- Hozzászoktam a fura dolgokhoz - nekem ne mondja, hogy mi a fura, amikor az én agyamat hónapokig, régebben egy évig is, a démonjaim uralták, és szinte nem is volt egy épkézláb gondolatom, amit a sajátomnak mondhatnék. Mindent ők döntöttek el, minden cselekedetemet ők irányítottak, és amit kértek tőlem, készségesen teljesítettem. Ha ez nem gyengeség, akkor nem tudom mi az. Mindig jól jött az bizonyos helyzetekben, hogy a démonjaim mögé bújjak, és mit sem törődve a következményekkel cselekedjek. Ezért öltem majdnem embert többször is. Lehet, hogy Belián minden teliholdkor egy üvöltöző állattá változik, de az időszakos. Az én démonjaim bármikor kitörhetnek, és amikor nem én irányítok, engem hogy vonnak felelősségre?
- Szerelmet vallhatsz te is - merengek el kicsit összeszűkült szemekkel. - De csak akkor kérem meg a kezed, ha befejeztem az egyetemet. Deal? - mosolyodom el szemtelenül Belián felé. Gyorsan eszkalálódott ez a beszélgetés a best friends forever témától a házasságig, nem? Mondjuk egyszer él az ember, és még amúgy sem próbáltam a saját nememmel, hátha kibújik a szög zsákból mindjárt, hogy azért nem jön össze egyetlen nővel sem, akibe beleszeretek, mert amúgy meleg vagyok. Ember! Mekkora fordulat lenne már, beszarsz!
- Én vagyok tízpontos vagy az alakításom? - ráncolom a szemöldököm kicsit, majd halkan felnevetek a varázsló mozdulatokon, amik ebben a helyzetben valóban viccesek, de kissé azért siralmas is, nem? Itt van egy srác, aki belecsöppent ebbe az egész új világ dologba, és senki nem mondott neki semmit. Mondhatnám, hogy szopás, de ugye, megjöttem én, mint felmentősereg, szóval örülhet magának.
- Akkor csak még jobb, ha megkérem a kezed az egyetemen végén! - vigyorgok, mint a vadalma. - Hah! Nincs mit! Kimentem a segged - vigyorgok folyamatosan, mert a helyzet abszurditása egyszerűen megköveteli ezt. Azt sem tudom mikor lettem ilyen jótett lélek, de meg kell hagyni, nem esik olyan szarul a lelkemnek, mint először gondoltam volna. Lehet a ilyet személyekhez kötni? Hogy A-nak nem szívesen segítesz, de B-nek igen, attól függetlenül, hogy a problémájuk ugyanaz? Mert akkor nekem most a B-m az Belián - micsoda véletlenek!
- Hogy... - kerekednek ki a szemeim. Három év, és gyerek. Mindenhol ezek a kurva kölykök. - Te hány éves vagy? - szegezem rá kérdő tekintetemet, de szemöldökeim olyan ráncba szaladnak, még talán a pí jel is látható bennük. Ember, mi van? Három évvel lekörözi a nőt, az meg már pesztrálgat egy gyereket? Hány éves? Harminc? Mindjárt lemegyek hídba.
- Nekem általában elég a Brightmore név az erőviszonyokhoz, majd a tekintetem - mosolyodom el kissé, de ez amolyan láthatatlan mosoly. Lorin is büszkélkedhet a Brightmore névvel, bár mostanában lehet inkább letagadja, mert kamasz, és elviselhetetlen néha. Már csak azért is, mert bazzeg, itt állok nem tudom mióta, és még mindig nincs sehol. A késésnek is van ám egy határa, még akkor is, ha én vagyok a késés élő szobra.
- Mit nem tudsz az életről? - emelkedik meg szemöldököm hirtelen és kérdőn. - Amit tudnod kell azt tudod, amit nem, azt majd megtudod. Hova sietsz? Plusz nem hinném, hogy ostoba lennél, hiszen, vigasztaljon ez, találkoztam nálad sokkal rosszabbakkal is - féloldalas mosolyom kerül fel ajkaimra, tekintetem a kastély kapujára villan, de nem Lorin jön ki a nagyobb lány tömeggel, így visszapillantok Beliánra, akinek remélem leesik, hogy csak szívom a vérét. Ennyi idő után megtanulhatta már. És igen, ehhez elég egy találkozás.
- Szerelmet vallhatsz te is - merengek el kicsit összeszűkült szemekkel. - De csak akkor kérem meg a kezed, ha befejeztem az egyetemet. Deal? - mosolyodom el szemtelenül Belián felé. Gyorsan eszkalálódott ez a beszélgetés a best friends forever témától a házasságig, nem? Mondjuk egyszer él az ember, és még amúgy sem próbáltam a saját nememmel, hátha kibújik a szög zsákból mindjárt, hogy azért nem jön össze egyetlen nővel sem, akibe beleszeretek, mert amúgy meleg vagyok. Ember! Mekkora fordulat lenne már, beszarsz!
- Én vagyok tízpontos vagy az alakításom? - ráncolom a szemöldököm kicsit, majd halkan felnevetek a varázsló mozdulatokon, amik ebben a helyzetben valóban viccesek, de kissé azért siralmas is, nem? Itt van egy srác, aki belecsöppent ebbe az egész új világ dologba, és senki nem mondott neki semmit. Mondhatnám, hogy szopás, de ugye, megjöttem én, mint felmentősereg, szóval örülhet magának.
- Akkor csak még jobb, ha megkérem a kezed az egyetemen végén! - vigyorgok, mint a vadalma. - Hah! Nincs mit! Kimentem a segged - vigyorgok folyamatosan, mert a helyzet abszurditása egyszerűen megköveteli ezt. Azt sem tudom mikor lettem ilyen jótett lélek, de meg kell hagyni, nem esik olyan szarul a lelkemnek, mint először gondoltam volna. Lehet a ilyet személyekhez kötni? Hogy A-nak nem szívesen segítesz, de B-nek igen, attól függetlenül, hogy a problémájuk ugyanaz? Mert akkor nekem most a B-m az Belián - micsoda véletlenek!
- Hogy... - kerekednek ki a szemeim. Három év, és gyerek. Mindenhol ezek a kurva kölykök. - Te hány éves vagy? - szegezem rá kérdő tekintetemet, de szemöldökeim olyan ráncba szaladnak, még talán a pí jel is látható bennük. Ember, mi van? Három évvel lekörözi a nőt, az meg már pesztrálgat egy gyereket? Hány éves? Harminc? Mindjárt lemegyek hídba.
- Nekem általában elég a Brightmore név az erőviszonyokhoz, majd a tekintetem - mosolyodom el kissé, de ez amolyan láthatatlan mosoly. Lorin is büszkélkedhet a Brightmore névvel, bár mostanában lehet inkább letagadja, mert kamasz, és elviselhetetlen néha. Már csak azért is, mert bazzeg, itt állok nem tudom mióta, és még mindig nincs sehol. A késésnek is van ám egy határa, még akkor is, ha én vagyok a késés élő szobra.
- Mit nem tudsz az életről? - emelkedik meg szemöldököm hirtelen és kérdőn. - Amit tudnod kell azt tudod, amit nem, azt majd megtudod. Hova sietsz? Plusz nem hinném, hogy ostoba lennél, hiszen, vigasztaljon ez, találkoztam nálad sokkal rosszabbakkal is - féloldalas mosolyom kerül fel ajkaimra, tekintetem a kastély kapujára villan, de nem Lorin jön ki a nagyobb lány tömeggel, így visszapillantok Beliánra, akinek remélem leesik, hogy csak szívom a vérét. Ennyi idő után megtanulhatta már. És igen, ehhez elég egy találkozás.
