Budapest Parkos koncertre nyertem jegyeket, kettőre is Júliusiak, Irie Maffia meg Bagossy Brothers, szóval most már csak meg kell élnem és pénzt keresni addig

Ah, a koncertezés azon szórakozási cikkeké váltak, amik alapvetően a legdrágább kategória: az élményért többet fizetsz, mint márkáért lassan. Legalábbis ha magát a tényt veszed mindennel együtt, mint a leszállítás, készítés/szervezés :c De én imádom, már magát a koncert hangulatát is. Sokszor megyek el fesztiválon számomra ismeretlenekére is, ha nincs egy időpontban nagy bandákkal, sokkal estem már így szerelembe, amik kis bandák, de úr isten, azóta meg követem őket, mint a kutyi a jutalomfalatot

De én hónapok óta várom, hogy bejelentse ZAYN, esetleges európai tourját, hát nem mondom, hogy nem cammognék ki, meg ha nem lettem volna csóró, most mennék Lewyvel Maroon 5-ra is, de az már nem volt az én fizumra mérhető :C

Én ezt tökre megértem, annyira rühellem néha a tömegeket, az emberek létét magam körül, de ez szerintem a munkámból adódig #szeretemakereskedelmet, mert amúgy én elég extrovertált, igényes ember vagyok rá, hogy vegyenek körül meg mindenféle esemény. Nem kifejezetten csak a zenéért jártam fesztiválok, rengetegen jártam, mikor munkahelyi kötelességem volt és ezzel ingyenes is, művészetire, feltörekvőre, gyermek-felnőtt, tematikus... bármi is jöhetett, de mióta kikerültem abból a közegből és emberek százait látom meló közben már csak oda megyek, ami éppen megdobbantja a kicsi szívem. Ezért lehet, hogy múlt hónapban 2 héten belül jártam 10-12 koncerten XD Meg mosta  júliust is betábláztam már így hárommal, és megyek jövő héten is Pestre :C
Igazából két rettenetesen zavaró dolog van számomra, az egyik, hogy ilyenkor vonatoznom kell, sokat, amit rühellek XD A másik meg az, hogy egy idő után taszít engem is a tömeg :C

Megnyugtatja a lelkem, hogy ez generációs fáradtság, megfáradás lesz, és nem én vagyok idegi sérült x"D

Én egy UNO partit tök szívesen eltolnék fű alatt a casino lépcsőjén

//KösziCsibi //

DaddyWeaver

- Miből? - néztem rá úgy, mintha meglepetésként érne, pedig azt hiszem mióta véletlenül ráborult a felső szekrényből ez-az, ahogy kinyitva bögrét keresett, nem kéne meglepjen. Mármint, én szóltam neki, hogy az nem az a szekrény, de azért csak kinyitotta. Nem volt jó ötlet. A gumicukrom se így gondolta, amit utána ki is kellett dobni, mert fele belepotyogott valamibe a földön. Meg volt amit összelépdelt Reyna. Ő nem nagy cukorpártoló. Én mondjuk kicsit lehet szeretem, el is vettem a szaloncukrot és gondosan elkezdtem kibontani, addig elengedve Ward kezét, mert mindkettőre szükségem volt, aztán miután a számba került a szemét ment a többi mellé a zsebembe, a kezem meg az övét kereste. Talán kicsit görcsösebben is. Néha azt hiszem előfordul velem, hogy olyan erőszakosabban igénylek valamit. Biiiztos a hormonok. - Iiigen, ezt talán Bencétől hallottam már, hogy nektek eltűnni se lenne nagy munka. Azért kicsit remélem nincs igaza - nem mintha tartanék tőle, hogy megtenné, egyszerűen ez olyan nagy dolognak hangzik. Ez azt is magában foglalja, hogy bárkitől el tudnák magukat vágni, ha akarnák.
Nagyobbat sóhajtva figyeltem az illatokat, a díszeket, az embereket magunk körül. Nem akartam nagyon a sűrűben menni, nekem nem hiányzik, hogy megkönyököljenek, véletlenül is akár megeshet.
- Biztos nagyon szépek, nálunk is vannak, akik szeretik ezt a dekorálás dolgot, de az én családom hagyományos hindu, nincs...nem volt korábban köztünk senki, aki a keresztény ünnepeket behozta volna - meséltem el, itt-ott jobban elgondolkodva a szavaimon. Szerintem a nevelőanyám azelőtt választotta ezt a vallást, hogy a nevelőapám megismerte volna. De ebbe sosem mélyedtem el. - Áh, értem. És te ezt szoktad is mindig? Mármint egyedül is csinálják az emberek, vagy ez is családos hagyomány? Szeretnél karácsonyfát? - tettem fel végül a kérdést. Pedig nem olyan dolog, ami sose kerülhetett volna még szóba, de eddig azt hiszem úgy éltünk, hogy ami nagy szokásbeli ütközés, valahogy elsiklottunk felette. És talán nem csak én nem tudom, merre kéne menni a dologgal. De reméltem nem így van.
- Azok nagyon aranyosak - mutattam az üvegdíszek felé, amik kint ültek hóember, csillag vagy éppen karácsonyfa alakban az egyik árus polcain. - Van jelentősége annak, hogy pirosak vagy kékek, vagy bármilyenek ezek?

DaddyWeaver

Szeretem őt, mert őszinte, de olyan egyszerű módon. Nem próbálja túlformázni vagy megmásítani. Én meg igyekszem semmit sem magamra venni, persze akadtak nehezebb részek mióta a hormonjaim nem önmaguk, de nem tartozott ez közéjük. Tény, vannak szokások, amiket hamar átlátnak bennem, ő pedig annál is többet ismer. Vannak szívet melengető pillanatok, ez is olyasmi, vagy talán még kicsit annál is több. A mosolyom olyan volt, mint amit biztos senki nem tud már letörni, szinte semmivel.
- A meséiről? Miért? - néztem rá kicsit értetlenül. Nem éreztem úgy, hogy rosszat akarna ezzel bárkinek a barátja, igazából nem is értem pontosan, hogy ez miért lenne az. Persze kicsit én is érzékenyebb vagyok a kelleténél, talán ezért volt ott kelletlenül az a vég a mondandómnál, de... mit tehetnék? Vettem is egy nagyobb levegőt kicsit gondterhesen, aztán csak szorítottam a kezét a másikkal meg a pockom fogva sétáltam tovább. Nem siettem, és igazából lassú is voltam, foghattam most  a nézelődésre teljesen.
- Értem... azt hiszem. Akkor ez nálatok is amolyan fesztivál, csak családdal. Mi is ünneplünk ilyenkor, csak másként néz ki kicsit. Több napon át tart, hét, ha pontosak akarunk lenni, mert 31-én ér véget. Más napokon mások a szokások, de nem ajándékozás, várás vagy fás - meséltem, de közben csak egyszer-egyszer tudtam rá nézni, mert a díszeket, az égőket, a táncoló kicsi figurákat figyeltem, aztán pedig a csodaszép hógömböket. - Nem tudod, mint nem fontos a karácsony, vagy nem tudod, mint nem tudod, hogy miattam? - egyenesedtem ki kicsit mocorogva, mert azért a súly, amit cipelek néha megkívánja a tornát, majd rá is néztem. Tényleg érdekelt, hogy én vagyok-e ennek az akadálya, vagy mi is pontosan. Igazából annyi mindenben mentem már az ellen, amiben felnőttem, hogy én sem tudom mi lenne  legjobb a jövőmben. Az egész jelenem sem illik szerintem sehova.
- Ezek nekem is, főleg az a világítós. Azok a pelyhek színesek?

DaddyWeaver

Próbáltam magam nem elnevetni azon a nagy levegőn, ami olyan volt, mint mikor rád fúj a macska, csak a másik kandúr éppen nincs  a közelünkben. Értettem, hogy nem szeretné, ha ilyen vész dolgok kerülnének elénk, ha ez nem lett volna kimondva, de én nem éreztem magam ettől rosszul. Persze eleinte én is sokszor féltem mi lesz, nem könnyítette meg senki az életünket, de már nincs senki és semmi, ami közénk akarna állni, nem?
- Shh, nincs semmi baj, nem foglalkozom ezekkel, tudod jól - néztem is rá kicsit jobban megszorítva a kezét. Ha megtenném, megint az iskolában érezném magam, olyan ítéletek között, maik fájnak, de most ez nem opció. Felnőttek vagyunk, boldogok is remélem.
Ahogy sétáltunk nem szólt semmit a totyorgásom miatt, amiért azért hálás voltam, szeretek nézelődni meg amúgy így kényelmesebb. Sosem gondoltam, hogy a futócipőim egyszer azért fogom szeretni, mert abban lehet a legjobban sétálni. Ironikus, de valamit tud ez a sportszergyártó.
- Általában 24-én este van a szűkebb családnak közösen vacsorája, vagy akkor érkeznek haza, akik nem otthon élnek ez olyan nulladik nap, azt hiszem - nevettem bele, mert hozzá is tartozott, meg nem is. - Másnap a nőké általában, sütéssel és beszélgetéssel, este pedig gyertyát gyújtunk jövőért, kívánságokért, szerettekért. Utána minden nap más étellel és helyszínnel vagy családi összejövetellel bővül ez. Van nap, amikor csak a férfiak vonulnak át az utcán, van ami a süteményekről szól - nyilván az a kedvencem volt sokáig, bár párszor eléggé rosszul lettem. - Közben van egy fesztivál is nálunk, ami a hőlégballonozós, azt is ki szoktunk menni megnézni.
Nem különösebben gondoltam, hogy most nagyon részletesen bele kellene menni mindenbe, ezek azt hiszem elég fontos momentumai az egésznek. Bár mások az Isteneink, más tanok szerint neveltek minket, ugyan azt a szeretetet és családot ünnepeljük mi is, ha nem egy azon indíttatásból is. Végül picit sóhajtva megálltam, hogy lassan elé lépjek, és a másik kezem levéve a pocimról az övé után nyúljak.
- Szívem, én még azt sem tudom eldönteni éhes vagyok-e vagy rosszul reggelente, ez egy nagyon rossz út, ami felé megy - ingattam is meg a fejem, de csak elnevettem magam. Nem tudok dönteni valamiről, amiben nekem sosem volt részem, de neki volt. - Vannak dolgok, amiket szeretek az otthonról hozni, és van, amikből nagyon régen kiábrándultam vagy egyszerűen megtagadtam. Nekem ez nem annyira az életem, hogy választani kelljen közte. Szeretnéd, hogy a kislányunkkal majd karácsonyozzunk?
Mire mindent végigmondtam fel is néztem rá, még mindig fogva a kezét, lassan rá is mosolyogtam, most nem az volt a kérdés, merre haladunk, csak az, mit szeretnénk a közeljövőnkben.
- Nagyon tetszenek, de a homokos dolgot nem értem, az a neve hogy Hógömb... ez kicsit bonyolult. Egyébként szerintem imádnád a Diválit nálunk, de még a Holit is. Az első kicsit hasonlít erre. Rengeteg fényfüzér, és más világítás van díszítésként olyankor az országban, vannak lámpások, mint a mesékben... olyan szép.