Egressyék legszebbje
#kávét #erőset

Leszegett fejjel követi a nőt, aki finom illatot húz maga után. Teljesen kábulatba ejti még így is, hogy érzékei el vannak tompulva. Ismerős az illat, még álmaiban is ezután vágyakozott, pedig nem volt szerencséje oly sokáig élvezni, valahogy bevonzotta, elcsavarta a fejét.
Egy kisebb sóhaj kíséretében leül a székre, amit Auróra kihúz neki. Felkönyököl az asztalra és nehéz fejét megtámasztva nézi, ahogy a kávé készül. Tekintetét el nem emelné róla, inkább azt bámulja, minthogy a nő szemeibe kelljen néznie. Meg van lepődve azon, hogy nem visszautasítás, hanem kedvesség és vendégszeretet fogadta. Pedig ezt semmivel sem érdemelte ki, a nő helyében már páros lábbal repítette volna magát a Duna másik oldalára.
- Biztos jobb lesz.
Nem kell neki a luxus, bármi megfelel neki, amit kap, de csak azért mert ettől ez a szőkeség készíti el neki. Mástól megkövetelné azt, hogy minimum egy drága kávét tegyen elé és még úgy is szolgálja fel, ahogyan azt megszokta, de Ő más. Teljesen más, annyira egyszerű, a megszokotthoz képest.
- Milyen volt az elmúlt hét?
Valamit muszáj kérdeznie, hallani akarja a szépen csengő hangot, még ha olyant is mond, ami nem fog tetszeni neki.
Közben a már készülő kávé illata is jó hatással van rá, legalábbis sokat ér az alkohol elleni küzdelmében.
- Apukád?
Van egy sejtése hogy nincs itthon, hiszen akkor valószínűleg nem üldögélhetne itt. Valahogy úgy képzeli, hogy a hátsójában egy sörétes golyóval feküdne a kórházban

Szép Estét!

Fáradtan, de végre péntek van  

Te?

Egressyék legszebbje
#figyelsz #megvettél

Most már felemeli a tekintetét és érdeklődve vizslatja a nő arcát, aki most már végre közelebb helyezkedik el hozzá, mint eddig. Testbeszédével és arcával sokkal többet árul és, mint a szavaival. S, ha most nem lenne ennyire ramaty állapotban, akkor valószínűleg gyorsan le is csapna erre a helyzetre, de jelenleg képtelen rá.  Egy félszeg mosoly ül ki az arcára.Finoman megragadja a szőkeség kezét, közelebb húzza magához és egy csókot lehel rá.
- Mi történt?
Nem gondolkozik, képtelen összerakni a célzásokat, agya túlzottan el van ködösödve. Felfogása lelassult, ha a szájába rágnák a szavakat, még akkor is képtelen lenne összetenni a dolgot.
A kérdésre nem válaszol, csak fejével bólint. Hát ez a nő elképesztő, még erre is odafigyel. Nem fér a fejébe hogyan engedhette, hogy úgy menjen el. Egy mélyről jövő, fájdalmas sóhaj szakad ki belőle, nem lehet ennyire esetlen, össze kell szednie magát.
- Köszönöm.
A kávét olyan gyorsan tünteti el, amennyire ez lehetséges, remélve, hogy legalább az alkohol szagát némiképp elfedi.

Egressyék legszebbje
#hadmaradjak #megakarlakismerni

Képén önelégült vigyor jelenik meg, ugyanis a nő szájából pontosan azokat a gondolatokat hallja vissza, amelyek napok óta foglalkoztatják. Próbálkozott ő a felejtéssel, volt olyan nap, hogy túlzásokba is esett, de arra képtelen volt, hogy egy másik nővel bármit is kezdjen. A hoteles afférjuk óta, valami teljesen a hatalmába kerítette és az önbizalmát rombolja le minden nap.
- Legközelebb majd nem akarsz menekülni.
Egyáltalán nem hibáztatja a másikat. Ha ő nő lenne már azelőtt megpattant volna, hogy a férfi felkel. Bár azt nem tudja, hogy Auróra mennyire van tisztában a kilétével. Ha tudja is, hogy kicsoda akkor elég jól kezeli a dolgot, bár lövése sincsen ez minek köszönhető. Azonban, ha nem tudta a nő összetenni a képet, akkor hatalmas szerencséje van, mert így lehetősége nyílik arra, hogy előbb a jobbik oldalát mutassa be, bár ez az alkohol mámoros látogatás nem sokat segít.
- Ne szabadkozz. Jó volt ez.
Az igazi régi íz, nem a mostani vízzel felengedett kapszulák, amelyekben ki tudja mi van. Pontosan erre volt szüksége. Felemelkedik a székből, majd a poharat a mosogatóba teszi.
- Körbevezetsz?
Ha már itt van szeretné látni hol élnek, tudni szeretné mivel lehet lévén a lábáról mindkét hölgyet. Bizony, még a kisebbik kiadást is. A távolságot annál érdekében, hogy bűze ne zavarja Aurórát még mindig megtartja, de legszívesebben magához szorítaná a törékeny testet és elveszne az ölelésében.

Egressyék legszebbje
#nemisakarok #szépház #sokalépcső

Sok helyen fordult már meg, az összes a luxustól, szolgáktól és érdek emberektől nyüzsgött. De ez a hely, maga a megváltás hozzájuk képest. Csend és nyugalom, sehol sincsen olyan ember, aki a nap 24 órájában az ember hátsójában van, hogy lesse minden kívánságát. Furcsa neki ez a dolog, de nincsen ellenére, bár ez lehet, hogy csak az alkoholnak köszönhető.
Lassan követi az előtte ringatózó csípőt, s minden erejét össze kell szednie, hogy összpontosítani tudjon a nő szavaira. Zavaró tényező több is van, de leginkább az alakja és a mozdulatai terelik másfelé a gondolatait.
A legnagyobb kihívást a lépcső jelenti számára, kissé meg is szorítja idegenvezetője kezét, mert most Ő az egyetlen biztos pont számára. Értékelné, ha tekintettel lenne rá és egy kicsit lassítana, de ha nem, hát akkor betudja egy amolyan büntetésfélének.
Amíg Auróra eltűnik a kislány szobájában, Bálint besétál az ő szobájába és tekintetével végig pásztázza, árulkodó jeleket keresve. Mikor a nő "tetten éri" egy sejtelmes vigyort küld feléje.
- Csak jobban meg szeretnélek ismerni.
Egyszerű, de igaz magyarázat. Annyi volt benne, hogy nem kezdett el fiókokat kihúzni, szekrény ajtókat nyitogatni. Támpontok kellenek neki, meg kell valahogy nyernie a nő bizalmát, mert nem szeretne még egy olyan keserves véget, mint legutóbb.
- Szóval Drágaság. Mesélj nekem valamit magadról.
Leül az ágy szélére és karjait összefonva maga előtt nézi a másikat. Kissé szédül, nem lesz ennek jó vége.

Egressyék legszebbje#vigyázzrám #neharagudj


Túlságosan erős a vágy, képtelen harcolni ellene, így amikor Auróra leül mellé, odahajol hozzá és a már megszokott csókot nyomja a hajába. Az édes illat kavalkád megszédíti, az alkohol pedig felerősíti ezt. Miközben a nő beszél muszáj eldőlnie az ágyon, elérte a vég. Minden egyes szót hall, szemei nyitva vannak, bűnbánóan pislog a másikra. Érzékeli a szomorúságot a nőn, de mondani már nem tud semmit, szeme szépen lassan lecsukódik.

***

Szája száraz, italért epekedik, mellé pedig kínzó fejfájás gyötri. Szemei lassan nyílnak ki és agya nem képes egészen felfogni, hogy hol is van. Ahogy felül az ágyban, rémképek támadják meg és nagyon bizakodik benne, hogy nem tett olyant az éjszaka folyamán, amit meg kell bánnia. Halántékát két oldalt dörzsölve lépked ki a szoba ajtaján, még mindig nem ismerős neki semmi. A lépcsőn haladva valami elképesztő kamu sztorin töri az agyát, de fejének lüktetése nincs a segítségére. A nappaliba érve a kislányt, aki ijedt tekintettel néz rá, nagy nehezen felismeri és villámcsapásként futnak végig agyában az információk az éjszakáról.
- Anyukád merre van?
A torkát megköszörülve teszi fel a kérdést a lánynak. Egyáltalán nem biztos abban, hogy választ fog kapni, ha ő előtte állt volna egy idegen férfi gyerekkorában, akkor sikítva menekült volna el. Reméli, hogy Hanna nem tesz ilyent, mert akkor a fejfájás még gyötrőbb lesz.

Egressyék legszebbje#tisztaanyja #megtartomőtis

Persze mielőtt lekecmergett volna a lépcsőn, minden ruhadarabját magára vette és szörnyülködve vette tudomásul, hogy az alkohol szaga mennyire beleitta magát holmijaiba. Hogy nézne már ki, ha itt fél pucéran szambázna szegény három éves előtt. Szinte látja maga előtt a kislány ábrázatát, amely a mostaninál sokkalta vészesebb.
Fejét idegességében megvakarja, nem szokott hozzá, hogy egy gyerek ilyen kedves legyen vele, főleg ha idegennek számít. Hagyja, hogy a kislány arra vezesse, amerre csak akarja, még azt is elnézné neki, ha a bejárati ajtón tessékelné kifele. Mikor végre Aurórához érnek, elengedi Hanna kezét és bűnbánó tekintetét lassan vezeti a nőre.
- Jó reggelt.
Hangja egy kissé rekedt, amit pár köhintéssel igyekszik orvosolni. A kávé illatát már a nappaliban is érezte, s bár szívét nagyon melengeti, hogy Auróra gondolt rá, most nem arra van szüksége. Mivel nem szeretné, hogy ki legyen szolgálva, ezért szerez magának egy poharat és a csapból enged egy kevés vizet, amit egy szempillantás alatt tüntet el.
- Hanna le se tagadhatná, hogy a lányod.
Egy kis mosoly jelenik meg az arcán, legszívesebben egy csókot adna a szőkeségnek, de mivel a kislány itt van, ezért nem lép a közvetlen közelébe sem. Amúgy sem igazán tudja, hogy milyen viszony uralkodik kettejük között, így a legkézenfekvőbb megoldást, a kivárást választja.
- Köszönöm az éjszakai szállást és elnézést kérek mindenért.
Őszintén beszél, bár nem teljesen tudja mit művelt, hogyan került ide, úgy véli tartozik ezzel a nőnek.

Egressyék legszebbje#égessélagyerekelőtt #megsértődök #itthagylaktiteket

Számára ez a családi idill felér egy rémálommal, feszélyezi az egész, amibe belecseppent. Félreértés ne essék, a kislány aranyos, a nő pedig lélegzetelállító, még ebben a ruhában is, de számára ez a kép túlságosan is szokatlan, még gyerekkorában sem volt ilyenben része.
A kevés alvástól és a másnaposságtól nem érti, hogy Auróra mit beszél, kell neki pár pillanat, hogy rájöjjön, ez nem a jelenlegi állapotának köszönhető, hanem annak, hogy a nő átváltott törökre, mintegy kicselezve őt. Micsoda szemtelenség.
- Egy pirítóst elfogadok, ha nem nagy teher.
Nem kell neki több, úgyse lenne képes befogadni a gyomra. Hátát a pultnak döntve figyeli, ahogy a kislány eszeget, kezében pedig úgy szorongatja a poharat, mintha az élete múlna rajta.
- Hazamentek? Az árulók.
Tekintetét az égre emeli, itt hagyták őt a kakiban, méghozzá jó nagy adagban, amiből most mászhat ki egyedül. Pedig a lépcsőn lejőve olyan jól eltervezte, hogy rájuk hivatkozva tűnik el a szégyenérzetből. Mélázásából a kislány hangja és mondandója ébreszti fel, aminek köszönhetően heves köhögésben tör ki.
- Tényleg ezt mondta?
Közelebb lép a kislányhoz, majd leül vele szemben.
- És mit mondott még rólam az anyukád?
Cinkosság van benne, tényleg kíváncsi és ha partnerére talál, akkor a kislány lehet most a srácok helyett a megmentője. Aurórára rá se néz, Hanna most sokkal jobban érdekli.

Egressyék legszebbje
#égek #nemhiszemel #aljasvagy

Elmosolyodik azon, amit hall, bár egy kis szégyenérzet is előkerül benne. Egy fejbiccentéssel köszöni meg Aurórának az ételt, amit oda tesz elé. Egy kis ideig némán figyeli még a kislányt, majd közelebb hajol hozzá és úgy suttog, hogy anyukája semmit se halljon.
- Anyukád is szép, de el ne mondd neki.
Cinkosan vigyorog, nem hiszi azt, hogy a kislány magában tartaná az információt, hiszen ha a saját édesanyjának szavait elárulja, akkor miért pont egy idegenét tartaná titokban. Harap egyet a pirítósból és azon gondolkozik, hogy mit kellene most csinálnia. Eszébe jut a menekülés, de egyből rájön, hogy képtelen lenne csak úgy itt hagyni őket, lehet éjszaka megint itt kötne ki.
Miután végez a szegényes reggelijével, felkel az asztaltól és tölt magának egy kávét. Ha már a két hölgynek ennyire nem okoz gondot, hogy itt van, akkor ő sem szeretne tovább feszengeni ezen. Hátát ismét neki dönti a pultnak és a kisebbik szépség felé fordul.
- Na és mi a terved mára Hanna?
Úgy helyezkedik, hogy Auróra mellett legyen és a hozzá közelebb eső kezével finoman, alig láthatóan megsimogatja a kézfejét. Hálás neki, hogy nem hisztériázik és még mindig nem dobta ki innen, már csak ki kell találnia, hogyan köszöni majd meg.

Egressyék legszebbje#mitcsinálsz #mégbűzlök #eszedbenejusson

Rosszalló pillantásokat küld a kislány fele egy nevetéssel egybekötve, amikor saját szavait hallja vissza a szájából. Tudta, hogy ez bekövetkezik, de nem gondolta volna, hogy ennyire hamar.
- Milyen pletykás kisasszony vagy te.
Még mindig nevet, szavaival nem akarja megbántani a kis hölgyet, ez hangszínéből is érezhető.
- Hát már értem miért aludhattam olyan sokat, mint Csipkerózsika.
A szülői leleményességgel nincs tisztában. Neki dadái voltak, akik bár kedvesek és mindent megtesznek, amit az ember kér, de egyáltalán nem ugyanazt az érzést és élményt kapta tőlük, mint amit a szüleitől kap az ember.
- Biztos jó lesz.
Csak ne jussanak el addig, hogy őt is meginvitálják. Bármennyire is jól érzi itt magát, azt a helyzetet már nem lenne képes elviselni.
Szava és lélegzete is elakad, amikor Auróra csókot kezdeményez. Esetlenül viszonozza azt, bár legszívesebben a pultra ültetné őt és illetlen dolgokat művelne vele. Most azonban feszélyezi a kislány jelenléte, pontosan ezért nem kezd az ember anyukákkal, teljesen megbénítják.
- Azt hiszem nekem lassan mennem kell.
Bűzlik, tegnapi ruhában van és ez számára egyáltalán nem megszokott. Mindennek a helyén kell lennie, mindig törekedni kell arra, hogy az ember adjon magára, mert sosem tudhatja mikor jön szembe vele egy jó lehetőség.

Egressyék legszebbje
#soklesz #ebbőlnemszabadulok #köszöndmegneki

Csak kibukott az, amit nem szeretett volna. De meglepettségére nem Auróra, hanem a kislány teszi fel a nem várt kérdést. Zavarában meg vakarja a feje búbját és a nőre néz. Tőle várná a kimentést, de úgy tűnik mindhiába, ő inkább cserbenhagyja, ugyanúgy, ahogy pár órával ezelőtt a barátai is. Ezek szerint ez egy ilyen nap lesz. Tekintetét visszatáncoltatja Hannára, majd megköszörüli a torkát.
- Csak akkor, ha adtok nekem lehetőséget arra, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy hajléktalan.
Egy mosolyt erőltet az arcára. A kislánynak mégsem mondhat nemet, hiszen akkor megsértené és így bukhatja a dögös anyucit.
- Had ugorjak be a hotelbe lezuhanyozni, átöltözni és visszaszerezni a minden holmimat, amit a srácokkal együtt haza küldtél. Nincs nálam semmi.
Tényleg semmi. Se pálca, se iratok, se pénz. Minden a kocsiban volt. Hát nem gondolta, hogy itt éjszakázik, azt meg főleg nem, hogy a nő elküldi a cuccait.

Ne nyaffogjatok, hasatokra süt a nap!

Igen   tök jó idő van felénk

Látod... velem kéne lenned

Jó, nehogy nekem egész nap crazy üzemmódban legyél

Egressyék legszebbje#dofo #nemélemtúl #soklesz #törlesztenedkell #csakérjemeg

Éppen válaszra nyitná a száját, de akkor Auróra ismét anyatigrisbe vált át és úgy eltűnik a gyerekkel, mintha valaki éppen rájuk támadt volna. Nem szól végül semmit, megvonja a vállait, elpusztítja a már hideg kávét, majd kisétál a nappaliba. Cipőjét és kabátját szerencsére hamar sikerül kiszúrnia, bár abban nem igazán biztos, hogyan is kerültek oda ahol vannak. Amíg a két hölgy elkészül, türelmesen várakozik. Szerencsétlennek érzi magát, de amint meglátja Aurórát, úgy érzi, mintha az életkedve új erőre kapna.
- Anyukád azt szeretné, ha meghalnék.
Vigyorogva lép a lányok elé és ha már Auróra megcsókolhatta az imént, ő is megengedi ezt magának.
- Megőrjítesz.
Halkan súgja a fülébe a szót, aztán ha tud segít az öltözésben.
A taxiba ülve azon gondolkozik, hogy tényleg elmenjen -e vagy találjon ki valami ultra ciki kifogást és azzal pattanjon meg. Lopva hátrapillant a lányokra, az egyik tündéri kisgyerek, a másik pedig a végzetasszonya képében néz vissza rá. Ezt megszívta.
Kiszáll a kocsiból, majd kinyitja Auróra oldalán az ajtót.
- Nem ücsöröghettek itt, amíg elkészülök.
Vitába nem száll. Mielőtt Auróra bármit mondhatna Bálint a kezét Hanna felé nyújtja, hogy segítsen neki kiszállni.
- Nem kell feljönnötök, de ne itt kint ácsorogjatok, ha kérhetem.
Elindul befelé. Bár ő tudja, hogy senki sincsen rajta kívül a szobában, nem feltétlen invitálná meg őket, szeretne most egy pár pillanatnyi levegőhöz jutni.
A liftből még int egyet feléjük, majd amint az ajtó becsukódik öklével egy nagyot üt a lift falába. Túlságosan sokat engedett és fogalma sincsen hogyan mászik ki ebből. Röpke fél órás készülődés után érkezik vissza a lányokhoz. Farmernadrágot és egy fekete, rövid ujjú pólót vett magára. Kabátja szétnyitva, határozott léptekkel halad a hölgyek felé.
- Na, akkor hova is lesz a menet?
Úgy áll, hogy Hanna pont kettőjük közé essen, ő lesz most a megmentő, már ameddig nem rohan majd el játszani.

Kapsz sok csokit

Egressyék legszebbje#keresek #egy #másik #dögös #anyucit

A taxiban ismét nem ül melléjük, az már maga lenne a pokol számára. Még így sem biztos abban, hogy jó ötlet ez az egész.
- Hát remélem is.
Hátrafordul és kacsint egyet Aurórára. Bőven elég neki ez az egy anyuci, nem fog többé soha az életben még csak szóba állni se másikkal.
Mikor végre megérkeznek, kifizeti a taxist, majd ismét segít kiszállni a lányoknak. Mivel fogalma sincsen merre kell menni, így Hanna mellett lépkedve sétál velük, közben örül magának, hogy milyen jól kitalálta ezt, micsoda blokád. A játszóházba érve csak egyetlen egy szó jut eszébe; Rohanj. El innen, soha vissza se néz, hagyj hátra mindent. Most, hogy látja ezt a sok visítozó gyereket rájön, hogy ezt nem gondolta át teljesen.
- Én. Ő.
Valahogy ki kellene hátrálnia ebből, de ahogy ránéz a duóra nem képes rá. Amúgy is határozott célja előny kovácsolni a mai programból, s az hamar elszállna, ha most valami idióta kifogással kihátrálna.
- Mit kell itt csinálni?
Elég idióta kérdés, de mivel még soha nem volt ilyen helyen gyerekkel, ezért nem tudja mi a teendő. Amikor legutoljára valami ehhez hasonlóban megfordult, akkor részeg volt, és bátor, na meg nem voltak gyerekek.

Hát... majd eljársz edzeni   jöhetsz velem

Egressyék legszebbje#miértmitcsinálsz #nelegyeélféltékeny

Egy feszült sóhaj szalad ki összeszorított ajkai között, majd követi Aurórát. Teljesen idegen neki ez a szituáció és nem is tervezte, hogy mostanában belecsöppen, aztán hopp hirtelen minden belepottyant az ölébe, most meg nem tud belőle szabadulni. Talán nem is igazán akar..
A hely keresés közben felméri a terepet, hiszen férfi, miért ne nézhetne körbe? Lát itt mindenféle nőt, fiatalt, időset, csinosat, kiábrándítót, hangosat és szerényet azonban számára egyikük sem ér fel ahhoz, aki éppen megragadja a kezét. Arcára vigyor ül ki, és megszorítja a nő ujjait, jelezve neki, hogy pontosan tudja mit csinál, még élvezi is. Bár más helyzetben biztosan visszakozna, de a tegnap esti akciója után, muszáj törlesztenie és a normális énjét elővéve, elviselni, amit a szőkeség a nyakába varr.
- Hát ez remek.
Röviden tömören, de őszintén ejti ki a szavakat a száján. Ez felér egy kínzással, egyáltalán nem fogja élvezni a dolgot, de mindent megtesz a nő kedvéért.
- Mi pedig két órán keresztül fogjuk húzni egymás agyát?
Megvonogatja a szemöldökét, bár szomorúan kell konstatálnia, hogy itt nincs félreeső hely. Nem fognak tudni eltűnni a kíváncsi és érdeklődő szeme elől. Nem mellesleg a gyerekek is eléggé lelombozzák, olyanok, mint a kriptonit. Teljesen bénának és gyengének érzi tőlük magát.  

Csak egy szavadba kerül  

Mindenki ezzel jön.. De ki az a fószer?  

Adjatok már hozzá valami elérhetőséget, hogy beszélgethessek vele..

Nem járok ilyen helyre

Én nem vagyok finom? xd

De miben vam ez az ember? :ő
Valami reklámban? Vagy miez a barkács dolog?

Csornay Vince Levente - 2017.03.11. 11:25


Örülj neki, elég idegesítő, így ezredszerre is a dolog..

Most akkor saját magamhoz hasonlítanak?

Egressyék legszebbje#kegyetlenvagy #nemszabad #rosszuljösszki

Örül a helyválasztásnak, na nem a játszóháznak, hanem annak ahova ülnek. Bár a kíváncsi tekintetekkel soha nem volt gondja, ezek kereszttűzében nevelkedett és viszonylag normális emberré is sikerült válnia.
Ajkai egy kissé szétnyílnak és egy kisebb sóhaj hagyja el a száját. Ez a nő egyszerűen tönkre teszi, amit művel vele az egyszerre izgatja és dühíti.
Kicsit erősebben ragadja meg a nő kezét és kihúzza a pólója alól. A szeme már elsötétült, ha hagyja, hogy Auróra ezt tovább csinálja, nem lesz jó vége.
- Ha nem fejezed be, nem lesz jó vége ennek.
Idegesen sziszegi a szavakat, nem tudja felfogni, hogy lehet ennyire felszabadult és meggondolatlan a nő. Vagy, ha ez a bosszúja az este miatt, akkor pedig nagyon furcsa módját választotta annak, hogy kicsesszen vele. A perszóna. Ha Hanna nem lenne itt, akkor már rég benne lenne a dologban, de nem akarja, hogy Aurórának szégyenbe kelljen innen távoznia. Nem gondolta volna, hogy kettejük közül ő lesz majd a felelősségteljesebb. Micsoda fordulat.
- Nem vágysz vissza Törökországba?
Bár azt lehetne hinni, hogy nem figyelt, mielőtt kidőlt, azért arra tisztán emlékszik, hogy milyen lelkesedéssel beszélt a nő. Valamivel muszáj elterelnie a gondoltait, hiszen nem fog csak úgy lelombozódni, ha továbbra is forr közöttük a levegő.