Én meg dugig ettem magam, szóval simizz  

Orion  

Kapok vacsit?

Orion
még elmenekülhetsz.

Izgul. Minden egyes randijuk előtt érezte ezt, de most még inkább vállára telepszik. Fél is. Mert nem akar csalódni, nem akarja azt, hogy túl sokat várjanak egymástól, közben meg a végén nehogy túlságosan ráfeszüljenek.
Hármat kopog, igazit ruháján, mikor pedig nyílik az ajtó és mosollyal néz a másikra.
- Szia, micsoda illatok - üdvözlésként nyom a férfi arcára egy puszit, s igyekszik minél lazábban viselkedni.

Orion

- Pedig tényleg nem csíptem ki magam jobban, mint szoktam - néz zavartan a másikra, majd eltűr egy kósza tincset a szeméből.
- Biztos vagyok abban, hogy jobban főzöl, mint én - kuncog fel halkan, miközben követi a másikat.
- Szóval itt cserkészed be az áldozataid? - néz körbe a lakáson.

Orion

- Lépcsőig.. Hmm - néz az említett hely felé, majd vissza Orionra.
- Magas mérce - hümment párat, mintha tényleg így gondolná, pedig nyilván csak viccel.
- Egész jó. Végre kialudtam magam - húzza ki magát büszkén, mert lássuk be ez bizony nagy szó manapság.
- Neked? Dolgoztál?

Orion

- Hahh, ki ki a sajátjába? - neveti el magát ő is. Nem stresszel, vagyis ezt próbálja beadni magának, közben meg remegnek a lábai, mint a kocsonya.
- Sokat vagy velük? - azt tudja már, hogy Orionnak fontos a család, mint neki is. De jó mindig új információkhoz jutni róluk.
- Mit eszünk?

Orion

- Képzeld, tesómnál is fel lett újítva a vendégház, hogyha a faluban akarnánk aludni, akkor legyen hol - nem tudja, hogy Annie nem akarja-e ott látni, avagy Barni, de kifejezetten örül ennek az ötletnek. Van legalább egy kevés magánszféra mindenkinek.
- Hmm jól hangzik - néz a tányérra.
- Remélem mérget nem tettél bele - neveti el magát, mielőtt enne egy kisebb falatot.

Orion

- Majd az kiderül - mosolyodik el sejtelmesen. Eddig sem volt itt keveset, maximum nem aludt itt vagy igyekezett láthatatlan lenni, hogy ne zavarjon. De így, hogy van saját szobája, biztos szívesebben jön majd.
- Hát jól van - vonja meg vállait még mindig mosolyogva és még egy falatot megkóstol. Mégha Orion komolyan is mondja, hogy tett bele ilyesmit, nem ijed meg.. Ráférne már valami piros mámoros érzés, mert idejét sem tudja mikor volt utoljára.
- Hmm, erre megérte ennyit várni - szólal meg végül pár falattal később.

Orion

- A tánc tudásom az elmúlt pár hétben még mindig nem javult ám - néz nevetve a másikra. Bánki papa próbált beléjük verni némi ismeretet, de nála ez mindhiába volt.. Lábai sosem akarták azt az utat járni, melyet kellett volna.
- Dee, ha nem zavar, hogy megtaposlak, bármikor - mosolyog rá.

Orion

- Akkor vissza kell jönnöm majd reggelire? - néz halál nyugodtan a másikra, miután ivott a borból.
- Ha az is ilyen finom lesz, vigyázz, mert a végén nem szabadulsz tőlem - kuncog fel halkan.

Orion

- Ó - csak ennyit mond rá, majd iszik még egyet, pedig nem is szereti a bort.
- Jobb is, ha félsz - néz a másikra mosolyogva.
- Sose tudhatod, hogy egy nőnek melyik az igazi valója.

Orion

- Hát akkor ő már igazi nő, kérlek szépen - állapítja meg nevetve. Soha nem lehet elég korán kezdeni a női fifika megtanulását, főleg ha van kitől. Bár Zorka nem szeret játszani, vallja, hogy magát adva szeressék. De biztos tudna olyan helyzetet említeni, mikor elő kellett húzni tarsolyából némi fortélyt.
- És az most jó jel vagy rossz? - kérdezi kicsit halkan, nehogy az említett állat szagot fogjon, már ami a bizonytalanságát illeti vele kapcsolatban.
- Tóbiás, ha megérzi majd rajtam a szagát, szerintem szétszed...

Orion

- Áhh, akkor így hízeleg? - tekint le a lábainál legyeskedő állatra, majd ismét a férfira.
- Talán majd néhány napnyi hiszti után sikerül megbékélnie vele - mosolyog a másikra, majd megtörtli a száját.
- Annyit ettem, amennyit egész héten összesen nem.. Köszönöm, nagyon finom volt.

Orion

- Lehet, hogy egy kicsit várni fogok vele, ha nem gond - mosolyodik el szerényen. Egyfelől nem akar disznók módjára enni, másfelől pedig nem fér bele több. Dugig ette magát.
- Mindent segítség és rendelés nélkül hoztál össze?

Orion

- Jó, hát legalább ebben biztosan kiegészítesz - mosolyog a másikra szerényen, majd csak megkóstolja azt a tiramisut.
- Nekem mindegy. Mi a trükköd? Mivel szoktad levenni a nőket a lábukról a főző tudományodon kívül?

Orion

- Naaa, ne legyél ennyire mocsok - néz kérlelően a másikra.
- Biztos van valami nagy dobás, minden férfinak van - közli a tényt, amit valószínűleg egy filmben látott.
- Egyetlen egy Star Wars filmet sem láttam még - huppan le végül a kanapéra.

Orion

- Hát jó - vonja meg a vállait. Talán ilyen dolgokban ütközik ki közöttük a korbeli különbség. De Zorka a cél érdekében visszavesz és engedelmesen ül a kanapén. Lábait maga alá húzza, majd figyel. Mert nyilván van oka annak, hogy Orion ezt az opciót ajánlotta.
- Kedvenced?

Orion

Egy pillanatig gondolkozik azon, hogy közelebb menjen - e. Mert hiába szőke, nem hülye ám annyira, hogy ne tudja az ilyen filmezések mihez vezetnek. Aztán nyilván közelebb csúszik, mert nem fél a másiktól, mert már az első randin a sikátorba ment volna vele, mert már azt akarja, hogy ne legyen ciki, ha mások előtt érintik egymást.
Fejét Orion vállára dönti és figyel. Minden egyes pillanatot próbál feldolgozni a filmből, de az igazság az, hogy ez nagyon távol áll tőle, így érdeklődése hamar alább hagy és fejét megemelve Oriont kezdi fürkészni.

Orion

- Semmi - nézi még mindig a másikat, majd fejét a televízió felé fordítja.
- Csak feltérképeztem az arcod. Tudod, hogy van - e még hely ráncoknak, amik majd miattam telepednek ki rá - vigyorodik el.

Orion

Nem csak fejével, testével is fordul a másik felé. Jobbját a férfi arcára simitja, s mikor elválnak egymástól, mosolyogva néz rá.
- Most lemaradtam valamiről, tuti kulcsfontosságú rész volt - csak viccel. Nyilván Orion sokkal érdekesebb számára.

Orion

- Óó, hát akkor kezdjük újra azt a csókot - tudja ám, hogy nem erre gondolt a másik, de nyilván hülye lenne nem bepróbálkozni ezzel.
- Én meg azt vártam, hogy végre lássam ezt a lakást is.

Orion

- Igen, csakis miatta - helyeselve néz ő is az említett állat felé.
- Ó, tényleg? - csillan meg a szeme.
- Én azt hittem, hogy simán kidobod.. Megnézhetem?

Orion

Felpattan és indul is felfelé. A lépcső aljánál áll meg, s válla felett tekint vissza a férfira.
- Ahogy szeretnéd - mosolyog rá, majd gyors léptekkel szeli a lépcsőket, hogy aztán a falon lévő kép előtt megálljon és vigyorogva nézze azt.

Orion

Szinte számolja a másodperceket, hogy mennyit kell várnia arra, hogy a férfi végre mögé érjen. Elmosolyodik, s így simul bele az ölelésbe.
- Legjobb helyre tetted.

Orion

- A helye tökéletes - fordítja felét a másik felé.
- De maga a kép.. Hát. Lenne mit javítani rajta - kezdi elemezni szakértőként a képet, aztán csak szembe fordul a másikkal, hogy mosolyogva nézzen rá.
- Nem török ám el.

Orion

- Orion.. Te most komolyan azt vetted le a mondandómból, hogy el kell engedned? - fordul felé és összeszűkült szemekkel nézi.
- Táncoljunk.

Orion

- Nem.. Éppen ellenkezőleg - nevet fel halkan, majd a férfi ölelésébe bújik, nyakát a vállába fúrja.
- Te sem vagy könnyebb eset.

Orion

Mióta Orionnal találkozgat, mondhatni száz nyolcvan fokot fordult. Nem pörög annyira, sokat agyal. Most, hogy itt van a lakásában, lassúnak és túlságosan visszafogottnak érzi magát, ami teljesen blokkolja. Ha másról lenne szó, már régen flörtölgetne, játszadozna, bújna. Ám ennél a férfinél egyszerűen nem tudja, hogy jót tenne-e vele vagy nem. Így csak sodródik, talán kissé passzív résztvevője lesz az egésznek.
Ring jobbra majd balra, ahogy a férfi vezeti, de szólni nem szól. Inkább agyal, tervez, keres valamit, ami talán ott sincs. Mindenesetre élvezi, egész testével simul, szorítja a másikat, bújik hozzá. Mert kell neki most ez a pillanat.

Orion

Halk nevetés tör ki belőle. Orion kérdése egyszerre váratlan, ugyanakkor vicces.
- Kisállatnak érzed magad? - emeli meg végül a fejét és nagyra nyílt szemekkel néz a másikra.