaimat finoman, és egy-egy ilyen alkalommal felötlik bennem, hogy Carlos látott valamit velem kapcsolatban, ami megrémíti, de amit nem mondhat el. Ez olyan jós dolog biztos. Talán a halálomat látta? Ezt tippelem a leginkább, hogy nem is olyan sokára meghalok, és bármennyire is vonzódunk egymáshoz, ő nem akar érzelmileg erősen sérülni. Nem hibáztathatom érte, fiatal még, miért is roppanjon össze. Mindig megfogadom, hogy távol tartom majd magam tőle, de aztán újra és újra mellé sodor az élet, a hónapok pedig telnek, anélkül, hogy bármerre is erősen mozdulnánk. De a barátságunk úgy vélem, hogy erősödik, hogy minden alkalommal egyre erősebbé válik.
- Megértem. Szóval azt mondod, hogy gyorsan keressek valakit, aki elvesz, felveszem a nevét, és akkor aggodalom nélkül járhatok ide?
Kérdezem mosolyogva, mert tudom, hogy nem így gondolta, de nem tudom megállni, hogy ne reflektáljak.
- Mennyire vagy szabad? Egyszer átjöhetnél hozzánk. Gitta biztos örülne neked. Szervezhetnénk lányos estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Udvariasan elmosolyodok arra, hogy mind a kettő szeret lenni. Remélem egy nap majd én is megtapasztalom ezt, és nem élem meg teherként, hogy Krise vagyok. Sőt, nem is a Krise a probléma főleg, hiszen a nagypapám neve, sokkal inkább az, hogy a nagymamám unokája vagyok, aki olyanná formált, mint amilyen ő maga is. Nem akarok a nagyi lenni, és talán ez ijeszt meg. Az pedig még ijesztőbb, ha belegondolsz, hogy a nagyidnak öt gyereke volt, és neked is öt gyereket jósoltak gyerekként, és, hogy te az első embernek, aki iránt szerelmet érzel szintén öt gyereket jósoltál. Csak az az egy vígasztal, hogy pocsék jós vagyok, és titkon remélem, hogy Gitta is.
- Én sem, de reméljük, hogy bármi is az, hamarosan köddé válik. Jó lenne megélni azt a képet, amit az előbb lefestettél. Találni valakit, aki miatt érdemes lemondani a nevemről.
Nem mondom, hogy nem csináltam ilyet, hogy tanulás közben a lap szélére nem került fel az, hogy Esther R. Moreno de Aranda, de annyira zavarba jöttem a látványától, hogy gyorsan el is égettem. Viszont hosszan gondolkoztam rajta, és tetszett, nagyon is tetszett.
- Majd megbékél. Biztos vagyok benne, hogy szeret téged, csak rajta is nagy a nyomás. Mintha a mi generációnknak egy kicsit minden nehezebben menne. De lehet, hogy amikor ők voltak ennyi idősek, nekik se volt jobb, csak arról elfelejtenek beszélni.
Gondolkozom el, de a végére mosoly szökik az arcomra, eszemben sincs sajnáltatni magunkat, hiszen így vagy úgy, de mind sikereket értünk el az elmúlt időszakban.
- Ez nagyon jól hangzik! Melyik utcába költöztetek végül?