Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Megértem, hogy hibáztatja. Nekem is azt kellene, mert valóban itt hagyott minket egyik pillanatról a másikra, de valamiért képtelen vagyok rá, és ezt még ők sem tudják irányítani. Próbálkozni lehet, persze, mindig lehet azt, csak most nem éri meg a beleölt energiát. Mert ez egy olyan mély elhatározás, amit aligha ingathat meg bárki és bármi. Nekem is gyűlölnöm és utálnom kéne őt, amiért elhagyott egyik napról a másikra, minden előzmény nélkül, egyszerűen fogta magát és elment. Tíz napot kért tőlem arra, hogy fogadjam el a döntését, tíz napot arra, hogy fogadjam el azt, hogy ő elmegy. Tíz nap tudod mire elég? Lófaszra konkrétan. Mert ha ő el is jut egyszer oda, hogy visszaemlékezzen a közösen megélt pillanatainkra és rájön, mennyire nem éri meg engem szeretnie, és kialakul a gyűlölet, amelyet megérdemlek, én akkor sem fogom tudni őt gyűlölni. Ördögi kör ez.
- Lorin... - hangom rekedtesen tölti meg az eddig fennálló csendet. Nem tudom mit mondhatnék, aminek legalább minimális értelme van, és most valahogy a démonjaim sem olyan segítőkészek. Basszátok meg! - Te nem menekülnél, ha olyasvalaki iránt lennének érzéseid, mint én? - én biztosan nem, de az agyam amúgy is szarul működik. Csoda egyáltalán, hogy a nő eddig bírta azokat az érzelmeket, amiket kiváltok belőle. Bár Lorin valószínűleg nem látja, de az ő gyűrűje mögött ott rejtőzik még mindig a karika gyűrű. Képtelen vagyok levenni, ahogy képtelen voltam aláírni a papírokat és eljuttatni Maxwellnek, hogy intézkedhet. A papírok a fiókom legalján röhögnek rajtam, hogy mennyire gyenge vagyok, mert neki sikerült meglépnie, de én még mindig egy helyben toporgok.
- Igen, belegondoltam - vonom meg vállaimat semlegesen. De ezt az ördögi kört soha nem lettem volna képes elengedni az életemből, bár már mindegy, mert kettőnk helyett megtette ő, egyedül. Halálomon vagyok én, majd ő, végül megint én, aztán ismét ő, csak ő már konstans. Mert az, hogy azt hitte mellette vagyok, hogy érintem, amikor a közelében sem voltam, egy apró, mégis folyamatos halál volt neki. De túlélte.
- Megbeszéltétek, hogy tied a ház, nem? - most először emelem rá pillantásom húgomra, mióta ideértünk. Ajkam szegletében bujkál egy mosoly. - Hívd át a barátaidat magadhoz. Felnőtt akartál lenni, a felnőtt lét ilyen, Lorin, unalmas és egyedüli, amíg nem találsz magad mellé valakit - mondjuk egy lakótársat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ez sajnos nem így működik - szomorú mosoly kerül fel ajkaimra. Ha így működne, akkor nekem nem kellene a fájdalom ahhoz, hogy visszatérhessek, Cath-nek pedig nem kellett volna elmennie ahhoz, hogy teljes életet élhessen. Ha az élet ilyen egyszerű lenne, akkor fütyörészve kelnék ki az ágyból minden reggel, virágos inget hordanék és Payne a feleségem lenne. Rendesen a feleségem, nem csak egy ideig. Talán még gyerekünk is lenne a jövőben. Két fiú, majd egy lány, hogy a bátyjai meg tudják védeni az olyanoktól, mint amilyen az apjuk volt. Ironikus és kellemetlen, ráadásul még csak egy szép hazugságnak sem mondanám, mert elképzelhetetlen. Payne és én, gyerekek, családi ház és boldogság? Egy párhuzamos univerzumban, ugye? Na igen, nem véletlen menekült a nő előlem Franciaországig, megértem. Én legalábbis tényleg meg.
- Nem - nevetek fel halkan. - Ez úgy néz ki, hogy én elmegyek, rád Will vigyáz addig, Payne pedig Franciaországban marad - mert ennek így kell lennie és nem máshogy. El kell mennem, hogy visszatérhessek magamhoz, mert ami most van az nem egy sokáig húzható állapot. Én is tudom, de amíg nem tombolták ki magukat az agyamban, nincs esélyem visszaküldeni őket oda, ahonnan jöttek, mert gyenge vagyok. Ehhez mindig is az voltam, és most, amikor aligha van valaki, akiért megérné tisztának maradni, még a küzdés sincs meg bennem, hogy valóban sikerüljön. De megpróbálni mindenképpen meg kell, mert van egy Hóvirágom, aki az életem része, aki igenis számít, és amíg ez lebeg a szemem előtt, talán még nevezhető egy halovány reménynek a visszatérésem.
- Szerelmes vagy? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, miközben elkapom tekintetét és nem eresztem. Tudnom kell, mert ha igen, akkor végképp el kell mennem innen egy időre. A tudat, hogy Payne elment, és éppenséggel benne van a pakliban, hogy valami fasz, aki nem bír csomót kötni a pöcsére, elveszi tőlem még Lorint is, összetöri a szívemet. Mélyet sóhajtok. - Most mondd el, mert ennél nyugodtabb aligha leszek az elkövetkezendő időszakban - halvány mosolyt küldök felé, és tudom, hogy most az egyszer hinni fog nekem és őszintén válaszol, még akkor is, ha a következő mondat egyáltalán nem nyugtat meg, sőt! Ha valóban ugyanazokat a remek készségeket örökölte párválasztásból, mint én, akkor aligha visszük tovább a Brightmore vérvonalat.
- Onnan, hogy egész életedben figyeltél - vonom meg vállaimat. Vagy beletrafáltam vagy nem, de ha esetleg mégsem találtam el, abban is biztos vagyok, hogy elmondja. Fejemet ismét az ég felé fordítom, amíg várom a választ. Meglepő fordulatokat vett ez a kis esti kiruccanás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az lehet, de attól még lehetsz rosszul is - vonok vállaimon aprót, mert kikiálthatjuk Lorint felnőttnek, aki éppen megörökölt egy kurva nagy házat, de attól még a húgom, akire vigyáznom kell. Kellene, de képtelen vagyok rá, ezért kell visszakerülnie a gyűrűnek addig Willhez, amíg én összeszedem magam. És ő nem fog kérdezősködni, egyszerűen elfogadja, hogy megint baromságokat csinálunk Payne-nel és tovább lép. Elveszi a gyűrűt majd és utamra enged. Kinyilvánítja a véleményét és ennyi, ennél többet nem tehet, és ezt ő is tudja. Ahogy Lorin sem, mert bármennyire felnőtt, bármennyire övé a ház, bármennyire is a saját lábán áll, attól még ő jelenti a világom nagyon nagy részét, így tehát nem hagyhatom, hogy bármi baj történjen. Még az önzőségem ellenére sem akarom hagyni, hiszen, ha őt is elvesztem, akkor ki rángat vissza a valóvilágba, amikor a lelkem felkészült rá? Ki lenne elég erős ahhoz, hogy visszahozzon? És ha nem is erős, de ki lenne elég bátor ehhez? Lorinon kívül? Senki. Senki nem lehet olyan erős és bátor, aki ezt meg tudja tenni, amikor eljön az ideje. Amint a lelkem úgy érzi felkészült, talán egyedül is elérhetném a drámai visszatérést, amikor tekintetembe visszatér a csillogás, amikor mosolyom és tettem is őszinték lesznek, mert az irányítás visszatér hozzám. Egyelőre azonban ez aligha fog megtörténni, a lelkem még neki sem állt a regenerálódásnak, kicsivel talán hosszabb folyamat lesz, mint az eddigiek. Nem tudom. Kiderül.
- Mennyivel idősebb nálad? - elérkeztünk a lényeghez. Soha nem volt egyszerű eset, de mióta hivatalosan is felnőtté avanzsálódott, csak még bonyolultabb a nő. Amikor visszakaptam kezdett plátói szerelmet érezni Jason iránt, majd egy ideig stagnált, eljutottunk oda, hogy kiszöktessék randizni egy nála sokkal idősebbel, majd most jön a feketeleves, amikor beközli, hogy szerelmes tudna lenni belé. A korosztálya nem felel meg neki, fiatalabb sem, mindig az idősebb kell, nem mintha bármelyiket is elfogadnám. Pedig el kellene, mert így tudom bizonyítani azt, hogy valóban elfogadtam, hogy felnőtt. Miért is ilyen kurva nehéz ez? Legalább a retkek a fejemben könnyítenék meg. Halkan felnevetek. A hosszú emésztések. Na igen, és mennyi ilyet végig kísért mellettem a húgom is, amikor nem kellett volna neki. Fogalmam sincs mikor és hogyan jött rá arra, hogy a bátyja elmebeteg, de nem is fontos. Most már tudja és azt is tudja, mikor vagyok tiszta. Meglepő, de nem bánom, tudja csak, vajmi keveset tud vele kezdeni, amikor a démonjaim éppen türelemmel vannak megáldva, mosolyogva figyelik az előttem ülő lelkem tisztaságát és várnak. Hogy mire? Fogalmam sincs.
- Nincs mit titkolnom - hunyom be szemeimet, miközben fejemet a mögöttem álló bárminek koccantom. - Egyel rosszabb verziói önmagamnak, akikkel együtt kell élnem. Hol kevésbé vannak elöl, hol teljesen, de mindig itt vannak - érzelemmentes hangom szeli át a békét, ami körülöttünk terpeszkedik. Fejem előre biccen, kékjeimet Lorinra emelem. Érzelemmentes, csillogásmentes, mintha halott lennék. - Nem tudom hogy jöttél rá valójában, mert ilyenkor a legilimenciám különösen éles, de elfogadom. És most, hogy tudod, mit szeretnél kezdeni ezzel a vidám információval? - csak ne mondd, hogy helyrehozni. Csak ne mondd, kérlek. Nem akarom még helyrehozni, kell a lelkemnek a béke, amíg visszatalál önmagához. Hadd adjam meg neki, kérlek. Nagyon szépen kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Van az úgy, hogy az embernek döntéseket kell hoznia. Ja, nagyjából a döntés tizenöt napja megszületett, de valamiért még mindig itt vagyok, pedig kurvára nem kellene, de nem baj, mert az elhatározás megszületett, szóval ami a kezem ügyébe kerül dobom bele a táskába. Jól van az úgy.
- Mit motyogsz? - lépek be a konyhába, hogy egy nagyon diszkrét mozdulattal vágjam le a földre a táskát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ő megugrik, nekem meg teljesen semleges marad az arcom. Na igen, ha pontosan a leszarod korszakodat éled, akkor aligha hatnak meg ilyenek. Istenem, ennek hatalmas böjtje lesz, ha visszatérek, csak ugye... azt sem biztos, hogy visszafogok.
- Nem, gondoltam sokkal menőbb táskából öltözni - forgatom meg szemeimet, a szavak csöpögnek a szarkazmustól, miközben benyomom a kávéfőzőt. Milyen hétköznapi mozdulat egy egyáltalán nem hétköznapi helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vállat vonok, mert így van. Egy bögrét csúsztatok a gép alá, gombnyomás, majd visszafordulok Belián felé. Csípőmet a pultnak döntöm.
- Olaszországba - mintha elgondolkodnék a második kérdésen hagyok magamnak egy szusszanásnyi szünetet. - Amíg vissza nem érek - veszem el a bögrét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Valószínűleg iszok, füvezek és verekszem - ismertetem a programot az első korty előtt lakótársammal. Arcom komoly, semmilyen érzelem nem tükröződik vissza benne. Régen úgy tartottam a legjobbnak, hogyha senkinek nem mondom el miért járok Olaszországba, de... nos, változnak az idők.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor még szerencse, hogy nem kérdezed meg - sóhajtok egy mélyet. Fáraszt a beszélgetés, unom magam, de egy kávéra csak-csak megállhatok a konyhában anélkül, hogy végig kellene hallgatnom egy litániát, nemde? Remélem. Ha nem, akkor úgyis jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mintha csak nehezemre esne a dolog teszek egy tiszta bögrét a gép alá és nyomom meg a gombot a kávéfőzőn, miközben elemelem ajkaimtól a sajátomat.
- Mit balfaszkodsz azzal a telefonnal?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sok idő eltelt azóta, mióta nem vagyok önmagam. Sok minden történt azóta, és túl sok ideje vagyok még mindig itt. Az első nap el kellett volna mennem, hogy elkerüljem az olyan beszélgetéseket, mint Lorinnal a játszótéren.
- Aha - veszem el a bögrét a gép alól, majd pár könnyed lépéssel termek Belián mellett és teszem le elé. Tekintetem villan, ahogy a papírok kicsúsznak könyöke alól.
- Ezek mik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fél szemöldököm emelkedik meg. Eddig sem tulajdonítottam nagyobb figyelmet a telefonjának, mint kellett volna, szóval... ja, már elég régen el van hagyva a dolog. Aprót biccentek felé, majd a pulthoz hátrálok ismét, csípőmet neki döntöm.
- Egyetem? - oldalra biccentett fejjel, ám érzelemmentes arccal pillantok Beliánra. Miféle egyetem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elhúzom a számat, a fintor telibe kiül a képemre, és igazából nem is akarom elrejteni. Ez most tényleg ennyire foggyos?
- Van levelező és a botanika annyira nem terhel le, hogy ezt ne bírnád - rázom meg a fejemet, mert egyszerűen unom, hogy mindig ugyanoda lyukadunk ki. Kezd fárasztani, és jelenleg nem vagyok a türelmem csúcsán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ebből megint semmi nem lesz - mélyet sóhajtok, mintha érdekelne egyáltalán. Az ő élete, azt csinál vele, amit akar, csak akkor a fasznak kell itt a dráma előtte. Rengetegszer elmondtam már neki a véleményemet, de ha nem ér célba, akkor nem koptatom a számat. Most főleg nem, hamarosan menni kell.
- Majd kicsattanok! - hangom csöpög a gúnytól, még egy halk nevetést is megengedek magamnak, a vigyor még utána is a képemen ül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez látod igaz - vonom meg vállaimat. Valóban nem érne meglepetésként, ha ezt is sutba dobná, és morogna rajta utána még hetekig, hogy márpedig mennie kellett volna. Mert eddig is ezt csinálta, és vannak olyan dolgok, amikben az ember nem változik.
- Ha hazudnék, nem jönnél rá - elnéző mosolyt intézek felé a nevetgélés után. Tényleg jól érzem magam, és ha végre elindulok, ez még ki is teljesedhet. Még csak az elején vagyunk.
- Mmm - szemöldökömet ráncolva kortyolok egyet a kávéból, majd ismét lakótársamra pillantok. - Ilyen napom van, és most legalább Payne sincs itt, hogy baszogasson vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ja, ügyesen elhittem, hogy nem tűnik fel neki a talán nem is annyira drasztikus változás. De mégis megtörtént, szóval most ez ilyen... nem is tudom. Patthelyzet?
- Te mindenben azt látsz - vetem oda félvállról, majd megforgatom szemeimet. - Nem kell sokáig elviselned, megiszom a kávém és takarodom - mert így lesz a legjobb mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De ha mindig így látod, azért az szar lehet - apró nevetés hagyja el ajkaimat, az utolsó kortyot is eltüntetem. Az üres bögrét szuggerálom egy ideig, majd mikor befejezi pillantok fel, arcomon gonosz vigyor terül el.
- Még szerencse, hogy nem vagyok az utadban - vetem oda, majd hátat fordítva teszem be a bögrét a mosogatóba. Pár pillanatig nézem csak, mintha az a kurva bögre jelenthetné a megváltást. Fogalmam sincs mit várok tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Aprót ráng a szemöldököm. Nem mindenható. Igen, sajnos senki nem az, csak vannak olyan önző faszok, mint én is, akik elhiszik, hogy azok. Főleg akkor, amikor a kedveseim a fejemben kapirgálnak.
Visszafordulok felé, és mire észbe kaphatnék, már előttem áll. Megemelkedik a szemöldököm, mintha szívességet tennék pillantok rá. És most, hogy hangosan röhögnek, egyáltalán nem fogják vissza magukat, kicsit meg kell ráznom a fejemet.
- Számíthatok rád - ízlelgetem a szavakat, igyekszem, hogy a gonosz görbe, amely bujkál, ne törjön ki és terüljön el arcomon. De megint nem én győzök. - Rendben, kösz, ezzel aligha érek bármit is - vonom meg vállaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyértelműen ül ki arcára a nem tetszés. Nem tudom mire számított. Esetleg, hogy a kedves szavaitól minden helyre jön, zokogva a nyakába borulok és elmesélem a búmat? Ez is aligha fog megtörténni, főleg nem most, egy másik világban talán. Ja, aligha.
- Értékelem a társaságod - vigyorom szélesebb lesz, majd ellépek mellette a táska felé. Könnyed mozdulattal vetem át vállamon.
- Ne várj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még hogy sírni. Pedig minimum elvártam volna, hogy könnyek között, fehér zsebkendőt lengetve kísérjen el a hopponálási ponthoz, ez lenne a minimum.
- Felesleges - rántom meg táskámat a vállamon. - Nem biztos, hogy visszajövök - és ez sajnos mindig ilyen. Még ha Niamey itt is marad, akkor sem ígérhetem meg, mert nem Olaszország tengerpartja miatt szoktam ott maradni.
- Cortez! - hangom dörren az eddigi meghitt beszélgetésbe, és amikor feltűnik az állat, rögtön a nyakamba ugrik, szóval indulásra készen állunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Valóban nem lenne átlag? Azon túl, hogy vérfarkas, vajon milyen plusz lehet benne még? Nem mintha releváns lenne éppen most, amikor minden más is fontosabb. Leginkább az elindulás.
- A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy eltervezem őket - főleg nem ilyenkor, hiszen pontosan olyan korszak van, amikor nemigen én irányítok. És ha ők döntenek, akkor az lehet nekem fájni fog.
Intek felé egyet, szó nélkül indulok meg Cortezzel a nyakamban a bejárati ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mint valami kiskutya jön utánam. Hátra sem pillantva tépem fel az ajtót és lépek ki a házból, annyira meg van a lendület, hogy meg sem állok a lépcső aljáig, de megszólal. Folytatja, és a szavak lassításra kényszerítenek, mintha húznának visszafelé. Mi a fasz ez?
Akaratlan lassítok, amikor meghallom a nevem, majd ami utána jön. Vigyázzak magamra és ő várni fog, biztosan vissza fogok jönni. Hogy a faszba lenne már biztos? Nem érti, hogy nem rajtam múlik, mert gyenge vagyok? Ismét vesztettem és... fejemet megrázva veszem fel ismét a tempómat, hátra sem nézve, sietős léptekkel megyek a cél felé.
Ajkaimon egy szomorú mosoly pihen.
Vigyázzak magamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*berobban* ÉN DIMIT AKAROM!!!!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Okosan tologassál, te engem! Ő az én dárdás nádtippinem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Majd minnyá elnyomok én valamit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Vóóó! VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!! Micsoda társaság kérem! *tökizgul*

Hogy maradhattam le Dimiről? *inkábbmársír*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Köszönjük Helvey, inkább menj aludni .-. Ez nem vicces, rndsn fáj a szívem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Khm, hát akkor... *kitárja a karjait* Gyere rám dárdás nádtippinem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Látod mit megteszek érted? Tánc... God. *fogja a fejét*

Kapsz majd pacsit utána, Belián

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Még a végén zavarba jövök...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Felőlem megpróbálhatsz azzá válni - aprót vonok vállaimon, mintha nem érdekelne. Mindenki pontosan tudja, hogy Lorin az egyetlen olyan ember már az életemben, akiért megéri küzdeni a démonjaimmal, még ha csak pillanatokra tisztulok is ki ilyenkor. De megéri, mert amikor visszahúzódnak, akkor felfogom a szavak súlyát, amelyek elhagyják húgom ajkait. Megpróbálhatja, de nem fogom hagyni, ha kell szarrá verek mindenkit, aki ebben segíteni próbál neki. Nem vehetik el tőlem, ahogy ezt neki is elmondtam, amikor hazaevett minket a fene. Szépen indult, tökéletesen. Anyámék örültek, én örültem, mert végre a húgom is feloldódott a kezdeti durcázás után, amiért haza rángattam magammal, végül jött az ominózus este, amikor előállt a remek ötletével. Elmondtam neki ott is, elmondom neki még százszor, ha kell, hogy nem fogom hagyni, hogy megtegye. Ha kell, mindig a sarkában leszek, minden lépését figyelni, vagy figyeltetni fogom, és különösebben nem foglalkoztat, hogy mennyire utál, esetleg gyűlöl meg érte. Gyűlöljön. Nem számít, nem fontos, nem érdekel, amíg a húgom, a húgom marad.
Unottan forgatom meg szemeimet, miközben magyaráz a pasiról. Rendben, meg volt a kamu része, jöhetne a lényegi és igaz információáradat, mert nem szeretnék itt állni egész éjszaka, amíg végre megered a nyelve. Hazudhat, de felesleges, úgyis rájövök, szóval előzzük meg, és csak egyszerűen mondja el. Aprót bólintok, amikor közli a valódi korkülönbséget. Tíz év. Tíz kibaszott évvel idősebb a pasi nála, és valamiért úgy érzem, ez csak engem zavar. Miért kell egyáltalán pasi az életébe? Miért pont egy ennyivel idősebb? Már inkább azt mondom, hogy egy vele egykorú is jobb lenne, mint az, hogy tíz évvel idősebb pasikat szed össze. Kurva életbe bele az egészet. Bajszom alatt káromkodva túrom elő cigarettás dobozomat, majd lökök egy szálat belőle ajkaim közé. A gyújtó könnyen simul ujjaim közé zsebemben, ugyanolyan könnyedséggel nyújtom meg a szálat, majd csúsztatok vissza mindent a helyére. Mélyet szívok a szálból, majd Lorinra esik a pillantásom.
- Érdekel, hogy boldog vagy-e, de nem a hisztis tizenéves kamaszlánytól, akit mostanában előadsz, holott elvileg felnőtt nő vagy, hanem a Lorintól, aki megkímél a felesleges köröktől - nem kell mindenben a bántást, a rosszat látni, ő mégis megteszi. Bármit teszek és mondok az rossz, neki akarok ártani, és a felnőtt nő visszaváltozik egy tizenöt éves kamaszlánnyá, akivel nem lehet szót érteni, mert jön a szarkasztikus válaszaival. Meguntam. A húgomat akarom, azt, akinek ölelésébe szeretetteljesen simultam bele, amikor szétverve és zokogva omlottam a karjaiba. Lorint akarom.
- Nem tudom - vonok vállaimon egy aprót. - Olyan nagy hévvel hoztad fel, azt hittem van valami értelme is - de ha nincs, hát nincs. Nem mindennek van értelme amúgy sem, én pedig aligha fogom az okokat kergetni, főleg ebben a helyzetben. Mert nem értem. Egyszerű kérdéseket teszek fel, mert érdekel a csávó, aki éppen igyekszik összeszedni a húgomat, de még ezért is le vagyok baszva. Nem tudom, mit kellene tennem. Mit tehetnék. Ne kérdezzek? Engedjem el? Csak undorítóan nagy mosollyal ölelgessem meg és csókoljam körbe, hogy mennyire örülök nekik? Hazugság lenne, mindketten tudjuk.
- Lorin - mosolyodom el fájdalmasan. - Én nem marlak téged. Beszélgetek, kérdezek, hogy tudjam mi jár a fejedben, hogy meg tudjam mi van az életedben most, de mit sem érek vele, ha te a rosszat látod mindenben, amit teszek. Bármilyen hihetetlen, amikor a közelemben vagy, lehet csak pillanatokra, de eltűnnek - kékjeimet fúrom húgom tekintetébe mikor folytatom. - A te boldogságodnál nekem nincsen fontosabb, de esélyt sem adsz arra, hogy ez kiderüljön, mert jössz a szarkasztikus válaszaiddal, azzal, hogy nem veszel komolyan. Ha ilyen felnőtt leszel, akkor inkább ne nőj fel - mélyet szusszanva fordulok el tőle, tekintetem az égre vezetem. Lehunyom szemeimet, miközben a szél felerősödve simogatja arcomat másodpercek erejéig. Cigarettámat szám szegletébe tolom, mélyet szívok belőle, majd húgomra pillantok. Tekintetemben őszinteség, és szeretet, mérhetetlen szeretet csillog, mert ő az egyetlen, aki mellett tiszta lehetek. Az egyetlen.