Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szüleimet talán sikerült volna még jobban kiábrándítanom, ha tudták volna, hogy randevúra mentem. Hiszen házas vagyok. Papíron. Valójában pedig több mint négy éve nem láttam Adamot, nem is hallottunk egymás felől. Gondoltam rá, persze, hogy mi lehet vele. Gyerekkorunktól kezdve egymásnak szántak minket. Nem a sors, hanem az aranyvér hagyományai. De azért jöttem Magyarországra, hogy felejtsek, hogy új életet kezdjek. Ezt pedig nem tudtam úgy megtenni, ha magamba fordulok. Ebben igaza volt mindenkinek körülöttem.
Beköltöztem Návayékhoz, a falu részévé váltam. Tanultam az egyetemen, végeztem a gyakorlatomat és két helyen tanítottam. Én megelégedtem volna ennyivel az életemben. De Klára unszolására most mégis itt voltam, készen találkozni egy olyan férfival, akiről csak hallottam. Az édeasnyjától.
Táskámat szorongattam az ölemben, kezeim között. Már helyet foglaltam, az asztalnál, ami nekünk lett lefoglalva. "Így találjátok majd meg egymást." Klára intézte az egészet, én pedig egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy jó döntés volt eljönni. Nem mondtam volna le, nem vagyok udvariatlan. De átverni sem szerettem volna senkit. Az utolsó dolog, amire a férfi vágyhatott, hogy egy házas nővel randizzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem jól döntöttem a túrótortát illetően. Jól esett a könnyű krém, az erdeigyümölcs pedig épp elég ízt kölcsönzött neki. Valaki egyszer megjegyezte korábban, hogy le sem tagadhatnám, úrilányként neveltek, hiszen még enni is különleges finomsággal tudok. Sosem próbáltam ezen változtatni, miért is tettem volna? Néha azonban eszembe jut.
- Azt hiszem az ispotály érdekesebb volna számomra. Amikor eljöttem otthonról, nyugalomra vágytam, de azt megkaptam Párizsban, meg az első itt töltött évemben. Most már vonz a nyüzsgés és azok a helyzetek, amiket a munka adhat az ispotályban. - Szívesen meséltem, hiszen kérdezett, én pedig nem szeretek titkokat őrizni. Időbe telt, de megtanultam nem szégyenként megélni, hogy dolgozó asszony vagyok, ráadásul a férjem nélkül. Csak ezért tudtam olyan könnyeden beszélni.
Az ő történetét épp olyan figyelemmel hallgattam, mint ahogy előtte ő hallgatott engem. Még a halvány mosol is visszakúszott az arcomra. Szépnek találtam, hogy így tisztleg a bátyja emlékezetének. Az ő gyásza teljesen más lehetett, mint az enyém. Három húgom van, de el sem tudom képzelni, milyen volna egyiküket elveszíteni. Valójában, nem pedig úgy, ahogy megtettem a kapcsolat megszakításával.
- Korábban soha nem is tervezted, hogy tanítani fogsz? - érdeklődtem. - Nekem valahogy mindig egyértelmű volt, hogy egyszer tanárnak fogok tanulni, a gyógyítás pedig a képességemből adódott. De sosem gondoltam volna, hogy tényleg évekig csak a tanítás lesz az életem. Mindig úgy képzeltem, hogy elsősorban feleség és anya leszek. - Halvány mosoly ült a szám sarkában, finoman még a vállamat is megvontam hozzá.
A sütemény közben egyre fogyott. A jó tortát könnyű gyorsan eltűntetni, és mondják, hogy jó társaságban repül az idő. Regi pedig egyértelműen jó társaságnak volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Akkor így lesz. - Egy bólintással is megerősítettem. Hasonlóképpen gondolkodtunk, és így a legkönnyebb együtt dolgozni valakivel.
Jól esett a felkérése. Szeretem az új tapasztalatokat nyújtó kihívásokat, és ez kétségtelenül az volt. Ovisoknak korábban nem terveztem még programot, de csupán azért, mert lehetőségem nem akadt rá. Most mindenképp meg akartam ragadni. Talán éppen ideje volt, hogy kisgyerekek közé merészkedjek.
- Ugyan, én köszönöm, hogy gondoltál rám ebben. Igazán jól esik. - Széles mosoly társult hálás tekintetem mellé. - Egy nagyon kedves feladatot adtál most ezzel nekem. Kicsit kizökkent a mindennapokból legalább. - Az pedig sosem árt az embernek. Ez egy fontos lecke volt számomra, mióta eljöttem otthonról. Azóta keresem mindig az új kalandokat. - Akkor leírom neked a történetet, és azt is, mit csinálnék velük szívesen. Aztán kijelölhetünk egy dátumot. - Közben az órámra pillantva nyugtáztam, hogy az időérzékem nem csalt, valóban ideje volt indulnom, ha nem akartam megváratni a diákjaimat.
- Még mindenképp egyeztessünk erről, most viszont muszáj mennem, lassan kezdődik a következő órám. További szép napot neked! - A hangszeremért nyúltam, s csak mosolyogva intettem Annának további köszönés képpen, mielőtt kiléptem volna a tanári ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mikor először találkoztam a nevével a városban, azt hittem rosszul hallok. Aztán Klárának tűnt fel, hogy azonos a nevem az új polgármesterével. Ő mesélt a változásról a városban. Azt hiszem, sokkban voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet pont itt. Még az is felmerült bennem, hogy utánam jött, de úgy hiszem, akkor felkeresett volna.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Régen láttuk egymást, nagyon régen. Még mindig hihetetlen, hogy előttem áll. Gondoltam rá az évek alatt, hogy ne tettem volna? De sosem gondoltam bele, hogy mit mondunk majd egymásnak, ha egyszer újra találkozunk. Most pedig hirtelen megtörténik ez a találkozás, és fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nem tudom, hogy egyáltalán jó döntés volt-e részemről felkeresni őt.
Elfogadom a helyet, amivel kínál, így meg is előzve, hogy összerogyjam az irodája ajtajában. Sikerül tartanom magam, és talán azon a pár lépésen nem látszik, hogy valójában remegek. Felszínre kerülnek az emlékek, olyanok, amiket évekkel ezelőtt mélyre temettem. Most kell újból és igazán megküzdenem velük. Mit keres itt? Ha miattam jött volna, nem lenne így meglepve.
- Mindenki erről beszél a városban. Egy szomszédomtól hallottam. A kastélyban tanítok, már négy éve. De te hogy kerülsz ide? - Hadarok, tőlem szokatlan módon. Most nem tudom úgy kontrollálni hangomat, mint általában. A kérdés is számonkérőre sikeredik, szándékommal ellentétben. Fel kell dolgoznom azonban, hogy pont ide sodorta az élet. Abba a kis országba és aprócska városba, ahol én letelepedtem felejteni és újrakezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Képtelen vagyok ránézni, a szemébe egyáltalán nem. Pedig nem vall rám, hogy a falat, a földet, esetleg a saját kezeimet nézzem, míg beszélek valakihez. Pont ahogy ezt most teszem. Ám nem tudom nem észrevenni, hogy nem néz ki olyan kiegyensúlyozottnak, mint régen. Talán csak az új munka teszi. Pedig sokat gondoltam arra, milyen hatással lehetett rá, mikor eljöttem. Az elmúlt éveimnek egy olyan pontja ez, amivel még mindig küzdök.
- Üresedés volt a tanári karban, kaptam egy lehetőséget, hogy melodimágiát tanítsak. Megfelelőnek tűnt egy új kezdetre. Azóta pedig megszerettem ezt a várost. Valahol az otthonra emlékeztet. - Utolsó szavaimnál nem tudom megtartani, megremegem a hangom. Sosem mondtam még ezt ki. Most épp annak egy olyan férfi előtt sikerült kimondanom, akinél kevesen kötődhetnének jobban az otthonomhoz. Teljesen váratlanul ért, hogy itt van.
Szorosan összekulcsolt kezeimet az ölemben nyugtatom, lábaimat bokámnál szorítom egymáshoz keresztben. Ezzel elértem, hogy a remegésem valamelyest enyhüljön. Egyszerre szeretném megtudni, hogy hogy van, hogy mit csinált az elmúlt években, hogy örül-e annak, újra találkozunk. Helyette elakadok a fejemben összetorlódott kérdések között. Egyiket sem érzem helyénvalónak feltenni jelenleg.
- Szóval nem tudtad, hogy itt vagyok? - Mind közül talán a legrosszabbat sikerül feltennem, ráadásul ismét számonkérő, erős hangnemben. Meg sem várom válaszát két tenyerembe temetem az arcom néhány pillanatra, mielőtt az arcára néznék. Először, mióta itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A régi érzések mellett feljönnek az emlékek, a közös terveink gondolatai. Tudatomba tömörülnek az esküvőnk képei, majd a közös lakásunk, a nehézségeink és terveink, hogy egyszer szép és teljes családunk lesz. Aztán mindent felülírt az élet. Most pedig ülünk egymással szemben, egy olyan helyzetben, amit valószínűleg egyikünk sem képzelt volna soha.
- Igazából a faluban még nincs nagyon sok ismerősöm - vallom be, magyarázat képpen. - Sokat dolgozom, és tanulok is - fűzöm hozzá, továbbra is a kezeimet nézve.
Aztán ahogy sikerül ránéznem, nem tudok többet elfordulni. Meglep, amit bevall, ezt pedig arcomról is leolvashatja. Kikerekedett szemekkel hallgatom. Egy magánnyomozót. Egy mappa, az életem minden eseményével. Még ajkaim is elnyílnak kissé egymástól, ahogy kék szemeibe bámulok, és próbálom feldolgozni, amit mond. Nem vagyok rá dühös. Azt hiszem, valahol megértem, amit tett. Nem is tudok rá mondani semmit, csak felemelem a fényképet a négy évvel korábbi énemről.
Érzem, ahogy az arcomon legurul egy könnycsepp. Egy pillanatra összeszorítom a szememet, aminek eredményeképp csak több követi az előzőt. Nagyon régen nem sírtam, most azonban nem tudom tovább tartani magam. Talán Adam látványa, talán a pénztárcájában tartott fényképek, rajta Iris. Talán az egész helyzet. Nem is próbálok sokat tenni ellene, csak az arcomat törlöm le egy gyors mozdulattal. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom neki. A férjemnek, akit én hagytam el, már csaknem öt éve. Azt hiszem, hiányzott.