Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem voltam a kirendeltségen tíz kibaszott perce, de egy csapat férfi már körbe is állt. Félig felültem az egyik tisztviselő asztalára, és édesen nevettem a gügye vicceiken. Boostoljuk csak azt az egót, attól jobban áll majd később a kiskatona. Egyiknek megérintettem a karját, megjegyeztem milyen erős, a többi meg azonnal vetekedni kezdett a figyelemért. Kiszámíthatóak, és roppant szórakoztatóak. Hirtelen már nem is úgy éreztem magam, mintha aurorok között lennék, hanem a pubban. Csak az őrülten hangos zene hiányzott csak, meg egy kis alkohol.
Az ajtó, ahol a tisztviselő eltűnt nemrég, csakhamar újra kinyílt. Nem volt hangos, még csak feltűnő sem, mégis azonnal félretoltam két férfit az útból. Ők csak a mókát jelentették, Júlia meg lassan de magabiztosan valami többet. Ezt pedig éreztem az öleléséből is. Meglepett? Naná. Gyengéd érintések nagyon ritkán érnek, és talán zavarba jöttem volna tőle, ha nem szegeződött volna ránk négy férfi tekintete. Szerepemből csupán egy pillanatra kiesve öleltem vissza a lányt, és megsimítottam kócos haját.
- Már megyünk is - ígértem meg, és kibújva a karjai közül rámosolyogtam. Már nincs gond, itt vagyok. - Ne haragudjatok fiúk - álltam fel, és megsimítva Júlia kezét kulcsoltam össze ujjainkat. - Majd keressetek, ha unatkoztok - kacsintottam vissza, és már majdnem az ajtónál voltunk, mikor az ügyintéző elénk lépett.
- Bocsánat, még ezt a papírt alá kell írnia. Csupán formaiság, hogy felelősséget vállal Júliáért - tartott elém egy tollat.
- Hát persze - engedtem el a szőkét, és hezitálás nélkül firkantottam rá a papírra a nevem. - Végeztünk? - vontam fel a szemöldököm, mire csak egy bólintást kaptam válasznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Láttam a megtörtséget Júlián, de nem akartam foglalkozni vele. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert szimplán nem tett neki jót. Ha ilyen állapotban az orrom alá dörgölnék, hogy szarul nézek ki, valószínűleg inkább visszavonulnék a poros zárkába. Vagyis, nem tudom poros-e. Annak képzelem. Lepukkantnak, mint azokban a szörnyű filmekben, amiket Ádám szokott mutatni. Bár azok többnyire a vadnyugaton játszódnak valamikor kétszáz évvel ezelőtt. De ha őszinte akarok lenni, a magyar valóság se sokkal fényesebb.
Kitártam magunk előtt az ajtót. - Ugyan, erre vannak a barátok. Meg különben is, mindig ki akartam próbálni milyen lehet a szex egy aurorral. Mit gondolsz, erőszakosak? Lehet akkor vezetik le a sok munkahelyi frusztrációt - csacsogtam, és egy huncut mosolyra húzódott a szám. Visszapillantottam a vállam felett az épületre. Azon gondolkodtam mennyire lehetett szar bent tölteni az éjszakát.
- Héj Júlia, túlélted. Bevittek, de nem sikerült bevarrniuk. Mosolyogj egy kicsit - próbálkoztam. - Bár őszintén nem értem hogy bukhattál le. Mond, hogy nem szex közben razziáztak ezek a köcsögök - fintorogtam. Elég undorító dolog, de megesik. És akkor így jusson el az ember lánya a csúcsra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elméláztam azon, amit mondott, majd beleegyezőn bólogattam. Tényleg úgy tűnt, hogy nincs semmi önbizalmuk a srácoknak, akik a kirendeltségen voltam. Alapjáraton az alacsony rangra fogtam volna, de Júlia valószínűleg valami nagyobb fejessel találkozott. Szóval ha ő mondja, én aztán kibaszottul elfogadom.
- Mi az, hogy nem értem? - torpantam meg egy pillanatra, de mintha mi sem történt volna folytattam az utamat. - Mi a szar nem érthető ebből? - kérdeztem. Én is fogyasztó voltam. Tudtommal nem ugyanazt a fost toltam, mint Júlia, de ezek egyre mennek. Ha pedig van valami extra cucc az övében, akkor lehet nem lenne rossz, ha szólna. Már csak azért is, mert nem látom, hogy annyian tolongnának megnézni, hogy jól van e.
- Ha te mondod - hagytam rá egy szarkasztikus röhögés mellett. Én nem lennék rá képes. Néha felkelni se tudnék a kibaszott ágyamból. Az a mentsváram. És ha ez azt jelenti, hogy legközelebb én végzem a rácsok mögött, legyen.
Akaratlanul, és elnevettem magam. - Édes istenem, ezek a rohadt aurorok nem tudják mi az a privát szféra - köhögtem, aztán kabátzsebembe nyúlva előhúztam egy doboz cigit. - Na szedd össze magad. Vegyél egyet - nyújtottam felé a dobozt, amikor láttam a botladozását. Ilyen szoktam lenni, amikor haza kell mennem. A pánik egyszerűen elborítja az agyamat, és nem hagy élni.
- Ki akarod bökni miért akkora nagy dolog, hogy elkaptak, vagy ejtsem a témát? - mértem fel az állapotát. Franc tudja. A normális emberek szeretnek beszélni, én nem. Ha Júlia tényleg hasonlít rám, ő se fog. A lehetőséget azért megadtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A mondatára csak tovább fantáziálok az aurorokkal. Volt nem egy helyes köztük. Kicsit idősebbek, de még éppen a határon mozognak. És erősek, hohó, azok az izmos testek azt is kibírnák, hogy a kámaszútra összes pozícióját végigcsináljuk egymás után. A kérdés már csak az, hány kört bírnának odalent. Talán abban is jobb a teljesítményük, mint az átlagos férfiaknak.
Megzörgetem kezemben a felnyitott dobozt, miközben felteszem az ötmillió forintos kérdésem. Ahogy megtorpan, én is megteszem, bár ez nem akadályoz meg abban, hogy egy szálat a szám szélébe biggyesszek. Zsebemben keresek a gyújtóm után, mikor meghallom a választ. Ajkam o alakúra formálódik, és majdnem ki is esik onnan a szál.
- Ne bassz fel! - jön ki a számon az egyik legnőiesebb megnyilvánulásom. - Hogy a picsába? - képedtem el teljesen, és körbenéztem az utcán. Este révén már egészen kihalt volt de azért nem kellett volna a sok káromkodással felhívnom magunkra a figyelmet.
- Várj. Előbb érjünk be az erdőbe, aztán folytatjuk - emeltem fel a mutatóujjamat csitítóan, és újra megindultam. Már csak az kéne, hogy újra ránk szálljanak az aurorok. Mármint nem abban az értelemben, ahogy azt a fejemben elképzeltem, hanem amúgy.
Közben meggyújtottam a szálat, és mélyet szívtam belőle. Agyamban próbáltam minden információt összerakni a mellettem sétálóról amit csak tudtam. De csak egyetlen kérdés ismétlődött újra és újra: mégis hogy a francba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudom hogy kerültem oda. A helyre se nagyon emlékszem, vagy az útvonalra, de az emberekre se, akikkel együtt voltam. Menekültem a háztól bármi áron, csapódtam a társasághoz, fizettem, amit kell, hogy egy kicsit ne fájjon. A vérem pezsgett az újabb meggyújtott szálaktól. Tudom, hogy mielőtt megtörtént nevettem. Hallgattam a zenét, testem még talán mozgott is rá a zsibbadás közben. Aztán sötétség.
A következő képen már a padlón fekszem. A kezemre rátaposott valaki, aki szintén nem tudott magáról. Fájt, mégse éreztem, csak másztam. El, messzebb. Egyszer, kétszer megpróbáltam felállni, de a gravitáció folyton letaszított, míg valahogy ki nem botorkáltam a folyosóra. Hátam nekivetődött a falnak, lábamat felhúztam. Kapkodtam a levegőt, mégse férkőzött egy kis oxigén se a tüdőmbe. Remegtem a félelemtől, a szertől, a kibaszott melegtől, az emlékektől, a félelemtől, a szertől... Összeszorítottam az ökleim, hogy körmeim bőrömbe vájjanak. A fájdalom általában stimulálja a rohamot, nekem pedig levegő kellett. De nem éreztem. Körmöm alatt vöröslött a felszakított bőr, de tompa voltam. Izzadt, maszatos arcomon elkezdett hullani a könnyem, miközben kapkodtam levegő után. A francba, ez lenne a vég? Azt se tudom hogy történt. Csak hogy egyedül vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egész testem merő remegés és feszültség. Az összes izmom görcsben, oda-odakoccanó fogaim apró sebet hagytak a nyelvemen, számat elborította a vasas íz, csakhogy utána állkapcsom is megfeszülve a felső fogsoromhoz feszüljön. Emberek mentek és jöttek a folyosón, alig észleltem őket. Minden erőmmel azon voltam, hogy levegőhöz jussak, de olyan nehéz volt.
Valaki hozzám szólt, hallottam, észleltem ahogy leül velem szembe, de egyszerűen képtelen voltam odanézni. Merő roncs vagyok, nem szoktam ilyen lenni, nem mások előtt. Utáltam elveszteni a kontrollt. Mellkasom össze-vissza járt, de lebicsakló fejemmel ellentétben szemeim megtalálták végre övéit. Hangosan szuszogtam, ám a benti zene elnyomta a hangot, miközben saját testemmel vitatkozva próbáltam kinyújtani a kezemet, hogy elérjem a hideg padlót. Egy pillanatra mintha tiszta levegő szűrődött volna be, de alig észleltem, már újra az a szorult érzés támadt a mellkasomba.
Aprót ingattam a fejemet. Ne, ne érjen hozzám. Senki ne érjen hozzám. Bárcsak nem érne hozzám. Senki. A könnyek újabb hullámban kezdtem el száguldani, ám ezúttal nem a pánik hatására, hanem a színtiszta fájdalomra. Meg kéne adnom magam neki. A roham talán nem is olyan rossz, mint ahogy az ember gondolná. Minek küzdeni egy világban, amiben semmi esélyed nyerni?
- Kérlek - suttogtam magam elé, és gyengén magam elé emeltem a kezemet az ismeretlen felé. Segítség kellett, de nem akartam, hogy kivigyen. Kérlek ne használd ki. Ne használj ki. Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már akkor se voltam tiszta, amikor hívott. Sajgott az összes tagom, és fájt a fejem, ahogy a telefonomért nyúltam. Körülöttem idegen testek hevertek, minimum annyira szétcsapva magukat, mint én. Nem emlékeztem hogy kerültem oda, csak hogy az ereimben még mindig pezsgett a szer. Homályos agyam valahogy mégis felfogta a lényeget, és egy buszra felnyomva magam utaztam el a kis helyiségig.
- Júlia miért kell neked is az Isten faszán laknod… - morgolódtam magamban, mikor a cipőm végre rendes talajt ért. A sofőr ciccegve húzta be mögöttem az ajtót, és indult újra neki, míg én az ellenkező irányba caplattam. Két ismeretlentől kérdeztem meg merre kéne haladnom, mert semmi másom nem volt egy utcacímen kívül. Ha Júlia mondta is a telefonba a pontos lépéseket, azok kitörlődtek már az agyamból. Táskám pántját megigazítottam, és prüszkölve lestem a házszámokat.
- Na végre - feküdtem rá a csöngőre mint egy kultúrált emberi lény. Ja nem. - Júlia az összes pokolbéli lélekre csipkedd azokat a formás lábaidat, mert szétszakad a fejem, ha még egy pillanatig el kell viselnem az ablakból néző térfigyelő kamerákat - morogtam, és hátrafordulva farkasszemet néztem az egyik ráncos öregasszonnyal.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Grimaszoltam a szottyosnak, és mielőtt vissza tudtam volna fordulni, már egy szőke lógott a nyakamban. Az összes izmom megfeszült, a fejemben felkapcsoltak a vörös lámpák, amik mindig, amikor nem figyelek eléggé azokhoz, akik hozzám érnek. Az öleléshez meg amúgy sem voltam hozzászokva. Nem az ilyenhez. Éreztem, hogy valami plusz érzelem van benne, amit viszonoznom kéne, de egyszerűen nem tudtam. Ez a szeretet volt. Láttam másokon, tudtam hogy kell imitálnom, de sose tapasztaltam.
- Jól van, azért ez nem akkora dolog. Félszálltam egy mocskos buszra és végigdöcögtem a szar kátyús magyar utakon. Félig amúgy is aludtam - próbáltam kimagyarázni magam. Az jól ment. Kezem közben ügyetlenül simogatta Júlia hátát, mintha ez bármilyen pluszt adna a pillanathoz. Az emberi érzelmek furcsák.
- Na jó, ne ácsorogjunk itt kint, nézzük meg a hagyatékod - bújtam ki a lány öleléséből, és határozottan elindultam befelé. Korai volt? Lehet. De minél előbb hozzászokik a gondolathoz, annál könnyebb lesz. Ilyenkor tudtam értékelni egyedül, hogy nincsenek igazi szüleim. Borbélyékről egy pillanat alatt mondanék le. Egy könnycsepp se gördülne le. Sőt, még örülnék is. Illik egy temetésen táncolni?
- Wow, faluhoz képest nem is olyan putri - néztem körbe, kimondva az első kedves szavakat, amik felötlöttek bennem. A mi helyünk rosszabb. Tekintve, hogy általában négy és fél gyerek lakik benne. Váltakozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hitetlenül néztem Júliára. Most annyira naivnak és sebezhetőnek tűnt, hirtelen nem is láttam benne a lányt, akit ismertem. Vagyis ez nem teljesen igaz. Azt a szőkét láttam, akit a rellon folyosóján sétálva összetévesztettem egy szerencsétlen navinéssel. Aztán megszólalt. Csak most a szavai is olyanok voltak, mint a kinézete: ártatlan.
- Ha szeretnéd megnézhetem a muterod gönceit is, de én magára a kehóra gondoltam - jegyeztem meg, és még egy aprót biccentettem is a végén, mintha átgondolnám ezt a ruha dolgot. Ki tudja, jön vissza a nyolcvanas évek divatja vagy mi. Meg ha Júliából indulunk ki, lehet hogy az anyja is szeretett szórakozni a fiatalkorában.
- Lehet elég, ha csak átszínezed, hogy ne legyen ilyen… öreges - böktem meg a kanapét, mintha attól félnék, hogy visszatámad majd. Aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog megmozdulni, levetettem rá magam. A lábamat feldobtam a kisasztalra, és úgy néztem fel a szőkére.
- Pizzára szavazok. Valami jó zsírosra. Mondjuk négysajtos - csaptam össze a tenyeremet, mintha életem ötletét sikerült volna megszülnöm. Kibaszott zseni vagyok, az. A lényeg, hogy Júlia minimum annyira mugli neveltetésű, mint én, és érti. - Viszont amíg várunk… - túrtam bele a táskámba, és egy kis dobozt húztam ki. A tetejét felpattintva mosolygófejes kis tabletták néztek vissza rám. Ereimben azonnal pezsegni kezdett a vér, szemem megcsillant a látványtól is, és nem bírtam magam tovább türtőztetni, azonnal bekaptam egyet.- Kérsz? Boldoggá tesz. Gyorsabban, mint hinnéd - nyújtottam a szőke felé egy huncut mosoly kíséretében. Legutóbb még csak füves cigit ajánlottam neki. Ez annál erősebb volt. De jobb is. Olyan öröm, amiről utána nehéz lemondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hiába voltam egy teljesen ismeretlen helyen, minimum úgy viselkedtem, mintha már ezerszer jártam volna ott. Megszoktam, hogy mások lakására menjek. Főleg ha maguktól hívnak. Szememmel körbepillantottam, és közben bekaptam egyet a kedvenc piruláimból. Az órán megállapodott a tekintetem, és bolond vigyorral néztem a mutatót, amíg körbeért. Egyszer, kétszer, ki tudja hányszor, mire meghallottam Júlia közeledő lépteit és édes csivitelését. Már egyáltalán nem zavart a buszút, vagy hogy mennyi ideig tartott lejönnöm a kis porfészekbe.
- Mi lett a négysajtossal? - hajtottam vissza a fejemet normális pozícióba, bár még mindig felettébb érdekes volt az óra kattogása. Most mégis a szőkével kellett foglalkoznom, vagy mi.
- Egy pirulába még senki nem halt bele. Gyorsan hat, gyorsabban, mint a tiéd. Jó indítás lenne. Utána kiszanáljuk a házat. Kidobunk minden felesleget, és akkor új lappal indíthatsz - javasoltam egy elégedett mosoly kíséretében, és közelebb pöccintettem a dobozt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pontosan ugyanazokat a süket szavakat ismételgette Júlia, amiket éveken keresztül én is. Végülis, eddig kihúztam valahogy nem? Akkor lehet képes lesz behúzni a kéziféket egy után.
- Rajtam nem múlik - vontam meg egyszerűen a vállaimat. Gyengeség, hogy a pirulákba menekülök? Hogy a kurva boldogságért tönkreteszem magam? De mégis mit ér az élet, ha minden kibaszott pillanatért küzdeni kell? Egyszerűbb. Gyorsabb. És legalább mindig van valami, amit várhatok a naptól.
- Kurva gyors, mire ideér a kaja már a felhők felett leszel - biztosítom, aztán összecsapom a tenyereimet. - Vágjunk neki. Mutasd a muterod holmiját, közben meg mesélhetsz, vagy sírhatsz, vagy amit akarsz - pattantam fel. Nem tudtam hogy kell másokat vigasztalni. Ádámot se szoktam, olyankor szimplán mindig nekem esik, engem hibáztat minden szarért ami az életében történik. Én meg hálás vagyok, mert nem kell támogatnom. Azt hiszem legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aki rég nem fogyasztott ilyen szart, annak még gyorsabban hat. És tovább. Sajnos az én szervezetem már hozzászokott, és habár lassan nincs olyan perc az életemben, amikor nincs a véremben legalább egy kicsi a tudatmódosító szerekből, még mindig vágyom a nagyobb dózisra. Nem elég a kicsi, rengetek kell, hogy szinte már pénzem se marad. Régen sokat küldtem haza a rohadékoknak, de mostanában már inkább magamra költöm. Régen tudták, hogy segíteni akarok. Hálásak voltak. Az újak már csak azt tudták, hogy egy kurva vagyok. Nem érdemlik meg. Mégsem adom fel.
Követtem Júliát, és anélkül kezdtem el kinyitogatni a bútorokat, hogy kaptam volna rá engedélyt. - Wow, kemény indítás, ez tetszik. A ruhái is ilyen büdösek? - kérdeztem, miközben egy pólót húztam ki a polcról. Fintorogtam egyet, majd a padlóra dobtam. Nincs rá szükségünk. Majd egy újabbat, és újabbat. Undorító volt az összes gönc, még arra se érdemes, hogy egy elkurt divatbemutatót tartsunk benne.
- Hát, akkor itt az ideje - ragadtam meg a fogantyúját a szekrénynek, de az nem akart engedni. Megrángattam, de továbbra sem. - Faszom. Kell még az asztal, vagy szétbaszhatom a zárat? - néztem Júliára, majd a tekintetem tovább vándorolt a szobában valami hosszú vasat keresve, amivel felfeszegethetem a zárat. Milyen leleményesek az árva kölykök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Abban sem vagyok biztos, hogy az a szó elhagyja ajkaimat. Olyan, mintha egészen máshonnan nézném a jelenetet, egy misztikus köd mögül. Varázslat mi? Az emberek pszichéje a világ legnagyobb trükkje. Aztán megérzem az érintést. Kértem, mégis egy kissé váratlanul ér. Összeszorított fogaim közül egy apró szusszanást hallatok, mintha megkönnyebbülnék, bár még testem mindig egy hatalmas görcs csupán.
Lépkedek, ahogy irányít. De olyan mintha a talpam alatt foszladozó felhőkön tenném, és nem szilárd talajon. Ha nem lenne, talán minden lépés után összecsuklanék. De erősen tart, mintha számára semmi lenne a segítség. Vajon mit akar tőlem? Miért segít? Tudom mit akar. Minden férfi azt akarja, és meg is szerzi magának. Csak még egy pillanat, és készen állok rá, esküszöm nem is okozok közben gondot, ha vársz.
Arcomba csapódik a hideg levegő, nem is vettem észre mikor jutottunk el az ajtóig. Meglepett és hirtelen új életre kelt a szervezetem. Mellkasom megtelt üde levegővel, úgy kapkodtam utána, mintha a maratonon lennék túl. Leültem, és csak sűrűn lélegeztem. Könyököm a térdemre támaszkodott, és próbáltam visszatalálni a gondolataimhoz. A valósághoz, amiben pech vagy sem, még mindig léteztem.
- Köszönöm - szusszantottam, és próbáltam normális ütemre visszaterelni tengő mellkasom. - Honnan tudtad...? Miért segítettél? - pillantottam a nyurga alakra. Nem olyannak tűnt, mint akik naponta megfordulnak a közelemben. És a kisugárzása is egészen egyedi volt. Aztán lassan körbetekintettem magam körül is. Wáó. Ha eddig nem haltam meg, most fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mugli vagyok, bár van varázserőm. Minden porcikám ezt üzeni a világ összes varázslójának. Pedig igazából az is lehet, hogy aranyvérű vagyok. Vagy egy mocskos fattyú. Csináltatnék én tesztet, hogy megtaláljam a szüleim, de aztán mi a fasznak? Hogy újra a képembe mondják, hogy nem kellek? Nem kösz. Így marad az édes tudatlanság, hogy talán aranyvérű vagyok. És közben mégis mugli.
Ahogy Júlia végre feloldja a zárat, a kérdését követően azonnal szorul rá markom újra a fiókgombra, hogy nagyot rántsak rajta kifelé. Kicsit szorul, és jó régi, mint az összes szar ebben a szobában. Ahogy körbenézek, inkább kéne baltával nekiesni az egésznek, mint puszta kézzel. - Ja, azok - válaszoltam teljesen érdektelenül. A szőke arcát elnézve valami nagyobbra számítottam. Minimum egy halott ember kezére. - Héj, Júlia. Add a kezed - nyújtottam a sajátom, és ha belerakta az övét, kérdés nélkül csesztem bele egy maroknyit a papírokból. - Ez a te házad. Nem tudom mit csinált veled ez a fasz, hogy még most is félsz egy asztaltól, de vigasztaljon a tudat, hogy ő előbb került a föld alá. Túlélted őt. Bekaphatja - vontam meg a vállamat egyszerűen. Talán kicsit megértőbb lennék. Támogatóbb, ha nem lenne bennem a pirula. De így, szimplán csak megeredt a nyelvem, mint a Niagara-vízesés. Minden további szó nélkül távoztam a szobából, hogy a konyhából hozzak egy nyújtófát, és azzal együtt, diadalittas mosollyal álljak meg Júlia előtt. - És most, ideje mugli módon kitöltened a dühödet - vettem el a pálcát, hogy a helyébe rakjam az új eszközt, majd szemeimmel az asztal felé biccentettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még mindig teljes testemben remegtem, de a mellkasom már úgy járt mint egy rendes embernek. Mondjuk miután lefutotta a maratont, de ez a szépsége egy kibaszott pánikrohamnak. Illetve az, hogy szinte nem is emlékszem mi váltotta ki, vagy hogy hogyan értem végül ki a hűvös éjszakába. Az egész olyan homályos, mint mikor a Prambergeren ébredve egyáltalán nem emlékszem az éjszakára. Mondjuk a két szituációban van valami közös: sosem vagyok józan.
- Nem mindenki annyira emberi, mint te - vontam meg a vállamat lazának tűnve, miközben a belsőm még mindig égett a levegővételtől is. Sose mutattam, ha fáj. Ha megalázva érzem magam, vagy kihasználva. Mert ha megtenném, akkor elismerném, hogy legyőztek. Konstantin sose győzhet.
- Jobban, most már megleszek. Menj csak vissza bulizni - mutattam a hely felé, ahonnan épp egy csapat ember vonult, kiszivárogtatva a csendes éjszakába a benti káoszt. - Nem akartam elrontani az estéd - szabadkoztam kissé, és lassan felálltam. Lábaim még gyengék voltak, és hajlottak mint a nádszál, de egy pár pillanattal később már kihúzva álltam a megmentőm előtt.
- Én azt hiszem inkább haza vetem az irányt - mutattam az ellenkező irányba. Pech, hogy ez jelen esetben a temető felé vezetett. Igazából csak tényleg egyedül akartam maradni. A gondolataimmal, és a félelmeimmel, amiket nem oszthatok meg mással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke