Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Volt valami varázslatos abban, hogy az animágia az életem része. Persze, ha nem az abrakadabra részét vesszük, most nem arra értettem. Csak a kevesebb színre, a tízezerszer annyi illatra, az olyan felerősödött hangokra, mint valaki pulzusa. A boldogságra, amit felerősödve éreztem már annyitól is, ahogy nevetett, miközben a pofám körül körzött a kezével. Először csak a fejemmel követtem, majd felhúztam kicsit az ajkaim, csak rá-rávillantva a fogaim, míg megint a keze után nem kaptam, tán egy kicsit erősebben is, mint először. De még időben észbekaptam, hogy ismét csak megharapdáljam. Fémes, apró íze volt a tenyerének. Ilyet többet nem nyalunk, rosszabb, mint... NE CSISSEGJ LE, MÍG AZT A SZART ISZOD, CSINIFIÚ! Még rá is vakkantottam, egyszer, kétszer, háromszor, mikor csissegni kezdett, megpróbálva kiverni a kezéből a poharat, erre beleivott. Egyik pillanatról a másikra lettem iszonyú dühös és tudtam volna vagy negyed óráig csaholni rá. Vagy csak felugrani és kilökni a kezéből a piát, hogy ne légy fasz. De nem tettem, mert nem kéne eldobni a jókutya lapot. Ez a düh még azt nem mondta nekem kis gyönyörű. Tényleg szépnek tart. Gyönyörűnek és azt akarja, hogy hazamenjek vele. Ooooh, de megtenném. De hol marad abban a móka, big boy? Mi lesz az előjátékkal? Megtorpantam, a tekintetem rászegezve, hagyva, hogy kicsit közelebb kerüljön hozzám, majd megint leírtam egy hurkot körülötte, az orromat a tenyerébe nyomva, még meg is nyalva azt. Aztán ha hagyta, ismét futásnak eredtem, hogy lássam, elég elkötelezett-e. Kellek eléggé?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem mondhatnám, hogy haragudtam rá, amiért azt mondta rám, Krumpli. Nem vagyok egy nagy sértődős egy ideje, de ha lennék, sem ilyesmin akadnék fent, attól tartok. Mert ez még egészen aranyos, ahhoz képest, hogy milyen neveket aggatták rám néha egyesek. Nem tetszett. - Nem, dehogy - ingattam meg a fejemet, kicsit az ajkamba harapva, mintha ez így lenne normális, hogy alig ismerjük egymást, de becézget. Én örültem volna, ha így marad ez, volt valami egészen bizsergető, pillangós érzés a gyomromban tőle. Kicsit furcsa is volt, ahogy a kezem a mellkasán nyugtattam, talán kevésbé lett volna kínos, ha azonnal elveszem, de volt ebben az egészben valami... különleges, amire szükségem volt, amiről nem akartam lemondani egy pillanat alatt. Aztán csak eljutottam odáig, hogy elkattintsam a fotót, de ahhoz, hogy elő is hívja most, nem voltam benne biztos, hogy nincs-e túl hideg, így inkább a melltartómba csúsztattam arra a minimum másfél percre, míg ténylegesen befejeződik az előhívási folyamat. Végül megkérdeztem, érdekli-e, amire a válasz igenleges volt, én meg felé mutattam a fotót. Ami mellesleg nagyon is tetszett. - Hé, nem azt kértem, hogy kritizáld, azt mondtam, megmutatom - grimaszoltam rá, mielőtt még a mini albumba csúsztattam volna a képet, majd azt is a táskámba suvasztottam, felpillantva rá, zsebre vágott kezekkel. - Az önbizalmadnak nem ártana egy atyai pofon. Én pedig hajlandó voltam ezt megadni neki, ha már ennyire szüksége van rá. Aprót szusszantam, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, éppen csak annyira, hogy tenyerem a tarkójára csúsztassam. Lábujjhegyre állva simítottam az ajkaim az övéire, egészen gyengéden, mint amilyen egy pillangó szárnyának érintése. Aztán csak elmosolyodtam halványan, visszazöttyenve teljesen a tappancsaimra és még felnéztem rá. - Fel a fejjel, nagyfiú. Nem lehet minden rossz örökké - azzal tovább indultam a parkon keresztül, hogy aztán a kedvenc padomra leülve merüljek el kicsit a gondolataimban. És a beszélgetésben, vele, ha hajlandó volt követni.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Nem tudom, ez a találka hol csúszott el. Talán már maga az ötlet is halva született volt, hogy mi újra jóban lehetünk, a mi múltunkkal és ennyi külön töltött évvel a hátunk mögött. Fogalmam sincs. De az biztos, hogy furcsán nézett rám, miután közöltem, hogy a faluban lakom. Kicsit olyan volt, mint aki elítél azért, mert nem szóltam, hogy itt vagyok. Nem csak neki. Bólogatott tovább, még a kérdésemre is, így rajtam volt a sor, hogy furcsán meregessem rá a szemeim, de egy rossz szót sem szóltam, mert nem volt kedvem újból összekapni, még mindig reszketett a vérző kezem, egy plusz impulzus nem kellett már. - Semmi meglepő - bólintottam most már én is, a vörös tincsek bele is rezzentek az arcom körül. Régebben is megvolt rá a lehetősége, hogy összeszedjen egy rakás nőt, gondolom ezzel most élt is. A kérdésre kissé felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért fontos ez, vagy mi is lenne rá a megfelelő válasz, így lazán rántottam egyet a vállamon. - Mi lenne? Semmi - vontam meg a vállamat kissé esetlenül. Persze, volt ez meg az, de csak olyasmi, amit nem tudtam sehová tenni. Még magamban sem, arról nem is beszélve, hogy nem akartam rákérdezni, akkor most ez... mi. - Van egy pasi, akit kedvelek, de... szerintem, ez nem rád tartozik. Azzal zsebre vágtam a kezeim, majd vissza sem pillantva léptem az útra. Valahogy mindig ez volt a sorsom, így azt hiszem, mindenféle szívnehézség nélkül léptem le. Még csak vissza sem néztem, hogy elköszönjek. Rendben van ez így.
//bye//
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem volt semmi komoly abban, ahogy megrágcsáltam. Ilyenkor elég nagy volt a lehetőségeim tárháza, ha akarom, ténylegesen fáj neki, vérzene és lehet, hogy hosszú időre nyomot is hagyott volna rajta, hogy megkóstoltam. De nem akartam, bántani még a legkevésbé sem, így csak a nevetés, a szórakozás és talán némi ösztön miatt raktam rá a fogacskáim. Aztán teljesen kiborultam, I was about to lose my shit, mert az a csoki a kezében alkoholos volt, miközben gyógyszereket szed és normális ember ilyet nem csinál, ne legyél fasz, könyörgöm. Még csak indíttatást sem mutatott rá, hogy megszabaduljon tőle, én meg kiakadtam. MÉG LE IS PISSZEG. MERT AZ SEGÍT, BASZKI. Nem bántam, hogy beszél, szerettem hallani a hangját, most még volt is benne egy olyan plusz tónus, amit szinte biztos voltam benne, hogy csak akkor hallok, mikor négy lábon rohangálok. És meg kell mondjam, csak még szebb lett tőle. Inkább csak körbefutottam még egy párszor, nem tudom, hogy a kilométerhiány késztetett rá, hogy kerítsem, vagy valami más, de nagyon kellett futkoznom. Aztán a tekintetem még megtalálta az övét, mielőtt futásnak eredetem volna. Nem teljes sebességgel, nem az életemért futottam, de épp elég gyorsan, ha nem siet eléggé, szem elől tévesszen. De aztán pillanatokkal később hallottam, ahogy a tömegben egy-egy ember megejt egy megjegyzést, ahogy a lépések az átlagosnál gyorsabban, határozottan a nyomomban dübörögnek. Hátrapillantottam ugyan, de épp csak egy pillanatra, elég volt, hogy megérezzem az illatát, elkapjam egy pillanatra a látványt, de aztán futottam is tovább, szinte a Fő utcza végéig, hogy csak aztán itt, a tömegtől távol üljek csak le. Még próbáltam a lélegzetem megtalálni, hangos lihegéssel. Anyám. Hogy én mit meg nem teszek a szerelemért.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Ördögi tervemben a fogaskerekek működésbe léptek, döcögősen ugyan, de átfordultak egymáson, ahogy hallottam, ahogy a kukában paccsan még a pohár. Ha másért nem is, ezért biztosan megérte. Meg azért a kis darab kürtőskalácsért, amit felhamiztam a vásárban. Az emberek annyira buták, ha felszedik és megfújogatják, azt még simán megehették volna. Az illata, az íze is nagyon finom volt, csak gülüszemű lovak nem tetszettek. Meg a löttyedt körtére se tudom most már, mit mondhatnék. Visszás érzéseket kelt bennem. Szóval inkább futottam, mint akinek az élete a tét, futottam, a mancsocskáim alatt hideg volt a macskakő, de ha elég gyorsan kapkodtam, nem is tűnt annyira vészesnek. Végül, ahol már nem volt annyira nagy a tömeg, hajlandó voltam megállni. Addig félig-meddig le is ültem, de elég hideg volt a popóm alatt a kő, így inkább... csak rogyasztottam. Jó lesz ez így. Így vártam, mert okos vagyok, aki hűségesen várja itt az emberét. Amúgy is melegem volt, mármint, a fagyott popsi-szindrómát nem figyelve. Miért ilyen kevés itt a levegő? Aztán megjött, láttam, éreztem, hallottam, kicsit meg is nyaltam a szám, mielőtt még felé szaglásztam volna a levegőben. Édes, hogy követtél, mert asszem, ez annyira nem a te tereped. Össze is húztam magam kicsit, mikor felém lépett, de végül megtorpant, én pedig lassan tettem felé egy-két lépést. Csak a visszafogottság nem erényem, így elég hamar megint szaglásztam, mintha muszáj lenne. Végül elég közel settenkedve arcon is nyaltam nagy lelkesen, majd a fejem a vállának dörgöltem kicsit. Vigyélhaza.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Az egyik legjobb a négylábú életben a kiélesedett érzékeken kívül, hogy gyakorlatilag egy miniatűr faltörőkos vagy. Kocogsz az emberek között, aztán vagy odébb állnak vagy ttüüüt-tüüüt, elütöd őket a gecibe. De olyan lendületesen, hogy lábuk se érje már a földet. Én is hasonlóan futottam ez elől a csodaszép ember elől, aki olyan kitartóan sietett utánam. Végül megkegyelmeztem neki. Utánam jöttél. Ez valahol nagyon romantikus, még ha ő nem is tudja, hogy én vagyok, és ha tudná, valószínűleg nem is lenne ennyire lelkes rám. De ez részletkérdés, inkább óvatos, tétova lépésekkel, de felé indultam. Több, mint rendben vagyunk, te csoda. Azt mondtad, gyönyörű vagyok. És milyen szépen nyög. Az ujjai a bundámba túrtak, én meg lelkesen csóváltam egy kicsit, mielőtt még gyalázatosan át nem vert! A keze a popsim alá csúszott, hogy megemeljen, én meg pánikolva dobtam át a mancsaim a vállán, épp csak át nem öleltem. Ennél jobban nem is tudtam volna. NE EJTS EL, KÉRLEK. Fiatal vagyok még a halálhoz. Ő meg csak mondta a magáét, kicsit simogatva is, ahogy lassan ellazulva sóhajtottam egy nagyot és döntöttem a fejemet az övének. Mit meg nem teszek érted, Olivér! Oh, ha tudnád. Hagytam, hogy elcipeljen, messze a sok finom illattól, mint a frissen sült perecek, a forrócsoki, meg a gülüszemű lovak patáinak neszétől, a sülő gesztenye ropogásától. Inkább csak a szívdobbanásait figyeltem, ahogy az új otthonom felé cipelt. Vigyázni fogok rád.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut Hamarabb elment mellettem a szünet, mint azt gondoltam volna elsőre. Talán ennek köze volt a hajnali keléshez, a futáshoz, a rendesen betartott étrendhez, a kíméletlen edzésekhez, amik minden maradvány energiám felemésztették. Elvégre kinek egészséges a ló mellett futni, míg a lába nem remeg? Nem nekem, de hazudtam magamnak, hogy könnyebben rávegyem magam. Közben persze volt, akire szakítottam időt , még ha nem is mindig annyit, amennyit illett volna. Már az NA találkákra is volt, hogy csak heti egyszer estem be. De azért figyeltem, nehogy visszalépést tegyek. Többnyire. Most is viszonylag laza cuccban léptem az utcára, ahogy a mancsos bűntársammal megbeszélt titkos találkánkra indultam, a két pórázzal, meg a hámmal a kezemben. Az idő miatt az elmaradt nacit sem sínylettem meg, pedig isten lássa lelkem, terveztem felvenni, de elfelejtettem. De a top a combom közepéig ért, az már félsiker. Leültem a mászóka közepére végül és az arcom a napsütésbe tartottam, hogy kiélvezzem a meleget. Aztán meghallottam a lépéseket és lelkes integetésbe kezdtem Luca felé. - Ittvagyooook!
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
Talán a mai reggeli futást ki is hagytam volna, ha nem akarom minden áron a négy falon kívül tudni magamat. De nem tudtam a szobában fekve megőrülni, míg a plafonra bámulva kattogok olyan ostobaságokon, amiknek semmi értelme nem volt soha és nem is lesz. Így most a találkám előtt még beiktattam egy nagy, levendula illatú, nyugtató zuhanyt, csak utána, kipihenten indultam el a dolgomra. Vagy ha nem is kipihenten, legalább az illatom nem volt olyan, mint egy rakás mosatlan zokninak az edzőterem férfiöltözőjéből. Higgyétek el nekem, abban nincsen semmi pozitív, egyszerűen UNDORÍTÓ. Szóval kellett az a fürdés. Már messziről hallatszott a lépések zaja, meg a hangos nevetés is, felismerem ezt a hangot, méghozzá elég könnyen, így a környéket kémleltem, merről is érkezett felém a kis vörös a babakocsival. Kicsit fel is vidultam, feltöltött energiával a lány lelkesedése, így lekászálódtam a mászókáról, szorongatva a kezemben a pórázt meg a hámot. Luca ugrott, én meg elkapva ölelgettem meg jó szorosan, széles mosollyal az arcomon. Szerettem, mikor ilyen nagyon boldog. - Hát itt vagy! Sziiiiiiiiia - vinnyogtam még kicsit, mielőtt még széles mosollyal mutattam volna fel a zsákmányomat. A hám pont méretes volt, a pórázok helyett meg nem volt jobb ötletem, viszonylag ritkán húznak nálunk a kutyák szánt. - Szóval, nem tudom, hogy legyen, én átváltozom és húzom, te meg figyelsz, nehogy bármi beakadjon, később meg cseréljünk? - érdeklődtem lelkesen, integetve a pici babának, mert milyen kis aranyos volt!
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
Nem hittem volna, hogy egyszer komolyan be fognak mutatni majd egy babának, de aztán megtörtént! Ténylegesen elhangzott a kis bemutatkozás, én meg némi pozitivitást erőltettem az arcomra és kicsit integettem is a babókának. Aranyos kisfiú volt, bár nem tudtam elképzelni, ahogyan kutyaként szeli az utcákat. Vagy de. - Kutyajó sorod lesz, hidd el, rendes egy anyukád van - mosolyogtam a kisfiúra, ha mást nem, a saját kis viccemen elheherésztem, mert igen, ha valakinek az anyja egy kutya, számítson rá, hogy legalábbis úgy is lesz viszonyulva a dolgokhoz. Ők is vörösek voltak mind a ketten, nagyon szépek is, kicsit hiányzott a képből nekem az apuka, de nem tettem szóvá, mert Lucus biztosan nem vette volna jó néven. Gondolom, hogy nem rajta múlt a tény, hogy ő most éppen nincsen itt. - Úh, hát, nekem van ilyen nyakörvem is, olyan, amit le se lehet venni, még ha ember vagyok se, néha nagyon tud viszketni - dörgöltem meg a bőrszíjat a nyakamon. Nem olyan volt, mint a legtöbb lány féle, divatból hordott darab. Nem, ezen látszott, hogy kutyáé, még ha abból luxus és előkelő darab is. Már nem volt rajtam a garbó, hogy takarjam a világ elől. Még a lány felé is nyújtottam a pórázt, hogy megfoghassa kicsit, ha akarja, de aztán csak beakasztottam az egyik felét a babakocsi egyik részébe, a szíjat áthúzva saját magán, majd a másikat meg a másikba, jó óvatosan, ellenőrizve, nehogy nekem elengedje a babácskát. - És természetesen medvében sem. Kár lenne értük. A hámot majd csak csatold össze, meg a kis szürke karikákba akaszd be azokat a szürke csatokat - bólintottam még nagyot, kötelességtudóan, mielőtt egy elegáns dőléssel előrefelé dudlivá nem vedlettem, bele is lépve a hámba, már csak fel kellett emelni és összecsattintani a sárga műanyagot a hátrésznél. Kicsit meg is ráztam magam.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
- Csak nem tudom. Az emberem tudja csak leszedni rólam. Így nem veszek el - vontam meg a vállamat, kicsit olyan morbid volt, de minden pillanatát szerettem. Jelezte, hogy hozzá tartozom, ha bajban vagyok, őt hívják, senki mást, ilyen szempontból imponáló volt. Más részről viszont érdekesen mutatott például egy blúz-blézer kombónál, mikor a nyakamban fityegett a medallion. Elégedetten bólintottam a kis vöröst nézve, mikor ígéretet tett, hogy nem fog egyetlen mackócskát sem elütni. - Nagyon szeretem őket, szóval remélem, rendesen vigyázol rájuk! - bólogattam tudálékosan, mert a medvék nagyon fontosak, nem lehet róluk csak úgy megfeledkezni. Bár, a faluban eddig csak egyet láttam és nem tudok róla, hogy a családja itt rohangálna. Aztán inkább átalakultam, levedlettem az elnyűtt bőröm, hogy mesés, vörös tappancsossá váljak, farokcsóválva pillogva fel a lányra. Olyan jó illatok voltak, bár a tusfürdője kicsit birizgálta az orrom, az a baba! Olyan finom babaillatot még sosem éreztem! Még rá is vakkantottam, mert annyira nem voltam kicsi, mint mondjuk Jasmine kutyája a városban, sőt, viszonylag nagylány voltam, de mégis alacsonyabb, mint ő. Kicsit meg is szaglásztam, meg nyalogattam a kezét, miközben a hámmal szerencsétlenkedett. Még ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd Cleo láttán lassú, de határozott lépésekkel kezdtem húzni a kocsit, ami elsőre csak megrezzent, majd elkezdett gurulni, én pedig megszaporáztam a lépéseim. A kutya mindenit! A nénik nagyokat szörnyülködve figyelték, ahogy gurulunk az utcán a kisbabóval.
|
|
|
|
|