|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Ainsley- Kérlek, ne legyél ilyen kishitű, biztosan jók a novelláid, én még egyet sem olvastam belőlük - csak az igazat mondtam. Az őszinteség nem állt távol tőlem, igazából összetartoztunk, mint borsó meg a héja. Közben fokozódni látszott a helyzet, a bolhák egyre nagyobb támadásba lendültek, mi pedig jókora kiütésekkel magunkon, úgy festhettünk, mint a százegy kiskutyák. - Szerinted mióta próbálnak likvidálni bennünket? - tettem fel a kérdést, amit úgy hittem, meg fog tudni válaszolni, habár jómagam se tudtam rá a feleletet. Legrosszabb esetben, elmegyünk a gyengélkedőre és valami könnyed varázslattal megszabadítanak bennünket a kellemetlen foltoktól. - Azért ne ess kétségbe, biztosan van ír a problémánkra - még gyorsan közbeékeltem, mielőtt végképp kitörne a pánik. Én is hajlamos vagyok arra, hogy túldramatizáljak dolgokat, magamból kiindulva pedig jobb a bajt megelőzni mintsem a kialakult kataszrófa-helyzetet orvosolni. - Mindenképp kellene alakítanunk egy ilyen kört, vagy szerveznünk egy ilyen versenyt. Szerintem sok jelentkező lenne rá - lelkesen bólogattam a lány mondataira, bármikor megszólalt, olyan volt, mintha saját magamat hallgattam volna. Ez nagyon imponált nekem, zene volt a füleimnek. - A rágók... hát... próbáljuk ki - noszogattam és felé nyújtottam egy sárga színűt, én meg elvettem egy pirosat. Lassan gyömöszöltem a számba, féltem, hogy mi lesz a következmény, ugyanakkor vágytam arra, hogy valami különös, megmagyarázhatatlan dolog történjen velünk.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Rothman AntonBogolyfalva Fő utczája sajnos nem vezet el Rómába, de jelen pillanatban nem zavart, ugyanis nem is oda akartam eljutni. Sokkal másabb szándék vezérelt engem. Ha rá akarunk világítani a dolgok mélyére, akkor tulajdonképpen a humánusabb énem akart felülkerekedni, azon a hétköznapi nézeten, miszerint szerelmi bájital létrehozásával, nem lehet elcsábítani másokat. Tegnap kaptam egy levelet a húgomtól, teljesen kétségbeesve ír arról, hogy mennyire tanácstalan egy bizonyos üggyel kapcsolatban. Már-már elkapott a szívinfarktus, ahogy a dőlt betűs írásba mélyedtem, hisz ezeknél a soroknál kicsit összeszűkültek a szemeim, és nem engedték láttatni a sürgönyben foglaltakat. Azt hittem, hogy Flori a drágalátos barátaival csent el valamit a közeli boltból, - ugyanis hajlamosak az ilyesmire - de Merlinnek hála nem, valami sokkal mágikusabb és sziruptól ragadó szösszenetről kellett olvasnom: a szerelemről. A picikémet is, mint jó tizenévest elérte Cupidó nyila, és nem is kicsit, telibe találta harmat-gyönge szívét. Ezt az ifjúkori kételyekben vergődő leányt, nem hagyhattam cserben. Úgy véltem, mint idősebb testvér, küldetésem az, hogy megoldást és támaszt nyújtsak neki kilátástalan helyzetében. Eddig nem igazán kötötték le a figyelmemet a bájitaltan órák, de miután elért ez az üzenet, mint egy vérszomjas fenevad vártam őket, áhítattal néztem a tanárra, s mint jó limonádét egy forró nyári napon, fogyasztottam a szavakat.
Talán ez vezethetett el odáig, hogy egyik alkalommal az óra után, kettesben maradtam Felagund professzorral, és feltettem neki egy-két kérdést ebben a témában. Puhatolóztam. Vajon milyen mellékhatásai leszek a főzetnek, meddig fog tartani, el lehet-e egyáltalán érni vele, azt az állapotot, amit akarunk. Kedvező és fülemet lágyan simogató szavakat hallhattam, egyetlen bökkenő volt csupán, hiányzott egy nagyon különleges szer, amit nem lehetett olyan könnyedén megkaparintani. Ezért sétálgattam Bogolyfalva utcáin, hogy szert tehessek a drágaságra. Lehetőleg órákon belül, mert nem volt kedvem sokáig itt lenni Aladár társasága nélkül.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Ainsley
Nem fog megváltozni a véleményem - fejem rosszalló ingatásába kezdtem, pláne, hogy már jó előre ilyen siralmasnak állította be a novelláit. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy Ainsley rossz történeteket írna, nem úgy tűnt a beszédéből, mint aki primitív szintű gondolkodással tengetné mindennapjait. Megfelelőnek találtam a képességeit és fantáziáját ahhoz, hogy csodás műveket hozzon létre és osszon meg a nyilvánossággal. Csak sejtelmesen mosolyogtam felé, - képzeteimet nem osztottam meg vele - lusta voltam beszélni is. Úgy véltem, tanuljon meg olvasni a gondolataimban. - Már nekem is nagyon fájnak a csípések, tényleg muszáj leszünk elmenni a gyengélkedőre - erre a mondatra nagyot nyeltem, mintha valami almadarabka rekedt volna a garatomban, pedig nem volt ott semmi, ezt a kíváncsiskodó festmények is tanúsíthatták volna. Ahogy elkezdtünk a bolhákról beszélni, a rámákban fellelhető személyek is kisebbfajta pánikot kaptak, ugyanis sorra tűntek el és kezdtek megjelenni a kastély más pontjain. Nem értettem a történések okát, tanácstalanul meredtem magam elé, olyan feltevések jártak a kobakomban, hogy esetleg már velük is történhetett ilyen incidens? Egy bolhatámadás áldozatául eshettek ők is? Mielőtt megoldottam volna magamban a rejtélyes jelenségek okát, Ainsleybe karoltam, és támogatva megtettük az első lépéseket a gyengélkedő felé. Útközben azért nem bírtam csendben maradni, pár kérdést még muszáj volt intéznem felé: - Szerinted el tudják tüntetni őket? Mennyi időt fogunk ott tölteni? - habár nem akartam túlpörögni a témát, természetesen sikerült. Ezerféle kétely járta át a szürkeállományomat és vinnyogva az ajkamba haraptam. Aladár is így szokott, amikor leszakad az ég és éktelen dörgésbe kezd. A félelem valahogy erőt vett rajtam és nem akart semmilyen irányba mozdulni.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Rothman Anton már nem nélkülözök. Talán szőke és fruska is voltam, meglehet, de céltalan aligha. Gondolataimba mélyedve bandukoltam a macskaköves utczákon, amikor egy furcsa alakkal találtam szembe magam. Még sohasem láttam, ezért alaposan szemügyre vettem a fizimiskáját, illetve mindenét, amiből olvasni lehetett. Ahogy láttam ő is jócskán méregetett, sőt mi több, kiszemelt magának engem. A kíváncsiságunk hasonló szinteket érhetett el, mikor sikerült ráébrednünk arra tényre, hogy nem tudunk olvasni egymás gondolataiban. Micsoda felismerés, akár Nobel-díjat is kaphattunk volna érte, de azt már elhappolták előlünk - jó pár évtizeddel ezelőtt a muglik - így könnyed csevegésre adtuk/adtam a fejemet: - Ó, én csak.... - aztán a szájamhoz kaptam, mintha hányingerem lenne, pedig pusztán az nem jött ki belőlem, hogy keresek egy igen ritka növényt, ahhoz a szerelmi bájitalhoz, ami a húgomnak kell. Hát ennél természetesebb és logikusabb dolgot, miért is ne mondanánk el a nagyérdeműnek? Valószínű, minden édesapám korú férfit érdekelhet ez a téma, és szívesen segít is egy ilyen lötty előállításában, persze. Ennyire naiv azért nem vagyok, ezért is kezdtem el vakarózni, mintha a szavak, amiket ki akarok mondani, kiütésként nőttek volna a karomra meg a lábaimra egyaránt. Már-már szétdörzsöltem a mondatokat a testemen, de még mindig nem bírtam kitalálni egy észszerű magyarázatot. - Aladárnak elfogyott a kutyakajája és nagyon szerelmes, szóval sok tápot kell vennem neki - Aladárnak elfogyott a kutyakajája és nagyon szerelmes és sok tápot kell vennem neki???? Ezt komolyan gondoltad, Lora? - magam is hűledezni kezdtem a tényen, hogy milyen hülye válaszokat tudok adni egyszerű kérdésekre, de lányos zavaromban a tekintetem a macskakövekre korlátozódott. Ha bolondnak hisz, hát tegye, teljesen igazat fogok adni neki. Nem vagyok százas, ez a mondataimból is leszűrhető.- És Ön mit keres itt? Miért bolyong ezeken a bosszantó utcákon? - hogy leplezzem idegességemet, elkezdtem faggatózni, hátha belemegy a játékba és szépen elkezd majd csevegni magáról. Aztán majd később kieszelem, hogy mit is tegyek és hová irányítsam a beszélgetésünk fonalát. Közben pedig próbáltam valamilyen értelmes, normális tinédzser fejet vágni, egy olyan ember ábrázatát magamra ölteni, aki nem szerelmi bájitalok megfőzésére törekszik, márha ez nagy szégyellős momentumaimban egyáltalán kivitelezhető feladatnak bizonyulhatott.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
imádom az esőt  elaludni arra, ahogy kopog az ablakpárkányon )))) <3 bevackolni magam és hallgatni ahwwww *.*
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
esős napok, a kedvenceim  azt viszont már nem kedvelem, mikor fülledt levegő van és az aszfalt okádja a meleget... és rám sülnek a ruháim  upd: itt is elkezdett cseperegni. Altató )))
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Melissa VonSétálás. Hány lépést tettem már meg a kastély falain belül, hol jókedvvel, hol szomorúan, de mégis bandukolva a kívánt cél felé. Rosszul éreztem magam, hányni tudtam volna a tömegtől és a kíváncsi elsősöktől, akik úgy nyüzsögtek a kastélyban, mint apró, kis hangyák eső előtt. Depressziós állapotaimat az is fokozta, hogy mankóval a kezemben kellett kijutnom az erkélyre, így leginkább egy kis bicebócára hasonlíthattam. Útközben pedig egy sietős kisdiák, majdnem fel is borított engem, ami nagyon felháborított. Már-már a pálcámhoz kaptam, amikor sikerült elszámolnom tízig és megnyugodva mégiscsak egy békés megoldáshoz folyamodtam: beletörődtem a saját sorsomba, s úgy haladtam tovább a sötét folyosókon. Minden olyan kiábrándító volt. A festmények is úgy méricskéltek, mintha édesanyám vizslató tekinteteit éreztem volna magamon. Mi van ezekkel? Nem láttak még embert? Vagy sohasem sérültek meg? - bosszúsan felsóhajtottam és rosszallóan csóváltam meg a fejemet. Itt sohasem lehet megnyugodni? - senkivel és semmivel nem volt kedvem találkozni, alig vártam, hogy kiérjek a fényre. Ahogy kijutottam, teljesen megnyugodtam, a napfény és a friss levegő pozitívan hatottak rám. Behunytam a szemem és elképzeltem, hogy újra otthon vagyok és Florival beszélgetek. Annyira hiányzott. El is határoztam, hogyha megunom az üldögélést, fogom magam és írok egy levelet neki. Beszámolok arról, hogy hogy megy itt a sorom és mennyi minden történt velem. Izgatottan kukucskáltam ki a napszemüvegem mögül, s magamban arra kérleltem minden varázslényt, hogy csak most ne kerüljön senki az aurámba...
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Melissa VonÉn megértem, hogy süt a nap és hunyorogni kell a fénytől, de akkor hordjon napszemüveget, vagy 'tudomisén', műtesse meg a szemeit, vagy csak egyszerűen nyissa ki őket - akkorát sóhajtottam, hogy az egész mágustanoda beleremegett. Azt már megszoktam, hogy van egy félig rokkant lábam, de hogy legyen egy másik is? Na persze, hogyisne. Merlin szakállára, hát komolyan nem látta meg, hogy amúgyis fogyatékos vagyok? Most szédültem ki a gyengélkedőről.... milyen kevés esze van ennek a rellonos diákságnak - szép meccseket játszottam le magamban, épp megfosztottam a kedves tekintetű hölgyet gyönyörű hajkoronájától (persze csak képzeletben), és a bocsira egyszerűen az égbe szöktek a szemöldökeim: - Ne haragudj, de te ezt komolyan gondoltad? Nem virít le rólam, hogy veszettül szükségem van a lábaimra? - közben vadul köszörültem a torkomat is, mintegy prezentálva azt, hogy készen állok arra, hogy bármelyik pillanatban elharapjam az övét. Idegességemben meg is szédültem, kibillentem az egyensúlyomból, úgy kellett megtámaszkodnom a fekete korlátokban. Olyan szinten kiborultam, hogy én már nem finomkodtam, előkaptam a pálcámat és szinte önkívületi állapotban kiáltottam felé: - Tarantallegra - ha eddig nem volt kedve táncolni, hát mindjárt támad és ha gondolja teremtek hozzá zenét is. Csak még néhányszor lépjen rá a lábamra és megtanulhatja, milyen egy navinés magyar mennydörgő. Ha ennyire ki akarta hozni belőlem a rellonost, tessék, itt van, kóstolgassa csak bátran. Egyelőre jól szórakoztam, ahogy a lány mindenféle táncnemet gyakorolt előttem, hol pukedlizett, hol salsázott.... bőven jutott rá ideje, ugyanis nem akartam leállítani, még nem. Hátha elropja a lábát és ő is lesántul, nem tudhatjuk...
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Én szeretlek, te csöndes gyilkos!  Melissa VonSzólásra emeltem volna ajkaim, de ahogy formáltan a szavakat, úgy éreztem, valamiért nem fordul a nyelvem. Persze, hallottam elsüvíteni a pofixot a levegőben, de a fene se gondolta volna, hogy akkor most jól megnémít ez a zöld pojáca. Paprikás hangulatomat csak továbbfokozta a lány ügyeskedése. Észből azonban nekem se osztottak keveset, hamar írt találtam az égető problémára. A nyakamban lógott egy amulett, amiben volt némi tündérpor, még édesanyám küldte ínséges időkre. Hát elérkeztek azok az idők, és én alkalmasnak láttam a helyzetet arra, hogy egy picikét felhasználjak belőle. A tündérpor hamar rendbe hozta a hirtelen jött képességcsökkenést, és újra régi pompájában csilingelhetett a hangom. A nyelvem is megeredt, a zöldike nem túl nagy örömére. Persze, csupa virágnyelven tolmácsoltam a káromkodásaimat felé, nehogy bántódása essék: - Azt hitted, jól elnémítasz, ugye? Hát pont nem sikerült - csípőre tettem a kezeimet, és védekező pozíciót vettem fel, de előtte azonban megelőztem, hogy újabb támadást intézhessem felém: - Capitulatus - sajnos nem sikerült túl jól a varázslat, csak erőtlenül megremegett a pálcám, de sebaj, tudtam még pár bűbájt. Nem is haboztam, próbálkoztam másképp: - Locomotor Mortis - furakodott keresztül a levegő atomjain. A rellonos nem rophatta tovább, mert megszüntettem az átkom. Meg, ha azt nézzük, teljesen kedves is vagyok, megakadályoztam, hogy esetleg letáncoljon az erkélyről és valami kárt tegyen magában. Annyira lebilincselő volt ez a momentum, hogy ennek örömére le is ültem egy kényelmes fotelbe, majd ha baja lesz, úgyis szól, én nem elnémítottam, csupán korlátoztam a mozgásban... a kettő eléggé távol esik egymástól. - Valami baj van? Valahogy nem túl őszinte a mosolyod... beszélj csak, ha úgy tartja kedved - halvány megelégedés ült ki az arcomra, percek alatt sikerült elintéznem a dolgokat, elfáradni se volt időm.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Melissa Von- Szép ez a lelkesedés a létezésem megszüntetésére - kicsit könnybe is lábadtak a szemeim, már-már meghatódtam, röpködtek az átkok felém, amiket, mint egy alázatos Navinés szótlanul el-eltűrögettem, de egy idő után, meg lehet ezt unni, s mi tagadás én is meguntam. Még mindig volt nálam egy tucat tündérpor, és nem is állt szándékomban mindet erre a lányra elvesztegetni, dehát annyira akarta, hogy használjak belőle, hogy én lettem volna az a csúnya leányka, aki megtagadja tőle? Nem, naná, hogy nem. Részesüljön csak mindazokban, amikben én is részesülhettem általa. Próbáljuk csak ki, mit tesz egy ilyen tüzes boszorkánnyal ez a szer... A helyzetben csupán annyi bökkenő volt, hogy a legutolsó átok tényleg eltalált, elkezdtem furcsa hangokat hallani, olyanokat, hogy hívd ide Aladárt, meg tépd ki ennek a lánynak a haját, szabadítsd meg a nyelvétől. Tartott ez egy bizonytalan ideig, de valahogy mindig felülkerekedtem a gonosz hangokon. Olyan erős volt a személyiségem, meg alapjában véve olyan érzékenynek bizonyultam minden szagra is, hogy nagyon hamar sikerült visszatérnem a valóságba. Melissát olyan negatív aura és illatkombináció lengte körbe, hogy egy rossz szaglású kisállatka is messziről felismerte volna. Pechjére. Nem tudom miért, de valahogy ma nekem kedveztek a csillagok, még pár percig törtem a fejemet, aztán szépen lassan újra kinyitottam az amulettet: - Egy kis szépségpor, gondolom, elég hiú vagy, ez az öltözeteden is látszik - és szép lassan a szemébe fújtam a tündérséget, minek hatására megszűnt a védőbűbája és hosszú, pihentető álomba merült. Szerintem egész jó döntés volt, biztos elfáradt a számára megerőltető gondolkodásban, jobb is, ha kipiheni magát, gyűjtögesse az erejét másra. Majd megoldom, hogyan vigyem fel a rellonos hálókörletbe, csak bízza rám a dolgokat, neki egyetlen feladata van: megálmodni a megálmodhatatlant.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Melissa VonA gyengélkedő és egy szebb jövő felé Ami azt illeti, a célomat elértem, Melissa fáradtan esett össze. Ha eddig aggódott amiatt, hogy folyton járt a lába, most elrebeghetne egy-két imát azért, hogy felébressze valaki. A szőke herceg, netán, ha a realitás mezejére bocsátkoznánk a gyengélkedő. Rokkant lábam és Melissa egyedül maradtunk ebben a földöntúli harcban. Nagyot sóhajtottam, azért nem lesz könnyű elszállítani a gyengélkedőig, hiába volt szépen öltözve, a súlya az megmaradt a régiben. De kellemetlen... Megcsóváltam a fejem, talán több munkát csináltam magamnak, mint kellett volna? Ekkor hirtelen megszólalt: Ezt még megkeserülöd!- Ugyan drágám, mit? A tündérpor szerintem az emlékeidet is elveszi, csak az marad majd meg, hogy milyen jófej voltam, hogy segítettem rajtad és gyönge kezeimmel elhurcoltalak a gyengélkedőig - fájdalmai enyhítésére megsimogattam a kobakját. Akár egy superman jelmezt is felölthettem volna, szinte ragyogtam az erkélyen a jóindulattól és a lemenő nap sugaraitól. Na jó, azért nem, tisztában voltam én a gyarló tulajdonságaimmal. Kívülről szép, fényes alma, de belülről egészen rothadó. Na sebaj, ezt csak én tudtam és senki más, ami rendkívül imponált ebben a pillanatban. - Segítség, segítség - kiabáltam, mint valami reményvesztett lélek és bolyongtam a folyosókon. Végre valaki észrevett bennünket és segített eljutni a kívánt helyre. Persze, mindent máshogy adtam elő, hogy megsebesültünk mindketten és, hogy valaki álomátkot szórt Melissa fejére. A magyarázkodás nagy mestere voltam, sok mindenki tanulhatott volna tőlem. Miután az események lezajlottak, és végre elhagyhattam a gyengélkedőt, a klubhelyiségem felé vettem az irányt, a supermanek is elfáradnak, hiába a flower-power.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Minden jó. Vége a vizsgáknak, szép az élet. Veled/veletek mi újság?   Chips?  Azt én is szeretem  *simogatja a pocóját*
|
|
|
|
|
|
|
