Öltözet Nem lát nagy tömeget még, lehet ők jöttek túl korán? Vagy a legtöbben is úgy vannak, mint ő, hogy a másikra várnak épp? Meglehet, sosem tudni. Persze, szeretett volna a kezdés egy közeli időpontban érkezni, hogy ne maradjon le semmi fontos momentumról sem, hiszen ki tudja, lehet akkor történik valami, amikor épp még vakaródzik valamerre. Meh. Jó, nem mindig ilyen pontos, de most ügyelt rá, hiszen nem akarta a lányt megváratni, nem lett volna épp illendő tőle, és bár nem halna bele abba, ha megdorgálnák, de negatív képet sem akar festeni magáról, annyira nem elvetemült. Az ijesztő jellemet meg tulajdonságokat meghagyja azoknak, akik erre építik karrierjüket.
Azonban, mégis neki kell várnia kicsit, ami ugye nem gond, mert a lányok legálisan késhetnek, meg minden. Az öt perc egyenlő a fél órával szabály, amit senki sem mond ki, főleg nem ők hímek, mert hát, ők is elkövetik párszor. De nem számít, a várakozásnak vége, Melissa be is fut, ő pedig már mosolyog, és kihúzza magát, hogy ne tűnjön trottyosnak. Meg ha ez a zakó meggyűrődik, az isten se tudja kivasalni..
- Szia! Örülök, hogy eljöttél – és mondjuk nem gondolta meg magát, hogy vele jöjjön el, és nem valami népszerűbb, jóképűbb valakivel. A kérdésre lép kissé hátrébb, csak azért, hogy mindent tökéletesen belásson, és mint valami szakértő, végig is méri. Elismerő arccal bólintgat párat, és bár ő aztán végképp nem ért a női divathoz, nem érzi harsánynak és magamutogatónak. Kellően elegáns, ami jobban tetszik neki, mintha valaki kipakol mindent.
- Nagyon csinos vagy! Ez a ruha.. bár én nem értek hozzá, de szerintem tök jól illik ide – mosolyog a másikra, miközben visszalépdelve nyújtja felé a karját, hogy szabadon karolhasson bele, és bevezethesse az esemény közepébe.
- Csak a cipő.. mármint.. hogy tudsz benne menni? – ezt már halkabban kérdi meg, mert otthon is látja ezt az anyai lábakon, és elborzad, hogy képesek egy alig pár centis felületen egyensúlyozni, majdhogynem lábujjhegyen állva.
- Szerintem igyunk valami, jól néz ki a kínálat – mutat a pult felé, ahova felsorakoztatták azokat, és persze vár, hogy a másiknak van-e kedve hozzá.