Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
jaj ne már. most én is bolhákat hallucinálok KATT
a dolog iróniája, hogy itt pont a cicákra reagálokbár valóban van benne valami szép, hogy most ez köt össze minket. bárhol is legyün a világban, vakarózunk a semmiért.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
tök szép színes és hosszú az online lista. tiszta karácsonyfa
Szilveszterre visszatérve (nem Szabó P.-re továbbra sem, sajnálom), ti trombitáltok vagy csillagszóróztok vagy ilyesmi éjfélkor?
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
nekem mindkettőtök programterve nagyon tetszik. akartam írni, hogy én trombitálni fogok, de most rájöttem, hogy itt nincs trombitám. akkor csak juhúzok majd én is XD
jaj de szép az online lista, ragyog rajta a sok... kavicskaaa szóljatok, ha tudtok jobb rímet XD
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE és Will a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x
Nekem is akkor esik le ténylegesen, hogy még mindig egymás kezét fogjuk, amikor a lány elenged. Visszamosolygok rá és várok szépen, lüktető arcomat fogva. Ahogy Will feltűnik, helyzetemhez képest derűsen bólintok neki és engedelmesen követem az utasításait. Az nem nagyon áll össze bennem, miként akadályoztathatnám én egy újabb Payne lurkó születését, mivel azonban valami viccnek vélem, csak mosolyogva bólogatok. Nyugton fogok maradni. Megpróbálok. Hagyom magam vizsgálni, néha fintorgok meg nehezebben lélegzem, illetve sajnos közben esik le, mire is utalt az előbb, amitől szusszanva nevetek egy aprót, de különben nem mocorgok. Hát ez van, na, kívül esnek a gondolatkörömön az ilyen poénok. - Oh, értem. Oké - nyugtázom kissé feszülten a fejleményeket. - Tényleg jó ötlet volt benézni - fordítom fejemet Annie felé, miután hanyatt dőltem. Nem vagyok túlságosan otthon a gyógyítás területén, de azzal még én is tisztában vagyok, hogy a szennyeződés nagyon ronda dolgokat okoz. Fertőzés, miegyéb kellemes fejlemények. A szemedben ez főleg nem mókás. Minden esetre a készítmény illata elég bizalomgerjesztő, viszont, amikor kiderül, hogy ezt nem meginnom kell, ráadásul a kinézete sem túl csinos, akkor azért nyelek egy nagyot. De bólintok, hogy jöhet, rendben vagyok. Igyekszem nem összeszorítani a szemem. Hősként tűröm a végtelenül fura kezelést. Közben azért sűrűn szipogok, hiszen a művelet beindítja az orromat rendesen.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE és Will a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x
Mély levegőt veszek és aggodalmas vonásokkal szusszanom ki, amikor Will elárulja, hogy mekkora ostobaság lett volna nem eljönni ide. Ő nem így mondja, dehát a lényeg ez. Máskor nem legyintek majd rá. Csak folyton emlékeztetnem kell magam, hogy nem kell feltétlenül úgy csináljak dolgokat, mint ezelőtt. Elmondhatatlanul jól esik, ahogyan a lány törődik velem. Azért ez így sokkal kellemesebb, mint amikor néha nagyobbakat kaptam az árvaházban és vonszolhattam el magam valamelyik nevelőhöz a sebeimmel, akik persze csak odavittek a gyengélkedőre, de nem maradtak ott, nem volt rá idejük. Nyilván lett volna azért egy-két olyan társam, aki szívesen meglátogatott volna, ám nem volt érdemes kockáztatni, hogy a támadóim ezután őket pécézzék ki. Úgyhogy viszonylag új élmény nekem ez, hogy nem egymagam gyötrődöm a harci sérüléseimmel. Az meg egyáltalán nem zavar, hogy hűs Annie keze. Lehet, hogy az enyém mindig jó meleg, az övé viszont finom puha. - Csak néhányuk - rázom a fejem, hogy nehogy azt higgye, ez olyan általános. - Ők is inkább akkor, ha többen vannak - megyek kicsit tovább az elemezgetésben. Hihetetlen, mennyire másként tudnak viselkedni emberek egy csoport részeként. Mialatt ezen morfondírozok, meg Will is hozzáteszi a maga gondolatát, szipogok tovább és most inkább a számon lélegzem, miközben csak folyik és folyik szememből valami. Nem is tudom, a könnyeim-e azok vagy az a valami, amit a szememre tett. Talán mindkettő. Hagyom aztán bekenegetni szemhéjam. - Rendben - bólintok, hogy csukva fogom tartani. Tényleg jó meleg. Elvigyorodok a rellonosok méregfogán és majdnem meg is lesem Willét, de rájövök, hogy pont most ígértem meg, hogy nem nézelődöm egy darabog. Szóval csak próbálom felidézni a látványt. Tényleg van olyanja! De szerintem sem gonoszak különben. Véleményemet bólogatással adom tudtukra. Szabad kezemmel viszont előhalászok egy zsepit, elfordítom kicsit a fejem és kifújom az orrom. - Köszönöm. Kellemes ünnepeket! - szólok utána hálásan, mind a kívánságért, mind az egész ellátásért. Kettesben maradunk a lánnyal. Helyezgetem kicsit a kezem a kezében, jobban elmosolyodva, miközben szépen, nyugodtan heverek a hátamon, lehunyt szemmel. Nagyon jól esik ez a krém. - Ha menned kell valahova vagy ilyesmi, nyugodtan. Én megvagyok... - biztosítom róla kedves hangon a lányt, hogy nem sértődöm meg, ha itt hagy. Biztos éppen csinálni akart valamit vagy tartott valamerre, mikor a kis incidensünk történt. Oké, az más kérdés, hogy sokkal jobban örülnék, ha maradna, viszont ha valami, az önzősg meg kisajátítás az távol áll tőlem.
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x
Marad. Örülök. Nem is szándékozom tovább győzködni arról, hogy bárhova menjen. De azért a lehetőséget meg kellett osszam vele. Helyezkedek kicsit, szabad kezem hasam tájára pihentetve, lábfejemet ingáztatom és csak mosolygok a magyarázaton. - Áh, nem kergetnek meg, szerintem elment a kedvük attól... - kezdem nyugtatgatni, aztán megakadok és összevonom a szemöldököm, amikor eljut a tudatomig, amit mondott. - Hogyhogy nem tudsz futni? Fáj a lábad? - találgatok. Olyan furán hangzott ez hirtelen, mert jó, sokan nem tudnak úszni vagy seprűn lovagolni meg ilyenek, a futás viszont nem olyasmi, amit szerintem így külön tanulni kéne. Vagy amire lehetne képtelennek lenni, hacsak valaki nincs testileg akadályoztatva. Alig van időm megilletődni a készülő köszönetnyilvántásán, már érzem, ahogy odakepeckedik mellém. A szememet viszont még nem nyithatom ki. Szóval csak sejtem, mi folyik körülöttem. Minden esetre próbálok kicsit arrébb húzódni, hogy több helye legyen, elférjen. Ez persze nem nagyon sikerül. Csak jól összepréselődve tudunk az ágyon lenni. Nagyon közel. De bevallom, én nem bánom. Aztán megkapom a puszit. Ez már a második ma tőle. Csak én képzelődöm vagy egyre finomabbak és finomabbak? Akárhogy is, szemöldököm felszökik, nyelek egyet, zavartan megnyalom a számat, amit egyszerre tök kiszáradtnak érzek, aztán csak vigyorgok tovább kiszolgáltatott helyzetemben. Elég ismeretlen terület ez nekem. Mármint nem a kiszolgáltatottság (az egyáltalán nem), hanem a lányok általi puszilgatottság. - Hát, azért nem bánom, ha még győzködsz - felelem lazán vállvonva, aztán rögtön ráncolok egyet a homlokomon, mert alig hiszem el, hogy ezt én mondtam. Egyáltalán honnan jött? Honnan szedek ilyen szöveget? Ezt hívnák flörtnek? És én most azt csináltam? Tudok olyat? Jó egyáltalán, ha tudok olyat? Zavartan mosolygok a kis feleletem után. - Úgy értem... szóval... örülök, ha szerinted az vagyok. Igyekszem - hebegem, jól belerondítva az iménti macsóskodásmba, ami valószínűleg meg is érdemli, hogy belerondítsak, hiszen igazán távol áll tőlem. - Szerinted kinyithatom már? - kérem ki a véleményét a bekent szememet illetően. Teljesen elvesztettem az időérzékem. Is.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x
A szíve. Mielőtt még nekiállnék mélyebben eltöprengeni róla, ez mit takarhat, már érkezik is a kis kiegészítés hozzá. Egy csöndes "ah"-t hallatva adom tudtára, hogy "vagy úgy! értem". Persze, nyilván koránt sem értem tökéletesen, azonban ebből már lehet róla fogalmam. Valamilyen szívbetegsége van, ami miatt kímélnie kell magát. Reakciómban nincsen sajnálkozás, pusztán elfogadás. Egyértelmű, hogy szívesen megtudnék többet is erről a dologról, viszont nem akarok most nekiállni faggatózni. Különben is, ez most itt az én időm a betegeskedésre! Örülök, hogy ilyen derűsen fogadja a csajozós szövegemet. Nevetek vele én is. Aztán egészen komolyra vált az arcom, amikor felajánlja, hogy szemügyre vesz. Próbálok jó ápolt lenni. Elég klasszul megy szerintem. Még akkor sem izgek-mozgok túlságosan, amikor ismét ilyen közel húzódik. Csaknem rám fekszik. Oké, nem, de nekem ez felér azzal. A diagnózisa meg zene füleimnek. Kinyitom a szemem, ami már tényleg nem is fáj. Pislogok párat, a lányra nézve. Éreztem én, ahogy a krémtől lassan alább hagy a lüktetés meg az égés is múlik, azonban azt remélni sem mertem, hogy tényleg így elillant. Nem úgy, mint a lány pirulása, amit csak most nyílik alkalmam megcsodálni. Hogy zavar-e? Nincs, ami kevésbé zavarna. Nagyon helyesnek találom. - Hopposbi...? - kezdek visszakérdezni, miközben egyik kezem fejem alá rakom. - A hopphálózatra gondolsz? - szökik fel szemöldököm, megsejtve a megoldást. - Onnan nem nagyon tudok elkésni. Mármint akkor igen, ha bezár a hivatal, de késő éjjelig nyitva van az a része, ahol a kandallók vannak. Mások is járnak onnan haza - magyarázom neki, lazán heverészve mellette az ágyon.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE a téli szünet előtti utolsó tanítási nap | x
Különös, hogy nem tudja, pontosan micsoda a hopphálózat. Azt hittem, csak a nevét felejtette el, erre kiderül, hogy azt sem tudja, min keresztül utazunk. Viszont durvaságnak érezném rákérdezni, mugli környezetben nőtt-e, hogy ennyire nincs képben. Dehát csomó varázsló ismerőse van. Vagy ők hirtelen lettek? Na majd egyszer kiderítem. De nem most. - Nem - nevetek kicsit a lyukas ötleten. - Kandallóba lépünk - kezdek a magyarázatomba, amihez kihúzom a kezem a tarkóm alól, hogy nekiláthassak a gesztikulálásnak, mutogatásnak. - Van egy por, amit magunk alá kell hintenünk, miután kimondtuk a nevét annak a helynek, ahova szeretni mennénk - tárom elé a teljes folyamatot. - Vigyázni kell, hogy érthetően ejtsd, különben nagy baj lehet belőle - teszem hozzá a teljesség kedvéért. Megnyugtatom ezután afelől, hogy a bácsikám nem fog rá megharagudni. Meg senkire. Szerintem ma is csak későn jön, úgyhogy semmi gond azzal, ha én még máshol lődörgök. A fát meg elvileg csak holnap díszítjük úgyis. Pompásan hangzik a forrócsokis ötlet. Ezt megosztom vele is. Aztán mostmár lassan felülök. Odanyúlok még kicsit a szememhez, mert alig akarom elhinni, hogy már rendben is van. Váltunk még pár szót, aztán elbúcsúzunk. Kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak és én elindulok kifelé a gyengélkedőről. De azért párszor még visszanézek menet közben a lányra, akivel jól össze is akad a tekintetünk néhányszor és ilyenkor összemosolygunk.
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
Ave, Caes... izé... Zalán karácsony 10. napján köszöntelek titeket és minden jót kívánok! egy Thomas a csupasz körtefán
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE egy délután a cukrászdába menet | x
Én nem vagyok sokkhatás alatt. Én izgatott vagyok, mint életem nagyjából minden percében, csak mindig más-más mértékben. Igaz, nekem nem fekszik senkim ispotályban meg nem ért senkit semmilyen bántalom. Hogy pontosak legyünk: nem tudok róla. A bácsikámmal naponta történnek eszméletlen dolgok, de azokról én nem tudok. Elég az hozzá, velem nem estek meg ilyen érdekességek. Nem csókolóztam se lányokkal, se fiúkkal és nincs az otthonomnak olyan szeglete, amin ne a világ minden örömével ballagnék végig. Most viszont ezzel a világ minden örömével a falu utcáján baktatok. Megyek forrócsokozni. Derákig érő barna kabát van rajtam, sötét nadrág meg az elhagythatatlan navinés sál. Egyből észreveszem a fehérlő hólányt. Gyorsítok lépteimen. - Szia! Boldog Új Évet! - kívánom neki vadalmaként vigyorogva, amint odaérek. - Gyere, menjünk, nehogy megigyanak mindent előlünk! - váltok ál-aggódón sietősre. Nem kell nagy színészi teljesítmény, mert szeretek amúgy is aggódni. Mármint nyilván nem szeretek. Ez csak egy kifejezés, tudjátok. - Ülünk az ablak mellé? - kérdezem, miközben letekerem a sálam, meg kigombolom a kabátom, aztán le is veszem. Közben körbenézek és sok ismerős arcot látok. Odamosolygok vagy integetek néha valakinek. A legtöbbüknek a nevét sem tudom, csak hogy bagolykövesek és hogy váltottam már velük pár szót. Vagy csak egymásra köszöngetünk mindig és ennyi. Helyet foglalok a kényelmes székben, szemben Annievel és már veszem is kézbe az itallapot. Számat néha megnyalva mustrálom a kínálatot. Olyan jól hangzanak mind. És még csak a forrócsokikat nézem. Hiszen ezért jöttünk. - Sütőtökös fahéjas? - sikkantok fel szinte, ahogy ezt meglátom, aztán ahogy rájövök, hogy hangos voltam, zavartan nevetek a lányra. Meg mások is nevetnek kicsit körülöttünk rajtam. Még jó, hogy velük nevetek. - Ez eldőlt - csukom be lazán a kis füzet fedelét. - Te mit fogsz kérni? - kérdezem, feltűrve közben sötétkék pulcsim ujját.
|
|
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
kuponozók! az is jó! a Mit ne vegyél fel is ott ment? a Say Yes To The Dressnek csak a reklámait tudom kívülről XD ajj. muszáj lesz néznem egy kis TLCt a napokban
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
nem fontos TVt venni szerintem. csak éppen, ha az embernek amúgy is van, akkor a TLC az, amire érdemes odakapcsolni, mert általában megy valami szórakoztató. a többi 1000 csatornán csak átsuhan az ember. még a filmes adók azok, amiken maximum megállok kicsit. vagy valami állatos, esetleg tudományos dokumentumfilmnél. mondom ezt úgy, mint aki nézett egy percnyi TVt is az elmúlt fél évben, vagy mint aki előtte többször kapcsolta be, mint havonta egyszer XD
|
|
|
|
Thomas Middleton KARANTÉN
cinnamon roll RPG hsz: 800 Összes hsz: 3957
|
ANNIE délután egy ablak melletti asztalnál | x
- Nagyon csinos vagy - pillantok végig ragyogó arccal a lányon. Nem gondolkozom a bókon, csak úgy kiárad belőlem. Ki kellett mondanom. Persze, minden alkalommal szép volt, amikor találkoztunk, hiszen szép úgy, ahogy van, de most meg annyira, hogy ezt muszáj voltam szavakba önteni. - Én is - értek egyet az ablak melletti üléssel. - Bent vagy valahol, de olyan közel van minden, hogy azért kicsit mintha kint is lennél. Csak itt melegebb meg kényelmesebb - taglalom, én miért szeretem azt a helyet, amit ilyen nagy egyetértésben kiválasztottunk. - Persze - bólogatok a kérésére. Megkóstolhatja majd a remeket, naná. - Az almáspitét én is, viszont inkább tejcsoki párti vagyok. Az étcsoki nekem nem elég édes - vonok vállat. Ettől függetlenül lehet, kérek majd én is kóstolót. Ha szeretne jó híreket hallani meg örülni, akkor emberére talált. A jó hírek meg az örülés a specialitásom, tekintve, hogy csaknem bármit képes vagyok jó hírnek tekinteni, örülni meg kb. ugyanennyi dolognak tudok. - Csodálatos volt - kezdem meg az áradozásom. - 24-én délután díszítettük fel együtt a fát Liam bácsival. Korábban akartuk, de közbejött neki ez meg az. Nem baj, mert én meg addig még egy kicsit kidekoráltam a lakást.. - mesélek és mesélek, folytatva azzal, hogy elmentünk pásztorjátékot nézni, aztán elköltöttük az isteni finom ünnepi vacsorát és éppen rátérnék a továbbiakra, amikor megjönnek az italaink. - Köszönjük - mosolygok a pincérlányra, aztán emelem bögrém Annie felé. Belekóstolok a forrócsokiba, majd szememet lehunyva hümmögök, szinte kéjesen. Ez fantasztikus.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|