Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A harmadik alak annyira nem fogta meg, mármint sokat nem láthatott belőle és amit mégis, az épp elég volt. Alapvetően nem szokta érdekelni, hogy ki és melyik szájában van, amennyiben az nem megy már el illetlennek, mert aztán hangosan krehácsol, és nem, mindegy milyen nem, nem válogat. Nem ellenzett ő semmit sosem, most meg aztán főleg nem, nem vadászik a szerelmesekre, hogy jól szétkergesse őket, mint valami rém, még a jelvény miatt sem, amely ugyan indokolhatná, de annyi ideje nincs, meg nem is akarja. Nincs itt ténylegesen egész nap, mint akik itt élnek, jön és megy, vannak fontosabb és munkásabb dolgok is, mint a felügyelet és szerencsére vannak rajta kívül mások is, akik mindenkire figyelnek akár helyette is. Nem, mintha annyira lusta lenne, csak ugye, dolgozni is kell valamikor, nem hull ölébe a pénz.
A távolodó alak látványa végül eltűnik teljesen, a szőke srác meg lassan indul meg, mint akinek a világ minden ideje a zsebébe jutott és sosem kellene sietnie. Vagy nem is akar. Nem nagyon ismeri, nem tudja betéve, mikor és mit hall, azonban a kastély hangos és a falnak szája is van. Annyira képben van, hogy mi a keresztneve, meg nos, néhány dologgal, amitől harsog a ház. Mindenkinek megvan a maga keresztje, azóta okosabb, mióta a háztársával beszélt és mégsem, mert... semmi köze hozzá. Való igaz, hogy nem szép dolog és megérné a nyaklevest, de akkor szegény srác a büdös életben nem mossa le magáról, hogy mások intézik helyette a dolgokat. Úszni is úgy kell tanulni, hogy a vízbe vannak először lökve és ússzanak amennyire bírnak, és bár spártai a felfogás, meg a módszer is, egyelőre kettejüknek kell rendezni vagy veszni hagyni a dolgokat, aztán ha eldurvul, nos, akkor már nem lesz ilyen elnéző. Mintha lenne egy, a saját nyomorán túllépő védekező mechanizmusa, ami ösztönösebb, mint a rosszat teregetni magára, másra vagy épp gyógyítgatni ezt-azt, és még sincs, mert miért lenne. Mert most tanul társasági életet élni, mert amúgy rég tudja, mi az és amúgy meg... mindegy. Van. Néha.
Beérve mellé, lelassítja elnyújtott lépteit és már-már úgy szisszen fel, mintha az a parázsló vég az ő bőrét égetné. De komolyan. Érti ő, hogy laza, meg faszacsávó, meg ki ha én nem, de esze talán még sincs sok.
- Ó, én nagyon sok mindent szeretnék. Az nem téma jelenleg – egy pillanatra sem szakad le, olyan természetességgel lépdel mellette, mintha haverok lennének. - Az hogy te mit akarsz, már érdekesebb kérdés – nem mintha egyáltalán választ várna erre, sőt, csak megejti. Aztán kinyúl, amint elhúzza a szájától a bagót, és épp standby állapotban pihen meg, és nemes egyszerűséggel lopja el tőle. Mivel úgyis rá fogja fogni a füstöt, egy slukkot enged magának, majd a fal egyik jelentéktelenebb pontján nyomja el. Néha tökre el lehet hinni, hogy az, hogy mennyien tartják „cukinak”, csak valami jó álca.
- Elő se vegyél másikat, mert megetetem veled. Legyen eszed, legalább a klotyóba bújj el – íme, a szigor. Nem vasprefektus, ha most ezért majd jön, hogy jól panaszt tesz, ám legyen. Visszapillant felé, a csikk egyelőre zsebkukába megy, ujjait megtörölve engedi le végül a kezét.
- És még órán is kéne lenned, nemde? Szóval akár akarhatom azt is, hogy szívj valami rémesen gagyi dologgal, vagy hogy kivágják a kukába a jelvényed. De ugye, én nem szívatok másokat, csak mert épp unatkozom és épp nem tudok játszani a... nos, tudjuk mivel – de mindezt csevegő hangon, mint az időjárást. Szép, nemde? Magát is meglepi, miket tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Teljes nyugalommal ül le az asztalhoz, hogy ő most úgy teletömi magát, mint soha máskor. Ez persze nem igaz, de tagadhatatlan, néha megesik, hogy nem a saját, vagy a pizzázó kosztját fogyasztja, hanem enged az iskolai menza varázsának. Nem, nem ugyan az persze, itt nem áll a vastag karú, mégis már bőrlifegős Rózsika néni egy pult mögött és faarccal adagol, hanem itt huss és már minden ott is van. De, már nem veri le a tökleves kancsót meglepettségében és ezzel vált ki osztatlan röhögést. Az első alkalmak félelmetesek, a többi már kész megszokás.
Nincs szokott helye így mindig potyázik, ahol épp akad, de most már tudja, melyik az ő háza asztala. Ha nem figyel, random választ egyet, eddig még senki nem zavarta el, nem sok alkalom akadt, reggelente pedig, ha épp bent maradt éjszaka korzózni, az a kis reggeli egyik álmos, még be-begyógyult szemnek sem zavaró. Most viszont asztalt is talált és társaságot, noha nem épp a pletykasarkot, mert azt kikerülte, nem a susmorgós fajta, így inkább hallgatja a lelkes beszédet arról, hogy nemsokára kezdődik a meccsidény és hogy milyen csapatok vannak. Mintha amúgy értene hozzá. Kimondani nem tudja egyelőre a játék nevét, magában próbálgatja két rágás között, de mindenre olyan lelkesen bólogat, mintha a fogó neki nem szerszám lenne vagy épp fogócskás játékban az elkapóember, vagy a gurkó-t értené, hogy épp miért vigye le az ellenfél fejét a meccsen. Erre kicsit rosszallóan csóválja a fejét, mert ilyet elvileg nem szabad, de amaz nem foglalkozik vele. Kinyúl hát, hogy még egy szelet húst szerezzen és már harap is belé, egyelőre csend áll be. Legalább illedelmes és teli szájjal nem beszél. De továbbra sem zavarja, had mondja, talán még tényleg ki is megy megnézni, miféle őrület ez, hogy ennyire pörög rajta. Azt már vágja, hogy ez olyan a sulinak, mint az ország mugli felének a foci.
Szerencsére nem veszi észre az ujjal mutogatást sem, mert érdekes fejet vágna, így inkább marad a tányér látványa. Elnyammog, italért nyúl, amikor mozdul valami a látómezejében és közeledik. Nem reagál rá, mivel itt felállnak és kimennek az emberek, megszokott dolog, még ha a tömeg nem a kedvence. De az alak levágja magát szembe vele, és a második falat után szinte megérzi az égető tekintetet, amely mindjárt lyukat is éget belé. A villát leengedve, ráérősen rágva emeli fel a fejét és amint elkapja a tekintetet már meg is szólal. Neve hallatán ráncolódik a homloka, de persze, persze, mindenki hall ezt-azt. Prefektus is, könnyű úgy. Vagy valami olyasmi.
- Hogy mit? - mivel lenyelte ami a szájában volt, így már meg is tud szólalni. Oké, ez amúgy is hülye játék, túl sokat pislog, mintha már kényszeres lenne, de meg amúgy is. Ki és miért? De valamiért, egyelőre akaratlan állja a pillantást – nem, véletlen sem azért, mert kimeredt szemekkel nézi az arcot. Tuti, hogy látta valahol, realizálja, de ha most megverik sem tudná megmondani, hol. Ebben biztos.
- Ööö... oké, fura szokás, de azért, már ha nem sértelek meg, meg ilyenek, szóval... Ki is vagy te? Mármint, ha már kihívóm van... - mert nem esik ám le az a poén, nem-nem, annyira ártatlan kis mókának hiszi. Mert mindenbe és mindenre a „jót” feltételezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő