Nekem valaki a hátaaaam *szól ki a kupacból*

Denis A. Brightmore - 2019.09.27. 09:41


*mormog valami szép választ, de aztán ugye megkapja ami jár és békés marad*

Most. Te.
Naggggyon péntek van nekem.

Ez pontosan így van, én meg nagyon jól elviselem!

Pedig nekem volt egy iszonyat hosszú szerdán pedig.

Csak hétfőt ne

Fujj, vasárnap olyat. Szentségtörés...

Jaj csivava. Az összes harag egy apró testben

Biztos pusziért cserébe adja

Jó aludni, ilyen brancsban, valaki mindig puha egy könyök a vesébe meg kibírható

Mert tetszik a samponod illata!

Hat nem tudom akkor mid volt, de nem fájt annyira, hogy észrevegyem, szóval olyan rossz helyre nem csapodtal

*beül a pohár borával szőlőlevével és figyeli a bulit*

én nem tudok táncolni O_O

aztán összeakad a lábam, esek kelek és azt hiszik még részeges is vagyok

mert ha táncolni akartam valaha, mindig sikerült. Mondjuk, nem is voltam sose egy Travolta!

óóó friss, friss, meg finom

Ez máááás XD

én erre: gondoltam

Itt nincsenek olyanok

és hello Bo

Agyat amúgy is a zombik esznek, kedves prefektustárs

Az inkább minden mást rág, de csak a rossz és gonosz, csúnya farkasok ilyenek meg úgy minden másik is, mert ragadozó, és mindenkinek ennie kell

milyen szép a testvéri szeretet

Akartam tiltakozni a süti ellen, de.... Hát, vigyázz ezzel a lánnyal, Bo

Boldog leszek tőle? Na de kérem! ez illegális

𝕊𝕫𝕜𝕚𝕝𝕝𝕒

Ne vasárnap jusson már eszébe, hogy neki mekkora bevásárlólistája van amúgy. Igazából nem számít, a legtöbb dolgot akkor sem itt akarja megvenni, még ha amúgy azok fizetnének érte is, így ma csak jegyet vett a vonatra, holnapi dátummal. Besunnyog a városba, vesz egy élhető táskát legalább meg normális cipőt, amiben nem néz ki trógernek. Kezdi kicsit érezni a lelkesedést, mint mikor annak idején augusztus legvégén anyja mellett ugrált és nagy szemekkel könyörögte ki a Pókemberes tolltartót, hogy arra tényleg vigyázni fog, nem úgy mint elődjével. Mégis, körző szúrta át év végére, a táskát pedig valami idegen kezek firkálták össze. Hallatlan.
De most nem pattog, épp rágyújtva igazgatja meg szatyra tartalmát, azért van még, ahol enni lehet és ráérősen battyog a szokásos úton. Csak fél szemmel néz munkahelye felé, beszélnie kell majd főnökével is, tényleg, erről az egész időbeosztás dologról Franc. De az most érdekesebb, ahogy a nő ajtóstól akar bemenni, szinte neki fáj, ahogy koppan. Ihh.
- Óvatosan! - kiált oda, mintha amúgy itt olyan nagy dolog lenne egy üveg/ajtótörés. Itt mindent csak legyintve oldanak meg, ez azért menő. De nem mondja ki. - Ha betöröd a fejed, ma akkor sem süt már senki semmit.

𝕊𝕫𝕜𝕚𝕝𝕝𝕒

Majd szól, hogy párnásabb ajtót kellene kívülre alkotni, elfér majd amellett, hogy leülnek átrágni az óraterveit, amiket még nem kapott meg, de azt tudja, hogy jóval hézagosabb, mint az átlag. Már előnye annak, hogy nincs semmi ereje, amellyel még küzdenie is kellene vagy épp olyanokat tanulnia, amit elméje még mindig nem tud felfogni. Mindegy is. Közelebb lépked hát, mintha kicsit fura lenne, fejelés után annyit tud, jobb, ha nyugalomban marad, az agyrázkódás nem egy kellemes dolog és igen, egészen kellemetlen helyzetekbe tud felbukkanni. Rúgták már erőből fejbe focilabdával, nem kívánja senkinek azt a fejfájást, amit átélt, nem mintha amúgy bármi módon meg tudná ezt nála előzni.
- Ez tény, viszont tök hülye felfogás, hogy a nagyobb fájdalom elnyomja a másikat - csóválja meg a fejét és úgy pillant immár közelebbről, nem az utca másik oldaláról óbégatva. - Minden oké, nem látsz... hatot?

𝕊𝕫𝕜𝕚𝕝𝕝𝕒

Azért ő is ránéz a homlokára, már amennyit lát belőle, és talán tényleg csak pukli, nem kell merészebbre gondolnia. arcára húz egy barátságos mosolyt végül, így mégiscsak jobban mutat, úgy tűnik.
- Akkor jó, ajtó is egyben - pillant oldalra, mintha valóban érdekelné az, milyen állapotban maradt a bejárat, de csak az érezhető kellemetlenséget kívánja oldani. Láthatóan zavarta meg a nőt, noha nem akarta, de tudja, milyen az, amikor nyakát behúzva akar kihátrálni egy beszélgetésből, vagy csak közelségből. Kicsit meg is akasztja a dolog, a félig elszívott cigarettát tapossa el csak pótcselekvésként és visszatekint rá.
- Nem is akarlak tovább zavarni - mintha el akar tűnni, teljesen. Meglepő, eddig ezen a környéken nem látott ilyesmit, bár mondták neki, hogy akadnak néha nagyon fura alakok is, nem hiszi, hogy ő lenne a vasorrú bába.
- Vagy bármit... nem is értem magam, mármint... nem az én dolgom, nem? - hátrál egy lépést, láthatóan kellemetlennek érezve magát. Mert hát azt mondták, nyíljon ki, de aztán hasonlót látva, mindig rájön, hogy ebből nem mindenki kér.

𝕊𝕫𝕜𝕚𝕝𝕝𝕒

Jó hogy nem tolja le magát vagy épp a nőt, mert akármi is lett. Sóhajt egyet, jobban kéne válogatnia a szavak között. Tehát akkor, alapok. Visszahúzza a barátságos ábrázatot, meg mindent. Nem azt akarta éreztetni, hogy a másik a hibás, vagy épp azért, mert nem akar segítséget vagy akár pillantásokat. Mivel nem ismeri, így neki nem ismert, mit és miért tesz, csak abból táplálkozik, amit lát.
- Kínos? Mármint? - emeli meg kissé a szemöldökét és valóban nem érti, mi kínos. Lehet az ajtós eset, meg minden más. Nem kell túlbonyolítani.
- Nem haragszom, én nem akartam kellemetlenkedve idetódulni bárhogy - szelídül meg, nem mintha eddig bármivel másabb lett volna.
- Persze, a gyorsétterem - emeli meg a kis zacsiját, amiben visz haza is, hiába evett már, nincs kedve vacsorát alkotni. Ha valami nagyon tetszik neki a faluban, akkor ez az étterem az, mert kicsit városban érzi magát, normál körülmények között. Kicsit biztos pont. De a pizzázóval sincs gondja, nem azért véli így.
- Tudod merre van, vagy elmondjam?

𝕊𝕫𝕜𝕚𝕝𝕝𝕒


- Ugyan, én tegnap az egyik utcában vágtam hasast cipőfűző miatt, nyugi, annyira nem voltál az - oldani kívánja a feszültséget, mert ugye neki ez elég válasz volt arra, hogy miért is érzi magát úgy, ahogy. Leengedi a kezét, amelyben a szatyor pihen és gyors lehajol a beálló csendben, hogy a csikket fel is vegye, majd egy közeli kukába eldobja, ha elindul, vagy épp indulnak, nem számít. Simán a zsebébe gyűri, nem akar taplóként agyonszemetelni egy helyet sem. Ja, valami jobbra változott.
- Ahh, semmiség. Akkor kérlek, gyere velem - fordul meg, aztán bevárva őt, lassan megindul arra, ahonnan érkezett.
- Amúgy Balázs vagyok - egyszerűsíti le most, aztán odanyújtja szabad kezét is, hátha a gesztust is kívánja hozzá.

𝕊𝕫𝕜𝕚𝕝𝕝𝕒

- Örvendek, Szkilla! Különleges név, nagyon szép - valóban, sosem hallott hasonlót, bár ő ezt kapja a középső nevére, ha említi és valaki vevő is rá. Nem gond neki az, ha kicsit megrökönyödnek, már megszokta, talán a nő is valahol. A kézre sem törik össze, visszaejti maga mellé, a másikból átveszi oda a szatyrot, hogy ne csapódjon se magának, se pedig a másik lábának, miközben visszakanyarodik a másik útra, amely a gyorsétteremhez vezet. Nem olyan nagy falu ez, mindent könnyen el lehet érni, de néha elgondolkodik, hogy beszerez egy biciklit, de nem tudja, hogy mennyire megy neki az, ha két keréken közlekedik, gyerek volt, mikor utolsónak száguldozott.
- Amúgy nincs messze és aránylag sokáig van nyitva, tökéletes mentőöv arra, ha valaki nem akar főzni. Az étterem is, de lehet, hogy pont kifogtad, amikor mégsem - nem nézett utána, most nem is foglalkozott vele, csak azzal, hogy szemetét - amely a csikk mellett papírok és apróságot, menet közben a kukába dobja.

drága Thomas, kérdésedre a válasz:

bad guy
ezegylink

tessék