my King
Neked is megint előjön az az érzés? Az a fura, kételkedős? Normális dolog hirtelen ilyen emléket elmesélni? Tudom, tudom, elsőre én is azt hittem, hogy ez egy jó sztori lesz. Amiben apu jégkrémet is hoz. Rossz lehetett? Vagy örült, mert egyedül pakolhatott a kosarába? Szerintem látszik az arcodon, hogy nem tudod hova tenni a dolgot, de ezek után bármikor hallani fogjuk ezt a bizonyos dalt, látni fogod azt a kisgyereket magára hagyva a zöldségek között.
- De aztán visszament érted? - kérdezek vissza, ha már belekezdett a sztoriba, talán nem sértődik meg, ha rákérdezek. Biztos, hogy jól végződött a történet.
Nem úgy, mint az én kis magánakcióm a zsetonnal és az üdítővel. Nem tudom, hogy is gondoltam, hogy ez sikerülni fog és miért is élem bele magam ennyire, amikor egy randin állítólag oda kell figyelni, hogy a legjobb arcunkat mutassuk. Neked meg drágám eddig csak és kizárólag a rossz oldaladat sikerült bemutatnod. Jobban tennéd, ha mosdószünetre hivatkozva meglépnél és letörölnéd magad a tinderről, nehogy többször is így járj...
Túlságosan érdekel ahhoz, hogy lelépjek, de ő sem teszi, sőt. Mondjuk megeshet, hogy olyan ovisként tekint rám, akinek elkél a pesztrálás ha már a szülei nem érnek rá. Ó, csak apád meg ne tudja.
Figyelmesen hallgatom magyarázatát, de őszintén szólva kicsit félek, hogy nem fog ez annyira menni, mint várja. Legalábbis részemről, ő nem pont annak tűnik, aki ne tudná megoldani helyettem is, ha arról van szó.
- Igenis, kapitány - bólintok. Felsóhajtok mielőtt még bátortalanul elhelyezkednék mellette. Jó szög, nagy sóhaj, koncentráció. Ebben a pillanatban érzem, hogy tök hülyeség volt pont a játéktermet felhozni lehetséges randihelyként, amikor olyan vagyok itt, mint ember a Marson. Teljesen idegen.
A várt ellenére viszont egészen könnyű ráérezni, kicsit lesni, ő hogy csinálja és persze a homlokomra csapni amikor nem úgy jön össze, mint terveztem.
xDDDDD
mit nézünk meg?