Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ritkán érzi szükségét annak, hogy nyaralni és konkrétan pihenni menjen, pláne ennyire távol minden munkájától. Igaz, ami igaz, van annyira fiatal, hogy jószerével munkájának éljen, s ebből próbálja kisajtolni, amit csak lehet, hiszen most juthat karrierje csúcsára. Ahogy telnek majd az évek, átrendeződnek prioritásai, már nem az lesz a legfontosabb, hogy ügyfelei elégedettek legyenek és tovább ajánlják, netán megkaparintson egy komoly üzletet. Reményei szerint hamarosan eljön a pont, amikor az elköteleződés és a család áll majd a központban, bár erről jószerével még nem beszéltek Sándorral. Bár a férfival - kisebb súrlódásokat leszámítva - most már évek óta töretlenül együtt vannak és szeretik is egymást (ez azért nem elhanyagolható tény - a szerk.), ez még nem merült fel. Igazság szerint az összeköltözés sem. Mindketten megtartották ingatlanjaikat, ám annak ellenére sem élnek együtt kimondva, hogy általában egymáshoz járnak haza. Olyan ez, mintha a fél lábukat beletették volna az elköteleződés jeges vizébe, de a másikat a napsütötte parton tartanák, megőrizve függetlenségüket. Nem feltétlenül gond ez, hiszen Jules nem érzi úgy, hogy erőltetnie kéne a házasságot, ahogyan azt sem, hogy most és azonnal gyermekre vágyik. Talán pár éven belül... Viszont a tény, hogy szép lassan pörögnek a napok, ám végül nem lépnek tovább, mégis csak ott motoszkál agyának egy hátsó szegletében. Ha jobban meggondolja, ez az első komolyabb közös nyaralásuk - és ez is csupán pár nap.
- Egyetértek. Ez a hely maga a földi paradicsom - napszemüvegét feltolja feje tetejére és lehunyt szemmel hagyja, hogy az izzó napsugarak nevetve simogassák most már nem is annyira fehér bőrét. A vállát érő csók mosolyt csal arcára és arra ösztönzi, hogy incselkedésbe torkolljon ez a pillanat, mégsem hagyja, hogy a hirtelen jövő késztetés elsodorja, főleg mert a pillanat is lassan tovaszáll, ahogy Sándor a pezsgőért nyúl és tölt mindkettejüknek. - Köszönöm - elvéve az italt a férfi felé fordul, lábait törökülésbe húzza és hagyja, hogy a forróság ezúttal oldalát kezdje nyaldosni. Kissé hunyorogva néz a másikra, ahogy próbálja kizárni a túlzottan fényes égitestet.
- Rád bízom, hogy hogyan teszed ezt hozzá, és vagy vagy kíséretében, de esetleg megpróbálhatnánk ezt az együttélés nevezetű mumust is megszelídíteni - igyekszik leplezni mosolyát, ami minduntalan arcára akar varázsolódni. Az ilyen dolgoktól a férfiak mindig megijednek és kimenekülnek a szituból. Annyira viszont ismerheti a másik Jules-t, hogy tudja, noha nem erőltet semmit, úgyis pontot tesz így vagy úgy a téma végére.