|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
Úgy helyezkedik, hogy a nőnek is legyen lehetősége egy kényelmesebb pozíció felvevéséhez. A fejét jobbjával elkezdi simogatni és úgy figyel rá. Arca eleinte érdeklődő, aztán végül egy kissé elkomorodik.
- Ne célozgass, mondd ki határozottan - komorsága mosollyá avanzsál, nem szereti a célozgatásokat. Auróra pedig akarva akaratlan sokszor megteszi ezt, még ha nem is direkt. Meg kell nevelni ezt a nőt ezen a téren, mert folyamatosan képes ezt csinálni, ezzel pedig elég hamar a sírba fogja őt vinni.
- El leszünk majd. Valahogy csak rábírom a délutáni alvásra - Bár ebben még ő sem igazán bízik. Nem volt még huzamosabb ideig kettesben Hannával, így egy kissé fél, de nem annyira, hogy ne vállalná be Auróráért. Ha véletlenül nem boldogul, akkor majd jobb híján cukorkómát fog bevetni, állítólag az hatásos.
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
Felsóhajt. Nem tudja felfogni, hogyan tudnak belefutni az ilyen helyzetekbe. Bár ez még nem is annyira vészes, mint amik eddig előfordultak. Nem lesz itt gond, meglesznek, túlélik mindketten, mást nem hív egy bébicsőszt, aki besegít neki.
- Majd én leteszem, elleszünk - vigyorogva kacsint Hannára, majd kezét elveszi Auróra fejéről és finoman észrevehetetlenül végigsimít az oldalán.
- De remélem nem valami férfival kell találkoznod, mert oda nem engedlek el - tekintete elkomorodik. Még annak a gondolatától is rosszul van, hogy Auróra valaha ránéz másra. Nem szeret osztozkodni, s ha ő beleteszi magát egy kapcsolatba, akkor ezt várja el a másiktól is. Bár ugye ebbe neki nem lehet beleszólása, mert aztán amit ő művelt eddig, az nem elfogadható, már számára se.
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
Lilien – Mik a terveid azután, hogy végeztél? – teljes őszinteséggel teszem fel a kérdésemet. Régen találkoztunk már, de ettől függetlenül nem szűnt meg az érdeklődésem, sem felé sem pedig a családja fele. Kapcsolatok jönnek és mennek, de vannak olyan emberek, akiket ha évekig sem látsz, akkor sem tudsz kiverni a fejedből. Na hát ez a szőke leányzó pontosan ilyen, na meg a nővére is.
– Ja tudod, ott tanít az iskolában, lehet a-val vagy i-vel van a neve – nem különösebben érdekel, hogyan hívják. Szememben neki semmi értéke nincsen, mert megvetem azokat, akik felcsinálnak valakit, aztán eltűnnek. Bár becsületére váljék, hogy amint megtudta, hogy gyerek van, próbál belekerülni az életébe, de ettől még nem lesz nagyobb ember a szememben. Csak megtanítanám a gimnáziumokban és a varázslóképzőkben egy-egy óra keretén belül a fogamzásgátlás szabályait, meg lehetőségeit. Na de már mindegy. Hanna van és lesz is, én meg majd apja helyett leszek az apja, szerencsétlenségére.
– Az édességet hanyagoljuk, mert utána meg fizethetem a fogorvost is – kínomban elnevetem magamat. – A tütü az nem az autó megnevezése? – most már megvakarom a tarkómat is. Kezdem elveszettebbnek érezni magamat, pedig még mielőtt Izabella megkiabált, már akkor is teljesen végem volt. – Pónit meg nem hiszem, hogy bevihetnénk a lakásba, nincs kertünk – reménytelenül felsóhajtok és széttárom a karjaimat. – Így akkor maradjunk a tiaránál, azt tudunk ékszerüzletben is, nem? Akkor egy helyen tudok venni nekik, mert hát csak nem veszek valami bóvli műanyag kacatot – de nem ám, nekem igazi kell, ami sokba fog kerülni, amely miatt majd fájhat később a fejem. Hanna megérdemli, bár abban nem reménykedem, hogy az a tiara sokáig fogja bírni, de meg fogja érni, az tuti.
- Jól van, nem olyan gáz, de elég nevetségesen néz ki, hogy te futsz előttem én meg loholok utánad. A végén még azt hiszik, hogy menekülsz előlem – bár lehet jobban járna, ha tényleg ezt tenné. Most még elviselhető vagyok, de csak azért, mert lehetőséget látok a lányban, ő lesz a napom megmentője, amelyet majd a tőlem megszokott, túlságosan is bőséges nagylelkűséggel fogok neki meghálálni. Már van is ötletem arra, hogy milyen kivitelben, az biztos, hogy sok pénzem fog rámenni. Megint. Lassan lépdelek oda a kirakathoz, amelyben nem is az ékszereket nézem, hanem az árukat. Nem túl drágák, sőt van, amelyik eléggé olcsónak tűnik, így nem igazán nyeri el a tetszésemet. Kicsit még töprengek, majd a lány felé fordítom fejemet. – Ennél drágább termékekben gondolkozzunk – bevillantok egy vigyort. Had költekezzek egy kicsit jobban, hiszen van miből. Még nézem egy kicsit a kirakat mögött csillogó ékszereket, majd egy apró lökéssel jelzem a levitásnak, hogy akár indulhatnánk is tovább, bár én aztán nem sietek, eltöltöm vele az egész délutánt, ha arról van szó.
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
- Na akkor nincs min gondolkozni - elégedetten visszavigyorog Hannár, majd próbálkozik felfogni a mesét, ami annyira elbűvölte a kislányt. Számára ez még mindig érthetetlen, muszáj lesz erre kitalálni valamit, hogy a gyerek ne butuljon el. Te jó ég mikre gondolsz. Megrázza a fejét, hogy kiverje belőle a bugyuta gondolatokat, majd visszapillant Aurórára.
- Hiszen az öregek a gyengéid - igen ezzel magára is céloz, bár nem tisztázták le a kor különbséget, ami őt nem is annyira érdekli, azért ez a megjegyzés ide pont illet.
- Ne vedd el ezt a kis örömöt - közelebb hajol hozzá, fejére ad egy csókot. A szavakat úgy ejti ki, hogy biztosan csak Auróra hallja. Kezét kiszabadítja és finoman simogatja a hasát, mindenféle hátsó szándék nélkül.
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
Jót mulat Aurórán, ez az oldala eddig számára még ismeretlen volt. Büszke rá, hogy a nő képes válaszolni a 6 évnél fiatalabbaknak feltett kérdésekre.
- Hát melletted vénnek érzem magam - főleg jelen helyzetben. Annyira ismeretlen neki a mese vagy mi fene, ami a tévében megy, hogy ilyenkor tényleg érzékeli, mennyire nem ebben az évszázadban született. Mondjuk az is igaz, hogy gyerek sem volt eddig a közelében, akinek köszönhetően ismernie kellene az ilyesfajta szórakozási lehetőséget. Arcizmai megmozdulnak és mosolyt formáznak, miközben lehetőségéhez mérten, megmozgatja végtagjait, amelyek egy kissé elgémberedtek ebben a helyzetben.
- Nem veszel meg ilyen bókokkal- megrázza a fejét, miközben mosolya vigyorrá változik. Reméli, hogy a nő is tudja, hogy ez nem így van. Már rég levette a lábáról és gyakorlatilag a bolondját is járathatná vele, mert még azt is engedné neki. Mozgolódásával rákényszeríti Aurórát, hogy üljön fel, mert hiába pihenő nap és semmittevés. Neki valahogy muszáj valamit kezdenie magával, mert nem bírja a hosszas tétlenséget.
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
- Ebéd? Hogy én? - Auróra meg se várja, hogy befejezhesse a mondatot már sehol sincsen. Ő meg reménytelenül pislog a kislány felé. Hát mit kéne ebédre adni egy gyerek számára, amit még ő is készít el. Hát ez elképzelhetetlen. Inkább rendel valamelyik étteremből, az lesz a legbiztosabb. Keresgél az étlapok között, majd rendel Hannának egy gyerek menüt, magának egy húslevest, carbonara spagettivel, Aurórának meg, hát mivel elmegy, így semmit. Mire a nő visszaér ők az asztalnál ülnek. Hanna eszegeti a kis rántott dívókat, hasábkrumplival, ő meg tömi magába a tésztát. Mikor meglátja a Aurórát egyből elkezdi rázni a fejét.
- Nem. Így biztosan nem mész - ha átkot küld rá a nő maximum akkor mehet ki innen ebben a ruhában. Leteszi az evőeszközt, lassan feláll a székéből és elindul a nő felé. Mikor odaér hozzá mélyen magába szívja az illatát, már látja maga előtt, ahogy egyszer ezt a ruhát is letépi róla. Kezeit a vállaira teszi, majd szépen megfordítja a szoba irányába, ahonnan jött.
- Öltözz át - nem kérés, ez a hangsúlyából és arcvonásaiból is könnyedén levehető.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
Egyáltalán nincsen ellenére az,a hogyan a nő öltözködik. Sőt. Kifejezetten üdítő látványt tud nyújtani egy-egy lengébb ruhadarabjában, de azt nem szereti, ha más is gyönyörködhet ebben a látványban, főleg, akkor ha ő nincsen jelen.
- Mert az esetek többségében ott voltam melletted.
Nem tűr ellentmondást, maga előtt tolja befelé a szobába a nőt. Ha kell saját maga fog neki kiválasztani egy ruhát, de abban biztosan nem lesz köszönet. Vállát hanyagul az ajtó félfának támasztja és türelmesen vár, amíg Auróra megtalálja a megfelelő rongyot és átöltözik.
- Nem fogsz ilyen dögösen egy kiéhezett vén tatával találkozni.
Karba fonja mellkasa előtt a kezeit, lábával szabályos ütemben dobolni kezd. Néhány előkerülő darabnál arcizmai megrándulnak, nem tetszését fejezi ki, néha pedig elismerően hümmög. Hát ha csak beleképzeli ezekbe a nőt, már nem csak a két lábán áll.. Ami a lényeg, nem enged abból, hogy Auróra kénytelen felöltözni és olyan csodába bújni, ami elrejteni a domborulatait, mert különben előkerül féltékeny, önző és akaratos énje, ami nem lenne most jó lépés kettejüket nézve.
|
|
|
|
|
Drávecz Bálint
INAKTÍV
RPG hsz: 172
Összes hsz: 720
|
A NŐ
Az otthonunkban
- Ugyan már. Manapság mindenki így áll hozzá.
Megforgatja a szemeit. Belemehetnek ebbe a felesleges vitába, de akkor Auróra biztosan el fog késni. Bár ha sokáig itt flangál előtte fehérneműben, akkor is. Mert hát tudjuk már milyen hatással van ez a férfira.
- Hát. Talán.
Megköszörüli a torkát, ez sem az igazi. De talán jobb választás, mint a másik. Legalább kevesebbet mutat. Mielőtt azonban Auróra felvehetné a ruhát, odalép hozzá és egy könnyed mozdulattal vonja magához.
- Legjobban az tetszene, ha nem mennél és inkább elterülnél az ágyunkon.
Egy csókot lehet a nyakára, majd hátrébb lép. Tudja hogy ez lehetetlen küldetés lenne, ezért jobbnak látja nem is belemenni.
|
|
|
|
|
