Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem szereti a feszültséget, haragudni, ha nincs olyan ok, amely tényleg megköveteli. Nem szereti a negatív dolgokat, még ha önmagára ez már nem annyira igaz, hogy mentes. Nem szeret úgy felpillantani, hogy aztán mint valami szégyellős, félre is vigye azt. Nem szeret, nem akar megint a saját káros, rossz gondolkodása miatt valami ingoványos és sötét mezőre tévedni. Nem. Kimászott, az istenit, kint van valamelyest, hadd maradhasson kicsit, hadd nézze meg, milyen is ez. Talán közelebb sose jut semmihez, talán más miatt visszaesik, de most még minden olyan friss. Kellett hozzá idő, nem kér vállveregetést, hogy megcsinálta, csak... csak. Nem akarja. Figyel hát. Figyel, ahogy belekezd és elakad, nem szól közbe, türelmesként várja ki, hogy összeszedje a gondolatait. Mert ez kell, mindenkinek. Bár fogalma sincs, mire számít a mondattól, hogy mi áll benne. Jót, rosszat? Már nem számít, csak történjen. És végül kimondja, közli és mint aki nem értené elsőre, úgy pislog rá, majd mire leér és megemészti, pillantását zavartan kapkodja ide-oda, saját ajkát beharapva rágja meg, mint cselekvés, mint meglepettségének leplezése. Mert miért ne lenne az. Szeretné, őt és nem mást, és komolyan is gondolta, minden körítés nélkül, ahogy sikerül, de felőle nincs akadálya, mert önzetlenül ad, hát akkor figyelmet, társaságot, amelyre vágyik. Mert nem olyan elképzelhetetlen ez, nem olyan, amit senki se érdemel. Most kezdi megérteni, hogy az ember társas lény, el lehet játszani a remetét, de amikor egy ilyen jön szembe, ilyet hall, elszáll.
- Örülök – emeli vissza tekintetét, ajkait nem rágva húzza mosolyra. - Nem mindig vagyok a legjobb, de igyekszem – utal finoman arra, amit amúgy megosztott vele, még ha csak azért is, mert azt már kihúzta belőle. Nem tudja, hogy emiatt haragot érezzen, vagy felejtse is el, mert lényegében nem ez az első, így lett úgymond lakótársa is, tehát annyira nem rossz dolog. Ott van másrészt mégis egy megkönnyebbült érzet, hogy ezt már nem kell takargatni, nem kell majd magyarázni miért feszült, miért vannak a szemei alatt karikák, bármi. Könnyebb. A köd miatt ezt se észlelte, most igen. Egyel kevesebb dolog nyomja a vállát és ez... fura. A jó fura. Kimondani magában. Szóval nem teljes a harag, nem. Úgy néz ki, kell az ösztökélés ahhoz, hogy ki tudja mondani, ami valahol elég gyenge. Határozottság meg hát pasi, és tessék, sehol sincs, miért van ez vele? Miért nem tud mégis úgy lenni, mint anno? Tudja, hogy miért, de akkor is. Emlékszik hogyan kell, miként, csak... jön valami, egy újabb mondat, pillantás és rándul a gyomra, visszalép és kábé már dadog. Idegesíti, talán érezhető is, hogy az, saját maga miatt, a helyzet miatt és hogy képtelen kezelni, hogy azt várja, mikor tör ki a nevetés és mondja azt, hogy oké, elég, vége a mókának, vicc volt az egész. És ennyi. Fél? Nem tudja, inkább csak, nem akarja. Fogalma sincs, tessék. Újabb.
- Hogy? - ráncolódik a homloka, ahogy elemzi a mondatot magában. Az ő sérülései. A bőrfelület aztán kisimul, ahogy mimikája enged és sóhajt egyet. - Tele vagyunk sebekkel, egyikőnk sem akar sót szórni a másikéba. Értem én. De nem hímes tojás vagyok, aki nem eshet a földre. De... nem tudom mi lett volna utána, ha megtörténik... az. Mindegy már azt hiszem – bólint egyet, inkább magának, mint másnak. Tényleg az, mert elmúlt, mert megtörtént és nem lehet változtatni rajta. Nem is kell. Arra pedig külön mosoly kerül ajkaira, hogy minden ellenére is figyelt, hogy ne bántsa. Bár az utolsó dolog volt, hogy arra gondoljon, de utólag, már képes látni. - Kedves tőled mégis, hogy figyeltél – ezt legalább könnyebben ejti ki és nem akar elfordulva elbújni. Nem. Hát tényleg az, nem is érti. Mit csinált? Mert erre nem jött rá, miért érez és gondol ilyeneket? Kíváncsi is rá és közben pedig... egyelőre még fogalmazza a kérdést. Mert nem csinált semmit, csak amit amúgy is. Néha érzett furát és ennyi, a Tanulószobáig nem lépett át semmiféle határt. Furcsa.
- Nem akkor. Most és később. Tudod, futni és követelni a figyelmet, bármit. Én nem tudom mit miért tettem vagy akartam, utólag... hát kellemetlen volt kicsit ücsörögni vele, de na. Túléltem – azért legyintget párat, nem is érti, miért jött ez fel, de legalább nem érzi, hogy ég a feje, annyira. De tódulnak fel benne a gondolatok, az érzések, a minden. Várnak, kivárnak és aztán... kirobban. Olyan szinten áramlik belőle, mintha felpörgött volna és most aztán mindent kiad, rossz, jó, kellemetlen, és rá sem jön, hogy most nem kellet mágia, magától teszi, magától panaszol, vagy csak közöl. Nem helyes, sok helyen hibás vagy épp pontatlan és mennyire őszinte mégis. Az, hogy mennyire érzi kellemetlennek magát és hogy a végén pedig lefullad. Le és ki, hát mintha életlében először nyílt volna meg és valóban, kicsit így is van ez. Sok szó, nagyon sok, mire az utolsó elhal, már csak motyogás és eltűnik ujjai mögött. Tessék nevetni.
És csend. Saját szívvesére dübörög füleiben, nem hall semmi olyat, amit vár. Aprót rezdül össze, amikor megérzi az ujjakat a csuklóján, fejét felemelve nyitja ki szemeit és pillant rá. Kérdő tekintete kíséri végig, ahogy elhúzza arca elől a kezét, előhúzza ideiglenes és béna rejtekéből, ahova gyorsan menekült, mint a gyerek, aki ha eltakarja a szemét, akkor őt se látják. Kell pár pillanat, mire felfogja a kérdést, nyugodtan vesz levegőt és próbál túllendülni a kifakadáson.
- Az is. Meg, hogy ennyire szerencsétlen vagyok – mert az, az előbbi mutatta meg igazán. A kezére néz, ahol az ujjak pihennek, karja libabőrös. Nincs semmi, nem érzi, hogy lenne mágia és mégis. Nagyot sóhajt, kicsit összeszedve magát, ha határozottabb nem is, de valamennyivel jobb. Az legalább igaz, hogy elmondta, mi van benne, még ha nagyon kusza és nem teljes. Míg szedi össze magát, ezer kérdést kap és megilletődik. Főleg az utolsótól. Hogy mi? Csak csendben figyeli, szája nyílik és úgy is marad, mert rácsodálkozik. Hogy minden múljon el? Ő is? Mi? Oké, ébredjen már fel. Kihúzza magát.
- Az érzések majd rendeződnek, idővel. Időt kérek, míg megtudom mi hiszti és mi az igazi – tény, eddig is volt rá ideje, de mivel most felkavarta, legalább tudja, mit kell átnéznie. De nem ez volt a lényeg. - Miért akarnád magad teljesen kitörölni...? Mihail – sóhajtja a nevét, ahogy elhangzik az utolsó kérdés. Komolyan, nem tudja mit akar, de ezek most meglepték, ahogy aztán a másik is. Fél talán a választól? Nem akarja hallani se és mégis? Mint ahogy az előbb ő nem akart beszélni és mégis. A kezére néz ismét, az egyik csuklójára, amelyet óvatosan bont ki az ujjai közül, és valamiért, csupán csak azért, hogy kicsit megnyugtassa, mert ahogy az előbb és még most is nyomorultul érzi magát, azért figyel. Önzetlen. Ujjai elérik a másikét, összefűzi vele őket és finoman rászorít.
- Az emlék és te is maradj. Még ha előbbi kellemetlen is kicsit. Az idő múljon, de azt meg teszi magától is. Csak rám koncentrálsz, hogy én mit akarok. Miért? Elmondtam, hogy rendezi a dolgokat, aztán lenni, megmutatni, hogy nem kell egyedül lenni. Magam se tudom miért, de így érzem. De te mit szeretnél? Figyelj, mágiával más, tudom, én amúgy sose... meg amúgy sem, elég unalmas alak vagyok abból a szempontból és aligha smárolok bárkivel, szóval ezért is vagyok béna. Lehet a mágia mégis kicsit benne van, ne nézzük. Nem nézem. Nekem is segítettek, segítenek. Segíthetek én is? Hogy ne legyél egyedül. Nem tudom hogyan sikerül, ez új. Mert azt hiszem azt szeretnéd, hogy múljon és ez nem rossz, tudom mégis milyen érzés – nem biztos a hangja, nem bátor, igyekszik azonban. Legalább nem reszket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagyot nyel, lábát kényelmesen lógatja le a székről, tekintete a pohárnak támasztott apró képernyőre szegeződik. Szegeződne, de épp úgy dönt, hogy egye meg amit főzött. A kanál csörrenése, ahogy a tányérba ejti, szitkozódás az orra alatt és módszeresen nekiáll lefeszegetni a hátlapot - mázli, hogy öreg darab, ez még nincs egyben. Csak már hülye.
- Mindjárt kapsz, csak szerelek - dünnyögi lefelé a kunyeráló macskának, aki épp megint most jön rá, hogy sosem evett idáig, csak az ember közben technikát szerel, de mindjárt a csukott ablakon dobja ki, úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Akksi ki, majd vissza, hátlap pattan és a gombot nyomva teszi le az asztalra. Feléled vagy sem, mindig jó kérdés, egyelőre megint ő nyert. Egy falatot csippent az ujjai közé és lehajolva adja a macskának, pont akkor felemelkedve, amikor a táska csattan.
- Mi a franc - dehogy ijedt meg, ááá, még ugrott is, de már fordul arra, kérdő tekintettel. - Semmit, szidom a vackot és a macskának magyaráztam. De te? Elutazol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Értem én, hülye kérdésre hülye válasz - szusszan. Türelmes ő és megértő, mert az volt, félreállt és hagyott teret. Lehet, hogy pont nem ezt kérték tőle, de így érezte jónak. Nincs most talán jó időszak, bár ő maga egész békés, a másik... Van valami, ami kapirgál agya mélyén, de nem jön rá.
- Merre? És meddig vigyázzak a házra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Olaszország. Aaah - bólint egyet, szép hely annak, aki tudatlan ugye. Körmével kocogtatja meg a képernyőt, majd ismét felpillant, szemöldökét felvonva.
- Na ezt gondoltam, hogy addig de... Oké. Értem - bólint egyet, nem erőlteti, úgyis igaza van. Addig vár. - Szóval... És mit csinálsz arra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kellemetlen visszhanggal csapódik le benne a tervezet, hogy aztán homloka ráncolódjon, hogy vajon ez is hülye válasz, de nem. Ahogy figyeli, úgy kúszik fel gerincén az érzés és borsódzni kezd tőle a háta. Mondhatná, hogy valahol megérti, mindenkinek kell a feltöltődés és a többi, de ő túl drasztikusnak véli. A saját nyelvére harap, mielőtt olyat mondana, amit nem kéne.
- Nem hangzik jól. Kérdezném muszáj-e, de sejtem a választ - csóválja meg a fejét. Egyszer már sikerült a rosszról úgymond lebeszélnie, de hogy most? Most más, túlságosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem kellene húzni talán az idegszálat pattanásig, még végül robban, nem? De nem is tud elmenni teljesen amellett, ami történik. Sóhajt egyet, szedi félretolja a telefont és a pultra könyökölve figyel. Mit nem vesz észre?
- Legyen. Akkor nem - bólint, de érzi, hogy mondaná. Az se érdekli, hogy a macska már a pultra jutva szolgálja ki magát, megunta, hogy várni kell.
- Ha már ott állsz, nyomnál nekem is egy kávét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Legalább a macska jót érez. Meg is vakarássza, remélve, hogy nem ezzel indít vele háborút, miközben a kávéra vár. Nem mintha nem tudna mozdulni, csak még mindig rázza a hideg, egyre jobban.
- Mi? - nem is kapcsol, annyira koncentrál a másik fel, de aztán odanéz
a ketyerére. - Hja! Lefagyott, most hagyom magához térni. Néha bekattan, de tovább bírja, mint vártam tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hagyd el. Öreg mint én - legyint egyet, megoldja, jó lesz aztán megint. Mint ahogy saját maga is szokott. Vagy minden. A bögre láttán megengedi magának a szokásos mosolyát.
- Köszönöm - nyúl a bögre felé, majd odapillant a papírhalomra. Nem lehet azt mondani, hogy lebukott és mégis, mert semmi sem biztos.
- Egyetemi ismertetők, meg hasonlók. Tudod ahova te is jársz. Bentről hoztam, elolvasgatni - vagy épp ki is tölteni, de nem jutott sokra vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kávét fújja meg, hogy aprót tudjon kortyolni, de még túl merész volt, így hagyja a dolgot. Hát igen, kiteregette a lapokat és olvastak benne, de most nincs zavarban, csak nem akarta említeni. Mert igazából tudja, hogy a cél előtt fog megtorpanni, megint.
- Igen. Mielőtt ez a szar elkapott, először mérnöknek, majd tanárnak készültem. Elgondolkodtam rajta, hátha egyszer be is fejezek valamit, de csak átolvastam. Messze van és itt a botanika - von vállat. Micsoda határozottság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak némán követi, ahogy a fintor az arcára ül és ott ücsörög. Csak csendben figyeli és végül sóhajt.
- Tudom, olvastam. Azt is tudom. De attól még gondolkodhatok - miért ne. Újra bepróbálja a kávét, egy nagyobb kortyot küldd le, az sem baj, ha kicsit végigmarja a torkát.
- Amúgy, hogy vagy? - koccan a pulton a bögre, de csak kibukott belőle. Nem így akarta. Nem ezt. De lassan csak kapcsol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem tudja, hogy alakulhatott volna még, neki ez volt a természetes reakció, ahogy becsapódott és ahogy mozdult. Nem erőltetett semmit sem, talán csak a nevetés egy részét, de az mégis jobban jött ki, mint a kiabálás, amely először eszébe jutott. Már mindegy, megy a múltba, kifolyik az ujjai közül és elmegy a többi közé.
- Én... sajnálom, nem akartam rombolni – félszeg mosollyal pillant felé, hogy ne haragudjon rá annyira és azonnal, hogy amúgy béna, de igyekszik. Vagy valami ilyesmi. De reméli érzi, hogy ez nem olyan asztaltéma, amelyet most bólogatva fog végighallgatni, mert a figyelem a többitől is létező dolog és azonnal reagál rá. Szeme sarkából lesi azokat, akik körbeveszik őket, figyel és megint csak őrzi a maga kis titkát, ha eddig még nem esett le ezeknek vagy nem hallották úgy, ahogy. Lehet már mindegy az egész, amit fent próbál tartani és most dőlt össze? Kicsit pánikol, elfojtja, lenyeli, de érzi, hogy tenyere izzad, szívverése felgyorsul, talán még pupillái is tágabbak. Nyugalom. Nem vesztheti el a fejét, mert akkor tényleg mindegy lesz.
- Iiiigen, egy kicsit. Mondhatni – ez egy fura kifejezés arra, hogy utálja, főleg tömegben, emberek előtt és amúgy is. Hogy nem beszél nagyon akkor sem, amikor kettesben van valakivel és kerüli, fel sem hozza. Fura szó az, mert nem frusztrálja, hanem inkább minden egyes alkalommal eltapossa az igazság, mert ha nem beszél róla, tud magának pár napig hazudni, hogy nincs is semmi. Ha tud. Fogalma sincs, mikor és hogyan sikerül, de egy ilyen után főképp nehezen, mintha elbújt volna és megtalálták volna, pedig épp a tömegben volt, szem előtt.
- Igen? - pislog rá, arra, hogy örülnek neki. Elég érdekes kijelentés ez, mert hát, nem szokás örülni annak, ami ennyire fáj és valahol, a kis sokk mellett érti is, hogy mire céloz, mert így nincs egyedül, úgy, ahogy ő eddig, de mivel neki ez volt a megszokott, fel sem vette. Inkább az az új és elfogadásra váró tény, hogy ketten vannak egy helyen. És akkor még hol van a harmadik... Nem, meg se említi, nem is gondol rá. Legkönnyebb tagadni.
- Nem, én nem érzek ilyeneket. Kellene? - vonja fel a szemöldökét, hogy oké, van valami, amiről még így sem tud? Ez új, hogy érezni, de tény, hogy nem nagyon ment mások közelébe, akiknél érezni kellett volna. De ha tenné is, lehet neki nem menne, nincs mágiája, lehet ahhoz köthető, logikus lenne, ha nekik emiatt plusz lenne, neki meg nem. Mindegy. Mire azonban feltenne bármely más kérdést vagy akármit, megemelkedik és indulni készül. Állát megemelve figyeli, amilyen gyorsan jött, úgy távozik. Oké.
- Szia – pislog párat, mielőtt eltűnik és végül sóhajt egy nagyot. A kaja kihűlt, ahogy a kávé is, de egy korttyal tünteti el azt, hogy aztán megelőzzön minden választ, felkel maga is és sietősen távozik. Nem, majd még magyarázkodni is fog, de most amúgy is el kell gondolkodnia. Ez erős kezdés volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Legalább nem ér újdonságként. De még meglátom - von vállat, hát végtére is, mindent meg kell. Sose érez semmit jónak, vagy biztosnak. Az, hogy noszogatást vár? Most? Nem, nem érzi. Semmit sem. És ez fura. Ez valami más.
- Könnyű hazudni ezt, ugye? - pont neki? Ugyan már, amíg nevet, ő egy apró mosolyt húz ajkaira. Annak hazudni, aki ugyan ezeket mondja folyton a világnak?Elég könnyű csapda.
- Szokásosabbnál is nyersebb vagy. Mi van veled? - nem, nem babusgatásra, traccspartira vágyik. Semmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem fontos az, mi lesz vele, most úgy tolja félre, mint a papírokat, a telefont, mindent. Nem figyel arra, hogy ezt teszi, még ha meg sem moccan, nem is figyel rá.
- Hmm. Nem biztos. Lehet ráéreznék. Most is - vagy ha rosszul, az az ő gondja, nem változik semmi sem.
- Napod? Nem csak ma, nem most. Csak nem szóltam, mert idő se volt rá. Én sem baszogatni akarlak, csak érdeklődtem - igyekszik nem tolakodónak tűnni, ujjaival a bögre fülét piszkálja. - Semmi gáz nincs ezzel, lehet csak én látok bele rémeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem mindig rossz az - hajtja le a fejét, aprót nevetve. Lehet, hogy túlaggódik, túlgondol, de még mindig a kifelé figyelem az egyszerű. Sőt. Most főleg. Apró jelek, utalások, még ha nem is beszél róla.
- Elviselni. Úgy mondod, mintha zavarnál - emeli fel a fejét és szegezi vissza rá a tekintetét. - Felőlem nyugodtan maradhatnál így is. Nem zavarsz, mindenkinek vannak rosszabb időszakai. Ha akarjuk, ha nem, és ez is hozzátartozik az egy fedél alatt való élethez - emeli ajkaihoz a bögrét és egy nagy korttyal öblíti le szavait, amik komolyak. Álszent lenne ha erről papolna és közben már várná, mikor tűnik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem mindig, nem vagyok mindenható, meg ilyenek - lögyböli meg a kávét, ráérősen, újabb korty előtt. Ez még jobban kitisztítja a fejét, mintha muszáj lenne. A vigyorra mintha apróra ugrana gyomra, vagy ugrik is, de nyugodt marad, szemöldöke csusszan feljebb csak.
- Nem ezt mondtam. Útban se vagy, én meg igyekszem nem - kocogtatja meg a bögre oldalát. Aztán hirtelen felindulásból dönt, lecsusszan a székről, közelebb lépked, a bögréjével, a mezítlábas talpaival. De nem mászik bele az aurájába.
- Ha érzed, ha nem, meg ha nem úgy is, de rám számíthatsz. Ahogy eddig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy apró lépést mégis hátrébb csúszik, a pult pont jó neki is támasztéknak, ameddig a kávéval lefoglalja ajakit, hogy több ne csússzon ki onnan. Ez is túl sok volt, nem is akarta kimondani, kimondatlan volt és maradt volna inkább az. A válasz persze nem az, ami ilyenkor jönne, és valahol nem is várta azt, mégis, elhúzza száját. Oké.
- Aligha. Értem - teszi le a bögrét és karjait összefonja maga előtt. Ez is egy válasz. - Bocs, nem vagyok hasznos, én nem tudok pillanatnyi örömet okozni ez tény, csak a társaságom van, aki meghallgat. De ahogy óhajtod - hazugság, hogy elengedi a dolgot, mert nem. Nem olyan egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A hátad közepére sem kívánsz most, nem kell szabadkozni. Nem fogok sírni, mert ilyeneket mondasz - tényleg nem várt valami cukormázas véget. Csak annyit akart, hogy ha legalább mélyen is, de valahol ez megmaradjon neki, berögzüljön az agyába.
- Úgyis foglak. Ez már csak ilyen - figyeli, ahogy felveszi a táskát, de nem moccan. Nem hitte, hogy képes lesz megállítani. - Figyelek addig az állatfarmra - von végül vállat, mást úgy sem tud és nem is akarna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Neked lehet. Én nem vagyok olyan, mint az átlag - mert nem. Elvolt ő egyedül, kirángatta belőle, ez a mellékhatás. Ha tetszik, ha nem. - Nem biztos? Miért nem biztos? - pislog felé, kezeit leeresztve nem érti a kérdést. Tényleg nem. Vagy talán, megijedt? Összerezzen, de csak a hirtelen és hangos szólításra. Miért ne jönne? Áll ott és értetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Vakon tapogatózol a sötétben - ismerős, ismerős az is, ahogy nem tervezni és elviselni, amik történnek. Nem a sajnálat beszél belőle, hanem az, hogy érti. Azt talán nem, miért megy el, miért menekül és mégis, hirtelen kapcsol ő is. Menekülni. Mert az a könnyebb úgy. Csendben lépked ő is utána, mert kikíséri. Miért ne.
- Én akkor is azt mondom, itt leszek, fel se gyújtom a házat, te pedig visszajössz. Hogy mikor, az elválik. Denis... - mert elmondta, hogy mi a terv, mik lesznek, mi várhat rá. - Azért vigyázz magadra, amennyire lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem válaszol, lehet nem is kellene, lehet nem is kellett volna ezeket mondani. Miközben saját tincseit tűri hátra szinte megsemmisülten, elengedi a dolgot. Mindig ez a közlési kényszer, de talán erre most szükség van. Megáll az ajtóban, onnan pillant felé. Követi, ahogy lesétál, de ő már nem megy közelebb.
- Hát akkor, szia - nyögi ki végül, és megvárja, míg eltűnik a távolban. Az ajtófélfának dől, feje aprót koppan a fán, szemeit lehunyja. Csendben gyújt rá végül, leülve a lépcsőre, mintha már most várakozni kezdene. Lassan fújja ki a füstöt, a távolba meredve. Mintha kicsit elveszett volna és mégsem. Most az egyszer nem bánja a szavakat, hogy őszinték voltak.
Szükség volt rá.
Ő vár és remél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő