Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Furcsán érzem magam, ahogy mugli ruhában cikázok végig a folyosón az emberek között. Félvállra vett hátizsákom teng-leng mögöttem, ahogy jó szokásomhoz híven gyerekes ugrándozással közlekedek a folyosón, rá se pillantva a „Ne szaladj!” táblára. Jókedvemnek az sem szabhat gátat, hogy a pocakomban elkezd kavarogni a frissen elfogyasztott árnyékfeketére sült pirítós és a körtelé.
Csak a napsütésre kiérve lassítok le, és két karomat kicsit magam elé tartva sétálok tovább csukott szemmel, miközben a hirtelen jött világosságtól pár csepp könny folyik ki szorosan lezárt szemhéjaim alól.
- Egyszer élünk egyszer nem – mondaná a belső hangom, de lelövöm számára a poént, és hangosan is elmotyogom. Két kő, egy virágágyás, és egy combnak ütköző pad után merem csak megkockáztatni a pislogást, de azért egy teljes fogsoros grimasz még mindig csücsül az arcomon.

És ekkor látom meg őket. A grimasz csodálkozó tátogássá szelídül, a szemem meg már nagyon nem csak a könnyektől csillog. Akaratlanul is megbámulom, úgy ahogy még soha senkit, és miközben felé veszem az irányt, alig figyelek oda a talajra a lábam alatt. Meg igazából úgy bármi másra. A fekete bőr szinte hívogat, hogy simítsak végig rajta, és alig bírok magammal az izgatottságtól ahogy melléérek.

- Azta – suttogom elhűlve, ahogy kinyújtom felé a kezem. A modorom azért még mindig nem hagyott el teljesen, így a megzaklatni készült motor mellett álló Dimi bácsi felé fordulok.
- Komolyan nem viccelt, és én is mehetek vele?! – majd gyorsan oda-vissza pillantva kettejük között, kibököm ami régóta kikívánkozik – megfoghatom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Dimi bábácsi és az ELME játéka
*-* Kész vagyok, mehetünk!- 🎶

Bármit megígérnék neki, annyira elvarázsol a motor. Apropó, lehet, hogy eddig eszembe se jutott, hogy akár én is vezethetnék, de ahogy megtiltja... Nem Masa, nem szabad.
Ha lenne bakancslistám, most felírnám rá, hogy szerezni egy motorosjogsit, de mivel nincs (és ha lenne is elhagynám) csak kiélvezem a pillanatot, és vigyorogva szalutálok.
- Kivételesen nincs rajtam szoknya - nézek Dimi bácsira, miközben körbeszaladok a motor körül, szinte folyamatosan rajta tartva a kezem.
Teljesen bezsongva állok meg végül, és veszem át a felém nyújtott bukósisakot, miközben valahogy úgy nézhetek a tanáromra mint egy a bot elhajítására váró kiskutya a gazdájára.

- Mit csináljak, hová üljek, merre megyünk, egy eldugott kis földúton sem kormányozhatok egy kicsit? - zúdítom rá a kérdésáradatomat, miközben a fejembe nyomom a kulupot, és a szíjjával babrálok. Fel sem tűnik, hogy kimondtam olyan gondolatokat amiket csak magamnak szántam, helyette lesem Dimi bácsi utasításait, mint egy... Oké, visszatértünk a kutyás hasonlathoz. Hát, akkor nagy levegő, kutyaszemek, és... - Egy iciri-picirit?

Belebújok és begombolom a farmerdzsekimet, és a táskát visszaveszem a hátamra, immár rendesen, nem csak félvállról. A mozdulatsor közben a réten ücsörgők felé pillantok, és látom, hogy bámulnak minket, mire újult erőre kap a vigyor az arcomon. Bámuljatok csak, ugye hogy nekem milyen jó?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Egy taktikusan hétköznapi jóreggelttel lépek be a terembe egy kisebb társaság után. Végigjáratom a padokon a tekintetemet, és komótosan elindulok az első sorok felé, míg végül a semleges zónának számító harmadik sorban telepszem le. Kattognak a fogaskereikeim, hogy mivel tehetném magam még kevésbé feltűnővé, ezzel is növelve az esélyeimet arra, hogy megússzam a feleltetést. Talán nem nézné ki belőem senki, talán mindenki, de teljesen elfelejtettem készülni az órára.

Tegnap lehívtak a lányok passzolgatni (na jó, megeshet hogy én mentem oda hozzájuk, de ez részletkérdés), úgyhogy mire odáig jutottam volna, hogy akkor készülök, nevetgélősre fárasztottam magam. Igen, nálam ez egy külön állapot, amit elérve sajnos minden tervem meghiúsul és csak aludni tudok. De legálább azt jó méllyen. Úgyhogy nem állítom, hogy semmit nem tudok, de hogy nem eleget egy feleléshez, az is biztos.

Beszédbe elegyedek tehát a mögöttem ülőkkel, és igyekszem szokásos önmagamként viselkedni, amíg csöndre nem intenek minket.
- Szerintem is a mézes a legjobb! - hadarom még gyorsan el a véleményemet, aztán előrefordulok, csendben mint egy kisangyal. A körmeimmel egy a pulcsimból kilógó cérnaszálat babrálok idegességemben, és igyekszem nem kicsire húzni magam. Hogy lehetnék a legkevésbé feltűnő, és egyben a leginkább önmagam?! Ez kész paradoxon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Igyekszem nem szélesen vigyorogni, ahogy bejelenti, hogy nem fog feleltetni, de ezt csak úgy tudom leplezni, hogy az összeszorított szájas rókavigyor elé emelt kezemmel megdörzsölöm a "viszkető" orromat. Valahogy amikor az életekkel való játszadozás kerül szóba, biztosra veszem, hogy nem is lesz annyira komoly, mint egy felelés lehetne, így teljes nyugalomban örömködök magamban. Annál nagyobb bennem a megdöbbenés, amikor beosztanak valamilyen csapatba, egy ismeretlen feladatra, egy ismeretlen lánnyal. Barátságosan intek felé egyet, de ahogy halad tovább az ismertetés, egyre kikerekedettebb szemekkel reménykedek, hogy csak álmodom. Lysander? Mit keresne itt Lysander?

Rögtön jobban kezd aggasztani az az elejtett "életekkel játszanak" rész, de az ugye nem lehet, hogy... Neem, ez csak egy játék, biztos nem eshet baja... Ugye?

A tekintetemmel a csapattársamat keresem, de hirtelen nem látok semmit. Próbálok pislogni párat, és ezzel egyidőben nyúlok a szemem felé, majd mindent megértek, amikor a Professzor eljut a hátráltatások ismertetéséig. Hát jó, akkor játsszunk! Letörhetetlen (-nek tűnő) lelkesedéssel vetem bele magam a dologba - biztos csak egy képet kell megtalálnunk cicóról, vagy esetleg egy figurát...

Kinyújtom a kezeim magam elé, nagyjából arra, amerre legutoljára a szőke lányt láttam.
- Hahó? Csapattárs? Merre vagy, és hogy hívnak? - Jah, végülis azért az sem éppen egy lényegtelen kérdés, hogy hogyan jelezhetek a "szememnek", ha "látni akarok".
Csak ácsorgok fogalmamsincshol, és hűvös levegőt érzek végigkúszni a karjaimon, az orromat pedig fenyőszag tölti meg.
- Okkéé, ez így kezd ijesztő lenni, csapattárs, kéne egy kis segítséég!
Ahogy zümmögést hallok, a fülem felé kalimpálok.
- Szuper. A szúnyogok is nagyon élethűek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Szóval Anna. Lazul a feszültég a vállaimban, ahogy megérzem az érintését, és meghallom a hangját. Kellemes hangja van, és én továbbra is próbálok visszaemlékezni, hogy melyik háznál láttam már, de akárhogyan erőlködöm, csak homályos foltok ugranak be az évnyitóról. Eljátszom egy pillanatra a gondolattal, hogy megkérdezzem hová tartozik, de ahogy pörögnek tovább az események, valahogy más dolgok tűnnek fontosabbnak.
- Én pedig Masa. Tudod, ha esetleg rám kéne kiáltanod, hogy ne lépjek rá valamire, mert ott egy csapda vagy gödör vagy ilyesmi - valamiért nem tudok bízni abban, hogy ez egy teljesen veszélytelen kaland lesz. Bólogatni kezdek a szavaira.
- Nincs pánik, indulunk, követlek - foglalom össze hangosan is a lényeget, csak hogy Anna is biztos lehessen benne, hogy eggyüttműködöm.
Hagyom, hogy megfogjon és finoman megindítson egy irányba. Picit talán komikusan magasra emelem a lábaimat, de az, hogy nem látom hová lépek, akaratlanul arra késztet, hogy jobban odafigyeljek olyan dolgokra amikre amúgy nem szoktam. Kezdem érezni, hogy lassan sűrűsödik körülötünk a növényzet, egyre lassabban tudunk csak haladni, mert nehezen ügyeskedem át magam az aljnövényzeten.
- Egyébként, ha csak nincs neked is egy Lysander nevű háziállatod, egy szürke, naagyon bolyhos szőrű kandúrt keresünk, bojtos fülekkel, és felemás színű szemekkel - adok egy általános leírást a cicáról, elvégre mégis ő lesz az aki majd megpillanthatja. Már nem próbálom hitegetni magam, hogy csak egy bábut vagy rajzot keresünk, bár azért abban reménykedek, hogy Várkonyi professzor nem gondolta komolyan, hogy bármelyiküknek is baja eshet.

//Torpedó1: D2//

//Torpedő2:A3//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

- Salvador Dali kinézettel... - visszhangzom a lány szavait - az milyen? Bajusza van? Elfolyik? - hangosan töprengve hagyom, hogy vezessenek. Mondjuk lehet nem kellene ennyit fecsegnem itt össze-vissza, még a végén itt hagy, ha elege lesz belőlem. Igyekszem picit gyorsabban lépdelni (és csöndben lenni, bár ez utóbi ijesztőbbnek bizonyul), nehogy okot adjak bármiféle elhagyásra.

Érzékelem, hogy lelassítunk, majd meg is torpanunk, és amint elenged, vigyázállásba vágom magam, hogy minél kevésbé érjek hozzá... Hát bármihez is, ami körülöttem van. Bár nem látok, de a fejem automatikusan abba az irányba fordul, amerről Anna hangját hallottam, ezt elkönyvelem ilyen beidegződés-féleségnek. Furcsa hangokat hallok az irányából, levélzörejt, ágrecsegést, ruhaszakadást, és ezeket nem igazán tudom hová tenni. Najó, az egyetlen dolog ami eszembe jutott az az, hogy éppen megtámadott minket egy ördöghurok szerű cuki növényke, de a képzeletemet megtartom magamnak. Tényleg nagyon nem akarom, hogy megunjon és itthagyjon... A helyzetjelentésére csak aprót bólintok, és kinyújtom nagyjából felé a jobbkezemet, hogy ha készen van, indulhassunk.

Alig teszünk meg egy vagy két lépést, egy nagyon ismerős nyávogás töri meg az erdő neszeit.
- Lysander? - kiáltok fel automatikusan, de erre már nem érkezik macskanyelven válasz. Helyette viszont megkapjuk az első feladatunkat.

- Öhm, szép napot! - köszönök vissza, miközben elkezdem forgatni a fejem, próbálva kitalálni honnan beszélnek hozánk. Alig láthatóan picit közelebb is araszolok a társamhoz. Csak a biztonság kedvéért. Kattognak a fogaskerekek, és suttogni kezdek, hogy az idegen ne hallja amit mondok.
- Hol van aki beszélt? És mi ez a kérdés, benne sincs a tananyagban! - már nem mintha jelenleg pont valami felkészült lennék... Miután kimondom a gondolataimat, a hely neve derengeni kezd - valamelyik szünetben olvastam róla a Wikipédián.
- Ez nem valami vizsgahelyszín volt mágusoknak? - a suttogás megmarad, mivel nem vagyok biztos a dologban, de hé, azt nem mondtam, hogy sokra is emlékszem, csak azt, hogy elolvastam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Országomat egy szabadu-ló-ért
🎶

Bár Anna szépen kiegészíti azt amit én mondtam, és én heves bólogatással is kísérem, a hangnak mégsem tetszik a megfejtésünk. Gondolkodni kezdek, hátha még bármi beugrik, de csak egy képre emlékszem valami plafonról. Dejó, szóval ez nem egy olyan "válaszolsz ha akarsz" fajta kérdés, hanem egy "válaszolj vagy baj lesz"-szerű. Hát ezt nem láttam jönni. És tényleg nem.

- Ez igazából egy állatkert ugye? - kapkodom a fejem döbbenten a nyávogás és üvöltés után. Ha elbődülne még egy oroszlán, vagy trombitála egy elefánt már az sem lepne meg. Vagyis de, rendesen meglepődnék, de talán még mindig kevésbé mintha kiderülne, hogy egy afrikai esőerdő közepén dekkolunk. Az mekkora poén lenne már!
Nyúlkálnék a rádió után, hogy elkapcsoljak a fehérzajos adóról (modern kor gyermeke), de ahogy egyre erősdik a zümmögés már valahogy mássmilyen lesz. Darazsak, hümmögök magamban, csak hogy pár pillanat eltltével felkapjam a fejem. Darazsak?! Reflexből rántom ki a kezemet Annáéból, és labdapózba gugolva próbálom eltakarni a fejemet a raj elől. Gondolkozz Masa, csak volt valami abban a nyünyünyü képeskönyvben!

Képeskönyv? Gondolom újra végig a dolgot, és ahogy már a fülem körül hallom a kis rovarokat, a hang vélt irányába kezdek kiabálni.
- Van valami festmény a plafonon! - kezdek hadarni, a mondandóm felét csak tippelgetve. Igen, a plafon volt egy tipp.
- Csillagképekkel - ez kicsit úgyhangzik mintha kérdezném, de azért igyekszem tovább gondolkodni. Emlékszem, hogy kettő van, de hogy melyik kettő... Próba cseresznye.
- Bika és Mérleg? - remélem ez nem olyan mint azok a TV-műsorok ahol a rossz válaszért büntetés jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Elle néni és a Szfinx rejtélye

- [...] és akkor azt mondtam, hogy szerintem lehetne az egész sokkal színesebb, vidámabb és finomabb, csak picit több csillámpor és porcukor kéne bele! És erre tudod mit mondott? Hogy a csillámpor hasmenést okoz! Most komolyan, mégis ki találta ki ezt a butaságot, és különben is mondtam neki, hogy de hát Tanárnő! Ha pitypangokat is rakunk a tetejére, akkor kívánni is lehet minden falat előtt, és gyertyát sem kell venni. Most úgyis itt van az öreg pitypangok időszaka, csak ki kell menni, le kell szedni, be kell hozni és rászólni a torta tetejére, hogy aztán... - csak egy sarokkal ezelőtt futottam össze Elle nénivel, de már a háztartástan órát vesézem ki (ebben mondjuk segített, hogy bűbájtanon ma nem történt semmi különleges, még nem ébredtem fel eléggé ahhoz, hogy igazán veszélyes legyek), és hevesen gesztikulálva, táskámat fél vállamon újra és újra feljebb dobva haladok a levita felé. Igen, elismerem, lehet kicsit túlzásba viszem a beszédet, de még most friss az élmény, ilyenkor tudom jól kibeszélni magamból.

Hogy aztán a torkomra fagy a szó, az sem annak köszönhető, hogy elfogynak a gondolataim, hanem inkább annak, hogy a reflexből megválaszolt kérdésre nem nyílik ki a portrélyuk. Szemöldökráncolva nézek a szfinx szemébe.
- Öhm, izé, szfinx néni per bácsi, el tetszett romlani? A kérdés csak a kandalló mellettre utalhat - jellemző, meg sem fordul a fejemben, hogy tévednék, egyszerűen csak állok, várok, mígnem a szfinx újra rákezd a kérdésre.
- Hosszú út után itt pihenhetsz,
Téli hideg ellen itt melegedsz.
Lágyan ropogó hangom hallod,
Ha megérintesz, nagyon megjárod.
- Kandalló mellett - ismétlem meg a válaszomat, ezúttal jól tagoltan. A szfinx mintha kissé felhúzná az orrát a szemtelen hangsúlyra, mire behúzott nyakkal sasszézok Elle néni háta mögé.

Már nyitnám a szám, hogy bocsánatot kérjek, amikor egy cetli libben fel az orrom előtt (jellemző, hogy a gyereket magát figyelmen kívül hagyom), és áll meg Elle néni kezében. Oldalról belekukucskálok a papírcetli szövegébe, majd a kalandtól megcsillanó szemekkel a levegőbe bokszolok. Tudtam én, hogy nincs baj a megfejtésemmel!
(Fő az egészséges önbizalom.)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő