Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #listeningGIF



Csak kedvesen megrázom a fejem, hogy ne butáskodjon. Nem tehet róla, nincsen semmi baj, nem kell sajnálkozzon. Nyílik aztán az ajtó. Különös, fel sem tűnik nekem a gyógyító muglis egyenruhája, pedig idegen a számomra, hiába láttam már a kevés filmek egyikében, amihez eddig szerencsém volt. Mondjuk az alma sem szúr szemet. Túlságosan lefoglal a varázslás és a helyzet megoldása. Bólintok az ukászra és óvatosan lebegtetem a lányt az ágyhoz. Ott megvárom a fiatal férfit, pislogva felé, mi legyen és vele összedolgozva helyezzük kényelembe a sérültet. Véget vetek a bűbájnak, amint a levitás leért a puha fekhelyre. Elrakom pálcám és igazgatom magamon ázott ruhámat. Megkönnyebbültet sóhajtok és elmosolyodom, amikor biztosít róla, jól cselekedtem az idehozással, annak módjával.
- Igazán nincs mit - bólintok a háláját kifejező Karolának, azonban már húzódom is hátra, az ágy végétől két lépésre figyelem az eseményeket.
- Persze, szólok, akinek szeretnéd - ígérem a kérésére. - De a házvezetőt úgyis értesítik - adom ezt a tudtára, talán beelőzve ezzel a javasférfit, aki ezt szintén megmondta volna neki. Meg a szüleit is értesíteni fogják. Nagyon friss a tapasztalásom erről. Pár hete itt hevertem, sokkal rosszabb állapotban, még ha nem is pont ebben az ágyban. Megvárom még, hogy megmondja, kinek szóljak, aztán...
- Szerintem el is megyek, intézem, nem zavarok, meg... megszárítkozom, ilyesmi. Aztán visszanézek - adom tudtukra gyorsan terveimet. Semmi értelme itt ácsorognom. Meg bácsikámat sem ártana értesíteni, hogy később érek haza. Be szeretnék még ugrani tényleg, megtudni, mi a helyzet, hogy van a lánnyal. Amennyiben ez rendben van nekik, én hamarosan magukra is hagyom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sziasztok  

hú, én ma ebéd környékén majdnem nekiálltam másnapra a munkába elkészíteni a szendvicsemet, amikor rájöttem, hogy még csak szombat van. ah. tényleg csodás érzés *-*

ettől függetlenül repül az idő rendesen, az tuti

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | #afterthehugGIF



Viszonozza az ölelésem és mosolyog, mikor elválunk. Jól van. Akkor minden rendben. Több, mint rendben. Egyébként same here. Mindenkihez állandóan hozzáérek. Mindenkihez. Jólesően, barátságosan, kedveskedve. Hozzám tartozik. Nem rögtön, nem idegenekkel, ám amint picit elengedem magam a másikkal, ezek egyből jönnek. Gondja nem is szokott lenni vele senkinek. Az viszont külön öröm, ha ez kifejezetten tetszik a másiknak, vagy ha partnerre találok benne.
- Jól van - bólintok, hogy ő mindenképpen meglátogatná a gyengélkedőt. - Persze - vágom rá, hogy segítek, elkísérem, útbaigazítom. Együtt meg is indulunk hát a kastély felé, szépen lassan, kíméletesen. Mint két csatamezőről érkezett lovag, baktatunk egymás mellett, ki-ki ilyen-olyan tagjait fájlalva néha, szisszenve, morogva, jajdulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME egy teraszán | #runtoyouGIF



Istenem, végre! Megint jöhetek látogatóba. Barátom válaszolt a levelemre és kérte, hozzak esetleg pár tankönyvet, ha tudok, hogy ne maradjon el teljesen a sulis anyagban. Jártam pár kört értük, kértem némi segítséget, de megvannak. A sajátjai. Pedig már arra gondoltam, odaadom neki az enyéimet, én meg majd megoldom valahogy, de megvannak. Eléggé megrakodva érkezek hát, lebegtetem a táskámat, amit az ápolók átnéznek. Elköszönök addig az engem elkísért Liam bácsitól, akivel megbeszéljük, ha végeztem, csörögjem fel (vagy meg? soha nem tudom ezeket a telefonnál) és ő már itt is terem.
Átmegy a kis bőröndöm a próbán, viszont pálcát nem vihetek be, így kézben hurolva ballagok vele tovább. Nem baj, végülis elmegy ez némi gyakorlatnak az edzésekre, karerősítés. Kilépek a teraszra, ahova terelnek. Körbenézek és hamar meglátom a fiút.
- Szia - köszönök rá hatalmas mosollyal, lerakom a csomagot és szinte futok hozzá, rögvest megölelve őt. Mikor legutóbb ilyen közel húztam magamhoz, gyorsan kellett távozzak, de azért azt még elmondtam neki, mennyire szeretem. Most nem mondom ugyan, ám éreztetni mindig éreztetem. Elengedem aztán sietve és az ápolóra nézek, mert tartok tőle, hogy lehámoznának róla különben.
- Egy teljes könyvtárat hoztam neked - jelentem be derűsen. Jobban néz ki. Nem a régi önmaga, de nekem ő mindig önmaga. Nekem ő mindig ő. Ők. A barátom, a barátaim. Ezt még mindig nem tudom, fogalmam sincs, hogyan van ez az egész, de nem is érdekel. Mármint úgy értem, édes mindegy, mert nem változtat azon, ki ő nekem. Kik ők nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

pssszt... én most paplanszellem vagyok (Ctrl + F5, aki nem érti). odaülök mindenkinek az ágya szélére és beszélgetek velük, vagy mesélek nekik mesét, amíg el nem alszanak. de nem horror sztorit, sima mesét. amit kérnek. oké, nem vagyok túl félelmetes szellem, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Liam Laoiseach - 2019.10.31. 14:50

awh, pók formám *-*

én mivel csak most érek majd haza, már tegnap kifaragtam a tököket, ma kerül beléjük a mécses. és főleg BKzom a fényüknél XD ez a program. holnap is dolgozom, szóval hétvégén vetem majd bele magam még jobban

Eszterházy Diána - 2019.10.31. 15:07

ú, na otthon megnézem, de már látatlanban adja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hókuszpókusz *-*

ja estétől lehet majd szavazni lejobb Halloween filmre

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME parkjában | #questiontimeGIF



Megilletődötten mosolyodom el barátom kijelentésére. Némán, a tekintetem feleli, hogy ő is nekem. Odapillantok aztán én is a szép, méretes táskára és legyintek egyet.
- Smafu - rázom a fejem, hogy ugyan, nem vészes. A minap hallottam ezt a szót különben és irtóra megtetszett, alig vártam, hogy használhassam. Ez most tökéletes alkalom volt rá. Mert komolyan hiszem, hogy ez neki nem lesz gond.
- Pompás - kapok lelkesen a séta ötletén és már megyek is Zsombival. Kicsit visszanézek az itt maradó dokira, azonban bennem nem áll ám össze, hogy ez nagy dolog. Alapból sem erősségem ezek átlátása, hát még most, amikor ennyire fel vagyok dobva, hogy ismét találkozunk. Bólogatva hallgatom őt, rendre oldalra nézve rá. Különben az útra figyelek, nehogy orra essek valamiben, meg körbetekintek olykor a békés vidéken. Kezeim zsebemben.
- Ó... - pislogok kettőt, a meglepetés kis hangját adva. Ezt nem hittem. Nem gondoltam, hogy kérdezhetek. Istenem, pedig tényleg rengeteg mindent akarok. De vajon mi az, amit tényleg feltehetek? Enyhe pánik lesz rajtam úrrá. Nyelek egyet. Komolyan bármit kérdezhetek?
- Igen... sok van... - bólogatok, hebegve picit.
- Pontosan mi... mi a... - mi a bajod? Ezt így nem akarom kérdezni. - Miért vagy itt? Mivel kezelnek? - módosítom inkább erre. Egyszerűen félek ennél konkrétabban bármibe belemenni és feltételezgetni. Fogalmam sincs, ő mennyit tud a saját állapotáról, mennyire látja tisztán, így hát nem akarnék olyanokkal jönni, hogy ő most Zsombi vagy Márton-e; meg hogy mi van az egyikükkel, amikor a másik van előtérben; vagy hogy egyáltalán még így külön vannak-e. Óvatos vagyok inkább. Csak szépen sorjában. Miatta és miattam is. Hiszen még mindig kavar van bennem, akárhogy úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Mert nem olyan fontos, mint a barátom. Barátaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

én gondoltam rá, hogy klassz volna menni a kiréndulásra, de sajnos nem vagyok egy nagy télisportos (meg egyáltalán bármi sportos a táncon és az aikidón kívül) meg nem szeretnék ilyen sok napot nem otthon tölteni pedig biztos irtó jó lesz a sok-sok hóval meg minden *-* úgyhogy mindenki menjen, aki kicsit is könnyebb eset, mint én! KATT

és ha már a ki hova jelentkezik meg nem jelentkezik kérdéskörnél tartunk:
továbbra is várunk ám titeket...

Thomas Middleton - Bagolykő faliújságja - 2019.10.16. 20:13

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME parkjában | #anotherquestionGIF



Bólogatok neki, hogy oké, rendben van, kérdezek, ahogy jön, bár... elég vérszegény az a bólogatás. Mert akkor is tartok tőle, hogy megbántom, hogy valamibe belenyúlok. Hiába csak érdeklődés. Aztán csak összejön úgy fogalmazni, hogy ne érezzem tőle rosszul magam és még sikerül is beleszuszakolnom, amit tudni szeretnék.
Megemelt szemöldökkel, teljes figyelmemet neki szentelve hallgatom. Képben van tehát. Ismeri a diagnózisát. A diagnózist, amit én nem gyógyítótól hallottam és nyilván nem is Riley adta ki a páciensét, hanem bácsikám állt neki rávezetni. Annyira, hogy végül még én is képes legyek rájönni, miről lehet szó. Aztán utána olvastam és beszéltem is a hozzám közelállókkal. Miután már biztosra vettem, akkor már Rileyval is.
Nyelek egyet, mikor a dühkitöréseiről beszél.
- Sajnálom - szorítom össze ajkaimat - Nem akartalak felizgatni - pislogok rá bocsánatkérően. Őszintén, már nem emlékszem, mit mondtam neki, amitől hirtelen úgy kiborult, de már akkor éreztem, hogy én csináltam ezt.
- És... - gyűrkőzöm neki egy kérdésnek - ... te most ki vagy? - jön ki belőlem egészen csöndesen, mintha valami titokról diskurálnánk. Pedig igazából csak arról van szó, hogy alig hiszem el, hogy lehetőségem van végre erről beszélgetni vele. Hogy végre nem valaki mással próbálom megfejteni ezt az egészet vagy épp a szobám magányában egyedül, hanem vele. Végre vele. Meg úgy en bloc végre vele lehetek. Fogalma sincs, mennyit gondolok rá mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nekem is eljött az az időszak, hogy sötétben indulok, sötétben érkezem. mostmár csaknem teljesen. eddig elkaptam egy kis napfelkeltét, napnyugtát. de mostmár erről ennyit

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ó, mégis látok még világosodást, ahogy most buszozok. nem így emlékeztem. na ennyire számít nekem XD. szinte kár belém. na jó, azért nem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ó, ne, ezt későn láttam. legközelebb holnap fogok tudni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

végül elfutottál? én az aranyközéputat szoktam választani: mindig még egy kicsit azért dolgozom, de előbb elmegyek, mint máskor szoktam

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
kora délután az ELME parkjában | #questionsGIF



Megoszthatja pedig velem nyugodtan gondolatait, érzéseit, történetét. Ha nem most, majd máskor. Érdekel. Szívesen meghallgatom. Minden esetre picit elhúzott szájjal bólintok neki. Elhiszem, hogy nem az én hibám, sajnálni akkor is sajnálom.
Mosolyogva biccentek neki a neve hallatán. Zsombor. Szóval ő most Zsombor. Ám csak utána esik le, hogy vezetékneve felét lehagyta. Ez viszont erős szemöldökösszehúzásre késztet, meg kicsit ide-oda jár tekintetem.
- A Ramholcz... ? - kérdezek csak ennyit, mert fogalmam sincs, pontosan mi az, amit szeretnék megtudni. A lényeg, hogy nem értem, az hova tűnt. Ábrázatom aztán egyre érdeklődőbb és meglepettebb lesz. Akkor az, hogy ő Zsombor, nem azt jelenti, hogy nem Márton, hanem Zsombor, hanem azt, hogy ő most mindkettő? Azt, hogy ő most ő? Minden része egyben?
- Nem, nem álmodtad, ez... ez tényleg megtörtént - csuklik el kicsit hangom, mert hirtelen rám tör minden onnan. Az első alkalom, amikor barátom miatt megfordult velem a világ. Aztán sok időre rá visszafordult, nem kevésbé megrázóan. - Ez tényleg így volt - húzom vissza a mosolyt a számra, bíztatóan.
- Szóval akkor most kezd... a két feled... összeolvadni? - kérdezem őt tovább, a szokásos, szüneteket tartós módomon, ami mindig ilyen, amikor nagyon koncentrálok, hogy jól és pontosan fejezzem ki, mit szeretnék megtudni. Riley ezt mondta azt hiszem. Így nevezte azt, ami szerinte az irány, a cél volna afelé, hogy barátom gyógyuljon. Őt figyelve, válaszát várva bandukolok vele, amerre az út vagy amerre ő visz minket.