Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Voltaképp fogalmam sincs, kik ezek, akik mellettem sétálnak, de jó arcok. Arról sincs, hogy miért lejt előttem az út, de ez sem zavar különösebben, sem az, hogy néha-néha összeakadnak a lábaim. Mióta tegnap az ágyban fekve elért a felismerés, aztán az azt követő gondolatmenet, hogy több okból kifolyólag se tudom, mit kellene vele kezdenem, ezt csinálom. Suli? Van valahol. Én vásárolni voltam, és van valami ködös emlékem arról is, hogy ma az egyetemre is be kellett volna mennem. Upsz...
- Sziaaaaaaaa - a sétányon látom meg a srácot, akivel már a múltkor is sikerült dűlőre jutnunk ivás terén, így ezer wattos mosollyal, karolom át a nyakát, mintha csak egy nagyon kedves ismerős lenne. És le is tojom azokat, akik eddig nem hagytak unatkozni.
- Nézel velem csillagokat? Az olyan romcsiiii... - pislogok rá, nagy barna szemeimmel, amiken bizony látszik, hogy cseppet fátyolosak, de ez most őszintén kit érdekel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Helyben szeretném leszögezni, ezek az alkalmak ritkák. Az utolsó, mikor az alkoholhoz fordulok jó tanácsért, vagy csupán azért, hogy addig se azzal legyek elfoglalva. Ostobaság, tudom jól, de jólesik ez a szünet, mert hogy kérdő és felkiáltójelek sem menetelnek most a fejemben, nem úgy, mint ahogy azt józanabb pillanataimban tették.
- Te nem emlékszel rám - ér el a felismerés, még a szám is lebiggyesztem, mert úgy tűnik, Tányával hiába toltuk el vagy ötször a single ladies-t, az csak egyes emberekben hagyott maradandó nyomot. Aztán meg vállat vonok, hisz ez mellékes.
Definíció közlésre inkább nem is vetemedek. Máskor lazán elmagyaráznám neki, ez a pillanat viszont nem az a pillanat.
- Hát őőőő... lila, zöld... lila... piros.. zöld... az a lila fonom volt - biccentek, mert hogy konkrétan ennyi információval tudok szolgálni, és még ez is csodaszámba vehető.
- Leülsz velem? Légyszi ne hagyj egyedül... én nem lehetek egyedül ilyenkor... így - tényleg könyörgőn tekintek rá, az őszinte kétségbeesés csak úgy süt rólam, már csak a nyelvemet kéne meggátolni, még a végén kifecsegnék valamit, amit általában soha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Héj, ne írj le már elsőre, az illetlenség - rázom meg a fejem, teljesen átérezve a helyzetét tulajdonképp.
- Bár, lehet, hogy most én sem szívesen ismerném magam... én nem tudom, milyen vagyok ilyenkor, elfelejtem... bezzeg ezt mindig - húzom el a szám teátrálisan, még sóhajtok is mellé.
- Megfognád? - nyújtom felé a táskám, és amennyiben segít nekem, ki is halászom belőle a rágóm, mert anélkül soha semerre.
- Epres, kérsz? Jó nagy bubit lehet fújni vele - nyújtom felé, aztán én is magamba tömök kettőt, mert hogy nem kell ide kellemetlenség. Erre még ebben az állapotban is figyelek.
- Értettem... nem is szoktam, csak mindig hasonlót várnak tőlem, mintha olyan lennék - forgatom meg a szemem, aztán a derekát karolva át ezúttal, hagyom, hogy a füves részhez vezessen. Arra magamtól is rájöttem, hogy állni nem bírok sokáig.
- Tudod... én nem akartam ezt, csak máshogy nem megy... - motyogom, miközben leveszem magamról a szandit, aztán a kezeimmel megtámaszkodva a hátam mögött, döntöm hátra a fejem.
- Tarthatsz ám szánalmasnak nyugodtan, valószínűleg az is vagyok - nézek rá újfent, mert most kegyetlen mód jólesik, kiönteni a szívem egy idegennek, akinek bizonyára ez hiányzott a legkevésbé ma. De még mindig leléphet, én nem megyek sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Biztos? Ez a legjobb. És nem tanultad azt, hogy semmire nem szabad nemet mondani? A végén még megbánod - ezt is komolyan közlöm vele, már a helyzethez képest, meg amennyire engem jelenleg komolyan lehet venni. De tény, az én életfelfogásom ez, ilyenkor pedig még hatványozottabban, mint úgy általában.
- Nem... nem vagyok. Nem tudok olyan lenni, és nem is akarok... látod? Mégis mindenki azt hiszi. Miért hiszi? - pislogok rá, hátha ő választ tud adni a kérdésemre. Tényleg nem értem, mi az a mérce, ami szerint a lányokat már odasorolják. Na mindegy.
- Ez... nem tudok vele mit kezdeni, és nem tudom, miért van... és nem tudom, hogy szabad-e ezzel kezdenem valamit, bár nyilván nem, mert... csak, de hagyjuk is - legyintek, hisz ő úgyse érti, én meg még most sem akarok ezen lovagolni.
- A francért találkoztam én vele... az ő hibája. Ugye, hogy az övé? -  nézek nagy szemekkel, abban a kósza reményben élve, hogy legalább az idegen srác igazat ad ebben nekem. Jó, nyilván nem értheti a problémám, ha őszinte akarok lenni, még én sem értem, mert ez normál állapotban is egy teljesen rendhagyó eset részemről.
Az aranyos jelzőre meg elmosolyodok, olyan szikrázóan, mert jólesik. Hiába hiszik azt, hogy én az ilyen jelzőkre ácsingózok nem, amikor mondják jólesik, és próbálok azon lenni, hogy minél többször mondják. Akkor nem vagyok sz*r alak. De.
- Te is tökre aranyos vagy. Itt hallgatsz engem, aztán lehet van jobb dolgod is, biztos, hogy van ennél jobb dolgod, de... ne menj el, oké? Inkább küldj rám egy silenciot... nem akarok még egyszer úgy járni, nagyon nem - fel is húzom a lábaim, aztán a kezeimmel átkarolom a térdeim.
- Lexa, és a tied?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Az - forgatom meg a szemem, mert jelenleg mindennek érzem magam, épp csak mázlistának nem, és nem vagyok hajlandó tagadni, hogy ennek a fő oka pontosan ez az ember. Mennyivel könnyebb lenne, ha tényleg arra a gyerekére fordítaná az idejét, akiben lát potenciált, engem meg csak úgy hagyna. Jó, tudom hosszútávon ez sem lehet járható út, most viszont nagyon szeretném. Kamaszkor? Lehet.
A következő mondata meg csak tetézi ezt a vágyat. Nem akarok beszélni róla, még csak hasonlóról sem, és ezt nem is tudom helyesen kezelni. Szerencsére legalább nem firtatja, pedig látni rajta, hogy bizony észrevette a hangulatom változását.
- Olyan, mintha már rég levetted volna rólam a kezed. Ezzel egyébként nincs is gond, csak akkor közöld velem, és én se strapálom magam, hogy idilli család legyünk... sose leszünk - ha már annyira akarta tudni, szemrebbenés nélkül közlöm ezt vele. Arcomon megjelenő érzelmek pedig tükrözik is a szavaim. Megbánásnak nyoma sincs, egyszerűen beletörődés és elfogadás. Meg a néma közlés, hogy ne várja, hogy mintaapaként tekintsek rá, hiába kapok meg mindent, amit meg lehet venni, ha elvette tőlem azt, amire talán szükségem lenne. Én sem tudom sokszor többnek látni egy beszélő ATM-nél.
És ez végtére is nem érheti meglepetésként, hisz ő is pontosan ilyen. A franc gondolta volna, hogy pont én fogom örökölni ezeket a becses tulajdonságokat, Erik kezében bizonyára nagyobb hasznuk lenne, de nem. Viszont nem bánom, nem akarok mai tini lenni, akinek minden fáj, és az egész élete kilátástalan meg a többi. Szeretem magam, így ahogy vagyok, azzal pedig nem lehet gond.
- Eszemben sincs - hiába a figyelmeztető él, az én hangom nyugodt. Úgy éreztem, muszáj tudatnom vele, hogy a nevelésembe nem úszott gikszer, hogy tökéletes munkát végeztek anyámmal, és annak ellenére, hogy saját magam is tettem szert tulajdonságokra, még nem tűntek el azok, amiket ők neveltek belém.
- Azt sem tudom, mivel veszítettem el. Igen, motorháton jöttem haza, igen, nem mondhatom el az illetőről, hogy annyira ismerném, de a ruhám rajtam volt, a hajam kontyban és tudnotok se kellett volna róla, ha nem jöttök előbb haza. Tudom, hogy állsz a fiúkkal, megértem, ha nekem egyszer lesz egy lányom, én is foggal-körömmel védeni fogom, de.... adok esélyt arra, hogy ő döntsön afelől, mi a jó neki. Hagyom, hogy elkövesse a saját hibáit, hogy aztán majd ő maga mondja el, és ne kelljen fél életét titkok között leélni, csak mert attól retteg, hogy nem lesz ugyanaz a család szemében... - sóhajtok fel, de nem nézek rá. Sokkal könnyebb így kifakadni, mint a fejéhez vágni nyíltan, mit szúrt el, és szúr el a mai napig is.
Az viszont sokkol, hogy tud még meglepetéseket okozni. Márpedig a következő szavai okoznak rendesen, kell is idő, míg megemésztem a dolgot.
- Nem tudom, mi lesz. Nem a jövőn agyalásról vagyok híres, az se biztos, hogy akarok komolyabban foglalkozni a bájitalokkal. Most érdekelnek, mert érdekesek, de jövőre lehet már más fog. Nem tudhatom, de örülök annak, ha arra kerül a sor, dönthetek - az már más kérdés, hogy az én döntésem, mennyire lesz jobb. Talán mire eljön az ideje, fel is növök a feladathoz, most még mindig nagyon azon vagyok, hogy ne hagyjak ki egyetlen alkalmat, vagy lehetőséget se, nem akarok még egyszer megbánni valamit.
- De annak bizonyára jobban örülnél, ha magam keresném meg a cipőim árát, mi? - játékosan lököm kicsit oldalba a vállamra, elvégre ő az, aki az én hóbortjaim finanszírozza. Sose panaszkodik, sose mondja azt, hogy elég, szóval akkora problémát ez mégse okozhat neki.
- Nem hiszem, hogy valaha is kikötök azon az oldalon. Annyira elceszett csak nem lehetek - sóhajtok fel, megvonva a vállam, mert hogy nem látok a jövőbe, és fogalmam sincs, évek múlva milyen Lexa fog itt ülni.  
- De jó, ezt majd megmondom neki - a tény, hogy Ang szabad utat kapott, nem kicsit felvillanyoz, mégis kontrollálom magam, van ennél fontosabb dolog is.
- Nem, dehogy. A srác... nos, nem túlzottan ember - harapok az ajkamba, mert ennyi az, amit mondhatok. Nem akarom még én is elárulni Csengit, főleg miután ő megbízott bennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ahhh tényleg... itt senki - ér el a felismerés, és csoda, hogy nem csapok a homlokomra. Még most sem tudom eldönteni, hogy ennek örüljek-e, vagy sem. Persze, itt a lehetőség egy új, tiszta lapra, de láthatóan képtelen vagyok vele élni, csak mert én magam a régi, sárgult lapokon keletkeztem.
- Nyet, belezúgtam egy tanárba... azt hiszemmm... pff, azt hittem ilyen csak az amcsi filmekben létezik - nem nézek rá, nem tudnék, leszakítok inkább pár fűszálat, azokkal szórakoztatom magam.
- Meg pont én... én... mikor soha, és nem is terveztem... - fejezem be a gondolatmenetet, mert érzem, hogy így is többet mondtam, mint azt más állapotban akarnám.
- És ja.. nem tudok vele mit kezdeni... mármint, mit kéne? - most viszont rápislogok, hátha ő okosabb nálam ezen a téren, mert én teljesen tanácstalan vagyok jelenleg.
- De az vagy... - nevetek fel, mert most is igazából tök cukin mozgatja az orrait, mert hát... stop. Két orra van? Jézus.
- Keressük meg - pattanok, vagyis pattanék fel, hogy segítsek neki, de a végeredmény az lesz, hogy mellette kötök ki.
- Hmmm... invito? Valahol a táskámban van a pálcám - próbálom is a kezemmel elérni, ahhoz viszont messze van, én meg kényelmesen fekszem és...
- Nézd, csillagok - mutatok fel az égre, még el is mosolyodok, mert nagyon sok van belőlük.
- Úgy hogy megint kihasználják... ezt - morgom, másképp nem tudom megmagyarázni, vagyis de... csak nem akarom, nem akarom, hogy lelépjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő