Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyik szemöldökét színpadiasan felvonja, fejét pedig kérdőn félrebiccenti, az egész mozdulat kimondatlanul csak egy kétkedő kérdést sugároz: "ez tényleg egy kérdés?" A félmosoly mindenesetre sokat tompít a gesztuson.
- Illúziómágiát oktatok, kérlek, vedd elintézettnek.
Annyira elintézettnek, hogy már el is van intézve, na tessék, milyen előre gondolkodó lett hirtelen. Erre szokta azt mondani, hogy a csatatéren szerzett stratégiai tapasztalatok milyen jól jönnek ilyen egyszerű, hétköznapi élethelyzetekben is, nem igaz?
- Na gyere. - Direkt nem térd alatt fogja meg, mielőtt megemelné, nem szeretne nyomást gyakorolni arra a területre, így inkább kicsit fentebb a combok alá csúsztatja be az alkarját, a másikkal pedig a nő hátát tartja meg.
- Kapaszkodj azért. Aztán várom az útmutatást, merre menjünk. - Elindul a kijárat felé, szerencsére sikerült elsőre stabil fogást találnia, ezért nem kell kényelmetlenül helyezkednie a másiknak menet közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Hajjaj, ne szokd el te is a navine házvezetőtől ezt a becenevet, nem vagyok én negyven rabló főnöke. Még ha a Rellonosok néha hajaznak is arra. - Érdekes, külföldön, míg Angliában dolgozott, senkiben meg sem fordult, hogy ezzel a becenévvel illesse, ha már mindenképpen valahogy rövidíteni akarták, akkor elég volt az Alec. Ahhoz képest ez az Ali mit ne mondjon, nem a kedvence. Olyan illúzióromboló(sic!).
- Mármint? Egy illúzió? Nap mint nap találkozhatsz velük színházakban, de még itt a kastélyon belül is díszletek képében. De mutathatok majd valamit.
Nem biztos, hogy a teljes kastélyon át vinni már hasonlóan férfias könnyedséget csalna elő belőle - ahogy az átlagos fizikumú férfiaknak 100%-a is így járna ezzel. Még jó, hogy nemhogy a kastélyon átnyargalni nincs szükség, de még csak szintet sem kell változtatni, maradnak itt, csak néhány ajtóval arrébb.
- Miket meg nem tudok, egész jól ismered ezt a kastélyt. Vész esetére?
Valószínűleg nem véletlenül nem tudott róla, esélyesen a mágikus védelemhez hozzátartozik egy figyelemelterelő bűbáj is. Hasonló a mechanikája, mint az illúziómágiáé, de érthető okokból kifolyólag Alastair nem úgy járkál a kastélyon belül, mint egy élő radar. Mindössze a Rellon hálókörleteit kutatták át Warrennel alaposan - egyrészt minisztériumi utasításra, másrészt a saját lelkiismeretük és gyanakvásuk is erre sarkallta. Elvégre mégiscsak huzamosabb ideig egy neo-halálfaló vette be magát a kastély falai közé. Sok káros dolgot hagyhatott volna itt. Szerencsére semmi ilyesmit nem találtak, ennyivel kevesebb dolgok volt évkezdéskor.
- Megjöttünk. - Így, hogy tudott a varázslatról, már nem volt nehéz meglátnia az ajtót külön leleplező bűbáj nélkül is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- A bármit túlzás ugyan, de ha kreatív vagy, sok lehetőség adódik. Alapvetően az érzelmeket aligha tudom frontálisan befolyásolni. Én csak olyan ingereket tudok adni, amik talán kiváltják őket. Nem ugyanaz.
Kikerüli, hogy ez mennyire izgalmas vagy mennyire nem. Alapvetően a hétköznapokban viszonylag semlegesen áll hozzá a mágiaághoz, pusztán gyakorlati hasznát tudja méltatni, különösebb érzelmi kötődései viszont nincsenek. Viszont mikor bevetésen van, a harcmezőn, akkor mintha előbújna a rosszabbik.. vagy inkább szenvedélyesebb énje, ami egy destruktív gyerek minden kíváncsiságával és kísérletező kedvével veti bele magát a mágiahasználatba. Nem véletlen, hogy még párbajozni sem különösebben szeret, gyakorlásképpen sem - már csak abból kifolyólag sem, mert ha egyszer párbajba bonyolódik, onnantól számára nincs olyan, hogy gyakorlás. Győztes és vesztes van, mozgó és mozdulatlan, legyőzött célpont. Ha már ütöd, addig üsd, míg össze nem törik. Mindig ez volt a filozófiája a harctéren is, nem is küldték soha őket olyan feladathoz, ahol finomkodni kellett. Arra voltak más csapatok, más emberek.
- Nem is lehet másképp, mint finoman. - Lassan engedi le, nehogy hirtelen kelljen ráállnia a súlyára, ha már Tatiana kénytelen lekászálódni a bejutáshoz. Automatikusan mozdul, mikor a nő elveszti az egyensúlyát és úgy lép, hogy megkapaszkodhassanak benne.
- A legtöbben, akik valahogy rövidítenének, Alecnek hívnak. Az amerikaiak sokszor Alexnek. De várj-várj, ennyire sok hasonló helyiség van? És ide akkor senki más csak te és az igazgató.
Ezt az információt muszáj pontosítania és elraktároznia. Ez még hasznos lehet. Betámogatja a helyiségbe Tatianát, aztán a kanapéra is segít neki leülni, majd leguggol az ülőgarnitúra mellett, és ráfogva a nő vádlijára gyengéden úgy pakolja, hogy a sérült láb egyenesen ki legyen nyújtva.
- Nem hiszem, csak azért fáj ennyire, mert még nem nyugodott le a fertőtlenítő bűbáj után. Na várj egy kicsit.. - apró varázslattal hűvös levegőt bűvöl a seb köré. Nem illúzió, hatásosabb most az egyszerű varázslat.
- Hagyjuk, míg lemegy a duzzanat a széleknél, aztán begyógyítom. Ha most tennénk, akkor heg maradna.