Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hiába csak negyedvéla, meglepően erősnek hat mágiája, ha arra fogékony emberrel találkozik - vagy ne adj isten olyannal, aki alapvetően is táplál iránta vonzalmat, csupán nem hajlandó azt kimutatni. Persze nem tudhatja előre, a férfi vajon melyik csoportba tartozik majd, az is lehet, hogy van valamiféle korlátozó eszköze, így tehát kísérlete nem csupán kétesélyes, de roppant rizikós is. Vajon miként hatna kettejükre, ha Irving képes lenne teljesen józanul fogadni Eleanora közeledését? Azt nem most fogjuk megtudni.
Egész teste belebizsereg, ahogy kollégája végigfuttatja tekintetét testén, az pedig, ahogy határozottan feláll és közelebb lép hozzá, szinte el is feledteti még önmagával is korábbi kérdését. Nos, igen, valami ilyesmit szeretett volna látni Irvingtől: hogy felszabadul, elengedi a merevségét és teszi, amit akar. Mivel ő csupán választ várt tőle, így minden más, amit tesz, saját döntési körébe tartozik, ergo nem jelenthető ki egyértelműen, hogy pusztán a vélamágia okán bátorodik fel ennyire (bár kétségtelen tény, hogy ebben igen nagy szerepe van - a szerk.). Lélegzetét visszafojtva engedi, hogy a férfi arcára simítsa kezét és szorosan hozzá simuljon. Szívverése felgyorsul, bár maga sem tudná megmondani miért, hisz még ebben a pillanatban is csak a válaszra vár. De még mennyire, hogy vár, csakhogy a hozzá közel húzódó Irving ajka súrolja övét, s Eleanora lehunyja szemét, engedve a vágy és kéj furcsa egyvelegének. - Jó válasz - halkan súgja kettejük közé, hogy aztán közelebb mozduljon és korábbi évődésüket csókba fordítsa.
Puhán érnek össze ajkaik, nem tolakodóan és, noha minden porcikája azt kívánja, bár folytatnák, csupán egy röpke pillanatra mélyítve el találkozásukat elhúzódik, s ezzel együtt vélamágiájának is visszavonulót fúj. Megtehetné, hogy visszaél helyzetével, hiszen jelen pillanatban bármit megtehetnének, azonban sem a múlt sérelmei, sem eddigi tapasztalatai nem engedik, hogy ezt tegye. Úgy érzi, bár vágyódik a férfi után, nem úgy akarja megszerezni, hogy megbűvöli, ezzel hamis érzéseket ébresztve benne. Csupán annyit akart, hogy válaszoljon, őszintén. - Nos, akkor megbeszéljük, mikor találkozzunk legközelebb. Köszönöm, hogy őszinte voltál - mosolya huncut és titokzatos, várja, hogy Irving magához térjen. Dühös lesz? Talán soha nem akar majd szóba állni vele? Meglehet, de mind tudjuk, hogy Eleanorára úgysem lehet sokáig haragudni, ráadásul az is tény, hogy helyzetét aligha használta ki. Mehettek volna sokkal messzebbre is, ám a nő volt az, aki megálljt parancsolt. Ebből talán a férfi is érezheti, bárha a nő közeledése játék is csupán, többre tartja annál, minthogy megszerezze aztán eldobja. Remélhetőleg ez elég vigaszt jelent majd számára, mikor kijózanodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A csók egészen különlegesnek hat, még annak tudatában is, hogy a vélamágia jócskán kiveszi belőle részét. Eleanora, bár bizonyára szörnyen rosszul fog hangzani, kiindulva a férfiból nem volt biztos abban, hogy partnerként kellően... tapasztalt? Érzéki? Magával ragadó? Akárhogy is, nem volt biztos abban, hogy a mindig merev, precíz, tűpontosan kiszámított Irving képes lehet olyan forró és édes csókkal tapasztani be ajkait, melyet egyhamar nem felejt el. Márpedig így történt, ezért csak még nehezebbé válik az elválás, a röpke egymásba fonódás ellenére is. Meglepve tudatosítja magában, ahogy az eddig száját ostromló kollégája hirtelen az arcél és a nyak felé irányítja figyelmét. Ki tudja, talán érezni lehet, ahogy ereiben lüktet a vér, meg-meglódul szívverésének ütemére. A várakozás, amíg a másik magához tér, egy örökkévalóságnak tűnik és talán, de csak talán, még a nő is visszaszívja azon vágyát, hogy ezt abbahagyják.
A megszólításra kiszélesedik mosolya, hosszú szempillái alól néz fel Irvingre, láthatóan egy cseppnyi megbánást sem tanúsítva. Ha újrakezdhetné, semmit sem csinálna másképp, de ez talán egyikük számára sem volt kérdés. - Rendben, többet nem fordul elő - oldalra biccen feje, majd tekintete végigsiklik a férfi tökéletes megjelenésén, élére vasalt ingén, tiszta zakóján, hogy elidőzzön férfias kezén, mielőtt visszatérne az arcára. Nos, nem tudja leplezni érdeklődését, de nem is igazán kívánja. Figyeli, ahogy a kontroll újra visszatér és az eddig felé nyúló kéz most egy pergamenre fonódik, hogy azt morzsolgathassa. Pótcselekvés? Nem szabad hagyni az ilyesmit.
- Szerintem tudok érdekesebb dolgot is ennél a pergamennél - ujjai finoman simítják végig az alkart, hogy bőrük találkozzon a kézfejen és finoman az asztalra ejtse az immáron elvett papírost. Íriszei a férfiéba fúródnak, ezúttal azonban nem használ vélamágiát. Csak az volt a kérés, hogy ne így, hát akkor csinálják rendesen, még jobb! Egyensúlyát valamivel előrébb helyezi, hogy az eddigi támaszkodás helyett balját Irving mellkasán át végigfuttatva a tarkóra kanyarintsa és közelebb húzódjon hozzá. - Folytathatjuk így is - széles mosolya finom, csábító, vágyakozó görbévé szelídül, pillantása az ajak vonalára rebben, mielőtt újra összefonódna a mélybarna tekintettel. Igen, bizony, ez egy célzás, folytassák ott, ahol abbahagyták, csak most valamivel tisztességesebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tudja ő is, hogy a férfi megbűvölése után a sikerrátája minimum felére csökken, ha nem rosszabb esélyekkel indul, ám a folytatás ígérete megrészegíti. Az a baj, hogy megszokta, hogy mindent megkap, mert ő úgy akarja, az pedig fel sem merül benne, hogy valami nem úgy alakul, mint ahogy eltervezi. Talán ezért is bátorodik fel annyira, hiszen a mágia által felerősített érzések valahol még ott lapulhatnak Irvingben és nem lehetetlen, hogy...
Hogy az elutasítás csattanó pofonként hagyjon nyomot arcán. Nem tehet semmit sem érte, sem ellene, pontosan érzi, hogy ez az a pillanat, amikor hagynia kell, hogy a férfi azt tegye, amit akar. És e percben a folytatás szóba sem jöhet. Szívének össze kéne szorulnia, megalázva kellene éreznie magát, mégsem fedez fel semmiféle, akárcsak hasonló indulatot sem. Az tagadhatatlan, hogy csalódott, ám ezt is tökéletesen leplezi, ahogy kollégája kérésére finoman elhúzódik tőle, s nem egyszerűen leveszi róla kezeit, hanem fel is kel, hogy átmenjen az asztal másik felére. Azt hihetné a másik, hogy ezzel bántó volt és kapcsolatukon mély sebet ejtett, ám Eleanora ahelyett, hogy sértett kislányként elviharzana, még szélesebb mosollyal fordul Irving felé, hogy zsebre dugott kézzel, könnyeden fogadja el az ítéletet.
- A beszélgetést? - felvonja fél szemöldökét, huncut csillanás játszik íriszeiben, majd nem bírja tovább és felnevet. Felszabadultsága bizonyíték lehet a másik számára is: nincs közöttük gond. Nem mintha a nő ne pusztulna meg egy újabb csókért, egy érintésért vagy akárcsak egy szenvedélyes pillantásért, csakhogy nagylány. Sohasem erőszakolta rá magát senkire és nem most fogja elkezdeni. - Folytathatjuk máskor. A beszélgetést is - kinyújtja kezét, hogy a férfi, ahogy eddig is, megfoghassa és búcsúzhasson. - Jó éjszakát, Irving Schnelsen - játékos mosollyal arcán fordít hátat, hogy cipője kopogásának nyomán elhagyja a tanárit és egyben a tanodát is. Szomorú fejlemény, hogy végül nem jutottak tovább. S bár szomorúnak szomorú, hogy vége van-e, az még a jövő titka...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eleanora az elmúlt egy évet visszahúzódva töltötte: kutatásokban vett részt, konferenciákra járt, ám mind az iskoláktól, mind a diákoktól jócskán távol tartotta magát. Természetesen a Bagolykőbe visszajárt, leginkább a férfi kérésére, hogy segítse első gyermeklépéseit, majd később megadja neki azt a magabiztosságot, amivel akár magától is rendelkezhetett volna. Mindeközben nem felejtette el folyamatosan csábítani, édesgetni, szédíteni, s bár míg az elején inkább a hiúsága által generált akció volt ez, az idő múlásával egyre komolyabbá vált. Azon kapta magát, hogy már nem csak flörtölés miatt téved tekintete a férfi ajkára, talán nem csak azért simul hozzá, hogy reakciót csikarjon ki belőle, s amikor megérezte valahol máshol a férfi visszafogottan markáns kölnijét, akkor automatikusan pillantott fel, hátha vele találja szemben magát. Teljesen új terep volt ez számára is, ám elkönyvelte pusztán annyival, hogy Irving érdekesebb eddigi partnereinél. Még azt is hozzá merte fűzni, hogy a nehezen elkapott préda édesebb, mint az aranytálcán érkező.
Az, hogy a konferenciára való érkezésük mennyire volt a véletlen műve, már más kérdés. Eleanora lemondta a megjelenést, hogy pihenhessen egy keveset ezen a hétvégén, azonban mikor a férfi elejtette, hogy részt vesz rajta, hirtelen a nőnek is megjött a kedve. Erről persze Irvingnek nem kellett tudnia, a nő szépen elintézett mindent, s az ezért járó jutalma nem is váratott sokat magára. A vacsorameghívást természetesen esze ágában sem volt visszautasítani, így a fiatalok szabadon engedésével, igyekezvén mérsékelt elégedettséget mutatni, be is vetették magukat egy tóparti étterembe. Mivel a hivatalos részen túllendültek, így haja leengedve omlik vállára és hátára, pusztán azért, hogy teret engedjen könnyed mozdulatainak, ahogy félresöpör, vagy éppenséggel füle mögé tűr egy-egy rakoncátlanabb tincset. Csábítás, második lecke.
- Azt hiszem, most, hogy kiszakadtunk a hivatalos környezetünkből, feltehetem a kérdést. Valóban közömbös vagy irántam vagy ennyire ragaszkodsz ahhoz, hogy kollégák maradjunk? Mintha csak tartanál valamitől... - megtörölve ajkait hátradől székén és boráért nyúl, hogy egy aprót kortyoljon belőle. Hamarosan indulnak, ám mivel eddig semleges terepen voltak, itt az ideje beleugraniuk a mélyvízbe. Egy éve már, hogy Eleanora minden báját és tehetségét beveti, hogy aztán lepattanjon Irving páncélzatáról. Ideje okokat rendezni a jelenség mögé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amennyiben az a fajta nő lenne, aki cigarettázik, most minden bizonnyal kecsesen szívna bele nikotinforrásába, hogy a szürkésfehér füstöt a szabadba engedje, s hátra dőlve az ujjai között tartott szállal játsszon. Ám nem dohányzik és nem is tette soha, így ehelyett be kell érniük azzal, hogy hátradőlve keresztbe veti a lábát, s tökéletesen lakkozott körmével finoman simít végig alsó ajkán, mielőtt fejét kezére támasztaná, a tőle megszokott kecsességgel.
- Úgy gondolod, hogy magadra haragítanál azzal, ha engednél a közöttünk feszülő... vibrálásnak? - elég elrugaszkodott elképzelés, ennek okán nem meglepő, hogy a nő jobb szemöldöke kíváncsian szalad feljebb. Sok mindent el tud képzelni következményként, de azt, hogy neheztelne Irvingre, egyetlen esetben sem. Mégis, melyik nő zúdítaná minden bosszúját arra a férfira, akire oly régen vágyott és akit végre megkap? Biztos van ilyen szadista.
A kérdésre végre valahára eltünteti a mosolyt arcáról, mely eddig ott nyugodott állandó jelleggel. Időt nyerve magának beletúr hajába, hogy ezzel eltűrhesse arcából, majd könnyedén nyúl boráért. - Talán mert nem tartom ördögtől valónak, hogy a kapcsolatunk átlépje a kollegális szintet - révetegen pillant az abroszra, hogy tekintete a férfi szemébe vándoroljon és ismét elmosolyodva folytassa gondolatmenetét. - Be kell vallanom, eleinte csak szórakoztatott ez a játék közöttünk. De visszatekintve erre az egy évre, már közel sem vagyok olyan biztos benne, hogy olyan komolytalanok a szándékaim, mint annak idején. Persze az, hogy egy kapcsolat képes-e működni, sok tényezőn múlik, de ha csupán az tart vissza, hogy elveszíthetsz... Kockázat nélkül nincs győzelem - belekortyol italába és kecsesen előrehajolva visszateszi a majdnem üres poharat. Talán pár csepp lehet még benne, ami pontosan arra elég, hogy itt tartsa őket, ebben a beszélgetésben és ebben a kényelmes szituációban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A tőle megszokott határozottsággal és jó kedvvel lép be a tanterembe, miután az összes diák kisétált. Persze páran azonnal utánafordultak, amikor meglátták, ám Eleanora mit sem törődött a felsőbb évesekkel, neki ennél fontosabb dolga is akadt.
- Nos, hogy sikerült az óra? - mosolya szinte ragadósnak hat, magabiztosan sétál egészen a tanári asztalig, ahol Irving mellett megállva automatikusan felkarjára csúsztatja ujjait. - Gondolom lehengerlő voltál, mint mindig - nehezére esik, hogy ne kezdjen finoman csücsöríteni ajkaival, ezzel leplezve évődését és flörtölését, ám megállja. Szemei elárulják, hogy most is ugyanolyan boszorka, mint amilyen volt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Impozáns felsorolás, kár is lenne tagadnia, az viszont mindkettejüket meglepheti, hogy a férfi felsorolása végén felnevet. Az a hír járja a folyosókon, hogy az új káros szerek ismerete tanár katonai iskolát faragna a Bagolykőből, ha rajta múlna. Nos, az imént hallottakat figyelembe véve Eleanora kétségei is kezdenek szertefoszlani.
- Nem vagy te egy kicsit szigorú? - alsó ajkát beharapva néz Irvingre, azonban kezét, mintha csak a felkaron felejtette volna, nem mozdítja. - Gondoltam beugrom megnézni, hogyan boldogulsz. De úgy látom, ma igazán... kemény vagy - visszafojtott nevetéssel, pajkos mosollyal és kihívó tekintettel toldja meg szinte zavarba ejtő szavait. Rá aztán nem lehet azt mondani, hogy nem vet be mindent...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sajnos Irving mocorgása előbb-utóbb arra készteti a nőt, hogy karját vissza kelljen húznia, s ez is inkább előbb történik meg, mint utóbb. Akárhogy is, nem az a feladós típus, letükrözi a férfi mozdulatait (ha valaki ezt teszi, azt jelenti, vonzódik hozzád - a szerk.), s maga is megtámaszkodik csípőjével az asztalnál, csakhogy maga előtt keresztbe fonja karjait. Nem szándékosan ugyan, de ezzel tökéletesen kiemeli melle vonalát, amely hiába rejtőzik a felső alatt, most valahogy markánsabbnak hat.
- Ha azt gondolod, hogy így meg fognak kedvelni, akkor le kell törjem a kedved, bár nem mondom, hogy nem tesz vonzóbbá ezen tulajdonságod - tekintete a férfi ajkára rebben, pusztán csak annyival marad ott tovább, hogy félreérthetetlenné váljon vágyának tárgya. Mégis, megígérte, hogy nem bűvöli meg Irvinget, s tartja is a szavát - igazi úrihölgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Azt hiszem, egy kicsit jobban kell igyekezned - hamiskás mosolya rögvest megváltozik, ahogy tekintete az ajkakra téved, hiszen gondolatai korábbi találkozásukig kalandoznak. Mintha csak saját bőre égne, pedig alig kezdtek bele valamibe, mégis... Irving forró lehelete, mely nyakszirtjén csapódott le, s mely még a garbón keresztül is megborzongatta...
Talán ezért is tűnik fel neki, hogy bár a férfi hihetetlen önuralmról és lényegében merevségről tesz tanúbizonyságot, a megugró ádámcsutka és a feszült hallgatás, ha nem is teljesen, de részben leleplezik. - Szívesen segítek, hogy el tudj lazulni, úgy bizonyára sokkal jobban... meg lesznek veled elégedve - ujjai, mintha a zakót akarnák megigazítani siklanak a mellkasra, s valóban a finom szövetet rendezgetik, ám mindhiába az álca, Nora szándékai jóval egyértelműbbek ennél. Ezt mind mosolya, mind zavarba ejtő tekintete bizonyítják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

De még micsoda önfeláldozás! Ha tudná, hogy nem csupán lelki, hanem fizikai síkon is ilyen készséges volna, rögtön nem értékelné ennyire, esetleg másképp honorálná e tényt. Ujjai szinte szemérmetlenül markolnak a zakó szegélyére, hogy aztán kisimítsák az így keletkező mikroráncokat. Persze le is simíthatnák a széles vállról a ruhadarabot, de az már igazán merész lenne.
Engedi, hogy megállítsák kezét, amikor pedig Irving ajkai puhán érintik azt, megszakad lélegzete. Megvagy. - Ha esetleg én is alkupozícióban vagyok, érdekelne, hogy a kézfejem után az ajkaim is megérdemelnek-e némi dicséretet önfeláldozásom okán - közelebb lép, s noha már nem simul kezeivel a férfihoz, nincs is rá szükség, hiszen olyan közel vannak egymáshoz, hogy egy tű is alig férne közéjük. Fejét megemeli, rebbenő pillái aló csábítóan pillant Irvingre, s még egyszer, utoljára engedi, hogy tekintete az alig megismert ajkakra szegeződjön, mielőtt végleg visszatér a beszédes íriszekhez. Az illem határait így is csupán pillanatokkal lépi át...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Akkor miért teszed mégis? - vágytól fűtött hangon kérdez vissza, szinte súgva, a mosoly már nem játszik arcán, csak a kéj csillog tekintetében. Minden porcikája sóvárog Irving érintése után, vagy legalábbis azután, amit nem kaphat meg. Jelen esetben e kettő ugyanaz. Szinte érzi, ahogy a férfi keze megindul dereka felé, s igencsak vissza kell fognia magát, nehogy a másik test irányába kezdjen dőlni, amikor is...
Visszakapcsolódik a katona üzemmód, mely némiképp váratlanul éri. Talán képes lenne reagálni a hirtelen bekövetkező változásra, azonban végül tudomásul kell vennie, hogy a férfi már az asztal másik oldalán van. A felé tolt papírra néz és szinte gonosz mosollyal emeli meg a pergament.
- Nos, remélem a javasolt változásaid következetesebbek, mint a viselkedésed - egyértelmű kegyelemdöfés, ám hangja oly játékos, hogy az ember nehezen hinné el, valóban megsértődött. Azért egy picit fájt az elutasítás...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eleanora szemöldökei ráncba szaladnak, ahogy homloka is. Persze tudja ő, hogy a komoly kapcsolatok könnyedén véget érhetnek, de végtére is felnőtt emberek, csak képesek ezt kezelni? Ráadásul hacsak nem arról van szó, hogy Irving megcsalja vagy bántalmazza, nem igazán történhet olyasmi, amiért megharagudna. Kiszeret belőle? Ezért nem lehet senkit hibáztatni, ráadásul nem is látja reaális opciónak - elvégre őt csak imádni lehet.
- Szerintem félreismersz, ha azt gondolod, megharagudnék. Már csak azért is, mert ha eddig nem tettem a sorozatos visszautasítások miatt, nem valószínű, hogy épp ezután fogom - ebben egyébként nem kevés ráció van. Igazság szerint, ha büszkesége teljesen más irányultságú lenne, már az első lepattintás után szóba sem szabadott volna állnia Irvinggel, nemhogy egy évnyi hiábavaló próbálkozást követően. Amennyiben fennállna annak veszélye, hogy kettejük kapcsolata végérvényesen megromlik, az minden bizonnyal már megtörtént volna. De az is lehet, hogy Nora látja ennyire szivárványosan és rózsaszínesen a világot, merthogy a valóságnak semmi köze ehhez.
A kérdésre nem felel azonnal, ízlelgetnie kell válaszát, hiszen nem akar hazudni a férfinak. Kristálytisztán emlékszik, milyen rossz döntésnek vélte utólag, hogy beleegyezett a néhai férjével való házasságba. Mégis érdemes reálisan néznie a jelenlegi helyzetet: Irving nem megkérte a kezét és nem gyereket akar tőle, egyszerűen arról van szó, hogy kimondva nem keresik más társaságát és együtt képzelik el az egy éjszakánál hosszabb jövőjüket. Ez nem is hangzik olyan rémisztően - már persze, ha innen nézzük. - Még az sem elképzelhetetlen - feleli végül teljes meggyőződéssel, tekintetét egyenesen a férfi íriszeibe fúrva. - Bizonyára meglep majd, mivel erről nem sokan beszélnek, de voltam már házas és legnagyobb meglepetésemre nem egy válás, hanem a néhai férjem halála vetett véget neki. Tehát ha azt gondolnád, hogy nem vagyok képes egy stabil, monogám kapcsolat fenntartására, akkor álljon itt ez a tény bizonyítékként arra, hogy de - elemeli a poharát, hogy megigya az utolsó, aprócska kortyot, ám mielőtt Irving válaszolhatna, feltartja mutatóujját, hogy még nem fejezte be. A történet egy pirinyó, ám annál fontosabb részletét még azért hozzá kívánja tenni, pusztán a félreértések elkerülése végett. - És nem én öltem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nora, bár jobban szeret az árnyak között járni és furmányosan elérni céljait, ha őszinteségre kérik, bizony szókimondó is tud lenni. Olyannyira, hogy ezzel sikerül nem csupán meglepnie, de meg is nevettetnie a férfit, ezt a mélyről jövő, valódi reakciót pedig maga sem állhatja meg anélkül, hogy elmosolyodjon. Amikor végre csillapodnak és Irving reagál, a nő csupán egyetlen másodpercig tétovázik, mielőtt úgy dönt, hogy némi magyarázattal szolgál a kijelentést illetően. - Csak gondoltam tisztázom, mert volt, akiben felmerült - megvonja vállát, mintha nem jelentene neki semmit, azonban ha a másik figyelmes, láthatja, hogy csupán ajkai görbülnek felfelé, a máskor ehhez társuló nevetőráncok a szeme sarkában elmaradnak. Kényszeredett vallomás volt? Meglehet, de mindennek van oka.
Ízlelgeti a férfi szavait és egészen addig nem is válaszol, míg Irving ki nem fizeti fogyasztásukat és el nem indulnak egy kellemes, kora esti sétára. Meglepő lehet, hogy Eleanora ezúttal nem próbálkozik a megszokott női trükkökkel, úgymint belekarolni a másikba, megfogni a kezét, közel férkőzni hozzá... Nincs közöttük három lépés távolság, de hosszú idő óta először tényleg úgy tűnnek kívülről, mint két komoly, érett felnőtt. Azt hiszem, ez leginkább Nora esetében nevezhető komoly előrelépésnek.
- Nem kell bocsánatot kérned érte, ugyanis életem eddigi részében sokkal inkább voltam a csapongó típus, semmint a megállapodó. Nem mondom, hogy ez feltétlenül saját döntés volt, inkább csak úgy gondoltam, hogy a vélaságom nem feltétlenül teszi lehetővé, hogy bárki egy éjszakánál többre is tervezzen velem kapcsolatban - és, hogy végül ezáltal a pasik használták-e ki őt vagy fordítva? Határozottan fordítva. Annyira erős falakat vont maga köré, annyira elhitte, amit önmagának szajkózott, hogy egy ponton túl már akkor sem hitte volna el, hogy valakinek komoly szándékai vannak, ha legilimenciával olvassa ki a fejéből. - Nézd, nem fogok hazudni... Fogalmam sincs, hogyan kell működtetni egy kapcsolatot. És azt sem tudom, hogy ennyi év után képes vagyok-e rá. De azt hiszem, kezdetnek nem rossz, hogy egyáltalán érdekel a dolog - ha már őszintén beszélnek, akkor nem veri át a férfit. Úgy értem, megtehetné, egy kis bűvölet, egy kis rájátszás és megkapná Irvinget mindenhogy, ahogy csak jól esik neki, aztán eldobhatja, de... Nem akarja. - Érdekelsz - zárja le gondolatmenetét, ami elsőre nyersnek és lekezelőnek hathat, ám ismerve Eleanora előéletét, ez egy igencsak komoly bók.