Mi volt a kételkedés abban, hogy "megnézném"?
Eric...fogd be

Sose lesz lányom *figyeli Alexát*

Van egy fiam már

*bólogat*

Sammynek hívják

Mi még mindig?

*rásandít*

Hàt tőled ugyan semmit, kispajtás

Az mióta nézés, hogy rád pillantottam, ember? Szedj fel némi úriemberséget, mert egy tapló vagy.

Szép estét *beül a kávéjával*

Estét, vagy valami olyasmit *jön a kávéjával meg pizzájával*

Legalább karakterileg, ha álmodó nem teheti meg és csak csorgatja a nyálát, meg féltékenyen néz a lánykára

Szép estét uram, hogy van így kilenc után?

Soha nincs megállás *kávékávékávé*
Egyébként én az unalomba próbálok nem belehalni

Lasch Ervin Balázs - 2017.06.18. 23:25


Először ötre állítottam, hogy elmegyek futni. Aztán hatra, hogy inkább alszok kitartás ehhez a szörnyű hajnalhoz

*hoz kávét, meg pizzát magának és a kisRamholcznak, hátha éhes* Estét

Szívesen máskor is, kiskrampusz

Gyümölcsöt még ehetsz ám, kicsi *ő aztán ért hozzá*

Van szőlőm, megteszi?

Ardai úr, mire vágyik?

*a kisasszonynak lepasszolja a szőlőjét*

Egyébként nem vagyok pincérnő, asszony meg pláne nem, szóval szolgálja ki magát

Kevésbé meleg napot emberek

South W., "Máté"

Gondosan feljegyezte a naptárba, melyik lesz az az este, amikor muszáj félretennie a munkát, legalábbis ami a papírokkal való bíbelődést jelenti. A szórakozás nem igazán szerepel a szótárában, ezért az előadásra is a saját jója érdekében bólintott rá. Mátéból talán egyre több és több információt tud majd kicsalni.
Hosszan, gondosan készülődött elő az estére. A piheszálaktól való megszabadulástól a sminkelésig minden volt párizsi otthonában mielőtt belebújt a külön erre az alkalomra beszerzett kis fekete ruhájába és a magassarkúba. A ruha épp csak annyira rövid, hogy az bőven illemhatáron belül mozogjon, ahogy a dekoltázsrésze is inkább takar, mint mutat. A végeredmény viszont igazán szép. Kontyba fogott haja nem hétköznapi, talán az illata, a könnyed virágillat változatlan. Meg is fordul a fejében, hogy vajon partnere fel fogja-e ismerni.
A megbeszélt időre érkezik a színházba, s miközben megáll a hallban körbenézni, táskájával babrál. A sok emberen keresztül neheze ugyan, de észreveszi Mátét. Elmosolyodik, amiért nem neki kell várnia a férfira, és azonnal felé indul.
- Szép estét, Máté! - üdvözli.

South W., "Máté"

Nem mutatja jelét, de neki is épp úgy tetszik a férfi megjelenése, mint az fordítva érzékelhető. Már persze amennyit és amilyen módon ezt Astrid érzékelni képes...
- Köszönöm - ahogy az kell, egy minimális zavarral mosolyog és hajtja le a fejét. - Ön sem panaszkodhat. Merész húzás lecserélni a kockás inget.
Mivel minden találkozásuk alkalmával azt viselt, így nem volt nehéz rájönni; a szekrénye javarészt ilyen-olyan módon, de kockás, nagypapadivatú ingekkel lehet tele.
Vékonyka kezét úgy csúsztatja Máté karjára, hogy nem ér hozzá, csak amikor belé karol. Ujjait óvatosan pihenteti meg a könyökhajlatához közel Pontosan úgy helyezi ujjait, hogy érezze a főér lüktetését. Nem szándékos ez a mozzanat a nő részéről, de tanult, rögzült, így elkerülhetetlen.
- Amennyiben az az ital ásványvíz, igen. Szívesen - bólint. Kissé feszélyezve érzi magát amiért még egy kis időt el kell tölteniük a büfében, azért mégsem kérdezhet egyből rá North Westre. Tehát hétköznapian kellene kezelnie a beszélgetést... A gondolatra is elakad a lélegzete.

South W., "Máté"

- Ez a bemutató előadás, ha jól tudom. Valóban különleges - bólintással jelzi, hogy egyetért, valamint utána is járt a darabnak. Nem mondhatni, hogy az ő ízlésvilágának megfelelő lenne, de nincs mit tenni. Talán a színésznővel is tud később váltani pár szót.
A kiválasztott asztalnál idő közben helyet foglalnak, és bár eleinte vonakodik, nem biztos a dologban, csak rábólint. Jöjjön a pezsgő, ha már ragaszkodik hozzá az úr.
- Nem kellene ezzel megvárni Csinszkát? Ő az ünnepelt - emeli fel kacsóját még hangsúlyosabbá téve a kérdést. Egy kicsit a szemöldöke is megemelkedik ezalatt. Végül csak elhallgat, zavartan pislog körbe a helyiségben. Rajtuk kívül nem nagyon vannak, de ez változni fog. Ezt tudja Szösz is. Csakhogy Párizsban nem munkaügyben szokott színházba járni, ott nem érzett még hasonló feszültséget.
- Minden rendben az iskolában? - teszi fel érdeklődő kérdését. Pusztán kíváncsiság, mintha érdekelné Máté élete.

South W., "Máté"

Kicsit gyanúsnak találja, hogy a nő nem igényelte a párja jelenlétét egy ilyen fontos este előtt. Legalábbis ahogy ismeri ezt a közeget, nem tapasztalta még, hogy a főszereplők ne osztanák meg életük fontos szereplőjével az izgalmat. Ha mást nem, egy drukkölelés erejéig. Erre jobbnak látja nem rákérdezni. Egyelőre véletlennek könyveli el, esetleg különös kapcsolati viszonynak.
Feje épp az ellenkező irányba mozdul, mint amerre Máté megy. Vesz egy mélyebb levegőt, s mosolyt varázsol arcára a visszatérésre. Egy kis burkolt kérdés, aztán hátha... De nem. Állkapcsa egy pillanatra megfeszül mosolya alatt. Kék szemei körülbelül annyi életet tükröznek, mint egy élőholté.
- Elnézést, én csupán a hogyléte felől érdeklődnék - kontráz rá, teljesen elfedve ezzel a kérdés alapját. Miközben kijavítja magát, átveszi a poharat, de nem akárhogy. Mivel érzi, hogy ingoványos a talaj és így nem fog előrébb lépni a játszmában, megerőlteti magát és minden nőies báját előveszi a poros polcokról. Ujjait finoman húzza végig a férfi kézfején, mintha puszta véletlenül lenne, s állja a tekintetét. Egy, két, és három másodpercig.
- Az estére - ismétli halkan, tekintetét lesütve. Szabad kezével végigsimít csupasz mellkasán és nyakán, majd a füle mögé tűr egy kilógó tincset.

South W., "Máté"

Egyáltalán nem cselekszik helyesen amikor félreérthetetlenül flörtöl egy kicsit Mátéval. Többre nem futja, ezt is nehezen oldja meg, hisz sosincs rá szüksége, csak másoktól látta, hogy művelik ezt a sportot. Az viszont végig ott lebeg a szeme előtt, hogy ki miatt vannak itt. Mert iszogathatnak, megnézhetik a műsort, a férfi attól még Csinszkáé.
- Remélem - bólint  két aprócska korty között. Nem találja rossz ízűnek a pezsgőt, de jónak sem. Lehetne ez a legdrágább pezsgője is, ő ezt az egy pohárnyit fogja beosztani amíg muszáj.
- Havonta ahogy időm engedi. A munka leköt - és persze az előbbiek ellenére most sem tudja elkerülni a témát.
- Nem kellene elfoglalnunk a helyünket? Úgy látom, érkezik a közönség - kíváncsian néz a hallban gyülekezőkről Mátéra. Amikor tekintetük találkozik, finoman el is mosolyodik.

Végre *-* végre nálam is rossz az idő! *pizzával ünnepel*

Dehogy küldöm. Enyém

Boldog új hetet

Nekem nagyon is jó, újabb egy nappal kerültem közelebb a hazautazáshoz