my King♛
Nem tudom, meddig fogok kételkedni még. Sok alkalma lehetett volna már ennyi idő alatt is lelépni, mégsem tette. Tudod Nárcikám, azt sem szabad elfelejtened, hogy olyan helyre hoztad, ami egy, itt tartja, kettő, talán ezzel megbocsátja, hogy hülye és béna vagy. Te meg...most már fogd be.
Mindig lelkesen néztem a bent játszókat, de egyedül biztosan nem tudtam volna, mit kell csinálni. Az meg hogy néz ki, hogy bemész és órákig csak figyeled az idegeneket, mert nem tudod, mivel működnek a gépek és egyáltalán mit kell húzogatni ahhoz, hogy a képernyőn ne egyből a game over jelenjen meg.
Valld be, baromira élvezed az egészet. Még engem is sikerül elcsitítanod egy időre, ami miatt igazából meg is sértődhetnék. Miért rá figyelsz? Miért nem rám? El fogsz nyomni, ha szerelmes leszel? Nem, nem! Jobb lenne, ha véget érne a randi.
- Hát ez nagyon tetszik! - lelkesen, mosolyogva fordulok a sráchoz. Nem csak a játék, de ő is, ez azonban most kevésbé lényeges. Büszkén húzom ki magam az elismerését hallva.
- Jó tanárom volt - utalok egyértelműen rá, bár nem sokat kellett tanítani azon, hogy nyomjak egy gombot.
Míg a következő menetre várunk, én is kortyolok a colából, aztán tenyereimet összedörzsölve szállok vissza a ringbe.
- Mentsük meg a hercegnőt.
én most ébredezek, ideje volt kialudnom magam