Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem is tűnsz olyan öregnek. Harmincon. negyvenen. maximum ötvenhat. De szerencsére a mana konzervál.
A hangomban is mosoly bujkál már, és amikor látványosan legyintek, akkor kitör belőlem a nevetés. Egyáltalán nem tűnik öregnek, inkább kortalannak. Nem tudnám megmondani, hogy hány éves, de nem is zavar ez a tény, mert tőlem egy fiatalos százkét éves is lehet, akkor is a világ legszebb és legszerencsésebb emberének érzem magam, amikor kezet csókol. Nem csak én, de még a szeplőim is belepirulnak a jelenetbe, abba, amibe a pír mellett ragyogni is kezdek, mint egy karácsonyfa. Zsidóként. Komolyan mondom, ez a férfi a puszta létezésével képes megszentségteleníteni.
- Többnyire kalóz vagyok. Saját karddal. Azt mondták, hogy csak akkor lehetek hercegnő, ha hozok magam helyett egy másik kalózt. Elég nagy kihívást jelent néha az elveim szerint élni, ha a hatévesek vannak többségben. Ellenben, ha eljönnél velünk a következő kirándulásra, akkor lehetnél kalóz, én pedig lehetnék hercegnő. Ottalvós, tíz gyerekkel, az iskola költségén, faházban. Reggelire nutellás zsemlét is lehet kérni, házilekvárral. Bár... ilyen vén korban még szabad ennyi cukrosat enned?
Nem lenne szabad túllőnöm a célon, mert a végén tényleg nagyon meg fogom kapni a magamét, de valljuk be, olyan jól szórakozom. Hihetetlen, hogy öregnek gondolja magát, olyan szép férfi, nem öregnek, hanem büszkének kéne lennie magára, randevúkra kellene járnia, és nőket szédíteni... miket beszélek?! Szép férfi, de ne akarjon ennyire nagyon élni, hát itt vagyok. Vagyis, ah, nem mondhatom, hogy itt vagyok, mert szerintem így sem néz normálisnak.
- Hetedik se? Akkor bizony nagyon sok dolgom lesz az elkövetkezendő években. Lehet, hogy újra kellene tárgyalnunk a munkakörülményeimet. A mostani bérem plusz húsz százalék, és péntekenként szabadnap, hogy felkészüljek a randevúkra. Legyen harminc százalék, mert kell egy csomó mázolóanyagot is vennem, meg a szexi dög kollekciót is. Ah, a világon nincs annyi pénz, amit a nők képesek elszórni arra, hogy felszedjenek egy férfit, akivel utána melegítőben fekszenek a kanapén. Pedig a jó kapcsolat titka a kiváló tea és a jó ételek, meg a nevetés. Szerintem nem kell több. De kész vagyok meghallgatni a pszichológia mai állását arról, hogy mi kell a jó kapcsolathoz.
Dehogy a pszichológia, óóó nem, engem az érdekel, hogy Farkasházy Teodor mit lát egy nőben, egy kapcsolatban, hogy őt mi teszi boldoggá. Vajon, ha sokat tudok majd róla, akkor is ennyire vonzónak találom majd? A testem reakciói alapján nagyon is igen. De vajon, lehetek-e én olyan nő, akin valaha elgondolkozna? Van, amikor talán nem segítenek az ellentétek. Eléggé nehéz ügy ez az én szerelmi életem, mi lenne, ha még létezne is? Rapid randikra járnék, keresném mindenkiben, majd az Edictum lehozna engem, mint a legtöbb potenciális férfit ejtő, kielégíthetetlen nőszemély. Valamiért úgy érzem, inkább meghagyom ezt a "megtisztelő" posztot másoknak. Helyette inkább hallgatom őt, észrevétlen mosolyodom el lágyan, ahogy beszél, csak akkor eszmélek fel, amikor ajkaimat megnyalom, és gyorsan kapom a tekintetem a folyosó végi zörejre, majd vissza rá. Emlékszem, azt akartam kérdezni, hogy szokott-e meséket nézni, vagy, hogy élvezi-e még őket. Ám, mire elnyílnak az ajkaim, már mást mond, és azt hiszem a váratlan kijelentésre nyitva marad a szám. Ez csupán egy játék, ám mégis, annyira valóságnak tűnt a számára, hogy ki kellett jelentenie, hogy nem kíván megházasodni? Nem szabad magamra vennem, de valószínűleg ő is érzi, hogy a kijelentése furcsán csattant, mert hozzáteszi azt a kellemes kis javítást, ami valószínűleg nem javít, én mégis képes vagyok picit elnevetni magam.
- Még szerencse, különben őrült nagy bajban lennék, hogy egy nősülni kész férfit akarok egy faházba csábítani nutellás zsemlével és kalózesküvel.
Azért, persze, hiszen valamilyen szinten rajongok érte, a szívem picit belesajdul a dologba, még akkor is, ha korrigál, és akkor is, ha én nevetek. De, ennek most nem itt és nem most van a helye. Majd otthon, ahol a rá emlékeztető kék falat bámulva gondolkodom a szavain. Jó, elismerem, az a heves kijelentés nagyon megsebzett, de én vagyok Viri néni, a mindig vidám, mókás nőszemély, éppen most és éppen vele lennék más? Hiszen őszinte volt, határokat szabott, és ahhoz képest, hogy mi a téma, végül is, kedvesen tette. Nem? De. Olyasmi. Fejemet ingatva dőlök neki újra a párkánynak, kipillantva, majd vissza rá, a tekintetét keresve.
- Nem szeretnék az Edictum kellemetlen rovataiban szerepelni, és nem szeretném elveszíteni a munkám. Azt hittem, hogy honvágyam lesz, de a falu olyan, mintha mindig is az otthonom lett volna, itt nagyon boldog vagyok. Még Joli nénit is szeretem, habár, néha nagyon furcsa tud lenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Győzelem. Mert, ahogy a kislány odakap, tudom, hogy ő is tudja, amit én is, hogy nem csak, hogy nem mondott igazat, de még le is bukott. Lenke, Lenke. Pedig annyival egyszerűbb lett volna, ha simán csak azt mondod, hogy szeretnél elmenni fagyizni. Arra, hogy nem akar bejönni, megemelem a szemöldökeimet, ám a felhúzott orrocska egyből elfeledteti velem, hogy az előbb nagyon tiszteletlenül viselkedett, hiszen az, hogy ő nem akar bejönni, hidegen kellene, hogy hagyjon, és abban a pillanatban, hogy megláttam őt kint, be kellett volna tessékelnem. De, a nagy helyzet az, hogy túlzott vajszívűség jellemez, ami együtt jár azzal, hogy vannak olyan döntések, amiket nem hozok meg helyesen. Ilyen az is, amikor kilépve a kapun, leguggolok elé, hogy egymagasan legyen az arcunk. Tekintetemmel a kislány tekintetét keresem, és aprót szusszanok.
- Van kedved eljönni velem a cukrászdába? Út közben szeretnék beszélgetni veled erről a helyzetről, arról, hogy miért érezted úgy, hogy ez szükséges. Utána eszünk egy nagy szelet sütit, vagy egy fagylaltkelyhet, és az majd meggyógyít minket itt bent.
Szeretném, ha érzékelné, hogy a jelenet, az, hogy csőbe húztam, nem csak neki esett rosszul, hanem nekem is, hiszen meg kellett tennem, pedig nagyon nem szerettem volna. Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben, de nem akarom kényszeríteni semmire.
Felegyenesedve becsukom a kaput, úgy, hogy mint a ketten kint legyünk, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondoltam azt, hogy elmehetnénk együtt. A kezem nyújtom felé, és reménykedek benne, hogy elfogadja. Istenem, ha egyszer nekem gyerekem lesz, az biztos, hogy olyan férfitól kell lennie, aki képes tartani a határokat, mert én magam alkalmatlan vagyok a rossz zsaru szerepére. De persze ez nem most lesz, szóval lehet, hogy még pár ilyen húzás, és a végén ott tartunk, hogy simán megy majd a fenyítés. Nem, azért nagyon remélem, hogy nem. Nem illik hozzám, és vállalom, hogy igen gyenge tudok lenni ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Képtelen vagyok rá koncentrálni, mert az egyik pillanatban még határozottan a háta nyűgöz le, a következőben meg már a tetoválása, ami mozog. Egy komolyságra alkalmas felnőtt nő vagyok, aki azonban többnyire szeret gyermeki naivitással létezni a világban. Ennek eredményeként pedig elkerülhetetlen, hogy ne azzal foglalkozzak, ami magára vonzza a tekintetemet, ez pedig a tetoválása. El is felejtem hirtelen, hogy férfi, meg félmeztelen, és csak a repkedő madarakat figyelem. Meg aztán, tényleg az van, hogy nekem inkább a Teodorféle férfiak jönnek be, de meg kell hogy mondjam, nagyon elégedett vagyok azzal, hogy most láthattam egy ennyire szép férfit. A negatívuma, hogy eszembe jutatta, hány éve is nem voltam együtt senkivel. Mire is várok? Van egy férfi, aki bekattant nálam, de amúgy körül is nézhetnék. Csak nem akarok... sosem nézegettem az esélyes férfiakat. Annyira nem vagyok életképes szerintem, hogy az már művészet. Szép hát, repülő madarak, Virginia eszméletét veszti képletesen. Remek alapok a mai napra. Egy biztos, fáradt már nem vagyok.
- Aludni jöttem. Én is gyakran járok ide.
Vonom meg a vállam aprón, de azért a fene is essen belém, hát nő vagyok, és szeretném ezt kifejezésre is juttatni. Különben is, ez most nem olyan dolog, mert, ha esetleg egy férfi úgy dönt, hogy randevúra hívna, hát akkor már legalább az alapvető női jegyeim legyenek már meg. Mondjuk, hogy szépen állok, picit kijjebb tolom a cicijeimet, meg behúzom a hasam. Nem feltűnően, finoman adagolom a tény, hogy nő vagyok. Erről jut eszembe? Miért nem akar senki sem randizni velem?! Olyan elérhetetlennek tűnök? Elérhetetlennek, és nem foglaltnak, ahogy Jolika néni kifejtette legutóbb nekem, eléggé keresetlen nő vagyok, de ne aggódjak, mert vénkisasszonyokra is szükség van. Persze erre Bözsi néni reflektált, de aztán Jolika visszavágott, hogy ő legalább volt férjnél. Alig volt kínos. Viszont mégsem estem akkor kétségbe, de most? Jaj, most hirtelen nagyon szeretném, ha lenne valaki, akit érdeklek. Olyan bonyolult a női lélek, tudom, de ahh, nagyon tetszenek a tetoválásai.
- A gyerekeknél vagyok önkéntes. Azokat a kisbabákat és pici gyerekeket szeretgetem, akiket hosszú kórházi kezelésre ítéltek, vagy elhagytak. A babákat ölelgetni, simogatni szoktam, beszélgetni velük, a nagyobbaknak mesét is mondok. De igazából óvónő vagyok. Meg gyógyító.
Így olyan, mintha lenne életem? Nem, egyáltalán nem, így olyan, mintha csak a munkámnak élnék, de ha most hozzátenném, hogy szoktam bulizni, az kínos lenne, és hazudnék is. Olyat pedig nem szabad csinálni.
- És te? Modell vagy?
Valljuk be, ilyen alkattal az ember nehezen következtet másra. Oké, ez valószínűleg eléggé butus kérdés volt, de azért remélem nem néz teljesen őrültnek. Maximum egy picit, az meg belefér.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ha egyszer elkaplak, hátrakötöm a sarkad!
Imádom a magyar fenyegetéseket. Mondatok, amikkel a nagymamám kiabált utánam, természetesen magyarul, és amiknek az értelmét megismerve, mármint a szavak együttes használatának jelentését értve, fellobbant bennem az ifjú tudós-felfedező-kísérletező. Emlékszem, még nem voltam hat éves, amikor megpróbáltam hátrakötni a saját sarkam, csak, hogy tudjam, hogy milyen az, és, hogy a nagymamám ne kaphasson el. Anya frászt kapott, amikor meglátott a barna zsineggel összekötözve a padlón vonaglani, nagyi meg olyan mélyen aludt, hogy nem kelt fel anya kiabálására, ahogy a nagypapi se. Persze, mivel aludtak, ezért ebédet készítettem magamnak, így a konyha, természetesen úgy nézett ki, mintha valóban betörtek volna. De sikerült, hátra tudtam kötni a sarkam, amire persze a nagypapa nevetett, és az ölébe húzva csak annyit kérdezett, hogy mégis, hogyan lehet hátrakötni valamit, ami eleve hátul van?
Hiába nem lehet hátrakötni a sarkat, imádom ezt a fenyegetést, és olyan tökéletes magyarsággal tudom az apró gyermekember után kiabálni, mintha sosem éltem volna máshol. Imádom, mert vidámságot hoz, nem csúnya fenyegetés, és nem is igazán fenyegetés. Csak egy picit, annyi meg belefér. Az üldözésem a jobb oldali szárnyból indult, áthaladt a bejárati részen, és most a balban folytatódva csúcsosodik ki. Nem mondom, hogy erre készültem ma, de a komisz kiskölyök tett róla, hogy változatosabb napom legyen, mint hittem, hogy lesz.
- Te kis huligán!
Nevet, meg én is, bár hozzá kell tennem, hogy a futással életidegen, és bármennyi energia is van bennem, azt hiszem, erre a hétre így elég is volt a testmozgás. Nem ám, alig egy óra múlva simán körtáncot fogok ropni a srácokkal, csak előbb vissza kell szereznem Bartot. A kis Keserű gyermek ugyanis elorozta, és ahelyett, hogy a többiekkel közösen játszott volna vele, inkább meglépett vele, és most puffskeinestől üldözöm a kacagó kölyköt, aki villámként szalad. Későn vettem észre, hogy kiosont, és jó nagy távolság volt már közöttünk, mire észrevettem. De nem, előlem most nem lépsz meg kisfiam! A kanyarban, mintha kicsit lassított volna, ami nekem csak jó, így be tudom hozni a lemaradást, sőt talán még el is kaphatom.
- Ha elkaplak, széjjel csókolgatlak Teo!
Arra mondjuk nem számítottam, hogy valóban elkapok egy Teodort, noha nem éppen azt, akit terveztem, és nem úgy, ahogy terveztem, de azért megvan, ahogy anna az esélye is, hogy itt csúnya borulás lesz. Ugyanis, ahogy a testem valaminek, ami egy másik test, nekiütközik, úgy fogok rá automatikusan a megtartásomhoz szükséges részére, mely jelen esetben, mondjuk ki, a feneke, és bár mindent elkövetek, hogy eredetileg a gyerek, gyakorlatilag a felnőtt ne sérüljön. Magától a ténytől, hogy valakibe beleütköztem, pedig úgy meglepődök, hogy valahogy még arról is elfeledkezem, hogy a kezemet mondjuk kapjam el, és erről ne beszéljünk inkább. Nem, én még markolok is. Vajon van még legalább egy százalék esélyem arra, hogy azt gondolja, normális vagyok? Nem, szerintem sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Legalább nem a gyerek apja, az is valami, nem? Nem mi. Én azért örülök neki, hogy, ha már fenéktapi volt, akkor legalább az egyetlen férfit fogdosom, aki megérint, és akit szeretnék, hogy megérintsen. Ehelyett…
Még a szemöldököm is feljebb szökken arra, ahogy lehámoz magáról, és persze, mondanánk, hogy ne a gyerek előtt, de hát hol van az a gyerek már? Én is él futottam volna, nem tudom hibáztatni.
- Szóval újra magázódunk? Intimitás és magázódás… felmerült már benned, vagyis önben, hogy inkább brit, semmint magyar?
Még a szemeimet is összehúzom gyanakvásomban, hogy jobban megvizsgáljam az arcberendezését. Túl azon persze, hogy lefejt magáról, nem lép hátra, és én sem teszem, szóval igazából hozzá vagyok még most is simul a egészen. De erről nem teszek neki említést, majd ha zavarja, akkor arrébb lép.
- Ha megengedi, vagy ha nem, akkor is megosztom önnel a tapasztalatomat. Kellemes élmény volt.
Azt mégsem mondhatom, hogy markoljon rá, és akkor kvittek vagyunk. Ez nem az én stílusom, másrészt meg elég nekem, hogy most éppen büntetésben vagyok, nem kell még az is, hogy kerüljön. Somolyogva pillanatok fel rá, szempilláimat rebegtetve, ujjaimat szigorúan magam mögött összefogva. Csak az a kis simulékonyság, az van ott teljesen. Rossz vagyok, de élvezem.
- Kiengesztelhetlek házi sós ropogtatnivalóval? És persze teljeskörű titoktartással. Senkinek se mondom el, hogy elkaptalak, és azt se, hogy tetszett.
Olyan szépen haladtam, most meg hirtelen elkapott a vágy, hogy a körmömet rágjam és aggodalmaskodjak. Ha minden komolyan szintlépést egyenlő távra osztunk el, 2025-ben esetleg, talán lehetne egy csókunk. Az meg mindjárt itt van, erre kezdetek most mindent elölről. Méghogy nem a megszerzése, hanem a megtartása a nehéz. Szeretnék perelni, mert ez totálisan nem igaz. Vagy nekem van tehetségem a nehéz esetekhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- De...
Nem, ez nem ellenkezős de, és nagy valószínűséggel ő is érzékelheti, hogy nem az, ez inkább csak a csodálkozásé, azé, ahogy reagál, mert jó, rendben, ez egy nagyon kellemetlen helyzet volt, de pont azért, hogy ne legyen az, az emberek viccet szoktak csinálni belőle, és nevetnek, és majd húsz év múlva felidézik, hogy mennyire kellemetlen is volt. Egy kellemessé enyhülő kínos emlék. Ahogy ellép, ösztönösen vonom össze magam előtt a karjaimat, nem igazán szokásom, azt mondják, hogy ez a védekezés ez formája. Én nem szoktam mások, különösen őelőtte védekezni. Most viszont, azt hiszem, úgy érzem, hogy védenem kell magam. És ez az érzés nem jó, nagyon nem jó. Érzem, ahogy remegek, és nem szeretek ilyen lenni, én, egyszerűen nem vagyok olyan, amilyet most tőlem kér.
- Az, hogy megkeresem és visszamegyek, természetes.
Nem is mondtam, hogy most azonnal dobjunk el mindent, és akkor irány a végtelenbe lóháton lovaglás, én csak, kedves akartam lenni. Kicsit olyan, mintha nem tudnék neki jót tenni, mintha haragudna rám valami miatt. De nem emlékszem, hogy bármit is elkövettem volna ellene. Hiszen még a tegeződést se mondtam senkinek, pedig olyan büszke voltam rá. Nem értem, hogy miért ilyen most, és ez félek, hogy a tekintetemből is kiolvasható, ami viszont nem jó, mert nem szeretném, ha a mostaninál is kínosabb lenne, vagy, ha olyat feltételezne, ami nincs. A tekintetem, mely végig az övében volt, hirtelen kapom el, mert nem szeretnék most arról beszélni, ami bennem van, mert nem biztos, hogy úrilány módjára tudnám kifejezni magam. Kicsit a szint alatt érzem most a helyem, ami nagyon rosszul hangzik, és egy még ennél is rosszabb gondolat. Sosem ítélném el sem az ő, sem a más preferenciáit, még akkor sem, ha az engem is leminősít.
- Farkasházy úr.
Egy biccentéssel búcsúzom, és olyan, mintha ránéznék, de valójában nem, inkább valahova mögé. Maradjunk annyiban, hogy ez most így a legjobb. Gyors léptekkel indulok meg arra, amerre a kisfiú eltűnt. Csak szeretném megtalálni és visszavinni, lehetőleg úgy, hogy Bart egyben van, és úgy, hogy nem találkozunk össze a folyosón senkivel. Hogy mi történt az előbb? Azt hiszem, fogalmam sincs, és biztosan tudom, hogy ma éjjel nem nagyon fogok könnyen elaludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csodamókás nap volt ma, ugyanis természetjárást hirdettünk. Elmentünk az erdő szélére, ahol faleveleket és terméseket gyűjtöttünk, sőt, még mókuslesen is voltunk, így ma nagyon sokat tanulhatott mindenki a természetről. Szeretem az ilyen napokat, amikor kicsit ki tudom mozdítani őket, és láthatóan élvezik is. Meg jól lefáradnak, nem csoda, hogy délután senki se ellenkezett a pihentetőbb pillanatok ellen. A gyerekek jó részét elvitték már, hárman vannak még, akikkel, amíg nem jönnek értük, a puha matracon henyélünk, és a köz nyomására a Hercegnő és a békát olvassuk. Eredetileg olvasnám, de persze minden laphoz van megjegyzés, kérdés, így ez egy határozottan közös projekt, valami, ami feltölt és kócossá tesz mindenkit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szerintem most nem jogosan mérges.
Jegyzi meg a lányok fecsegését hősiesen tűrő, egyetlen miniatűr férfiember, mire a lányok hirtelen elhallgatnak, és felé fordulnak, ám ezért, és csakis ezért vagyok olyan szívtelen és kegyetlen, hogy mielőtt még lecsapna az égi háború, megsimítom Karola karját.
- Szerintem érted jöttek.
Így aztán a három gyerekfej ahelyett, hogy egymásnak ugrana, Barnabás felé pillant, én pedig bájosan elmosolyodom. A szülők mindig valahogy olyan tisztes távolságból figyelik csemetéiket, mintha nem akarnának hazasietni velük. Ismerem már ezt, Karola nagyon lassan elkezdi összeszedni magát, de még elbeszélget a barátaival, így nekem az a dolgom, hogy addig szülőzzek egy kicsit.
- Bánki úr, örülök, hogy látom. Azt hallottam Dr. Payne nejétől, hogy ön esetleg beszervezhető lenne a karácsonyi vásárra, mint szülő. Rosszban van esetleg Norinával, vagy tényleg gondolkodhatunk esetleg önben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Payne.
Bólintok is egyet az ismétléshez, én nem tudom, hogy milyen családi viszályok vannak, így feltételezem, hogy elsőre nem volt biztos benne, hogy jót értette-e.
- Igen, a kisfiúk, Cody egy osztályba jár Karolával, sőt, padtársak is, és ő javasolta önt. Azt mondta, hogy látásból ismerik inkább egymást, de az alapján, amit önről hallott, úgy gondolja, hogy ideális lenne az ön számára. Nem szeretné?
A nehéz helyzet, tudom én, szürke szemeimmel érdeklődve pillantok rá, de a hangomban van egy cseppnyi játék, hogy de, szeresse. Olyan jó lenne egy aktív szülő.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oh, mondjuk a felajánlás sem rossz.
Jó hát nem feltétlenül az, amire számítottam, vagy, amit reméltem, de nagyon tetszik az ötlet, hogy esetleg felajánlásunk lehetne.
- Nem nagyon vagyok jó ezekben a dolgokban. Milyen limit szokott lenni, mert hirtelen vagy száz ötlet az eszembe jutott, de nyilvánvalóan nem kívánom önt csődbe juttatni, azt meghagyom a feleségének.
Mondjuk, lehet, hogy ez rossz poén, meg lehet, hogy jobban körül kéne néznem, hogy ki kivel és mit csinál, mert én sokáig azt hittem, hogy Zorka és Barnabás azért Bánkik, mert házasok és Karola a lányuk, de aztán meg azt mondták, hogy testvérek. Legalább nem előttük hoztam magam kellemetlen helyzetbe. Az is valami, nem? Viszont nagyon le vagyok maradva az összes ilyen szerelmi cívódással, meg aztán mostanság az én fejem is fő valami ilyesmi miatt, szóval nem is értem, hogy másoknak erre hogy van ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor mondjuk magára bízom, hogy mennyi, és így mindenki jól jár.
Nem tetettetem, hogy egy pénzügyi zseni lennék. A fizetésem egy hónapig elég, nem költök semmi luxusra. Pontosabban, minden hónapban három luxust adok, egy új ízű kávét, egy ételt és valami kulturálisat. Nyilván sok elmegy a szüleim támogatására, de örülök, hogy erre költhetek.
- Ha esetleg lenne gyerekzsúr, ilyen pici, helyes kis pizzákat sütnének megrendelésre? Szerintem azért odáig lennének, és marketing szempontból is előnyös lehet magának.
Hátrapillantok, de a kisasszony nagyon beszélget és elképesztően lassan halad, mintha a fogát húznák, pedig nem tudom elképzelni, hogy erre oka volna. Érdekes egy gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Láttál már bontógolyót házba csapódni? Vagy Flash-t sorzatban, filmben? Ha igen, akkor pontosan elképzelheted azt a jelenetet, amiben én nulláról százra gyorsulva, egyetlen másodperc alatt vetődtem be a csoportszoba közepére és kaptam el Vargha Benit, hogy aztán ahelyett, hogy a mondatot be tudja fejezni, nevetésbe törjön ki, ezzel felsértve a könyökömet, de megmentve rengeteg ártatlan lelket. Ezen a délutánon ugyanis összevont csoport volt már, de még így is a legtöbben a kicsik voltak. Nálam sok olyan szülő van, aki most tért vissza a munkahelyére, a másik fél pedig, ha van, mert ez sem mindenhol igaz, akkor eleve sokáig dolgozik, hogy még több bevételük legyen. Lényeg a lényeg, hogy ezen a délutánon, mikor jócskán voltak még körülöttük, Vargha Beni ajkai elnyúltak, és a mondat úgy kezdődött, hogy "Szerintetek idén is Keserű bácsi lesz a..." majd nevetés.
Volt erről szó pár nappal korábban az értekezleten, hogy próbáljuk meg a gyerekkort minél jobban megőrizni, mert a Mikulás és Jézuska kérdés ebben az időszakban a legproblémásabb. Az én kicsikéimnek meg van elég bajuk azzal, hogy nem a szüleikkel vannak a nap nagy részében, szóval nem kell az extra dráma. De Beni megértette, hogy mi volt a baj, én meg a lehető leggyorsabban megelőztem a problémát, így alakult hát, hogy a Mikulásunk nem az igazgató lett, és biztonsági szempontból még csak nem is a helyettese, hanem egy külsős, aki nyilván nem ezzel a szándékkal érkezett meg a gyerekért.
- Jól áll magának ez a piros pocakos megjelenés, ha majd nagypapa lesz, akkor egészen nyugodtan ihatja a sört.
Az ad olyan szép ívet a férfiak hasának, szóval egészen nyugodtan lehet ezt művelni, na nem mintha én arra hajtanák bárkit is, hogy itt nekiálljon alkoholizálni, mert persze olyan problémát is felvetettek az értekezleten, hogy van egy-két apuka, akikre jobban oda kellene figyelni, ez remek.
- A zsákot összekészítettem, minden csomagon rajta van a kicsi neve. Esetleg az kérhetem, hogy kérdezze meg, mit kérnek karácsonyra? Ott leszek a közelében, és jegyzetelek majd, persze nem feltűnően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem is azt mondtam, hogy most, habár…
Közelebb hajolok hozzá, orrom úgy mozdul, mint ahogy a nyusziknak szokott, és beleszippantok egy mélyet az őt körüllengő levegőbe. Habár ugye. Kuncogva húzódok el, és picit, játékosan megingatom a fejem is.
- Szagra már nagypapás. Tökéletes. Télapó illata lett.
Vidáman ragyogva és elégedetten nézek végig rajta. Tökéletes. Egyszerűen a legtökéletesebb választás. Keserű igazgató úr nagyon felismerhető szokott lenni, habár hangja játékos, de a gyerekek azért gyanakodva méregetik, és volt olyan, aki már megkérdezte, hogy a Télapó év közben igazgató-e, és ezt elég nehéz kimagyarázni. Teodor pedig magas, és a tartása olyan egyenes, nehéz elhinni róla, hogy télapóból van, de hát nem is várhatja el egy olyan komoly embertől senki, hogy más legyen, még ha az nem is áll neki rosszul. Nehéz ügy ez a férfikérdés, de hát ha egyszer megtaláltam a tökéleteset, az feledteti is a korábbi évek elmegységét.
- Nem szereti? Én nagyon. A habját. Tök mókás az az érzés, amit az ember szájában hagy.
Ritkán a sört is megiszom, olykor nagyon jól esik, nyáron, hangulatos. Meg az ízesítettek. Imádom az ízesített söröket. Alkohol semmi, csak az íz, de tudom, hogy ez a fanyarság nem mindenkinek jön be, szóval nem is akarom meggyőzni az ellenkezőjéről. Véleményem szerint mindenki fogyassza azt, amit szeret. Az egyik szomszédom például minden nap három szem Dianás cukrot eszik. Korábban nem ismertem ezt a felnőtt édességet, de mivel láttam nála, megkérdeztem, ő pedig adott. Azt mondta, ezt meg kell érteni. Hát, arra még emlékszem, hogy milyen furcsa érzés volt a korcogó cukor.
- Manó vagy krampusz? Elég éles a különbség.
Hümmögve pillantok egyikre, másikra, majd vissza az egyikre, és magamhoz veszem a manójelmezt, mert eleve manósabb fejem van, és bár ez így eléggé rizikós vállalás, hiszen felismerhetnek, azért valljuk be, hogy mókás, és simán lehet, hogy előző életemben manó is voltam, többek között. Szóval a kis csilingelős-zöld jelmezhez nyúlok, és zavartalanul kezdem magamra építeni a jelmezt.
- Szóval, ez így megfelelő lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Két orcám szabályos piros színben tündököl, a kettő között ajkaimon széles mosoly ül. A mai nap különleges, amióta itt élek, minden évben megvan a magunk kis menetrendje a gyerekekkel. Mivel vörös hajú vagyok, olyan, mint egy kis róka, ezért ezen a napon a szokottnál is több puszit kapok. Az első évben egy Ákos nevű kisfiú mesélt erről az eseményről, hogy az apukájával készülnek az anyukájának, aki szintén vörös, egy külön kis ünneppel, és hogy nem-e lehetne, hogy ők is adnak nekem puszit. Adhattak, én pedig cserébe süteményt adtam, Kicsit olyan, mint a locsolás húsvétkor, de azért mégsem, tekintve, hogy a piros tojás termékenységi szimbólum - benne volt az Edictumban -, míg az amerikai sütemények a legkevésbé sem azok.
A helyzet és az ok, hogy miért vagyok úgy kipirulva, mint akinek láza van, ez. A sok-sok puszi. Összesen hatvannyolc puszit kaptam, ezt onnan tudom, hogy hetven darab csokoládés-karamellás sütit hoztam be. Százat sütöttem, amiből húsz a néniknek ment, hatot megettem én, kettőt Bart, és kettőt eltettem magunknak otthonra. Hatvannyolc puszi, igazán jó napom van ma. Ez meg is látszik, mivel dúdolva pakolászom a kis konyhában, kávét főzök, letörölgetem a pultot. Valójában eléggé elzsibbadt mind a két lábam, másznak benne azok a fránya hangyák, és abban reménykedem, hogy egy kis álldogálástól majd minden sokkal jobb lesz. Úgyis csendes pihenő van, a kisebbek alszanak, a nagyobbak a leckéjüket írják vagy órán vannak még, így nekem sincs olyan sok dolgom.
Mosolyogva megérintem az arcom, ami nagyon meleg még, és eszembe jut, hogy a kis Cody verset is mondott, amit feltételezem, hogy az apukájával gyakorolt be, mert reggel mintha ezek a mondatok megütötték volna már a fülemet egyszer. Mint egy tinilány, komolyan olyan vagyok, ahogy dúdolgatva várom, hogy a kávé végre elkészüljön, de mintha ma csigalassan akarna lefőni. Talán az univerzum így üzen nekem, hogy pörgök én eleget?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Abban nem vagyok biztos, hogy az, amit dúdolok, a valóságban létezik-e, csak úgy össze-vissza eszembe jutnak dolgok, amik nem is hangzanak olyan rosszul. És itt szeretném elmondani, hogy szerintem elromlott a kávéfőző, vagy lelassult az idő, vagy lehet, hogy tényleg engem töltött fel a sok puszi, de és most valahogy teljesen szétestem időileg, és nagy valószínűség szerint azt a kávét tényleg nem kellene meginnom már.
- Idén megdöntöttem a rekordomat.
Korábban fele ennyi gyerek volt csak, aki szeretett volna pusziért sütit, azonban úgy tűnik, hogy idén mindenkihez eljutott a hír, mert nagyon nehezen jutottam be legalább addig, hogy le tudjak ülni, és elő tudjam venni az első tálcát. Az élmény még bennem van, kuncogok, és zavartan a fülem mögé rejtek egy tincset. Valójában van még két süteményem, amivel akár finoman jelezhetném neki, hogy egy pusziért cserébe kaphat, és mintha csak a gondolataimban olvasna, ki is mondja amire gondolok, én meg persze visszavágnék, de mire felpillantok, már ott is van mellettem. Milyen pici ez a konyha! Eddig fel se tűnt, és mintha az illatok is megváltoztak volna, sehol egy édes sütemény, egy erős pörkölésű kávé, ellenben Teodor illata mélyen az orromba kerül egyetlen szempillantás alatt. Szürke szemeim kislabdányira tágulva, pislogni se merek, a pirosság az arcomon valószínűleg terjedni kezd, még ha még nem is látható, de már érzem, ahogy a fülem és a nyakam is melegedni kezd.
Mondanom kellene valamit, mondjuk, hogy kávéval nagyon finom, hogy persze, miért is ne, vagy éppen a csoki eredetét, hogy hogyan leltem rá, hogy Benzsay asszony már jó előre félrerakta nekem, és éppen ezért lehetett ilyen markáns példány benne. Vagy, beszélhetnék arról, hogy a zsizsegő lábam már reszket is a közelségétől, vagy, hogy hirtelen megéreztem, hogy szorít a melltartóm. Rendben, ez az utóbbi nem biztos, hogy normális, de hirtelen mindent is érzek ebben a nagyon pici helyiségben. Végül megemberelem magam, és csak annyit mondok:
- Egy puszi az ára.
Ki mondta, hogy a csókolj meg egy vöröset napból nem lehet bizniszt csinálni? Vajon megpuszilna? Rendben, ez lehet, hogy túlzás volt. Nem. A túlzás az lenne, ha véletlenül belemozdulnék a pusziba és csókká változna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Vajon milyen lesz? Eddig mindig én pusziltam meg őt, és bár csak néha tettem, de mindig figyeltem arra, hogy ne legyen tolakodó, de azért érezzem. A nők sok mindent képesek egyszerre csinálni. Puszit adni, illatot szippantani, kiélvezni a közelséget, megérezni a borosta kellemes szúrósságát, mely szemben áll a bőr puhaságával. Mindent is. A nők mindenre is képesek, ha nagyon szeretnék érezni a másikat. És most ő fog megpuszilni engem. Szürke szemeimmel mégis valami mást közvetítek felé, azt, hogy ne pusziljon, hogy érezze, hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna. Megszólalni nem merek, tudom, hogy egyetlen szó elronthat mindent, és azt nem szeretném, mert tudom, egyszerűen tudom, hogy ez az a pillanat. A nagy pillanatunk, amit sosem fogunk elfelejteni, és ami, talán, a vágyott jövő kapuját rejti magában.
Vajon ilyenkor, a nagy pillanatokban, a világ tényleg lelassít kicsit? Valójában könnyen lehet, hogy a szökőnapok nem is azért vannak, mert egy Földi nap 23 óra 56 perc 4,09 másodperc, amit nem tudom, hogy miért tudok ennyire pontosan éppen most, szóval, hogy valójában nem emiatt, hanem a lelassult pillanatok miatt, melyeket az emberek akkor élnek át, mikor a szerelmükkel a nagy pillanatot élik át. Szerelem? Határozottan igen. Nem hirtelen jött, nem villámcsapásként, nem lángoló, égő, regényekben megjelenő vágyként dúló örvénylés. Ez másfajta szerelem. Ez a tökéletes beteljesedés, mely lassan indult, észrevétlen lopózott be a bőrök alá, hogy aztán finoman egyre több és több legyen. Ez valami olyan, amibe az ember biztonsággal süpped bele, ahol nem érez féltékenységet, bizalmatlanságot. Ahol ismeri a másikat, és minden vágya, hogy élete utolsó percéig abban a másik fotelban üljön, csodálva a másik arcának változását, és büszkén viselve minden egyes ráncot, mely az évek során az élményekkel telepedett meg.
Ajkaim óvatosan viszonozzák a finom első érintést, mely alatt oly erős bizsergés indul, hogy abba szinte beleszédülök. Nem kapkodhatok, és nem is akarok, eszembe se jut, hogy úgy csókoljam, ami nem illik hozzánk, ami nem minket jellemez, vele minden pillanatot valóban megéltem eddig, éppen a csókunk legyen másmilyen? Kizárt. Nem irányítok, nem is akarok, szeretném, ha biztonságban érezné magát velem, szeretném, ha átadhatnám ezzel a csókkal, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, hogy nem számít a korkülönbség, vagy az, hogy nem szeretne gyermeket. Ha boldog lenne velem, én boldog lennék vele, és nem bánnám azt se, ha végül nem lenne gyermekünk. Annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék éreztetni vele, és tudom, hogy lesz rá egy egész életünk, mert ő nem olyan, mint mások, ő nem tenné ezt, ha nem akarna engem.
Elnyíló ajkaimmal engedem, hogy elmélyítse a csókot, nyelvemmel finoman simítok nyelvére, mely, bármennyire is kislányosan és bugyután hangzik tán, olyan jó érzésű a nyelvemnek, finom.
Testemmel a testéhez simulok, szeretném, ha érezne engem, ha érezné, hogy biztonságban van velem. Ösztönösen azt érzem, hogy meg akarom védeni, mindentől. Nem szeretném, hogy csalódjon, hogy negatív élményei legyenek, azt se, hogy rosszul aludjon el éjszaka. Tudom, hogy ez a részemről nem csak szerelem, hanem több, mélyebb, komolyabb.  Hüvelyk ujjaimmal arcát simítom, ujjaimmal nyakát érintem, és azt szeretném, hogy sose érjen véget ez a perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ilyen lehet a tökéletes béke. Amikor az ember azzal van, akit neki szántak, amikor minden kis kérdőjel görbéje kiegyenesedik, és boldogságos felkiáltójellé válik. Boldogságos, óhajtó, és semmiképpen sem veszekedés okán megjelenő. Tudnánk veszekedni, igen, én tudom, hogy tudnánk, hangosan, hevesen, de nem bántón. Csakhogy, a legkevésbé sem kívánom most ezen extra energiáinkat veszekedésre fordítani, hiszen csók közben olyan korábban már elképzelt jelenetek jelennek meg előttem, mely sokkal inkább egy nagyon szépen megjelenített felnőttfilm. Ő én olyat nagyon szeretnék vele, de nyilván, nem közölhetem egyetlen csókot követően, hogy véleményem szerint most félre kéne tennünk a munkát, és tekintve, hogy én lakom közelebb, így nálam kéne a következő szintre ugranunk. Vele semmit sem szeretnék elrontani, mert az elmúlt időszakban lopva azzá vált, akit mindig is kerestem. Mosolyogva pillantok fel rá, boldogságtól csillogó szemekkel, és amikor megszólal, akkor szívem szerint elnevetném magam, azonban megpróbálom a lehető legkomolyabb énemet elővenni. De csak addig jutok, hogy az amúgy is tejbetök vigyorom még tejbetökebb lesz.
- Ó kérlek, én felhatalmazlak rá, hogy légy tolakodó velem. Sőt, megkövetelném a tolakodásodat.
Miközben beszélek, még a homlokom is kicsit összeráncolódik, ahogyan koncentrálok arra, hogy pontosan fejezzem ki magam. Egyrészt, bármilyen másik szót el tudtam volna képzelni ide, csak a tolakodót nem, de olyan édes volt, és szívem szerint… nem is csak a szívem szerint, a tetteim szerint, mert ha ő nem ereszt, én sem teszem, szóval most nem csak úgy magamban fejezem ki, hogy szívem szerint megcsókolnám, hanem meg is teszem, na nem úgy, mint ő az előbb, mert azért most nekünk beszélgetnünk is kell erről, nyilván, és ha már tart, és nem ereszt, talán alkalmas lenne egy rövid, ám lényegre törő diskurzus arról, hogy esetleg legyünk együtt, úgy életünk végéig. Szóval közelebb hajolva két apró szájrapuszit adok neki, alsó ajkait érintve. Ujjaimmal nyugtatóan a halántékát simítom, és nagyon remélem, hogy attól még, hogy csengettek, nem mindenki most találja ki, hogy neki kávé kell. Csak ne jöjjön be senki, és ne értelmezze ő se úgy, hogy ez egy vészcsengő.
- Én akarlak téged… akarlak… ez a jó szó ugye?
Kellene azt a fordítót használni, hogy jobban kifejezzem magam, ugye? De imádok magyarul beszélni, még akkor is, ha nem vagyok benne biztos, hogy ez egy jó kifejezés volt-e, vagy éppen most mondtam valami nagyon durvát.