Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Abszolúte megértette Annát, noha ő inkább anyás volt, mert a versenyzés miatt vele töltött több időt. Az utóbbi években ezen próbált változtatni, mert noha apja nem mondta ki, de látta rajta, mennyire nem esett jól neki az, hogy ő ennyire kimaradt az életéből. Egyébként is távol volt tőlük most már negyedik éve, főleg a tanulmányai miatt. Maguk között csak úgy becézték, hogy a speciális képzés elszólítja otthonról.
Nagy meglepetés érte abban, hogy kaktuszokat is el szoktak nevezni. – Ka… kaktuszok?
Nem tudta elképzelni, hogy kell ezt értelmezni, noha nem volt egy buta lány, de eléggé furának hangzott. Sebaj, gondolta,  mindenkinek vannak egyéni furaságai.
Érdekes volt hallgatnia Kelemen úr felvetéseit, szeretett egyébként is beszélgetni érdekesnek vélt emberekkel. Zselykének inkább állatokkal voltak tapasztalatai. – Nekem két boglyom és egy lovam van, de az édesapámnak külön fríz tenyészete van otthon.
 – Érdekes, elég sok a közös a két világban, és mégis mennyire más. Én örülök neki, hogy ismerhetem mindkettőt, van összehasonlítási alapom – vetette fel Zselyke. Alapvetően neki egyik oldallal sem volt gondja, és élvezte, hogy úgymond egyfajta különlegesség ez benne. – Végül is, minden összefügg mindennel, ha jobban meggondolom. A gyógyítás is sokrétű szakma, ezért is akadtam fenn, hogy akkor most merre, mert ugye, nem mindegy, milyen tárgyakból vizsgázik az ember az utolsó véghajrában alapképzésen.
Zselyke igyekezett tájékozódni, amennyire lehetett, és nyitott maradni. Néha érezte is, hogy kicsit kilóg a többi főnixpalánta közül, mert még ezt a fajta tüzességet nem fedezte fel magában, de nem is vitatta, hogy oda tartozna vagy sem. Okkal született a döntés, hogy ott volt már négy éve. – Ez talán még nemesebb gondolat. Jó volna, ha ezt sikerülne elérni.
 – Ha nem bánja, megyek és játszom még vele – ereszt meg egy fülig érő vigyort. Nem bírja ki, hogy ne vegyen részt ebben. A még öt perces mutogatáson jót kuncog. Aztán amikor összepakoltak a csöpp gyerkőccel, visszanavigálja az édesapjához. Felcsillant a szeme, amikor megütötte fülét az ajánlat. Ó, hát ő lenne a legboldogabb, ha a hétvégére is meglenne a programja, és méghozzá ilyen jó társaságban.
 – Na, egy hó-rukk apához? – kapja fel a kislányt. Ez a legújabb kedvenc közös játékuk. – Én ezer örömmel vállalom, amennyiben a feleségének is megfelel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Fellélegzett, miután vagy öt vizsgáján már túljutott, kapva kapott az alkalmon, hogy barátnőéjt lerángassa egy kis hétvégi csajos kikapcsolódásra, mielőtt még a fejükre, pontosabban, az övére nőne a sok tanulnivaló. Már egy ideje kapta a figyelmeztető litániaívet az apjától, hogy nem ártana, ha az utolsó évében nem merülne annyira fejest a teljesítményhajhászásba, élni is kell valamikor, elvégre ez a fiatalságának a legszebb időszaka.
Valamelyest osztotta ugyan apja érveit, de nem gondolta volna, hogy csak a tiniévei lehetnek szépek, és örült neki, hogy viszonylag jó dolga volt ebben az iskolában. Bár nem emelkedett ki olyantén módon, hogy ismert legyen a diáktársai között, mégis, beilleszkedett, és ez rengeteg gondot tett le a válláról, amit nem egy nebuló aligha mondhatott el magáról.
 − Na, mit gondolsz? Tök jó, hogy akadn éha egy kis szabadidőnk is néhány vizsga között, különben már belegárgyulnék a sok adatba  − ereszkedett be már a vízbe. Könyökéig érő ujjú úszódresszt viselt halvány lazac színben.
  − Hogy érzed, neked hogy sikerültek eddig? Nekem két kiválóm is kerekedett. Ha megint évfolyamelső leszek, nem tudom, mit csinálok…  − eddig egy párszor sikerült elérnie ezt a titulust, bármennyire is igyekezett, a tanulás-szertetén nem bírt változtatni. Az olvasás kedves szabadidős tevékenységként szerepelt a listáján a hegedű és a lovaglás mellett.
  − De jó, hogy ezekben az órákban is nyitva van  − áradozott a vendéglátóegységről. – Enni a kastélyban szeretné inkább, vagy esetleg itt a faluban vacsizunk, mielőtt visszamennénk?
A vízmolekulák kellemesen körbeölelték testét, karizmai lassan ellazultak, háta is szinte ódákat zengett, hogy végre nem a könyvek fölött görnyedezett.
  − Mik a terveid tovább? Ééés van már programod a nyárra? – tervezte, hogy ha már utolsó év, akkor egy hétre elhívná magukhoz, használják ki, mielőtt még az AMS-t megcélozná, és leköltözne Pécsre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Zselyke örült, hogy akadt egy szabad hete, ugyanis a család, amelyiknél bébiszitterkedett Pécsett, a tanulmányai mellett, hogy félretegyen a jövőjére, elmentek nyaralni a kis ötévessel. Éljen az óvodai nyári szabadság, így neki is volt alkalma agyalni. Kitalálta, hogy elhívta magához Timit egy hétvégére, de bánatára a szüleik nem engedték, hogy ő fizesse a húga szállását arra az időszakra.
Most három napnyi összegbe meg az étkezés árába annyira nem roppant volna bele, de azért nem mondott nemet, amikor az anyja felhívta, hogy szó sem lehet róla, azért ők a szülők, hogy támogassák a csemetéiket, és különben is, még Zsezsi sem repült ki igazán a fészekből.
− Na, mit szólnál, ha leugranánk a helyi fesztiválra? Kaptunk annyi zsebpénzt, hogy kettőnk jegyére futja, és még marad is – vetette fel az ötletet. A két lány tűz és víz, a fiatal Tímea sokkal rebellisebb természetűnek bizonyult, és akadtak is ebből konfliktusok, sőt, amikor Timi megpróbált volna lelécelni, az anyjuk még inkább szigorított, hogy szó sem lehet arról, hogy Timi visszamenjen az otthonba.
 − Lenyugodtatok már amúgy? – kérdezte Zselyke. Semmi irónia, semmi gúny, színtiszta nővéri aggodalom csengett a hangjában. – Nézd, tudom, hogy nehéz beilleszkedni egy tök új helyre, de hidd el, anyu csak jót akar azzal, hogy hobbikat és kurzusokat mutat. Szerintem érdemes lenne kipróbálnod párat, akár zenélni is tanulhatnál. Én hegedűn is játszom, te is tudod.
Hogyne tudná, hisz rengeteget gyakorolt otthon, amikor épp nem a lovával gyakorolt vagy Timit próbálta rávenni közös testvéri csajos programokra. A legkisebb szabadidejét is igyekezett kihasználni arra, hogy a családjával szorosabbra fűzze a köteléket. Származásából eredően is fontos értéket képviselt számára a családi egység, mint olyan, és ebbe a befogadott testvér mégúgy beletartozott.
 − Ha esetleg neked van ötleted, hogy mit tanulnál szívesen, miért nem osztod meg anyáékkal? – noszogatta, annak ellenére, hogy tudta, számos balhé kerekedhet belőle, de inkább békebírót igyekezett játszani a szülei és a tesója között. Ahogy ismerte őket, nem nagyon fognak letenni arról, hogy Timit meggyőzzék az önfejlesztés fontosságáról és a hobbikban rejlő lehetőségekről. Na meg arról, hogy figyeljen oda a tanulmányaira a Bagolykőben.
A fesztiválozás ötlete is arra hivatott részint, hogy elvigye a húgát szórakozni, kikapcsolódni, és mosolyra bírja. Jó, igen, nem kicsit célzatos az indíttatás mögötte, de talán találnak olyan előadókat, akik Timinek is szimpatikusak zeneileg. A fiatal felnőtté cseperedett Zselyke felállt az íróasztala székétől, hogy előrébb hajolva ablakot nyisson, és valahogy egy kicsit szellőztesse a szobáját. Jó meleg volt kint, és élvezte ezt a nyári időjárást. Ha mégis megunta a biofűtést, akkor hőhűtő bűbájjal kompenzálta a különbséget. Vagy a jóféle mugli módszer: borsmentás limonádé is megtette.
− Limonádét? – egy egész kancsóval lapult a hűtőben, és az a jó, hogy a nyár ezen időszakában szinte pangott a koli, csak kevesen maradtak a nyári szünetre is, mert spórolni akartak a szobaáron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A húga látogatása kimondottan jót tett a vizsgáktól nyúzott arcának. Különösképpenk kötődött hozzá, főleg úgy, hogy maga választotta őt, első ránézésre tudta, hogy úgymond ő a tökéletes, még akkor is, ha tisztában volt ennek a kijelentésnek hiábavalóságával. Tökéletes eber nem létezik.
Neki mégis Tímea volt „A hugica”, akit el tudott képzelni a családjuk részeként, akihez leginkbb képes volt kapcsolódni érzelmileg, különösképpen a mágiára vonatkozólag. Nem volt jó érzés egyedüli boszorkánynak lenni, és az különösen felüdítette, hogy a szülei átmentek az összes kötelezően előírt ellenőrzési folyamaton, az alkalmassági kérdéskörökön.
Nem volt egyszerű menet, hisz varázsló csemetéket általában varázsló családokhoz adtak csak ki, de sokat nyomott a latba, hogy már volt egy mágus-gyerek a pakkjukban: ő, Zselyke. Ráadsképp am agyar társadalomba is tök jól beilleszkedett ez a kulturálisan is igencsak vegyesfelvágott család.
 – Örülök. Előre küldtem egy baglyot anyáéknak, hogy tudjanak róla, jól vagyunk – tájékoztatta húgát, miközben töltött a friss, hűtőből előpakolt itallal. A pohár hűvös érintése jóleső érzéssel töltötte fel, s egy apró mosoly kúszott arcára, ahogy Timi a zenélés kérdésére reagált.
 – Csak egy példa. Csomó más hobbit is kipróbálhatnál, ki tudja, mibe szeretsz bele később. Nekem ilyen a zene. A díjugratás is ilyen volt, csak aztán ötödévtől később egyre inkább abbahagytam. Fontosabb lett a suli, és a készülés az orvosi pályára – nem kevés tanulással járt, hogy olyan szintre turbózza a jegyeit, mellette még dolgozni is elkezdett, ugye, hogy félretegyen a tandíjára, és ne csak a szülei álljanak mindent. Törekedett szép lassan az önállóság felé, noha úgy érezte, a szülei tényleg időnként eléggé gúzsba kötötték, és megsértődtek, ha nem engedte, hogy segítsenek. Főleg az anyukája a ragaszkodóbb típus, édesapjuk kevésbé szigorúan állt az ilyesmihez.
Ő ahhoz ragaszkodott, hogy a lányai jól érezzék magukat, de abban mindkét szülő egyetértett, hogy az önképzés, önfejlesztés fontos része a személyiségépítésnek.
– A kviddics szuper! – ragyogott fel Zselyke arca, ahogy húga végre kibökte első saját ötletét szabadidős elfoglaltságokat illetően. – Milyen seprűmárkában gondolkodsz?
- Király! Már alig várom, kint lesz az egyik kedvenc zenekarom is – bokszolt lelkesen a levegőbe. Ezaz, végre egy tesós-csajos program, kötöttségek nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A koncert hamarosan kezdődött. Még pengetett néhányat, hogy biztosra menjen, mert ugye, a technika ördöge sosem alszik, hamis hangszeren játszani pedig eléggé lebőgés lenne. Ó, de élvezte ezeket a forró, vidám hangulatú, kissé mámoros pécsi késő délutánokat, amikor a nap még bőven mutogatta magát az égbolton, mit sem szégyellve ontotta bőszen a sugarait boldog-boldogtalanra.
Igen. Ilyenkor a város különösen pezsgett.
A felkonf bemutatta őt, és azt a kórust, akiknek játszott, ez a népdalkoncert kollaboráció egyfajta hivatalos debütációnak számított, és elvileg újságíróknak kell majd utána interjút adnia. Még jó, hogy ezúttal fordított elég időt a megjelenésére: egy egyszerű, csipkés klasszikus feketét választott, mely a térdéig ért, és a dekoltázskörnyékén népi motívumos hímzés díszítette, csak finoman.
 Ez az esemény még annyiban is különleges volt, hogy ez a helyi varázslóközösségek kisebbfajta összecsoportulása ez, amolyan hagyományőrzés varázsló módra, korálénekkel és csellókoncerttel egybefűzve.
A lágy dallamokat ezúttal a nyárádmentéről hozták, lassú hallgatóval indítottak, majd csárdás és friss következett. EZ a világ talán sokaknak idegen lehet zeneileg, Zselyke mégis úgy tűnt, otthonosan mozgott benne, és ez a vöröses smink is kimondottan jól állt neki, csak arcára ne olvassza  nap!
Alig ért véget a koncert, szinte máris terelték a sajtósok felé, hogy minden időben lemenjen.
 – Üdvözlöm! – köszönt, némileg izgatottsággal a hangjában. Állítólag az egyik sajtós küldött Bogolyfalváról jött. Na, ettől nem kicsi gombóc szorult a torkába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem csodálkozott rajta, hogy Timi még mindig feszülten kezelte ezt a családi közösséget, amibe bekerült. Igyekezett türelemmel lenni hozzá, és annyi szabad teret engedni, amennyit a húga igényelt, ő mégis kicsit több közös élményre vágyott, amolyan tesós élmény-zuhatagra, ami csak az övéké, szülőktől függetlenebb.
 – Na, akkor majd szépen körbe nézünk, mert én a lovagláshoz jobban értek, de a kviddics is nagyon jó választás. Most már lehet saját seprűd is. Én kezdésnek a Nimbus márkákat mondanám, de szerintem próbálj meg érdeklődj a házad csapatában, onnét is került ki nem egy profi játékos. Tudtad például, hogy VZR prof igazi sztár, még ezt is profin tudja? Érdeklődd meg nála! Egy zseni a tag – áradozott, mintha valami celebritásról lenne szó, mert hát… azért na, a kedvenc pedagógusai jutnak elsőnek eszébe, mint hasznos tipp. – Tanulással hogy állsz? Ha valami nem megy, szólj, szívesen odaadom a régi BK-s jegyzeteimet.
Tukmál csóri, de mit tehetne, valahogy fenn akarja tartani a társalgást, hisz nagyon örül a húga látogatásának, ő az a személy, aki akár hajnali kettőkor, villámlás, égzengés, jégeső, vulkánkitörés közepette is bármikor beállíthatna hozzá, sosem hajtaná el.
 – Hogyhogy hogyan? – Majdnem a ruhájára köpte a saját limonádéját, ahogyan az anyagiak kényes témája szóba került. – Mert szerinted anyáék engedik, hogy te erre egy fillért is a saját megtakarításodból rááldozz? Hallgass a jó szóra, és hagyd nekik, hogy kiéljék magukat. Nekem sem engedték, hogy egyedül vegyem meg a csellót a hegedű mellé, álom, álom, édes álom. Az már egy haladás, hogy a koli-díjat engedik, hogy kifizessem. Már azon is hátast dobtak, amikor az újságból megtudták, hogy bébiszitterkedtem is. Pedig Anna olyan cuki! Bocs a szófosásért, most már mesélj te is magadról! Ha van valami zaftos a tarsolyodban, azt se vetem meg.
Vígan kavargatja a citromkarikát, és hol Timit figyeli, hol a kavargó cukros-citromos lét.
– Oh! Most turnézik erre a Börzsöny Underground banda, nagyon jó számaik vannak,  és ha jól tudom, van köztük egy illúziómágus is, a dobosuk,
llati jó visual effectjeik is vannak – a szeme felragyog, ahogyan a kedvenc bandája témáját firtata Timi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jól sikerült, ez a tapsviharból is kiderült, noha nem egy akkor nagy esemény, hogy ilyen sajtós felfordulást kerekítettek köré. Az egész nem volt több négyszáz főnél talán, már amennyi jegy ugye, elkelt, mégis megmelengette a szívét, hogy ennyire élvezték az emberek ezt a kis muzsikát. Legközelebbre talán táncházat is vállal, ha jut rá ideje a tanulmányai és a mási kállása mellett, mert, a bébiszitterkedést sosem adná fel.
 - Köszönöm szépen, tanárnő! Nahát, így máris megkönnyebbültem, magáról tudom, hogy profi a munkájában és az iskolában is. Mondja, mi újság az iskola falain belül? Megvan még a Főnixtorony is? – az emlékek előtörnek, Zselye egy pillanatra csak, de visszarepül az időben képzeletben, amikor még ő is diák volt, és óráról órára rohangált, miközben volt, hogy néha a versenyekről késve, de épphogy bezúgott az iskolába, csupa kellemes emlék. Már, ha nem számolja az évnyitós zavargásokat, amikben általában ő nem vett részt, rendszerint a stréberréteg közé került a kiemelkedő teljesítményeivel. Még egy VZR-ösztöndíjat is elhappolt egyik tanévben.
- Úgy gondoltuk, ideje lenne, hogy egy kicsit felelevenítsük Magyarország keleti tájegységeinek hagyományos zenei anyagát, ugyanakkor modern jazz-korál elemeket vegyítettünk bele, a frissesség-érzés megvalósítására. Néha nem kellenek nagy dolgok, vagy újdonságok ahhoz, hogy valami élvezeteset alkosson az ember. Szépek a hagyományaink, kár volna parlagon hagyni őket, inkább ismertessük meg újra a modern korral, kicsit más köntösben – felelte teljes magabiztossággal, közben az ásványvizes palackjáért nyúlt. – Nem bánja, ugye? Magának is van egy az asztalon, igyon nyugodtan, tikkasztó ez a hőség.
Szeretné, ha az interjú is csak gyarapítaná a sikerhalmazait, noha még mindig fejében motoszkál a Berci által elhintett célzás arra, hogy túl sokat vállal magára. Igen, a nemet mondás korábban sem tartozott túlzottan az erősségei közé, így nem is érti, anno hogy maradhatott ki ennyire a balhés eseményekből. Bár… néha jobb, ha az ember inkább kívülálló szemlélő, és nem alanya az aktuális botrányoknak. Az egyik zenekarnak például villámcsapásos nyári zivatar mosta el a koncertjét, ő kimondottan örült, hogy semmi ilyen gikszer nem szólt közbe.