Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor ezek szerint nem te jelöltél a legrellonosabbra, szerencséd van.
A leglevitásabban biztos voltam, azt tudtam, hogy ő csinálta, és nevettem is, amikor megláttam. Nem tagadom, hogy nem feltétlenül én vagyok a legeridonosabb, amikor ő is itt van. Habár tavaly együtt voltunk azok, szóval azért jó helyen vagyok én. Tudom, hogy sunyul, hogy finoman mozdul, és tudom, hogy mit tervez, de azt nem mondtam, hogy olyan könnyen is adom magam. Visszahanyatlik a párnára a fejem, hogy jobban odaférjen a nyakamhoz, de azért a kis rellonos is megmutatkozik bennem, hiszen a kis nyögéseimmel csak fokozom a hangulatot, de nem mozdulok azonnal, kicsit még húzom az agyát, mielőtt beadom a derekam neki, és nevetve fordítom a fejem felé, csillogó szemekkel. Nem vágytam soha nagy dolgokra, de a személyében leírhatatlanul többet kaptam, mint amit valaha is álmodni mertem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ma végre úgy éreztem, hogy eléggé összeszedett vagyok, így hát a műszakom elején odamentem Willhez és megkérdeztem tőle, hogy a jövőben, amennyiben felvesznek az egyetemre, a gyakorlatomat csinálhatom-e a rendelőbe, illetve az órarendemtől függően, de mehetek-e oda tanulni. Laza volt, mint mindig, és azt mondta, hogy már várta a kérdést, és persze, örömmel lát. Hát ennyi. Én meg sündörögtem, és vártam, hogy mikor lesz jó a pillanat. Nem baj, a lényeg, hogy megvan a dolog, még fizetést is ajánlott, ami duplán jó, és amit gyorsan el is újságoltam Miksának pár üzenetben mikor egyedül maradtam.
A mai nap csendes, és nem bánom, mert legalább tudok egy kicsit készülni a felvételire is, egészen addig, amíg valaki jajveszékelve megérkezik, én pedig gyorsan letéve a könyvet, kilépek az ajtón, remélve, hogy csak annyi baj történt, amennyit én is el tudok látni, és nem kell Will-ért patrónust küldenem. A srácot követve az ágyhoz megállok mellette, és érdeklődve, zöld szemeimmel végignézve rajta, keresem a külsérelmi nyomokat.
- Szia, Laura vagyok, mi a panaszod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szeretném mondani neki, hogy ne aggódjon, hogy nem lehet olyan vészes, vagy, hogy ne aggódjon, teljesen nyugodtan szoktam ruhákat elszakítani, majd újra egyesíteni azokat, ha a sebhez már megfelelően hozzáfértem és elláttam, de úgy tűnik, hogy ezeket a trükköket a következő személynek kell megtartanom, mert ő inkább felfedi a sebet, ami, nagy, de nem halálos. Sőt. Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog elvérezni, ahogy abban is, hogy jobban megijedt, mint amekkora baj van, így nem indítok azzal, hogy ez semmiség, hiszen, még a végén sarlatánnak gondolna. Hümmögve nézem egy kicsit a sebet, mintha éppen komolyan konzultálnék magammal, hogy levágjuk-e a lábat, vagy még menthető.
- Ne aggódj, szerencsére profi vagyok a sérülésekben. A barátom elég magasra nőtt és széles vállú is, elég sok sérülést szenved, ilyet is láttam már nála. Egy kicsit kellemetlen és fájdalmas lesz, de látom rajtad, hogy olyan vagy, aki ki fogja tudni bírni. Csak maradj itt, mindjárt visszajövök.
Ellépve tőle a szekrényhez lépek, amit a pálcámmal nyitok ki - jó pár tolvaj kedvű kamasz van itt, akit nagyon vonz ez a szekrény -, és egy tálcára több mindent is rápakolok, majd ezekkel együtt indulok vissza.
- Annak érdekében, hogy ne fertőződjön el ténylegesen, először kitisztítom a sebed, utána pedig nekiállok a gyógyításnak. Ez eléggé csípni fog, megkérlek majd, hogy ne mozdítsd el a lábad, de meg fogod tenni, de nyugi, ez természetes reakció, Ha ez megvan, utána már csak kellemetlen lesz az érzés, de nem olyan rossz, mint az elején. Van kérdésed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Igen, de ez csak a sérüléssel keletkező pánik. Jó hír, hogy ebben a teremben az iskola fennállása óta csak hárman vesztették életüket, és az ő eseteik roppant mód speciálisak voltak. Sőt, csak ketten, a harmadik személy másik helyszínen halt meg, de ide hozták fel. Nyugi, nincs szelleme, továbblépett.
A másik két személyről ez nem mondható el, habár, ha jól tudom, akkor a kettő közül egy, a házam egyik volt házvezető-helyettese sem itt halt meg, és szintén idehozták. Az ő szelleme viszont maradt, hiszen fiatal volt még, egy sor lezáratlan üggyel. De nem szeretném riogatni, ezt amolyan pozitív dolognak gondoltam, hiszen maga az iskola nagyon régen lett alapítva, számos évfolyam kifutott már, és sokan, akik ma itt vannak, az elsők gyerekei, sőt, az előkészítőbe már az unokák is készülődnek ide.
- Megígérem. Egyet se félj. Ha nagyon el szeretnéd terelni a figyelmedet arról, amit én csinálok, akkor itt egy cukorka, ez a világ szerintem legsavanyúbb citromos cukorkája, amikor egyetemlátogatáson voltam, akkor vettem, és hidd el, garantáltan eltereli a figyelmet.
Nem tudom, hogy az ázsiaiak miért szeretik az ilyen fájdalmakat okozó dolgokat, de amúgy van valami vonzó is ebben a cukorban. Hiába mondod, hogy soha többet, mégis kell belőle új és új.
- Persze, olyan leszel, mintha mi sem történt volna.
Megvárom, amíg megadja a kezdést, és ha így tesz, előtte a tisztító folyadékkal átitatott, puha textilből csak egy csücsköt érintek a lábához, mert tudom, hogy az első találkozás ezzel a legrosszabb, utána pedig szép óvatosan tisztítom ki a sebeket párhuzamosan dolgozva mind a két lábán.
- Hogyan történt a baleset?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kettőt tudok pontosan, az egyik meg eléggé homályos. Egyszer volt egy kirándulás, amin volt egy buli, nem igazán tudom a részleteket, eléggé régen volt, de állítólag a nagy hangzavar miatt trollok törtek be a táborhelyre, és a többiek el tudtak menekülni, de egy srác éppen akkor könnyített magán, és agyontaposták.
Ez egy képtelen történet volt, amin először, bevallom, elnevettem magam, de aztán, amikor rám néztek, rájöttem, hogy tényleg ez történt, és akkor már nem volt olyan vicces.
- A másik esetben a Levita torony leomlása volt az, ami szerepet játszott. A tanárok éppen a diákokat mentették, és az Eridon akkori házvezetője, Návay Viktor mentés közben a romok alá került, mire megtalálták, már nem tudták megmenteni az életét. Azért van a falon fent a képe, mert igazi hős volt, sokan köszönhetik neki az életüket. Azt mesélik, hogy az akkori házvezető, Podmaniczky Ádám még az eset után született fiát is róla nevezte el. A harmadik esetben egy lány öngyilkosságáról beszélnek, de őt nem nagyon emlegetik, ami nem csoda.
Miközben beszélek a kezem is jár, mert tudom, hogy sokkal könnyebben tudok haladni úgy, hogy közben elterelem a figyelmét. Miksával is mindig ezt csinálom, próbálom, hogy másra koncentráljon, és közben nem jut eszébe, hogy elrántsa a kezét vagy a lábát, szóval ez egy kiváló taktika. Ez és a cukorka, de utóbbival már rutinosak a környezetemben élők.
- Sajnálom, ez előfordul, de a nehezén túl vagyunk, innen már csak egy kicsit bizsergető érzés lesz, és a pálcámat fogom használni.
Valóban így is teszek, három varázsigét felváltva használva varázsolom mind a két térdét tökéletesen éppé, mintha mi sem történt volna. A mágia esetenként valóban csodálatos, és sokkal könnyebb. Én mugli környezetben nőttem fel, az apukám nem varázsolt, letette a pálcáját anya kedvéért, és csak akkor ismertem meg a mágiát, amikor a nagypapihoz költöztem. Hallgatom a történetet és elmosolyodom, mert amúgy aranyos sztori, de tudom, hogy ha valóban így lett volna, akkor nem ússza meg ennyivel, viszont az igazságra csak bólogatni tudok.
- Sokakat megviccelnek a lépcsők, igencsak szeszélyesek tudnak lenni. Főleg havazáskor és amikor kánikula van. Az előbbitől bezsongnak, az utóbbinál olyan, mintha teljesen kimerülnének, és egyik pillanatról a másikra válnak egysíkúvá, te meg ha nem tudsz időben megkapaszkodni, lecsúszol.
Én már jártam így, ráadásul éppen az egyenruhámban voltam, a szoknyám felcsúszott, és a fenekemet teljesen lehorzsoltam.
- Ez a harmadik tanévem, jövőre egyetemre megyek és gyógyító leszek, de ez nagyon jó előképzettségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Eléggé, de erről nem nagyon olvastam részletesebben. Nagyon régen volt, talán még meg sem születtünk.
Vagy maximum én, de emlékszem, hogy a dátum valahol a születésem környékén volt, azért is maradt meg úgy bennem. Mindenesetre nagyon furcsa eset tényleg, és nagyon szomorú is, hiszen az ember nem így akarja végezni, és nyilván a szülők sem szeretnék így elveszíteni a gyereküket.
- Kétszer is, vagy talán háromszor? Nem, azt hiszem, hogy kétszer. Néhány évvel ezelőtt. Újjáépítették, aztán megint leomlott, elég szomorú eset, és akkor történt, hogy sajnos Návay tanár úr életét veszítette. A könyvtárban van egy Bagolykő története, amibe elég sok érdekesség le van írva, és egész gyorsan frissül.
Sajnos túl gyorsan is, mert például az is nagyon hamar bekerült, amikor Miksa visszatért az évnyitón, de legalább a rémhírekkel ellentétben, amik terjedtek az esetről, itt a valóság lett rögzítve. Fogalmam sincs, hogy milyen bűbáj van a könyvön, de tetszik a korrektsége.
- Az is eléggé szeszélyes lenne szerintem. Beragad valaki, pánikrohamot kap, nem szerencsés, meg szerintem a kastély se tudja, hogy mit kezdjen néha azzal a sok mugli technológiával, amit behozunk.
Régebben ilyen sem volt, de aztán egyre több mugliszármazású diák jött, majd a rúnázás teret nyert, és mostanra eléggé népszerűek lettek a mindenféle kütyük itt is. Mondjuk én nem bánom egyáltalán, mert a fotózás az egyik szenvedélyem, és így könnyebb.
- A nagypapámmal élek, és ő elég beteg, vannak jobb és rosszabb hónapjai is, most szerencsére jól van, hat évesen költöztem hozzá, és azóta én viselem a gondját. Sok mindent meg kellett tanulnom, és megszerettem, szeretnék segíteni az embereken. Ha nem gyógyító lennék, akkor éttermem lenne. A nagyszüleimnek régen Bogolyfalván volt egy kertvendéglőjük, olyan piros kockás abroszos, és azt alkotnám újra a nagypapám fényképei alapján.
De arra, hogy annyi pénzem legyen, hogy ezt kivitelezni tudjam, igen kevés az esély, szóval a gyógyítás az egyetlen, amiben gondolkozom, pedig a nagypapi biztos nagyon boldog lenne.
- Persze, máris hozok egy krémet.
Ellépve tőle a pálcámmal kinyitom a szekrényt, ahol fiolákban gyógyszerek sorakoznak, és kiveszek alulról egy tégelyt, amivel visszalépek hozzá, miután visszazártam a szekrényt.
- Te már tudod, hogy mi lennél, vagy még korai?
Kérdezem érdeklődve, miközben elkezdtem a tenyereibe finoman belemasszírozni a krémet, vigyázva, hogy ne okozzak neki nagy fájdalmakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha elég érdekesnek találta, akkor igen, és persze, hogy névvel, különben az utókor hogyan azonosítson be?
Márpedig az első eseményektől az utolsókig minden ott van benne, nevekkel, sőt, van, ahol fényképek is szerepelnek, amiket nem tudom, hogy a mágikus könyvnek köszönhetünk, vagy egy-egy diák örökítette meg őket. Az utóbbira tippelek, mert nincs mindenhez kép, de mindenki nagyon hálás azoknak akik ilyen módon is megörökítették a múltat.
- Ez igaz, sokat fejlődnek. Mi szoktunk a muglik közé menni, sokszor járunk a Balatonnál évközben is, hétvégente, amikor szabadok vagyunk, és elég sok új dolgot lát az ember, de én például szeretek mindent addig használni, amíg teljesen el nem kopnak, és használhatatlanok nem lesznek.
Meg aztán nincs is pénzem mindig a legújabbat megvenni, de örülök, hogy egyáltalán vannak. Meg persze annak, hogy az anyagiak nem rombolják a kapcsolatunkat Miksával. Egy nap majd én is rendesen fogok keresni, és jó életünk lesz, addig pedig tudom, hogy türelmes lesz velem.
- Nem, a szüleim sosem jártak a közelében, vagyis az apukám igen, amíg itt élt, láttam képeken, hogy segített a szüleimnek gyerekként, de aztán elköltözött Angliába, megismerkedett anyukámmal, megromlott a viszonya a nagyszüleimmel, mert nem akart visszajönni, és a nagyszüleim sosem ismerték meg sem anyukámat, sem az öcsémet. Én az után költöztem ide, hogy a nagypapám lett a gyámom, a szüleim halála után, de addira a nagymamám már meghalt, így én őt nem ismerhettem meg sosem. Az étterem is ezért zárt be, mert ő már nem él.
Több, mint tíz éve történt mindez, tudok beszélni róla anélkül, hogy azt érezném, elsírom magam. Az életem nagyobbik felében a nagypapival éltem, és bár a mai napig ott van a bőröndöm, amit nem pakoltam ki az ideérkezésem óta, azért ügy érzem, hogy lelkileg rendben vagyok.
- Ez így van, tényleg nem könnyű, de nagyon régen rájöttem már, hogy nekem ez a hivatásom, és szerencsére így könnyebben tudom kezelni a környezetemben élő férfiak halálos betegségeit is, mint a "férfinátha" és az "azt az utolsó lángnyelv whiskey-t már igazán nem kellett volna meginni tegnapot".
Elmosolyodom ezekre a gondolatokra, mert ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy az egyik tanárom homlokát borogatom, miközben ő szétcsapva magát éjjel, napközben a lesötétített szobában eszi a húslevesemet, kinevetem. Pedig bizony így van, és furcsa lehet, de én még ezt is nagyon élvezem.
- Szerintem igen. Kitalálhatsz új eszközöket, új seprűket, közlekedési eszközöket, használati tárgyakat. Írhatsz tankönyvet, útmutatót, alkothatsz törvényeket. Számos dolog van a világban, ami fenntartja a neved.
Csak ugye az útra rálelni nem mindenkinek egyszerű, nekem szerencsém volt a gyógyítással, mindig is tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de tudom, hogy más sokáig keresik, hogy mik szeretnének lenn, de szerencsére idő van rá.
- Nekem előnyöm volt abból, hogy sok diákkal együtt jártam az előkészítőbe, így már ismertük egymást, jártunk már fent előtte is a tanodában, voltak olyan tematikus napok, amikor megismerkedtünk a kastéllyal, a tanárokkal, akik akkor itt voltak. És eridonos vagyok, nagyon könnyen teremtek kapcsolatot bárkivel. Te milyennek éled meg az első évedet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Akkor ezért fájt ennyit a feje?
Nem vagyok benne biztos, hogy bárki is érzékelte menet közben, hogy én is itt vagyok, a folyosóra akkor fordultam rá, amikor a kézfogások megtörténtek, gyorsítottam a lépéseimet, és csak az utolsó szavakra sikerült Márton és Albert mögé érnem. Sporttáskával, benne mindennel, amire szüksége lehet, és Albertnek is egy szett ruhával, mert tudtam, hogy maradni akar mellette, de azt nem sejtettem, hogy konkrétan csak egy boxer lesz rajta. A táskába kapaszkodva nézek a nőre, könnyes szemekkel, de próbálom minél erősebben tartani magam. Közben, ahogy haladnak el mellettünk, ketten köszönnek is, de én csak biccentek, most csak a doktornőre koncentrálok, és arra, amit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Sajnálom, az én hibám. Az ingerlékenysége gyanús volt már, hogy valami nem stimmel, fokozatosan romlott, tegnap előtt pedig elesett a motorral, de megvizsgáltam, nem volt belső vérzése, meggyógyítottam. Fáradtabb is volt a kelleténél, és olykor azt mondták, hogy nem értik, amit Miksa mond, de azt hittem, hogy csak figyelmetlenek, mert én értettem.
Nekem nem tűnt fel, hogy máshogy beszél, hogy nem lehet érteni a szavakat, amiket kimond. Az egyik könyvben, amit olvastam, abban volt egy mondat, ami most ezt juttatja eszembe. Ott a főszereplő lánynak azt mondták, hogy persze, hogy ő érti, hiszen a szívével hallgatja, nem a fülével a másikat. Akkor furcsának gondoltam a mondatot, de lehet, hogy ez egy létező dolog?
- Változó, a túlélés, az nagyon sok mindentől függ, az agydaganat a legspeciálisabb, minden azon múlik, hogy mekkora, mennyire lehet hozzáférni, milyen az utókezelés. A statisztika nem a legjobb.
Az utolsó mondatot szinte suttogom, mert lassan kezdek belegondolni, hogy ez mit is jelent, hogy mennyire mindegy volt nemrég az a negyven-negyvenöt éves korig élés, amit Albert mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Jobban utána kellett volna néznem.
Dörmögöm magam elé, mert tényleg ezt kellett volna tennem. Minden opciót számba venni, ahogy egy újabb, szokatlan esemény történik. De nem, én próbáltam elterelni a gondolatait, újabb és újabb és újabb opciót adni arra, hogy ne foglalkozzon azzal, ami rossz, és inkább legyenek jó pillanatok. Saját magam előtt is tagadtam, hogy baj van, mert nem akartam, hogy baj legyen. Mert én még szeretnék vele utazgatni és beszélgetni, és nézni, ahogy alszik, miközben morog, hogy ne nézzem. Olyan sok mindent kell még együtt átélnünk, olyan nagyon sokat. Csak állok, és hallgatom amit Kriszta mond, és érzem, ahogy elzsibbadnak az ujjaim a szorításban, miközben próbálom győzködni magam, hogy nem szabad sírni.
- Küzdeni fog, Albert miatt mindenképpen, mert ő nem szegi meg az ígéreteit.
Mondom végül magabiztosan, és tudom, hogy így lesz. Hogy miatta megküzd az összes sárkánnyal is, szóval nem lesz itt baj. Persze, ha Albert nem adja fel, ami jelen pillanat nem úgy tűnik, mivel összecsuklik, Márton kezei között végzi, majd a széken, én pedig ösztönösen odalépek hozzá, és a nyirkos homlokára teszem a kezem.
- Lázas, reggel még jól volt, mielőtt megtudta Miksát. Elhoztam a gyógyszereit, mert szerintem nem vette be őket.
Gyorsan elő is veszem őket, és Kriszta felé nyújtom a zacskót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csendesen nézem végig a jelenetet, nem hittem volna, hogy a közeljövőben látnom kell azt, hogy egy eszméletlen szerettemet elviszik, a nagypapi is majd kicsattan éppen, és ez most nagyon riasztó nekem, főleg, hogy Miksát nem is láttam, és az utolsó mondatom az volt hozzá, hogy negyed óra múlva találkozunk, nem mondtam, hogy szeretlek, nem bújtam hozzá, hiába van a ruhámon az illata, mégsem olyan. Nem ő.
- Ez egy jó ötlet.
Felelem végül határozottan, mert így lehetőségem nyílik látni őket, vigyázni rájuk. Ez egy olyan lehetőség, amit nem hagyhatok ki, így egy kicsit megigazítom a vállamon a táskát, mielőtt ellépek Márton mellől.
- Átöltözöm.
Muszáj eltűnnöm egy kicsit előlük, muszáj kicsit egyedül maradnom. Egyszer már elveszítettem mindenkit, akit mélyen szerettem, nem szeretném, ha ez most megint megtörténne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Még nem hallottam olyat, hogy bárki is a könyv miatt kapjon büntetést. De olyat már igen, hogy Farkasházy professzor beleolvasott, és valakinek a tevékenységét elismerte. Azt mondta, hogy ezer évig büntetné ezért a munkálkodásért, de mivel senki se vett észre semmit, csak elismeréssel tud adózni.
Nyilván, ha a kollégái előtt mond ilyet a házvezetőm, akkor simán kicsapják, és azt azért nem szeretném, sem azt, hogy Kakasi néni a botjával kólintsa fejbe olyan erővel, hogy megváltozik. Furcsa lenne egy másik Farkasházy arra a pár napra, amíg még itt vagyok.
- Főleg elektronikai dolgokat. Van mobilom, laptopom, fényképezőgépem. És a barátom meg fog tanítani autót vezetni.
Amit szerintem sokkal jobban várok, mint a Varázstani Alapismeretek Vizsgát, pedig öt éve készülök rá, hogy tökéletesen írjam meg, és emiatt nem egyszer kaptam meg, hogy igencsak stréber nőszemély hírében állok.
- Ne kérj bocsánatot, nem szoktam emlegetni, az emberek olyan következtetést vonnak le arról, hogy a nagypapámmal élek, amilyet szeretnének, és nem, az öcsém, ő a szüleinkkel ment, én hat éves voltam, amikor idehoztak, így az életem nagy részét a nagypapámmal töltöttem.
- Igen, teljesen ignorálni is tudom a gyötrelmes férfisorsot. Miksa mellett kell is, mert ő is szeret bajba keveredni, és nem igazán tudja a határait.
Miksát pedig lehetetlen kiszúrni, hiszen ő az a srác, aki mindenki felett van, magasságilag mindenképpen, de híre is van, és meglepő talán, de egyetlen Miksaként van jelen az iskolában. Mondjuk ő jobban járt, mint a bátyja, akit Mihálynak hívnak.
- Köszönöm, ez kedves tőled, és ne aggódj, sokan vannak így. Én gyerekként igen vad voltam, sokszor estem le a fákról, szereztem horzsolásokat, tudom, hogy egy-egy nagyon ijesztő tud lenni, főleg, ha nem vagy hozzászokva. De év végéig egészen biztosan itt leszek, ha bármi baj van, gyere csak.
Utána nem tudom, hogy merre lesz a gyakorlati helyem, de azért reménykedem benne, hogy figyelembe veszik az egyetemen a lakhelyemet, és a rendelőbe vagy ide helyeznek ki. Nagyon jó lenne.
- Azt hiszem arról, hogy hogyan szeret valaki szavak nélkül. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor szeret a másik, ha mindig mondja, hogy szeretlek, pedig nem, sőt, a tettek sokkal hitelesebbek. Én erről írnék könyvet.
Megírnám a saját boldgoságomat, amit szinte az első pillanattól, pontosabban onnantól, hogy felfogtam, ez tényleg a valóság, töretlennek gondolok, és minden nehézség ellenére is hiszem, hogy örökké fog tartani, akkor is, ha Miksa követi Albertet. Ilyen szerelem soha többet nem lesz az életemben, és nem is szeretném, hogy legyen.
- A tanulószoba a neked való hely, ott sok olyan diák van, akik csendesebbek, nehezen oldódnak fel, de szeretnek egymás társaságában tanulni, és lassan nyitnak is egymás felé. Láttam őket többször, együtt mentek a cukrászdába, vagy jó időben együtt ültek ki a parkba, a rétre, szerintem ott könnyen megtalálnád a helyed. Én az étkezőteraszt szeretem a legjobban, a hangulata mindig pazar, és a vízesést, nagyon jó ott kikapcsolódni. A szabadidőmben főzni szoktam, szeretnék ügyesebben sütni, ezt Holló profon szoktam tesztelni, ő a barátom legjobb barátja és az én legnagyobb gasztrokritikusom. Olvasok, fára mászok, fényképezek. A kézügyességemet fejlesztem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az új kedvenc karácsonyi pizsiszettemben vagyok, akkor is, ha már elmúlt karácsony. Valójában páros szett volt, de mind a kettő pici, pont nekem jó, így tőlem magamnak lett egy kék és egy piros szettem is. Most a kékben virítok, a hajam kiengedve szárad, és éppen forrócsokit főzök, amit a következő bőgős-romantikus filmemhez kívánok elfogyasztani egy kockás pléd alá bújva. Ekkor azonban olyan történik, amire nem számítok, az, hogy Miksa szó szerint berobban az otthonunk ajtaján, és pedig zavartan húzom le a csokit, hogy ne égjen oda, és sétálok ki az előszobába.
- A világ legjobb ajándékát?
Pillantok kétkedve mögé, majd vissza rá.
- A világ legjobb ajándéka azt hittem, hogy olyan száznyolcvan magas, és hetvenöt kiló körül van.
Pedig igazán jó lenne, ha tényleg a világ legjobb ajándékát hozta volna el, mert akkor esélyem lenne rá, hogy én is megkapjam a legjobb ajándékot, méghozzá Miksát magát a régi önmagaként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez most komoly?! - sikítok olyan hangon, amivel szerintem mind a kettejüket megsüketítem egy életre, és a kibuggyanó könnyeimmel együtt szaladok oda mind a száznyolcvanhárom centiéhez, hogy a nyakába vessem magam. A lábaimmal átkulcsolom a csípőjét, és boldogan ölelem magamhoz. - Itt vagy! Tényleg itt vagy! Soha nem hagyhatod el Miksát, soha. - ha álmodom, akkor soha többet nem szeretnék felkelni, mert ez a legcsodálatosabb álom jelen pillanatban. - De hát hogyan? Mikor? Mindent hallani akarok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erősebben kapaszkodok belé, ahogy elindul velem befelé. Le akartam szállni, de jó egy kicsit tényleg érezni őt. Az illatát, ami keveredik Miksáéval, szóval elhiszem, hogy tényleg itt van. Mint régen, mintha két pasim lenne. Az életünk csodás kis buborék, ami kipukkadt, de lehet, hogy újra gyönyörű lesz.
- Milyen kedves tőlük. És cuki a kisbaba? Egy kicsit meg voltam fázva, én nem mertem ott maradni, nehogy elkapjon valamit. Meg volt két vizsgám is.
Pedig szerettem volna babázni, olyan jó volt abban a pár napban is, miután megszületett és segíthettem kicsit Mirának. De jobb nem kockáztatni egy ilyen kicsinél.
- Szóval, együtt maradtok ugye? Most már örökké együtt lesztek és senki és semmi nem szed szét titeket. Esküdjetek meg! És úristen, Albert, tényleg te vagy a legszebb karácsonyi ajándék, mert elhoztad nekem Miksát.
Érteni fogja, tudom, hogy érteni fogják mind a ketten, hogy mire gondolok. Sírni lenne kedvem az örömtől, de nem szeretném most ezzel elrontani a pillanatot.
- Annyira szeretlek titeket, ti idióták!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A mi ágyunk.
Pontosítom azért, mert mégiscsak felezzük a költségeket, bármennyire is nem tetszett neki. Nekem fontos, hogy ne azt érezzem, nem vagyok több, mint egy eltartott nő. Dolgozom is, hogy mindenképpen legyen plusz bevételem. De most csak mosolyogni tudok, és megrázni a fejem.
- Elég nagy az az ágy, elférünk ott hárman is.
Mosolyodok el szélesebben, és a szoba említésére büszkén bólogatok is.
- Igen, csak olyan lakások jöhettek szóba, amiben neked is van szobád, és remélem tetszik, mert én rendeztem be neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elnevetem magam a többférjűség gondolatára, végül is, valóban olyan lenne, de eleve így is terveztük, amikor egyszer beszéltünk róla, még régen, akkor is természetes volt, hogy olyan házunk lesz, amiben Albertnek is lesz szobája. És most itt is vagyunk, nem ház ugyan, hanem lakás, és hiányzik a zöld is, ami körülveszi, de együtt vagyunk, és ez boldogsággal tölt el, még akkor is, ha Miksa mindenben kijavít. Nem is biztos, hogy annyira tetszik nekem ez a feléledt Bontovich. Jó, csak viccelek, imádom, de azért megforgatom a szemeimet, amikor még az anyagi része is szóba kerül. Tudja, hogy mennyire nem könnyű nekem a téma, és most egy kicsit rosszul is esik, de nem teszem szóvá, inkább csak mosolygok. Ezen igazán nem fogunk összeveszni, hiszen Albert az ő barátja elsősorban.
- Ugyan, ez a te otthonod is. Ha van kedved hozzá, szerintem Miksa szívesen megmutatja a konyhán túli részt is, nekem úgyis helyet kell találnom ennek a rengeteg ételnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Furcsán nézek a felém közeledő Miksára, és belenevetek a csókba, ahogy felkap, pedig tudom, hogy számára meg sem kottyanok, de mégis, minden alkalommal meglep, és most nagyon jól esik a csókja.
- Akkor is te leszel a kedvenc pasim, ha végül Alberttel ellovagolsz a naplementébe.
Jó, akkor talán egy kicsit mérges leszek rá, de összességében, neki meg tudnám ezt bocsátani. Idővel persze.
- Menj, én itt leszek.
És remélem, hogy most már Albert is, túl szép ez a karácsonyi utócsoda, hogy ne legyen igaz. Szeretnék hagyni nekik időt, hogy felfedezzék a szobát, így addig tényleg nekiesek annak a rengeteg mindennek, amit Miksa hazahozott. Még jó, hogy ma nem terveztem főzni.