Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A vizsgaidőszak rendkívül megtépázott engem. E kritikus periódus hozadékaként jelent meg az a különös képességem is, hogy az utóbbi időben bárhol, bármikor el tudtam aludni. Volt, hogy a Navinés hálószobámban ért a reggel, de olyan is, hogy a konyhapulton. Rengeteg helyet találtam a kastélyban, ahol, ha ugyan pár órácskára is, de el tudtam szenderedni. Ez a csipkerózsika-kór sok meglepetést okozott a számomra. Például  néhány nappal ezelőtt találtam egy névtelen levelet az ágyamon, amiben a házimanók elég dühös hangnemben kértek meg arra, hogy soha többé ne közelítsem meg az ő főző-Kánaánjukat.
Hát jó - süllyesztettem a párnám alá a miniatűr borítékot. Persze, eszem ágában sem volt ezzel a gondolattal megbékélni. Szerettem a konyhát és a francia ételeket, így természetesen sokszor eltévedtem még a finom illatok irányába, de már nem éjszakáztam ott, és ez valahogy megbékítette a kis séfeket. Végül csak maguk közé fogadtak, és a viszonyunk is hamar megjavult.
De, ha nem a konyha, akkor pár méterrel arrébb, a Vigadófreskó folyasója bizonyult alkalmas terepnek arra, hogy mély álomba zuhanhassak. Nem zavart a zsibongás, az iszogató portrék teljesen elkerülték a figyelmemet, olyan hangosan szuszogtam, hogy néha-néha még ők is megijedtek. Lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy milyen bűbáj hatása alatt állhatok. Épp fölöttem tanácskoztak, mikor Alíz lépteinek hangja visszhangzott fel a távolban.
- Jaj, az ott valami prefektus-lányka Vilma, nem?
- Szólnunk kellene neki - mondta Patrik a feleségének, hisz meg volt győződve arról, hogy nem vagyok túl jó állapotban. Köszörült egyet a torkán, de mielőtt hangot adhatott volna aggodalmaskodásának, Alíz is szembe került a ténnyel, hogy a Navine kis elsős diákja, azaz én, micsoda téli álom korszakomat élem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Semmi villámlás, semmi dörgés nem volt..... egy ideig. De aztán, mint egy mugli katasztrófafilmben, rázendített az időjárás, az eső mellett éktelen szélfúvás is támadt. Olyannyira tomboltak a szélsőséges - meteorológiai szemmel is igen nagynak mondható -, széllökések, hogy ezt a két kallódó lelket, azaz jómagamat és Dimitrit, összefújták. Szerencsés kombináció ez, Merlin tudja ám, hogy kell párosítani.
Először csak Dimitri halaktól beszennyezett illatát éreztem, hisz a zuhogó eső miatt a szemeim, mint valami Merlin szaggatta esernyő, magukon hordozták az esőcseppeket.  De aztán kezdtek alábbhagyni az utolsó ítéletet megidéző környezeti tényezők, és jobban szemügyre véve e férfiút, még mindig különösen tetszett nekem. Szívem fiatal dobbanásai a sok megrázkódtatás után se akartak alábbhagyni iránta.
Igazából előttem állt gyermekeim édesapja, egy karnyújtásnyira volt tőlem, nem bírtam betelni a látványával. Boldogok a lelki szegények, hisz ők Dimitri szerelmeseinek mondatnak...
Ahogy a végtagjaimra pillantottam viszont hiányzott valami. A kezeimből valahogy elhopponált a vacsora, egy rosszabb pillanatban pedig a szél úgy döntött, most jól elagyabugyál, hogy ám ilyen idős emberrel akarok közelebbi viszonyba kerülni. Mielőtt bármit szólhattam volna, visszanyal a fagyi alapon, egy légáramlat, úgy megsuhintott a kosárral és annak tartalmával, hogy hullafehéren estem össze Dimitri lábai előtt.
Egy idősebb néni szemtanúja volt az esetnek, így számonkérően ripakodott a fiatal kollegára:
- Hát csináljon már valamit, nem látja, hogy mi történik? - csak Dimitrin állt, mit kezd a helyzettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Kedves kisasszony - kezdett a monológjába Patrik.
- Mit keres itt egy ilyen fiatal diáklány a folyosó közepén álomba merülve? - az idősebb férfiú hangjából kiütközött egy kisebbfajta megvetés is az ifjú navinés személye felé. Épp akkor nyitogattam a szemeimet, amikor ezek a számonkérések történtek, szinte szóhoz se jutottam a döbbenettől. Összeráncolt homlokkal és kissé magasabb hangnemben - ez a rendkívül idegesítő  fejhangom, csak akkor jelenik meg, amikor ideges vagyok -, fordultam a portré felé:
- Maga meg ittas, hallgasson el! Hogy mer ilyen hangon beszélni egy prefektussal? - mire valószínű Patrik elég mélyen elszégyellhette magát, ugyanis a kastély egy másik pontján jelent meg, hogy elrejthesse mindazon italkészletét, amit az évek során felhalmozott.
- Nem tudja, hogy mit beszél, ne is törődj vele - fordultam Alíz irányába és egy nagyot nyújtóztam. Nem volt valami túl kényelmes a föld, de igazából ez nem igazán tudott meghatni. Bármilyen terepen képes lettem volna elaludni, ugyanis olyan fáradtság kerített hatalmába pillanatok alatt. A kérdésekre csak kicsit késleltetve válaszoltam, ugyanis még mindig kicsit bódult állapotban rebegtettem a pilláimat a környezetem felé:
- Jól vagyok, csak megviselt ez az időszak. És szerintem az sem segített a dolgokon, hogy magamra robbantottam egy adag álomkór-bájital tartalmát - vakartam meg a fejemet és kínosan elvigyorodtam. Muszáj volt elmondanom az igazat, hátha Alíz tud rá valami megoldást. A gyengélkedőn meg már annyiszor megfordultam, hogy szinte ismerősként köszöntöttek volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A vizsgaidőszak egyaránt megterhelő a tanárok és diákok számára is. Ez velem sem volt másképpen, hisz ha épp nem durmoltam, akkor éhesen kóvályogtam a kastély falain belül, míg meg nem untam ezt az állapotot. Jelen pillanatban ugyanis, határozott léptekkel vágtattam a Vadőrlak környéke felé. Szentül hittem, hogy  még szert tehetek pár varázsdinnyére, amik valószínű, évszaktól függetlenül fellelhetőek, abban a kiskertben, amit ugyan nem én gondozok, de pár őrült gyógynövénytanos ismerősöm előszeretettel vesz birtokába. Na mindegy, csak tegyék, ameddig ilyen finomságokat nevelnek fel ezen a területen, én ugyan nem ellenkezem. Már-már a szájam szélét nyalogattam a hatalmas ízorgia reményében, amikor Aladár hangos vonyításba kezdett mellettem:
- Alcsi, mi a baj? Miért kell ennyire nyüszíteni? - ripakodtam rá, de akkor magatehetetlenül ráfeküdt a hátára és ismét belekezdett a szívszaggató sírdogálásba. Nem tudtam vele mit csinálni. Jobban szemügyre véve a dolgokat, fedeztem fel azt a csigát, amitől Alcsi ilyen hangos hisztizésbe tört ki.
- Jaj Alcsi, ez csak egy pici élőlény, nem értem, miért kell ennyire megijedni - de a szavaimra nem csillapodott, ugyanúgy remegett a lába, és a félelem továbbra is ott ragyogott a szemében.
- Jó, akkor most beviszlek téged oda - mutattam a kis házra és az ölembe kaptam a kis boston terriert. Egyelőre senkit nem láttam a környéken, akit megkérhettem volna, hogy vigyázzon rá, csupán pár perc erejéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Épp Alcsival az ölemben egyensúlyoztam a vadőrlak küszöbének peremén, mikor egy fiú hangjára lettem figyelmes. Odafordultam volna, hogy teljes alakját is megpillanthassam, azonban Merlin másképp határozott. A kezdeti lendület, amivel prezentálni akartam a mozdulatsort, kudarcba fulladt, hisz hamar kibillentem az álláspontomból és Alcsival az ölemben perceken belül sikerült a fiatal kisdiák karjaiban landolnom:
- Ah Pardon, én ezt nem egészen így terveztem - lesütött szemekkel próbáltam kémlelni az eget, ami egyébként is egy képzavar, de tökéletesen tükrözi azt az érzelemvilágot, ami a lelkemben honolt. Nem tudtam, hogy mit tegyek és mit ne tegyek, hogy nehogy még kellemetlenebb helyzetbe hozzam magunkat.
- Én is rendkívül örülök, csak egyelőre nem látszik - mi tagadás, volt egy kis düh a hangomban, ugyanis lehetett volna egy kicsit körültekintőbb is. Valószínű, láthatta, hogy egy kisebb jószággal az oldalamon tartottam az átmeneti menedék ajtaja felé. De miért is lennének az emberek empatikusak? Már annyiszor éltem át ilyen szituációkat, hogy csodálkozom, hogy még mindig fel tudok háborodni ilyeneken.
- Egyébként Lora Fontaine - kacsintottam az irányába, mikor sikerült végre kikászálódnom a kezei közül. Amikor viszont találkozott a tekintetünk, ez a furcsa fürkésző szempár szinte rabul ejtett, percek teltek el, míg meg tudtam szólalni. Az igazat megvallva, minden ellenérzésem elpárolgott. Mint akinek kitörölték az emlékezetét álldogáltam ott, a szívem bolognai alapként érlelődött valami mugli gázlángon, amit furcsa mód felhúztak egy hatalmas fokozatra.
- Azt hiszem, te új vagy itt - állapítottam meg és elmosolyodtam. A szájam sarkában meghúzódott egy gödör, ami ha jobban a látótérbe került, talán aranyosnak is hathatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Szerintem ez a fazon kicsit túllőtt a célon - erősítettem meg Alíz álláspontját, ugyanis engem is felháborított, hogy az utóbbi időben egyes festmények mit meg nem engedtek maguknak a kastély falain belül. Múltkor például egy meztelenül fürdőző fiatal kis-sráccal nézhettem farkasszemet az egyik folyosón baktatva. Egyrészt elhűltem a látványtól, másrészt nem tudtam hova tenni az esetet. Ezek szerint ezeknek a firkálmányoknak nem telik ruhára. Pedig még rajtam is volt mindennap valami talárszerűség, pedig rendesen elrongyoltam őket, hisz jelen pillanatban nem tehettük meg, hogy újakat vegyünk nekem. Na mindegy, ez nem igazán fontos, csak már annyira megszoktam, hogy így ugrálok a gondolataim között, hogy észre se veszem, amikor ezt művelem. Alíz persze gondoskodó pátyolgatásába vett, hiszen nagyon aggódott értem, ez különösen jólesett a lelkemnek.
- A vizsgák? Háááát... - kínomban vakarózni kezdtem, pedig azért annyira nem volt rémes a helyzet. Igazából minden jól sikerült, csupán egyetlen várakozáson felülim lett, a gyógynövénytan. Alíz arca is eltorzult kicsit, gondolom félt, hogy nem teljesítettem őket, vagy valami, ezért gyorsan javítottam ezen a tétovázáson:
- Aggodalamra semmi ok, minden sikerült, csupán egyetlen várakozáson felülim van, és a többi nem troll, hanem kiváló - kacsintottam rá és elnevettem magam. Igaz, hogy sokat tanultam, de édesanyám a lelkemre kötötte, hogy a képességeimhez mérten teljesítsek és tegyem oda magam ebben az időszakban, hisz a tanulás nagyon fontos. Akkor lesz belőlem valaki, ha nem elégszek meg a középszerűséggel - legalábbis ő, ezeken a nézeteken nőtt fel. Az már más kérdés, hogy én ezekről mit gondoltam.
- És neked hogy sikerült a vizsgaidőszak? Te hanyadéves is vagy? - érdeklődtem, hiszen nem igazán tudtam, hogy ő most melyik évfolyamba jár, sok elsőst se ismertem, nemhogy felsőbbévest.
- Hogy hogy történt? Gyakoroltam a bájitaltan vizsgámra és egy váratlan pillanatban a kialvatlanságtól magamra borítottam az üst tartalmát. Azóta szenvedek ebben az álomkórban - aztán meg a szégyentől kezdtem el a padlót kémlelni. Alíz már biztos, el tudna készíteni egy ilyen bájitalt különösebb baleset nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Természetesen elfogadtam Oliver baráti jellegű kezdeményezéseit, hiszen jómagam is meg voltam győződve arról, hogy ezt az egészet csupán a véletlen alakította így, és nem egy szándékos emberölési kísérlet volt az irányomba. Aranyos volt, ahogy viccelődött, szeretem a humoros embereket magam körül, ezért meg se fordult a fejemben, hogy elzavarjam a vadőrlak környékéről.
- Mielőtt megkérdeznéd nyugodtan maradhatsz, és nincsen semmi baj, végülis még élek - zavarodottan a hajamba túrtam, majd felhúztam a szemöldökeimet. Gondos méregetésbe kezdtem, hisz jó volt vele társalogni, talán ő az első olyan ember az ismeretségi köreim során, aki vicces, intelligens, kedves és helyes is. Ráadásul elsős és újonc, tehát még amiatt sem kell aggódnom, hogy az életkora nem egyezik az enyémmel. Ami azért borzasztó problémákat tud okozni, hiszen Dimitri azért már jócskán lerótta a fiatalkori köreit. Annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy már csak arra eszméltem, mikor a kutyámról kezdett el kérdezősködni. Szavaira még inkább elmosolyodtam, hiszen akaratlanul is átfutott az agyamon, hogy nyert ügyem van, hisz még a kutyákat is szereti.
- Ő itt? - mutattam a drágaságomra.
- Az Aladár névre hallgat - válaszoltam meg a kérdését és végigsimítottam Alcsi hátán, aki ennek örömére szinte szétterpeszkedett a karomban.
- De én eredetileg, nem ide akartam jönni, hanem dinnyét akartam szerezni - vázoltam fel Oli számára és kérlelő tekintettel kérdeztem meg tőle:
- Míg elrabolok egyet-kettőt, vigyáznál rá? Csak pár perc, és remélhetőleg nem fog belémcsapni odakint egy jóméretű villám, ha visszatérek, te is kapsz a mézédes dinnyékből - kacsintottam rá és a kezeibe nyomtam Aladárt, olyan jelleggel, hogy csak simogatni kell és minden rendben lesz.
- Ja, és igen, Hunter tényleg jó fej - jegyeztem meg még hátrakiáltva és tüstént a drágaságok nyomába eredtem. Hiába a vihar, én bizony lakmározni fogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Igen, rendkívül unatkozhatnak itt, bárcsak én is mindig így lustálkodhatnék - és rosszallóan megingattam a fejemet. Még mindig nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést, de szerencsére jelenleg más dolgom is akadt, így az általános kattogásomat az olyan dolgokon, amiken nem szabadna, meg tudtam szüntetni. Meg igazából nem is érdemes, olyan cuccokon kattogni, amik nem is befolyásolhatóak általunk. Ahogy tekintetemet Alízra emeltem, szembe tűnt, hogy milyen szép a haja, ezért nem bírtam ki anélkül, hogy meg ne dícsérjem:
- Nem tudom, hogy mit szedsz, de nagyon gyorsan nő a hajad. Vagy erre is van valami bűbáj? Én hiába próbálkozom, nekem sose lesz ilyen hosszú, és beállítani se tudom, minden egyes reggel egy küszködés - hát igen, az igazat megvallva a fésülködés nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé, és utálom amikor a hajam teljesen szét van száradva és csomókban állomásozik a hajkeféimen. Már régóta fontolgattam, hogy el kellene menni egy fodrászhoz, de még nem sikerült beadni a derekamat, ráadásul most minden időmet lekötötték a vizsgák. A szent merlini időszak, utálom.
- Te se panaszkodhatsz, hiszen évek óta kiemelkedő teljesítményt nyújtasz, büszke lehetsz magadra - azért tudtam én arról is, hogy Alíz az igazán jótanulók közé tartozik, ugyanis láttam már pár kitüntetését a Navinében. Még amikor teljesen újdonsült voltam, egy ilyen kalandozásom során futottam össze pár kupával.
- Ötödéves? - elkerekedett a szemem, hirtelen eszembe jutott, hogy én sose leszek olyan nagy és elfogott a szorongás. Mindig, amikor magamra tekintettem, csak egy ilyen esetlen, mindennel küszködő leányzót láttam.
- Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel, vagy hogy mit akarok tanulni. Te tudod már, hogy mire akarsz szakosodni? - persze, hogy megkérdzetem, hiszen Alíz azért már biztosan céltudatosabb, mint én. És valószínű, amennyi időt már itt töltött, biztos van kifejezett érdeklődési köre is.
- Nem kell majd alapvizsgáznod? Viki mintha erről mesélt volna nekem. Ti lehet, hogy egy évfolyamba jártok - fűztem még gyorsan hozzá s aztán elhalkult szavam, csak úgy belerévedtem a semmibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Való igaz, hogy bele lehet ebbe őrülni, de szerinted ők normálisak? Mert szerintem nem úgy néznek ki... - a mondat befejezéseként még a szemeimet is megforgattam. Nagy szerencse, hogy Franciaországban még nem találtak ki ilyen bosszantó festményeket, hála Merlinnek azok úgy álldogálnak a képeken, ahogy odafirkálták őket és meg se fordul a fejükben, hogy levetkőzzenek. Nem is értem, mi ez a furcsa őrület itt a Mágustanoda falain belül. Vajon, ha én is pucéron mászkálok, majd rólam is festenek egy aktot? Érdekes elgondolás, azt meg kell hagyni.
Még jó, hogy a legutóbbi meztelenkedésünk Tamással, nem került az Edictum hasábjaira. Pedig nagyon rettegtem, 7 nap és 7 éjszaka csicsikáltam szorongással és fogcsikorgatással, de sehol semmi. Csak maradjon is így, én teljesen kibékülök ezzel az állapottal.
Egyszerűen nem akarom, hogy kicsapjanak innen, ráadásul rendkívül erkölcsös vagyok, még csak az hiányzik, hogy valami könnyűvérű kis fruskának tartsanak. Hogyisne.. mikor kicsi voltam, akkoris mindig zoknival a lábamon aludtam el, és csak fürdőruhában voltam hajlandó a tisztálkodásra. Ez abszolút mindent elárul.
- Sejtettem én, hogy a vitaminokban rejlik az egészség és szépség, de hiába, ha az embernek fóbiája van. Félek, hogy a gyógyszerek a torkomon akadnak, ezért egyáltalán nem tudok bevenni belőlük egyet se.. és mondanom sem kell ez ugyanúgy a vitaminokra is kiterjed - húztam el a számat, a szép hajkorona reménye, habár ott lebegett a szemem előtt, percek alatt jött a szomorú felismerés, hogy se idén, se jövőre, se azután se lesz nekem ilyenem. Ez van, ezt kell szeretni. Legalább az, hogy Alíz is ugyanúgy küszködik a hajával, mint én, megnyugtatott egy kicsit. Bár még mindig gyönyörűnek tartottam a loknijait, de a továbbiakban nem adtam hangot a rajongásomnak.
- Egy jó fodrásznak örülnék, ha már vitaminokat nem tudok szedni - kacsintottam a fiatal prefektusra, bár nem hiszem, hogy jártam már azokon a területeken ahol lakik, de elképzelhetőnek tartom, hogy könnyedén el lehet oda jutni. És ha csak az odatalálás a problematika, akkor azt én könnyedén megoldom.
- Igen, nagyon gyorsan telik az idő - kaptam a fejemhez és vad bólogatásba kezdtem. Brutális, hogy én még csak most érkeztem a kastélyba és máris eltelt egy év. Meg a vizsgaidőszak és kínlódások, teljesen pörgették a napokat. Szinte megdermedve hallgattam végig Alíz jövőjéről alkotott elképzeléseit, mellette egy elveszett zsebkendőnek éreztem magam.
- Azért remélem, majd én is ennyire céltudatos leszek, mint te... meg Viki - tettem hozzá csöndesen és ismét elszégyelltem magam. Kiselsősként azért még mindig küszködtem a kisebbségi komplexusaimmal.
- És milyen részekből áll ez az alapvizsga, Alíz? Esetleg van olyan tudományág, ami a földdel foglalkozik? - érdeklődtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Való igaz, hogy egész életemben határozott és eltökélt hölgynek bizonyultam - (egész élet? alig vagyok tizenéves, na mindegy) -, amit szerettem volna, azt mindig megszereztem, s ha el is bizonytalanodtam olykor, akkor az csak azért volt, hogy biztos legyek abban, amit véghez akarok vinni. Jelen helyzetben pedig dinnyéket óhajtottam enni, ehhez pedig az szükségeltetett, hogy becses kis lábaimat a kinti talajra emeljem.  Ilyenkor pedig (a hajszában, ugye) olyanok, mint szél és villámlás meg egyéb más környezeti tényezők egyáltalán nem tudtak visszatartani. Talán még hallottam a távolból, hogy vigyázzak magamra, vagy valami olyasmit, hogy hogy merek kimenni ilyen időben, de hogy őszinte legyek ezek a mondatok nem igazán jutottak el a szürkeállományomig. Sőt, jobbat mondok, még a fülemig sem. Mint valami mániákus törtem az elkerített kiskertbe, hogy szert tehessek a drágaságra, ami gyönyörű zöld színekben pompázott előttem. Közben egy kisebb Irma bontakozott ki a háttérben, de mit is foglalkozik ilyesmivel, egy olyan lány, aki egy lédús gyümölcs ízeire szomjazik? Tudomást sem véve a közeledő katasztrófáról álltam a dinnye bűvöletében. Képzeletemben már elemeire szeltem és épp fekete magjaitól szabadítottam meg, amikor egy ismerős hang csendült fel a hátam mögött:
- Mit csinálunk, mit csinálunk? Csak nem dinnyét akarunk lopni?
Merlin szakállára, hát ki az az elmebeteg, aki még ilyenkor is képes, egy ilyen hatalmas viharban is őrizni a kis veteményese határait?
Hirtelen annyira csalódott lettem, hogy teljesen elszomorodtam és könnybe lábadtak a szemeim. Valószínű, úgy nézhettem ki, mint egy ötéves, akit megfosztottak a fagyijától. És Oliver? Hát fogalmam sincs, hogy mit gondolhatott rólam, hallottam, ahogy arról győzköd, hogy menjünk el onnan,
s nagyot nyeltem, amikor a két férfi kereszttüzében, mint nő egyedül kellett ácsorogjak.
- Ne haragudj Oli, hogy nem rád hallgattam - kicsit elszégyelltem magam és lesütöttem a szemeimet.
- Úgy látom, hogy már nem kell majd dinnyéket adnom - makogtam csak úgy magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Milyen igazad van, erre egyáltalán nem is gondoltam - felcsillantak a szemeim, sikerült Alizon keresztül olyan információkhoz jutnom, melyek által talán életem egyik sorsfordító pontjához érkezhettem. Ugyanis a jövőben valószínű, hogy majd én is beléphetek a vitaminok és gyógyszerek világába. Ez a tény pedig jelen pillanatban, úgy megdobogtatta a szívemet, mint egy jól sikerült mellkaskompresszió. Milyen könnyű egy ilyen falusi lánykának örömöt okozni. Ráadásul mikor közölte velem, hogy elküldi a fodrászának az elérhetőségeit, szinte madarat lehetett velem fogatni.
- Most ez komoly? Ugye nem viccelsz? - nem tudtam elhinni, hogy mindez velem történik. Nem elég, hogy egészségessé válok majd a kis étrend-kiegészítők által, innentől kezdve folyton csak a baglyokat fogom figyelni. Sőt, az is elképzelhető, hogy irdatlan nagy mániákusságomban, fogom magam, felmászok a bagolyházba és addig fogok ott időzni, míg meg nem találom, azt a madárkát, mely majd Aliztól érkezik.
 Beteges, de ez is a szenvedély egyik formája. Olyan gyermeki izgatottság vett erőt rajtam, hogy a szemem is elkezdett könnyezni boldogságomban. Olyan nagyokat szippantottam a levegőbe, mint aki épp allergiás rohamoktól szenved.
- Igen, én is hinni akarom, hogy idővel majd megtalálom a saját utamat, de addig még sok nagytermi reggelit kell elfogyasztanom - jegyeztem meg egy széles mosoly kíséretében. Az, hogy valami ennivalóra asszociáltam, teljesen elterelte a gondolataimat, arról, hogy mi lesz majd, ha nagy leszek. Majd talán válok valamivé, ha meg nem, akkor még mindig főzhetek menő szerelmi bájitalokat, és eladhatom olyanoknak, akik vevők az ilyen sötét üzletekre. Erre kicsit el is vigyorodtam, Alíz biztos nem tudta mire vélni, miért teszem ezt. Amikor az elemi mágiáról kezdett el beszélni, íriszeimet az ő kis iríszeibe fúrtam, és úgy elkezdtem kapkodni a fejemet, mint egy hétfejű sárkány. Rendkívül felkeltette a kíváncsiságomat ez a téma:
- És mi az az elemi mágia? És melyik része kapcsolódik a földhöz? Ne haragudj, de engem ez a téma nagyon érdekel - persze, elnézést kértem, de azért reméltem, hogy még megtudhatok információkat erről a tudományágról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Ó, igen és azt mondtam már, hogy rendkívül makacs és önfejű is vagyok? Bölcsebb maradtál volna, ha hallgattál volna, - mondja a mugli mondás és ez tökéletesen ráilleszthető erre a helyzetre is. Bárcsak előbb figyeltem volna  Oli szavaira,  akkor most nem kellene itt ácsorognunk és egy idős bácsi megalázó mondataival foglalkoznunk. De én sokkal butább és elszántabb vagyok annál, mintsem saját magamnál okosabb emberekre hangoljam a sütnivalóm. Ahogy Oli kitört, hogy már csak ez hiányzott, teljesen megrémültem. Egyszerűen nem akartam leszerepelni előtte, de nem tudtam kezelni a helyzetet, csak annyit bírtam belesuttogni a levegőbe, hogy:
- Ne haragudj, igazán sajnálom - mint valami nagy rakás zsák álltam ott összerogyva. Hallgattam a becsmérelő szavakat és a dühös vadőrbácsi szemei szinte szikrákat szórtak, pillanatok alatt felperzselték azt a légkört, ami talán, ha nehezen is, de kibontakozni látszott közöttünk.
Merlin szent gatyamadzagjára, ezt rendesen elszúrtad, Lora - gondolatban jól háton, hason és vállon is veregettem magam, ugyanis meg voltam győződve arról, hogy ezt jobban elfuserálni senki se tudta volna. Dehát nekem ehhez tehetségem volt, a legjobb pillanatokban elrontani mindent.
- Nem akarunk mi már ezekből a dinnyékből - reagáltam Oli szavaira és próbáltam megerősíteni a vadőr azon gondolatait, miszerint úgyis el fogunk tűnni innen, csak még várunk valami merlini jelre, ami elűz bennünket.
- Menjünk, keressük meg Aladárt - suttogtam zavarodottan a fiú után, aki már szinte el is indult, annyira kellemetlennek érezte ezt a helyzetet.
- Nem akartunk gondot okozni - mondtam még a vadőrnek és Olival együtt elindultam vissza a házba. Útközben azért láttam, hogy vacogni kezd, ezért felhasználtam egy melegítő bűbájt, amit még otthon édesanyámtól tanultam:
- Talán így egy kicsit kellemesebb - mondtam és a szememben megjelent egyfajta barátságosság.
- Nem vagyok szomorú, csak nem akartam, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerüljünk - hát igen, bűntudatom volt, nem kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csöndben hallgattam a lány szavait, ismét bebizonyosodott, hogy léteznek még olyan emberek a planétán, akik sokkal okosabbak nálam. Micsoda megállapítás, Nobel-díjat kellene kapnom érte. Természetesen csak túloztam, mint mindig. Viszont ez az elemi mágia dolog, ez most annyira befészkelte magát a tudatomba, hogy fontolóra vettem, hogy összebarátkozok Liv nénivel. A tanári haderő, igaz, hogy annyira nem mozgatta meg a fantáziamat, (kivéve Dimitrit) de ez a tudományág, ami még a földdel is foglalkozik, ez nagyon izgalmasnak ígérkezett. Gondolataimba mélyedve üldögéltem Alíz mellett, akin látszott, hogy nagyon örül, hogy segíthet nekem és, ha további kérdéseim akadnának, azokat is szívesen megválaszolná. Ez a puszta tény engem is örömmel töltött el, és a folyton váltakozó hangulatom, most kibillent egy irányba, méghozzá a pozitív oldalra. Azért nem sokan mondhatták el magukról a kastélyban, hogy ilyen szinten fel tudnak vidítani, ezért egy nagyon-nagy pacsi jár Alíznak. Már azon morfondíroztam, hogy milyen apró kis ajándékkal tudnám meglepni egy szép napon a fiatal prefektust, amikor enyhe lázadás tört ki a képrámában:
- Ezt nem hiszem el, egyszerűen nem bírnak megülni a seggükön - dühösen vakargattam meg a fejemet, hiszen teljesen tanácstalan voltam ebben a helyzetben. Senki sem adott útmutatást arra, hogy mit kell cselekedni ittas festményekkel, vagy hogy egyáltalán, hogyan lehetne illedelmesen viselkedni velük. Bár ez a helyzet ebből a szempontból, reménytelennek látszott.
- Szerintem szerveznünk kellene egy elvonót ezeknek a rémes alakoknak - nevettem fel és Alízra kacsintottam. Tisztában voltam azzal, hogy nemrég érkezett a kastélyba egy Ri valakicsoda, pszichológus, ő majd biztos el tud beszélgetni velük, legalábbis ez a szakmája. Ahogy mindez keresztülfutott az agyamon, az is eszembe jutott, hogy megkérdezzek valamit Alíztól:
- És te találkoztál már azzal az új pszichológussal, aki nemrég érkezett ide? Tudod, az a Ri valakicsoda... - kezdtem a magyarázkodásba. Az angol nevekkel még mindig hadilábon álltam, dehát kikérem magamnak én azért mégiscsak francia származású vagyok. Nem mintha ez azt vonzaná magával, hogy nem kellene megtanulnom angolul, de azért ez mindig jó kibúvónak bizonyult a számomra.
- Honnan tudja valaki, hogy van eleme? És te miért nem birtokolsz elemeket? - ráncoltam össze a homlokomat, valahol nagyon elveszítettem az összefüggéseket.
- Persze, hogy van kedvem - igazából még senki sem játszott velem a kastélyban, bár Viki megígérte, hogy majd jósol nekem, de aztán annyira elfoglaltnak bizonyult, hogy egyáltalán nem is találkoztunk. Az el is kedvtelenített egy kicsit, de most ez, hogy Alízzal valami szuper dolgot csinálhatunk teljesen felvillanyozott.
- Várom az állításokat - suttogtam izgatottan feléje és összedörzsöltem a kezeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nem nagyon hiányzott ez a balhé, se újoncként Olivernek, se nekem, de a kíváncsi természetem, az fog egyszer a sírba vinni, vagy a trollokhoz? Nem igazán tudhatjuk. Mindenesetre a lelkiismeretfurdalás, mint valami növekvő újszülött, foglalt helyet - egyre nagyobb formában -, a mellkasomban, s ezen egyáltalán nem korrigáltak Oliver kicsit nyomatékosabb odaszólásai. Borzasztóan éreztem magam, az arcomról pedig le is lehetett olvasni mindekezet. Az, hogy még a vadőr is morgott vagy félórát se segített túlságosan a helyzeten. Orromat a földön hordozva indultam meg a házikó felé, de legalább a bűbáj jól sült el, nem sikerült egy méretes krokodilt varázsolnom újdonsült barátomból:
- Látod, milyen ügyes vagyok, és ha kicsit jobban igyekeztem volna, talán még a napot is lecsalogathattam volna neked - viccelődtem, meg igazából kicsit vissza is akartam csípni, hogy érezze, annyira mégsem szolgáltatom ki magam másoknak. Főleg nem ilyen most érkezett, helyes fickóknak, akiket nem is ismerek még egy napja sem. Szép, szép, de ilyen könnyedén nem harapok rá a csalikra.
- Nem is lógatom, nem tudom, hogy te miről beszélsz - kicsit megemeltem a hangomat, amiben tagadhatatlanul ott lapult valami dacosság, majd azzal a lendülettel el is léptem mellőle, így habár meg akart támaszkodni a vállaimban, pillanatok töredéke alatt lefejtettem a kezeit magamról. Eltáncolni készültem a helyzetből, és hiába kereste a tekintetemet, az már teljesen máshol járt, mélyen a talajt kémlelte.
- Szélsőséges? Nagyon vicces vagy.. csak nem valami Irma hurrikánra gondolsz? - és megcsóváltam a fejemet. Nem is értettem, hogy ezeket a nagy természeti jelenségeket, miért pont nőkről nevezik el, a férfiak is  nagyon karizmatikusak tudnak lenni.
- Milyen kedves, hát köszönöm - reagáltam az ajtónyitásra, és ha kicsit sasszézva is, kicsit féloldalasan, de sikerült újra visszatérnünk a helyiségbe. Bár az ajtó mellé érkezve, valahogy összetalálkozott a kezünk, én pedig félelemben persze, úgy elrántottam, mintha valami áram járta volna át a testemet. Ezt még tanulni kell, az biztos.
Aladár most se hazudtolta meg magát, talált magának olyasmit, amit szét tudott rágcsálni, a szőnyegbe ágyazva, mint valami szusi foglalt helyet a padlón.
- Na, mi van, most a japánok kultúráját gyakorlod? Szép egy méretes szusi lettél - mondtam és elkezdtem megszabadítani attól a szőnyegrétegtől, ami rátelepedett. Persze, azt nem hagyhattam szótlanul, hogy ez miért is történhetett meg:
- Ha vigyáztál volna rá, most nem így nézne ki - összeszűkült szemekkel, haragos tekintettel fordultam a fiú irányába, de nem volt ebben semmi komoly, csupán eljátszottam a dühös kishercegnőt. Aztán persze én is észrevettem, hogy az átázott felsőm kíséretében ez a dühös alakítás inkább valami másik jelenetbe illett volna. Egyik pillanatról a másikra telepedett meg a vörösség az arcomon, és nem is készült eltávozni onnan.
- Upsz, ez jól átázott, de te miért is fordulsz el? - nevettem fel, kicsit furi volt a zavarodottsága.
- Sokkal jobban bírom az esőt, mint te és eszem ágában sincsen megszabadulni a ruháimtól, legalábbis addig nem, amíg itt vagy - egy csodaszép mosoly ült ki az arcomra, jól szórakoztam, viszont időközben, az is eszembe jutott, hogy rendkívül éhes vagyok.
- Mit szólnál, ha főznénk valamit? Mihez lenne kedved? Persze, ha túl nedvesnek érzed a cuccaidat, te nyugodtan átöltözhetsz - milyen nagyvonalú vagyok, mindjárt elérzékenyül Oli. Biztatóan rá is kacsintottam, hisz nekem semmi rossz szándékom nem volt.