37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Apáthy Marcell összes hozzászólása (65 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. május 24. 21:51 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Én akkor édes fiamnak fogom hívni, mert hát két Marci egy csárdában, tudod... balhé lesz.
Bár eddig nem aggódtam, hogy mi lesz, de most eléggé aggaszt, hogy ez a plüss kitúr a helyemről. Már nem is olyan kedves az arca, látom a szemében a sunyi csillogást.
- Hahaha... csak kérlek, ne lilával. Anyukám azt mondta, hogy nem bőrtónus-kompatibilis velem az a szín. Kidobta a kedvenc pólómat is.
Mondjuk lehet azért, mert már ezer sebből vérzett, de komolyan megtette. A történetemmel viszont remélem, hogy egy picit meghatom a nő szívét, és mondjuk kapok egy kis babusgatást.
- Höh, és leszek csillámszakáll kapitány. Tudod, ahhoz, hogy megtehesd, le kell ide jönnöd, de hogy ne fázz meg, ülhetsz az ölembe.
Mert mondjuk én eléggé szeretném, hogy az ölembe üljön, de hát nem akarok és szexistának hatni.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 3. 12:50 Ugrás a poszthoz

Liam

- Nőkkel.
Felelem teljes nyugalommal, és még csak nem is viccelek. A "Kamilla ügy"-re többnyire nőkkel reagáltam, és ha nem nőkkel reagáltam volna, akkor valószínűleg zugivó lettem volna. Azt hiszem, Fanni és Lina társasága még mindig jobb megoldás volt, mint egy-két üveg sör, majd fokozatosan növelt anyag és italválaszték.
- Mondjuk ez igaz. Valószínűleg most oda szépen leülök, és soha többet nem kelek fel.
Azért annyira nem rossz a helyzet, de fél perc férfidráma kell, megelőzi a többit. Az a helyzet, hogy egy nagyon rossz időszakomban döntöttem ezt el, aztán elkapott a gépszíj, és mint egy őrült kezdtem el csinálni. Most pedig ott vagyok, hogy nem is tudok már nélküle élni. Vagyis pontosan tudom, hogy holnap megint itt leszek, és azután is. Mondjuk nem tudom, hogy mennyire fog ez a mostani megütni, de remélem, azért a végére még eléggé ember leszek.
- És ha nem mondjuk el senkinek? Tagadjuk a szervezetünk előtt. Alkoholt sosem, én nem.
Olyan határozottan tagadok, mintha az asszony kérne számon, hogy ittam-e, és ha igen, mégis mennyit. Már szinte magam is elhiszem, hogy gyakorlatilag azt se tudom, mi az az alkohol. Persze ez nagyon nagyon nem igaz, de az mellékes. Sok új dolog történt egyetlen évszak leforgása alatt velem, és nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan emberhez léptem be, aki nem kiosztott, hanem támasz volt. Nem ismert, nem lett volna kötelessége, és mégis megtette. Van benne valami különleges, ami miatt azt akartam, hogy büszke legyen rám. Ha valaki ezt a státuszt kiérdemli, ő fontossá válik számomra. Most is ez történt.
- Na menjünk be, és kedves szervezetünk, most fordulj el.
Nevetem el magam, mert bizony van egy olyan érzésem, hogy a jelenlegi szintemen már a gondolattól is spicces vagyok.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 21:38 Ugrás a poszthoz

Lina

Ha már Pesten van, mi sem természetesebb, mint, hogy találkozom Linával, elvégre fontos a számomra. Tudom, hogy az elválásunk nem volt a legkellemesebb, bár még mindig homályos számomra számos része a dolognak, és ki tudja, talán örökre az is marad, talán nem.
Ma nincs kedvem a szerkesztőségben ülni, így jót is tesz, hogy egy kicsit kimozdulok. Úgy érzem, hogy ha bent lennék, csak kiborulnék. Mostanában ugyan javultak már a kezem, de még mindig nem tartok ott, ahonnan elindultam, és a nyomás csak nőtt azóta, hogy két újabb könyvet kértek tőlem. Egyszerre kettőre fixáltak le, az azért rengeteg így hirtelen, de nagyon örülök neki, és nagyon reménykedem benne, hogy bejön majd másoknak is, úgy, ahogy az első kettő is. Viszont egyre inkább elsajátítom azt a türelmet, ami korábban nem volt meg bennem, és ennek köszönhetően sokkal jobban teljesítek. A Liammel töltött idő és a dojo hangulata segít ellazulni, és már a saját kis birodalmamban is meg tudom teremteni azt a nyugalmat, amire szükségem van.
Sima egyszerű fekete farmer van rajtam, hozzá egy világoskék pólót választottam, amint egy fehér villám fut végig. A húgom csinálta, mondván, hogy ez kell az első legyen az új ruhatáramban. Azóta is imádom, és érzek némi összefüggést a képregények iránti szeretetem és a futás között, ami egy új szenvedély lett számomra. Ehhez a biztonság kedvéért hoztam egy fekete vékony pulcsit is, ha esetleg fáznék. A találkozót végül az Erzsébet térre beszéltük meg, az óriáskerékhez, így most itt várom a mobilomat nyomkodva.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 21:54 Ugrás a poszthoz

Lina

Az utolsó gifet küldöm el Adriannek, amikor megszólítanak. Van közöttünk egy ilyen szavak nélküli gif kommunikáció arra, amikor tanulni kellene. Nagyon jól el lehet szórakozni ezzel, amikor másnap reggel vizsga van. A múltkor saját magamból csináltam gifet, ahogy szenvedve lecsúsztam egy korláton inkább, de akkor kis gyökér voltam, hogy még akkor is rajtam volta a táskám, miből kilátszott, hogy tankönyvekkel van tele. A nevem kimondásakor gyorsan rámegyek a küldés gombra, hogy Mr. Black megkapja a vonalzóval csapkodó idegbeteg néni képét, és csak utána fordulok Lina felé.
- Meglepetés.
Felelem mosolyogva. Most viszonylag azért hosszú a hajam, enyhén göndör is, ehhez jön a borosta, amivel ő még nem láthatott, illetve a megváltozott testfelépítést is érzékelheti, ahogy megölelem köszöntés gyanánt, ezt sem tapasztalhatta még, már a kinézetbeli változást, nem az ölelést, mert ölelgetni szoktam.
- Megvagyok, köszönöm. Új hobbim van.
Nem is fejtem ki, hogy mi, szerintem nem is kell. Hetek, sőt most már hónapok óta nagyon komolyan edzek. Először azért tettem, hogy felejtsek, hogy ne gondolkozzak, aztán meg annyira belejöttem, hogy már nem nagyon tudok nélküle lenni. Ma is úgy beszéltem meg a találkozót, hogy előtte Liamnél voltam, és egy kis pihenés után, tisztán és illatosan jöttem ide. Azóta meg az ujjaimat tornáztatom, hála Adriannek, aki írt valamit vissza, sőt hátrom... nem négy valamit, mert olyan gyorsan csippantak egymás után az értesítési hangok. Megnézni azonban nem nézem meg, a zsebembe rejtem a telefont.
- Üdv itthon, milyen érzés magyar földön?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 23:16 Ugrás a poszthoz

Lina

- Kamilla?
Pillantok fel rá csodálkozva, de aztán elmosolyodom, és megcsóválom egy kicsit a fejem. Furcsa, hogy szóba hozta, de várható volt, így nem okoz akkora meglepetést a neve említése, mint hittem.
- Nem hiszem, hogy tetszik neki.
Az nem nagyon szokott tetszeni az embernek, amire azt mondják, hogy "furcsa", de nem beszéltük meg ezt komolyabban, elfogadta, hogy nekem erre szükségem van, hogy muszáj pótcselekvésekhez folyamodnom, hogy túltegyem magam z éppen aktuális problémáimon. Sikerült, nagyjából legalábbis, és az, ami csak túlélésre kellett, ma már szerves része az életemnek. Az eredeti tervem az volt, hogy csak átmenetileg lesz jelen az életemben, de tudom már, hogy nem szabadulhatok tőle. Igazából elég nehéz volt a döntés, mert vagy ez, vagy az evés, és mire én imádok enni, eléggé nagy esély volt rá, hogy a cukrászda és a falatozó között kajakómától ténferegve könyörgök a következő falatért, mégis, örülök, hogy nem ez lett.
- Kicsit minden. Van benne küzdősport is, futás is, és rengeteg önfegyelem. Az a legdurvább része amúgy, de mostanra talán a legjobban élvezhető is. Az elején nagyon utáltam, azt hittem, sosem fogom elfogadni, és mégis. Vannak későn beérő dolgok, ez is ilyen.
Azt hiszem, én amúgy is ezekkel a későn érő dolgokkal vagyok a legjobban. Az őrületbe kergetnek, és szívem szerint felrobbannék tőlük és azért, hogy ne kelljen velük foglalkoznom, hogy ne zavarjanak, de ilyen könnyen nem szabadul meg az ember a mumusaitól, és eddig mindig sikerült nyernem.
- Nem egy hosszú idő, hogyhogy ide jöttél?
Én hazamennék szerintem, megnézném a családomat, ha ilyen messze lennének tőlem, most viszont itt áll velem szemben. Nem nagyon hiszem, hogy pont én lennék az, akit most látni szeretne.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 9. 20:15 Ugrás a poszthoz

Lina

- Talán csak az évek meg a rutin, megszokta aki vagyok, amilyen vagyok, és furcsa neki a változás.
Nem tudok mást mondani, nem tudom, hogy ez az-e egyáltalán, ami az igazság, néha nagyon bizonytalan vagyok a történettel kapcsolatban. Nem kettőnkkel, hanem, hogy mit is gondol. Általában csendes, a múltkor viszont, amikor a macit vittem, olyan volt, mint amilyenre elsőben emlékeztem rá, egyszerű, vidám. Egyikünk sem az a harsány szerető fajta, nálunk inkább az érintésnek és a tekintetnek van ereje.
- Igen, a konyha az egy veszélyes övezet, néha az ember bele se gondol, mennyit hajt. De én mondjuk vagy a suliban ülök, vagy a szerkesztőségben, szóval ha nem kezdek magammal valamit, még a végén nekiálltam volna eljabbásodni, és az azért nem egy vonzó formátum.
Kicsit megpróbálom utánozni a Star Wars ikonikus alakját, ahogy ott piheg egy kis nevetés után. Csak nekem nincs az oldalamon egy Leia, aki feldobná a showt abban a bikiniben.
- Akkor ez egyfajta elismerés tőle, nem? Hiszen miért küldene el pihenni? Olyan lehet, mint az az ordítozós séf, sosem emlékem a nevére, tudod, amelyik bármit csinálsz, mégis kiabál veled. Aztán persze bocsi, ha igazából egy tünemény a nő, annyira nem vagyok otthon a gasztronómiában.
Azon kívül, hogy szeretek enni. Azt viszont nagyon szeretem csinálni, így mondjuk úgy, hogy mégiscsak konyítok hozzá egy egészen kicsit. Ha jó a kaja, kétszer szedek. Ezt még most is megteszem, legfeljebb a bűntudat miatt kicsit ráedzek még a helyzetre.  
- Meddig is tart ez a dolog?
Érdeklődöm, mert tudom, hogy mondta, de nem emlékszem, és nem akarok úgy csinálni, mint aki mindent ért, aztán meg vágom a fejeket, miközben megpróbálok visszaemlékezni, hanem inkább rákérdezek, hogy akkor most mégis meddig lesz még távol.
- A történtek ellenére?
Érdeklődöm, mert ezt még mindig nem nagyon értem. Amikor összejöttünk, akkor konkrétan felkértem egy szerepre, egy olyan szerepre, amit korábban már más betöltött, azért, hogy magabiztosabbnak és elérhetetlenebbnek tűnjek, nem pedig olyannak, aki a sarokban szűköl, mert nem kapja meg, amit akar. Az elején is letisztáztam neki, hogy én Kamillát szeretem, és azt gondoltam, és gondolom most is, hogy megértette. Részemről nem hiszem, hogy lenne okom neheztelni rá, hiszen az alku amit kötöttünk, kölcsönösen kielégítő volt, és mellette egy szimpatikus és kedves személyt ismerhettem meg. Viszont érdekel, hogy ő mit ért ez alatt.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 22. 10:37 Ugrás a poszthoz

Liam

- Egyelőre még ismerkedem a lehetőségeimmel, mérlegelek és majd döntök, addig viszont egyik opciót sem kívánom elhanyagolni.
Jelentem ki diplomatikus hangsúllyal a jelenlegi tényállásomat, ami igazából eléggé vicces, hiszen, ha az ember józanul gondolkozik, hogy igyon-e vagy edzéstervet kövessen, nyilván, könnyedén dönt, mert két teljesen különálló történetszálról beszélünk, de én jelenleg még fiatal versenyző vagyok mind a kettőben, és mind a kettőt túlságosan élvezem. Igaz, azt még nem kockáztattam meg, hogy ittas állapotban kerüljek haza, mert félek az asszonytól, és amit velem tenne. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezt tolerálná tőlem. Viszont mosolyra húzódik a szám a diplomatikus kijelentés végén, így igencsak elégedett vagyok a helyzetemmel. Mostanában lazábban élek meg mindent, és ezt Liamnek köszönhetem.
- Már látom is magam előtt az esküvői fogadalmamat. Ígérem neked, xy, hogy örök hűséggel leszek irántad, és ígérem, hogy hűséges leszek Mr. Laoiseach-hoz is, aki kis titkaim őrzője.
A végén elrévedek a távolba, de aztán elnevetem magam, és egy kicsit megrázom a fejem. Nem mintha ne hinném, hogy egy nap majd férj lesz belőlem, csak abban nem vagyok jelenleg biztos, hogy a nő, akit szeretek, a feleségem akar majd lenni. Pedig jelenleg nagyon örülnék neki. Nem, nem fogom megkérni, nem azért, csak így, ezen a fáradtsági fokon sok mindenre gondolni szoktam. Ehhez pedig hozzájön majd az alkohol, és tényleg eléggé reménykedek benne, hogy nem állítok majd így haza, hanem most is majd kapok egy kis sarkot amíg kiszenvedem magam.  
- Félsz, hogy megüt majd nagyon a pia? Vállalhatatlanok leszünk ma éjjel?
Mondjuk olyan igazán mocskos részeg, mint a mugli filmekben, még nem voltam, pedig a másnaposok eléggé bejött, egyszer egy olyan állapotot szívesen kipróbálnék.
- Én csak valami könnyűt ennék. Valamit amiben van paradicsom.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 24. 23:16 Ugrás a poszthoz

Késve érkezve

Vígan tartottam visszafelé az asszonytól a szerkesztőségbe, amikor félúton láttam, hogy a torony állaga megváltozott. Egy pillanatra lefagyva néztem a változást, és talán valamennyire a robbanást is hallottam, ám most nem tudtam gondolkozni, csak néztem, hogy mi történik. A következő pillanatban pedig ösztönösen megindultak a lábaim felfelé. Még jó, hogy elkezdtem edzeni, mert a régi önmagam valahol a hatodik lépésnél adta volna fel a küzdelmet, így viszont nem kell ezen aggódnom. Amilyen tempót csak ki tudtam magamból követelni, olyannal hasítottam fel az emelkedőn, nem foglalkozva semmivel. Az egyik legfontosabb ember az életemben, Fanni is odabent lehet. Ha pedig bent van, akkor bajban van, és ki kell mentenem onnan. Nagyjából a fejelés után érkezem, szuszogva állva meg egy kisebb embertömeg előtt.
- Jött már ki levitás? Lehet valamit tudni? Nem láttatok egy kék hajú lányt? Kék, hát mit tudjam én milyen kék, kék.
Istenem, hogy ilyenekbe tudnak ezek a lányok ilyenkor belekötni. Halvány lilám sincs, hogy Fanni hajában éppen milyen kék az a kék, csak, hogy benne van, eléggé feltűnően.
- Maróti Fanni, igen, Anti bácsi unokája. Nem? Valószínűleg bent van? Francba!
Utálom, hogy ő bent van, én meg idekint. Nem is tudtam, hogy ekkora aggodalmat is ki tud belőlem váltani. A diákéveink alatt együtt jártunk, ugyan kölcsönösen állapodtunk meg ebben azért, hogy a saját démonjainkat elkergessük, de a tény, hogy így történt, és idő közben az egyik legjobb barátommá vált. Fontos a számomra, és ha kell, akkor puszta kézzel szedem le a téglákat, csak ki tudjam szabadítani. Most viszont csak hallgatom a lehetőségeket, és be is sorolódom Selwyn professzor mögé várva a következő utasítást.
- Főként a kiterjesztett pajzsbűbájokhoz, évfolyamelső voltam védekezésből, de ha beomlottak a menekülőutak akkor abban is tudok segíteni.
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. június 25. 07:45
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 5. 14:25 Ugrás a poszthoz

Lincsi

- Óóó én ezt már elengedtem. Meg igazából, ő meg szőkére festette a haját, ilyen fehéresszőkére, hát utálom. Tényleg, nagyon. Nem igazán rajongok az ennyire szőke nőkért.
Tárom szét a karjaimat nevetve. Tényleg nem tudok mit csinálni a helyzettel, de szerencsére nem kérdezte meg, hogy tetszik-e, csak úgy ránéztem, nyeltem egyet, és ebből ő is azt vette ki, amit akart, meg én is azt közvetítettem felé, amit akartam. Aztán lehet, hogy azon a bizonyos kommunikációs csatornán valami nagyon félrement, de legalább nem firtattuk a dolgot, és ez így van jól. Nem nagyon tudok neki hazudni, de hát most mondtam volna azt, hogy szerintem ocsmány? Ugye, hogy nem. Nincs az a férfi, aki a nőnek ezt meri mondani, és még életben van.
- Akkor csak az image része, hogy olyan szívtelen. Viszont az tuti, hogy ha a két évet teljesíted, nem lesz sok hozzád hasonló a világon. Egyenes út a sikerhez. Majd legyen mindenképpen csóró író menü is, mert nekem maximum arra lesz pénzem, ha így haladok.
Oké, ez nem igaz, elvégre az egyik magyar máguscsalád leszármazottjaként, anyám sikereit és apám megbecsülését számadatokban kifejezve elnézve, meg a két könyvem eladása után befolyt összeget számolgatva, megtehetem majd, hogy nála egyek. Viszont nem vagyok könnyű eset, mert bármennyire is szeretek enni, nem szeretek költeni rá. Eléggé randigyilkos tud lenni, amikor fejben azt számolgatod, hogy mit kér majd a másik, és ez mennyire éri meg neked, és te mit kérj. Persze már javuló tendenciát mutatok, de néha azért vannak problémáim. Anyám szerint kellene egy unoka, mert ha lenne egy gyerekem, akkor másként gondolkoznék. Szerintem ez nagyon nem lenne egy jó lépés jelenleg. Vagy még pár évig.
- Csóró lány. Azért maga a tény, hogy ott van az ember is egy elég nagy nyomás, nem biztos, hogy már az elején szét kell szivatni. Mondjuk ez a száraz hal, hát a megfelelő borral tálalható. Mondjuk egy zamatos pinot grigio-val.
Annyira nem értek ám hozzá, meg hát nem is mindegy, hogy milyen hal, de szárazra leginkább a vékonyabb halakat lehet sütni.
- Szerintem nem, mármint ha felvettek, és már most, az elején nagyjából jó vagy, akkor úgy vélem, hogy menni fog a dolog. Meg hát ügyes vagy, szereted ezt csinálni, és ha ki is esel a felénél, elmondhatod már, hogy tanultál tőle. A fene se fogja kérdezni. De ha mégis, akkor gyártunk neked egy hamis elismervényt.
Nem nagyon hatna meg a történet, és biztos vagyok benne, hogy erre nem kell majd sort kerítenünk, de ha mégis, hát akkor sem történik semmi, az Edictum szerkesztőségében elég sok ilyen lehetőség van, és nem hiszem, hogy a főszerkesztőt zavarná, mert hát igen, éppen ő követné ezt el.
- Nem voltunk együtt. Nem úgy voltunk együtt. Nem vagyok a megcsalás híve. De én és Kamilla, mi mindig így voltunk, nálunk ez a közelség természetes.
Ezt nem könnyű megmagyarázni, de tényleg ez van. Legyünk barátok, szeretők, ellenségek vagy semmik egymásnak, mi Kamillával szerintem örökre ilyenek leszünk. Szeretem az érintését, ő is az enyémet, függetlenül attól, hogy milyen a viszonyunk.
- Nem zavar, hogy megütöttél, már el is felejtettem a dolgot.  
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. július 21. 07:36 Ugrás a poszthoz

Liam

- Ezért már most hálás vagyok.
Az elmúlt heteket nézve ez a feltételezés nem is annyira alaptalan. Mert hát legyünk őszinték, ha valaki mostanában egy cseppet átesett a ló másik oldalára, az én voltam. A kis husis gyerek, aki imádta az étkezési lehetőségek mindegyikét és izomláz maximum az állkapcsában volt, most itt állok, és mindenhol máshol érzem az izomlázat, csak éppen ott nem. Sőt, azt mondom, nem kérek sokat. Tisztára elvesztettem önmagam, azt hiszem, vagy lehet, hogy eddig voltam teljesen másmilyen és most látszik az, milyen is vagyok, amikor önmagam vagyok?
- A házasság szerintem mindig furcsa.
Tegyük hozzá, hogy nekem egy nagyon jó példám van a házasságra. A szüleim nem nagyon veszekednek, azok a tipikus hajba kapások vannak a túl sok munka, vagy a le nem hajtott wc deszka miatt, de nincsen megcsalás, verekedés, veszélyes életmód. Mindig mindenre megtanítottak minket, hasonló és mégis eltérő az érdeklődési körük, és őszinték. Mirella is és én is a legjobb példákat hozhattuk magunkkal. Ettől függetlenül, túl a cukormázon, úgy érzem, hogy még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nekem is való lesz egyszer a dolog. Vagy éppen a nőnek nem, akit olyan sok éve szeretek már. Valahogy furcsa, hogy a jövőmet el tudom képzelni vele, de azt nem, hogy benne legyen abban, amire vágyok. Ez tudom, ellentmondásos, de van benne logika.
- Rád bízom magam, Liam.
Emelem fel a kezeimet, jelezve, hogy teljesen övé a terep, és vigyorogva követem, és a rendelése után megduplázom a sajátommal. Hangulatos a hely, pont olyan, mint amilyennek kívülről hittem.
- Honnan jött az ötlet, hogy nyiss egy dojo-t? Sosem kérdeztem még, pedig akartam.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 11:22 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

Ping.
A telefonom után nyúlok, szám szegletében apró mosoly jelenik meg. Baromira meleg van amúgy, mozdulni sincs nagyon kedvem. Egy multifunkcionális gatyában - nagy zsebe van, elfér benne kulcs, pénztárca, sör; fürödhetsz benne, de jó a fűnyíráshoz is - heverészek a kanapén, és pólót még csak gondolatban sem vettem fel ma. Így írok vissza, majd épp csak, hogy leteszem magam mellé a telefont:
Ping.
Szusszanok egyet. de azért felveszem, és megint gyorsan pötyögök egy választ, sok vigyorgó fejet rakva a végére. Nekem is mosolyogni nekk tőlük, a sok elfogyasztott baracklétől meg mosdóba mennem, így lerakva a készüléket indulok el a mellékhelyiség felé. Nem, nem zártam le, és ami ez után következik:
Ping.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 11:38 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

Ha már mosdóba elmentem, megjegyzem eddig életem eddigi legjobb döntése volt, mert hát mezitláb a helyiség padlózata igen hűvös, emellett még mielőtt kijöttem, kicsit a falnak is döltem. Éljen a csempe. Szóval testem néhány részén hűvöskésen a konyhába sétáltam, és gondoltam, ha már ilyen aktív életet élek, akkor meglepem az én kis bogaram valami finommal. Mondjuk egy kis fagyival és csoki öntettel. Így ezekkel felszerelkezve indulok vissza mellé, és vigyorral az arcomon konstatálom, hogy ébren van. Nem, a telefont nem nagyon fogom fel, így lepakolva oda hajolok hozzá, és puszit nyomok a vállára.
- Tudod, mi a jó fejfájásra?
De bizony, hiteles, vizsgálatok által kimutatott eredmények vannak, hogy amikor a nőnek "fáj a feje", akkor pont az tesz jót fejfájásra, amiért mondja, hogy fáj. Viszont tudom, hogy neki tényleg fáj, mert ismerem az arca rezdüléseit.
- Mi a...
baj. Kérdezném, de aztán realizálom a helyzetet.
- Ez az én telefonom?
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 12:10 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

- Csörgött?
Mert hát mi másért is fogná, ugye? Nem, tényleg nem gondolok arra, hogy azért, mert azt olvassa, mit beszélek Linával. Mert hát miért ne beszélnék vele. Elmesélte, hogy visszajön Magyarországra, vissza a suliba, és ennek eléggé örültem, aztán csak úgy beszélgettünk minden féléről, nosztalgiáztunk.
- Hoztam fagyit.
Próbálkozok tovább, ha már a puszi és a kis utalás nem hatotta meg. Egy kicsit úgy érzem, hogy most valamiért fasírt van.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 12:17 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

- Ne haragudj, elfelejtettem.
Akkor nem vagyunk rosszban, ez mondjuk jó.
- Umm, ilyen mogyoróvajas, meg kekszes, meg áfonyás meg csokis. Meg csokiöntetet is. Ha másikat szeretnél, lemegyek értük.
Csak hirtelen kaptam ki párat, és jöttem vissza, így meg se néztem, hogy mit hoztam.
- Lina hazaköltözik, visszajön a suliba is, de dolgozni is fog. Elmehetnénk valamikor enni oda.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 12:32 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

- Mert nyit a nő, a tanára itt is éttermet, és átrakja ide, mert ügyes, asszem.
Mármint tudom, hogy ügyes, csak mintha ezt írta volna. Utána kajákról beszélgettünk, hogy miket főzne nekem.
- Tök rendes, tanult egy pár receptet, ami laktató, de nem befolyásolja az edzésprogramomat.
Nem mintha a "NE igyál alkoholt" ne szerepelne rajta, de tényleg tök jó tőle.
- A múltkor láttam rajta, hogy eléggé honvágya van, szóval ez tök jótg fog tenni neki.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 12:47 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

- Ugye, nem gondolod, hogy megcsallak?
Mert hát eddig egészen édes volt, ahogy így összebújva néztük a jégkrémeket, most meg hirtelen kitalálta, hogy neki inkább a fal kell, meg szemforgat, meg motyog, meg körmöt piszkál. Elég látványosan változott a hozzáállása. Vagy a hozzám állása.
- Tudod, hogy nem. Csak barátok vagyunk.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 13:04 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

- Nem tudom, csak valahogy úgy érzem.
De amúgy tényleg, minek is magyarázkodom én? Mondjuk valahogy most elfogott a bűntudat, mintha megtettem volna.
- Csak egy fizetett alkalmazott volt, ha azt vesszük, annak érdekében, hogy akarj engem.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 13:22 Ugrás a poszthoz

Marcilláskodás

- Nem lesz időm megcsalni, mert idő előtt kinyomod belőlem a szuszt.
Előfordult már, hogy kicsit kevesebb levegőt tudtam venni, ugyebár.
- Nm ezt mondtam. Azért akartam, hogy akarjál, mert volt más, aki akart. Legalábbis ez volt az alapelképzelésem. De tudom, hogy a gyönyörű testem fogott meg.
Akkoriban ugyebár egész könnyen gurultam, szóval biztos, hogy egy kvidicsest ez fog meg.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 13:50 Ugrás a poszthoz

Kamilla

- Miért, mi történne, ha megcsalnálak, élve elásnál?
Mondjuk nem mintha ötleteket kellene adnom neki, mert ismerem, még a végén elraktározza a lehetőségeket, és válogatott kínzásokkal adja a tudtomra, hogy rossz voltam. Nem mintha én az a megcsalós ember lennék.
- Tudtam én.
Húzom ki magam büszkén, de csak egy pillanatra, mert eléggé aggódom.
- Nyuszi, ne keressek valamit a fejedre? Eléggé sápadt vagy. Vagy orvost? Vagy nem tudom.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. augusztus 8. 23:10 Ugrás a poszthoz

Marcilla

- Na látod, ebben valahogy egészen biztos vagyok.
Nevetem el magam teljesen őszintén. Igen, tudom, hogy ő olyan bosszút állna rajtam, amit megemlegetek egy életen át. De én nem olyan vagyok, nem hiszek a megcsalásban.
- Biztos? De ha nem, szólunk Willnek
.
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. augusztus 8. 23:11
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 26. 15:55 Ugrás a poszthoz

Salli R. Revie

Ilyenkor már jóval hűvösebb idő van, elkel a kabát reggel is és négy után is. Jelenleg öt felé jár az idő, szóval nem is gondolkozom, amikor a hosszú, fekete szövetért nyúlok. A nyakamba a zöld sálamat is felkötöm, mert Magnus azt mondta, hogy amikor kimegyek a diák elé, legyek feltűnő, mielőtt még elveszik. Nem mintha a bogolyfalvi állomás egy olyan nagy hely lenne, hogy az ember csak úgy eltévedjen. Szóval zöld sár, meg a kabátomra kitűzött prefektusi jelvény, aztán kész. Ebből szerintem rá fog jönni mindenki. Először még a borotválkozást is fontolgattam, de aztán rájöttem, hogy eléggé hideg van ahhoz, hogy megtörténjen ez. Majd tavasszal, addig meg csak igazgatok rajta.
Ahogy sétálok lefelé, a kezeimet fázósan a zsebeimbe dugom, még a végén elő kell keresnem a kesztyűimet is... nem tudom, hogy ez a nagy fázás honnan jött, talán az időjárás hirtelen jött változása miatt. A vonat, ha nem késik, fél hat után olyan nyolc perccel fut be, majd két perc várakozás után indul tovább, vagyis kényelmesen át tudok sétálni a falun, és még várakozok is. Viszont, ha már itt tartunk, akkor a várakozást megspórolom, és helyette betérek a cukrászdába, ahol elvitelre két forrócsokit kérek, egy tejcsokisat és egy étcsokisat. Ha már késve jön az új diák, akkor nyilván nyomós oka van, és én szeretném, ha nem úgy indítaná az évet, hogy csupa bosszúság éri. Navinés voltam, és maradok is mindig, szóval szerintem ez a lépésem senkit sem lep meg, maximum azt, aki éppen most érkezik.
Az állomásra érve a pohártartóból kiveszem a két poharat, addig is melegítik a kezemet, és pár másik emberrel együtt várom, hogy begördüljön a vonat. Nem értem azokat, akik sok perccel korábban érkeznek egy állomásra, nekem a kis kitérővel együtt is maradt még kettő teljes percem harmincnyolcig, szóval ha utazni akarnék, a jegyemet is kényelmesen megvehetném.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 27. 22:23 Ugrás a poszthoz

Salli Revie

Percre pontosan. Szeretem, ha valami pontosan akkor történik, amikor az be van ígérve. Pedig régen, a régi énem szerette a meglepetéseket. Mondjuk neki minden mindegy volt. Az új énem már inkább kerüli a meglepetéseket, és ha mégis rákényszerülök, igyekszem hasznosan meglepni a másikat. Szóval valahogy így alakultam át én. Várom, hogy a vonat lefékezzen, és az első emberek elkezdjenek leszállni róla. Ezzel sokan jönnek, azok, akik nem szeretnek hopponálni, így tudom, hogy nem ő lesz az első, aki leszáll. Magnus elfelejtette elmondani, hogy hogyan is néz ki, vagy mennyi idős. Elmondta a nevét, meg azt, hogy nőnemű. Rengeteget segített. Azonban, ahogy ott állok, valaki határozottan felém indul. Van bőröndje is, szóval úgy hiszem, ő több infót kapott, mint én. Na mindegy is, legalább lesz miről beszélgetnünk az úton.
- Apáthy Marcell, örvendek.
Mielőtt bemutatkozom, a forrócsokikat a bal kezembe pakolom át, mert hát a kézfogást nem csinálhatom könyökkel.
- Igen, én. Hoztam forró csokit, remélem szereted. A piros étcsokis, a kék tej, nem kértem bele ízesítést, mert nem tudtam, hogy szereted-e.
Felé nyújtom a két poharat, válasszon nyugodtan. Amúgy mind a kettőn téli minta van már, amin csodálkoztam, de azt mondták, csak ki akarják vinni a tavalyi maradék poharakat, mert idén új dizájn jön.
- Cserébe elveszem a bőröndödet, és indulhatunk is. Arra gondoltam, hogy kicsit bemutatom a falut, mert elég sokat lógunk itt lent, itt vannak jó helyek, amikbe érdemes betérni. Aztán a legnyugisabb úton megyünk fel, ott előbb levisszük a cuccaidat, megmutatom a szobádat. Utána, ha van kedved, akkor bejárhatjuk az emeleteket, adok térképed és megmutatok mindent, van engedélyünk kettőig, ha fáradt vagy, és inkább pihennél, akkor csak térképet adok, és reggel járjuk be a kastélyt.
Oké, az opciók megvannak, szegény lány, rögtön egy ilyen halommal indítom, de remélem, nem kap frászt, és ugrik fel az első visszamenő vonatra.
- Óóó, és mivel most van vacsoraidő, a konyhán raknak el vacsorát nekünk, szóval az is lesz.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. október 28. 08:52 Ugrás a poszthoz

Salli Revie

- Ennek örülök.
Akkor annyira nem lőttem mellé, pedig be kell vallanom, azért aggódtam egy kicsit. Manapság mindenki annyi féle fajta diétának meg különleges étkezési szokásnak veti alá magát, hogy csak na.
- Tavalyi minta, idén valami új dizájn jön. Persze, csak a törzsvendégeknek adnak ilyet.
A tavalyi enyhe idő megtette a hatását, az emberek nem kívánták annyira a forró csokit, meg a teát, decemberben még mi is limonádézgattunk például. Viszont a csoki átadva, a bőrönd meg átvéve.
- Nanáhogy, szerintem ez evidens, meg hát, idáig te cipelted, ezen a kis távon már elfér nálam.
Oké, a humor nem az erősségem, tudom, de azért nagyon igyekszem, hogy hátha ki tudok hozni valamit belőle. Nem akarom szegény lányt a nulladik percben elijeszteni attól, ami itt vár rá, bár a Durmstranghoz képest ez egy tavaszi virágzás lesz. Legalábbis úgy sejtem. Nem jártam még ott, de hallottam róla történeteket. Átveszem a bőröndöt, és kifelé mutatva elindulunk az utca felé.
- Azta, az édesapád eléggé felkészült a témával kapcsolatban, ilyet még az elsősök se kapnak.
Mondom elismerően, és hirtelen az ugrik be, hogy sokban megkönnyítené a diákok életét, ha ők is kapnának egy ilyen tájékoztatót.
- Leginkább csak éjfél fele van gáz, az árnyas sétányon, ott is a hátrább lévő részén, ahol már nincsenek árusok. Van pár keménykedő srác, meg lefut ott pár tisztességtelen üzlet, de amúgy a többi rész biztonságos. Ha ebből a kis összekötő utcából kiérünk, akkor a Boglyas téren leszünk, az az egész hely központja, ott van a hivatal és az előkészítő is. A könyvesbolt és a piactér nekem is nagy kedvencem, a piacra főleg a hétvégén érdemes lejönni, már egészen kora reggeltől tele vannak az asztalok, szól a zene, jó a hangulat. A könyvesboltból pedig nem tudsz új kijönni, hogy ne vennél valamit.
Próbálok összeszedni mindent, ami a hellyel kapcsolatban fontos lehet, és érdemes megemlíteni.
- Felfelé az ott a fő utca, rengeteg bolt, kajálda van ott, illetve a helyi színház, amiben nagyon nézhető darabok vannak, a bérlet se vészed, de a sulinak is vannak váltott helyei, ha csak kipróbálnád, de elsőre ne adnál érte pénzt. Lefelé pedig három lakóutca van. A végükön, a falu végén elég jó helyek vannak, egy kis tavunk is van, valamint ott van a könyvesbolt és egy lovarda is. Plusz, ha még nincs saját háziállatod, de szeretnél, akkor van egy menhely is, ahol alig várják, hogy elvigye valaki az apróságokat. Az iskola saját újságja, az Edictum minden hónapban bemutat belőlük párat.
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 4. 16:09 Ugrás a poszthoz

Előzmények


Salli

- Igen, ez a bűnös szenvedélyem.
Persze, már nem annyira, mint régen, de azért eléggé szeretem, Liam pedig, amikor elkezdett velem dolgozni, tudta, hogy vannak olyan dolgok, amikről képtelen vagyok lemondani, ilyen például a csokoládé. Persze valóban nem, mint "megoldást" és "társat" használom a mindennapokban, de van olyan, amikor kell, és ez a mostani is olyan.
- Én mindig valamihez kötve tudom, hogy merre járok. Például, ha azt mondják, hogy a csókolózó banyák szobra, akkor tudok egy pontot.
Igazából a banyák nem csókolóznak, csak nagyon olyan a szobor. Állítólag a női összefogást szimbolizálja, de valamit a művész nagyon félreérthetett, és azóta mindenki csak úgy ismeri, hogy a csókolózó banyák szobra. Egyszer, még két polgival a mostani előtt le akarták cserélni a szobrot, de a felsőbb hatalmak nem engedték, és akkor valahogy elévült a lelkesedés.
- Ennyire jó. Van rengeteg olyan könyvem, amit még nem olvastam, de mindig látok egy újabbat, vagy kettőt, esetleg ötöt.
Az mondjuk egy durva alkalom volt, de nagyon imádtam, tényleg nagyon, nagyon szerettem mind az öt könyvet, és azokat becsületesen el is olvastam. Mostanában viszont csak ilyen papókás módban, bekucorodva az ágyba, alvás előtt művelek ilyesmit.
- Annyira utálom, amikor hanyag a tanár. Mert ha a sulinak nem telik rá mondjuk, akkor mondják azt, hogy ezt is vedd meg évkezdésre, nem azt, hogy találtunk hat éves kígyófogat, jó lesz ez még, ha leőröljük, aztán bumm, katasztrófa. Viszont itt a piacon eléggé sok mindent meg lehet kapni, meg vannak olyanok, akik csak kiszállók, névjegyeket gyűjts be, és rendelj, szerintem elég jó már ez a szolgáltatás is.
- Van lovastanya is, ha szeretsz lovagolni, illetve, ha nem akarsz lesétálni, akkor van a kastély közvetlen környezetében is rengeteg hely. El is tud az ember bújni, de vannak olyanok, ahol kisebb csoportok vannak. Jó ez a suli, elég könnyen fogadják be az embereket a csoportok, meg nem nagyon tapasztaltam olyat, hogy valaki fújna a másikra. Vannak alapok persze, ezek az eleve elrendeltetettek, hogy minden rellonos gonosz, és minden eridonos hősszindrómás, de ezek nem igazak szerencsére. Ééés meg is érkeztünk.
Nyitom ki a kaput, még nincs takarodó, de hamarosan már csak jelvénnyel vagy nagy könyörgések árán lehet visszajutni.
- Íme a kastély, nem vészes a távolság. Ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb út, van még ezen kívül kettő, az egyik az erdőn át, de az kerülős, a másik meg leginkább télen ideális, mert nem ekkora a meredekség.  
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. november 4. 16:09
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 17. 21:25 Ugrás a poszthoz

Salli


- Mondjuk akkor inkább ez áll, mert ha például felkészültek egy asztronómián vagy asztrológián, mindig keverem, hogy melyik a csillagnézős meg melyik, amelyik megmondja, hogy egy sikertelen hajléktalan leszek, szóval, a csillagoson, ha ott olyan cucc van, akkor nyilván inkább benyúlja.
És igen, a sikertelen hajléktalan az pontosan így történt. Rossz órát jelöltem be, mert mint mondottam, mindig, de mindig keverem ezt a kettőt, és a vége az lett, hogy a tenyeremből gyakorlás címén kiolvasták, hogy sikertelen lúzer leszek minden téren. Mert azt figyeljed, a tenyerem szerint a házastársam megcsal, a gyerekem nem tőlem van, tehetségtelen vagyok, mindenhonnan kirúgnak majd, álláskerülő is leszek egy idő után, sőt, mi több, csak az alkohol lesz az én mentsváram. Nem is tudtam, hogy ennyire sablonos, de részletgazdag az a néhány mélyedés. Még szerencse, hogy csak vendégelőadó volt, és nem jött vissza többet, mert ciki lett volna minden órán kiröhögni.
- Szerintem valamilyen szinten minden iskola. Ha jól emlékszem még a Bagolykő is. Oké, nem nagyhatalmú sötét varázslót, csak nagyarcú csatlósat, de az se jobb.
Még legyintek is egyet. Én nem hiszem, hogy az iskolába járókat el kellene ítélni emiatt. Komolyan nem is tudom, hogy van-e olyan iskola, ahonnan nem jött ki valami csúnya mágus. Talán a Beauxbaton lehet ez alól kivétel, de azért ebben sem vagyok annyira nagyon biztos.
- Külön engedéllyel sokkal szabadabb a lejárás, nem egy nagy eljárás. Sokan dolgoznak vagy laknak a faluban, például én is lent lakom, szabadon járok ki-be. Illetve van két hoppanálási pont is a faluban, szóval, aki bírja a gyűrődést, azokon jár.
Örülök, hogy tetszik neki itt, én is szeretem ezt a helyet. Olyan békés, megbújik egy csodás környezetben.

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. november 27. 20:22 Ugrás a poszthoz

Édes öcsém  Pirul

- Órák óta játszik.
Lép be a szobámba Mirella, én felpillantok rá a pakolásból, és megvonom a vállam. Engem nem zavar annyira, de tudom, hogy ő most éli életének azt a szakaszát, amikor az is zavarja, ha valaki hangosabban vesz levegőt.
- Elmenjünk futni?
Az utóbbi időben a futás eléggé összehozott minket, azonban most csak elhúzza a száját, megrázza a fejét, megfordul és hamarosan hallom, ahogy a szobája ajtaja csukódik. Kicsit megemelem a szemöldököm, és megrázva a fejem, fordítom vissza a ládámhoz.
- Veled is jó volt beszélgetni.
Nem is érdekel, már várom, hogy visszamenjek, utolsó tanév. Lassan véget ér a móka, és már vannak is kilátásaim. Egy újabb könyvem jelent meg a nyáron, szinte hihetetlen, hogy ez a negyedik. És veszik, van pár negatív kritika, de ha nem lenne, akkor el se hinném a pozitívakat. Szóval ez a része megy az életemnek, de azért az állandó munkákat is keresem már. Nem tudom, hogy Kamilla miben gondolkozik, remélem, még a vizsgák előtt meg tudjuk beszélni a jövőnket. Én együtt képzelem el, de sosem beszéltük meg komolyan, mindig csak az került elő, hogy miért gondolod, hogy ne lenne ez vagy az.
Végignézek a listámon, már jól előrehaladtam a csomagolásban, de pár dolgot még össze kell szednem. A lépcsőn lefelé haladva pötyögök pár mondatot Kamillának, anya is kérdezett tőle, azt is megírom. A bűbájtan könyvemet egyszer lent felejtettem, és emlékeztem rá, hogy anya a könyvespolcra tette, de akkor, a szünet elején nem érdekelt.
Furcsa, hogy félreüt, többször is, hiszen ez a saját műve, és nem hibázott benne szerintem még sosem. Mellé lépve a hátára teszem a kezem és nyugtatóan simogatni kezdem, miközben ujjaim a billentyűkre tévednek, és szépen lassan elkezdem játszani Leonard Cohen Hallelujah-ját.
Utoljára módosította:Apáthy Marcell, 2018. november 27. 20:23
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. december 5. 14:47 Ugrás a poszthoz

Salli

- Ha mégis elkezdenének szívózni, csak szólj, kiválóan tudom az emberek értésére adni, hogy nem szerencsés, amit csinálnak.
Pontosabban az évek során kiválóan elsajátítottam Kamillától a csúnyán nézés művészetét, ahhoz hozzátársul az, hogy prefektus vagyok, és esetünkben inkább az az igaz, hogy rám mondják azt, hogy a "Farkas lány pasija", semmint rá, hogy az "Apáthy fiú nője", de én nem bánom ezt. Kamilla számomra a legbátrabb emberek egyike, főleg azóta, hogy valóban képes volt Navine talárt húzni egy meccsen, hogy kisegítse a szorult helyzetben lévő sárgákat.
- Persze, meg a csatlósoknak igazából valami lelki nyavalyájuk van, leginkább középszerűek, átlagos életet élnek, és azt hiszik, ez az a plusz, amitől majd másabbak lesznek, jobbak, mint akik megdolgoztak a sikerért például. De ha megnézed a csatlósokat, akiket ismerünk a történelemből, vagy középszerűek, vagy szürke kisegerek, vagy éppen semmiért nem kellett megküzdeniük és unatkoztak.
Nem bánom, hogy ennyire nyíltan fejezi ki magát, értékes és jó beszélgetőpartnernek ítélem meg, és van egy olyan határozott érzésem, hogy mi még nagyon jóban leszünk egymással. Szeretem, ha valakivel össze tudom ütköztetni a nézeteimet, és egy jó vitát tudunk kihozni belőle. Olyat, amit az ember aztán élvezettel visz végig, és aminek a végén mind a két fél elégedetten, új tudást birtokolva zár.
- A mestertanoncokra nem, de az alapképzésesekre igen, de az is megvan gyorsan, majd segítek abban is, és akkor pikk-pakk el lesz intézve a dolog. A házvezetőnk jó arc. Most új a helyettes, vele annyira még nem volt kapcsolatom, ha jól tudom, az iskolában is új.
Annyira mondjuk arra még nem tértem ki, hogy utána nézzek ennek a tanerőnek, de legalább most már lesz okom megtenni.
- Legközelebb a karácsonyi bál lesz, de szoktak lenni például a klubhelyiségekben kisebb összeröffenések, meg vannak hangadók, akik random partikat csinálnak. Azokra is érdemes elmenni, mert jó a buli. Ha van hozzám kedved, nyugodtan csapódj, és akkor megmutatok mindenfélét.
A kérdésére, hogy ez egy jó iskola-e, felpillantok a robusztus épületre.
- Igen, nyitott és elfogadó, amik szerintem nagyon fontos érvek mellette. Szerintem nem volt rossz választás, hogy ide jártam, és remélem, hogy te is így látod majd. Akkor hát, irány a klubhelyiség!
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2019. január 19. 09:59 Ugrás a poszthoz

Édes öcsém

Elmosolyodom, amikor először üt le egy billentyűt, készen állok arra, hogy becsatlakozzon, ám végül nem teszi. Figyelem őt, látom a tipikus jeleket. Én ne látnám, ennyi év távlatából?
- Szeretem, amikor játszol.
Felelem őszintén, kiegyenesedve a játék végén. Biztatóan megszorítom a vállát, tudom, hogy szükséges az ilyen megerősítés, akkor is, ha az ember nem küzd a fennmaradásért az elméjében.
- Már csak, pár apróság és...
Elhallgatok egy pillanatra, mert megértem, hogy mit szeretne mondani. Szeretne velem beszélni. Mirella úgyis puffog a szobájában, itt lent viszont itt vannak a szüleink, nem vágyik a társaságukra, csak az enyémre.
- Ami azt illeti, öcsipók, segíthetnél.
Mintha hirtelen eszembe jutott volna valami olyan, amit kivitelezhetetlen lenne egyedül megcsinálni. Valami tényleg eszembe jutott, de az nem olyan, ami a pakoláshoz párosul, viszont egy nagy beszélgetéshez igazán jól illik, mert ez is egy nagy lépés, az én életemben. Arrébb állok, hogy fel tudjon kelni, majd elindulva az emeletre, magamhoz veszem a ruhákat és azt a pár fiolát, amit még nem csomagoltam el. Muszáj volt beszereznem egy új készletet. A lépcsőn nem nagyon beszélgetünk, de amikor már a szoba biztonságában vagyunk, kérdőn rápillantok.
- Na mi a helyzet, izgulsz?
Nincs azzal semmi baj, ha igen, nála meg aztán különösen nem. A ruhákat egyből a ládámba teszem, a fiolákat azonban egy plusz csomagolásba is beleteszem, és úgy teszem egy fakkba. Persze közben figyelek rá, hogy meséljen.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Apáthy Marcell összes hozzászólása (65 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel