Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán jó döntés volt. Most biztosra érzem, hogy az volt, de ki tudja, ez megint mit von maga után? Most... most jó, most tudom, hogy van mögöttem valaki, aki segít kibogarászni a káoszt, amit magamnak okoztam, és nem fog pálcát törni a fejem felett.
- Mármint az, hogy a legjobb vagy, vagy az, hogy kaptál még egy nevelendő kölyköt? Ugye tudod, hogy a neheze csak most fog jönni? - mosolygok rá, pilláimat is megrebegtetem, mert a kamaszkor utolér. Annyit olvastam már róla, gondolatban már szinte kész terveim vannak arra, hogy vészelhetném ezt át magamtól, de aztán jön a valóság. Mikor már semmi sem egyszerű, nincs jó választás, sokszor még csak választás sincs, és csak a zavar, az a kuszaság, amivel igazából nem is tudok mit tenni, csak imádkozni, hogy vége legyen. Ezek a napok jók, ezeket szeretem. Zója se tűnik fáradtnak, és annyira látszik rajta, hogy képes végig hallgatni, és még figyel is, nem csak az egyik fülén be, a másikon meg ki. Még mindig ő az egyetlen, akinek fenntartások nélkül el tudok mondani bármit, mert nem félek. Mert segít.
- El fog jönni ez az idő. De tudod mi van? Akkor azt fogják posztolni, hogy milyen csodás anyjuk van, és hogy mennyire készen állnak már erre a világra. Ők szerencsések, nekik már az elejétől fogva ott van valaki, aki amellett, hogy mellettük van, fel is készíti őket erre, sokszor azért érzem magam ennyire elcseszettnek, mert lehet, ez nekem hiányzik. Amit mások annyira természetesnek vesznek, én arra csak pislogok, aztán pánikolni kezdek, mert nem tudom, mit kezdjek vele... aztán meg szaladok hozzád - igen, ha teljesen kilátástalan a helyzetem, ha végképp nem tudok már semmit kezdeni azzal, amibe csak úgy belecsöppentem, megyek hozzá. Igazából senki máshoz nem mennék, még akkor sem, ha Zójának ez csak nyűg lenne.
- Sajnálom, le fogok szokni róla... nagyon rajta vagyok, hogy leszokjak - teli vigyorral a képemen, hajtom egy pillanatra a vállára a fejem, mielőtt még bemennénk, de aztán meg megcsap a kajaszag, én meg érzem is, hogy mennyire éhes vagyok. Az utóbbi napok nem a rendszeres evésről szóltak. Le kellett győznöm a bűntudatot, szembe kellett néznem apámmal, le kellett küzdenem a dolgot, hogy annyira meg sem rengette, meg a tényt, hogy milyen könnyedén átpasszolt. Jó, igen, örülök neki, ez volt minden vágyam, de akkor is fáj egy kicsit. Ha még az első alkalom lett volna, hagyján, de... már sokadszorra teszik ezt meg velem.
- Én is pontosan ezt mondtam neki. Csak hozzácsaptam, hogy másodszorra ne szúrja el. Én nagyon bízom benne, hogy lesz majd egy családja, akiket akarni is fog, és akkor szülő lesz... meg abban is, ha segítségre szorul, nem felejti el, hogy én is vagyok neki. Eszem ágában sincs hátat fordítani neki, ő az apám, aki mégis csak próbálkozott, de ha ezt nem lépem meg, attól félek, megutáltam volna, vagy nem tudom... így már könnyebb csak a jó dolgokra gondolni, mert a felelős részt átvetted tőle, ő meg akár hétvégi apuka is lehet, az mindig jól ment neki - igen, azokat az alkalmakat szerettem, mikor csak fogott aztán elvitt, és azt csináltuk, amit szerettünk. Remélem, idővel ezek az alkalmak megint visszatérnek.
- Én is ugyanazt - mosolygok a pincérre, aztán sóhajtva dőlök hátra a széken.
- Milyennek kell lennie az első évednek? - látszólag random teszem fel a kérdést, de valójában szerintem mindketten tudjuk, hogy nem ok nélkül. Ok nélkül sose kérdezek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Na, azért csak elmosolyodik, még ha egy kicsit is, és talán egyetlen kósza pillanatra, de megteszi. Ami jó, ez az önsajnáltatás, meg a sebnyalogatás igazából eleinte még jól is esett. Kicsit hagyni, hogy fájjon, mert az ilyen tapasztalatok is kellenek, de meg kell tanulni túllépni rajtuk.
- Én is az leszek majd - ennyire nyíltan még sose közöltem, most is csak halkan teszem. Pedig emlékeszem, mennyire ódzkodtam tőle, mert mennyire veszélyes, de akkor még a kviddicsről is ezt hittem, és miután a seprűre ültem, tudtam valamiért, hogy csak akkor veszélyes, ha hagyom kicsúszni az irányítást a kezeim közül. Az első meccsem volt, bár jó lett volna, ha győzünk, mégis inkább az lebegett a szemem előtt, hogy sértetlenül szálljak le... az pedig sikerült. Talán, mire arra kerül a sor, már ez is menni fog, vagy más, amiben tényleg megtalálom a helyem.
- Igen, meg is súgok valamit... - bizalmasan hajolok hozzá kicsit közelebb, mert tényleg súgni szeretném, itt fogalmam sincs, mekkora füle van a falaknak.
- Hamarosan a lánya leszek... örökbe fogad - Farkas szavaiból ítélve, jóban vannak, így talán Zója se fogja levenni a fejem, hogy idő előtt eljárt a szám. Ugyanakkor mégis egy aurorról van szó, előbb utóbbi úgyis megtudná, én meg nem szeretném, ha úgy érezné, ezen a napon hülyét csináltam belőle, mert tény... az könnyebb lenne, csak nem valami egyenes. És látszólag ő is bízik bennem valamennyire, az ilyesmit pedig nem szabad eljátszani.
- Szerintem nagyon menő. Mármint... na jó, nem kezdek el poénkodni - harapok az ajkamba, mert hirtelen jut eszembe nagyon sok, de szerintem már mindet hallotta, és megbántani se szeretném.
- Ahhh... bárány, és még szerencse, hogy sokan ezzel nem foglalkoznak, mert egyből rájönnének, mennyire illik hozzám - forgatom meg a szemem, mert valóban báránylelkű vagyok, és ennél jobb nevem nem is lehetne, most mégis kicsit kellemetlenül érzem magam miatta, megint annyira gyámolatlannak hatok itt a sok ember között, akik már Isten tudja, mit megéltek... én meg sokszor még a saját árnyékomtól is összerezzenek.
- Arra még nem találtak fel bájitalt? Én azt hittem, már minden betegséget könnyen gyógyítanak - hümmögök, miközben én is feltápászkodom, mert hogy túrázni megyünk. Próbálom ám visszafojtani a lelkesedést, és nem arra gondolni, Farkasnak ebből mekkora baja lehet.
- Igen, csak nem ihatok... szóval ez olyan hétpecsétes titok, oké? - mosolygok rá, Zója egyelőre kifejezetten tiltja. Mármint a rendes kávét, a tejessel nincs gond, azt szabad, és amit egyébként nem tud, az nem is fáj neki.
Nekem bezzeg pipiskednem kell, hogy lássam a bent lévő alakot, nem törpeméretre tervezték ezeket az ablakokat.
- Ezt miből gondolod? - halkan kérdezem, mintha attól félnék, a bent lévők is meghallják, de így elsőre én abból a férfiből bármit kinézek.
- Milyen az a padlásszörny? - arról én még sose hallottam, úgyhogy megint társamnak szentelem a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Arról viszont nem tudtam, hogy Mina mit művel a hátam mögött. Valamiért le akar lépni, és valamiért egyedül mégse hagy, és valamiért csak az utolsó pillanatban közli azt, hogy gondoskodott bébiszitterről, mintha nekem szükségem lenne rá. Ő nagyobb eséllyel gyújtja fel a házat, na jó nem... de most picit dühös vagyok rá, amiért ennyire nem bízik bennem. Viszont nyertem még egy éjszakát, amit jó eséllyel újfent végigbőghetek, de legalább senki nem lohol a nyakamba, és kérdezgeti, mi a bajom, vagy, hogy köze van-e hozzá. Furcsa, miatta több könnyet ejtettem már, mint a saját apám miatt, ő nagyobb fájdalmat tud nekem okozni, mint a tulajdon rokonom, ami azért ijesztő.
Megcsinálom magamnak a popcornt, és kihasználva az alkalmat, a nappaliban fogom megnézni azt a vígjátékot. A legnagyobb tévé itt van, és most csak az enyém. Ezek az alkalmak egyébként ritkák, olyannyira tervezgetem az estém, hogy én még azon is elfelejtek agyalni, vajon Mina kit uszít rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Néha feldobódok, mostanában apró kis dolgokba kapaszkodok, amik egy kicsit jobb kedvre derítenek, mint például az az Oreos reklám, amit együtt éneklek a férfivel, mert különben az egész napom végigszomorkodnám. Tényleg fáj, amit tett, ez olyasmi, mintha elárult volna, pedig nem... okom se lenne rá igazából, hogy haragudjak, vagy hogy számon kérjek bármit is.
Hála égnek még azelőtt kopognak, mielőtt még belelovalnám magam ebbe, így a popcornt a nappaliba helyezem, csak aztán nyitom ki az ajtót.
- Tudhattam volna... - motyogom alig hallhatóan, mikor meglátom őt. Azóta nem beszéltünk, ha keresett is... nem reagáltam semmire, mert hülye voltam, és makacs és büszke, most viszont kitárom az ajtót, némán engedve be őt.
- Nem fogok trónok harcát nézni... Jack és Jillt fogok... - pislogok rá, az egyetlen dolgot mondva, ami hirtelen az eszembe jut.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Sok helyzet volt már, amire azt hittem, ennél kínosabb nem is lehetne, ez viszont mindegyiket übereli. Ez a tehetetlenség... ez... nem mi vagyunk, és én nem is akarom ezt. Csak egy kis idő kell, amíg átgondolom, miként is kellene most viselkednem.
Esetlenül veszem el a csokrot, hol azt, hol a szupersztárt nézve, még az ajkam is rágcsálni kezdem.
- Szeretlek... - nézek a szemébe, leküzdve azokat a nyamvadt könnyeket, mert csak ezt tudom mondani, mert csak ebben vagyok biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még levegőt is elfelejtek venni, miközben esetlenül viszonozom azt a csókot. A szívem meg csak úgy kalimpál, a gyomrom meg liftezik. Ilyen még nem volt, ez most történik először, én meg akaratlanul hunyom le a szemem, és élvezem ki a pillanatot.
- Velem maradsz? - kérdem suttogva, amint ajkaink elválnak. Nem akarok a múlton lovagolni, nem is fogok, nem fogom a fejéhez vágni, amit tett, mert nem tudom, akkor mit érezhetett, vagy mi is történt, és most itt van... és nekem egyedül ez számít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Biccentek, halványan el is mosolyodok, ahogy már tényleg a nappali felé veszem az irányt. Gyorsan keresek egy vázát, amibe aztán a csokrot teszem.
- Lefogadom, hogy gumicukrot most se hoztál - terelem el a témát, próbálva oldani azt az egészet.
- Nem vagy éhes? Akartam hambit is csinálni.... kaphatsz - döntöm oldalra a fejem, aztán leveszem Zója pulcsiját, mert pizsiben - ami még mindig csak az a póló -, csak nem fogok ajtót nyitni.
- Felköltözhetünk a szobámba is, még mindig zöld... itt alszol? - szegezem neki a következő kérdést, ártatlan mosollyal spékelve meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Azért meglátszik, hogy lányok is vannak a közeledben - nevetek fel halkan, a fejemet rázva, aztán megfogom a kezét, hogy a konyhába vezessem, a múltkor talán még itt nem is járt.
- Ülj csak le, vagy a hűtőben van inni, ott meg pohár - mutatok az egyik szekrényre, miközben én a vacsinak állok neki.
Ami aztán egy pillanat alatt abban is marad, és én csak lassan fordítom felé a fejem.
- Hogy érted, hogy most még....?