Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Válaszként huncutul felvonom a szemöldököm és egy pimasz mosolyt engedek meg az irányába.
- Bezárnál? Mmm... megőrjítenélek azzal, hogy a rácsokon húzgálom a fém csészémet és közben tengerésznótákat énekelnék arról, hogy a szirének hogyan húznak csőbe a viharos vizeken. - Magam sem tudom, hogy honnan jött ez a sok bullshit, de én magam is röhögök Regivel. Hihetetlen, hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a hülyülést, ahol abbahagytuk.
Arcom némileg elkomolyodik, ahogy Viktort nevét említi. Tragikus, ami vele történt, hiába nem jártam sem az Eridonba, sem a Levitába, a mai napig tisztán emlékszem a pánikra és a gyászra, illetve később Regire és arra, ahogy alakult a barátságunk. Érthető okokból nagyon lesújtotta, én sem tudom hogy térnék magamhoz, ha bármelyik testvéremmel történne valami.
- De ha még a pedát hozzádobod, akkor kelleni fog az időnyerő. - Csóválom meg a fejem. Én egyszerre két szakon voltam, de csak a gyakorlati évemben vállaltam be a mérnökképzőt.
- Neem, annyira nem voltam elszánt. Itt csináltam a Bagolykőben, Pécsen a mérnökit csináltam és csinálom most is levelezőn. Broom Master Studies.- Poénkodom a szak nevén, ami azért közel sem kizárólag a seprűkről szól. Azóta is bánt valahol, hogy nem vettek fel Svédországba egyetemre, amolyan elkeseredett megoldás volt ez a bűbájtan-tanárság az Alma Materben, de a szívem mindig is máshová vágyott, ezért is akartam annyira kimenni az USA-ba.
- Makacskodiiik? Egy Hullócsillag? - Csalódottan csettintek a nyelvemmel, azért a szép darabért igencsak kár lenne, ha tönkremenne.
- Mit érzel rajta? Húz valamerre? Nem jól gyorsul? - Kérdezgetem tovább őszinte érdeklődéssel. Nagyon megszerettem az évek alatt a seprűszerelést, imádom kitalálni, hogy mi baja van. Különösen érdekes, ha a bűvölésén kell korrigálni és nem fizikailag történt valami.
Engedelmesen követem Regit, Ő úgy tűnik jobban ismeri ezt a helyet, mint én. Egyébként egészen szórakoztató a mérges öregek között futkosni, még akkor is, ha arcon csap a valóság - egy köteg haj formájában. Kicsit újra tininek érzem magam, amire nem volt lehetőségem az elmúlt... hány éve nem vagyok tini? Hat évben. Tyűűű.
Hunyorogva mosolyogok a hajfonás emlékére.
- Örömmel. Nagyon szép hajad van. - Dicsérem meg tovább vigyorogva, amikor megérkezünk a standhoz és Regi megveszi, amit szeretett volna.
- Majd felszólok az ablakod alatt, hogy Rézhaj, rézhaj, engedd le a hajad. - Ugratom játékos vigyorral a képemen, ahogy beállunk a sorba. Én hirtelen át kell gondoljam mit is akartam amíg sorakozunk, a zsebemben a félig megrágott zöld alma figyel, mint mai vásár.
- Ööö... Doxicid, igen, azért jöttem. A hop-porhoz kell. Nem tudod merre van? Nem igen ismerem ezt a piacot? A bájitalos összetevőknél kell legyen, ha minden igaz - Felelem fejem kissé oldalra biccentve a társalgás közben. Hogy a fenében telt el ennyi év?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Játékosan felvonom egyszerre mind a két szemöldököm, majd drámaian pislogok néhányat mielőtt szólásra nyitnám a számat.
- Egyedül hagynál? És ha valami bajt csinálok, hogy veszed észre? Én nagyon problémás tudok lenni. - Teljesen komoly hangon mondom, ahogy továbbra is ritkán, nagyokat pislogva meredek rá, mint aki teljesen komolyan beszél. Kékjeink egy pillanatra összeakadnak, mire zavartan elmosolyodom és egy kínos lefagyás után elrántom a tekintetem. Még mindig nagyon szép kékek a szemei.
- Igen, szerintem is jobb lenne külsős helyen, mégis máshogyan néznének rád BK-n a gyerekek. Vagy... fiatal felnőttek. - Mondom finom grimaszra húzva az arcom, ahogy átgondoltam, amit mondtam. Nagyon bennem van az előkészítő miatt, hogy a tanítás, az gyerekekkel kapcsolatos, pedig a bűbájtan tanári szakom felsőbb éveseknek szól.
Ez a része sosem izgatott a bűbájoknak, sokkal inkább a seprűbűvölés miatt kezdtem elmélyedni a területen.
- Megnézem, hátha nincs akkora nagy gond. Legrosszabb esetben ünnepi járgány lesz, azzal repülhetsz el az esküvődre. - Magam sem tudom, hogy miért kezdtem el házassággal húzni, kicsit meg is bánom, ahogy kimondom, mert ez kínosan is kijöhet.
- Remélem meg tudom javítani és biztonságosan tudod majd újból használni. Ha meg kell egy alternatíva, majd együtt nézünk valamit. A gyári seprűk között is vannak egészen jók. - Csak szívük nincs, mert a lehető legkevesebb időt töltött vele egy ember, inkább egy munkafolyamatra, bűbájra vannak szakosodva, nem pedig a járgány egészére.
- Regiii... sajnálom. - Felelem nevetve megsimítva a vállát, hogy érezze, őszintén nem akartam megbántani. Nagyon elrepültek az évek, én magam is meglepődtem, hogy már itt tartok.
- Még nincs vérdíj a fejemen, de úgy érzem, hogy a csendőrasszony nem sokára kitűz egyet. - Mondom félelmet színlelve, de hamar elnevetem. Nem hiába, sosem voltam drámaszakkörös, a kórust pedig hamar lecseréltem a seprűkre.
Hálásan megköszönöm a segítségét, majd csodálva figyelem, ahogy mindenkit ismer és milyen könnyen feltalálja magát. Nem hiába, sokat jelent, ha az ember ezen a településen éli le az egész életét. Remélem egyszer majd engem is elfogadnak itt.
Engedelmesen követem Regit úton az alapanyag felé, én biztosan eltévedtem volna már. Szerintem a mester így is kezd türelmetlen lenni.
- Áh, ott is van! Köszönöm! - Fordulok a vöröshöz, majd gyakorlatilag kifosztom az árust a doxicidjából, éppen csak elég volt a mennyiség, amire szükségünk van. Miután fizetek és megköszönöm az eladó segítségét, újból Reginához fordulok.
- Legalább nem fog ráromlani. - Mosolyogok megpaskolva a zsákom.
- Most viszont, ha nem haragszol vissza kell mennem, a hop-porok nem fogják magukat elkészíteni. A mester nagyon zsémbes a határidőkre. Nagyon örültem, hogy láttatalak. Még kereslek a Hullócsillag miatt...is. Meg amúgy is. Szia, légy jó! - Búcsúzom fél karral átölelve. Kicsit bénázom a zsáktól, de azért sikerül. Ahogy kiérek a tömegből, a pálcámmal a zsákmányt lebegtetve sietős léptekkel és nagyon-nagyon sok gondolattal a fejemben visszaiszkolok a seprűműhelybe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Levelezős hallgatóként nincs túl sok lehetőségem arra, hogy a nappalis bagázzsal találkozzak, pedig nekik is igencsak jó jegyzeteik vannak. Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy több idejük van elsajátítani az anyagot, tehát több érdekességet, extra infót is hallanak, mint mi szombatonként. Már csak keresnem kell egy valakit, aki van annyira lelkes, hogy ezeket fel is jegyezze és kölcsön is adná a jegyzetét. Akár pénzt is adnék, ha valaki tudna nekem adni egy átláthatóan feljegyzett, részletes jegyzetet. Sajnos alapképzésen azt tapasztaltam, hogy sokan csak a szak hangzatossága miatt, esetleg a fizetés reménye miatt jártak ide, nem pedig a seprűkészítés érdekelte őket igazán.
Így tehát eljöttem erre a közös eseményre, hátha találok egy magamhoz hasonló diákot, akivel igazán jól el tudnánk beszélgetni a seprűkészítésről, ki tudja, lehet, hogy még tanulni is tudnék tőle valamit. Bár azt azért nem hiszem, kevesen veszik ennyire komolyan a dolgokat, mint én.
Szabadtéri eseménynek szervezték a többiek a mai szakestélyt, lobgó tábortűz mellé, egyedül két sátorban tud a mágus fia megmelegedni, ha szeretne. Meglepetésemre a nappalis hallgatók között több csaj is van, akik valamelyik másik alapszakról jöhettek át közénk, gondolom a bűbájfejlesztőről.
Érdekes, érdekes... Magamévá teszek egy kis pohárka töményet, mert úgy látom, hogy a jelenlévők hangulata már elég kellemes, így én sem szeretnék lemaradni. Amúgy sem vagyok egy nagy partiarc, így kell egy kis támogatás, hogy ellazuljak. Bár, amikor legutóbb többet ittam, akkor mindenkit seprűn akartam elvinni a naplementébe, úgyhogy ezzel vigyáznom kell, mert hülyének fognak nézni.
Először a levelezőről ismert kollégákhoz lépek oda, akik nincsenek túl sokan, talán hárman jöttünk el. Hamar lecsúszik egy újabb adag szilva, de az este további részében már inkább csak egy-egy sört szeretnék elszürcsölgetni, mert már most érzem, hogy jó a kedvem. A tábortűznél, messzebb egy ismerős arcot vélek felfedezni, azonban az lehetetlen. Legutóbb Törökországban keringett egy pénzes pöcs körül, és különben sem érdekelték soha a seprűk. Miért lenne itt Dóra?
A szemem sarkából figyelve viszont megállapítom, hogy nem káprázik a tekintetem, tényleg az egyik nappalis csajszival lóg.
Hogy örülök-e? Nem. Igen. Talán. Nem. Nem váltunk el túl jól, rohadt szarul esett, hogy kihasználta az érzéseimet. Tudom, hogy nem én vagyok a legszórakoztatóbb társaság egy ilyen Kállay-lánynak, de ez vagyok én. Borlai Artúr Máté, seprűmániás.
Feszülten lépek odébb a tűztől, nem igazán tudom, hogy hogyan kezeljem magamban ezt a helyzetet. Dóra próbálta rendezni a dolgot, én adtam fel. Túl sok érzelem kavargott bennem, amikor most tompábban előtörtek. Háttal állok tűznek, azonban nem tudok uralkodni magamon, és hátra-hátra sandítok, hogy figyeljem mit csinál. Az egyik ilyennél pont összeakad a tekintetünk, mert közelebb jött és olyan, mintha keresne valakit.
A torkomban fojtó gombóc veti meg magát a jeges kék pillantástól, de mégsem tudom elemelni a saját kékjeimet. Zavartan megfordulok a teljes testemmel és teszek pár tétova lépést.
- Szerbusz, Dóra... hogy tetszik a seprűs szakestély? - Hangom érzelemmentes, próbálok semlegesen érdeklődni. Magam sem tudom hányadán állunk, sem pedig azt, hogy mit mondjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég sokan vagyunk ahhoz képest, hogy azt mondták, hogy amolyan kocka parti lesz ez a mai. Látok errefelé fiatalabbakat is, gondolom ők az alapképzésre járnak, meg aztán többen hozták a barátaikat is. Téves megállapítás az, hogy a mérnököknek nincsenek barátai meg társasági élete, ez is egy nagyszerű példa erre. Tudunk mi szórakozni, ha szeretnénk.
Mondjuk azt nem értem, hogy Dóra hogyan kerül ide Törökországból. Amíg félreállok megannyi gondolat táncol a fejemben, az érzelmekről nem is beszélve. Magam sem tudom eldönteni, hogy melyik érzésem a legerősebb, a harag, az öröm, a frusztráció vagy a meglepettség. Talán ez a legjobb kifejezés arra, amit érzek, de azért még mindig van bennem némi sértettség, elvégre az ember nem veszi jól a visszautasítást, azt hiszem. Talán máshogyan kellett volna megközelítenem? Azt hiszem, hogy nálam vagányabb férfiakra bukik - mert igen, Dóra a nagybetűs férfit keresi és érdemli, ami én... nem tudom, én csak Artúr vagyok, a seprűs srác. Nem tudom mit kellene csinálnom, bunkózni? Cat calling?
Nincs sok időm a múlton rágódni, ahogy a tekintetünk összeakad, hamar szóba is elegyedünk. A zavarodott érzések bizonyára kiülnek az arcomra, de Dóra nemkülönben meglepettnek tűnik. Úgy tűnik nem neheztel?
- Nem hiába van a mondás, ‚bízz bennem, mérnök vagyok‘! - Felelem büszkén kihúzva magam, noha ez egy ironikus dolog, amit az emberek az elcseszett dolgokra szoktak használni. De engem nem érdekel, mi mindent megoldunk. Bármit.
- Kapcsolatokat építeni jöttem egyébként, kell az anyag a nappalisoktól. - Folytatom szinte mentegetőzve a jelenlétem kapcsán. Pedig egyelőre nem egy lapos buli, de még sincs tele részegen balhézó emberekkel. Hallottam olyat, hogy más partikon részegen felreptették egymást magas kerítésekre, aztán reggel ott ébredt másnaposan az illető. Ezt, semmiképp nem fogom és szeretném megvárni.
- Dehogynem! - Mondom iparkodva átölelve a szőkét, akinek még mindig nagyon jó ízlése van parfümök terén. Nem akarok mélyet szagolni bele, az olyan gyökérség lenne. Miután elengedem válaszolok a kérdésére.
- Hazajöttem Amerikából, most a Bagolykő melletti faluban dolgozom Sándor bá‘ mellett, mellette mesterképzésre járok levelezőn. Hallod Dóra... ilyen közel még sosem voltam ahhoz, hogy saját márkám legyen! - Magyarázom gyermeki izgatottsággal a hangomban, amit gyorsan meg is bánok. Lehet a sörök számát is le fogom limitálni, mert ez így ciki lesz.
- Ne becsülj alá. - Folytatom büszkén sandítva. Már csak szponzorok kellenek meg egy jó adag pénz arra, hogy felhalmozzak alapanyagokat. Meg az engedélyeztetés is pénzbe kerül. Nagyon sok pénzbe.
- És Veled mi újság? Együtt vagy még azzal a török... úriemberrel? Vagy hazajöttél végül? - Érdeklődöm bizonytalankodva a nevén. A Baklava ugrik be, de tuti, hogy nem úgy hívják a palit. Remélem, hogy észhez tért és azért él újból itthon. Tudom, hogy egy gyökér az apja meg a két testvére, de csak biztonságosabb itt, mint ott egy fiatal nőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hogy miért is jó a a sötétben, csípős hidegben sétálgatni, amikor az ember lehetne otthon a jó meleg, fűtött lakásában egy jó borral a kezében, miközben a gramofonon forog egy kellemes karácsonyi bakelit?
Ez egy nagyon jó és mély filozofikus tartalommal rendelkező kérdés a részemről, ahogy kabátomat összehúzva baktatok a lakónegyed utcáin. Sokáig tartott a mai munka, mert mondtam Sándornak, hogy nyugodtan menjen haza, majd én befejezem, ami még maradt. Nem is a seprűk tartottak sokáig, hanem az, hogy kimérjem a hopp-por alapanyagait és előkészítsem az elkészítési folyamathoz. Ma már nem kezdtem bele, mert nem lehet magára hagyni, de holnap reggel ez lesz az első dolgom nyitáskor. Az ünnepek előtt sokkal több fogy ebből, azok, akik nem akarnak hoppanálni, mind ezzel utaznak a szeretteikhez.
Leheletem szinte füstként száll ki az orromból, ahogy a Deck the hallst dúdolgatom magamban. Félig-meddig már karácsonyi hangulatban vagyok, gyerekként rengeteg dalt tanultunk meg a kórussal erre az ünnepre, a mai napig fejből fújom az összeset.
A lakósoron haladva szebbnél szebb karácsonyi dekorációba öltözött házakkal találkozom, többükön látszik, hogy tehetős aranyvérű családok lakják, és igencsak megadják a módját az ünnepnek. Kékjeimen visszatükröződik a sok fény és pompa, ahogy nézelődöm, hogy ki milyen dekorációt tett fel. Nem is bánom, hogy sokáig maradtam, nagyon fel tudja dobni a kedvem egy ilyen pazar látvány.
Tekintetem azonban megakad egy kevésbé pazar, ám számomra sokkal feltűnőbb dolgon. Az egyik szemetes fedele nincs teljesen feltéve és egy seprű cirokja kandikál ki a kukából.
- Hoppácska. - Csettintek a számmal lelkesen és gondolkodás nélkül mosómedveként vetem rá magam a zsákmányra. Óvatosan rámarkolok, hogy kihúzzam a seprűt a krumplihéj és a csontok közül, azonban a cirok darabokra hullik, és látom, hogy a nyele is törött. Az feliratot a fényáradatban pontosan ki tudom venni: Szupernóva 1920, ami egy ősrégi darab, már nincs sok belőle. Szívem hevesebben ver, egyszer láttam korábban ilyet, és mindig is akartam egy vintage darabot. Másrészt meg dühít, hogy a fenébe voltak képesek kidobni egy ilyen értéket. Egyáltalán mit műveltek vele, magától nem esik így szét?! A szemetes mellé helyezem a már kicuccolt részeket, és pálcámmal a szemetes mélyére világítva keresem a hiányzó cirokdarabokat és egyéb alkatrészeket.
- Pffleeh. - Adok hangot undoromnak, majd mélyet lélegezve a bűzből a levegőt visszatartva kukabúvárkodom tovább. Ha találok valamit, egyszerűen kiejtem a kuka mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hittem, hogy ennél jobban bírom a piát, de nagyon hamar ellazultam tőle. Talán a túl sok meló, mellette maszekolás és tanulás az oka. Nem nagyon van szabadidőm ennyi minden mellett. Nem szoktam inni, de most jól esne felönteni a garatra. Na, persze nem lerészegedni, csak egy kicsit elengedni magam. Azonban ezen nincs időm sokáig mélázni, mert a nem várt régi barát megjelenése egészen más irányba sodorja az estét, ezzel pedig a hangulatom is. Régen olyan jóban voltunk, már a Bagolykő előtt is ismertük egymást hála a szüleinknek. Aztán valahogy érdekes irányba mentek a dolgok, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Az ujja köré csavart, pedig tudhattam volna, hogy nem akar semmi komolyat, aztán pedig mások szeretetére vágyott. Ismerem a barátság extrákkal definícióját, de akkor is rossz érzés volt. Kicsit most is az, valószínűleg nehezebben viselném, ha nem ittam volna már.
- Nem, hát nekik bővebbe... - Kezdem el magyarázni, hogy mennyivel több lehetőségük van oktatást kapni és biztosan több érdekességet mesélnek a professzorok, azonban az alkohol lassan áramlik az agyamban, így fokozatosan leesik, amit Dóra mond és zavartan vihogni kezdek, hogy hülyét csináltam magamból.
Az ölelés egyszerre esik jól és érződik idegennek. Sok idő telt el a legutóbbi ölelkezésünk óta. A beszélgetésünkön egyáltalán nem érezni ezt a hatalmas szakadékot, már ami az időkiesést illeti.
- Igen! - Vágom rá büszkén kihúzva magam. Mindig is ez volt az álmom, többen próbáltak lebeszélni róla, még a diplomával a kezemben is inkább nagy cégekhez próbáltak terelni Sándor bá‘ helyett. Lehet ott többet keresnék, de itt tanulhatom meg azt, ami igazán érdekel.
- Aloho-Dora, ami kinyitja előtted a világot. - Tárom szét a karomat egy huncut mosollyal. Magam sem tudom, hogy ez a név honnan jött ezzel a szlogennel, leginkább csak kicsúszott a számon, az agyamon a kontroll részt kikerülve a mellkas simítás hatására. A szívem erősebben ver, egy kicsit nagyobbat nyelek ettől a gesztustól. Most komolyan flörtöl, vagy ennyire megártott a pia?
- Miniszter? Hm... Közlekedési miniszter esetleg, ha már minden ujjam tönkremegy. Addig még sok időm van. - Persze egyáltalán nem vágyom politikai pályára, nincs olyan kiállásom, nem is szeretek beszélni mások előtt, félek, hogy belezavarodok. Ezeknek olyan szóbeli vizsga érzése van és az feszélyez. Hálásan mosolyogva köszönöm meg a szurkolást.
- Na és Te? Miniszterasszony leszel? Vagy maradt az aurorság? - Kérdezem érdeklődve. Nekem annyira nehéz Dórát csendőrként elképzelni, neki sokkal inkább van miniszteri kiállása, mint nekem valaha lehet.
A fesztelen jó hangulat nem tart sokáig, mert sikerült ráterelnem a szót Burritora. Ettől a témától nem ezt vártam, nagyon nem. Mi az, hogy elvette!? Szemeimmel hunyorítva pislogok a gyűrűre, majd nézek fel az arcába. Újból nagyot nyelek, bár ez egészen más jellegű izgalom miatt van.
Kállay-Arslan... Pff...
- Úgy tűnik nem. - Felelem tömören, ahogy számat megnyalva igyekszem rendezni a vonásaimat. Már nem vagyok szerelmes, miért bánt még?
Miért ő kellett neki és nem én? Ő talán miniszter?
- Gratulálok, ebben az esetben. Mikor? - Kérdezem egy rövid tőmondatban az esküvő időpontját. Kíváncsi vagyok a családja mit szólt ehhez az egészhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nagyon szevedélyes tudok lenni, ha a seprűkről van szó, sokak szerint
túlzottan is. Anyukám szerint néha józan eszem is elveszítem, ha meglátok egy-egy különlegesebb modellt. Alapvetően azt mondtam volna, hogy ez így nem egészen igaz, azonban a szituáció, amibe sodortam magam másról
árulkodik. A helyzetem szorult, nehéz, de nem adom fel, mert nagyon szeretném ezt a seprűt, igazi különlegességnek számít manapság, főleg Magyarországon. Látszik, hogy a korábbi tulajdonosa nem túlzottan becsülte, valószínűleg valami nem kívánt örökség lehetett, ami alkalmatlan személyhez került.
Ezen gyorsan változtatunk, nincs itt gond.
A bűz orrfacsaró, a darabok pedig apránként, de kikerülnek a szemetes fogságából. Nem akarok nagy zajt csapni, és főleg nem kívánok rendetlenséget csinálni, így óvatosan intézkedem, amikor meghallok egy nagyon is ismerős hangot hátulról.
Lefagyok egy másodperc erejéig, hiszen ez nem éppen az a pillanat, amiben szerettem volna ismerősökbe futni. Egy rövid habozás után felegyenesedem az ocsmány bűz fogságából, arcomon valamilyen zsíros szaft nyomai láthatóak, a kezemben pedig egy marék cirokot fogok. Torkomat hangosan köszörülöm, egy szempillantásnyi idő erejéig még halvány öklendezés is felfedezhető a krákogásomban, ahogy megfordulva a vörössel találom magam szemben.
- Khöm... szia Regi! Milyen szép téli este, ugye? - Kérdem zavartan elmosolyodva, ahogy kipiszkálom a fülemből a száraz kenyérmorzsát, ami beleragadt.
- A meló? Ó, az nem fizet rosszul... annyira, hanem ezt nézd! - Állok félre színpadiasan rámutatva a roncsra, ami a szemetes mellett hever.
- Szupernóva 1920, eredeti. Kicsit kipofozom és jó lesz még. - Hangomban tükröződik némi bizonytalanság, de nem lehet nem észrevenni a gyermeki lelkesedést, amivel csodálom a darabokban lévő járgányt.
- Nem tudom ki képes kidobni egy ilyet. - Próbálok nem ítélkezni, hiszen ez hozta meg a szerencsémet, azonban tényleg képtelen vagyok felfogni, hogy ki és miért tenne ilyet egy Szupernóva 1920-szal?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hogy zavarban vagyok-e ebben a szituációban? Ami azt illeti igen, meglehetősen.
Lehetne rosszabb?
Sokkal rosszabb. Például, ha a tulajdonos jönne ki,  vagy valaki olyan, aki egyből nekem támadna, vagy ha mondjuk valaki rám hívna egy olyan aurort, aki nem olyan tündércsendőr, mint Redzsíná.
Látszik, hogy kis Vuk sem nagyon tudja, hogy mit szóljon, ami egészen elképesztő tőle, így én magam csak zavartan vigyorgok, ahogy éppen lerakom a többi közé a kezemben lévő darabot. Ha jól láttam már nincs más hátra, de azért még átnézném annak ellenére, hogy már szemmel láthatóan átvettem a környezet szagát.
- A nyele volt ki, a cirokot meg a lábtartót pedig letörték róla... Nem tudom, hogy baleset volt-e, vagy pedig valami dühroham... - Nem vagyok pszichológus, nem is értek ehhez. Az biztos, hogy a seprűnek hosszas terápia kell a felépüléshez, én pedig kész vagyok megadni neki.
- Ja, tényleg büdös van odalent. Szerintem valami rothadó máj lehet, remélem nem kapok valami fertőzést vagy ilyesmit. - Magyarázom fintorogva, majd Regi ibolya illatába szagolok, mintha az életem múlna rajta. Én magam is hasonlóan cselekszem, hátha ketten többet tudunk segíteni ezen az ügyön: részsikereket elértünk, de még mindig van hová fejlődni.
- Csak hajoltam. - Mondom zavartan hátrasöpörve a hajam  a csuklómmal, mely nevezett fürtjeimből előkerül némi csirkeszárny csont, amit azonnal dobok is vissza a szemetesbe.
Pillanatnyi kínos habozás után odalépek a seprűhöz és a pálcám fénye mellett vizsgálom, hogy mekkora a kár és mi hiányozhat róla. Úgy nézem, hogy kevesebb a cirok, mint kellene, viszont azt odalent nem találtam.
- Szerintem tudom pótolni a cirokot. - Szólalok meg felegyenesedve, ahogy elhúzom a számat. Tényleg rohadtul büdös van itt. Egy utolsó nagy levegőt véve még visszagörnyedek a szemetesbe, azonban, amikor valami puha és ragadósba ér a kezem szinte hisztérikusan menekülök ki.
- Okévégeztem. - Magyarázom remegő hangon, miközben egy-két pálcasuhintással eltakarítom a kipergett szemetet és lezárom a szemetest. A seprűt pedig egy kötöző bűbájjal fogom össze, hogy egyben tudjam lebegtetni.
- Ez nagyon menő lesz- Összegzem bűzösbogár vigyorral a képemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Én szerencsés vagyok, hiszen még az esti sétám során a szemétben is kincset lelek. Legalábbis számomra mindenképpen az, hiszen gyűjtöm az ilyen ritkaságokat, sőt kifejezetten várom azt, hogy megpróbálhassam megjavítani. Biztos vagyok benne, hogy kihívás lesz, de így szép az élet.
Zavartan vigyorgom Regire, azt hiszem érti a szenvedélyem okát, de azért kicsit zavarja ez a helyzet. Mondjuk valóban nem a legideálisabb körülmények között találkoztunk.
- Komolyan nem álltam bele, van nekem méltóságom. - Magyarázon teljesen komolyan, majd rájövök, hogy valójában semennyi nincs, úgyhogy kínomban röhögök, érzem, ahogy a téli hideg levegő mélyen lemegy a tüdőmbe. Jó rég kint lehetek már, de szerencsére nem fázom a mozgás miatt.
Jó szorosan összefogom a szerzeményt mágiával, így egészen biztosan nem fog szétperegni.
- Ezzel hónapokig el fogok szórakozni, az első lépés az lesz, hogy azzal a löttyel takarítom le, amivel az emberi maradványokat szedik le... - Nem gyakran használjuk, szerencsére nekem élesben még sosem volt szükségem többre annál, mint hogy vért kiszedjek cirokból, de a fertőtlenítés elengedhetetlen.
- Bocsánat. - Szabadkozom  a szag miatt, azonban a pálcámmal most nem tudok illatokat varázsolni, hiszen a zsákmányt fogom össze és lebegtetem, így ez a feladat Regire hárul.
- Így nem mehetek hozzád, előbb tényleg ki kell áztatnom a bőröm az utolsó pórusomig. - Mondom még mindig zavarban, kissé elpirulva. Csak a mozgásra meg a hideg szellőre fogom, én tuti nem vagyok szégyenlős.
- Köszönöm a meghívást, örömmel! - Felelem a szemébe nézve, arcomon fél mosoly húzódik meg, mely rögtön átcsap röhögésbe a wicca oltár említésére.
- A kedvenc kabátom azt biztosan nem adom, ez eredeti Wallmart darab. - Meglepően olcsó volt ez az üzlet az ottani árakhoz képest, viszont akkor is nagyon szeretem ezt a dzsekit. Közben elindulok Regi mellett az úton, jobb eliszkolni a tett helyszínéről.
- De igazából van amúgy olyan oltárod? - Kérdem szemöldöm bizonytalanul felvonva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igen, határozottan nem kellett volna annyit innom. Túlzottan is jó hangulatban telik ez a beszélgetés - bár haragban nem szeretnék lenni, azért akartam éreztetni némi sértettséget, de mégis képtelen vagyok. Úgy tűnik, hogy Dóra is elfelejtette ezt az egész vitát közöttünk, úgyhogy jobbnak látom menni az árral és nem neheztelni a múlt miatt. Az az ő élete, és az ő döntése volt, hogy mit szeretne és kivel akarja leélni.
- Egyedi festésselh... ha szeretnéd. - Dadogom végig, amit mondani szerettem volna. Esküszöm, hogy flörtöl velem. Az érintése egyszerre hoz zavarba és egyszerre vágyom rá ismét. Elmúltak az érzelmeim, de a vonzódás az ital hatására jobban előbújik, mint gondoltam.
Zavartan heherészve nézek végig az ujjaimon. Most is akad rajta egy-két seb, de semmi komoly. Inkább csak az eszközhasználat végett, nem pedig azért, mert megszalad a véső és megvágom magam.
- Ááá... áh. - Felelem döbbenten, egy pillanatra még a lélegzetem is eláll. Szívem hevesebb dobogásba kezd, érzem, hogy kicsit el is pirulok. Most játszadozik velem? Komolyan arra célozgat, hogy hozzám jönne?
Hebegve-habogva válaszolok az auroros felvetésére.
- Helyes, bizonyítsd be nekik. Nem kell a bátyáid árnyékában élned. Míra is most ment egyetemre, de szerencsére nálunk előkelő helye van a családban, mint egyetlen lány. - Három fiú után érkezett meg a húgom, így mindig is nagy becsben volt tartva. Jó, lehet, hogy a fiúkkal kapcsolatban szigorúbbak voltunk vele, amolyan családi kollektív együttértés volt ez. De azt tanulja, amit szeretne.
- Mizu a bátyáiddal amúgy? Normálisabbak már? - Sokat hallottam régebben a két férfiről, többnyire negatív dolgokat. Bár azzal egyetértettem, hogy féltették Dórát, de a többi.. háát. Talán ezzel más mederbe tudom terelni a beszélgetést, mert nem kéne itt egymásnak esni.
Lehet pont a testvérei miatt menekült a Burger nevű török palihoz. Zavartan elmosolyodva bólintok a gyűrűre, ami egymaga többet ér valószínűleg, mint nekem minden magántulajdonom. Én sosem tudnék ilyen életet biztosítani Dórának.
- Szerintem a családod sem lelkesedett volna, ha megjelenik és kikér tőlük. Jobban jártál, ha komolyan ezt szeretnéd. - Nem nagyon szántam élt a szavaim mögé, de lehet kicsit úgy hangzik. Ha erre házasságra vágyik, akkor tényleg ne hagyja, hogy bárki beleszóljon. Bár én akkor is féltem, nem tudom... milyenek a törökök?
- Háááát.... - Kezdek neki kínosan a magyarázkodásnak. Most mit mondjak erre? Igazából volt pár rövidebb kapcsolatom, egy az USA-ban, de lezártam őket.
- Igen, alakul valami. Még elég új, pár hónapja tart. - Mi bajod van Artúr Máté?! Komolyan hazudozni kezdesz? Gyorsan lehúzom a maradék italt a poharamban, ehhez több pia kell.
Kell a fenéket, nem vagyok normális.