Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A zene valami olyasmi volt, amiről Leon szívesen beszélt. Ez emberi dolog, jobb olyasmiről beszélni, ami a konfortzónádon belül van, mint olyasmikről, amik kívül esnek rajta. Ezért nem beszélt soha Wolf extrémsportokról, szárnyasokról, lányokról, nyitott terekről, kilátókról, magas helyekről, repülésről, repüléssel kapcsolatos sportokról, lányokról, kacsa jelegű szárnyasokról. Lányokról. Mégis képes volt megkérdezni Alízt erről az egész jóstehetséges dologról.
- Akkor ez olyan, mint a tüsszentés? Csak megtörténik? - Még mindig nem értette. A lány végül megmondta a németnek, hogy amúgy vasárnap van, akkor találkozzanak pénteken. Tim érezte, hogy fel kéne írni valahova, mert nem fog emlékezni, de nem volt nála toll így tényleg muszáj volt megerőltetnie magát.
A pillantása a növényre száguldott, mint egy puma, másodpercek alatt, kicsit hümmögve megrázogatta a növényt, hallgatta a levelek zörgését.
- Hm, hát nem tudom. Miért? - kérdezte kissé felvont szemöldökkel, nem igazán értette - ezt sem -, miért fontos, hogy a növény is ott lesz-e. Persze, ő szerette Buksit, de attól még nem cipelte mindenhova. Nem tenne jót a földjének se, ha folyton rázkódna a cserépben össze-vissza.
Az étel gondolatára azért Leon is kicsit felvillanyozódott, szeretett enni, főleg, ha valami finomat lehetett és nem csak mondjuk egy szelet bolti kenyéren kellett nyammogni.
- Ö, nekem jó... szerintem a péntek délután jobban hangzik, lehet, hogy óráim vannak. Viszont lassan mennem kell, megfagynak Buksi levelei - morzsolgatott meg kissé egy levelet a növényen, ami elég hideg volt, meg mutogatott is a háta mögé. Még elbúcsúzott Alíztól, mielőtt elsietett volna a szobája felé a cserepessel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Tim sosem látott még kecskét, vagy ha mégis, akkor valaki félretájékoztatta a nevével kapcsolatban. Szóval Capra aegagrus hircus-t már sokat látott, főleg állatkertekben, de olyan rendes, élő kecskét még sosem. Talán ezért nem akadt fent azon, mikor Daisy közölte vele, hogy mekegősek és hogy T-rex is az.
- Majd egyszer megnézem közelebbről is a kecskédet, de most dolgom van - szegezte a pillantását az előtte heverő porszívóra.
Őt zavarta a rendetlenség a vadőrlak környékén. Arról nem is beszélve, hogy okosabb, Leon pillanatai egyikében még az is felmerült benne, hogy mi lesz, ha egyszer rágyújt itt a környéken, leejti a cigarettáját, majd az egész környék lángba borul. Egy kacsa egészen biztosan rosszallóan nevetne a ház tetejéről, gonoszan összehúzva a szemeit, mielőtt szárnyra kapva tovább röppenne az éjszakába.
Tim nem szívesen beszélt a problémáiról a kacsákkal kapcsolatban, sokan kinevették már érte, sőt, egy ismerőse megpróbálta már elküldeni egy agyturkászhoz is ezzel. Kapott egy egész doboz vicces bogyót rá, de elég hamar elfogytak és az orvos egy héttel később már nem akart neki újabb két hónapos receptet adni. Ő ezt nem értette.
- Nem tudom, pontosan hányan, lehet, hogy csak egy, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy figyelnek. Berlinben a parkban rajta is kaptam egyszer egyet. Nem tudom kinek szállítanak infókat, de veszélyesek! - kezdte az ujjait tördelni, amik hangos pattogással engedték ki a gázbuborékokat a meggyötört ízületeiből. Össze is rezzent az érintéstől, amivel Blue a karjához ért, de aztán kissé butácskán el is mosolyodott, a fejét kissé lehajtva. A pár tincse rakoncátlanul előreszökött, amit el is tűrt egy suta mozdulattal, ahogy csillogó szemekkel figyelte Bluet.
- Nem félek, tudom, hogy ketten elbánnánk velük. Csak figyelj, nehogy hátulról lerohanhassanak míg én szívófújóakármizem a leveleket! - kérte, majd egy gyors fordulattal a levélkupacnak rontott. A porszívó elektromosság hiányában ugyan nem működött, de nagyjából eltolta maga elől a "szemetet", Wolf ezt pedig haladásnak élte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére Leonnak nem kellett sokat várnia a lányra, az viszonyla hamar megérkezett. Nem mintha a fiú időérzéke annyira fejlett lett volna, csak már legalább huszonöt pici kört sétált saját maga körül, így biztos volt benne, hogy korán jött. Vagy az áfonya késett. De nem volt lényeges, csak mozgásban akart maradni, hogy a teljes környezetét szemmel tarthassa.
A rét felé be nem állt a szája, folyamtosan mesélt az elmúlt napjairól, arról, hogyan is szokta tartani a karácsonyait Berlinben a barátaival, ilyesmik. Illetve, természetesen szemmel tartotta a lány ölében utazó kecskét is, mert nem szerette, ahogyan nézett rá a pupillátlan, csillogó, fekete szemeivel.
Blue a masnikat kezdte el a fára kötögetni, míg Wolf az alsó ágakra aggatott egymás után gömböket. Szerette, hogy olyan fényesek.
- Nem. Nem igazán, egy jó ideje... nem - még meg is rázta a fejét, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Elhidegültek egymástól a családjával, nem szerették a fiú életvitelét. A pillantása a kis sárgára csúszott, akaratlanul is elbambult egy kicsit, mielőtt a kezeit az ölébe ejtette volna.
- Nem fázik meg? Olyan puhának és vacogósnak tűnik - bökött mutatóujjával a tollpamacsa a lány lábánál, mielőtt még újabb díszt akasztott volna egy meglehetősen kacska ágra.
Ismét bután nézett a lány kezében lévő színes vacakra, tudta, hogy valami furcsa neve volt, még a saját nyelvén sem jutott eszébe.
- Nem tudom, de ebből van tollas is és azt úgy hívják, mint egy kígyót. Nem úgy, hogy "gyere ide", hanem asziszem vipera. Sikló? Nö. Poa. Asziszem. - húzta el a száját a nagy gondolkodás közepette. - Találkoztam egy másik lánnyal is, aki fotóz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Lassan de biztosan a fenyő is kezdte érezni a karácsonyi hangulatot, és még csak meg sem kellett halnia hozzá. Szerencsés növény volt. Legalábbis Tim így gondolta, ő nem szeretné, ha meg kellene halni ahhoz, hogy utána a testét csiricsáré cuccokba öltöztessék. Nem hangzott viccesnek.
- Nálunk túl sok az olyan ember, akinek örülnöm kéne és elvileg még rokon is és fogalmam sincs ki az. Kínos, nem szeretem - ingatta meg a fejét, úgy, hogy a vörösesszőke tincsek egy kicsit még bele is rengtek. Volt olyan azok közt a "rokonok" közt, akiket még csak nem is ismert, nem hogy nem szeretett.
- Milyen színű? Ő választotta, vagy te vetted neki? - érdeklődött Leon, magához képest egészen nyitott volt erre az egész kecske ügyre. A pillantásával még kereste is egy kicsit, hogy milyen színű az anyagdarabka, de nem látta, így egy újabb gömböt akasztott fel.
Wolf nem igen állt a helyzet magaslatán, nem szerette, ha valamit ennyire nem tud, mégsem találta el túl hamar, hogy mi is az a magyar szó. El is képzelte a kígyót, ahogy hatalmas, tollas szárnyakkal repül az égen.
- Azt én is megeszegettem volna, a kukorica finom. Néha le szoktam rágni a habkarikát idegen emberek fájáról, mikor nem tudom leakasztani - ismerte be a német, holott nem volt büszke rá. De aztán vont egyet a vállán, mikor Emily került szóba. - Ő is, igen, Eridonos, azt hiszem. De nem engem fotózott! Csak az erkélyt. Nem vagyok fotogén.
Aztán felkelt, hogy végre feljebb is kerüljenek gömböcskék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tim nem tudta elképzelni, milyen, ha rosszul tudják a nevét. Ha neki nem úgy szóltak, ahogy kellett volna, akkor egész egyszerűen nem is figyelt rá. Nem azért, mert nem akart, hanem, mert nem fogta fel, hogy az neki szól. Egyszer Klausként nevezte meg egy távoli nagynénje egy beszélgetés közepén, mire körbenézett, majd vont egyet a vállán és inkább kiment rágyújtani.
- Én sem, de valahogy mindig eltűnik a meghívóm. Lehet, hogy Buksi az. - Nem volt szép cselekedet, de egyszerűbb volt a növényre fogni, mint belátni, hogy ő a hibás az ügyben.
A takaró története nem csak Leonnak tetszett volna, biztosan más is értékelné, noha kis fejtörést okozott neki, hogy a kecskék mióta kelnek ki tojásokból. Inkább gyorsan el is engedte a dolgot, mielőtt olyan ismeretek jutnak a birtokába, amelyekre nem kíváncsi.
- Eléggé úgy néz ki. Buksinak is vennem kell majd egy nagyobb cserepet, a mostani már kezd kicsi lenni és amúgy is unja, hogy folyton mosolyog - állapította meg Leon. A lány is lassan elkezdett gömböket akasztani a fára, mire lassan Leon is felkelt, hogy feljebb is tudjon díszíteni, ne csak alul legyen sok szikrázó micsoda az ágakon. A habkarika históriát nem akarta ecsetelni, legutóbb a bal kezével a jobb csuklóját fogta a háta mögött, úgy téve, mint aki csak nézelődik, még fütyörészett is, majd leharapta a fáról a habkarikát.
- Ööö, hát akkor lehet szerezni kéne rá és majd visszajövünk? - kérdezte végül elgondolkozva a német, kicsit maga elé is meredve. - Asziszem még van vásár, ott biztos van valami.
A fotós dologra elgondolkozott, de aztán megrázta a fejét. Nála ez nem a fotóson múlott, mikor olyan selfelesst csináltak az ismerőseivel, akkor is mindig buta fejeket vágott. Bár, ezek direkt voltak, de nem látta volna be a dolgot.
- Nem szeretek mosolyogni a képeken, olyan butának érzem magam tőle - vonta meg a vállát végül, lepillantva a lányra. - De neked honnan kéne ezt tudnod? Szép is vagy, meg fotós is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Leon nem gyakran szokott kiöltözni, de mikor igen, akkor nagyon. Most is éppen, mint a beköltözése napján, magára öltötte a csodálatos, színpompás öltönyét. Szerette hordani, még ha nem is volt egy mindennapos viselet, sőt, talán éppen ezért. De nem könnyű megérteni a német gondolkodását, sokszor jómaga sem igazodott ki rajta, így ezt most jobb lesz, ha elengedjük.
Az órái befejeztével magához vett némi táplálékot, amit leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy elrágcsált három gumimacit az ágyán ülve, meg egy félszáraz kókuszgolyót, mielőtt még nekivágott volna a nagy útnak, hóna alatt a minitevével.
Szerette a kastély ezen részét, mások szerint ronda volt, Leont pedig inkább megnyugtatta. Ő Berlinben volt szoktatva, így nem lepte már meg semmilyen építészeti stílus. Mások számára a szűk lépcső talán nyomasztó lehetett volna, Timet megnyugtatta, mert semmi nem állhatott lesben rá. Még éppen időben volt, ami nála egészen ritkaság számba ment. Az emberek szája nyitva maradt, ha ő ott volt, kellő időben és helyen. Most mégis néptelen és csendes volt a központi helyiség, mikor a fiú betoppant. Nem is teljesen értette, csak csendesen körbepillantott, mielőtt pár óvakodó lépést tett volna a Terro szárny felé.
Mikor belépett végül az ajtón, kellemesen megborzongott. Szerette, mikor a környezete barátságos volt, Berlin parkjaiban is sokszor időzött, hogy a betondzsungel ne fojtsa meg elevenen. Ahogy beljebb tesz pár lépést, végre felfigyel Livre is és szélesen elvigyorodik.
- Szép napot tanárnő - köszön, nyomában Twix aki most is lelkesen eregette a rózsaszín buborékokat. Tim lerakta őt, miután felértek a lépcsőn. - Hogy van mindig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Leon kivételesen időben érkezett, hogy ez szerencse volt, vagy sajnálni kéne miatta Livet, azt mindenki döntse el saját maga. Minden esetre ő örült neki, mert nem kellett elnézést kérnie. Nem, mintha amúgy megtette volna, a legtöbb tanár már rá kellett ébredjen, hogy Timnél érvényes az "örüljön, hogy késtem, eredetileg el sem akartam jönni"-elve. De most ő és Twix is időben és jó kedélyállapotban érkeztek meg a gyakorló terembe. A növények el is nőtték az utat, barikádot képezve a páros és a külvilág közé. Szerencse, hogy a német legalább a szűk helyektől és a bezártságtól nem félt.
A növények barátságosan kúsztak mellette pár lépésen át, egy indát még meg is cirógatott a mutatóujjával, csak amolyan futólag, érintőlegesen, mielőtt az eltűnt volna. Twix halk nyökörgéssel figyelte a virágot, amely lila füstöt eregetett, mielőtt az éppen elkényelmesedő fiú után sietett volna, szedve páros patáit.
- Megszokás, entschuldigung. - Leon még kedvesen rá is mosolygott, ahogy egy kicsit hátradőlve figyelte az egyből hűtlenné váló tevefajzatot. Mert ugye ő döcögős mozgásával irányt váltott és lelkesen kezdte ropogtatni az elé ejtett tápot. Szerette a nasikat, amiket Livtől kapott, különlegesek voltak. Pár pillanatig gondolkozott, még figyelte is a tanerő kabátját, mielőtt kissé megrázta a fejét. - Öm, igen. Persze, igyekszem sokat gyakorolni. Hát, a föld alakítgatása nem annyira egyszerű. Már hogy... mikor így a... halmazát, vagy mit kell. Szóval a minőséges bigyó.
Próbálta érzékeltetni, hogy miről is van szó, de nem sok sikerrel, bemutatni meg mégsem akarta. Twix megint rábüffentene egy zöld buborékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Igen, azt hiszem, legalábbis, ez az egyetlen értelmes magyarázat. - Már azon kívül, hogy szándékosan felgyújtotta őket a zippojával és még csak bűntudatot sem érzett utána. Kivéve egyszer, mikor megpörkölte szerencsétlen buksit és a tűzjelző is beindult a házban. A hatodik alkalom után Dávid egyszer csak kikötötte azt a némettől, ha meg akar halni ilyen nyugisan, legalább könnyen tehesse és csendesen.
- Van aki paraszodik rád? Warum? - kérdezte kissé értetlen fejjel Leon, miközben az egyik ágon megigazított egy elcsúszott gömböt. Nem, mintha nem lett volna az jó előtte, de így fontosabbnak érezte magát. - Jja, te még nem láttad őt. Tényleg. Négyszemközt szólva, szerintem csak lázadó korszakát éli.
Tim kissé lassabban haladt, mint a lány, de ez azért volt, mert folyton elkalandozott, nem azért, mert nem akart dolgozni. Nem, mintha az lett volna a fő vágya, de ezt a projektet szerette volna, úgy igazán. Hiszen még el is hívta Bluet, hogy csinálja vele. Bár szívesen időzött a lány társaságában is, de most tényleg a fa miatt hívta. Kicsit ki is mosolyogta a lányt, amiért megkóstálta a fűzért a kacsával, aki persze kecske. Mindenkinek jobb, ameddig Wolf így hiszi.
- Lángolóbigyó nálam sincs, semmi whuuuuu, világítós. Csak a zoknim, de azt nem rakhatjuk a fára - nézett kissé bután a magasabb, majd lebiggyesztette az ajkát. Nem is akarta, hogy szegény egyedi zokni itt maradjon. Aztán ahogy a téma a másik fotós lányra terelődött, kicsit megint zavarban volt. Nem szerette, mikor fotózták, hiába volt olyan, aki azt mondta, így is vonzó, ő csak aggasztónak látta a helyzetet.
- Te csináltál rólam képet? Mikor? - Itt el is akadt Leon értelmezőképessége, mentális blokk következett, mert nem rémlett neki, hogy a lány gépe elkattant volna a közelében. Nem mintha annyira nagyszerű megfigyelő lenne, pláne ha épp elmerül valamiben. - Nem kedves, csak tény. Mert az vagy. Genemika. Tika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Liv jobb szerette, ha tegeződtek. Ezt nem ártott megjegyeznie, de Leon nem volt buta gyerek, csak szétszórt. Szóval gyorsan felvéste a kicsi fejébe, néhányat bólintva maga elé. A nő közben Twixet vette alaposabban szemügyre, aki lelkes kerregéssel vette el a neki szánt falatokat. Nem volt rosszul tartva, Tim nagyon is szerette, ha pedig ez igaz volt, akkor figyelt is.
- Megkérdezném, hány éves vagy, de azt mondják ezt nem illik - jegyezte meg Tim, a tekintetét még mindig a pupubabán tartva, aki egy buborékot böffentett, miután legyűrte a már-már száraz csemegét. Tim rosszalló pillantást vetett rá, ő is tudta, hogy nem profi benne, mégsem ostorozta magát. Erre a kis párosujjú képes és rábüfög!
- Igen, mindig, mindenről. Bár még nem tudom, a rózsaszín bubi mit jelent - mélázott el pár pillanatra, de aztán felkapta a fejét a mozdulatra. Nem félt tőle, hogy a tanárnő majd bántani fogja, de reflex volt nála, hogy a mozgásra ugrik. A kacsák így esélytelennek bizonyultak ellene, legalábbis, ebben reménykedett. Kissé hezitálva átvette a nőtől a kaktuszt és a cserepet a combjai közé fogta, hogy biztosan ne essen le, még akkor sem, ha éppen béna és csúsznak az ujjai. Meg szokott esni.
- Megpróbálhatom... - nyelt egy nagyot, de ezzel kapcsolatban voltak kétségei. A jobb kezét finoman a cserép peremére helyezte, így az ujjbegyei a földbe mélyedtek. Lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt, érezte, ahogy kitágul a tüdeje. Próbált minél erősebben a növényre koncentrálni, szinte érezte is azt a halvány, szikrányi életet a kaktuszban. Aztán erősen koncentrált rá, elképzelte, ahogy a növény ismét életre kel, zöld és barátságos lesz. Már, amennyire erre egy kaktusz képes, azért megölelni nem szerette volna. Csak erőt adni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bonyolult volt a számára megérteni, hogy miért van baja bárkinek Blueval. Persze, kicsit furcsa lány volt, de nem Tim tisztje volt az első követ dobni rá ezért, mert álszentség lett volna. Szóval nem is szólt többet, mert nem akart belebonyolódni abba, hogy mit gondol a lányról. Sokszor nem úgy jött ki a dolgokból, ahogyan azokat eredetileg értette.
- Ha éppen nem lesz rossz napja, meg kiütések a levelein, bemutatózom, de mostanság kicsit nehéz eset is. Twix megpróbálta megenni, jól össze is vesztünk - tördelte az ujjait pár pillanatig, mert egyiknek sem akart rosszat, meg kiabálni sem, aztán mégis fel kellett emelje a hangját. Erre a kicsi teve nózija is elkezdett csepegni, meg buksi is összecsukta pár levelét tüntetőleg.
Pár gömböcskét még felakasztott a fára, aztán azokból lassan kifogyott, így kiszedett pár cukorkapálcát a táska aljáról. Fekete-sárga volt az is, még a boltban szerezték neki külön kérésre pár nappal ezelőtt. Nem sokszor szokott ilyesmikre költekezni, de erre most nem sajnálta a pénzét. Kettőt a lány felé nyújtott kis mosollyal, hogy az is kedve szerint akaszthassa az ágakra, mégiscsak a kettejük növénye volt ez most.
- Sárga, olyan narancs, nagyon szép. Majd megmutatom valamikor, de most világos van - biggyesztette le az ajkait a fiú, miután körbepillantott. De akárhogy is nézelődött, igenis világos volt. Helyette inkább segített Bluenak, hogy ki tudja bontani a kígyóbigyót. Aztán mikor sikerült nekik, akkor az egyik felét a teteje felé le is biggyesztette.
- Titka? Kié? Mindegy, nem tudom őket megtartani, ne mondd el! - tartotta fel a kezeit védekezőn Tim, nem akart mások magánügyeibe belefolyni nagyon, mert nem fogják szeretni. - Mi baj T-rexszel? Biztos vannak róla jó képek, szép sárga. Akkor lemegyünk a faluba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Blue számára furcsa volt Tim elképzelése, de ő ebben élt már évek óta. Még egészen fiatal volt, mikor először meglátta a kacsát egy pad mögött rejtőzni. Éppen élelmet keresett magának, az előtte ott ülő néni pedig bőséges morzsatengert hagyott maga után, de Leon megesküdött volna rá, hogy az a kacsa őt figyeli. Ez pedig azóta is kísértette az életét, szünetlenül.
- Kgmé? - kérdezte meg Leon, még mindig értelmetlen arcot vágva, mert nem tudta, miről van szó. Nagyon nem volt egyszerű Leon számára más embereket megérteni néha. A lány zsebre vágta a kezét, miután nagy nehezen megsimogatta a magasabb vállát.
- Biztosan? Nehéz feladat! Mindent látni kell! - csapkodott egy kicsit a levegőben a fiú, mintha egy óriási moszkítót szeretett volna jobb álomra szenderíteni, lehetőleg az örökkévalóság legmélyére. Tim így már sokkal nyugodtabb volt, mert ugye anno is azért verődtek az emberek hordákba, hogy túléljenek a pusztában. Ő is ezért volt éppen egy helyen Blueaval, beszélgettek is, már amennyire.
- Igen, többször is, de itt még nem. Látszik is a környezeten! - csattant fel, mert rettenetesen idegesítette, hogy a környéken minden tele volt levelekkel és el sem tudta képzelni, hány ezer kacsa rejtőzhet itt. De már nekiálltak, mint a Rakéta csapat, csak macska nélkül és remélhetően több sikerrel.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem akarta megsérteni a nőt, egyszerűen nem szokott ilyesmiken aggódni. Tőle kérdezhettek bármit, onnan kezdve, hogy mi az anyja neve, egészen addig, hogy mekkora a lába vagy milyen cigit szív. Az illető őszinte választ kapott, ha Tim tudott magáról.
- Akkor még nagyon fiatal - jegyezte meg és így is gondolta. Németországban nem nagyon voltak olyan tanárai, akik még nem töltötték be legalább a negyvenet. Kissé vissza is mosolygott a tanárra, majd inkább a kis tevére terelte a figyelmét.
- Azt megköszönném, jól jönne néha egy kis plusz segítség. Nem nagyon igényes, de nem mindig értem meg elég hamar, hogy mit akar - piszkálta a nadrágját Tim kicsit, de nem akarta elárulni Twixet, aki a szőnyegére potyogtatott. Helyette inkább a neki kiadott feladatra kezdett el koncentrálni. Nem volt egyszerű a számára, mert ilyenkor mindig stresszesebb volt. Szeretett volna jól teljesíteni, megtanulni uralni az elemét rendesen.
- Azt hiszem, egyelőre nincsen kérdésem. - Helyette az elméjét próbálta minél inkább kiüríteni, ebben pedig már nagyon nagy gyakorlata volt a múltjában. Jobbára csak múltbéli élményt kellett felelevenítenie. Lassan elkezdte átadni az energiát a növénynek, nem is volt teljesen tudatában annak, hogy is csinálja, de érezte az áramlást kettejük között. Szerette a képességét, Liv hangja sem tudta teljesen kizökkenteni ebből. Végül lassan levette a kezét a kaktuszról, felfüggesztve a folyamatot és a kis cserepet a nő felé nyújtotta, kis, de büszke mosollyal.
- Igen, az jó lenne. Nem tudom, hogy szokták ezt gyakorolni, kissé bonyolultnak is érzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A cserepessel az elvártnál jobban boldogult a német. Igaz, kissé émelygett a hirtelen megerőltetéstől, nem érezte magát jól tőle, de ez csak pár másodpercig tartott, míg vett pár nagyobb levegőt. Tudta, hogy jobban kéne vigyáznia a szervezetére, de egyelőre nem jött rá, hogyan is kéne nekiállnia. Abban biztos volt, hogy jobban jönne ki, ha mondjuk egészségesebben enne, de muszáj volt betolnia a fél kiló gumicukrokat, mikor éppen úgy hozta a kedve.
Megkapta az üres cserepet, amit aztán szintén az ölébe pakolt, az iménti kaktuszt helyettesítve vele, de erősen a nő szavaira figyelt, hogy véletlenül se maradjon le egy részletről se.
- Szóval idézzek földet, elsőre? - kérdezte, majdhogynem ismételve, amit az olasz mondott neki, aprókat biccentve, hogy érti, igen. Mély levegőket vett ismét, próbált békét és harmóniát elérni saját magával, ami az iménti bemelegítés után nem ment nehezen. Aztán alaposan megnézte a cserepet, körbeforgatta, az ujjait is végighúzta rajta, hogy ismerje minden egyes szegletét. Aztán az egyik kezével a cserepet tartotta, a másikkal azt a bizonyos, formázó mozdulatot tette a levegőben, amit már az első gyakorlásnál is. Erősen összpontosított, szinte ki sem nézte volna senki Timből, hogy ez megy neki, de lassan földdel kezdett feltelni a cserép. Kis, büszke mosollyal nyújtotta a tenyerét Liv felé, megmutatva neki a kezdeményt, hogy megkaphatja-e a magokat. Amennyiben igen, kiszedte őket a zacskóból, majd ismét a földre koncentrált, elképzelve, ahogyan a szemcsék kisebbek, szárazabbak lesznek, elcsúsznak egymáson, kissé talán még örvénylenek is. Ugyan az állag stimmelt, lassan átváltozott, de épp hogy megmoccant a cserépben. Aprót szusszant, majd erősebben koncentrált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tim mostanság nem volt a legnyugodtabb, ezért egyre több időt töltött kint. Ettől sem érezte magát biztonságban, de Twix nem tűnt túl vidámnak, olyan kis kornyadék volt, amit meg nem igazán viselt jól. Tudta, hogy Liv elevenen nyúzná meg, ha valami nem stimmelne a kisállattal, így most is kint ült, a rét szélén valahol, törökülésbe húzva hosszú lábait és próbálta a kis tevét szórakoztatni. Előbb egy kisebb lágyszárú növényt növesztett nagyobbra, amit a patás vidáman elfogyasztott, majd kis labdát formált neki. Előbb ujjbegyeit a földre támasztva koncentrált, arra, ahogyan a puha föld lassan megkeményedik és csúszós, agyagos masszává válik egy egész kis területen. Ebből kellett végül valamit formálnia, így apró szusszanással nézte a majdnem megfelelő minőségű talajt és keze egy kis mozdulatával mert ki egy kis részt belőle, hozzá sem érve. A tudatával igyekezett golyót formálni belőle, amit a teve kis, lila buborékok eregetése közepette figyelt, majd mikor a labdácsak előtte a földre pottyant, meglökdöste az orrával. Aztán a kis lábacskáival rugdalta odébb, ugorva egyet, de úgy tűnt, egyelőre tetszik neki. A fiú elégedett szusszanással fújta ki a levegőt, a tenyerét továbbra is maga mellett tartva a talajon. Megnyugtatta.
Kissé távolabb tőle Vivi húga bandukolt kifelé, de Tim egyelőre erről nem igen vett tudomást, túlságosan lefoglalta, hogy kacsák után kutasson a pillantásával, majd ismét Twixre nézett.
- Most boldog vagy?! - kérdezte, miközben előszedett egy cigarettát a tartójából és meggyújtva mélyet szívott a füstből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megint el van késve, semmi meglepő nem volt ebben. Az emberek nagy része azon csodálkozna, ha egyáltalán valaha odaérne bárhova is időben. Legalább tizenöt percbe tellett Timnek, mire a nyáávogó kecskét leakasztotta magáról a klubhelyiségben, hatalmas karcsapásokkal és "meneljéelfele", artikulált felszólalásokkal. Végül a kacsát a portré állította meg abban, hogy a srác után menjen, aki a kezében cipelte Twixet nagy lelkesen. Az rosszallóan eregette rá a sárga buborékokat.
- Még mindig nem értem, mit akarsz, ugye tudod? - nézett le rá Tim elégedetlen arccal, aztán elindult a dolgára, hogy találkozzon az Eridonossal. Még az elemi mágia kapcsán ismerkedtek meg, bár ő ezt nem tudta volna alátámasztani, sem cáfolni, annyi tudott, hogy valahol már látta a vöröset.
Végigvágtatott a folyosón, a lépcsőn egyre lelkesebben és kitartóbban, majd megtorpant a meredélyen, hallgatva a sirályokat, amelyek ott sem voltak. Körbenézett, Mr Beanhez illő, elégedetlen és zavarodott fejjel vágta derékra a kezeit, a csillagvizsgáló nem sok nyugalmat nyújtott neki, így a fejét rázva és morogva robogott lefelé a lépcsőn.
Szóval, legalább négy oda nem vezető utat járt be a német, erdőt, bokrot, fát, füvet, mire a patással a tópartra jutottak. Ott se tudta, merre kéne, míg a fura lény felé nem iramodott. Egy pillanatra megállt benne az ütő.
- Mi a faaaaaaaaaaaaaa..... ez a lény? - vinnyogott fel, majd egy laza mozdulattal helyére túrta a foltokban még mindig kék haját. Nem állt a helyzet magaslatán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ha nem Liv bízza rá, lehet, hogy nem szenvedett volna ennyire a tevével, hogy boldoggá tegye. Szerette az állatokat, de sosem érezte úgy, hogy tényleg készen áll rá, hogy ő viselje gondját egy életnek, aztán jött az EM tanárnő és a nyakába vágta a kis patást, akivel egészen jól kijöttek. Így szorgosan tanulmányozta a teve eregette buborékokat, meg hagyta, hogy az ágyában aludjon, próbálta szórakoztatni, amennyire a tehetsége engedte. Ez nem mindig volt olyan sikeres próbálkozás, mint azt tervezte.
Aztán most beviharzott a kislány a képbe, akit ő nem ismert, fogalma sem volt, hogy ki ő és még arra sem vette a fáradtságot, hogy megijedjen a hirtelen közeledő gyerektől.
- Mi az a puputeve? - kérdezte őszinte értetlenséggel, még csak pislogásra sem méltatva a kérdést. Nem volt teljesen delíriumban, egyszerűen fogalma sem volt a szó mögöttes tartalmáról. Így járt a kecskékkel is, teljesen félre lett tájékoztatva, ezért tanulta meg az állatok latin nevét. Bár nem volt vele kisegítve, lévén, hogy sok ember nem beszél latinul.
- Egyiptom? Lányt? Jaazok a nagy köpős izék a teve? A, ő nem teve, ő Twix, a barátom. Nem mutatkozik be, anyukája nem tanította meg neki - rázta meg a fejét, lebiggyesztve az ajkát, mert hát, igazán telhetett volna ennyire a szüleitől.
- De ő nem tevek, ő kicsi. És nem köp meg harap. Csak unatkozik. De azt sokszor - fúrta az ujjait a kis pupos puha szőrébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lány kicsit ugyan késett, de ez magától nem tűnt volna fel Timnek. Nem azért, mert szellemi fogyatékos, csak olyan életet élt, amiben az órának nem sok szerepe volt. Tökéletesen ellett volna akkor is, ha nem méri az időt körülötte senki és semmi, számára nem változott volna semmi, legfeljebb az óráira is még később esett volna be. Az ilyesmi nem szokta zavarni.
- Egy digimi? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel, de aztán csak integetett az állatnak kicsit, konstatálva, hogy éles agyaraival biztosan agyon tudna harapni egy kacsát. Twix is egyből nagyobb lelkesedéssel rohant a tigriskéhez és meglökte egy kicsit az orrával. A lány egy könyvet tartott Tim felé, aki kissé zavartan, de aztán megvilágosodott mosollyal vette át tőle. - Oh, igen, azt mondta, hogy odaadja még, de az az előtt volt, hogy elment. Aztán ez valahogy elmaradt...
Bele is süllyesztette a táskájába, nem gyakran volt nála, de ma nem tudta meddig marad, így jobbnak látta, ha nála lesz és hoz némi nasit is a patás társának, akit éppen nagyon lefoglalt a rokon.
- Persze, ha valami nem megy, megpróbálhatok segíteni is akár... - jegyezte meg Tim, elgondolkozva azon, miért nem szokott színezni semmit. A haján kívül, természetesen. Hatalmas léptekkel követte a lányt, kis híján neki is ütközve, aztán lecövekelt és törökülésbe ejtette magát, szinte hallani lehetett, ahogy nyekkentek a csontjai.
- Próbáltad már? - kérdezte, egy egészen kis részen nedvesebb, agyagosabb talajjá változtatva a homokot, erős koncentrálással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem voltak a legjobb páros, ez tény. Nem azért, mert Tim barátságtalan lett volna, vagy a lány unszimpatikus számára. Annyi történt, hogy a német nem volt egy nagy barátkozós alkat, Bogna pedig már-már aszociálisnak volt mondható. Egyikük sem volt a társasági-élet sava-borsa.
- Ja értem - tudta le ennyivel válaszként a dolgot Tim, a kis állatkára meredve pár pillanatig, de nem akart ebben a témában komolyabban elmerülni. Tudta, hogy Bogna okosabb nála, még ha ez nem is volt túl nehéz feladat. Igazából a legtöbb ismerőse okosabb volt nála, de cserébe legalább a művészi vénája nagyon erős volt.
- A kevertek sem olyan nehezek, bár nekem első sorban a narancs volt a kedvencem, azt akartam megcsinálni minden áron. Gondolom, úgy könnyebb. De szerintem megpróbálhatnád úgy. Márhogy, elképzeled külön a két színt és összekevered... nem tudom, érthetően mondtam-e. - A szakállát kezdte egy kicsit piszkálgatni, erősen gondolkozva. Inkább le is ült a földre, aztán egy kis foltban agyagossá változtatta a földet. Aztán a kezét nem mozdítva próbálta meg ezt a kis agyagos foltot színezni. Fejben kialakított egy kis piros, majd egy citrom foltot, elképzelte, hogy ez az agyag, majd összekeverte a kettőt, folyamatosan maga előtt látva a narancs talajt. Mikor kinyitotta a szemét, a folt kissé, halványabb volt, mint amit elképzelt, de nem vészesen.  
- Üm, gondolom valahogy úgy, sosem néztem utána a tudományos hátterének - vonta meg a vállát Tim, majd Twixre pillantott, aki hevesen eregette a lila buborékokat. - Üm, semmi, csak érdekli, hogy mit tervezel. Izgul. Akkor szokott lila buborékokat fújni. Nem, nem, szívd azt vissza!
Az élénk citromsárga buborékok voltak a formái a kicsi tevefajzat szarkasztikus megjegyzéseinek és most hevesen eregette őket. Igaz, Tim nem lőtt mellé a lilával.
- Megpróbálod a színezést?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kérdésre Timnek el kellett gondolkoznia egy pár pillanatig. Ő a földet szokta színezni, de fejben csak az volt neki meg, hogy ő színez és majd valami lesz. Pedig egyértelmű lehetett volna a számára, de valahogy mégsem volt az, talán azért, mert nagyon kevésszer nézte a műveletet.
- Azt hiszem, hogy a földet, mint anyagot - bólintott végül, de nem  volt túlságosan meggyőző. Ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mit is csinál, csak... varázslat! Mint mikor megette a kakaós sütiket és kiült hullócsillagokat nézni, jelentősen feldobta a szervezetét az az este. A kreativitásáról nem is beszélve.
A teve és Tim lassan kezdték megérteni egymást, de ez nem mindig jelentette azt, hogy jól kijönnek vagy hogy egyáltalán egyetértenek egymással. A kis Twix vehemensen tudott néha tiltakozni a gazdája dolgai ellen.
- Megint beszólt, vagyis hát, olyan... szarkasztikus, mintha ő felsőbbrendű lenne. Ez valami olyan új szokása. - Látszott a németen, hogy frusztrálja, nem igazán tetszett neki, mikor a kicsi elemiállatka okosabbnak érezte magát nála.
- Fogalmam sincs, sosem próbáltam még, de szerintem egy próbát megér... legfeljebb, ha nem műkszik, nem csinálod többet - vont egyet a vállán Tim, miközben a tekintete a színeződő földkupacon ragadt. - De asszem valahogy én is úgy csinálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Tim nem volt benne biztos, hogy segíteni tudott, s jobb, hogy nem tudta, hogy Bogna még annyira se. Lehet, hogy elszégyellte volna magát, amiért ennyit is képtelen elmagyarázni, de így csak békés, boldog tudatlanságban leledzett továbbra is, tekintete el-elvándorolt a messzebbi pontokra a horizonton. Mint például a két kis elemis lény, akik időközben igen jól eljátszogattak.
- Gut - bólintott a srác, de a szeme sarkából figyelgette a lány ügyködését, hogy mit is csinál éppen.
A lány elemis lénye időközben úgy döntött, jobb, ha elfoglalja magát és egy pocok veszett kergetésébe kezdett. Bogna nem volt tőle elragadtatva, Tim meg csak felkapta a fejét meglepetten a leszúrásra.
- Minek a tutaj neki? Tök kicsi, nem kéne egyedül a vízre mennie - pillantott kissé értetlenül a nőre, hogy miért akarna ilyesmit tenni az állatkájával? Hiszen az csak egy pockot akart elkapni, semmi rosszat nem tett! Bár, ennek a félreértésnek a gyökere abban lappangott, hogy Tim nem beszélt lengyelül.
- Kedvel téged, asziszem. Mármint a rózsaszín izé miatt mondom - bólintott párat a német, még bólintott is hozzá, majd vont egyet a vállán. Ők is jól megvoltak a tevével, csak az néha kicsit kritikusabban álltak egymáshoz. - Ez valami sajátosság lehet.
Legalábbis úgy érezte, de semmilyen tudományos tény nem támasztotta alá az elméletét. Nem nagyon szoktak elemis lényeket vizsgálgatni amúgy sem, Tim meg aztán pláne nem. Volt neki annál sokkal jobb dolga is.
- Mármint? Szintben? Másodikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ez? - nézett fel az orrát ráncolva Leon az épületre. Igen, járt már itt, de akkor vagy túl sötét volt, vagy ő nem volt olyan állapotban, hogy emlékezzen a környékre. Aminek nem mellesleg a fánkos volt az egyetlen szépsége, ha a jégkockát nem vette számításba. Egy néni lelkes integetésbe kezdett, a nevét is tudta, megkérdezte, nem-e kér sütit, mire ódzkodó fejrázás volt a válasz. Nem rajongott az idősebbekért, valahogy szorongott tőlük. Ráadásul a nénin egy kacsás blúz volt, amitől a fiú halántékán elkezdett lecsorogni egy fénylő izzadtságcsepp. Neki nem szimpatikus ez az egész, kiszolgáltatva érezte magát, így háromszor megnyomta egymás után a kapucsengőt.
- De most wirklich, Blau? Te itt laksz? - volt az első megszólalása, miután a lány hajlandó volt válaszolni a csengésre. Timnek talán nem ártott volna egy mobil, de nem érezte úgy, hogy elég szakképzett a használatához. Ennyire nem volt oda a kütyükért. Helyette inkább beslisszolt a lépcsőházba, a macskáját hámmal vontató néni után és futólépésben tette meg az utat a lakásig. Persze, látni akarta a lányt, de nem ennyire volt oda a dologért. Egyszerűen taktikailag nagyobb esélye volt így lerázni a szárnyasokat.
- A repüléses izéka kezdete óta nem is láttalak értelmesen. Ö, hoztam kakaós kekszet. Nem zavarok? - kérdezte a torkát megköszörülve, miután realizálta, hogy ő akart írni a lánynak, hogy jön, de aztán elsodorta a levelet egy rosszabb pillanatában. Nem mintha a lelkiismeretét ez bántaná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit hálás volt érte, hogy nem kell ezen a, finoman szólva is kissé baljós környéken túl sokat ácsorognia kint az ajtó előtt. A lépcsőházban már valamivel alacsonyabb volt a vérnyomása és a tenyere sem izzadt non-stop, helyette vett pár mély levegőt és kissé elmosolyodott. Még a felsőjét is megigazgatta, fenemód ügyelt a kinézetére, no!
S a lényeg, hogy egy-kettőre a lakásban találta magát a Navinés leányzó mellett, aki elég lelkesen a nyakába is ugrott. Kicsit el is nevette magát, de alapvetően nem volt annyira instabil Leon, hogy kibillentse őt a lány. Helyette csak megölelte, mielőtt visszarakta volna a földre óvatosan.
- Nem úgy hangzol, mint aki túl lelkes - nézett rá a német kissé kétkedve, mert úgy tudta, Blue szereti ezt csinálni. Meg persze, fotózni is nagyon. - Szerinted ideállítok kettővel? Ennyire nem vagyok egyszerű.
Ismerte a saját és a lány étvágyát is elég jól, pontosan tudta, hogy a fém kekszes dobozt sokkal jobb, ha feltölti, mielőtt még útra kelne. Kicsi, mentás étcsokoládé és fehércsoki darabok voltak a legtöbben... meg volt pár jackpot is benne, ami sokkal finomabb volt, mint a többi. Leon inkább csak átlépett szintén a ruhákon, majd a lány felé nyújtotta a kék fém dobozt.
- Leginkább? Semmi, gyakorolnom kéne az elemit, de most épp nem volt kedvem. Twix? Bognánál, mert legalább az ő állatkájával jól eljátszik és addig sem Kornél szemébe próbál beleköpni - nézegetett körbe kissé sután zsebre vágva a kezeit a nyakigláb. - Mikor jöttél haza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látta, hogy azért nem volt felhőtlen a boldogság Olaszországban, pedig az ember azt hinné, hogy egy ilyen út csupa móka és kacagás. A látszat néha csal. Persze, Bluenak nem volt rossz dolga, csak ki lett szakítva a megszokott környezetéből.
- Csak? - kérdezett vissza a német, kissé oldalra biccentve a fejét. Örült, hogy Blue ilyen lelkesen fogadta, volt már dolga rosszabbal is és hát, azzal is megbirkózott. De az ilyesmi, az mindig pozitívum. A sütiből értelmes mennyiséget kellett hozzon, mert különben nem érezte volna jól magát. Neki se jut elég, Bluenak meg aztán pláne nem, és akkor ott tart, hogy hozott a lánynak sütit és nem is kapott belőle rendesen. Ez olyan tahóság volt, ami nem Timtim szintje.
- Aaaakad, nem fogsz benne csalódni - nevetett fel kicsit, miközben átszlalomozott a lány szanaszét heverő dolgai között és leült a kanapéra. Kicsit olyan furcsán is festett, meg érezte magát, de egy idő után sikerült értelmes pózt találnia, amiben nem úgy érezte, hogy ovis bútorokat használ. - Nem, olyan öt-hét közt megoldja.
Így, a kanapén ülve Bluenak is kényelmesebb volt, mert nem kellett kitörnie a nyakát, meg Timnek sem kellett hajolgatni, kicsit jobban érezte magát, hátradőlve. Figyelt is élénken, hogy a lány mit mond, ha már egyszer kérdezett, nem akart lemaradni a válaszról.
- Te is hiányoztál, olyan lapos így a Navine. Már majdnem rávettem magam, hogy tanuljak... veszélyes - bólogatott a srác komoly fejjel, mielőtt a lányra mosolygott volna. - Örülök, hogy hazajöttél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem értette Tim, hogy lehet unalmas az utazás. Ő szerette, ez látszott is az önéletrajzán, különben nem dolgozott volna ennyire bizarr helyeken. Az egyik kedvence a taxisofőr volt, csak nagyon nehezen tudta megmagyarázni a hetven éves olasz turistának, hogy ne húzza le az ablakot, mert kimegy a füst és hiába tolta eddig a bongot.
- Eddig? - kérdezett vissza a német, mert nem tudta, mivel is lehetne még überelni azt a csodálatos pékterméket, amiért annyit mászkált. Azaz, biztosan volt más is, amit a lány szeretett, de nem akart rózsával beállítani az ajtóba. Azt nehezebbnek érezte kimagyarázni, mint a porcukros-kakaós cuccokat. - Uh, tutira, végre vissza tudnék neki vágni, mikor beszólogat. Bár ma aranyos volt, kaptam tőle rózsaszín buborékokat az összeállításomra. Tudod, azok a nagyok, amiket szokott fújni trexnek.
Még igazított is egyet a fehér ingén, nem kétséges, úgy érezte, hogy jól választott, mikor összeszórta a cuccait az ágyra és egy mély sóhaj után visszacsúsztatta a tekert cigijét a tárcába. Inkább adott még pár növénykeszárat Twixnek, hogy egyen.
- Nem tudom, mit vársz, hogy felrobbanjon az iskola? Pf! - horkant fel Leon, összefonva a karjait a mellkasán, mielőtt komolyabban elnevette magát. - Ja tényleg, felrobbant a Levita torony és valaki meg is halt. Ez számít?
A fejét úgy ingatta meg a kérdésre, hogy a haja megint egy rendezetlen lobonccá formálódott, pedig próbálta belőni némi zselével, mielőtt még elindult, nem túl sikeresen. Mintha Twix a frizurájára csulázott volna. Inkább Blue arcába fújt, ahogyan a lány közelebb hajolt és a karját átvetette a lány vállán.
- Úgy nézek, mint aki siet? - kérdezte felvonva a szemöldökét és kék pillantását a lányra függesztette. Az arcán ülő vigyorból látszott, hogy értékeli az ötletet, nem szokott nagyon amúgy sem válogatni. - Beugorhatunk, amúgy is kéne vennem Twixnek valami kaját. Unja az otthonit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Timmel néha nem volt egyszerű a kommunikáció, ez pedig kezdett lassan Bognának is feltűnni. Mert hát, a fiú mégis képes volt azt hinni, hogy a lengyel lány képes lenne az állatát, amit Dustin rábízott, egy tutajjal kiküldeni a nyílt vízre és ott hagyni egyedül. Ami nem lett volna rá jellemző, csak a nyelvi akadályok gondoltatták azt a némettel, hogy a lány most kegyetlenül kiszáműzi a kutyaszerű lényt a tóra.
- Ja igaz. Te onnan jöttél. Nagyon fura szavaitok vannak, sosem hibázod el őket? Én néha beleakadnék, túl sok benne a mássalhangzó - közölte elgondolkozva, mert ugye dolgozott taxisként, mindenféle népek beültek hozzá és néha nagyon furcsa nyelveken kommunikáltak egymással, amit Tim nem mindig értett, vagy értékelt. Esetleg egyik sem. Főleg, mikor utána ezen a nyelven akarták megbeszélni vele a fizetségét is.  
- Elvileg igen, azért szimpatizálhatnak egymással, mert azonos elemük van, olyan rokon félék is. Ő egy Camellus, a bubikon kívül úgy is tud kommunikálni, hogy köhög, mint Sudden, mikor sokat... levegőzött - korrigálta, mert bár szinte biztos volt benne, hogy a vörös hajú tud a művész külön kis hobbijairól, meg inspiráló megmozdulásairól, azért nem ő akarta beköpni, ha mégsem így van. Épp elég volt neki, hogy kék hajjal üldözte végig, vonyítva a harsogó portrék folyosóján. - Talán, nem tudom.
Alapvetően a  srác nem volt teljesen hülye, csak szeretett erre rásegíteni, az elbutulás dologra némi extra cuccal. Helyette inkább olyan neonsárga színűre színezett egy kupac földet, mielőtt még erősen összpontosított volna, hogy egy nagyobb foltban lazítson a föld szerkezetén. Hasonlított rá,  mint mikor Dustin elvonta a nedvességet a talajból, mert előbb csak megtöredezett a felülete, majd lassan homok-szerkezetűvé vált. Amiből aztán Tim elkezdett egy nagy kupacot áskálni, pár kanalazó kézmozdulattal.
- Hát, tudok ásni, meg a talaj változtatása elég könnyen megy. Meg tudom különböztetni, hogy melyik növény mérgező és melyik nem, meg néha érzem amit  az állatok. Azt még nem teljesen értem, hogy működik... De elég jó. Nem építünk egy olyan nagy homok... földvárat? Olyan _nagyon_ nagyot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem vagyok jós, az Alíz - rázta meg a fejét kissé rosszalló arccal Tim. Mert hát, neki pont annyi köze volt a jóslástanhoz, mint Várkonyi profnak Kornélék kiskertjéhez. Leginkább semmi, ha tehette, el is kerülte, épp elég nyomasztó volt számára néha, hogy együtt kellett éljen az elemével. Plusz munka, plusz felelősség, nem is értette, hogy bízhattak rá ilyesmit. Pláne azután, hogy annyi ideig le volt blokkolva.
- A pirosat akkor fújja, ha valamit nagyon utál. Vagy szeret, de akkor köhög is hozzá - mint Keve. De ezt már csak magában tette hozzá, nem szokott ő ilyen megjegyzéseket tenni senkire, ő egy nagyon jóindulatú gyerek volt alaphangon, Zen, mint az elementálja.
Kicsit szóba is került az összeállítása, amiben éppen Blue mellett feszített, de semmi komoly, ő nem különösebben tervezte, hogy kiöltözik. Aztán így sikerült neki, mert mégsem jöhetett el mindenféle szakadt cuccban az éppen csak hazaesett Blauhoz. Legalábbis, saját elképzelése szerint, mások leginkább azt mondták volna neki, hogy Blue pont le fogja szarni, miben is van.
- Tudom - még el is vigyorodott, hátratúrva a haját, ami amúgy már egészen hosszú volt, lassan ideje lett volna, hogy levágassa... csak a helyzet az volt, hogy nem igazán akarta, elvolt ő így vele. A lányból kitört a nevetés, ahogy Tim ecsetelte a helyzetet, de nem viccelt, hiába is várta tőle ezt a másik. Tényleg nem érintette meg különösebben a Levita balesete, éppen az egyik laposabb tetőn ült kint Twixszel és próbálta elsunnyogni, hogy dohányzik. - Miért is lenne? A Naviról beszélünk, soha, semmi nem történik, még csak teherbe se esett senki!
Egyikük empátiája sem működött éppen túl, vagy úgy egyáltalán, ha bárki megkérdezte volna, hogy ők mindig ilyen jóindulatúak-e, a válasz kínos csend lett volna. Nem voltak feltétlenül jó hatással egymásra, legalábbis, ilyen szempontból biztosan nem. Inkább Blue arcába fújt, aki meg vissza az övébe, ezen pedig elég jól szórakoztak.
- Az jól hangzik, de nem eszem meg az epreset, olyan fura állaga van - grimaszolt Tim, mielőtt még vont volna egyet a vállán és kivett egyet a fém tárcából, hogy aztán az ajkai közé biggyesztve rá is gyújtson. Mélyet szívott belőle, lent tartotta, mielőtt még lassan kifújta volna, majd Blue felé tartotta a megkezdett szálat, kér-e belőle. - Mire is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mostanság nem igen köhögött, mert nagyon fel volt háborodva, hogy nincs T-rex, Mármint hiányzott neki. Tényleg, hol a kecskéd? - pillantott körbe kissé értetlenül a német, de nem látta sehol se mekegő kacsát. Valószínűleg nem is ugyanabban a helyiségben tartózkodtak, de ez nem rettentette meg főhősünket, aki egyre magabiztosabban használta már képességét, s most sem volt rest ehhez folyamodni. Egy pillanatra lehunyta a szemét, az inkognitós, despacitót dúdoló tollas életjelei után kutatva csupán az elméjével. Eleinte nagyon bután nézett ki, volt, hogy a kezét is kinyújtotta a levegőbe, mintha meg akarna érinteni valakit. A kis villanásnyi boldogság valahol a fürdőben totyogott, Tim pedig elmosolyodott kicsit. - Vedd úgy, hogy nem kérdeztem.
Mert hát, megválaszolta magának a kérdést időközben, nem is akart ezen többet kattogni, helyette a lányra nézett, kissé felvonva a szemöldökét. Elkényelmesedett jobban a kanapén, szeretett nagy felületet elfoglalni, részéről kényelmes volt ez így.
- Szeretnéd, meghagyjam? - kérdezte előzékenyen a lánytól, mert rajta nem múlott, ha arról van szó, nem szentel neki plusz energiát, hogy még borotválkozzon is. A haja is éppen ennek volt az áldozata, időt kellett volna szakítson a fodrászra.
- Mindennek megvan a maga szépsége - látta be Tim, afféle zen bölcsességgel, mert bár nem égett le a tornyuk, _legalább nem égett le a tornyuk._ Ez az a gondolatmenet volt, amit nagyon kevesen értettek volna meg a részéről.
- Én még mindig ibolyásat akarok enni. - Mert mikor azt mondták neki, van ilyen, úgy tudta elképzelni, mint mondjuk egy undorító öblítőt és nem úgy, mint egy ínycsiklandó édességet. De valahogy mindig elfelejtette, hogy olyat akart rendelni. - Nem, a tiéd vagyok egész nap.
Azzal rá is gyújtott és az első slukk után átnyújtotta a szálat Bluenak, nehogy azt mondhassa, hogy önző lenne, ha már ő kínálta meg. Az első slukkban a lány részéről sem volt semmi érdekes, de a második széles vigyorgásra késztette Timet, ahogy belélegezte a füstöt, amit a kék az ajka közé engedett. Vissza is vette a szálat, majd mélyet szívott belőle ismét.
- Lassan vizsgáznom is kéne. Katasztrófa. Most kéne pánikolnom, ugye? - Látszott rajta, hogy nem fog. Helyette csak kicsit közelebb húzta Bluet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Akkor te nagyon ügyes vagy - jegyezte meg Tim széles mosollyal, komolyan is gondolta, ő nagyon büszke volt a lengyel lányra azért, mert képes volt a saját anyanyelvén úgy beszélni, hogy nem vét hibát hibára. Ő csak ránézett a lengyel szavakra és már azoktól rosszul volt. De tudta azt, hogy jó napot, viszlát, köszönöm és szívesen! Meg, hogy az ár oda van írva. Szóval egészen expert volt egyesekhez képest.
Tim még mindig sok dolgot nem értett az elemi mágiával kapcsolatban, de ahogy korábban Liv, most Dustin is nagyon segítőkészen válaszolt minden kérdésre, ami esetlegesen felmerült benne. Szerette volna, ha van még lehetősége többet gyakorolni és jobban elmélyíteni a tudását, de azt is tudta, hogy Westwood csak egy bizonyos szintig kell oktassa és onnan a saját lábán kell majd megálljon.
- Olyan furcsik ezek az állatok. Meg ha jól értem, ők mondjuk most egy aeroval ellenségesen viselkednének -  gondolkozott el Tim, mert hát, nem volt a számára teljesen tiszta ez az állatka kérdés, de most már nála volt a könyv, amt Olive küldött neki és így jobban kiművelhette magát. - Ja, olyan Lucky Strikera, tudod...
De Dávid már számtalanszor elmondta neki, hogy ne terjessze, mit és mikor tüdőz le, mert ha az apja megtudja, nem csak egy vállveregetést kap tőle, hogy jól van, fiam, művész vagy, egyem a szívedet.
Aztán a német fejében felbukkant egy brilliáns ötlet, miszerint, ha már ilyen menő párost alkotnak, csinálhatnának egy homokvárat, olyan egészen hatalmasat, mint a rajzfilmeken szoktak. Ha ők nem, ki?
Azzal mind a ketten heves ásásba kezdtek, nagy halmokat építve maguk mellé, mire Tim egy kicsit felszusszant. Halkan fel is nevetett, mert értette ám a viccet, a lány kivételesen poénkodni próbált vele, ezt pedig jó kezdetnek vélte és egy kicsit gyorsabban is ásott.
- Mennyire legyen nagy? Olyan beleférnek a csigák, beleférnek a kuzinok ott, vagy...? - Nem fejezte be, nyitva hagyta a lány számára a kérdést. Határ számára a csillagos ég, ő csak a keze apró mozdulataival kísérve halmozott tovább. Nem lett volna muszáj így tegyen, ha eléggé koncentrál, de könnyebbnek érezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Őt is cipelted? - kérdezte Tim, kissé bizonytalanul, mert nem tudta elképzelni, ahogy a kis totyogós nagy szemekkel nézi a repkedő kviddicseseket. Nem nagyon volt már ellenérzése T-rexszel kapcsolatban, részben azért is, mert ahogy egyre jobban tudta kezelni az elemét, tudott kommunikálni a kis totyogóssal, igaz csak érzéseken keresztül.
- A fürdőben - mutogatott arra Tim, mert a kacsa bizony ott totyogott, körbe-körbe mászkálva a csempés helyiségben. Persze nem volt még annyira expert, hogy ténylegesen, centire behatárolja hol van a madár, de ő megpróbálta minél jobban kiaknázni a képességét.
- Felőlem lehet róla szó, én nem bánom. Így is csak plusz nyűg folyton nyírni - állapította meg, mert mint a legtöbb varázslónak, neki is gyorsabban nőtt a haja is, meg a szakálla is, nem teljesen volt képben vele, hogy ez mi miatt is van. - Ez bizarrul hangzik.
Ez a torony ügy nem hatotta meg Timet és lehet, hogy ezzel akkor is így lett volna, ha a saját házuk omlik le. Mikor éppen olyan napja van, még az se tűnt fel neki, ha éppen a szobájában tartózkodik, mikor ledől a Navine.  
Szerette a közös dohányzásaikat, meg azt is, ahogy el vannak kényelmesedve a kanapéjukon, így elég könnyen kiült az a vigyor az arcára.
- Dustin néha beszól, de akkor is csak azért, hogy segítsen. Ő elég pozitívan áll hozzá - bólintott egy párat Wolf, aztán el is vigyorodott ismét, mert az amcsitól valahogy kevésbé félt, mint Livtől. - Ez hol volt? Szerintem lehet, hogy a kacsák akartak veled kiszúrni. Pánikolnál? A kedvemért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez elég rossz, mármint, nem lehetnének csak szimplán zenek? Elég sok az ellenségeskedés a világban enélkül is - értetlenkedett Tim, kissé széttárva a karjait. Nem tudta, miért jó ez így, bár sejtette, hogy ez amolyan biológiai reakció, amit nem tudnak befolyásolni magukban.
- Nem azt gondoltam, hogy nem tudod, csak Dávid azt mondta, erről ne igen beszéljünk senki előtt... olyan paranoiás tud lenni - szusszant fel a német elég hangosan, de aztán csak rántott egyet a vállán. Ha Bogna előtt szégyelli, eleve fel sem hozta volna, de nem ez volt a helyzet, csak nem akarta sem magukat, sem az eridonost bajba sodorni azzal, hogy túl hangos olyan helyeken, ahol nem kellene annak lennie.
Aztán lassan nekiálltak a homokvár projektnek, ami ugyanolyan jót tett Timnek, mint Bognának. Utóbbi végre nem a tanulással vagy munkával foglalkozott, a német pedig kicsit közvetlenebb időtöltésnek érezte ezt, mint mikor máskor próbált meg a lengyellel beszélgetni. Mikor a lány a bal, hátsó tornyot kezdte építeni, Tim hasonlóan belefogott a jobb hátsóba, előbb simán megformálva a bástyát, majd utána kezdte csak el a mintázatát kidolgozni. Nem volt ebben semmi furcsa, a különböző mágusok külön-külön módokon oldották meg a felmerülő problémákat.
- Szerintem nekik biztos tetszeni fog, néha olyan unatkozósak tudnak lenni. De ilyen mellett nem lehet unatkozni!