Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Az illem úgy kívánja, hogy gratuláljak. Jó egészséget a gyermekének.
Vajon milyen lenne akkor, ha a közös gyermekünket várná? Akkor is ennyire merev lenne? Akkor is ennyire nem törődöm, érzéketlen? Mert jelen pillanatban az. Riasztóan merev, és erre valószínűleg holnap, vagy holnapután, mikor teljes józanságban, a másnaposságtól távol gondolok vissza erre az estére, eszembe fog jutni minden apró rezdülése, és talán még a mögöttes tartalmak is. Akkor igen, de sokára lesz az még, a jelenben nem vagyok más, csak egy dühös-haragos-sértett gyermek, aki nem érti, hogy miért nem kaphatja meg azt, amit szeretne, holott ő megcsinált mindent, amit a szülei tőle kértek.
- Szeretném tájékoztatni, hogy megnősülök.
Olyan dacosan jelentem ki ezt, mintha ezzel a kijelentéssel képes lennék legyőzni a sárkányt. De nem, esélyem sincs rá, hiszen az a sárkány már nem csak egy fejű, már nem csak egy szerencsétlen kis Süsü, hanem több fejet növesztett, méghozzá felbonthatatlan házasság és gyermek képében. Már legalább három feje van az ellenségnek, melyet a házasság tényével nem tehetek semmissé.
- Úgy határoztam, drága asszonyom, hogy mindent, mi valaha érzés volt, Önnél hagyok, és én egy érzelmi játszmáktól mentes, hagyományokat megtartó házasságra lépek. Úgy irigylem az Ön boldogságát, ház osztályrészem kérem én is belőle.
Madách forogna a sírjában, ha hallaná, hogy a tegnap félálomban elkezdett művéből egy-egy szót átemelve, részegen közlöm őrültségeimet a nővel, akit valószínűleg úgy szeretek, ahogy senkit előtte még. Utána se szeretnék. Abigél leforrázott, megsebzett, megégetett. Kitépte a szívem, azt, amelyik olyan hűségesen várt rá. Elárult, elhagyott.
- Én mindent megadtam volna.
Bármit nekiadtam volna, amit csak kér, és hittem, hogy lehet olyan boldog életünk, mint a bátyámnak jutott, de nem, ez engem elkerül teljesen. Magam elé motyogom a tényt, hogy bármit megadtam volna, felé csak mozdulatokat közvetítek, felnézek rá, és széttárom a kezem.
- Akkor mindent megbeszéltünk, látja drága asszonyom, ezért igazán kár lett volna házát bemocskolnom.
Mint egy színi előadásban, látványosan meg is hajolok, amiből kissé imbolyogva egyenesedek ki. Érzem, ahogy a torkomba gombóc feszül, mennem kellene, mert ha így maradok itt, félek könnyeimet nem tudom visszatartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem járkálhatok fel s alá, mert még a végén azt hiszik, hogy valami furcsa perverzióban, ne adja Isten pedofíliában szenvedek, és valójában a kifelé haladó tiniket sasolom. Nincsenek ilyen dolgaim, nekem csak egy fiú kell. Ó oké, ez így nagyon rosszul hangzik, de a lényeg a lényeg, hogy várok valakit, és ezt itt kell intéznünk, a faluban ugyanis nem lehet. Bagoly helyett az eridonos kislányt küldtem be érte, remélve, hogy előbb megtalálja, mint a tollas. És ismerve a lány kotnyelességét, előbb meg fogja. Az megint egy másik történet, hogy honnan ismerem őt, és egyszer talán el is mesélem, de most nem Laura a lényeg, hanem Miksa. Befelé tekintgetek, még jó, hogy nincs itt egy őrvarázsló sem, aki mostanra lekapcsolt volna, és várom, hogy a fiú felbukkanjon. Hát nem hiszem el, mintha csak az elmúlt órában pár évet öregedtem volna. A terv sikerülhet, és ezt tudnia kell!
- Na végre!
Morgom, amikor végre felbukkan a kifelé vezető ösvényen, és felé intek, hogy igyekezzen. Hát nem hiszem el, úgy néz ki, mint aki most kelt. Én miért nem most vagyok diák? Eszem megáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Rossz vége?
Pillantok rá értetlenül, mert nem nagyon tudom, hogy mit… óóó de. Valójában pontosan tudom, hogy mit jelenthet ez.
- Nem akarom tudni, de muszáj megkérdeznem, hogy vele, vagy mással és megbüntetett volna, vagy mással és vele, ha már úgy arra jár… ne, ne felelj, túl sekélyes az életem, hogy az öreg szívem ezt elviselje.
Tényleg, komolyan mondom, hát nem elég, hogy egy perverz pedofil hatását keltem azzal, hogy itt sétálgatok a kapuban, még a fiatalok szexuális élete iránt is élénken érdeklődöm. Hát remek.
- Azért jöttem, hogy tájékoztassalak, megtaláltam a bátyádat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Először megdöbbenek, mert nem ezt a reakciót vártam, de egy pillanattal később helyre is áll a világ rendje, amikor előtör belőle a lelkesedés. Na azért! Hát így kell viselkedni egy ilyen hatalmas felfedezés esetén!
- A nagyanyátoknál. Nem is értem, tíz perc séta, jó húsz a nagyi, és eszedbe se jutott meglátogatni? Szégyentelen kölyke.
Én szégyellem magam helyette is. Hát nem hiszem el, de tényleg, a szentségtelen fráter. Tudniilik, az ő nagymamája olyan süteményeket készít, hogy ha az én nagymamám lenne, hát süteménybelem lenne. Csodálatos asszony, imádom. Gyerekként mindig úgy bánt velem, mintha az unokája lennék.
- Arra gondoltam, hogy kivehetnénk a panziót, és tudod hogy van, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor majd Mohamed megy a hegyhez.
Vagy fordítva? Mindegy, a lényeg, hogy a fél éve tervezgetett legénybúcsúnk igenis meglehet. Elviseljük Mártont, szóval ez nekünk jár. Igen, tudom, ez róla szól, de drámázzon csak, mi élvezzük az életet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Szegény fiú, nyom a sok kötelezettség?
Már majdnem, hogy meg is sajnálom, hát most kelt fel vagy most szexelt vagy mindkettő, rendesen még nekem is hálásnak kell lennem, hogy kifáradt hozzám. Hát nem hiszem el.
- Nem, de valahogy ki kéne rángatni. Hát megláttam a savanyú arcát, és éreztem, hogy vérzik érte a szívem.
Komolyan, nem viccelek, először azt hittem, hogy valami rokonuk, de aztán rá kellett jönnöm, hogy az a nyomorult az. Nem mentem oda hozzá, okkal, hiszen akkor simán tovább is menekülhet.
- Mi baja van? Nem akarsz beszélni vele? Figyelj, a pia meg van, meg a csajok is, kerítettem új helyszínt, az egész kárba veszne, hát ezt akarod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Biztos vagyok benne, hogy nem akarom hallani.
Ha valamiben, na akkor ebben tényleg száztíz százalékig biztos voltam. Nem akarom hallani a részleteket, és valamiért így nézve őt, elkezdtem irigykedni. A fene se tudja, hogy mit tud ez a kölyök, de egészen biztos vagyok benne, hogy egész háremet tart az iskola falai között.
- Oh, a nyomorult.
A szerelem szívás, akkor is, ha a saját menyasszonyodba vagy szerelmes, meg akkor is, ha egy idióta, gyökér baromnak a feleségébe, aki olyan mártír volt, hogy azt elmondani nem tudod, és csak a büszkesége miatt nem ment hozzád feleségül, holott, szeretitek egymást. A szerelem idiotizmus és szívem szerint kitépném a saját szívemet is, meg azért a nyomorult Mártonét is.
- Figyelj, ha második nekifutásra is azt mondom, hogy eláll a szavam tőled, akkor beajánlak még jó pár embernek, rendben?
Még a kezemet is nyújtom felé, hogy érezze, teljesen komolyan gondolom. Habár közte meg Márton között nagyobb korkülönbség van, volt időszak, amikor együtt gyerekeskedtünk. Mondjuk már akkor is egy kis hülyegyerek volt, de nagyon értette a szerepét. Én pedig ezt nagyon imponálónak találom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Mondta, erősen fintorgott, de nem olyan, hülye picsa fintora volt, hanem olyan… fura.
Ennél jobban nem tudom elmondani, mert ezer éve ismerem, és nem láttam még ennyire szétcsúszva. Aznap este is csak ült és ivott, és nézett, és néha megjegyzést tett a nőre. Ahogy az alkohol mennyisége nőtt a szervezetében, úgy mondott egyre vádlóbbakat, arra, hogy elhagyta, megszégyenítette.
- Nem, nem. Csak a miénk. Három napra, kivettem az egészet. Majd menüt kell leadni, meg extra igényeket, de tényleg, teljesen a miénk, ezt a részét rendeztem. Milyen szöszi amúgy? Kurva, mert el tudom intézni, hogy még gy búcsú körre megkapja.
Mentségemre szóljon, hogy mindenki magából indul ki, nekem is volt olyan hölgy az életemben, akinek nagyon sokáig nagyon rendesen és még azon felül is fizettem a szolgáltatásait, de hát semmi pretty woman nem volt benne, csak kellett idő, hogy vége legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Most azt, hogy lefoglalom meg kifizetem a helyszínt, nem mondanám késznek. Kicsit több lelkesedést. Attól még, hogy panzió, ki lehet hozni belőle jót. Ha meg nem felel meg fiacskám, akkor majd elmész valamelyik nődhöz a faluba.
Biztos, hogy van neki vagy egy tucat ott is. Hihetetlen. Kiskamasz. Biztos van valami szuperképessége. És igen, köszönöm látom magam előtt a képességét. Én vagyok a hülye, mit agyalok.
- Persze.
Bólintással is jelzem, hogy tisztába vagyok azzal, kiről beszélünk. Hát bemutattak már neki. Egészen kedves, csak nem ilyet képzeltem el Márton mellé, hanem… pont olyat, amit utána leírt, és itt megengedem magamnak, hogy leessen az állam.
- Várj! Mivan? A nővérbe szeretett bele?! De hát, de hát mikor? Hogyan?
Úgy hápogok, mint egy kacsa, és hitetlenkedve nézek rá. Viccel velem, ezt most biztos nem mondja komolyan. Úgy nézek rá, mint aki nem hiszi el, amit hall és lát.
- A mocskos életbe. Ez hülye. Ebből mégis hogyan akar kimászni? És a nővér? Ő is, vagy ő nagyon nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Megforgatom a szemem erre a pimaszságra, hát komolyan nem hiszem el ezt a gyereket. De imádom, feldob minden pocsék családi összeröffenést.
- Miért, nem igaz? Fogadjunk, hogy bárkire mutatok is rá, képes vagy elcsábítani legalább egy éjszakára. Azt is, akit esélytelennek gondolnék.
Mondjuk így most hirtelen persze senki se jut az eszembe, aki mondjuk tartja magát annyira, hogy ellen tudna állni neki. Túl sok időt töltök rossz társaságban. Elektra. Igen, ő például nehéz dió lenne, de véleményem szerint nem lehetetlen.
- De akkor meg, ha ekkora a szerelem meg a dráma, akkor csak nem olyan balfasz, hogy ne mondja el a másiknak.
Hogy is van a mondás? Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? Szinte látom is magam előtt Abigél tekintetét, az arca változását, ahogy ezt a kijelentést teszem. Abban a lesújtó nézetben pedig minden benne lenne, méghozzá jogosan, hiszen én sem kívántam közölni vele a tény, hogy érzéseim vannak iránta. Amikor meg mégis megtettem, hogy hogynem, hát megházasodott. Édes Merlinem, miért is csodálkozom a Mártonnal való barátságom tartósságán?
- Milyen tervet lehet arra kitalálni, ha meghiúsul? Üdv a történelem megismétli önmagát napon? Jó, ez szar poén volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Nem azt mondtam, hogy feküdj is le vele, hanem, hogy képes lennél elérni, hogy le akarjanak feküdni veled.
Ez bizony kérem nagyon nagy különbség, és hát most mit mondjon ez ember, el kell ismerni, hogy vannak tehetséges fiatalok, és nekünk, véneknek bizony át kell adnunk a helyet nekik, az új generációnak.
- Bevallom, amióta meghallottam a Fölnagy kettő pont nulla tervet, azóta várom az esküvő napját. Komolyan, mintha én lennék a vőlegény, úgy izgulok. Na de fiam, mennem kell, mert egy óra múlva testületi ülés lesz Talároson, aztán a polgármester mégsem késhet el.
kitárom a karjaimat, hogy megöleljem a kölyköt, akit tényleg nagyon imádok, de a világ minden pénzéért se mondanám el neki.
- Holnap délután négykor várnak, hogy felmérd a terepet, minden megy a terveink szerint tovább, én figyelem a bátyád mozgását, nehogy meglépjen, rendben? Ó és csókoltatom az aktuális ágytársadat, minden elismerésem a türelméért, ha még ott lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ön szerint én másból sem élek csak a megfélemlítésből?!
Másokkal ellentétben én nem azt nézem, hogy milyen szép alakja van, annak ellenére, hogy terhes, hanem éppen azt, hogy mennyire riasztóan vékony, és ez nem egészséges. Ha az én feleségem lenne, nem így nézne ki, kerek lenne, formás, imádnivalóan gömbölyded, de jelen pillanatában valaki olyan, aki riaszt, mert olyan, mintha már odaát volna, mintha átesett volna az árnyvilágba, és onnan nézne rám. Te nem az vagy, akinek lenned kéne. Nem vagy Abigél.
- És én miért is vagyok hibás abban, hogy maga terhes, mondja csak?! Én kényszerítettem a férjét rá, hogy ne védekezzen? Nem emlékszem rá, hogy az aktus során a hátát nyomtam volna a térdemmel, nehogy kiszálljon, mielőtt elélvez! De ha mégis ott voltam, hát bocsássa meg, hogy nem emlékszem, az agyam biztos engem óv, mielőtt még olyan fantáziám lenne, mely megszégyenít mindkettőnket!
Hát most nehogy már engem hibáztasson azért is, mert a férje felcsinálta! Én vallottam neki, a tudtára adtam az érzéseimet, és ő mit tett? MIT TETT?! Férjhez ment, terhes lett, és mellékesen közölte azt is, hogy én ugyan sosem érek fel hozzá, most meg vádol, mintha az én farkam landolt volna a kisasszonyban olyan végzetesen. Landolt volna, ha nem vagyok fair játékos, ami meglepő, mert a nagy helyzet az, hogy nem vagyok fair játékos. De nem történt semmi, az Isten verje meg!
- Vagy ez a bűnöm drága Abigél, kedvesem, hogy nem keféltem félholtra, mikor lett volna lehetőségem?
Nem állok meg a lépcső alján, hogy onnan nézzen rám, hát nem gondolja komolyan. Különben sem hozzá jöttem, de már megint ott tartunk, hogy rohadjak meg. Valójában a férje hivatott, csak erről elfelejtkezett. Mostanában rendszeresen próbálja elérni, hogy a gyerekkori védszövetségünkben helyet kapjon, de sem a Bontovichok nem ostobák, sem én nem engedek. Nem gondolja, hogy éppen neki, helye lesz valamiben, amit szeretek. Biztos, hogy nem. A nő mögött egy lépcsővel lépek én is, de amikor megáll, mellé lépek, és fölé magasodom. Nem fél, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mi az, ami magának nem felel meg, mondja?
Olyan dühöt tud kiváltani belőlem mindig, hogy arra sokszor szavak sincsenek. Igen, tudom, minden, amk kirobban, az egy végletekig szomorú elegye a vágynak és annak a bizonyos, mi lett volna, ha kérdésnek. Azon nem szabad elmélkedni, én mégis megteszem, és hibáztatom Abigélt, a meghozott döntésért. Mert ő döntött a férje mellett, és nem mellettem. Ez rajta ment el.
- Szeretné, ha felsorolnám? Ezért is jöttem tulajdonképpen, hogy megtudjam, melyik ajánlatot adó barátnőjét javasolna a legkevésbé. Őt venném ugyanis nőül.
Valóban szándékomban áll, de nem azt, akit méltat, és nem is azt, akit ellenez
hanem, akit mimikája és tekintete taszít, ő kell nekem. Folytatnám, elmondanám még neki, hogy milyen szerepet adnék neki az esküvőn, de hirtelen jött görnyedése megriaszt.
- ABBY!
Utána kapok, de már későn, érzem, ahogy a ruhája anyaga kicsúszik kezeim közül, hiába próbálom megtartani. Én a vért nem js fogtam fel, az esést is csak éppenhogy.
- Hívják a SÜVEGET! VÉRZIK!
Riadtan hajolok fölé, próbálok segíteni, de nem tudom, hogy mit tehetnék, jobb ötlet híján felkapom, és elindulok ki, hogy a birtok határán hoppanáljak vele. Nem fogok itt várakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ha bárki megkérdezné, hogy hogyan, nem tudnék rá válaszolni. Nem csak most, valószínűleg a jövőben sem. A vér olyan intenzíven lüktetett a fülömben, hogy elnyomta agyam zakatolását is, és már csak két szó lebegett a szemem előtt: Abigél vérzik.
Mindegy, hogy hogyan, mindegy, hogy mennyire, de a nő, akit szeretek, vért veszít. Akkor is, ha csak a rózsa szúrja meg, és akkor is, ha a gyermekét veszíti el. Előbbinél ott a játék, ahogy finom ujját ajkaimhoz húzva, az apró pontra csókot nyomok, de mit teszek akkor, amikor a testéből ennyi vér távozik? Futok, hoppanálok, ordítok...iszok. Elteltek percek, majd órák, mire visszahozták, és élt, én pedig, mint egy kisgyerek, zokogva hajtottam fejem az ágyára. Olyan ártatlannak tűnt, olyan angyalinak, olyan vétlennek. Vétkes volt ő, olyan nagyon sok mindenben, hogy a nap hátralevő része is kevés lenne minden elsorolására, most mégsem ezt látom. Életben van, de súlyos ára van ennek, és én nem tudtam megmenteni. Nem érdekelnek a racionális, orvosi, ám közérthető nyelven megfogalmazott magyarázatok, mely szerint a gyermek már halott volt, csak a tény érdekel, hogy nem tudtam elkapni őt.
Iszom. A Whiskey-t nehéz lenne megmondani mennyi galleon árán szereztem meg, egy segédápoló műszakja végén megsajnált, és hozott egy üveggel. Lassan fogy, de mivel nem ettem ma még, használ, tompít, kikapcsol. Valóban? Ugyan. Egyetlen mozdulata is elég, hogy olyan élénk legyek, mint aki nem járt jó úton afelé, hogy alkoholmérgezést kapjon. Odaugrok hozzá, fáradtan csókolok tenyerébe.
- Drágám, kedvesem, bocsáss meg nekem. El akartalak kapni, meg akartalak menteni titeket... de elkéstem. Annyira sajnálom, én annyira siettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Elment, Abby.
Halkan mondom ki, de  csak annyira halkan, hogy ő hallja, nem akarom megkímélni, mert véleményem szerint az sokkal rosszabb, mint őszintének lenni vele, sokkal aljasabb lépés. Tudnia kell, hogy gyászolhasson, hogy ne csalódjon kétszer. Egyszerűen azt akartam, hogy tudja. Hogy megértse, hogy mi történik, mert Abigél okos, erős, olyan, akit úgy kell kezelni, ahogy ő akarja. És gyerekes, pimasz, csúfolódó, arrogáns és bántó is. De mindig van egy oldal, amihez jobban húz, és én azt szeretném, ha ebben a pillanatban a veszteségét komolyan vennék.
- Megkértem őket, hogy megnézhesd, ha szeretnéd.
Szólalok meg végül csendesen. Ellenkeztek velem, én sem láttam, nem is akartam, terveim szerint akkor sem látom, ha élve születik. Távol akartam tartani magam tőle, az életétől, de én igazán aggódtam érte, mert szeretem őt. Idegesen az órámra pillantok, hihetetlen, hogy az a gyökér nincs itt, a felesége mellett, ahol a helye lenne. A lábam rugózik, az arcom meg-megrándul, keveredik bennem a mérhetetlen fájdalommal, és azzal, hogy nem tudok rajta segíteni.
- Szóltam neki.
Vallom be végül csendesen, de a nevét nem mondom ki, undorodom tőle, és minden perccel nő az undorom. Be akarom verni a képét, úgy, hogy ezt sose felejtse el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem kellett volna a szerelmedet kérnem.
Pedig felneveltem volna a gyereket, megvártam volna, míg újra özvegy lesz, nem érdekelt volna, nem gyűlölködtem volna. Hiszen ki tudja, lehet, hogy nekem is van egy gyerekem, de sosem akarom megtudni, vajon igaz-e. Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy melyik kölyök az, hogy ne kezdjem el látni benne magamat, vagy ami rosszabb, az apámat. Túlléptünk volna ezen, valahogy.
- Szeretnél...temetést?
Ha nemet mond, én akkor is megteszem, ez nem is kérdéses, akkor is sírba helyezem, hiszen évek múltán éppen azt fogja bánni, hogy nem beszélhet hozzá, hogy nem kérhet tőle bocsánatot. Én nem akarom, hogy bűnösnek lássa magát, de most gyászában nem is láthatja másmilyennek, majd tiszta fejjel megbeszéljük, majd amikor képes lesz racionális érvelésre is.
- Nem fogom engedni, ne félj, megvédelek.
Valóban? Hiszen pár órája sem ment. Felkelve a székből odalépek, verejtékező homlokából kisimítok pár tincset, aggódva hajolok közelebb hozzá, látom, hogy újra gyöngyözik, homloka tüzel. Szóltak, hogy lesznek utóhatások, de én nem akarom, hogy szenvedjen, éppen elég az, amit eddig átélt.
- Keresek valakit, mindjárt elmúlik.
És valóban, ahogy kirohanok a rolyosóra, kissé viseltesen, de tiszta tudattal, ami valóban meglepő, de az igazság az, hogy mostanában Vasváry-n edződöm, mert ő bölcs részeg, Márton meg agresszív, szóval szívesebben hallgatok és iszik egy bölcsességekkel teli férfit, mint kapok néhány pofont. Azonban engem nem engednek vissza, inkább hosszú listát sorolnak, hogy mit kellene hoznom, hogy mire van szüksége Abigélnek. Ez pedig elég ahhoz, hogy küldetésemnek vegyem, és visszahoppanáljak a házukba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá, és ehhez tartom is magam, hogy nem engedem oda, hogy csírájában fojtom el. Nem mintha el kellene fojtanom, hiszen nincs sehol, nem jött oda, de sosem tudhatom. Egy alamuszi, köcsög, rohadék, aki mindig a legváratlanabb pillanatban tesz olyat, amit nem hinnél, hogy megtesz. De megteszi.
- Hol van?
Mordulok rá egy ártatlan szobalányra, aki riadtan mutat a dolgozószoba felé. Nem csodálom, hiszen láthatta, hogy a ház úrnőjét elviszem, és visszatérve ziláltan és véresen érkeztem, hosszúra hagyott tincseim össze-vissza állnak. Mint az őrült, ki letépte láncát... elég találó, pedig nem különösebben rajongok a költészetéért, de most még én magam is elismerem, hogy tökéletes leírás. Egy gyűrött papírt, remegés miatt ronda kézírással nyújtok a lány felé. Látszik, hogy szép kézírásom van, de most ez volt a legkisebb dolog, ami számított.
- Kérem, ezeket készítse össze. És tegyen bele pár olyan ételt, amit szeret az asszonya.
Mert azt nem írták, de ha az ispotályi koszton múlik, akkor még vékonyabb lesz, és azt nem szeretném, ezek után, gondolkodás nélkül lépek tovább, és indulok el a dolgozószoba felé, aminek ajtaján nem kopogok, csak benyitok, és tekintetem az asztallapra emelem.
- Látom megkaptad az üzenetem, te gyökér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szívem szerint beverném a képét, amikor az "öröm" szó elhangzik. Miféle öröm? Ki az, aki egy ilyen napon egyáltalán még pozitív jelzőkre gondolhat? Ma Abigél elveszített valami fontosat, ma Abigél szomorú, így az én világomban nincs helye a boldogságnak. Ma senkinek nincs oka ünnepelni. Lassan lépek beljebb, lassan közeledek felé, mert próbálom türtőztetni magam.
- Nem jön vissza. Ide nem.
Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy a közelében legyen. Hazaviszem, nem érdekel, hogy a bátyám vagy az anyám, vagy a bátyám felesége, vagy bárki ezen a kibaszott világon mit mond. Haza fogom vinni, és nem fogom engedni, hogy ez a rohadék még egyszer a közelébe menjen. Több kárt már nem tehet benne.
- Elolvastad, amit írtam? Elvetélt. Meghalt a gyerek. Nem ma, napokkal ezelőtt. A feleséged, aki a gyerekedet várta, napok óta rosszabb és rosszabb állapotba került, azért, mert egy hulla oszlott szét a testében. Fel tudod ezt fogni? Érted, amit mondok?
Nem megy az, hogy türtőztessem magam, végül csak taszítok rajta egyet, majd minden egyes mondatommal egy újabbat, amíg csak falnak nem ütközünk.
- Abigélnek mag kellett szülnie egy halott gyereket, és te nem voltál ott. És most mit csinálsz? Könyvelést vezetsz? Eszednél vagy? Ha már felelősséget vállaltál egy nőért, akkor mindent meg kellene tenned a boldogságáért.
Itt fogy el a szabad tér a szobában, és én úgy tartom ott, hogy alkarommal a nyakát nyomom, hogy elmozdulni se tudjon onnan.
- Nem fog ide visszajönni, te pedig el fogsz tőle válni.
Sziszegem a fogaim között, majd elengedve ellépek, de nem tudom megállni azt sem, hogy ne verjem be az orrát.
- Ez azért, mert azt feltételezed róla, hogy megcsalt. Abigél nem a legtisztességesebb ember a világon, de hűséges. Szinte még gyerek, flörtöl, mint minden unatkozó feleség. És ez nem az ő hibája, hanem a férjéé, aki nem emberként, hanem trófeaként tekint rá. Ezért egyedül te felelsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Sajnálatos balszerencse folytán.
Az biztos, hogy nem az öröm és a szerelem okán döntött Abigél úgy, hogy hozzámegy, hanem azért, mert túl gőgös volt, mert én nem egyedüli örökös vagyok, mint ez a szerencsétlen, hanem a Ballay vagyon kisebb részének tulajdonosa. De, attól még, hogy másodszülött vagyok, hogy a bátyám nővére fiút fiúra halmozott, nekem is megvan a magamhoz való eszem, és azon forrásaim, melyekkel a biztos vagyoni hátteret biztosítani tudom.
- Akkor tedd meg azt a szívességet, hogy kinyírod magad. Nekem mindegy, hogy lógsz vagy lősz, de ereszd őt szabadon, mert szenved, te pedig olyanná váltál, amilyen azt mondtad, sosem leszel, egy feleségét kínzó gerinctelen féreg. Van ilyenből éppen elég.
Engem meg az nem érdekel, hogy a férje, és hogy majd ő eldönti, hogy mi legyen Abigéllel. Nem. Egyszerűen nem fog a közelébe menni, sem most, sem máskor. Soha többé. Nem hagyhatom. Én láttam, ahogy a nő szemében megcsillantak az érzelmek. És ezt nem akarom, hogy még egyszer látnom kelljen. Őt nem bánthatja senki. Ha kell, az életemmel védem meg, most is kész vagyok meghalni, ha az kell, hogy megmentsem. Elsősorban mégis védekezek, már amennyire tudok, hiszen maga a rántás olyan váratlanul, és annyira rossz helyen jött, hogy esés közben a kezem alám gyűrődött, így az első pár öklöt csúnyán bekapom.
- Nem történt meg, mert nem trófea lenne.
Üvöltöm vissza, és végre gyűjtök annyi erőt, hogy meg tudjam fordítani a testhelyzetünket, és én kerekedjek felül. Nem lenne szabad ezt tennem, meg kellene tudnom állni, de ahogy az előbb minden egyes mondatnál löktem rajta egyet, most minden egyes szónál belevágom az arcába az öklöm.
- Én. Sosem. Aláznám. Meg. Mert. Szerelmes. Vagyok. Belé.
Ennyi talán elég is, fáradtan hanyatlok le mellé, könyökömmel a térdemen támaszkodok meg, és lihegve nézem őt, szívem szerint leköpném, és már arra se maradt erőm, csak a fejemet ingatom.
- Napok óta halott volt. Én nem voltam itt azóta, hogy a terhessége kiderült. Ezt magadnak köszönheted, mert nem emberként tekintesz rá.
A szőnyegre köpök egy nagy adag vért, addig se kell rá pillantanom. Igaza van. Ha én nem lettem volna, az a gyerek még ma is élne, vagy talán sosem létezett volna, és Abigél sosem lett volna szomorú az elvesztése miatt. Erősebben szipogok, mindenhol vér szivárog vagy ki, vagy éppen be, most az orromból a nyelőcsövem irányába. Igen, pontosan tudom, hogy én felelek annak a gyereknek a haláláért, éppen ezért tudom, hogy ha már biztonságban tudom Abigélt, el kell tűnnöm az életéből. Ide nem engedem vissza, de megteremtek neki egy boldog életet. Aztán elutazom, hosszabb időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ne utalgass, mondd ki, mert így csak a szád nagy, de a szavaidnak semmi alapja nincs, és ha úgy verném szét a képed, akkor értelmetlen lenne. Mondd ki, hogy mégis mire gondolsz.
Akkor legalább lesz okom teljesen szétverni a rusnya képedet, te majom. Így is már olyan ocsmány látványt nyújt, hogy öröm ránézni, és van egy olyan érzésem, hogy ez fordítva is pontosan így van. Érzem, ahogy a felszakadt bőröm húzódik, ahogy a vérem szárad, úgy lesz egyre nehezebb a mimikám, és közben minden egyes szóval az elállni készülő vérzést indítom el újra. Viszont, ha valami baja van velem, akkor legyen férfi és vállalja fel, ne csak úgy tessék-lássék kijelentésekkel próbálja meg elérni, hogy megöljem. Ha nem is gyakorolom olyan erősen, mint a családom többi tagja, azért tudom, mint jelent a szavak forgatása.
- Tévedsz. Téged választott, mert tőlem túl büszke lett volna kérni. Te viszont nem vagy más, csak egy pénzeszsák. Csak a pénzed érdekelte, de ha bármit kérdeznének rólad, nem tudna rá válaszolni.
Muszáj megtörölnöm az orrom, ami elképesztően nagy baromság is, hiszen egészen biztos, hogy szilánkosra tört, és a mozdulat közel visz ahhoz, hogy a fájdalomtól magam alá vizeljek. Az még kellene, túl a krisztusi koron.
- Tudod mi lenne, ha elhagyna, de én is elhagynám? Elárulom neked, egy kicsit kéretné magát, hogy újra maga köré gyűjtse a rajongóit, majd ha ezt megunná, a terem közepén táncolna, és olyan szégyentelenül magasra lendítené a lábát, hogy abba nem csak a férfiak, de a nők is belepirulnának. Abigél erősebb mindkettőnknél, őt az egyedüllét nem riasztja meg, hiszen szabadon vadászhat egy újabbra. De tévedsz, ha megszerezném, nem ereszteném.
Most se rajtam múlt, ugyebár, sokkal inkább a nőn, és annak gőgös makacsságán. Én ott voltam, én mindent felajánlottam, de neki nem kellett, ő ezt az életet választotta, és mostanra mind gyilkosokká váltunk.