Úgy tűnik lassan kezd realizálódni Hajnában a helyzet súlyosságá. Meg sem rezdül, mikor közelebb lép, a mondandója sem hatja meg túlságosan. Aztán mikor elkezdi ütni a mellkasát épp csak nem sóhajt fel fáradtan, viszont hamar megunja, úgyhogy elkapja a lány mindkét kezét és határozottan megszorítja a csuklóját.
- Egy hete jöttem haza. Egy hete, Hajna. Hazaküldtek, mert megsérültem. Jobb lett volna, ha egy levélből tudod meg? Egy katonai táviratból? Eljöttem, mert tartottalak annyira, hogy kérdezhess. De ha nem fejezed be ezt a vislekedést akkor itt hagylak.
Megpróbál úgy helyezkedni, hogy a szemébe tudjon nézi. Igyekszik nyugodt hangot ütni meg, felesleges lenne az, ha ő is felhúzná magát. A kiabálás nem vezet sehová. Talán ez a normális reakció, talán nem. Fogalma sincs, az ő világába azonban ez nem fér bele. Ha az ő halálát reagálná le így valaki, biztosan visszajönne kísérteni, de most nem róla van szó. Nála sokkal fontosabb embert veszítettek el mind a ketten. Hajna reakciója kizökkenti, de csak mert korábban nem így képzelte el a helyzetet. A szerencse azonban az, hogy ő két lábbal áll a földön, határozott én nyugodt. Jelenleg most erre van szükség.
- Egy hete jöttem haza. Egy hete, Hajna. Hazaküldtek, mert megsérültem. Jobb lett volna, ha egy levélből tudod meg? Egy katonai táviratból? Eljöttem, mert tartottalak annyira, hogy kérdezhess. De ha nem fejezed be ezt a vislekedést akkor itt hagylak.
Megpróbál úgy helyezkedni, hogy a szemébe tudjon nézi. Igyekszik nyugodt hangot ütni meg, felesleges lenne az, ha ő is felhúzná magát. A kiabálás nem vezet sehová. Talán ez a normális reakció, talán nem. Fogalma sincs, az ő világába azonban ez nem fér bele. Ha az ő halálát reagálná le így valaki, biztosan visszajönne kísérteni, de most nem róla van szó. Nála sokkal fontosabb embert veszítettek el mind a ketten. Hajna reakciója kizökkenti, de csak mert korábban nem így képzelte el a helyzetet. A szerencse azonban az, hogy ő két lábbal áll a földön, határozott én nyugodt. Jelenleg most erre van szükség.
