Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x


(Tessa nélkül sajnos. viszont Benitoval!)

pizsamám KATT



Mindenképp sokkal jobb ez így, hogy nem áltat semmivel. Hogy őszinte, megosztja a félelmeit. Így van rendjén, nem is kívánnék mást tőle. Könnyűnek persze ettől még nem mindig könnyű, azonban ezerszer jobb, mint bármi más megoldás.
Eléggé magabiztosan lebegtetek már tárgyakat, viszont ilyen hatalmasakat ritkán szoktam, és igen, pontosan, inkább tutira mentem, nem akartam egyik ágyra csúsztatni véletlen a másikat, hogy a lábak aztán kellemetlen robajjal érjenek földet.
- Szerintem aranyosak - véleményezem a denevéreket. Bírom őket, ez van. Ahogy igazából minden lényt, ahogy az lassacskán kiderül számomra. Ám az a helyzet, már engem sem köt le annyira a tv. Talán sok is már nekem ez így egyszerre belőle, tekintve, hogy egyszerre ilyen huzamos ideig még nem is néztem. Persze, volt már szerencsém ennél hosszabb filmalkotásokhoz, az azonban más.
- Kikapcsolhatom? - kérdezek hát rá, magam mellé tekintve a lányra, miután lopva megérintette a kezem. Részéről rendben, úgyhogy a segtíségét kérem a művelethez. Nem akarok rossz gombot nyomni. Sejtem, melyik a megfelelő, ám jobb biztosra menni. Ahogy megvagyunk, a képernyő elsötétül, a készülék elnémul, én pedig odarakom a távirányító eszközt az éjjeliszekrényemre. Ezután bejelentek még egy mosdómenetet, csak hogy nehogy azt higgyje Lau, hogy ezzel a hirtelen felkeléssel szökni próbálok. Egy-két perc múlva vissza is térek, törölgetve még kicsit számat a vízivás után. Leoltom a lámpát, nem kell ennyire világos, és mostmár úgy fekszem vissza ágyamba, hogy magamra húzom vékony paplanomat. Bár igazából csak derekamat takarom be vele, lábaim kilógnak alul és egészen derekamig letolom magamon. Párnámat lejjebb húzom, hogy mostmár ne a háttámlám kényelmességét szolgálja, majd lerakom rá fejem és a szélébe fogódzkodom, oldalamra fordulva, barátnőm felé. Lágy félhomály uralkodik a szobán, hiszen az erkély felöli fal szinte végig ablak, sokat enged be a holdfényből és az egyéb, kinti világításokból. Remekül látjuk egymást. Ahogy a párnát markoló kezeim eltakarják számat, mindenre csodálkozón tekintő szemeim még nagyobbnak tűnhetnek. Főleg így, mikor a mellettem pihenő barátnőmet nézem. Elvonom aztán az egyik kezem arcom elől, hogy én is simogassam a cicát. Mivel egyáltalán nem valami méretes ez a pihepuha, doromboló felület, ujjaink olykor összekadnak Lauval, aki szintén Benitonak kedveskedik épp. Igazán élvezi a kis sárkányleopárd ezt az ajnározást, szóval egyik pillanatról a másikra már meglehetősen fent van köztünk, vállmagasságban. Könnyűszerrel hajolhatok hát oda, megpuszilgatni a most felém felkínált hasát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x


(Tessa nélkül sajnos. viszont Benitoval!)

pizsamám KATT



Felpillantok a lányra kócom alól, valóban egészen közelről. Tekintetemen látszik, kutatok a fejemben azután, miről is van szó éppen, hiszen ez annyira ismerős. Benito meg közte való ütközetről beszéltünk így, ami a kegyeimért zajlott volna? Áhá, gondolom, amiatt mondja, hogy a macsek hasát puszilgatom és nem az öv... öm... na várjunk csak. Nem, ezt nem hiszem. Viszont akkor nem értem. Ez pedig szerintem látszik is rajtam.
- Ne, inkább ne - jutok végül erre kérlelőn, akármi is az oka annak, amit mond és mosolygó szavaimat megerősítendő, felváltva simítom meg Lau selymes kezét és Benito puha kis testét, így jelezve, hogy nem akarom, hogy összekapjanak és bárkinek baja essen. Nyilvánvalóan tudom, hogy ilyenre nem fog sor kerülni és hogy nem ilyen cicaharcot kell elképzelni. De akkor se.
Figyelem még kicsit barátnőmet, majd hátamra fordulok, elheverve megint, viszont ezúttal kissé keresztbe az ágyamon, hiszen nem távolodtam el tőle. Éppen ezért fejem teteje nekisimul meztelen vállának. Bal karomat visszahajlítva cirógatom tovább a sárkányleopárdot, a plafon felé pislogva. Szabad kezemmel hajamba túrok kicsit, hálótársamat is megsimítva ezzel a mozdulattal, majd tarkóm alá rakom jobbom, ha már úgyis itt van.
- Soha nem voltam még hotelban - osztom ezt meg Lauval elrévedő hangon. Rengeteg új élmény ér engem állandóan, amit mind módfelett élvezek. Közben pedig már sokkal jobban vagyok így, hogy ilyen közel lehetünk. Hogy ráadásul fejemmel nekisimulok. Körbeölel finom, epres illata és érzem rezdüléseit, fészkelődését. Mégis... vagy talán éppen ezért... problémás megállnom itt. Pedig próbálok nem figyelni erre. Erre a belső kényszerre, ami hajt engem felé és amit másoknál gondtalanul megengedek magamnak. Tudom, hogy ez nem ugyanaz. Tudom, hogy most nem lehet. De jó ez így most. Jó ez így. Közel vagyunk. Elég ez. Elég kell legyen.
Tovább terelendő mindazt, ami bennem motoszkál, meg egyébként is, mert eszembe jut, nevetősen elevenítem fel a nap egyik vicces pillanatát a strandról, elmerülve kicsit a részleteiben. Erről aztán meg beugrik, hogy tényleg mennyire féltem, hogy leesik a nyakláncom a vízben, pedig hülyeség, biztosan nem engedték volna a rajta lévő bűbájok. Egyik dologról evezünk hát a másikra, ahogy beindul a beszélgetés, én pedig persze nem bírom megállni ficergés nélkül, egy adott ponton felemelem a fejem, megfordulok és hasra fekszem, felkönyökölve barátnőm mellett. Szeretettel mosolyodom el, bájos arcát figyelve, ahogy itt fekszik velem. Megragadok ebben a pillanatban, az éjszaka varázsában kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Meglep a puszi, szemöldököm felszökik és ezzel egy időben mosolyom is elszélesedik. Mámorosan pislogok a mennyezet felé. Nekem ez jobban tetszik itt, mint egy parkban. Bár este jó lehetne. A lényeg a meghittség, hogy tényleg egyedül legyünk. Persze, imádom magam különféle társaságokba is bevetni vele, viszont ha lehet választani, erre teszem a voksom itt.
Már felkönyökölve hasalok mellette, éppen nézegetve őt, amikor odanyúl arcomhoz. Egy hosszabb pillanatra lehunyom szemem kedveskedésére, átadva magam neki teljesen, tudván, hogy ez kivételes, hogy ezt el kell rakározzam és becsben őrizzem. Ám ahogy felnyitom a tekintetem sincs még vége. Eleinte csak lágyan érinti üdén szétálló kócom, aztán merészebben belesüllyeszti ujjait. Pilláim megint összezáródnak, arcomon puha, önfeledt mosollyal élvezem, ami történik. Bocsánatkérése ébreszt fel, s pattannak ki ismét kissé párássá lett szemeim.
- Ne, én... - lehelem ki kissé kétségbeesetten, aztán elcsuklik hangom, ahogy megálljt parancsolok a hirtelen kitört nyugtatásnak. - Nagyon szeretem, csináld csak, ha... akarod - adom tudtára végre kicsit összeszedettebben, hogy ezért aztán nem kell elnézést kérnie. Még véletlenül sem.
- Bármit, amit szeretnél - fokozom, ha már itt tartunk. Mert igenis úgy érzem, hogy itt az alkalom tisztázni ezt. Lepillantok a köztünk doromboló csodacicára, szórakozottan simogatva, hogy aztán visszanézzek barátnőm szemébe. - Ne félj tőle, hogy... - rázom kicsit a fejem, azonban némileg meg vagyok lőve, hogyan fejezzem ki magam. - Nem fogom azt hinni, hogy... - kezdek már megint bele valamibe, aztán picit bosszúsan ráncolom homlokom, amiért nem állnak össze a szavak. Komolyan, hogy mondjam ezt? Aprón megnyalom a szám és fújok egyet. Kezdem kínosnak érezni ezt a hatalmas szünetet, amit most tartok. Mintha csak rozsdás fogaskerekek próbálkoznának a fejemben nyikorogva. Nem tudom, hogyan fejezzem ki azt, ami bennem van. Bökjek már ki végre valahára valamit!
- Nem fogok semmit hinni - nézek rá jelentőségteljesen. Ez telik most tőlem, nem tudom megfogalmazni, azonban remélem, így is ért engem. Hogyan kéne elmagyarázni azt, hogy attól még, mert ő megérint, nem fogom magam feljogosítva érezni, hogy így tegyek én is? Nem merül ettől fel bennem, hogy vakmerővé válljak, hogy ne vigyázzak, ne figyeljek rá. Ugyanis azt sejtem, ő emiatt tart attól, hogy megérintsen. Mert nyilván magából indul ki és abból, hogy neki ez sok lenne. Hogy tolakodó. Meg mert fél attól, hogy viszonzom. Vagy nem? Nem ez a helyzet? Akármi is az, úgy gondolom, mindenképp jó, ha tudja, amit most mondtam neki és amit esetleg, talán, véletlenül meg is értett. Ha így történt, az nem az én érdemem, hisz nem tettem túl sokat érte. Persze, nem hiszem különben, hogy ettől majd varázsütésre állandóan a hajamban lesz a keze meg mindenfele rajtam, ahol épp kedve tartja, de ez az út hozzá. Gondolom. Az a fajta út, amin olyan lassan lépkedünk, amennyire jól esik neki és amin boldogan sétálok vele akkor is, ha soha nem érjük el a célunkat, ha csak olykor kapunk belőle kicsit, de addig is legalább vele vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Nem feltételzek semmit a sóhajáról. Nem gondolok bele, mi ez, mit jelent. Csak várok. A szavaira talán? Azt hiszem, igen. Az a tiszta sor, ha kimondja, hogy oké, akkor megkönnyebbült, vagy hogy megértette, hiába követtem el kb. mindent a hebegésemmel, hogy ne tegye. Vagy akármi.
Türelmes, figyelő ábrázatomra boldog mosoly szökik, amikor elmondja, jó volt neki. Mármint mi is? Az, hogy a hajamba túrt? Mindegy, tetszett neki, az a lényeg. Utána viszont megint valamivel komolyabb, ám továbbra is finom vonásokkal hallgatom tovább. Helyezkedem picikét közben, hogy ne ugyanazon a ponton könyököljek végig, ne nyomjon meg nagyon. De észre sem veszem, mit mocorgok. Azt sem, hogy még mindig simogatom Benit, aki már kész, szerintem elájult. Csak a lányra koncentrálok, magamba fogadva mindent, amit megoszt velem. Nem szólok közbe, hiába támad rám tömérdek gondolat. Csak némán ül ki egy-egy az arcomra homlokráncolással, vagy sűrűbb pislogással, ilyesmikkel. Persze, hogy szeretném viszonozni. Sok mindent szeretnék. Nagyon. Annyira, hogy már szégyellem. De...
- Inkább tedd csak te, mint hogy... - bukik ki belőlem, aztán gyorsan összecsukom a számat. Nem, ezt nem akartam kimondani. Thomas, fogd már be! Jobb lenne, ha... ha hagynánk ezt inkább. Ne beszéljünk róla. Tudom, én kezdtem, de csak mert tudatni akartam vele, hogy nyugodtan tegye ezt. Szeretném, hogy tegye. Istenem, nagyon szeretném. Pislogok pár zavartat, aztán kezeimet elvonom a párnáról meg a cicáról és beléjük temetem arcomat. Már megint ez. Nem tudom, egyszerűen el kell bújnom néha így. Vannak ilyen pillanatok. Ez most egy közülük. Mert nem akarok semmi esetre sem semmi olyat mondani, ami bármilyen nyomást helyezne a lányra, viszont közben foggal-körömmel próbálok kapaszkodni mindabba, amit kapok tőle. Inkább érjen hozzám csak ő, mint hogy ne érintkezzünk egyáltalán. Nincs bennem ilyenkor hajthatatlan vágy, hogy viszonozzam. Nyilván, alapvetően van. Hogy ne lenne? Körülményeinket tekintve viszont nincs. Elfogadtam és elnyomtam. Simán megteszem érte. Nem gond, nem fáradtság. Nem kell érte sajnálni engem egy percig sem. Mégis erőt igényel. Néha nagyobbat. Mint most. Itt a hotelszobánk nyári szellőtől függönylebegős magányában. Mindaz pedig, ami bennem feszül emiatt megbújva, képes kitörni ilyen kis megszólalásokban. Vagy most éppen abban, hogy tartok tőle, könnyezni kezdek. Lehet, már teszem is. Ezért takarom magam. Nem akarom, hogy azt higgye, miatta meg a helyzet miatt sírok. Hiszen nincs így. Mármint ez nem ilyen egyszerű. De különben se sírok. Csak hajlok felé. Csak nagyon lüktet a szemem. Azt hiszem.
- Nem fogom úgy érezni - ígérem csöndesen csuklóim közül - Nem érzem úgy - helyesbítek kicsit, hiszen ez így is teljesen megállja a helyét. Hirtelen aztán beugrik valami, amit mondott: amikor hozzáérek, ő is szeretne hozzám érni. Hiszen ez fantasztikus! Ez nagy dolog, nem? Elmosolyodom és látni engedem magam, leengedve kezeimet. Mondjuk szegénynek valószínűleg fogalma sincs, mi ez az elbújás utáni, villámcsapásszerű derű. Bár betudhatja annak, hogy mindössze örülök, hogy megbeszéltük. Ami különben szintén igaz. A lényeg, hogy sikerül megint visszabillentenem az egyensúlyomat. Jól vagyok. Nem is voltam igazán rosszul. Nem kell ezekkel foglalkozni. Én sem foglalkozom, másnak sem kell. Oké, ez nyilván nem ilyen sima ügy, viszont legjobb, ha így történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Nem akartam megijeszteni az elbújásommal meg semmi. Dehát ilyenkor nem gondolok bele, hogy az, hogy elrejtőzök, talán nagyobb aggodalomra adhat okot a másikban, mint az, ha simán meglátja, hogy szomorkás a tekintetem. Ezek ösztönös dolgok, menekülések, nincs bennük semmi ésszerű. Viszont itt vagyok megint és rögtön észreveszem a közben helyváltoztatott barátnőm zavarodottságát. Mosolyom kicsit bocsánatkérőbe fordul át, ám hamar vigyorrá szélesedik, amikor megint összeborzolja hajam. Csöndeset nevetek. Ez a válaszom.
- Engem itt találsz - bólintok a távozás bejelentésére és figyelem, ahogy kiszáll az ágyból, aztán ahogy csukódik mögötte az ajtó, én is áthelyezkedem. Félig felülök, megcirógatva kicsit a cicát, elmerengve. Hogy min? Igazából fogalmam sincs. Langyosan, tompán, kellemesen úszkálnak a fejemben a gondolatok. Ahogy körbenézek kicsit a Benito kényeztetés közben, tekintetem Lau párnáján ragad. Egy ideig csak pislogok rá, majd vállam felett ellesek a fürdő felé. Dúdolás szűrődik onnan. Átszökik egy mosoly az arcomon, aztán megint a lány ágyneműjére nézek. Nem tudom megállni, áthajolok a térfelére és magamhoz ölelem párnáját, lehunyva szemem, belefúrva arcom és mosolyogva szívva be illatát, ott hagyott melegét. Hogy van-e ebben bármi szívszaggató? Nekem nincsen. Látni meg nem lát senki. Mármint egyelőre. Na igen. Kell pár pillanat, mire rájövök, hogy azért azt nem szeretném, ha így találna rám, szóval visszarakom szépen a holmit, elsimogatom az általam okozott gyűrődéseket és visszaülök a saját ágyamra, vállam a támlának vetve, takaróm újfent derekamra vonva, bal kezem persze megint a sárkányleopárdra téve, a jobb mellkasomon hever. Rámosolygok a mosdóból előkerülő hálótársamra.
- Aludnunk kéne, mi? - kérdezem, amikor már visszahuppant mellém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Levegőt is elfelejtek venni, ahogy a lány feje a vállamra kerül és kezemmel kezd játszani. Emiatt aztán furán szívok be hirtelen egy nagyobb adagot, majd torokköszörülve álcázom valami... hát nem tudom, minek. Megilletődött mosollyal pislogok csak körbe a szobában, bólogatva kicsit. Rendben, aludjunk. Ám nem sietjük el, jó pár percig maradunk még így, aztán megmozdulok, jelezve, hogy akkor ideje lépéseket tennünk az ügy érdekében.
- Jó éjszakát - hajolok barátnőmhöz, mikor éppen félig ülésben helyezkedünk mindketten, és megpuszilom őt, rámosolyogva aztán, majd miután megpaskolgattam párnámat, már rakom is le rá fejemet, hunyom le szemem. Úgy döntök, egyelőre hanyatt fekszem, aztán úgyis forgolódok majd még elalvás előtt. Aha. Ahogy én azt elképzelem. Mint az kiderül, tök sokat kivett belőlem ez a kellemesen sűrű nap, úgyhogy még éppen csak elkezdeném jólesően hallgatni Lau szuszogását és Benito doromboló légzését, átadva magam a nyári kalandunk körül forgó gondolatoknak, már álomba is merülök. Ott folytatom a vetítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Csordultig vagyok a balatoni élményekkel és még sehol sincs a végük. Feldolgozni sincs őket se időm, se energiám, pedig mindkettőben bővelkedek. Mindez azonban nem tompít el, nem fásulok bele, sőt, boldogan veszem sorra őket, fáradhatatlanul. Mosolyom letörölhetetlen, ahogy a lányokkal a legszínesebb kalandokba vetjük magunkat. Derűs egy banda vagyunk, minden kalandban együtt. Klikkesedés kizárva. Még Lauval sem tesszük. Kívülállónak valószínűleg kitalálhatatlan lenne, fűz-e itt bárkit a négyesből nem baráti szál is a másikhoz. Aki figyelmes, ő tud csak elkapni egy-egy összepillantást, apró mozdulatot, amik viszont többet mondanak mindennél.
Előbb merültem bár álomba az éjjel, pár óra múlva megébredtem kicsit, amikor barátnőm alvókának használta a karomat. Igen, ezt tette. Magához ölelte, arcát neki simította. Álmoskásan, de határtalan örömmel nyugtáztam ezt és már mozdítottam is kezem, hogy megsimogassam őt, illetve fordultam volna, hogy oldalamra feküdjek, átölelve, teljesen megfeledkezve magamról, ám a felénél abbamaradt a mozdulat, ahogy alig éber gondolataim közé nyilallt az óva intés. Hiszen mi van, ha erre ébred? Mi van, ha megijed, talán nem is tudva hirtelen, mi történik vele? Nyugton maradtam hát. Inkább csak élveztem  a bújást, amíg nyitva tudtam még tartani a szemem. Szóval annyira nem sokáig. Reggel aztán már nem szorongatott, és láttam rajta, hogy ő semmit nem észlelt az egészből, szóval nem hoztam fel inkább én se. Azt talán furcsállta, hogy be volt takarózva. Én takargattam be vigyázva, ebbe fullasztva a megkezdett felé hajlást. Kint volt a dereka megint.
Barátnőm különben valami eszméletlen csinos ma is a fehér kis ruhájában. Ezt egy visszafogottabb változatban vele is közöltem, aztán meg nem győztem nem ott felejteni néha rajta tekintetem a nap folyamán. Most azonban már leszállt ránk az este, a strandra tartva lelvén minket. Nagy örömünkre a kapu kitárva, tényleg be lehet csak úgy jönni. Ezt más is kihasználta, vannak páran még itt a parton, azonban egyáltalán nem sokan. Javaslom, hogy menjünk még kicsit, abban a reményben, hogy valami még félreesőbb helyet találjunk. Nyilvánvalóan Benito miatt. Beveszünk egy padot. Lerakom rá a Liam bácsitól lenyúlt, japán szimbólumos vászontáskámat és még egyszer körbenézek. De ez tényleg egy nagyon klassz, elszigeteltebb partszakasz. Kibújok papucsomból és már veszem is le shortomat a teknősös fürdőgatyám felől, aztán lekapom világos pólómat, szépen a padra terítve. Mert ugye már megyünk is be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Őszintén nem tudom, mi jut eszembe meg mi nem. Mármint arról, hogy most lejöttünk ide kettesben, vagy az egymásba fonódott párocskákról, akik mellett elhaladunk. Túlságosan zsong az agyam, amolyan kellemes módon, és bár felütik bennem a fejüket mindenféle hullámzó érzelmek, gondolattá már nem nagyon formálódnak.
Vigyorogva figyelem az előkerülő zsákbamacskát, körbepillantva olykor, biztos nem tűnik-e fel senkinek, de igazán jó helyet találtunk. Aztán a ruhától megszabadult lányra nézek. Készen áll ő is a csobbanásra.
- Ó. Hát... oké - pislogok kicsit arra, hogy leveszi a karkötőjét, majd viszonzom mosolyát. Kiváncsi vagyok, hogy érti, hogy megoldja. Nem faggatom viszont, meglátom majd. Követjük Beni példáját. Na nem annyira, hogy mi is így beleugorjunk a vízbe, ám indulunk le a lépcsőn utána. Részemről az utolsó száraz fokon úgy kapaszkodom a korlátba, mintha az életem múlna rajta, aztán belemártom lábam a Balatonba. Hm. Mintha nem lenne olyan hideg, mint nap közben. Nyilván, mert nincs most úgy felhevülve a testünk. Minden esetre bátrabban folytatom utam. Azért én nem vetem így bele magam, mint a sárkányleopárd után Lau is megteszi. Csak sétálok mögöttük, igazítva egyet nyakláncomon. Egyre messzebb kerülünk a fényektől, de a szemünk is szokja a viszonyokat, így végig jól látom őket, csak immáron lassan nem fürődnek másban, mint a holdvilágban. Meg persze a tóban. Derekamig ér még csak a víz. Beni ideúszkál hozzám és cápamód köröz körülöttem. Most félnem kéne? Nem megy, túl cuki a cica. Oda-odanyúlok, mindig megsimogatva őt, amikor éppen előttem jár. A harmadiknál direkt bele is nyomja fejét tenyerembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Lenyomni a víz alá? Na jó, ez aztán eszembe nem jutott volna. Tétovázom is kicsit, dehát bízom Lauban és abban, hogy ismeri a cicáját, szóval a következő tenyerembe fejbökésnél lenyomom a kis kobakot a víz alá, mire elillan tőlem. Vidáman nézek utána és figyelem a játékukat a lánnyal. Beni viszont mindig visszatér, hogy lenyomjam és az egyik ilyennél nem iramodik el tőlem, hanem rákapaszkodik kezemre finoman. Elkezdem mozgatni őt a felszín alatt. Farka ide-oda jár, tényleg élvezi a dolgot. Kiemelem aztán, majd visszanyomom, egyre szélesebben vigyorogva rajta. Csoda egy lény! Elenged végül, kibújik tenyerem alól és úszik vissza gazdájához.
Lau nemsokára közelebb jön hozzám, mikor már mellkasom alá érő vízben álldogállok, evezgetve magam körül kezeimmel. Picit emelek szemöldökömön, ahogy olyan méricskélőn néz engem. Nem igazán tudom mire vélni. Ám hamar elfelejtem ezt, és elfogadom felém nyújtott kezét.
- Besétálni - bólogatok, izgatottan csillogó szemekkel. Tetszik nagyon, ahogy ezt elképzelem. Próbáljuk ki, persze!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aaawh *-* de az a helyzet, hogy ma nem írok már oda. csak elleni tudok, hsz íráshoz ez az állapot már nem elég. de így már érthető, miért nem voltam meghívva

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aranyosak vagytok, csak hát ha véletlen nem lesek ide, nem tudom, miből maradok ki. tudom, akkor talán ne felejtsek el idenézni...

csikóhal *-*
ja hogy elgépeltem? na ezért sem írok már hszt például...
meg még ki is gúnyolnak itt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nem szóltok, hogy jöjjek, mert a kedvenc dolgaim történnek, aztán kinevettek, amiért csikóhal lettem? *megremeg a szája és az ajtó felé pislog ő is. lehet, jobb lenne, ha ő inkább most menne* KATT

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*magához vesz egy halom takarót, aztán helyezgetni kezdi a székeket meg a kanapé nagypárnáit, hogy legyen mi alátámassza az elméle... vagyis hát a pokrócokból készülő tetőt, amikből ad párat Elijahnak is, hogy alkosson csak*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Haladunk egyre beljebb az iszapos talajon, ám hamarosan már mintha valami máson járnék. A vízen? Most tényleg a vízen sétálunk tovább annak felszíne alatt? Lenyűgözött mosollyal bandukolok, próbálva lenézni, milyen mély van alattunk, azonban ez nyilván nem a tenger, nem az a tisztaság, és ha az is lenne, ehhez azért túl sötét van. Befurakszik valami furcsa félelem ekkor a gyomromba, remegőn szorongatva azt kicsit, ám nem sokáig tudok foglalkozni vele, hiszen Lau egy lemerüléssel megmutatja nekem, milyen szintekkel is van dolgunk.
- Hú - adok hangot ámulatomnak, amikor felbtűnik ismét.
- Hát... érhet a vállamig - felelek egy kis gondolkodás után. Igen, az úgy még klasszabb lenne. Szeretem, ha érdemben igazából csak a fejem van kint.
- Azta - kerekedik el a szemem, miket lennénk képesek megtenni a képességeivel. - De te azért elfáradsz ettől valamennyire, nem? - pillantok végig rajta kicsit, hiszen beszéltünk erről. Meg annyit még én is tudok, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Nincs olyan, hogy nekem semmit nem kell csinálnom és ez máshonnan nem vesz el energiát. Valaminek vagy valakinek biztosítania kell azt.
- Nem baj - rázom a fejem arra, hogy a vízen járni viszont nem tud -
- Az úgyis Krisztus kiváltsága - mosolygok, igazából megkönnyebbülten. Fogalmam sincs, hogyan fogadnám, ha megtennénk ezt. Oké, tudom, lebegtetéssel vagy hasonló módon lehet, viszont az nem ugyanaz. Annyi biztos, úgysem tenném meg és azt sem akarnám, hogy ő megtegye. Lehet, hogy tiszteletlenségnek érezném. Nem tudom. Hiába gyakorlom már egy-két éve aktívan a hitemet, sok minden ismeretlen még a számomra.
Körbenézek, el a távoli part felé, utána figyelem kicsit a hihetetlen jól szórakozó Benitot, végül vizes hajú barátnőmre nézek. Én még be se mártottam a fejemet. Egy nagy levegőt követően lebukom hát, akkor már elrugaszkodva az általajról és úszva is a felszín alatt egy keveset, majd kibukkanok, lehunyt szemmel és lejjebb ereszkedem, hogy letegyem megint a lábam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Megnyugodva bólogatok. Nem akarnám, hogy míg itt elszórakozunk, kifárassza magát. Figyelem a csodacica röpködő vízbuborékait, aztán megint Laura nézek, ahogy kiderül, mégis megy a hydromágusoknak ez a vízen sétálás. Csak egy "ó"-val adom tudtára, hogy értem és inkább nem is gondolom tovább a dolgot, mert komolyan elképzelésem sincs, mit érezzek ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, nem csoda, hogy ilyen kevés varázsló gyakorolja a keresztény hitet. Bele lehet bonyolódni. Viszont Liam bácsit ez egyáltalán nem tántorítja el és nem talál ebben nehézséget. Nekem sem szabad. Nem is igazán teszem. Megfér bennem. Csak néha akad egy-egy ilyen furcsa pont.
Puhán érkezek megint a víztalajra. Hiába tünteti el azonban a nedvességet arcomról, már reflexszerűen mozdul a kezem, hogy letöröljem, főleg szemeimről, melyeket most a kis segédletének köszönhetően könnyebben nyitok ki, azonban ténylegesen ezt nem igazán veszem észre. Rámosolygok és már nyúlnék a hajamhoz is, ám beelőz. Leeresztem hát kezem és hagyom, hogy hátratúrja. Önfeledt derűvel figyelem őt ebben az újabb, minden tekintetben varázslatos pillanatban. Szemem sarkából észlelem, micsoda jelenségek tűnnek fel körülöttünk. Körebpillantok kicsit elbűvölve. Lótuszok. Mint amit tőlem kapott. Benito meg tovább bohóckodik. Szusszanva nevetek egy aprót rajta, hogy aztán ismét barátnőmre nézzek, mikor kérdez engem. Tekintetem elkalandozik arcán, végigfutva szemein, haján, orrán, száján. Nyelek egy nagyot, lesimítom tarkómon hajam és közben elkapom róla pillantásom, lesütve a mélységbe. Túl sok mindent gondolok és érzek most egyszerre, ám az egyik legelemim emelkedik most mindegyik fölé: a félelem. De talán jól teszi. Igen, talán ez most még jól is jön, bár ez ennyire világosan nem fogalmazódik meg bennem.
- Esetleg... kijjebb mehetnénk kicsit? Oda, ahol tényleg eddig ér nekünk a víz? - kérdezem, ismét megremegő gyomorral. Borzalmasan fura nekem, hogy nem hogy nem látok magam alá, fogalmam sem lehet, mi történik alattam. Ostoba egy rémület ez, ettől még azonban nem lesz kevésbé létező.
- Vagy... úszhatunk előtte egyet még beljebb és majd utána - vetem fel ezt, hiszen rájövök, jól esne most egy kis eféle mozgás. Ő persze nem kell, hogy ússzon, tudom, hogy neki az nem annyira megy, mint inkább a víz segítségével haladnia. Viszont én szeretnék. Nyilván fura, mitől jobb úszva nem enni képben, mi van alattad, mint egy helyben állva. Igazából semmitől, attól is rajtam lesz az enyhe frász, viszont muszáj ezeken ennyire legalább felülemelkedni. Szemeimben egy kis bocsánatkérés fénylik, hiszen sajnálom, hogy rámtört ez az iszony, meg hogy ilyen unalmas és fantáziátlan vagyok, holott lehetőségeink itt a lánynak köszönhetően határtalanok. Azonban az is hozzátartozik, hogy pontosan tudom, ő és a cicája úgyis gondoskodnak arról, hogy kivételes mágikus események részesei legyünk a lubickolásunk ideje alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Fogalmam sincs, szégyellnivaló-e, hogy olykor berezelek így dolgoktól, ilyen apróságoktól, szinte hülyeségektől, viszont valahogy nem érzem úgy, hogy az lenne, főleg nem előtte vagy a barátaim előtt. Mindez a sejtelem pedig be is igazolódik, ahogy teljesen megértően fogadja kérésemet, a másik felvetésemért meg egyenesen odavan. Nagyon örülök neki! Indulunk is nemsoká. Inkább elkezdem magam evező mozdulatokkal fenntartani, mielőtt még kikerül a lábam alól a mesterséges víztalaj, majd haladunk szépen befelé. Nem vagyok én sem egy gyorsúszó, szeretek csak úgy kellemes tempóban evickélni.
- Te is látod ott azt a... - kezdenék rákérdezni arra a fura sávra messze előttünk, aztán - Jaaa! - ébredek rá, mikor Benito ráveti magát a jégcsíkra, hogy az is Lau alkotása. Rávigyorgok magam mellé. Egyébként is rápillantok néha, ahogy úszkálunk. Már amikor nem éppen eltökélten nézek magam elé, kifújva olykor számból a rá, belé került vizet. Egy tíz perc múlva aztán egyezményesen visszafordulunk. Nem jöttünk túlságosan be, ahhoz túl lazán haladtunk, úgyhogy visszafele is lehet ilyen kényelmesen, olykor váltva pár szót csöndesen.
- Hú - kapom a fejem a part egy távoli része felé, ahonnan felszáll valami az égbe, aztán hatalmas durranással szakad millió, csillogó darabra az éjszakai égen. Tűzijátékoznak - Azta - figyelem a tüneményt, összemosolyogva kicsit barátnőmmel, meg Benitora is elnézve, jól van-e, nem ijedt-e meg, majd folytatom a szemlélést. Párat lőnek csak fel, nyilván valami ízelító a holnapiakhoz, amikoris a magyarok nemzeti ünnepe lesz. Meséltek róla a lányok, milyen színpompás az mindig. A többi strandoló elkezd arrafele sétálni, hogy még közelebb legyenek vagy csak megnézzék, kik csinálják ezt. Nekem nincsen ilyan vágyam. Hamarosan abbamaradnak a szikrázások, viszont van ott valami buli, ahonnan elindultak a rakéták. Idehallasztik a zene, idesejlenek a fények. Mi meg hamarosan kiérünk oda, ahol vállamig van a víz. Mosolyogva szembefordulok Lauval. Bemártom hátra a hajam, lesimítom, aztán áttörlöm arcom. Pihegek kicsit. Hiába úszkáltunk komótosan, azért ez akkor is igénybevétel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Helyes, ahogy ringatózik, táncol a vízben. Én sem igazán tudok nyugton maradni. Evezgetek meg néha kicsit elrugaszkodom az iszapról mindkét lábammal, egyszer-egyszer felhúzva kicsit mellkasomhoz térdeimet. Ilyenkor fejem előre bukik, aztán fújhatom ki a vizet megint.
- Igen? Látni lehet a televízióban? - kérdezem álmélkodva, tükre úgy, ahogyan egy mugli ezt soha nem kérdezné, dehát én így képzelem, hogy valahogy a képernyőn át szemlélhető. Mit tudok én kamerákról, sugárzásról, adatátátvitelről, közvtetítéstechnikáról? A lényeget viszont megértem. Nem ott volt és nézte, hanem otthon volt és a készüléken át csodálhatta.
- Alig várom - lehelem én is, teljesen átszellemült vonásokkal, hiszen ahogy Lau mondja ezt, előttem is megelevenedik a kép. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nagyjából mindent várok. Azonban van, amit még annál is inkább. Mondjuk most éppen talán mégsem olyan helytálló ez. Hiszen jelenleg most jó lenni. Ebben, amiben vagyunk, itt az éjszakai Balatonban, kettesben, a fürkésző tekintetektől a partynak köszönhetően immáron végképp távol. A kis parázásom sincs már sehol, hiszen szilárd talajon állok. Amennyire az iszap az lehet.
Lepillantok a lány felém nyúló kezére, majd arcára tekintek. Vonásaim megkomolyodnak kissé. Nem válok komorrá, attól egészen távol állok. Simán csak elmélyül általában szimplán kedélyes, barátságos ábrázatom, hogy olyan rétegeket tárjon fel, amik máskor szunnyadnak. Ugyanaz a kisugárzás ez, amit a Harsogó portrék folyosóján tapasztalt ténylegesen először nálam az edzéseim nyomán. Az, ami azóta a lényem részévé vált, vagyis hát felfedtem ezt is magamban és hagytam a lényem részévé válni, és néha talán jobban előtérbe kerül. Mint most. Erősnek tűnök. Nem fenyegetőnek, nem jól edzettnek, hanem magabiztosnak. Belül viszont nem teljesen így érzem magam. Legalábbis nem teljes egészében.
- Lau?... - szólítom meg csöndesen barátnőmet, hagyva barna, az estében szinte feketének tetsző, ám mégis meleg tekintetem elrévedni szép, csupavíz önmagán. Nyelek egy nagyot, ádámcsutkám jókorát hullámzik, és aprót nyalok a számon, miközben egész belsőmet remegni érzem.
- Megcsókolhatlak? - kérdezem egészen lágyan, engedélykérően. Jó ideje gondolok már erre, ám eltemettem mindig. Meg ilyen tisztán amúgy sem merült fel bennem még. Nem sürgettem. Úgy döntöttem, majd előhozakodom, ha eljön a megfelelő pillanat. Ha úgy leszek vele, hogy most, igen, most megtehetném. Amikor minden olyan. Most minden olyan. Mint máskor, most sem gondoltam én ezt át, csak a megérzéseimre hallgattam, amik ahhoz vezettek, hogy itt vagyunk a lány közegében, a vízben. Ott, ahol a leginkább biztonságba érezheti magát. Ott, ahol ő az úr. Ott, ahol én vagyok kiszolgáltatott. Hogy félek-e emiatt? Nem. Pedig benne van a pakliban, hogy kapok ezért. Nem direkt, nem tudatosan. Csak lehet, megijesztem. Akár most, pusztán a felvetésemmel, akár azzal, ha miután igent mondott, valóban lépek. Lehet, olyan vízjelenség tanúja leszek, amit senki nem tesz zsebre. Még jó, hogy a muglik messze vannak. Én viszont benne a közepében. Mégsem félek. Sem attól, mi vár rám a mágiája miatt, sem attól, hogy nemet mond. Nyugodtan megteheti. Azért kérdeztem, hogy megtehesse. Viszont egyelőre minden csak egy hatalmas lehet. Egy valami biztos: szeretném őt megcsókolni. Izgulok. Rettenetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Mondtam már, hogy izgulok? Szerintem nagyjából annyira, mint mikor megkérdeztem, lesz-e a barátnőm. Én meg az én kérdéseim. De szerintem ez így van rendjén. Úgy, ha megbeszéljük. Úgy, ha megkérdezem. Nyilván van, ami csak jön magától, ahogy sodródunk, viszont vannak ilyen sarkalatos pontok, amik nekem nem tartoznak ezek közé. Amik megérdemlik, hogy világosak és egyértelműek legyünk. Meg, amikkel kapcsolatban én soha nem értettem, másoknak hogyan jön csak úgy simán.
Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem őt, miután megkérdeztem. Meglepődik. Az oké. Ez eddig rendben. Mosoly is játszik az arcán. Ez meg már kifejezetten bíztató. Közelebb húzódik kicsit. Nem tovaszökik a vízben, de ráadásul közelebb jön. Erre a mellkasomat szorongató feszültség oszlani kezd. Bólogat. Ez pedig... mi? Bólogat? Bólogat, tehát igen? Megtehetem? Szemöldököm feljebb szalad és beszívok egy levegőt, kérdő tekintettel bólogatva vissza. Aztán szóban is felel. Igent mond. Igent mond... Utoljára annál az igennél éreztem hasonló felszabadult boldogságot, amit a Fénylő lelkek udvarán rebegett el. Viszont ezzel ugyebár nincsen még vége. Hiszen most jön csak a java. Megengedte, úgyhogy megtehetem. Kifújom az eddig bent rekesztett levegőt o-t formázó számon és bólogatok. Igen. Rendben.
Szépen közelebb húzódom hát a vízben, csobogó kis hangoktól kísérve, kiemelem alóla jobb kezem és óvatosan nyakára simítom, végig a szemeit figyelve. Meg egyáltalán, nagyon figyelve rá, minden porcikámmal. Nem csak azért, hogy vigyázzak rá, hanem mert végtelenül jól esik. Lepillantok ajkaira, röpkén benedvesítem az enyémeket, aztán visszaemelem tekintetem az övére. Egészen lassan hajolok közelebb és addig nem engedem el pillantását, mígnem már alig választ el minket bármilyen tér. Ekkor lehunyom szemem, számat szájához érintem és először csak gyöngéden megpuszilom. Azonban már ettől is reszketeg lesz szuszogásom, amely melegen csapódik arcára. A víztől eleve elég súlytalan vagyok, ám most még annyira se érzem a testemet. Egyedül számat és kezemet. Azokat, amik érintik őt. Vigyázón, puhatolózva puszilom meg újra egy lassú, csöndes szusszanással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



A második puszinál elhúzza tőlem ajkait és én máris lejátszom magamban, hogy jól van, ennyi volt ez most, semmi baj, hiszen csodás volt, kezdetnek is és akármi másnak is, ám alig van időm belefeledkezni ezekbe a töredékmásodperc alatt rajtam végigsöpört, elkönyvelő érzésféleségekbe, átfogja nyakam és száját az enyémnek nyomja. Viszonzom azt a kis nyögést, morgást, bármi legyen az, miközben keze hajamba merül. Az enyém főleg valami belefeledkezett hümmögés. Balomat meztelen derekára simítom. Megcsókolom ismét, fújva egy csöndeset. Igen, ez már inkább csók, mint puszi. Hozzásimogatom utána számat az ő szájához, elmosolyodva. Lágyan ajkaim közé veszem aztán felső ajkát, kisvártatva elengedve, hogy újabb csókot leheljek. Fejem folyamatosan billeg, belemozdulva minden rezdülésembe, amitől a lány ujjai kellemesen csúszkálnak csapzott tincseim közt.
Az a helyzet, nem igazán vagyok magamnál. Amióta minden feszültség kiszállt belőlem és súlytalanság vette át helyét, egyebet sem teszek, mint engedek kedvemnek, a pillanatnak. Élvezem barátnőm puha, finom ajkait, üres fejjel, mellkasomban végtelen űrben dobogó, teli szívvel. Olykor kiszökik valami beazonosíthatatlan hang a torkomból, hol csak leheletnyi és mély, máskor vékonyan nyikkanó. Nem igazán tudom most szabályozni. Ahogy mást sem. Persze, azonnal tenném, azonnal szabályoznék én mindent, ha Lau a legkisebb jelét adná, hogy sok vagyok. De nem adja. Ó, nem.