Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Soha életemben nem olvastam könyveket a gyereknevelésről. Egyet se, nem, hogy ötvenet, emellett nem voltam ott a kamaszlányaim mellett sem, akik ugyebár ebben az életszakaszukban még csak nem is az én lányaim voltak. A két nagyobbat kicsiként tartottam a kezembe, egy-két látogatásom volt a családnál, amikor még máshogy hívtak, és más dolgokat tettem. Aztán az is alább maradt, így volt biztonságos. Lényeg a lényeg, hogy tudományos felkészültségem nulla van a témában, mégis, életben van mind a két gyerek, nem éreznek hiányt semmiben, a védőnő, meg mindenféle őket vizslató nők és férfiak szerint pedig, tökéletesen rendben vannak. Ennyi kérem. Nem kell ide Dr. Spock vagy a bánatom.
Éppen azért, mert hallgatok az ösztöneimre, vélem úgy, hogy a gyerekek jó, ha hozzászoknak a zaj témájához is, járni, beszélni és doktori fokozatot szerezni még nem tudnak, ám véleményem szerint az, ha zajos közegben vannak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy ez teljesen természetes legyen nekik, stramm fiúkká váljanak, és ne kelljen majd azért aggódnunk, hogy emocionálisan instabilakká válnak azért, mert valaki kiabál. Micsoda szavak, mi? Áh, a lányokkal tegnap végignéztem valami furcsa bentlakásosokról egy filmet, amiben képet lopnak, és onnan vannak ilyen nagy szavaim. Nem vagyok én olyan nagyon okos. De biztos vagyok benne, hogy a friss levegőn altatás és a zaj jó.
- Nem is beszélgettünk még arról, hogy mikor szeretnél visszamenni dolgozni.
Eddig nagy valószínűség szerint kisebb gondunk is nagyobb volt, és bár én teljesen kiveszem a részem a gyereknevelésből, napközben, amíg tanítok vagy éppen a vadőri feladatokat látom el, a lányok pedig iskolában vannak, egyedül van a kicsikkel, így, amikor hazaérek, belevetem magam én is az életbe otthon, és az ilyen mélyebb témák, valahogy elkerülnek minket. Ám a jövőtervezés olykor időszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kellemes ez az idő. Én az a fajta ember vagyok, aki tényleg szeret kint lenni a szabadban, járni az erdőt, növényekkel, állatokkal ismerkedni. Remélem, hogy a kiskölykök is öröklik majd ezt, és a jövőben úgy tervezünk nyaralásokat, hogy abban túrázások is legyenek. Azt nem tudom, hogy egy ilyen sikeres akció után kellene-e még további gyerekekkel terveznünk, én a magam részéről úgy érzem, hogy most már aztán tényleg teljesítettem az örökítés nemes folyamatában elérhető eredményeket. Egyszerre kettő, két fiú, hát ki a legnagyobb legény a vidéken? Hogy büszke vagyok-e erre a teljesítményre? hogy a viharba ne lennék. Imádom a lányokat, a szemem fényei, de azért mégiscsak az igazi büszkeség így lett teljes.
- Jól állunk anyagilag. Borka egyetemi kiadásai se jelentenek kihívást.
Mondjuk az, hogy sötét varázslatokat meg átoktörést tanul az a gyerek, nem igazán van ínyemre, mert ezzel együtt a jövőben vállalható munkáit is szem előtt tartva, azt a következtetést vontam le már számos alkalommal magamban, hogy a gyereket nagyon könnyen megölhetik. Egy apának pedig nyilván nem tetszik. Ki az a barom, aki azt mondja a kicsi lányának, hogy ez az fiam, menj csak oda a csúnya gonosz bácsikhoz, hogy lehetőleg előbb átkozz, mint, hogy ők átkoznának. A hideg kiráz a női auroroktól is. Meg a női rendőröktől. Oké, a nem biztonságos szakaszokon a női kalauzoktól is. Mert bármikor bajuk eshet. De amikor ezzel érvelek, akkor hímsoviniszta vagyok. Hát baszkika.
- Arra gondoltam, hogy valamikor esetleg elmehetnénk a határra, csak sétálni egyet az utcán.
Nem mondok ki sem településnevet, sem azt, hogy anyámat meg a húgaimat látni, mert nem akarom, hogy bajt hozzak bárki fejére. Ezt szoktuk csinálni, párhavonta  végigsétálunk az utcán, nem szólalunk meg egymás mellé érve, csak finoman súroljuk egymás kezét, és egy pillanatra látjuk egymás tekintetét. Bárcsak lehetne más megoldás, de nincs. Viszont szeretném, ha látná, hogy vannak unokái, van olyan ember, akivel boldog vagyok.
- Egy kis nyaralás négyesben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Jó érzés itt ülni, az, hogy bízik bennem, hogy bízunk egymásban. Nem volt könnyű utunk, egyikünk sem akarta azt, amin végül keresztülment. Azt nem állítom, hogy vagy neki vagy nekem ő a nagy igazi, az a mindent elsöprő, de nem bánom egy pillanatig sem. Hiszem, hogy a mi kapcsolatunk sokkal szorosabb. A mi érzéseink mélyebbek, mi sokkal jobban megértjük egymást, mint bárki más. Akaratlan is összekapcsol a múltunk, még akkor is, ha nem volt köze egyiknek a másikhoz. Máshogyan értékeljük a békét, mint azok, akik nem mentek át ezeken az eseményeken, és Isten őriz, hogy bárkinek azt kívánjam, legyen a helyemben. Ne legyen, még csak véletlenül se. Az ő helyébe se. Ne éljék át mindazt, amit neki kellett. Ez egy speciális helyzet, és mi tudom, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a legjobbat fogjuk kihozni belőle.  
- Mondjuk neked egy kiadó alvás is jól esne, ahogy nézem.
Felelem kedvesen, szeretetteljesen. Attól még, hogy elrejti napközben, éjjel mellettem alszik, már akkor, amikor van alvási idő. Szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy én szeretek hajnalban korán kelni, így legalább munka előtt tudok segíteni neki, és ha nem is későn, de normál időben kelhet fel.
- Engedj az anyádnak, attól még, hogy nem volt elég erős, mégis szeretne egy pillanatot. Had élje meg, sőt, had éljétek meg mind a ketten a család nélkül. Ahogy meséltél róla, ő egy nagyon szomorú és bezárt nő. Tudod te is, hogy milyen az, amikor nincs jogod semmihez. Neki sincs.
Bennem mindig az van, hogy én az anyát védem, az anyákat, akiket elnyomnak. Az én anyámnak se volt döntése, adósságok törlesztésére cserélték el, égi oltalom kellett ahhoz, hogy olyan férfinak adják, aki jól bánt vele, szerette, mert anyám éppen csak elmúlt tizenhárom, amikor ez az egész történt.
- Aztán mondj le, hivatalosan. Nem kértél eddig se semmit, nem kérsz ezután se. Nincs rájuk szükséged, mert van családod, mi vagyunk azok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elmosolyodom a gondolataira, tényleg rendben vagyunk. Nem hittem volna, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor ez megtörténik, amikor minden a helyére kattan, és minden rendben lesz. De rendben van. Az egész, úgy, ahogy van. Mintha megbocsátóbbak lennének az égiek, mint ahogy azt mi gondoljuk. Megfogadtam, hogy innentől minden rendben lesz, és ahogy eddig, úgy ezt követően is szeretném állni a szavam, és valóban mindent jól csinálni, legyen szó a lányokról, a fiukról vagy Verénáról. Helyes döntések, máshogy nem is lehet, csak így, és én készenállok arra, hogy ne csak én cselekedjek jó, de mindezt át is adjam.
- Ő többet kockáztat, mint te. Mind a ketten a szíveteket tárjátok fel, és a falaitokat bontjátok le. Emellett pedig, az ő esetében ott van az is, hogy szembeszegül a családjával. Képzeld el, ha erre rájönnek, neki nem lesz második esély, vagy még egy esély, ki tudja, hogy mi történik akkor vele, hogy milyen a család, ami mögötte van. Oka van annak, hogy eddig nem jött. Azonban élő lettél, lélegző. És hát nem ez mutatja azt, hogy valójában sosem volt közömbös? Ha az lett volna, akkor nem érdekelnéd. Látott, élsz, van saját életed, és kész, de ő látni akar, megismerni. Esélyt kapni, ami valószínűleg sosem volt neki.
És ha ez rosszul sül el, kérdés és ellenkezés nélkül fogok neki helyet biztosítani nálunk, mert előttem már ezzel bizonyított. Ha kiteszik a flancos családjából, majd az enyém befogadja. Meg tudom oldani, hogy legyen hol laknia, hogy láthassa az unokáit, a lányát, ha arról van szó. Dönteni Veréna helyett nem fogok, nem tisztem, de azt nem fogom hagyni, hogy az, aki megszülte őt, szenvedjen.
- Kérdezd meg, ez egy jó beszédtéma lenne. Akár, ha tetszik, meg is változtathatod rá. Szabad vagy, és meg kell tanulnod élni a szabadságoddal, meg kell tanulnod megélni azt, amit ez jelent, mert csak úgy fogsz megbékélni magaddal, hidd el nekem, én már csak tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Helyesen döntöttél.
Mosolyogva nyomok csókot a feje búbjára, mert teljes mértékben így gondolom, nem befolyásoltam, a világért se tenném, egyszerűen csak elmondtam, hogy én hogyan látom a helyzetet, minden más az ő döntése volt A jövőben pontosan ugyanígy szeretném, ha alakulna a kapcsolatunk, őszintén elmondott véleményekkel, amelyeket a másik megfontolhat, de semmiképpen sem befolyásoló vagy irányító módon. Ez egy tökéletes kapcsolat, szeretem az egyszerűségét, a benne lévő szeretetet és békét, ami mind a kettőnknek kijárt már. Nem mondom, hogy a későbbiekben nem fogunk hangosan veszekedni egy elsózott leves miatt, de ma, most ez a legtávolabbi dolog, és ennek nagyon örülök, különösen annak a fényében, hogy nem könnyű témákat veszünk sorra éppen, sőt, ez az egyik legnehezebb talán az ő életében. Ahogy a vállamra hajtja a fejét, megsimogatom az arcélét, és elmosolyodom.
- Andris lesz az, látszik a szemén, ott van az a sunyi csillanás. Mindig azzal kezdődik.
Van olyan, hogy egészen gyorsan odaérünk, amelyikünk éppen nem alszik még olyan mélyen, felkapjuk a gyereket, és már visszük is arrébb, hogy a testvére ne tudjon csatlakozni. Mondanom sem kell, ezek a ritkább pillanatok, mert többnyire mire odaérünk a másik is nyüszörögni kezd, és hiába a visszaaltatás, nem segít rajta, ugyanúgy sír tovább.
- Ha meg kibeszélnek, nem panaszkodhatnak, amilyen kis husisak, az éheztetést rögtön kizárnám, mint opció. Ajánlom, hogy csak jókat mondjanak, mert még a végén kénytelen leszek az orrukra koppintani.
Szerencséjük, hogy ha ki is beszélnek minket, akkor sincs nagy gond, mert nem értjük, hogy mit gagyognak. Szóval simán  tervezgethetnek gyilkosságot is, mi csak odáig fogunk eljutni, hogy milyen nagyon cukik és husik és jóillatúak. Kivéve persze, amikor nem, de az gyorsan feledésbe tud merülni.
- A mi gyerekeink, szóval az a minimum, hogy legalább évente egy dolgozatot egymás helyett írjanak meg. Meg amúgy szerintem a nem meták is nagyon sokat változnak még ebben a korban. Ha belegondolunk, hogy hogyan néztek ki, amikor megszülettek, a kis lilás, nyálkás testüket, ahhoz képest ez a mostani egy egész szép eredmény. Viszont azok a felhők ott nem szépet hozhatnak, úgyhogy szerintem induljunk.
Mutatok fel a gomolygó feketékre, melyek bizony eléggé baljóslatúak. Segítek összeszedelőzködni, és mielőtt még bármit mondhatna, megfogom a babakocsit, jelezve, hogy én tolom őket vissza. Ő csak élvezze a nyugalmat, úgyis beindul majd a következő kör is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Van az úgy, hogy az ember gyerekének mind a két szülője dolgozik, és a férfi hősiesen azt mondja a nőnek, hogy menj csak, mi jól elleszünk. Eddig rendben is vagyunk, de aztán a férfi munkatársa közli, hogy megbetegedett, és nem tud szinte felkelni sem. Semmi baj, bé terv, mert mindig van egy bé terv. Gyerek egy, kettő felkötőződik az apukatestre, és együtt szelik át a messzeséget, ami a kastélyig, egészen pontosan a vadőrlakig terjed. Na hát, ez a jelenlegi helyzetem. Egészen pontosan az, hogy az asszony gyógyító húslevesét belebegtettem a fiúnak a küszöbről, mert bár azt vallom, hogy az ember immunrendszere attól erősödik, ha találkozik a bacikkal, mégsem akarok én parázsvitát ebből, és a huncut kis kölykeim úgyis elárulnának azzal a minimális szókészletükkel.
Szóval a leves leszállítva, aztán kölyök egy, nevezetesen András fiam leengedve, majd kölyök kettő, Armand is csatlakozik hozzá. Ennyi idősen már szépen sétálnak, de most sietni kellett fel, ugyanis három pici unikornisunk is van, akiket mielőbb meg kell etetni. Majd lefelé menet elfáradnak, azt úgyis sokkal jobban szeretik, mert lehet futni, meg persze pofára esni. Több állat gyógyítottam be az elmúlt évbe, mint ahányszor a saját testemen kellett valamit rendbe tenni. Jó, hogy ketten vannak, és ők a baba nyelvet is értik, mert azon a kéttucat szón kívül nem nagyon tudom, hogy mire vágynak.
- Hátul!
Kiabálok vissza annak, aki elől kiabál, csóró Benő gyerek meg így sosem heveri ki azt a betegséget, ami ennyire levitte az életről. A gyerekek a kutyáival játszanak, én meg éppen az eleséget pakolom össze a kis aranyszínű csikóknak, akik már megszokták a jelenlétem, sőt, mi több, egyikük olyan pofátlan, hogy simán még a répát is kilopja a farzsebemből, amire nevetésben török ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- A legjobb helyen, én vagyok, viszont, ha megbocsátasz, nem fogok kezet, mert akkor egy hétig súrolhatnád magadról a koszt.
Kis túlzás persze, mert azért annyira nem vészes a helyzet, de hát ez nem is egy olyan munka, amit tisztán lehet csinálni. Amikor megkérdezték, hogy milyen elképzeléseim vannak az oktatni kívánt tárggyal kapcsolatban, akkor merült fel, hogy Benő mellett vadőrködjek, és a kissrác rendes kölyök, szóval szívesen csinálom ezt a mai napig is. Eredetileg persze az volt a cél, hogy ne találjanak meg, de most meg már annyira megszoktam itt, hogy egyedül a ritkán látott anyám arca emlékeztet arra, hogy ki is voltam korábban.
- Nem zavarsz, miben segíthetek?
Add, hogy ne egy olyan diáklány legyen, akinek elvileg órán kellett volna lennie, de azt se tudja, hogy ki vagyok, viszont bármit megtenne azért, hogy átmenjen a tárgyamból. Kettő ilyen volt a múlthéten is, és nem nagyon díjaztam, hiszen van asszonyom meg gyerekeim, akikre rápillantva látom, hogy már vastagon úsznak a nyáltengerben, de boldogok, szóval nem nagyon kellenek nekem tinilányok. Megöregedtem a fenébe is! Viszont mindig, amikor keresnek, elfog a kíváncsiság, hogy ugyan a következő ember milyen indokkal és milyen opciókkal keres meg.